Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-21 / 17. szám

Mikszáth Kálmán élete Óh, kedves virágai a palóc főidnek! A „görbe ország, melyet is­ten elfeledett végiggyalulni”, s melynek múltiáról meré­szen szökkenő gót boltívek, vén várromok, barokk templomok és neoklasszikus kúriák be­szélnek, az Ipolytól a Sátor­hegység gerincéig terjedő te­rületet foglalta magába. De az igazi szülőföld, amely ké­sőbb a nagyvárosba is min­dig ellátogatott hozzá, vala­hányszor eloltotta a gyertyát és lelki szemei előtt megje- lent a falu. akácaival, líce­umkerítéseivel, eredeti vi­dám népével. Nógrád volt, az igazi görbe ország- „Ott vagyunk örökké, akik onnan jöttünk!” Itt született 1847. január 16-án. A falut, melyben vi­lágra jött, Szklabonyának hívták. De, ahogy néhány haj­dani ágsiai törzsről olvashat­juk, hogy ott nem az apák adnak nevet fiaiknak, hanem a fiúk nevével tüntetik ki magukat az apák. úgy vette fel halhatatlan fiáról, a kis Szklabonya is a Mikszáthfal" va nevet. Balassagyarmattól észak fe­lé haladva, a Kürtös-patak öntözte termékeny síkságon fekszik a falu, melyet nyu­gatról és északról a Kékkő felé vonuló hegyek koszorúz­nak. Ennek a földnek szíve van. és Mikszáth később is. szinte féltékenyen kérdezi feleségé­től, hogy elhiszi-e? „Ha rá­borulok, és a fülemet oda­szorítom közös tápláló anyánk testéhez, rejtélyes dobogást hallok.” A falu épületei magukon hordják a tisztes szegénység nyomait, és a réten elterülő virágok is egyszerűek. „A marmancsok, a tormalevelek, hogy összekeverednek, össze­bújnak, a bajnokfű kiemelke­dik közülük magasra, a far- kastej buján, szegi be az uta­kat, még a halványpiros vi­rágú bogáncs is dísz itt... Oh. kedves virágai a palócföld­és a lóherés bokrok közül in­tegettek és kiabáltak, csalo­gatnak magukhoz szólítottak. Nem ösmersz? Nézz csak! Itt vagyok... Látsz-e?... Szívem hangosan dobogott szavaik­tól. ... talán a könnyem is ki­csordult. soha nekem még még a Balassák két mitikus állata: az örök holló és a fe­jetlen bölény­A vidék egyébként is tele van régi várromokkal, ame­lyek a palóc emperben a tör­ténelem iránti tiszteletet éb­resztik. „Nincs az a kincs — ' Á . A.vw- ~~ Szklabonyai utca nem volt ilyen, nagyszerű fo­gadtatásom.” A mi falunk csak nekünk édes, akik ott születtünk — írja egyik elbeszélésében —. másnak mindenkinek borzal­mas. mert a temető bent van a házak között- Ebből aztán az következik, hogy nálunk több a kísértet, mint egye­bütt. .. Aki valamikor Bodo- kon—Szklabonván járt. annak bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház. mely közvetlenül a temető mellett épült, s mely­nek összes ablakai a temető­re néznek. Anyám építette azt oda. Valakije volt ott, akihez közel szeretett lenni mindig. Itt laktunk, ebben a házban, ahol oly szomorú, oly kísérteties volt minden. A zsúppal fedett, de zsin- delyes szegélyű, az utcára há­rom ablakkal néző, egyszerű­ségében is kúriára emlékez­tető házat Mikszáth szülei Lajos szabadsága >111111 iiiiiHMimiiiiiiiiiiiMiiimini Az eset akkor történt, amikor katona voltam. Ve­lem egy szobában lakott La­jos, a barátom, ö mesélte el nekünk szabadságon töl­tött hét napjának históriá­ját. Tudni kell barátomról, hogy nagyon szerette a gyomrát, a babot sem vetet­te meg. Kedvelte levesnek, főzeléknek egyaránt . Fél éve éltünk a lakta­nyában. Mindenki szeretett volna egy kicsit hazamenni. Így volt ezzel Lajos, a ba­rátom is. De megfogadta öreg szolgálatvezetője sza­vát, ami így hangzott: ..Fi­aim! Mindennél fontosabb a szervezés!” Ezért jó előre írt az édesanyjának, rokonai­nak, barátainak. Egy hét szabadságot kaptam. Várja­tok, jövök. A lapokat fel is adta. Már csak a szabadsá- gos papír hiányzott. Ezt ts megkapta. Mosolyogva, bol­dogan készült az utazásra. Egy kicsit irigyek is voltunk rá. Hazafelé menet az első dolga volt, hogy felkereste Újpesten élő nagynénjét. aki már várta. „De jó hogy megjöttél. Tejfölös bable­vest főztem. Tudom, ez a kedvenced. A húszast ne fe­ledd itt. Máskor is gyere el”. Ez volt szombaton. Vasár­nap délután az állomáson édesanyja és testvére várta. Az örömteli könnyek után otthon babfőzelék került az asztalra, kolbásszal. Másnap elindult rokonai látogatására, hiszen jó előre megszervezte jövetelét. Ju­liska néninél „kedvenc” éte­le fogadta. Szólni nem mert, nem illett volna szives ven­déglátást visszautasítani. Délután nem is ment seho­vá. Majd holnap. Kedden Józsi bácsi közölte vele, hogy: „Külön a te tisztele­tedre babfőzeléket főzettem az asszonnyal. Tudod, mi nem szeretjük a babot, de a te kedvedért... írtad, hogy jössz”. Itt sem mert nemet mondani. De gondolatai kö­zött ott motoszkált: szíve­sebben felmosnám kétszer egymásután a hosszú folyo­sóiról híres kaposvári lak­tanyát ... Hogy fognak raj­tam a bajtársaim röhögni, ha elmondom! Icukáékhoz már el sem kellett mennie. Helyébe és MiiiiiiiiiiiiiiMMHHMiiiiiiiiiiiMiiiiiiitiMiiHiiiiiiiiiiuiiiiiiHiiiiiiii mii* iiiiiiiimiiiiiii ii miuiiiiiii un unni iniiliiiiiiiiiiiiiiii elébe hozták a „kedvencét”. És csak evett, evett, evett. Amit ilyen jó szívvel hoz­nak. nem lehet, nem szabad visszautasítani. Haragot a világért sem akart. Ezek után már ki sem mert menni az utcára. Édesany­ja meg is jegyezte. „Látom, nincs kedved elmenni. Ma legalább itthon ebédelsz”. Aztán hozzátette. A „ked­vencedet” készítem. Ekkor már végképp beletörődött sorsába. S közben még di­csérté is .kedvencének” za- matát. Várta a hajnalt hogy vo­natra ülhessen Boldogan szállt fel súlyfeleslegével, abban a reményben, hogv lead néhány kilót Nézege­tett a vonat ablakán, gon­dolatban már bajtársai kö­zött volt. Reménykedett, ta­lán valami jóféle vacsora várja a laktanyában. Amint beérkezett, éppen vacsorára csengettek. De nem, ez nem lehet igaz! A konyhából! Te jó ég! Micsoda illat!? Szolgálatvezetője besorolta a többiek közé Irány az ét­kezde. Babgulyás! Egyél La­jos — szólt oda a szolgálat- vezető. Ilyet még távol vol­tál. úgy sem kaptál. * így járt az én Lajos ba­rátom. Szobatársainak meg is fogadta, hogy az életben soha. de soha többé nem írja meg előre a hazatérését. Mert a szeretetből is meg­árt a sok. Tóth Vera AJÁNLATUNK Mikszáth Kálmán szüleinek háza, amelyen az emléktábla áll Szklabouyán nek! A tündéréért sem szebb talán, a kelet gyöngyei se bá- jolóbbak. mint a ti boróka­bogyóitok. Ez a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt terít­ve, amelyet én, annyiszor megtapodtam. Valami édes csiklandozást érzek a talpa­mon. ha rátok lépek... vagy. hogy talán a szívemben van az.. Dörre Tivadar — sok-sok Mikszáth-elbeszélés illusztrá­tora — dunántúli ember volt, nem érthetett semmit a ha­za-hazalátogató író nagy örö­méből és büszkeségéből, de ő úgy érezte, hogy valamennyi virág őt nézte, „kidugták kí­váncsi fejeiket az apró fűvek építették, a zsúptető azóta régen szétfoszlott. ma cserép­pel fedett, és falán ott az emléktábla: Itt élte át — szülei házában — Mikszáth Kálmán gyermek- és ifjúkorát 1852—1872 A szülőház közelében áll a szklabonyai vártem’-'1nm. amelyben hajdan a Balassák is imádkoztak. Tiszta időben egyébként is odalátszik a kékkői vár is, amelyben a XVI. század legnagyobb ma­gyar lírikusa, Balassi Bálint született. A siráki erdőben ott áll még Balassi Bálint tölgyfája, sűrűjében pedig, a néphagyomány szerint, ott él Két KLSZ-szervezet készülődik A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium KXSZ-alapszervezefce újult erővel kezdett hozzá az új év KISZ-munkáihoz. Ottmár Má­ria KISZ-titkár elmondotta, hogy decemberben még nagyobb fel­adatok adódtak, így a házi ve­zetőképzés, a félévi muníka érté­kelése. Januárban, a „KB-ttléseJk” keretében pályaválasztási tanács­adásokat tartamiak. Január köze­pétől kezdődik a KISZ vm. kong­resszusának dokumentációs fel­dolgozása. Az iskola tanulmányi és sport háziversenyei februártól kezdőd­nek. Hasonló feladatok várnak a sal­gótarjáni Bolyai Gimnázium alap­szervezetére. Kolláth Bálint titkár vezetésével a téli szünetben 50 fiatal részére megtartották a házi vezetőképzést. E héten iskola­gyűlést remdeztek, majd sor kerül itt is a kongresszusi élménybe­számolóra. Január 23-án rendezik meg a megyei „Ki miben tudós?” vetélkedőt. * A város minden középiskolása részére farsangi bált rendeznek. O. K. NÓGRÁD — 1972. január 21., péntek írta Mikszáth —, amiért a palóc éljent kiáltson olyan névre, amely nem hangzik előtte legalább három század óta ismerősen.” A kis falut koszorúzó er­dők zúgása, a csobogó pata­kok erősítik benne a termé­szet Iránti sze retetet. Ezek között talán a legtöbbször em­legetett a Kürtös-patak, amely műveiben Bágyként szerepel. Mikszáth elbeszélése szerint az Ipolyba ömlő kis patak, va­lamikor aranytermelő nagv folyam volt. Felette szent László király kérésére csukó­dott össze a föld. s úgy is marad, míg németek lesznek az országban. Ha majd ezek mind elfogynak,. megint nagy lesz a Bágy, arany fog höm­pölyögni habjaiban, s lesz pénzük a palócoknak. Később, a közvetlen szülő­föld fokozatosan kitágul, meg­ismeri a Garam -völgvét. a szlovák nép sovány földjeit, eljut Pozsonytól Sárosig, de mindenütt a természet szép­ségei "felé kitáruló lélekkel néz szét a világban. Mert „a természet az egyedüli, melyet a fantázia nem szépíthet, nem nagyíthat, csak törpít- het.” Csukly László A Televízió szerdai műsora a szórakoztatás jegyében zajlott le, amit többek között két krimi, a vidám észt rád- műsor, a Kakaó-bárban, s bizonyos mértékig a Színházi al­bum összeállítása is fémjelez. Délelőtt a Különleges ügyosz­tály című angol filmsorozat egyik decemberi fejezetét ismé­telte meg a Televízió, este a fő műsorban pedig A génuai hölgy című NDK tévéfilmsorozat első részét láthattuk. Az NDK-ban — többször leírtuk már ezt —, nagyon értenek a bűnügyi filmek készítéséhez. Ez bebizonyosodott a most megkezdett tévéfilmsorozatnál is. Jelenleg egy szokatlanabb bűnügyi tárgykörrel foglalkozik, hiszen ennek a tárgya a művészet, a vagyont érő, világhíres festmények. A történet­ben egy ismeretlen Van Dyck-kép körül alakul ki számta­lan bűntényt előidéző körülmény, amit a film mindvégig izgalmas feldolgozásmódja a szokásosnál is érdekfeszítőbbé tesz. A műsornak legszínvonalasabb száma mégis a Szín­házi album volt, amely érdemtelenül szorult a késő esti órákra. Rendezőknek, színművészeknek tették fel a kérdést: miért ezt a darabot választotta? A kérdésekre Jancsó Mik­lós, Kazimir Károly, Major Tamás, Miszlai István, Péter- vári István, Szigeti Károly, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor adott választ. Azonkívül részleteket láthattunk a Sirály, a Bartókiána, a Tizedes meg a többiek, a Fényes szelek, a Tou O igaztalan halála, a Vendégség és a Szecsu- áni jólélek című produkcióból. S többé-kevésbé választ is kaptunk arra, hogy mi volt a rendező szándéka, közölni­valója a szóban forgó színdarab színrevitelével. Hasonló körképeket máskor is szívesen láthatnánk. A mai, pénteki műsorból külön is olvasóink figyelmébe ajánljuk a „Kalandozás a formák világában” című össze­foglaló adást (17.40), a kartali filmriportot a nők egyenjo­gúságáról (18.20), A génuai hölgy második folytatását (20.00), a Tévé zenei klubját (20.50) és a Szülők—nevelők egymás közt című műsort (21.45). L. Gy. ^Mikszáth Káldtán: KÍSÉRTET LUBLÓN 20. Az első falunál^ belenyúlt Kaszperekné kis kezével a csíkos tarisznyába, s kihúzott belőle három aranyat, hogy azt a lyikacsocs kocsikas nyí­lásán apródonként elhullon- gassa, egyet a falu közepén, egyet az innenső, egyet meg a túlsó szélén. Mentek, mentek, sokáig mentek, húsz falut Is értek, sokszor kellett belenyúlnia Kaszpereknénak a tarisznyá­ba. .. Néha keserűségében öt ara­nyat Is elpotyogtatott. Végre éjfél után egy város­kába értek, ahol nagy kőépü­let előtt megállották a lova­sok és a kocsi. A ház előtt katonastrázsa volt. — Készen van minden? — kérdé az egyik lovas. — Minden — felelte a vár­tán álló. S kisvártatva új lovakat fogtak be, s új lovasok sze­gődtek kíséretül a rohanó ko­csi mellé. Azok már nemcsak azt nem tudták, hová viszik a szép Máriát, hanem azt se, hogy honnan hozzák. De a néma kocsis megmaradt. An­nak a fejébe lesz vésve az egész út, az tudni fog min­dent, de el nem mondhatja senkinek. Porzott az út, vágtatott a négy ló, néha megcsillant va­lami a sötétben. Talán a pat­kó adott szikrát, vagy talán egy arany hullott le ismét az út porába... Az ősmesék búzamagvét, kölesét, kenyérmorzsáját fel­szedték, megették a mada­rak. ., A Kaszperekné ara­nyait Is megtalálják, felsze­dik, de meg nem ehetik. Csak szórta, egyre szórta... Hej, csak kitartsanak! Fekete fellegek nyargaltak az égbol­ton keletről nyugatra. Olyan sötétség volt, mint a kos szar­vában*. Nem lehetett már meg­látni, hol mi van, se falut, se tornyot, se folyót, se vidéket, csak megszagolni. A fenyőil­lat erdőt jelent,' a borókail­lat irtványokat, a szénaillat réteket. Kakaskukorékolás, kutyaugatás: az a falu. Hajnali pirkadáskor egy nagy kopasz sziklás hegynél új kocsi várt Kaszpereknére, új lovakkal, új kocsissal. A néma ember visszafordulhat Igaz: amerre Kaszpereknét hozta, mást is elhozhatna ar­ra valamikor. Ne tudjon őse mindent. Csupa erdőn, nagy, száza­dos fák közt mentek azután vagy két óráig; semmi nesz, semmi hang nem volt benne, csak a patakok zuhogtak tom­pán keresztül-kasul szelve az erdő girbe-gurba hátát, s a hatalmas páfrányok, a mo­hok és moszatok közt szere- cseny dolmányú kígyók és fürge szemű gyíkok suhogtak. * A kos szarva üres belül­ről és meglehetős homá­lyosság lehet benne. Végre egy tisztáson kivil­lant egy ódon, komor épület, nagy kőfalakkal, félig bedőlt toronnyal. Ez volt a bozlácsnyai ko­lostor. Csikorogva nyílt meg a vas­szögekkel kivert nehéz kapu, s újra bezáródott nagy dübör­géssel — a begördülő kocsi után. És most már végre el vol­tak választva Kaszperekék. Az egyik meg volt halva, de kijöhetett a sjrjábó). A másik élő volt, de nem jöhetett ki a sírjából. A városi magisztrátus va­lóságos csodát művelt. Szó ami szó. meg kell adni. hogy nemzetes uraimék derék em­berek — ha egyszer beleme­legednek valamibe. Az igaz, hogy nehezen melegednek. Hajnalhasadtával száz és száz munkás állott beaKasz- perek-portára kapákkal, csá­kányokkal a házat lebontani. Délre már nem állt az át­kozott hajlék, estére el volt takarítva a törmelékie Is: ki- hordták trágyásszekereken. el a városbul a kovanyeci mezsgyére. Másnap pedig föl­szántották a fundust, s nyom­ban be is vetették kölessel. Estefelé már boronálta Ko- lárik Pali a két szürke gebé­jével. .. .No 'iszen, jöhet már Kaszperek! Keresheti már ré­gi puha fészkét! Bárcsak ki- zöldülne addigra a köles. Jött is egy fergeteges éj­szakán, dörgött, villámlott. a villám fényénél látta néhány őgyelgő végigmenni a városi kán a temető felől: most is visszásán ült a lován ; a „Pal­kó” tajtékos, fáradt volt, csak lépésben kocogott a kö­veken — a Kaszperek háza felé. Hogy elcsodálkozhatott az ördögi lélek, mikor semmit sem talált ott. Ezt lett volna jó nézni. Hogy megtörülgetto a szemét: „Miféle káprázat ez? Mi történhetett Itt?” Hogy csikorgathatta a fogát, ha van neki. Gondolhatta magában: „Teringette, hány száz évig aludtam, hogy a há­zam helyén szántóföld tá­madt?” De ezt a részét senki sem élvezhette (Ej. hogy nem tu­dott nappal jönni!), senki sem látta e pillanatban, csak azt tudják, hogy visszanyargalt a templomhoz; talán azt hitte, a várost tévesztette el. Lubló helyett Lőcsére jött, de a templomról, bár nem mert hoz­zá közel menni (a 16 egy bi­zonyos körön innen, melyet valamikor a szentelt vízért, visszahőkölt), megösmerte szü­lővárosát. A templomnál megint meg­fordult (Mutsanek apó lát­ta), s egyenesen Matuska Má­tyásék udvarába nyargalt, akik balról voltak szomszé­dai Matuska Mátyás már javá­ban aludt, mikor az ablakot megzörgette valaki kívülről- — Fölkelt, kinyitotta, s hi­deg borzongás futott át a tag­jain. Kaszperek Mihály állt az ablaknál — lovát az alma- fához kötötte. (Jaj istenem,' nem is terem azon több gyü­mölcs.) — Hová lett innen az sí tyúkól! — süvíté zordon han­gon, a saját üres fundusára mutatva. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom