Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

/

Regős 1st van r

Csinálni kellene valamit

1 1 " 1 ” ‘7

.........— ' i ■ ■

f — Tankolni kellene valahol.

— Tankolni? Akkor már inkább álljunk kézen!

— Az túl egyszerű. Kevesen figyelnének ránk.

— Hát akkor mit?

— Nem tudom’ De már az. hogy van. Szóval, érted? Így azért más.. •

— Más a fenét! Egyébként feljártam hozzá. Mármint a

. .. nőhöz- Egy éiiel háromszor

— Csinálni kellene valamit, összevesztünk. Hazarohantam. •

Nem tudunk mit kezdeni ez- Aztán vissza. Fel kéne hív- — Körülöttünk meg minden

zel a-.. - ni. forr.

— Magunkkal nem tudunk . , > — Te. üt állattan a bal el— Na. azért nem egészen. •.

— Ne látsszuk meg magunkat. anám! Itt állok egv kész kötettel. Arra is kén télén vágyóik. hogy megmozdullak. Mitől vagyunk ilyen tespedmit kezdeni.

— Hát magunkkal kellene valamit kezdeni. Itt van a szabadságunk. Megyünk erre száz kilométert, mgg arra százat. Vagy beállunk a bárba. menetrendszerűen- Eliátsszuk itt magunknak a nagv életet...

— Mit? Ezt a füstöt? A részeg zongoristát? A sötétet?

— Hívjuk.

— Ilyenkor ne. Vagy két hónapja felhívtam, azt mondtam. csak azért kereslek, mert kolbászt akarok venni tőled. Röhögsz, mi? Az anvia küldte faluról- Állati 'ió kolbász volt. Azt mondta, tudta, hogy' csak ezért hívtam fel.

— Én is* sajnálok valakit.

Ezeket a gyenge kis nőket? A Emlékszel arra a kis mixerviskyt? Meg. hogy ismerjük a bártulait?

— Azt. De józanul ocsmámy. hervasztó ez az egész! Még díszletnek is rossz— Meniünk innen?

— Menjünk.

! — Sokat kellene olvasni.

— Hát nem olvasunk? Dehogynem.

— Állnak és bámulnak.

Nem is rossz felek- Egy csomó snirituszos. Néz. ott a Dzseki, a Pista meg a többi.

— Az a- zongorista legalább beleissza magát az érzelmeibe.

— Ha van neki.

— Nincs ideie kijózanodni- Emlékszem, mikor még kis kranek voltam, úgy bámultuk Földváron, mint egy istent.

babára? Vén baba lehet már. Vén? Jó lehiggadt és kész. Olyan dolgom sose lesz többé. mint mellette volt. De ő sem volt ió— Nekünk a Világ Nője se kellene.

— Délelőtt aludt, délután fodrász, éjjel dolgozott. Regsó kerék.

— Nekimentem egv rohadt holtvágánynak. Szétvágta a két első gumit. Megvulkanizálták. Az üt.

— Öcska már ez— Öcska? Az életem van benne! Negyvenezer forint. Egv zoknit nem vettem, egv pohár sört. Mintha a bal lábamat’ vágnák le...

— Röhögök. Sajnos, röhögök. ..

— Én is. Belül röhögök.

— Jobb lenne a Dunába fordítani. És holnap úiat venni— Áz ötszázas helyett egy Musztángot? Mi?

— Az! Micsoda műszerfala

gél meg bebújt az. ágyamba- van egy Musztángnak, apám!

De elszúrtam.

— Nem voltál álmos hajnalban ?

— Néha.

— És holnap mit csinálunk?

— Délelőtt meló-7

— A munka!

— Banditól tanulhattunk volna. Nekivágott és csinálja.

— Ki sem mozdult a kósliMár akkor is holtrészeg volt. bői. Ügy tanult, mint egy gü

zü. Percre beosztotta az idejét. Mi erre egyszerűen kép-'

— Most meg pertuban vagy vele.

— Nagy teljesítmény!

— Csinálni kellene valamit.

— Holnap hová megyünk?

— Mit tudom én- A Nagyszállóba.

— Minek? Odakacsázunk egy csodálatosan fésült babához. elő a i ómodorral és ..szabad egy táncra kisasszony”? öreg vagyok már ehhez.

i — Tudsz jobbat?

— Valami ió kis szerelem kellene.

— Sajnálom azt a nőt. Isteni kéglije volt- És még szeretett is. Oltári jó fej volt. Mindenről lehetett vele dumálni. Holnap felhívom.

— Az se kellett-..

— Nekünk a Világ Nőié se kellene.

— Az se. De pénz az kéne— Minek? Mond meg. minek?! Tessék. Most tízezer forint van a zsebemben. Jó? Tessék, most mit kezdjünk vele? Mondd, mit kezdjünk?

teleriek vagyunk- — Akkor mehetünk a franc— Nekem még ötszázasom sincs.

— örülj neki. hogy nincs rá gondod.

— De otthon van... Otthon van gond— Engem már nem érdekel

a feleségem. Egyébként sötét az ablaka. Biztos megint annál a szerencsétlen barátnőjénél alszik.

— Mindenkit érdekel egy kicsit a felesége. Nekem ne linkelj.

— Hányszor, de hányszor

ba. Jó lenne valami, ió lenne tolakszik elém az Évi! Ami- valami. De. persze, semmiért, kor már azt hiszem, csak az

Ingyen.

VALENTYIN MAHALOV:

SZAVAK.

Parányi láng a rét gyepén: Szentjánosbogárka.

Kezem mozdul s a tompa fény Kihúny, vak a lámpa.

Mennyire így vagytok, szavak. Ha hozzátok érek,

Mint holt szentjánosbogarak Elenyésztek.

■ Hann Ferenc fordításai

van. akit ölelek— Szereted... Nem lehet csak úgy egyszerűen leradírozni.

— Csak még egvsaer találkoznék egy ilyennél!

— ök meg téged keresnek. De biztosan megunnád őket— Dehogy unnám!

— Mi mindenkivel lefekszünk. Mindenkivel.

— Így nem lehet.

— Hát. hol vannak azok a nők? Hol lehet megtalálni őket?

— Nem tudunk élni. öregem.

— Sem hát.

— Felhívlak- Otthon leszel?

— Tízig.

— Csinálni kellene valamit

— Jó. Holnap maid megbeszéljük.

r>;-vl’ i .*

Olvasni szép, olvasni jó

(Radios István rajza)

RADNAI ISTVÁN:

tükörként

öbölnyi csend viharos tengeren mosolyok csúcsa között

páros tengerszem

magányon vert híd

ragyogó

fogsorod

tárt ajkamat

tükörként

hordozod •>-Mosolygott. Nyerges-hegyes bögre alól kivett egy húszast Az öregasszony nem tudott szeme könnyel telt meg, szája orra szigorúvá tette még a s elmenőben a vendéghez lányára, vejéra nézni. ügy sírásra görbült. Kezébe temet- mosolygását is, vízkék szeme ki- fordult. ■ gondolták. Ügy gondolják, te az arcát. Felzokogott. Ettől

drilled t, hogy meresztgette az — Maga meg, öregúr, száll- Mind úgy gondolják. Legyen végre abbamaradt az öregem- öregasszony felé. Magyamé jón le arról a hülyeségrőt falu csúfja hatvannégy éve- bér monoton beszéde, sziszegve merítette lábát a hogy elveszi a nagyanyám, sen. Szeretett volna védekezé- — Mondjon valamit már forró vízbe, rettenetes fáradt- Érti? Ilyen cirkuszba én nem sül az ura emlékére gondolni, ezekre Albert bátyámnak, sága mázsás súllyal szorítot- megyek bele! de alig sikerült felidézni ma- édesanyám...

ta a székhez, legszívesebben Becsapta maga mögött az gában egy mosolyát, tekinte- A ^nya mellette állt, álno azonnyomban elaludt volna, ajtót. Az anyja riadtan kia- tét. A lánya mohó, kövér ar- simogatta a haját ’ újra de tartania kellett magát. bált utána. ca táncolt előtte, ha kinyitot- meg ^jra sürgette:

— A céklának való répa a _ Neked ehhez semmi kö- t3 a sz^ét, ha lehúnyta. Az ° °

z

sákkal meg kint maradt az zöd nincSj kisfiam.

öregember arról beszélt, minMondjon már valamit,

árokban. Ügy összefagyott a " Az öregasszony a tűzhely den megvan az ő portáján, na- Szolaljon mar meg, edeskezem, hogy nem bírtam be- meIiett tágra nyílt szemmel ami egy komplett kis háztáji anyam.

hozni — mondta, és mutatta n£zett hol a lányára, hol az gazdasághoz keli. Magyarné Zsebkendőt vett elő, megtö- könyökig sáros kezét. öregemberre. Az öregember csak szófoszlányokat hallott, rölte arcát,_ szemét, érezte,

— Édesanyám! Ha aztazsá- kucsmáját gyűrögette a két nem vo1*- mar dermedt, genres- hogy a sírás visszaadta az

kot elviszik — pattant fel a térde között és a fiú után be fagyott a keze, lába, de erejét. Legalább tudja most

fiatalasszony, de az ura egy bámult mintha kemény né- legbelül öntptte el valami már, mi történik vele, mit

pillantására elcsendesedett, zésével’ visszaparancsolhatná f°ító hidegség, eltompult, kell csinálnia Könyörgött

odament a fia mellé, a heve- a bajkeverőt, rőre ült, megpaskolta a fiú ar- CgÜ-- Lacikám, hozd be azt a mtében forró vizet öntött a répát, meg mielőtt elviszi va- tö5bihez a Uvórba. Eiviselhea- Ki olyan bolond!? - teUen volt a csönd>

majd megfulladt tőle. Piqce, nyugalomért, szőlő, tehenek, libák, vég

özvegy Magyar Lajosné le- ^aT. A Idry^l^ogatott mosta kézéről a sarat, s meg

a súlyos beszédre, a veje folytatta a félbeszakadt vacso— Egy munkaegységet ke restem máma is ebben a borzasztó szélben.

válaszolt a fiú, és nyugodtan tovább hallgatta a rádióját.

— Behozom én fel a vendég fiatalosan, s már fordult is az ajtó felé.

A házigazda utolérte, visz- szatessékelte a helyére, majd

mígnem az öregasszony sziszegése lasrát

l

sen.

— Ejnye, Lacikám — mond_____ ___________ Fázok — nyögte maga

s

an beszélgetési alapot jelen- az öregasszony, és vacog- ucrott A lánya melléje lépett, ni kezdett a foga. 4

megsimogatta a haját. A hangos kocogásra a házi— Jól esik a jó forró víz gazda felnevetett, prüszkölve Az, asszonyokra gondolt, akik

édesanyám?! köpte szét a szétrágott bab- egész nap mellette hajlong— Jól — mondta Magyarné szemeket. nak, hallani vélte a kések zu—, és szemébe próbált nézni Az öregasszony könyörögve h.ana, at a.répafejekre.- Milyen

& J & jo ulas esik a fonnyadó repaa

DEMÉNY OTTÓ:

Ezüst alapra

Ablakom akkor kertre nyűt hajnaltól-estig a színek sodort mohó kíváncsiság álmodozó és nyughatatlan a harmat — ma nem is tudom millió vízgyöngy egy levélen ezüst alapra fűzve föl szikrázó hűvösség kecses

voltam tavam tükrös nádasom neszek cikáztak árnyain kotyogó békafej-füzér nádrafont fészeké a madárnak víz alatt lebegő súlyom zsombékos ösvény süppeteg én önmagam törzsfőnöke öklömben szárnyas buzogány

hol ég cserzett vágásait tűrtem a sásnak hősien fölmutattam tíz ujjamat tenyeremen elfért a felhő elfért szívemben a világ félelmeimmel összebújt de megteremte örömét ég föld víz napfény levegő.

FRIDECZKY FRIGYES:

ŐSZ

Kutyatej-sűrűn csurran az este libabőröznek szürkülő utak, V-jük élével az irányt keresve krúgatva húznak el a vadludak.

I

M

egmosott. kezére nézett Jó volt a tisztaság pillanatnyi öröme, de újra I csak a répalevelek hűvös-hideg nyirkosságát érezte tenyerén.

maga indult a zsákért, dühö- a lányának, de ő nem állta nézett körül, kit hívhatna setekintetét, másfelé fordult gítségül. Azt akarta volna az ^ asz

Az öregember felbátorodott mondani, hagyjatok lefeküdni blza , beszélgetés az asz ta a fiatalasszony, édesapád az időközben visszatért házi- már hagyjatok pihenni de szorjyoKlíal- M a munrea... holtfáradtan jön haza a va- gazda jelenlététől, megköszö- nem’ jött hang a szájára. jZ ember fsak mozdisúttól, te meg erre sem vagy rülte a torkát. Csak ült roskadt váilakkal, tan.1. t?d:!a a j€zétű a m“nk®

képes, hogy ennyit segíts? _ Ami azt illeti, Erzsó. hát lehajtott fejjel. Aztán várat- mbl^^.marad’ hoz valami

A húszéves unoka felült, én azért vagyok itt, hogy lanul a tarka tollú madár ju- sz P668 '

megvonta a vállát, egy or* megkérjelek. Két évy özvegy tott eszébe; a szerencsétlen örült neki, hogy eszébe jukándzsekit vett magára. A vagyok, te meg kilenc éve, elpusztulása. A madárhoz tott ez a dolog. Mert akárkonyhaszekrényhez lépett, el- úgy gondoltam... Ügy gon- kapcsolódó szomorúságtól kü- hogy is lesz, aki dolgozni szehúzta az üvegajtót, a rózsás dőltük... lönÖ6 módon megkönnyebbült, rét, nem maradhat egyedül...

Reggel már fagyot hoz október orozva láthatóvá válnak ajkunkon a hangok a piruló-pirosra csípett lányka arcot gyöngybatfezt szűrőn szűrt napfény aranyozza.

Ajtónk előtt topog szándékolt robajjal a restelkedő korai vendég <

be fű tt éti a kipihent kemencét s szétterül a tájon deres darazsakkal.

Hej, be szépen...

Hej. be szépen harangoznak, Az én kedves galambomnak. Most viszik a temetőbe;

El se búcsúzhatok tőle.

Bárcsak addig ki ne vinnék, Míg én innét odamennék! Koporsójára borulnék: »

Haj, de keservesen sírnék!

Párád (Heves)

NÓGRÁD — 1971. december 5., vasárnap

\