Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

N ógrád megyében tizen­kilenc kisipari szövet­kezet működik. Ezek­ben összesen 2600-an dolgoz­nak. A lassan negyedszáza­dos múlt szép eredményei di­csérik munkájukét. Az iparosok szövetkezésé­nek azonban sokkal nagyobb múltja van Nógrádban. Ke­vesen tudják, hogy itt már 1923-ban is alakult kisipari szövetkezet. Salgótarjánban jött létre 1923-ban a Salgó­tarjáni Építőmunkások Ter­melőszövetkezete. A 21 ala­pító tag közül már csak ha­tan élnek, ebből is kettő Bu­dapesten. Nemrég a négy salgótarjá­ni alapító tag találkozót tar­tott a KISZOV Mártírok úti székhazában. Ott voltak Alb Ferenc, Szoó Pál, Kohl Ru­dolf, Tőzsér Sándor. A talál­kozón részt vett dr. Gajzágó Aladár, aki éppen most dol­gozik megyénk ipartörténe­tén. Az alapító tagok öregek. Va­lamennyien a hetedik X kö­rül járnak. Kissé meghatód­va emlékeznek a régen volt dolgokra. Alb Feri bácsi vi­szi a szót, s a többiek itt-ott kisegítik hiányos emlékeit. — Huszonegy alapító tag­gal alakultunk meg 1923- ban. Nem volt semmink. A magunkéból adtuk össze az indulótőkét. Sem pénzügyi­leg, sem egyéb szempontból nem támaszkodhattunk sen­kire. Ebben az időben a szer­vezkedő. önállóságra törekvő munkás-iparos csoportokat a hatóság sem vette jó néven. A MÉMOSZ-tól és a Törekvés Banktól kaptunk némi támo­gatást. — Házakat építettünk. Első komolyabb állami megrende­lésünk az akkori adóhivatal éoülete volt, a mai Felszaba­dulás úton. Ezt a munkát pá­lyázat alapján kaptuk meg. Dolgoztunk a patakszabályo­zásnál is. Több lakóházat épí­tettünk magánszemélyeknek, de a mai-bányamentő Ipüle- tét — akkor jéggyárnak ké­szült — szintén ml készítet­tük. — A taglétszám később fel- emelkedett 28-ra de nem tagként városi szaktársak is dolgoztak velünk egy-egy vál­lalkozáson. Vidéken is dolgoztunk, ha nem is sokat. Magyargécben, Csókás-bányatelepen és Kék­ho2 — amefy az ?rver?sen mindenünket megvásárolt —. később azt is tönkretette. — Tulajdonképpen miért, hogyan jött létre a szövetke­zet? — A szakszervezetből nőt­tünk ki, amelynek mindany- nyian tagjai voltunk. A szö­vetkezetét azért hoztuk létre, hogy a munkásmozgalomnak élhessünk. Az volt az erőnk, Alapítva 1923-ban Egy elfelejtett szövetkezet kúton, Kandó Kálmán apjá­nál. Székházként először Sal­gótarjánban, a Rákóczi úton béreltünk egy épületet. Ké­sőbb építettünk egyet ma­gunknak, a mai Vöröshadse­reg u. 33. szám alatt. Nem sokáig örülhettünk neki. mert 1929-ben a szövetkezet fel­oszlott. — Mi volt ennek az oka? — A gazdasági problémák­hoz mi, munkások nem értet­tünk. Csak dolgoztunk. De hi­ányzott az ész. A könyvelést egy Sugár nevű gazdasági ve­zető irányította. Bevezette az „amerikai” könyvelést, ami­ben mi nem ismertük ki ma­gunkat. Így aztán vasárnap délelőttönként, amikor a könyveket ellenőriztük, hiába találtunk látszólag mindent rendben, mégis tönkrement a szövetkezet. Az elnök, ami­kor rájött, hogy a vég elke­rülhetetlen, meghasonlott. és kivándorolt Dél-Amerikába. Sugár megúszta. Átkerült a Budapesti Alapkő Társulás­hogy függetlenek voltunk, sa­ját magunk „urai” Ez egy­ben nagy támadási felületet is adott. Így sikerült később a hatóságoknak megfojtania minket — A szövetkezet tehát egy­ben munkásmozgalmi jedő- szerv is volt? — Természetesen. Állandó­an szervezkedtünk, segítet­tük a kolóniában a bányá­szokat szervezkedni. Megesett, hogy az ablakon ugrottunk ki, és napokig, vagy egy hé­tig bújkáltunk a Paptagban, a kakastollak elől. A más vi­dékről jövő építőmunkásokat már az állomáson vártuk, s ha nem voltak szakszerveze­ti tagok, visszaültettük őket a vonatra. Csak szervezett munkásokkal dolgoztunk. Ele­inte jól ment minden. — Az 1926-os nagy meg­mozdulásban is részt vet­tünk. Ezzel kihívtuk magunk ellen a hatóságot A Vigadó­ba jártunk, ott találkoztunk a többi munkásokkal, de 26 után a ttsäfe VmM.¥fo sárga szervezet kiszorított bennünket onnan Abban az épületben most a ZIM kul kultúrotthona működik. Mi akkor átmentünk az új mun kásotthonba — az üveggyár környékén volt —, melyet közadakozás nyomón épitet tünk. Ide szocdemek is eb jártak. — A munkásotthonban le­hetetlenné váltunk A ható­ság megtiltotta az építömun- kások belépését az otthonba, Bennlevő szakszervezeti köny­veinket elkobozták. A szövet­kezet is tönkrement, munka nélkül maradtunk. — Ránk járt a rúd. Volt, amelyikünket hetenként el­bocsátottak. Másoknak szak mát kellett változtatniuk, eb mentek az acélgyárba. Aki végképp nem tudott elhelyez­kedni Salgótarjánban, fel. ment Budapestre. Szétszóród­tunk. Az 1923-ban alakult sző vetkezet gazdaságtörténetileg és munkásmozgalmi fedő­szervként egyaránt jelentős, érdekes. Annak idején 5—6 hasonló szövetkezet, ha mű­ködött az egész országban. Szervezetében előfutára lehet­ne a mai kisipari szövetke­zetnek, amely szintén a ta­gok saját eszközein, és a ta­gok által fizetett részjegye­ken alapul. A dokumentumok legna­gyobb része megsem­misült. De az egykori MÉMOSZ iratanyagában ta­lán föllelhető néhány adat. Nagyon szép lenne, ha 1973- ra, a megalakulás 50 éves jubileumára tanulmány jelen hetne meg a 2C-as években kuriózumszámba menő szö­vetkezetekről, melyre mint a mai. virágzó kisipari szövet kezetek elődjére, mindnyá­jan büszkék lehetünk. Gáspár Imre ÖO héten át Drága volt a „ho%zájárulás 99 Az ügy tulajdonképpen négv .'évx<íi ezelőtt kezdődött, nmlkör Öalázs Károlyhé belé­pett a Nógrád megyei Textil­ipari Vállalathoz. A számlá­záson dolgozott az ügyrend szerint- Sok más egvéb teen­dő mellett az ebédiegv- igénylések összeírását is ő végezte. Ez a munka megle­hetősen egyszerű volt. A vállalathoz tartozó mun­kahelyeken hetente összeírták ki. hány ebédet igénvel. s egy listával, amelyen a dolgo­zók neve és a pénzösszeg sze­repelt, minden héten megke­resték Balázsnét. ö az igény­lést követő napon szétosztot­ta a jegyeket, a pénzt pedig befizette a házipénztárba. Tudni kell. hogy a dolgozók négy helyen ebédeltek és ezek közül a Salgóban készpénzes elszámolási rendszerben, a másik három helyen csekkel számolt el a vállalat Megbíztak benne.., „Munkáját lelkiismerete­sen és nagyon gyorsan végez­te. Általában minden rábí­zott feladatot teljesített. Rop­pant munkabírású és alapos volt” — árulkodnak a dicsé­rő sorok, amelyek Balázsné jellemzésére vonatkoznak. Va­lóban alapos volt! Rögtön észrevette, kihasználta, hogy megbíztak benne, hogy túlsá­gosan Is szabad kezet kapott. Az ellenőrzés hiányát és a bi­zalmat nagyon is ügyesen ka­matoztatta. 1968- júliusa és 1971. augusztusa között rend­szeresen megdézsmálta az ebéd- pénzéket, azoknak csak egy ré­szét fizette be bevételi bizony­latok ellenében, s a fennma­radó összeget saját céljaira fordította. Adat van arra. hogy már 1967-ben „hozzá­nyúlt” a pénzhez, érdekes mó­don azonban az 1967-es. sőt az 1968-as alapbizonylatok egy része „eltűnt”. Ingyen „ebédelhetett” A sikkasztó malmára haj­totta a vizet, hogy a válla­latnál rendkívül laza volt az ellenőrzés, sőt kimondhat­juk: a konroll csaknem telje­sen hiányzott! Így történhe­tett. hogy az említett időszak 136 hete közül csak 37 hét volt olyan, amikor Balázsné nem számolt el hiánnyal. A fennmaradó- 99 héten egyál* • tálán nem. vagy csak .hiányo­sán adta tovább a beszedett ebédtérítések összegét. Ha már a heteknél tartunk, 33 héten át egyáltalán nem került sor befizetésre, az összeg Balázs- né zsebében maradt. Etv biz­tos: neki nem kellett térítést fizetnie, ingyen „ebédelhe­tett.” Summázva' a társadal­mi tulajdont, a Nógrád me­gyei Textilipari Vállalatot 80 792.32 forint kár érte. Ennyit sikkasztott. Azóta átszervezték Miért sikerülhettek a sik­kasztó primitív manipuláció? A válasz egyszerű: példátla­nul laza volt az ellenőrzés. Az ellenőr Szulyovszkyné — az ügy másik vádlottja — megelégedett annyival, hogy az ellenőrző bélyegzőt rátét­té és a számlákat csak szám­szaki szempontból ellenőrizte. Ha csak egyszer is, amikor a pénztárba befizetett összeget átvették Balázsnétól, megké­rik, hogy mellékelje a dolgo­zók névsorát, a bizonylatot, amelyen a forintösszeg is szerepelt, akkor vége van a machinációnak. Rögtön lebu­kott volna! Lebukott volra akkor Is, amikor a csekkát­utalás történt, ha kérik az igénylőlapokat. Soha nem kérték! Balázsné mondott egy öszeget és már töltötték is a csekket­Mint megtudtuk, alapos változások történtek a válla­latnál. Azóta átszervezték az ügyintézést. megszigorították az ellenőrzést. Éppen ideje volt! ★ A Salgótarjáni Járásbíró­ság társadalmi tulaldont foly­tatólagosan károsító sikkasz­tásért Balázs Károlvné. (Cso- múny Ilona) 38 éves salgótar­jáni lakost két év börtönre ítélte és három évre eltiltot­ta a közügvek gyakorlásától. Társadalmi tulajdont károsí­tó hanyag kezelés vétsége rrr- att Szulyovszky Endréné 28 éves salgótarjáni lakost négv hónap 6zabadsagvesztésre ítélte. A büntetés végrehajtá­sát azonban feltételesen egy­évi próbaidőre felfüggesztet­te. Balázsnénak meg kell fi­zetnie az okozott kárt. Az ítélet nem jogerős. — szokács — Új termékek Az Országos Bányagépgyár­tó Vállalat salgótarjáni gyár­egységében az idén több új termék gyártását kezdték meg. Nálunk most készül először 1200 milliméter szélességű szalagbcrendezés vázainak a gyártása Eddig ilyen be­rendezéseket a Német De­mokratikus Köztársaságból szállítottak. Ez az új típusú, úgynevezett füzérláncon nyugvó görgőcsopoi tos szál­lítószalag a visontai kül- fejtésű bányához készül. A salgótarjáni Bányagépgyárban 300 tagot gyártanak belőle, ami másfél kilométer hosszú szállítópályához elegendő. A mintegy 10 millió forint ér­téket képviselő berendezést január elején rendelte meg a bányavállalat, és mivel sür­gős, így az első félév végé­re le is szállítják a bánya­gépgyáriak. Most készülnek fel a nyu­gatnémet exportra készülő oáncélpajzsok alkatrészeinek gyártására is a süveggerenda- üzemben. Egyelőre 156 dara­bos szériát kért a vállalat, aminek a gyártását február elején kezdik meg. A csök­kenő süveggerenda-gyártás mellett ez jó munkaalkalmat jelent a süveggerenda-üzem- nek. Asszonyok a pártszervezetben Szarvasgedei tapasztalatok Kis község a pásztói járásban Szarvasgede. Bakóinak száma alig éri el a hatszáznyolcvanat. A párttagok száma viszont jelentős a faluban. A kommunisták száma — a kijárókkal együtt — harminckettő. Az alapszervezet ti­zennyolc tagot számlák Éppen a decemberi beszámoló taggyűlésen újabb két fővel növekedett a párttagok szá­ma. A két új tag nő: Motoska Ferencné, aki most 28 éves, s amellett, hogy hivatalsegéd a tanácsnál, a falu lakóinak bizalmát is élvezi: legutóbb tanácstaggá választották. A másik új tag is fiatal. Kovács Erzsébet 21 éves, pedagó­gus Szirákon, KISZ-titkár, de Szarvasgedén végzi társa­dalmi munkáját, éppen ezért itt vették fel a párttagok sorába. Végső soron ma a tizennyolc fős alapszervezet tagjai közül már hét az asszony, illetve a lány. Hárman a termelőszövetkezetben dolgoznak, kettő pedagógus, egy hivatalsegéd, egy pedig háztartásbeli. Ha azt nézzük, hogy ezek a kommunista asszonyok milyen munkát végeznek az alapszervezetben, a közéletben, akkor is pozitív képet kapunk erről a községről. Valamennyinek számos párt­megbízatása, társadalmi beosztása van* A sorrendiséget nem a beosztásnak, nem is a kornak megfelelően állítot­tuk fel. Nézzük őket egyenként Csorba Andrásné termelőszövetkezeti tag, brigádveze­tő a közös gazdaságban. Az ÁFÉSZ igazgatósági tagja, végrehajtó bizottsági tag a községi tanácsnál, nőfelelős és szervező titkár az alapszervezetnél. Podobén Mihályné a megyei pártbizottság tagja. Növényápoló a termelőszövet­kezetben, csúcsvezetőségi nőfelelős a palotási egyesült termelőszövetkezetnél. Katona Ferencné következik a sorrendben. Az alap6zervezet titkárának a felesége, s el­ismert tagja a termelőszövetkezetnek. Jakabfy Béláné pedagógus, aki ellátja a kultúrotthon igazgatói teendőit és összekötő a párt- és a KISZ-szervezet között. A könyv­tárosi munka is a vállán nehezedik. Kiss Jánosné a leg­idősebb a női párttagok sorában. A férje ugyan nyugdí­jas ő viszont részt vesz a legkülönbözőbb pártrendezvé­nyeken, segíti azok sikerét. Motoska Ferencnéről és Ko­vács Erzsébetről — mint • új tagokról — már korábban szóltunk. Hét kommunista asszony, illetve nő a faluban. Vajon hogyan élnek, hogyan dolgoznak, ez érdekelte a króni­kást. A termelőszövetkezet irodájában először Podobén Mihálynét, a megyei pártbizottság tagját bírtuk szóra. — Az alapszervezet, a járás kommunistáit képvise­lem a megyei pártbizottságban. Tudja, oda választottak be. Sajnos, nem tudom, még pontosan a feladatom. Minden esetben megkapom a megyei pártbizottság anya­gát, részt is veszek a gyűléseken. Megvolt az első felszó­lalásom is, a nők érdekében kértem szót. A járási párt- bizottság kocsija szinte minden nap itt megy el mellet­tem, de még soha senki nem szólt be hozzám. Magam is szívesen részt vennék különböző pártrendezvényeken a járásban. Talán nem kell a segítségem? Magam sem ér­tem. Amikor nőbizottság tagja voltam mindig tudtam, hogy mi a követelmény, mit kell tennem. Egy kicsit na­gyobb segítséget kérnék az elvtársaktóL Csorba Andrásné is bekapcsolódik a beszélgetésbe. 0 inkább a községben élő asszonyokról szól. — Az a véleményem, sokan nem is tudják a szarvas- gedei asszonyok közül, hogy ml is az a párt. Kicsit el­szigetelődtek az emberek. Azt vallják, ha a férj párttag, az már elég. Szerintem pedig egy vonalon kellene halad­nia az embernek és az asszonynak. Más szóval: legyen az asszony is párttag. Ezt azért is mondom, mert nő va­gyok, s megmutatom, hogy én is megállóm a helyemet a közéletben. Azért is mondom, mert a nők legtöbb esetben egy-egy taggyűlésen aktívabbak, pontosabbak, ott vannak a társadalmi munkában, ők vállalnak legtöbbet a terme­lőszövetkezetben, és ha éppen a közösségről van 6zó, a vi­tában is határozottabbak. A tagépítő munkáról is szó esett a beszélgetésen. Csorbáné fogalmazott így: — Körülbelül 25 asszony dolgozik a termelőszövetke­zetben. A fiatalok nagy része kijár a faluból, aztán van egy kis befelé fordulás is a községben. Igaz, nálunk jó a női párttagok aránya, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nem léphetnénk előbbre. Jakabfy Béláné pedagógus is megerősítette Csorbáné vélekedését, ö, a fiatalokban keresi az új párttagokat. — Három év alatt nyolc párttagot vettünk fel az alapszervezetbe. Közülük hat elment a községből, mert máshová helyezték vezetőnek. A KISZ-szervezet huszon­három tagot számlál. Igaz, nagy része kijáró, de közöttük van öt olyan fiatal termelőszövetkezeti tag, akiket éppen a KISZ-munkán keresztül párttagokká tudnánk nevelni. •Valahol itt kellene folytatni a tagépítő munkánkat. Hallgatom a véleményeket. Katona Ferenc, az alap­szervezet titkára is helyeslőleg int a fejével. Egyetért ab­ban, hogy az alapszervezetnél a nők, az asszonyok való­ban sokat dolgoznak. Aktívak, megállják a helyüket, so­kat vállalnak magukra. Mindezt a közösségért teszik. Nem egy esetben példát mutatnak az alapszervezet férfi­tagjainak is. S ahogyan az alapszervezet titkára fogalma­zott; e kis község pártszervezete éppen ezért erős a falu­ban. Mert egy község életét, világnézetét, arculatát for­málni csak együtt, az asszonyokkal lehet. Ebben a köz­ségben pedig az alapszervezet ma jó úton halad. Podobén Mihályné jogos észrevételé után az alap­szervezeti párttitkárnak a véleményét is lejegyeztük: — Mi úgy ítéljük meg, hogy jó az alapszervezetünk. A baj ott van, hogy nincs otthonunk. A járástól már megígérték a párthelyiséget — van is üres szoba —, de az ígéret óta még semmit nem tettek. Egy asztal, szek­rény kellene, na meg székek, hogyha összegyűlünk, ne albérletben, hanem a mi otthonunkban vitathassuk meg a párt ügyeit, a közösség előtt álló feladatokat. Igaza van az alapszervezet titkárának. Azért, mert nincs gondja a járásnak a szarvasgedei alapszervezettel, mégis oda kell figyelni rájuk. Már csak azért is, hogy közösségükben még jobb munkát végezzenek — együtt az asszonyokkal —, hogy példaképül állítsák nemcsak ebben a közösségben, hanem a járásban és a megyében is a szarvasgedei alapszervezet munkáját. Különös tekin­tettel az asszonyok tevékenységére. Somogyvári László Vasvárott kör alakú lakóházat épített a Vas megyei Tanács Építőipari Vállalata. Az épü­letben orvosi rendelő, tisztasági fürdő, és tűzoltószertár kapott helyet, az emeleteken lakó­szobákat rendeztek be. NÓGRÁD — 1972. január 16., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom