Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-19 / 15. szám
földrengések története Játék négy fal között A természeti katasztrófák közűi napjainkban talán a földrengésednél és ezek előrejelzésével foglalkoznak a legtöbbet a kutatók. Ezen a téren Japán vezet, az a sziget- ország. amely a földrengésektől, szökőáraktól a vulkánkitörésekig a legtöbbet szenved a természeti csapásoktól. A jelenben élők azonban nem csak a jövőt kutatják., hanem a múltat is. Ahhoz, hogy a földrengéseket előre jelezzék, szükséges feltérképezni azt, hogy az elmúlt évszázadokban milyen vidékeken és milyen időközökben, milyen hevességgel pusztított a földmozgás. Az UNESCO irányítása és finanszírozása mellett tíz esztendővel ezelőtt indultak be azok a kutatások, amelyeknek célja: az elmúlt két évezred földrengéseinek visz- szapörgetése időben és térben Igen nagy munka ez, amely még nem is ért véget. Dr. N. Ambassayers angol kutató az egyik vezetője ennek a nyomozó munkának. Nemrégiben elmondotta egy francia tudományos lap munkatársának, hogy széles körű irodalmi nyomozást folytattak eddig és folytatnak a jövőben az elmúlt évszázadok földrengéseinek visszapörgetésére. Régi latin, bizánci, szériái, arab, ge- orgiai írásokat, irodalmi és földrajzi dokumentumokat böngésztek át. Néhány részeredmény az eddigi munkából: Az i. sz. 10. évétől 1699-ig több mint 3000 földrengést regisztráltak — az irodalmi emlékek szerint — Isztambul környékén. Ugyanezen a vidéken két csendes évszázad volt a 7. és a 12. századok. Szintén Isztambul vidékén az 5., a 6. és a 15. évszázadban erős földrengésekről vallanak a krónikák. Jelentős földrengések színhelye volt Isztambul környéke a csendes periódusokat kivéve általában minden 55. évben az elmúlt két évezredben. Dr. Ambassayers szerint tehát évszázadok távlatában meg lehet állapítani bizonyos ritmust a földrengések előfordulásának gyakoriságáról egyes területeken, ugyanakkor azonban ma még kevés adat gyűlt össze ahhoz, hogy a jövőre nézve ezekből az adatokból konkrét következtetéseket lehessen levonni. Térben is nyomozzák az elmúlt idők földrengéseit. Milyen zónákban játszódtak le ezek a jelenségek? Az i. sz. első öt évszázadában Anatolia vidékein jegyezték fel a legnagyobb rengéseket. Később a 6. századtól ez a zóna fokozatosan áttolódott a Holttenger vidékére. A régi földrengésekkel kapcsolatban napjaink kutatója természetesen más kérdéseket is felvet. Milyen városokat, településeket érintettek a pusztító földlökések? Ambassayers szerint emberéletben nem volt olyan nagy veszteség, amint ma azt gondolnánk. A földrengések ritkán érintették a nagyobb településeket. Évszázadokkal ezelőtt a Földön a népsűrűség jóval kissebb volt mint napjainkban. a 20. században. Természetesen előfordult, hogy városok és falvak is szenvedtek a földrengésektől. Ugyanakkor fel lehet tételezni, hogy az illető kor építészei is levonták a földrengésekből a „technikai jellegű” következtetéseket. A földrengés pusztította vidékeken is fennmaradtak épületek több száz, sőt ezer éven keresztül. Ez azt bizonyítja, hogy a masszív kőépületek nemcsak az idő vasfogát. de a rengéseket is túlélték. A második érdekes kérdés az. hogy a földrengések menynyiben befolyásolták egyes népek elvándorlását, egyes civilizációk eltűnését? Bizonyos civilizációk eltűnésével, népek elvándorlásával kapcsolatban a történelemnek kétségtelenül megvannak a maga fehér foltjaj, A neves angol kutató szerint azonban az elmúlt két évezredben pusztított földrengések lényegesen nem befolyásolták a népek és civilizációk történetét. Igaz, hogy a helyi kríziseket súlyosbíthatták ezek a földrengések, de a fejlett államok és civilizációk nem tűntek el hatására. Csupán a földrengések nem világosítják meg az utókor előtt a történelem fehér foltjait. H. M. A hiúság szótára Hamarosan már mSsotök, Javított és bevitelt Eladásban Jelenik meg a Dictlonaire des va- nítés. Ez a könyv azt a ieladatot tűzte maga elé, hogy leleplezze a hamis nemeseket. Mint kiadói állítják. Franciaországban SO ezer olyan család van, amely a „von” vagy a „de” szócskát illeszti neve elé, noha közülük csupán 36C0 valóban nemesi származású. A könyv egyetlen üzletben sem kapható, kiadói és szerkesztői névtelenek maradnak, csak postán rendelhető meg. Az első kiadás már 1500 Ilyen „bitorlót” leplezett le, a második kiadás pedig 2000-re emeli majd ezeknek számát. A lexikon igen híres neveket említ, mint például a nemrég elhunyt „de” Gaulle tábornokot. O ugyanis bár régi. de polgári családból származik. Maurice Couve de Murville korábbi Kérem, doktor úr, szíveskedjék megmagyarázni a szüleimnek, hogy a spenót árt az idegeimnek ... t NÓGRÁD - 1972. január 19., szerda miniszterelnök csak \SnA óta viselheti a „de” szócskát. Akkor ugyanis egy marseiUe-i bíróság úgy döntött, apja jogosult arra, hogy nevéhez hozzáülessze a „de Murvllle”-t. Egy Időközben ismeretessé vált „eset”: Valérig Gis- card d’Estaing jelenlegi gazdasági és pénzügyminiszteré. O nem attól a „d’Estaing” gróftól származik, aki valóhan élt valamikor, hanem polgári eredetű, és családja csupán 50 év óta használja a nemesi jelzószócskát. Politikusok mellett Írók, filozófusok, muzsikusok, pénzemberek is szerepelnek ebben a híres Dic- tionaire des vanités-ben. Még csak egy példát említünk: a híres Henry de Montherlant családjáról ez áll: „Irócsalád, melyet ma Henry de Montherlant, ez a nemesi allűrökkel rendelkező ember képvisel. Nemesi származása azonban több mint kétséges, őse, egy bizonyos Francois Miliőn, a francia forradalom előtt a harmadik rend, tehát a polgárság képviselője volt. Csak egy 1863. évi rendelet jogosította fel a család egyik tagját arra, hogy az eredeti Miliőn névhez hozzáfűzze, egyik korábbi birtokuk alapján, a «de Montherlant»-1”. Ebből a példából látható, hogy a lexikon összeállítói szinte tudományos gondossággal végzik munkájukat. Augusztus húsz Badacsonyban. 1BUSZ-vonatok Pestről, hajók Fonyódról öntik a népet. „Borhét” is van. Szekerek a szomszéd hegyközségekből, hordókkal megrakot- tan, az országút mellett, egy- egy nyárfa tövében álldogált- nak. A lovak fél istrángtól szabaditoitan hersegtetik a szénát. A. gazdák mérik a bort. Részeg mindenki az úton. Egy házaspár és egy alacsony, könyörgős tekintetű harmonikás ember igyekezett az úton a hajóállomás felé. Az asszony fáradtan vitte a- batyut, túl volt már a nap örömein. Most már csak egy gondja lehetett: férjét, ezt a hatalmas szál, kövér embert, valahogy hazavinni. A férj kegyetlenül el volt ázva, bök- dösött is szaporán mutatóujjával az ég felé, ahogy a harmonikásnak mondta: — Hát Pistukám idefigyelj,. .. hogyaszongya... Kikelt már a kis gilice... A harmonikás húzta, A férj dülöngélt, s így alig haladtak. — Lemaradunk az istenért, hogy az a... — szólt hátra urának az asszony, ki pár lépésre előbbre járt a gyorsítás miatt. A mólón nagy tömeg, a hajó dugig volt és készen az indulásra. Dudált. A matyóIdőnként idegesítő játék. Mert ide túl kicsi, amoda túl nagy, elfoglalja a szoba egész közepét, csak a falak mentén sompolyoghat a lakó, vagy éppen minden útban van-.. Ami kellene, nincs az üzletekben, amit kínálnak, az szép. de túl drága. És a méretek. Olcsóbb, ám ronda, ódivatú... . Az olvasó nyilván már rájött: a bútorról van szó. A neevedik ötéves tervben 400 ezer lakás épül fel: 1971-ben a lakásépítés meghaladta a tervezettet. A lakásba azonban bútor is kell. Van-e. lesz-e? Örökségből divatcikk Valamikor, szülőkről gyermekekre. majd azok gyermekeire maradt a bútor. Nemzedékeket szolgált ki a behe- mót szekrény, a vaskos iker- ágy. a feneketlen bendőjű komód, a támlás szék, az el- nyűhetetlen ebédlőasztal. És ma? Lássuk csak- Havonta hét—tízezer házasságot kötnek az országban, ezzel szemben havonta 140—160 ezer darab kárpitozott ülőbútort. 40—45 ezer kárpitozott fekvőbútort készít az ipar. Plusz a magánszektor teljesítménye. Mégis, a bútor kevés. Sűrűn hiánycikk. A pult alá ugyan nem fér, hogy onnét árusítsák, de... „Áldozni” kell olykor, hogy hozzájusson a vevő ahhoz, amit akar. Azaz, nemcsak az ifjú házasok vesznek bútort, hanem az idősebbek is- A régi, rozoga, vagy a még jó, de már divatjamúlt helyett Ami örökség volt hajdanában. az ma divatcikk. Még ha a beszerzése nehézkes is. Holott az ipar verítékezik az igyekezettől. Gondok hálójában A gondok nemcsak a vevőt gyötrik. Az ipart is. A legutóbbi tizenöt évben nem épült egyetlen nagyobb bútorgyár sem, így nem csoda, ha a mennyiség és a választék elmarad az igényektől. Igen ám, de van ennek fonákja is. A bútoripar gépparkját nagyrészt csak egy műszakban használják. Alacsony fokú az üzemszervezés. Túl sok minden készül egy-egy üzemen belül, kevés az azonos elemekből összerakható változatok száma, s a termelő- berendezések kihasználtságát emiatt az átállások tovább csökkentik. Minimális az üzemek közötti kooperáció, holott ez — számítások szerint — tízszázalékos kapacitás- növekedést eredményezneAz ipar azt is a fejlődés iavára írja, hogy színes bútort ma már főként, csak a konyhában használnak az emberek. Igaz. De az is. hogy a színes bútorok termelésének csökkenése együtt járt a választék szegényedésével, az «.egyes” bútorok — a darabonként megvásárolhatók — eltűnésével. Ami lehet, hogy az iparnak jó. de a vevőnek semmi esetre sem Sok a kérdőjel Tény, hogy a bútoripar csak a legutóbbi esztendőkben kezd a szó szoros értelmében iparrá válni. Sok még tehát a kérdőjel. Mi legyen az új anyagok aránya — pl. a természetes fumír helyett a műanyagoké — a termelésben. s beszerezhetők-e ezek idehaza, vagy csak külföldön? Miként alakuljon az univerzális és a célgépek száma egy-egy gyáron belül? Hogyan valósítható meg a bútoripar lépcsőzetes együttműködése? Vagy éppen ez nvit utat a versenynek? Egy nevezőre hozható-e az elméletben meglevő koordináció a bútoripar, a háztartási gépgyártás. s a lakásépítés — házgyártás — között? Ha igen. akkor mi módon? Vigasztalja mindez a vevőt? Aligha. A megértéshez azonban hozzásegít. Ami persze nem menti fél az ipart a teendőktől. Végre fejlesztés A negyedik ötéves terv a rég áhított fejlesztést hozta meg a bútoripar számára. Űj üzemek építése, rekonstrukciók végrehajtása, nagyarányú gépesítés szerepel a programban. Mód nyílik a szakosítás, a kooperáció bővítésére, a nagy sorozatok előállítására, a gyártóüzemben termelési rendet megszabó gépsorok kialakítására, mert ma még a nagy termelékenységű berendezéseken is jórészt egyedi darabok készülnek. Csökkenthető a bútorméretek eltérése, mert a mai, néhány centiméteres különbségek a vevő számára nem nyújtanak tényleges választékot. Ez utóbbi növelése mellett a nagy sorozatok lehetővé teszik a termelési költségek csökkentését- S persze, ezer más dologra is szükség van. hogy a bútorkereskedelem képes legyen bemutatni az árut, mert a mai szűk üzlet- és raktárterek a meglevő választékot is mesterségesen csökkentik... Legutóbb az országgyűlés ülésszakán a könnyűipari miniszter elmondotta, hogy a bútoripar feilesztési beruházásaira a fedezet kilencven^ százalékban már ma megvan. Remélhetően ez fedezete annak is, hogy a négy fal közötti, kényszerű és idegesítő játék örömtelivé, otthont teremtővé, a lakást lakályossá tevővé váljék. S nemcsak a 400 ezer új családi otthon tulajdonosa, hanem a többiek, minden bútorvásárló számára. Mészáros Ottó Humcmolgálat Az étterem üzletvezetője odafordul a vendéghez: — A mi specialitásunk, uram, a csiga. — Tudom, éppen most szolgált ki az egyik. * A professzor elkíséri a fiát az iskolába. Már az iskola kapuja előtt állnak, amikor rájön, hogy otthon hagyta az óráját. Fia ajánlja, hogy hazamegy érte és már szalad is. Az apa ekkor belenyúl a jobb zsebébe, előhúzza az óráját és a fiú után kiállt: — De igyekezz, mert tíz perc múlva nyolc. Egy összejöveteley, mindenki pokolian unatkozik. A háziasszony szeretné megmenteni a hleyzetet és ezért megkérdezi: — Mivel szórakozzunk? Talán tudna valaki javasolni egy társasjátékot? — Az egyik vendég jelentkezik. Kijelenti: — Játsszunk bújócskát. Én elmegyek a kocsmába, ti meg megkerestek! — Nem kölcsönöznél nekem egy koronát villamosra? — Sajnos csak húsz korona, som van. — Nem tesz semmit. Akkor taxival megyek. Különös gyermekbeteg.-ég Az elmúlt esztendőben Yukattanban tíz gyermek halálát okozta egy rendkívül különös járvány. A betegség okáról — jelentette ki Mexikó állam kormányzója, Carlos Lőrét de Mola — mind ez ideig semmit sem sikerült kideríteni. A jelentés szerint a gyermekek váratlanul betegedtek meg és hamarosan bekövetkezett a halál. A különös betegség Merida várostól mintegy 60 kilométernyi távolságban ütötte fel a fejét. Orvosokból és ápolókból álló brigád utazott a helyszínre, hogv megpróbálja felderíteni a betegség mibenlétét, terjedésének okát és módját. Bernáth Aurél: Te aranyos lélek... IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIilllllllllllllNIIIIIIIIIIIIIHIIIHHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIinilllllllllUHIIIIIIIimilll zok éppen oldani készültek a köteleket. Ahogy az asszony a hajó pallójára ért és beszállt, a férj búcsúzott a harmonikás- tól. Pénz adott neki. — Köszönöm édes Pistukám, jól húztad, azanyja... ejh... hogy is volt?... — S megint bökdösött az ég felé — .. .kikelt már a kis gilice... — majd rádőlt a harmonikás- ra és még egyszer mondta: — Köszönöm édes Pistukám. nagyon köszönöm. — Szálljon már bé, a hét szents... ordított rá a kapitány a parancsnoki hídról. — Jövök már — mondta a férj — egyébként kuss! Ment is már a pallón, fo- gózkodva vaskorlátjaiba. S ekkor a harmonikás, hogy a jól fizető vendégnek a hajóindulás tényét hűen aláfestő utolsó dallal szolgáljon, meg aztán — gondolhatta — szép az. ha egy ilyen hajó az ő harmonikája szavára. indul, rázenditett: Midőn Havannában hajóra szállottam én... A férj, ahogy hallotta a. melódiát, mintha égi jelt kapott volna: — hej, Pisiulzám, hát látod, ez az! — s fejvesztve rohant vissza a har- monikáshoz. Már éppen a palló végéről fordult. — Látod, Pistukám, ez az... midőn Havannában hajóra szállottam én.. : Visongás, hahota a nézők között. A harmonikás leállt. A kapitányban pedig eldőlt a borjú: — Indulás! A jeleség a hajó farából kinyújtott két karral: — Lacikám. .. küldjéli fel... ne hagyják ott azt a szerencsétlent. .. nem hallják? ... Lökjék fel a hajóra! A férj nem zavartatta magát, s így szólt a harmoni- húshoz: — Kispajtás... te is énekelj! Hogy is van a folytatás? Nem tudom a szöveget: A harmonikás azonban riadtan, hogy baj lesz, vonakodott: — Szállj fel. egyken mám... lemaradsz... — Ne pofázz, azt mondtam, énekelj! Hogy is van? No, mondd a szöveget? A harmonikás felmérve az erőt. nyekeregte, énekelte egyben: Búcsúzni akkor... — Ez az! Állj! — ordít rá a férj — kezdjük elölről és együtt! No! Kezdték: Midőn Havannában hajóra szállottam én. Búcsúzni akkor senki se jött felém. —Ez az látod... s itt a szívére tette kezét — búcsúzni akkor senki se jött felém... ez az igazság, kiskomám! — Lökjék föl!... — ordított az asszony. — Rendőr! A tömegből, mely a bogiári hajóra várt, páran próbáltak beavatkozni. — Kuss, ha mondom, le- söpröm a vízbe az egész bandát. .. No hogy is van tovább Pistukám? Megint elfelejtette a folytatást. A harmonikás pislogva, félve, de adta: Gyere velem te aranyos lélek — Jaj! — mondta a férj — ez az... látod... S ekkor a hajó a férj nélkül lassan elindult.
