Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-09 / 290. szám

Or. Horváth István: Ifjúságunk a haladással vállal közösséget I Folytatás az 1. oldalról) Dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára beszédé­nek elején hangsúlyozta: a KISZ VIII. kongresszusa ked­vező helyzetben tanácskozik, hiszen a párt és a társadalom megkülönböztetett figyelme és érdeklődése kiséri a KISZ te­vékenységét. A párt Központi Bizottságának ifjúságpolitikai határozata társadalmi pezsgést indított el a fiatalság körül, az országgyűlés törvényt alko­tott az ifjúságról, s számos intézkedés született a fiata­lok érdekében. Könnyű nekik? — Napjainkban — folytatta dr. Horváth István — gyak­ran hallhatják a fiatalok, hogy könnyű nekik, mert tár­sadalmunk úgy gondoskodik róluk, amire a korábbi ifjú nemzedékek életében nem volt példa. Ez igaz is. Ám a fiatalok élete ma is bonyo­lultabb annál, semhogy egyet­len jelzővel könnyűnek ne­vezhetnénk. Á hetvenes évek magyar ifjúsága valóban nem küzd létbizonytalansággal, he­lye, szerepe biztosított a tár­sadalomban, de nem gondok nélkül. Nehézségekkel talál­koznak a fiatalok, amikor munkába állnak, s helyenként nehezen vívják ki a munká­juk szerinti megbecsülést. Megismerik a család és az otthonalapítás akadályait is, de legyen bármennyi gondjuk is a fiataloknak, abban bi­zonyosak lehetünk, hogy prob­lémáik a szocializmus útján, társadalmi méretekben a megoldás felé haladnak. — Akkor járunk helyes úton, ha 1972-ben is és a követ­kező esztendőkben a X. kong­resszus határozatainak ma­radéktalan megvalósítására összpontosítjuk erőinket. To­vábbra is valljuk, amit előző kongresszusunkon is mond­tunk, högy szocialista gazda­ságpolitikánk teljes mérték­ben megfelel ifjúságunk ér­dekeinek, és törekvéseinek, hogy a gazdaság irányításának új rendszere értő szövetséges­re talált az ifjúságban, mert követelményei egybeesnek az ifjú nemzedék legjellemzőbb tulajdonságaival és eredmé­nyeit is a fiatalok élvezik majd legtovább. — Továbbfejlesztjük a KISZ több mint egy évtizedes ha­gyománnyal rendelkező véd- nökségi mozgalmát, erre a jövőben is szükség lesz min­den olyan vállalkozásnál, amely megfelel legfontosabb gazdaságpolitikai céljainknak. Szerintünk, a védnökség nem lehet pusztán a munkaerő biz­tosításának eszköze, a rossz munkaszervezés ellensúlyozá­sa — több és nemesebb a rendeltetése. A védnökséggel megvalósuló létesítmények szo­rosabb szálakkal fűzik nemze­dékünket a szocializmus ügyéhez. Ezért javasoljuk a kongresszusnak, hogy a VII. kongresszuson vállalt, de még le nem zárt védnökségek foly­tatása mellett vállaljunk új védnökséget az olefinprogram leninvárosi beruházásai, vala­mint az oktatási létesítmé­nyek építése felett. Segítsük a számítástechnikai program megvalósítását, a könnyűszer­kezetes építési technológia be­vezetését és elterjesztését. Az iskolák szerepéről — Ha vannak Is akik mást mondanak, a fiatalok többsé­ge, becsülettel és szorgalma­san készül a munkára, leen­dő hivatásának gyakorlására. Ennek megalapozásában az is­kolára hárul a legnagyobb feladat. Bármennyire is je­lentősek azonban közoktatá­sunk változásai, a társadalom és a fiatalok igényei ma már megelőzik oktatási intézmé­nyeink jelenlegi teljesítménye­it.- Ezért üdvözöltük örömmel pártunk kezdeményezését, hogy széles körű, alapos vizsgálatban tisztázzuk, me­lyek a jelen és a jövő társa­dalmi igényei az általános is­kolákkal, a közép- és felső­fokú oktatási intézményekkel, a dolgozók továbbképzésével szemben. Kívánatosnak tart­juk a tanítók és tanárok mun­kafeltételeinek javítását, kí­sérletező, alkotó kezdeménye­zéseik lehetőségeinek megte­remtését. A tananyag korsze­rűsítésének irányát is meg kell jelölni, s bár sokat tettünk, mégis megoldásra vár a mun­kás- és parasztgyerekek to­vábbtanulásával kapcsolatos gondjaink jó része is. Azt is végig kell gondolni, hogy reá­lis-e mipdaz, amit az általános és középiskola a szülőktől el­vár. Vajon jó dolog-e, ha az iskola a munkában elfoglalt, és a tananyagban többnyire járatlan szülőkre hárítja gyer­mekeik felkészülésének majd minden gondját? Feltétlenül javítani kell a szülők és az iskola együttműködését, s hajiunk arra, hogy a közokta­tásban ne az iskola és a szü­lők közötti munkamegosztás­nak, hanem a tanárok és a tanítványok, az iskola és a diákok viszonyának, jó együtt­működésének tulajdonítsuk a döntő szerepet. A fizikai munka becsülete Vannak, akik elmarasztalják az ifjúságot, mert — úgy­mond — húzódozik a fizikai munkától. Nem valami hí- zelgőek ezek a szavak, annyi túlzás van bennük, hogy szin­te már nem is igazak — hang­súlyozta a KISZ KB első tit­kára. — Az viszont tény, hogy néhány, nehéz fizikai munkát igénylő szakmában évek óta nincs elég jelentkező. Rend­szerünk nagy vívmányainak egyike, hogy nincs munka- nélküliség, amely bármilyen feladat elvállalására rákény­szerítené a fiatalokat, csak azért, hogy álláshoz jussanak. De lehet-e csak az ifjúságot hibáztatni azért, ha bizonyos szakmákban a fizetésen felüli juttatásokkal együtt, jóval ma­gasabb a jövedelem? Ügy gondoljuk, bőven van még változtatni valónk a munka, különösen az átlagosnál nehe­zebb körülmények között, és jobban végzett fizikai munka anyagi elismerésében. Elítél­jük mindazokat, akik érdem­telenül, s mások és a közösség rovására akarnak előnyökhöz jutni, hogy kielégítsék önzé­süket, kapzsiságukat. Társa­dalmunk közszelleme szembe­fordul a lógósokkal, a notóri­us vándormadarakkal, az ím- mel-ámmal dolgozókkal, mind­azokkal, akik úgy akarnak a munkához állni, hogy csak mások férjenek hozzá. Ki ta­gadhatná, hogy akadnak ilye­nek, talán nem is kevesen a fiatalok között is? És amikor ezt teljes joggal a fejükre ol­vassuk, azt is tudnunk kell, hogy a nagy igyekezettel, eset­leg túlbuzgón kezdő fiatalem­ber hamar megkapja: lassan a testtel szakikám, holnap is nap lesz! Ezt követően a következőket mondotta dr. Horváth István: — Manapság sok fiatal nem tudja kivonni magát az „elő­kelősködés” újkeletű divatjá­nak hatása alól sem. Mosta­nában sokak szemében csak annak az érettségi bankettnek van rangja, amelyet legalább az Intercontinentalban ren­deznek meg, csak annak a ru­hadarabnak van értéke, ame­lyet külföldről hoztak, vagy legalábbis egy luxus butikban vásároltak. Mi, természetesen, mindnyájan azt akarjuk, hogy a fiatalok egyre szebben, job­ban, divatosabban öltözködje­nek, de az értelmetlen ver­seny lehetőségeiken túli ál­dozatokba hajszolja a szülő­ket, s mi nem engedhetjük meg, hogy iskoláinkban és if­júsági közösségeinkben kelle­metlenül érezzék magukat a szerényebb jövedelmű, kisebb keresetű szülők gyermekei. Ifjúsági szövetségünket soha­sem lehetett azzal gyanúsítani, hogy csak a külsejük alapján minősíti a fiatalokat. Ma már szerencsére értelmetlen dolog lenne feleleveníteni a beat-, a farmernadrág vagy a hosszú­2 NÓGRÁD - 1971. december 9., csütörtök hajvitát. Annyit azonban is­mételten le kell szögeznünk, hogy nem az elhanyagoltságá­val megbotránkoztató fiatal lány és fiú a korszerű, hanem az, aki a haladással vállal közösséget, aki a jelent és a jövőt gazdagító cselekvésben találja meg örömét, és az élet minden területén teljesebb emberré igyekszik válni. — A mi dolgunk is, hogy ezt jobban megértessük és el­fogadtassuk minden fiatallal. Meggyőződésünk, hogy a fia­talok aktivitása pezsdíti, fris­síti a közéletet. Ezért nem tekinthető ajándéknak, ha részt vehetnek a közösség dol­gainak intézésében, hiszen év­ről évre nő hazánkban az if­júság aránya és társadalmi je­lentősége. De nem is kegy, ha közéleti tevékenységet vállal­nak, mert ez nekik is javuk­ra válik. Dr. Horváth István a továb­biakban a KISZ szervezeti életének továbbfejlesztéséről, a szövetség tevékenységéről szó­lott. Majd így folytatta beszédét: — Most kétségtelenül na­gyobb hangsúlyt adunk an­nak, hogy növeljük tagjaink politikai aktivitását, hogy markánsabbá tegyük szövetsé­günk tevékenységének poli­tikai jellegét. De soha sem gondoltunk arra, hogy miköz­ben erősítjük politikai, kom­munista vonásainkat, lemond­junk mindarról, ami színessé, sokrétűvé és gazdaggá teszi szervezeteinket. A KISZ te­vékenységének olyan széles a skálája, mint az ifjúság igé­nye és érdeklődése. — Ha saját feladataink meg­oldása mellett az ifjúság ne­velését szolgáló munkameg­osztásban is olyan korszerű felfogás és gyakorlat kialaki- tására törekszünk, amely mindinkább megfelel a párt ifjúságpolitikájának — az eredmények nem maradhat­nak el. Ez egyszerre szolgálja a KISZ politikai befolyásának erősítését és az ifjúság szóra­kozási, művelődési, sportolási lehetőségeinek gyarapítását. Nekünk js, másoknak is sza­kítanunk kell azzal a felfo­gással, hogy a magyar ifjú­ság egyenlő a KISZ-tagsággal. Tudjuk, hogy ez nem köny- nyű feladat, hiszen sokéves gyakorlatot, beidegzettséget kell megváltoztatni. — Javasoljuk a kongresszus­nak, hogy forduljon felhívás­sal a KISZ tagjaihoz, a ma­gyar ifjúsághoz: jelszavunk jegyében teljesítsék a szocia­lizmus építéséből reánk háru­ló feladatokat. Nagyszerű cé­lok sorakoznak előttünk. Mer­jünk és akarjunk teljes szív­vel, messzehangzó szóval és jó munkával lelkesedni ér­tük ! — zárta referátumát a KISZ központi bizottságának első titkára. Fock Jenő beszéde Az ifjúságpolitika a pártpolitika szerves része Fock Jenő, beszédében hang­súlyozta, hogy ifjúságunk is részese annak, hogy népgaz­daságunk alapjaiban egészsé­gesen fejlődik! A X. párt- kongresszus határozatainak végrehajtása során hazánkban számos gazdasági folyamat kedvezően alakult. A termelés, a forgalmazás és a szolgáltatás területén a gazdasági és műszaki veze­tők irányításával, az öntuda­tos munkásság közreműködé­sével, széles körű akció bon­takozik ki a vállalaton belüli, üzem- és munkaszervezés szín­vonalának növelésére. Ebben is nagyon sok segítséget nyújt­hatnak a KISZ-szervezetek. Nagyobb gondot keli for­dítani a munkafeltételek biz­tosítására a jobb szervezéssel, az emberek képességeinek gondosabb mérlegelésével, és a legjobb munkamódszerek be­vezetésével. A KISZ-szerveze tek hozzájárulhatnak, hogy a vállalatoknál, üzemekben ezeknek a követelményeknek eleget tegyenek. Ösztönözzél erre a gazdasági vezetőket meggyőződéssel, igazukra ala­pozott szilárd meggyőződés­sel. S ha netán a közösség érdekét szolgáló első kezde­ményezéseik kudarcot valla- nának, ne bátortalamodjanak el, újra és újra lendüljenek tá­madásba. Az MSZMP Központi Bi­zottsága szükségesnek tartja, hogy az anyagi érdekeltség és a szocialista öntudat kettős pillérjére építve, tovább fej­lődjön, új lendületet kapjon a szocialista munkaverseny- mozgalom. Vonatkozik ez KISZ-szervezeteinkre, az ifjú­kommunistákra, de azokra a fiatalokra is, akik nem tagjai a KISZ-nek. A jó példát, a kezdeményezést természetesen a KISZ-tagoktól várjuk. A fia­talok különböző fórumain sokszor elhangzik a kérdés, hogy ma mit jelent a forra­dalmi tett. Válasszanak élő példaképeket Ügy gondolom, nem szüksé­ges valamilyen emberfeletti, halált megvető bátorsággal véghez vitt cselekedetre gon­dolni. Forradalmi tettet bár­melyik fiatal véghez vihet, aki a szocializmus építésében részt vállal, internacionalista szellemben foglalkozik társai­val, az itt tanuló és dolgozó külföldi testvéreinkkel, aki őszinte meggyőződéssel támo­gatja népi rendünk politiká­ját. Nemcsak szavakkal, ha­nem tettekkel ott, azon a munkahelyen, ahová az élet állította. Kell-e elismerésre méltóbb forradalmi tett annál, mint a szocialista munkaver­seny résztvevőjeként, nagy­szerű, teljesítményekkel ki­emelkedni először a jók, majd a legjobbak közül? Sok fiatal azt is 'megkérde­zi, kit tekintsen példaképnek. A választ erre sem csak a történelemkönyvekben kell ke­resnünk. Ha szétnéznek a maguk környezetében, rátalál­nak azokra, akiket nyugodtan példaképül választhatnak. Ahhoz, hogy valaki határo­zottabban lássa, érezze, hogy a szorosan vett kötelességtel­jesítésnél többet kell nyúj­tani a társadalomnak, tudato­san azonosulnia kell a közös­ség életével, gondjaival. Jut­tatás, és ellenszolgáltatás nél­kül is cselekednünk kell a kö­zösségért. Ne csak azt nézzük, hogy nekem megéri-e a fárad­ságot. Az enyém tudata csak így teljesedhet ki a miénk gondolatává. Még nagyobb gond az oktatásra A szocialista társadalom alapelve a munka. Az em­bereket aszerint értékeljük, hogy mennyit tesznek a tár­sadalom, a közösség, a haza javára. Ez a személyiség ki­bontakoztatásának, az értel­mes életnek egyedüli helyes módja, lehetősége. A szocialis­ta társadalomban az egyén boldogulása, előrehaladása csak a közösséggel, a nép érdekei­vel összhangban valósulhat meg igazán. Az egyén szoká­saiban, a divatban, a hajvi­seletben lehetnek „generációs” különbségek, de a munkához való viszonyban egyértelműen kifejeződik a társadalmunk ügye iránti elkötelezettség, a szocialista tudat, a hazaszere­tet, az internacionalizmus. Társadalmunk szocialista fejlődésének és tegyük hozzá, az ifjúság felkészülésének is egyik alapvető kérdése a köz­oktatás, az iskolaügy fejlesz­tése. Joggal lehetünk büszkék arra az oktatási rendszerre, amelyet felszabadult népünk teremtett. Ugyanakkor a fia­talok és a szülők joggal teszik szóvá, hogy a közoktatásunk­ban nincs minden rendben. Ezért határozott úgy pár­tunk X. kongresszusa, hogy átfogóan felül kell vizsgálni egész oktatásunk rendszerit, az oktató-nevelő munka tar­talmi és szervezeti kérdéseit. Már elkészült a jelenlegi helyzet kritikai elemzése, és a következő hónapokban- kidol­gozzák a továbbfejlesztést szolgáló terveket. Pártunk Központi Bizottsága előrelát­hatólag a jövő év közepén tár­gyal e fontos kérdésről. Iskolarendszerünknek na­gyobb lehetőséget kell nyújta­nia a sokféle tehetség és ké­pesség felfedezésére és kibon­takoztatására Ennek érdeké­ben szocialista államunk már eddig is sokat tett. Mégis, hátrányosabb körülményei miatt ma még sok munkás- és parasztgyerek nem kerül ma­gasabb iskolába és nem bon­takoztathatja ki képességeit. Ezért hozott olyan határoza­tokat a kormány, mint a kol­légiumi hálózat fejlesztése, a középiskolai ösztöndíjak beve­zetése. A kormány a közelmúltban fogadott el határozatot arról, hogy az ifjúság céljait szolgá­ló létesítményeket az állami szervek, általában a tanácsok üzemeltessék. Ezzel az a cé­lunk, hogy a gondok egy ré­szétől megszabadítsuk a KISZ-t, ugyanakkor vala­mennyi művelődési házban biztosítsuk az ifjúság számá­ra megfelelő programokat, a KISZ és az úttörőszövetség te­vőleges részvételét a progra­mok kialakításában. Megváltozik a szemlélet A sport és testnevelés fej­lesztése ugyancsak olyan if­júságpolitikai kérdés, amely egyben „nemzeti ügy” is. Eb­ben azt hiszem, mindenki egyetért. Arról viszont komoly viták folynak, hogy mit fej­lesszünk, mire fordítsunk na­gyobb gondot. A mi véleményünk határo­zott és egyértelmű: akkor szol­gáljuk helyesen a magyar ßport ügyét, ha — és ez az anyagiakra is vonatkozik — a következő években az ifjúsá­gi tömegsport, a diáksport fel­tételeit javítjuk. Ennek felel meg az ifjúsági turizmus már kormányhatározatba foglalt fejlesztése is. Az ifjúságpolitika a pártpo­litika szerves része. A Köz­ponti Bizottságnak az elmúlt évben kidolgozott ifjúságpoli­tikai dokumentumait a párt X. kongresszusa is megerősí­tette, s azóta is a bennük foglaltak szerint folyik a munka a pártszervezetekben. Az elmúlt közel két eszten­dőben az ifjúságról szemlélet­változás indult meg az égés* társadalomban. Az emberek reálisabban ítélik meg ifjúsá­gunk helyzetét, helyét, szere­pét, bár hangsúlyeltolódás, más-más megközelítés' jelenleg is tapasztalható. A felnőttek az eredmények elismerése mellett élesebben bírálják a KISZ-szervezetek munkáját, az ifjúság életében tapasztalt negatívumokat, a fiatalok viszont szívesebben és éleseb­ben említik az állami, gazda­sági és társadalmi szervek nem kielégítő intézkedéseit. Az ifjúságpolitika állami szintű tevékenységében ki­emelkedő jelentőségű az or­szággyűlés legutóbbi üléssza­kán elfogadott ifjúsági tör­vény. A jövő évbén napvilá­got látnak az ifjúsági törvény végrehajtását szolgáló minisz­teri jogszabályok. Életbe lép a kormány határozatának az az előírása, amely szerint két évenként minden állami Intézmény, gazdálkodó szerv köteles megvizsgálni az ifjú­ság helyzetét. Ugyancsak a törvény végrehajtását jelen­tik azok az intézkedések, amelyek az ifjúság érdekeit külön is szolgálják, mint Dél­éül az új lakásrendeletek, agy az új kollektív szerződé­sek. Tökéletesebb poiitikai munkát Az ifjúsági szövetség alap­elveiben semmiféle változás nem történt és nem történik: a KISZ volt és marad a párt ifjúsági szervezete, a magyar ifjúság egyetlen politikai szer­vezete. Ezt a tényt még az or­szággyűlés is rögzítette az if­júsági törvényben. Nem vál­toztak az ifjúsági szövetség legfontosabb feladatai sem. A KISZ politikai jellegének következetesebb érvényesítése azt kívánja, hogy miközben javítják, erősítik, tökéletesí­tik a szövetség belső életét, a KISZ-en kívüli ifjúság mind nagyobb tömegét is vonják be akcióikbá, egész tevékenységükbe, vagyis lép­jenek ki a KISZ-szervezetek falai közül. Az ifjúsági munkában a leg­fontosabb az az alapelv, hogy soha. sehol sem szabad uni­formizálni. Követelményei­ket az élő, eleven emberre kell szabniuk. Valahogy így: fogadd el az alapelveinket, légy egy kicsivel jobb, ak­tívabb, okosabb holnap, hol­napután és azután, mint mai önmagad. A KISZ-szervezetek dolgoz­zanak öntevékenyen, s prog­ramjaikat rövidebb távra ala­kítsák ki saját maguk, a fia­talokkal együtt, demokratiku­san. A céljaink közösek az önö­kével. Azt kívánjuk, hogy bé­kében, biztonságban épüljön tovább szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság, hogy hazánk, ifjúsága legyen okos, művelt, edzett, dolgos, vállal­ja a munkát, a gondokat és élvezze az élet örömeit. Mind­ehhez és a kongresszus to­vábbi munkájához, majd az azt követő gyakorlati tevé­kenységhez kívánok sok si­kert, gazdag eredményeket és boldogságot az egész magyar ifjúságnak. A kongresszus ma folytatja munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom