Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-04 / 2. szám

Képernyő élőit Mindig nagy érdeklődéssel tették a szilveszteri várjuk a televízió szilveszteri szerkesztő bizottságának einer műsorát. Nemcsak a kritiku- kévé. (Telitalálat!) sok, de a nézők széles sere­ge is keresi az alkalmat, hogy gyében zajlott le a Fórum pa- lecsaphasson valamelyik köz- ródiája, amelyben Barcs Sán­mösor kürty István helyett ezúttal Szukái Balázs mondotta el a bevezetőt, a Ni mit tudban Még inkább a közéletiség je- pedig Felföldi Anikó, Horváth Tivadar, Koós János, Suka Sándor és Törőcsik Mari pro­dukálta magát. Különösen Tö­rőcsik Mariban fedeztünk fel új erényeket. Kitűnő volt a HÉT paródiája is. A szilveszteri műsor csúcsá­nak mégis Hofi Géza magán- száma mondható, amikor is gyár Televízió legújabb kísér- nyes kérdéseire Ágoston Horváth Ádám és a saját for helyes és unalmas műsor számra. Már elöljáróban is kijelenthetjük, hogy nagyon dór, dr. BecKl Sándor, Bon" dór József, dr. Csikós Nagy Béla, Daczó József dr. Di­rosszkedvűnek és szomorúnak mény Imre, Hoffmann József, kellett lennie annak, akit az Holtai Imre, Ilku Pál, Máriá­idéi szilveszteri tévéműsor rasi Attila, dr. Palotás Mag- nem tudott felvidítani. A Ma- da, és dr. Sághy Vilmos ké­leti műsora (ezt az alcímet György, Kapossy Miklós, Mi- gatókönyve alapján eljátszot­kes György, ősz Ferenc. Pe- terdi Pál, Radványi Barna, Somogy Pál. Soós András és kritikusok munkáján, az ere­adták ugyanis a szilveszter esti adásának), a legmesszebb- menően beváltotta a hozzá­fűzött reményeket, s bizony ta a Rózsa Sándor.sorozdtot, s helyenként könnyítvén Tardos Péter adtak még ké* egyetértünk a zárókonferansz- nyesebb, nagyon bátor vála­szai, hogy most már csak az szokat. Különösen az építés­egyes csatorna adását kellene ügyi miniszter megszüntetni, s minden rend- ba kérdéseivel be jönne. Már a Frojmovics. a sport­ember című kisfilm is (írta Ágoston György és Veress Ist­ván) felkeltette jó hangula­hozta (már ameny- nyire lehet őket zavarba hoz­ni) a humoristákat. A fiatalabb korosztály bi­zonyára az Illés-együttes szí~ deti Rózsa Sándorról is il­lusztrált kritikákat mondott. A paródia után a csattanó zavar sem volt sikertelen. Bejelen­tette ugyanis, hogy o televízió a nyár folyamán a Rózsa Sándor mind a 13 folytatását újból műsorra tűzi. Kellemes szórakozásnak szá­mított a Forsyte Saga 27. ré neváltozásain mulathatott a .........................„ . t unkat, hiszen rendkívül ta- legjobban, amikor Szörényi szének a Forsyte-ék Budapei- láló és hatásos volt Frojmo- Levente hol cigányprímás- ten című fejezetének bemuta- vics (Garas Dezső) csodálatos ként, hol úttörőleányként állt tása, amelyet Kapossy Miklós a kamera elé. Nem hi­ányzott a pikantéria és a karrierje, amit a jámbor utó- kalkulátor egyáltalán nem több évtizedes szorgalmának, közéleti töltés, Brachfeld Sieg■ írt, de az eredeti angol sze­replők játszottak. Jól mulat­tatott, mint mindig Alfonzó is hanem elsősorban kiváló al- fried vadászati világkiállí- az Unterfórum ’71-ben S jól kalmazkodó képességének kö- tásról szóló monológjából sem. zárta a műsort a Táncdalfesz­vidámak voltak szűnhetett. Leült ultizni főnö- Találóak, keivel, mégpedig oly ügye­sen, hogy mindig vesztett, el­ment horgászni, s oly szeren- Milyenek a magyarok című konferált, s amelyben felvo- csésen, hogy mindig ö fogta műsorszámon is. amelyben nult a táncdalénekesek és szí­a villámtréfák is, valamint a Rizibizi. Jót mulattunk a tivál 1901—1971. összeállítás is, amelyet ezúttal is Kudlik Júlia és ősz Ferenc a legkisebb halakat, s ami­kor egy vadászaton végre el. Ínke László, Kállai Ilona és Rátonyi Róbert nyújtott jó vesztette főnökei kegyét, bűn- alakítást. Kellemes mulatsá- tetésül a Magyar Televízió got jelentett az éjszakai film- székházába hurcolták, s meg- előadás is, amelyben Nemes­Költő a piacon r „Lehunyja kék szemét az ég / lehunyja sok szemét a ház..Szokatlan ilyen szavakat hallani a tarjám piacon, önkéntelenül fel kell rá figyelni. Egy fiatalember mondja József Attila versét a piac höm­pölygő áradatában, miközben feleségével együtt kézen fogva vezetik óvodás korú gyermeküket. Ki lehet? Esti iskolás ta­lán, aki családjával is közölni szeretné az iskolában tanul­takat? Vagy verskedvelő ember, aki még ide, a piac for­gatagába is elhozza kedvenc verseit? Mindegy. Számomra mindenképpen öröm volt hallani, mert általa éledni, terjed­ni remélem a napjainkban eléggé elhanyagolt humán kultú­rát. Szavai nyomán egy gondolatsor indult el bennem, mond­hatnám ábrándozni kezdtem, noha Vörösmarty szerint: „Áb­rándozás az élet megrontója...” Arról álmodoztam, milyen más lenne az élet, ha legnagyobb költőink szava nemcsak a könyvtárak mélyén élne, hanem szétáradna mindennapi éle­tünkbe. Ha nem is úgy, hogy a piacon mondjuk őket, in­kább tartalmilag hatna életünkre, cselekedeteinkre. A versek megszületését a mindennapi élet eseményei ihlették, örömei, gondjai befolyásolták. Kell, hogy kölcsön­hatásként vissza is adják az életnek — kamatostól, mint a tőkebefektetés — az emberi értékeket. Olyan ember, aki is­meri és szereti Petőfi szerelmes verseit, soha nem lehet fele­ségével és általában a női nemmel szemben durva vagy le­kicsinylő. Aki átérzi Ady: Szeretném, ha szeretnének c. versét, az megértőbb lesz embertársaival szemben még akkor is, ha tülekedésükkel egyébként ellenszenvet váltanak ki belőle. Megérti ugyanis, hogy minden emberi törekvés, legyen az talán hibás is, egy célra irányul: „szeretném, hogyha sze­retnének”. A tisztább jellemű ember nagyobb szeretetigényű, nem elégszik meg ennyivel: neki az egész emberiség szeretete kellene. Ezért mindenkihez jó, igazságos, segítőkész, megbo­csátó; szóval és tettekkel egész emberi értékkészletét kitár­ja mindenki előtt. Vagy milyen vigaszt tud adni egy-egy mélyértelmű Jó­zsef Attila-vers! Amikor igazságtalanság ér bennünket, em­lékezetünkből felbukkan a költő szava, hogy mellettünk ki- álljon, helyettünk kiáltson — csak az tudja, aki verseinek értő ismerője. De mennyire nem ismerik — a humán műveltség elha­nyagolása következtében — irodalmunk legszebb verseit sem, arra a közelmúltban a televízió nagy nyilvánossága előtt derült fény, mikor egyetemista fiatal nem ismerte Arany János egyik közismert balladáját. És hány ember van, aki még középiskolába sem juthat el! Mikor és hogyan válik számukra közkinccsé a költészet? Pedig — és ez meggyőző­désem — általa megszépülne az élet, mint a tavaszi napsü­tés, virágnyílás által a föld. Hátrálásra kényszerülne a dur­vaság, az önzés, a felületes és érzelem nélküli emberi kap­csolatok, olyan mértékben, amilyenben a humán műveltség terjedne. Azt a piacon elhangzott verssort szimbólumnak érzem; intő jelnek, amely arra figyelmeztet, hogy az emberek igény­lik a szépet, menekülni szeretnének az érzelmi sivárságból, az elgépiesedésből. Gépi eszközökkel, mint a rádió, televí­zió, film, nem is lehet humán kultúrát terjeszteni, vagy csak igen kis mértékben. Ahhoz szükséges a személyes átélés, a közvetlen találkozás művészetekkel és művészekkel. író-ol­vasó találkozók — ha helyesen szervezik meg — legkőny- nyebben válhatnak a mindenki által elérhető, mégis mara­dandó élményt nyújtó rendezvényekké, sok új barátot sze­rezhetnek Irodalomnak, költészetnek. Ki kell vinni tehát a költészetet a .,piacra”, vagyis em­berek közé. hogy mindenkié legyen. Erre még számos egyéb módot lehet találni, ha mindazok, akiknek szívügye a nép­művelés. keresik a megoldást. Függetlenül attól, hogy hiva­tásuknál fogva, vagv „csupán” emberi lóságból fáradoznak: megosztani másokkal azt ami nekik kedves. b’szori a meg­osztott öröm, dupla öröm. Czéhmester Erzsébet NÓGRAD — 1972. január 4., kedd Vakáció Cserliálszcntivániiaii Hogyan töltik a szabad időt, — Mi a véleményed az itt- Halk szavú, csendes lány tud-e a kultúrház megfelelő honi helyzetről? Kasza Katalin. Szándékosan programot biztosítani? Hol ta- — vm a kultúrházban hagytam utoljára. Pásztón jár SSÄR =S: M»y»Ur. lévé.™» -i s glm„íz<umb. A tévoWg AL re a kérdésekre akartam vá- időnként táncolná is lehet, esi, így mindennap otthon laszt kapni Cserhátszentiván- Szerintem ez is valami. Mag- van. De nincs egyedül. Csí­nét vagy lemezjátszót már mi kány Ilona szintén pásztói hozunk össze. Tudom más len- gimnazista. Jól megértik egy- ne az anyagi helyzetünk is, mást. ban. Balázs Marika hosszú hajú, szőke lány Balassagyarmaton, az egészségügyi szakiskolában most negyedikes. — Minden vágyam, hogy az érettségim sikerüljön, s utána kozmetikus szeretnék lenni. Örülök a vakációnak, végre találkozhattam a régi barátok­kal, osztálytársakkal. — Hogyan érzed magad itt­hon? — Unatkozom. Igaz, tanul­gatok és sokat olvasok, ez le­köt, elfoglal, de nem minden. Még nem tudom, hol töltöm a szilvesztert, de szeretnék nagyon jól szórakozni. — Remélem, Mari, meg­hívsz a házibulira — csatlako­zik hozzánk Kolocsa Évi, a salgótarjáni Madách Gimná­zium tanulója. Balázs Marika Kolocsa Évi ha megalakítanánk a KISZ-t. — Kati, neked mi a véle- A tanács segítene, de ez nem menyed? — kérdezem tőle. — olyan egyszerű. A fiatalok az Ti minden reggel utaztok. Dél­iskolában, ahol tanulnak vagy után négy óra körül értek ha- a munkahelyükön rendes za. Utána mit csináltok? KISZ-tagok, ott fejtenek ki — Pásztón a gimnáziumban elég sok szakkör működik, mindig délután kezdődnek a programok. Két szakkörnek is a tagja vagyok. Sokszor nem négykor vagyok itthon, hanem a sokkal későbbi busszal in­aktív munkát. Azonkívül az is hiányzik, aki tudna és akar­na valamit kezdeni! Bajuszos, nem éppen rövid hajú fiatalember Mezősi Sán­dor. Balassagyarmatra a Ba­lassi Gimnáziumba jár. Most dúlok haza. Itthon valóban áll érettségi előtt. A tanulás- nem dúskáltunk a jó progra- sal nincs problémája. Egyik mokban. De szerintem nem tárggyal sem áll hadilábon, várhatunk másra. Én megte- képzőművészetire szeretne remtem magamnak a szórako- menni, ezért főleg ilyen irány- zást. Sokat olvasok, barátnőim vannak. Tévét nézek, s azt sem szabad elfelejtened, hogy egy lánynak a házimunka grafikája, festménye van, s sem valami elérhetetlen dolog. ban tágul az érdeklődési köre. Lakásukon számos rajza, nészek színe-java, valamint az Operaház és a Fővárosi Operettszínház táncosai. A fesztiválj összeállítás fő eré­nye. gördülékenysége, a szá­mok jó összevágása és rövid­sége volt. Mindent egybevetve, a szil­veszteri műsoron jól szóra­koztunk. Ez elsősorban gon­dos szerkesztésének és közéle' tiségének köszönhető. Koráb­ban mindig az volt, hogy a műsorszerkesztő és a szerző túlságosan nagyot markolt és keveset fogott. Most kicsit markoltak, de annál nagyobb fogás került a hálójukba. A mai, keddi műsorból kü­lön is felhívjuk olvasóink fi­gyelmét a Szünidei matinéra (1Q,01), a Bartók-bemutatók nyomában című műsorra, amelyben Vaszy Viktor emlé­kezik a Cantata Profana ma­gyarországi bemutatójára (17.45), a magyarul beszélő francia képzőművészeti film­sorozat első részére (18.25), valamint a győri Kisfaludy Színház előadására, amelyben Rattigan: Az alvó herceg cí­mű háromfelvonásos, felnőt­teknek szóló mesejátékát ad­ják elő. (20.00), Lakos György amikor meglátogattam, szeré­nyen mutogatta figyelemre méltó munkáit. A gimnázium művészeti szakkörének lelkes tagja. Nem félek attól, hogy ilyen­kor szünetben megöl az una­lom. Cs. Szabó Gyula Kasza Katalin — Istenien érzem magam. Az iskolában jól mennek a dolgaim, több tárgyból is ja­vítottam, s ez nekem minden­nél többet ér. Ezek után ter­mészetesen 6okat szeretnék pi­henni. Dózsa-ünnepségek Pásztón 1972. júniusában a megyei lőtt le említésre méltó csata.’ Dózsa-ünnepségek színhelye Dózisa születésének 500. évfor- lesz Pásztó. A parasztfelkelés- dulóján több alakos szobor- sel kapcsolatban Nógrád me- kompozíciót avatnak majd a gyében egyedül Pásztó rendel- nagyközségben, s ugyanekkor kezik hagyománnyal, ugyanis veszi fel a II. sz. Általános az 1514-es parasztháború ide- Iskola is a nagy parasztvezér jén a környéken csak itt zaj- nevét. iMikszálh Kálmán: KÍSÉRTET LUBLÓN — Hát nincs Lublón egyet- Azután maga fogta meg a len férfi sem? ló zabláját, és így szólt Ma­Mire előlépett maga a riához: MlaCZkó pedig, midőn sztaroszta, és így szólt, nagy — Menjünk hát Kaszperek- hozná vállán a Szent Mihály mellét kidüllesztve: né asszonyom, lovát, megbotlott a kis hí- — Hát én kutya vagyok, A tömeg lassú morgásban lyök kullogott utánuk mesz- sziről. A sztaroszta a lovat vezette, mely lassan, szomorú­an lépkedett; volt az aprózott lépteiben valami gyöngédség a holt lovas iránt. Sem a fe­jét nem hajigálta fel kevé- lyen, mint egyébkor szokta, sem a testét nem rázogatta, sem a farkával nem csapko­dott, csak ment, ment egyen­letesen, csendesen, mintha tó szelíd tükre úszó ravatalt ringatna... Balról az özvegy jött, bá­don, egy kiálló rozoga dón- Jablonszka Mária? Nekem adott hangot a csodálkozásé- gTacitan felelgetve a sztarosz­gába, ő maga hanyatt esett, a szólj, ha akarsz valamit. nak. ff szfvaf’a' Egyedül voltak, ló pedig lebukfencezett a pa- Mária egy hálás pillantást Mégiscsak valami ez! Ilyen beszélgethettek, takba, mely, éppen hóolvadás vetett rá. Végre megbizser- tán sohasem történt. Egy — Lehet-e most reményem, lévén (1718-ban, febr. 28-án), gett! Ej, ha ilyen az az el- sztaroszta, egy ilyen nagy úr Mária? Eddig hiába esengtem dagadtan, sziláján vitte tova. kárhozás, többet ér a menny- vezeü a lovát! Hát nem volt a kegyei után, pedig mindent Hát a Szent Mihály lova is nél. szép végtisztessége a tolvaj- elkövettem, ’iszen tudja, Má­elszaladt, mintha mondaná: — Intézkedj, jó uram — nak? No, nézze meg az em- ria- Ma éreztem az első édes j,No, én ugyan nem viszem a felelt Mária —, hogy a fér- bér. Hát legyen aztán valaki nézését. — Lehet-e most re- Kaszpereket.” jem holttestét hazahozzák. becsületes. Hanem ’iszen a ményem? Rémület szállta meg a la- — Én magam vinném el, ha sztaroszta bőrében sem sze- A nő összerázkódott, kosságot e jelekre. Kaszperek- bírnám, mert egy Lubonirszky retnék lenni a másvilágon. _ Nem tudom, nem tud­ná, aki a szomorú hírre ott nem fél a pokoltól sem, de a — Annál inkább ezen az hatom _ tagolá — most még t ermett a kúrián, hiába volt többinek nem parancsolhatom egyiken! — jegyzé meg irigy ne kérdezzen semmit. Hát­szép asszony, hiába kérte meg, mert az Isten ellen nincs csillámlású szemekkel a Sal- összetett kezekkel a jelenle- jogom senkit küldeni. Hanem govicsék siheder fia. vöket, hogy tegyek fel a holt- eredj fiam, Maczkó, vezesd — De ’iszen, viszi már a testet egy saroglyára, és hoz- We íziben Kaszperek istálló- sztarosztát is az ördög — zák haza, senki sem mert jából az ő fehér nyerges lo- vélte Folkusházy József uram. moccanni; ha már a lelketlen v^t. Majd hazaviszi az a tárgyak is megtagadták, élő gazdáját. _ tő — duplázott rá Hertelyné ember hogyan merje? Éppen beállt már az esti asszonyom. — Mert két sze­ha hallja? Mintha megmozdult volna a holt lovas. A paripa megál­lóit magától. Valóban, a köte­lek engedtek alul, s a test ■nt„ iá r.A.rcrr, szürkület, amikor a fehér pa- me van ám annak a menyecs­- Ne Is vegye rossz néven, rlpa a híres Palkó» felnye. kének nemzetes asszonyka, de sen- „ i,,- • J . ... , , ,, ., ld se hol on a hoev rltett a kuria udvarán- A — Mar az igaz. Látszik, ta se bolond, hogy elkarhoz- sztaroszta felkapta ölbe a hogy eddig se zörgött hiába a Kaszperek nehéz holttestét, és haraszt. Zörgött itt mostan Mária kitörülte a könnyeket felültette a Palkóra, a Iá- száz haraszt is —, de a külö­a gyönyörű szemeiből, aztán bait összekötözve kötelekkel, a nős menetet senki se kísérte megvetőleg biggyesztette le ló hasa alatt, és a halott be- Egyedül mentek a kúriától a azokat az élveteg, duzzadt aj- görbített derekán, a kantárt. Kaszperek házáig, az obgarti átkapcsolva, úton. Csak néhány vásott kö­-"Ä VtítiS ““*5 járt leesik a locsokba. A sztaroszta megigazította, tovább mehettek. — S mit szándékozik egye­lőre tenni. Mária? Ott marad egyedül abban a puszta ház­ban? — Nem. hazamegyek Varsó­ba, a szülővárosomba. — Húzza oda valami? (!• oly tat jak)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom