Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)
1971-12-29 / 306. szám
Szüntessük meg a baleseti okokat A közlekedés egyidős az em* berrel. ősünk, áld feltalálta a kereket, egyúttal a karambol lehetőségét is megteremtette. Járvány! —kiáltotta pár száz év előtti ősünk rémülten. A barátom kórházban van! Elütötte egy autó, mondja a mai ember. Szinte mindennapi mondattöredékek: „Már túl van az életveszélyen, cserbenhagyta áldozatát, a rendőrség őrizetbe vette, jelentős anyagi kár” — lehetne a sort még folytatni. Riasztó párhuzam ez. Napjaink meghatározója a szédületes tempóban fejlődő technika a közlekedést is forradalmasította. Az ember és a gép ma már nemcsak öreg földünkön — az űrben, a holdon is — „közlekedik”. A biztonsági berendezések és a „közlekedő tudat” együttesen a biztonságot jelentik, sajnos, ennek kialakulása csak késve követi a közlekedés fejlődését. A feltalálók azon fáradoznak, hogy a baleseteknél csökkenjen a személyi sérülés és az anyagi kár. Persze a fejlődés nem áll meg, a biztonsági berendezésék kialakulásával egyidőben megjelenik az extra- szuperbenzin, a 190 kilomé- ter/óra maximális sebesség. Tehet-e az ember valamit az ember érdekében? Mit lehet tenni? Állítsuk meg a fejlődés kerekét? Nem! Ez éppen olyan értelmetlenség lenne, mintha az ősember örökre eldobta volna kezdetleges kőszerszámát azért, mert megütötte vele kezét. Az ember kiemelkedett a kőkorszakból, régen nincs szüksége kőszerszámra, ma már autóban Ül! De miért történnek balesetek? Az országúton száguld két autó... Ügyis megelőzlek, mit erőlködsz azzal a vacak,.. gondolja az egyik vezető. Tulajdonképpen miért is akarom megelőzni, hiszen nem is sietek. Csakhogy az én kocsim... hmm. Hadd lássa az a pupák, hogy mit tudok én, s még motorjának lökettérfogata is megduzzad a büszkeségtől. Igen ám, de szemben Is közlekedik gépjármű. Ez is ok. Motoros ismerősünk új 250-es MZ-jét túráztatja, meglátja két női ismerősét, sisakját megigazítja és mindent bele jelszóval elindul, ha ezt elindulásnak lehet nevezni. Inkább „Motoros Marci motorját ugratja”. Hát ez is ok! Sorolhatnám a „nem adta meg az elsőbbséget” fogalmától az „ittasan vezette motorkerék- párját”-ig. Az értelmező szótár szerint a baleset véletlen szerencsétlenség, de mi megtaláltuk a véletlen okát, melyet ha , kiküszöböljük, nem következik be a „véletlen”. Szüntessük meg hát a balesetek okát. A kérdés, hogyan? Országunk kontinentális fekvéséből következik, hogy közlekedésünk fő pillére a vasút és a közút. Űjabban egyre súlyosabb terhek hárulnak a közútra. Óriási kamionok jelentek meg közútjainkon, megszaporodtak a személy- gépkocsik a jelenlegi alig 300 ezer helyett 1985-ben 1,6 millió fog útjainkon közlekedni. Ez óriási szám. Természetesen ehhez megfelelő út-, illetve autópálya-hálózat is kelL Országunk és ezen belül Nóg- rád megye nem dicsekedhet az igényekkel arányos közúthálózattal. Levonható következtetés: a közlekedési balesetek megelőzése, okainak kiküszöbölése és elkerülése a jövőben is nagyon komoly feladat lesz. Az autók műszaki biztonságát jelentő szervizellátottság nem kielégítő, mivel a biztonságos közlekedés objektív feltételei még csak kialakulóban, fejlődésben vannak: nagyobb feladat hárul a szubjektív tényező, az egyén felelősség- tudatára. Gólián András r. fhdgy. Ötmillióval többat A jelenlegi létszámmal a jövő esztendőben ötmillió forinttal kíván többet termelni a balassagyarmati porcelángyár. Ezt úgy érik el, hogy munkába állítják az új, nyugatnémet gyártmányú automata kondenzátor- előállító sort. A gépek folyamatosan érkeznek az üzembe, összeszerelésüket nyugatnémet szakemberek végzik, azoknak a magyar kollégáknak a közreműködésével, akik majd később kezelik a gépeket. Az elképzelések szerint az automata berendezés a jövő év második felétől termel majd üzemszerűen. Hogy a termelés az automata gépsor beszerelésének időszakában se csökkenjen, a gyár vezetői visszaállítják a három műszakot. Az előbb említett technikai fejlesztés nem indokolja a létszám csökkentését, mert az automata beállítása során felszabaduló munkaerőket a hagyományos termékek gyártásával foglalkozta tj ák. Emelkedőt a balhéiéit száma A múlt évihez viszonyítva az idén tovább emelkedett a balesetek száma megyénk üzemeiben, gyáraiban, vállalataiban és termelőszövetkezeteiben. Ez év első kilenc hónapjában a múlt év azonos időszakához viszonyítva 28 balesettel több, azaz 2266 baleset fordult elő. Növekedés tapasztalható a bányászoknál, az építőiméi, termelőszövetkezetekben és a helyi iparban. Csökkent a vasiparban, az ÉDOSZ-hoz tartozó üzemekben, a KPVDSZ boltegységeiben. A balesetek miatt elveszett munkanapok száma viszont majdnem kétezerrel csökkent Ez annak tulajdonítható, hogy mérséklődött a balesetek súlyossága. Elnézést, hogy meghökkentem A kis kecske a vasútállo- más központi aluljárója mellett állt és a legnagyobb lelkinyugalommal nézte a piac forgalmát, aztán megcsóválta a fejét, egyetlen mozdulattal felugrott a vasúti töltés oldalára, s a legnagyobb lelki nyugalommal és jó étvággyal kezdte legelni a deres giz- gazt Rögtön ismerős volt, de csak néhány perc múlva jöttem rá, hol láttam. Valamikor egy hónapja, amikor először jelent meg városunkban az Africana állatsereglet, s a negyedik nap után már azzal fenyegetőztek, hogy csak néhány napig látható, én is megnéztem a romlott látású és feltehetően vegetáriánus oroszlánt, a dióhéinyi kalic- kában összezsúfolt majmokat, s a kerítésen belül ott ődön- gött egykedvűen a kis fekete kecske is. Azóta egy néhány napra valóban eltűnt e nagyfontosságú, kulturális objektum városunkból, de több mint egy hete újra itt van, természetesen „már csgk néhány napig városunkban!” kiszaladtam az autóbusz-pályaudvaron, hogy figyelmeztessem a tulajdonosokat az elkóborolt állatról. Hozzányúlni nem mertem, hátha a félszemű, törpe gorilla mellett ez is valami szuperkecske. Az Africana pénztáránál ülő fiatalemberhez siettem, s megkérdeztem, valóban az ó állatukat láttam-e? — Igen, a mi kecskénk, de nem szökött meg, hanem ki szoktuk engedni. Én nem értem. Mióta lett a salgótarjáni piac közlegelő? * G. I. Az MHSZ vezet faével Modellezőélet Mátra verebélyben Nevelési törekvéseink középpontjában a szocialista hazaszeretetre és a proletár nemzetköziség szolgálatára való ösztönzés áll. Az igazi hazafiság nemcsak az otthon szere- tetét jelenti, hanem beletartozik az életet adó közösséghez, az emberi kapcsolatokhoz való ragaszkodás. törekvés a haza szebbé. jobbé tételéért, társadalmi és gazdasági rendjének áldozatos építése és védelme is. A proletár nemzetköziség pedig — amely nálunk szorosan kapcsolódik az Igaz hazafiság gondolatához — azt jelenti, hogy testvéri barátságban akarunk élni minden békeszerető néppel, tiszteljük és szeretjük szomszédainkat és büszkék vagyunk arra. hogv erőnkhöz mérten taejai lehetünk annak a szocialista tábornak, amely ma a haladó mozgalmak, a függetlenségi harcok legfőbb támasza, a béke legállhatatosabb védője. Nekünk legszentebb haladó hagyományaink is kötelezően írják elő. hogy a haza védelmére mindenkor készüljünk fel, mert népünk egész történelme sugallja a Kossuth által megfogalmazott igazságot: a gyengének diktálják a békét, az erő® magamagában hordja ánnak biztosítékát* A korszerű hazaszeretetre nevelésnek egyik fontos iskolája a Magyar Honvédelmi Szövetség, amelynek sokrétű munkájából most a modellezők tevékenységéről kívánunk néhány szót ejteni. Köztudott, hogy a haza védelmében is meghatározó jelentőségű a korszerű műveltség. Ma a haditechnikának sokkal döntőbb szerepe van a honvédelemben, mint bármikor az emberiség eddigi történetében, A lakosság műveltsége. technikai ismeretei pedig természetszerűleg nemcsak a termelőmunka területén érvényesülnek, hanem a honvédelemre való felkészülésben is. Ebből következik, hogy a modellezés jól szolgálja a mindennapi életben hasznosítható ismeretek megszerzését és közvetve a haza védelmére való felkészülést is. A repülés elméleti és gyakorlati kérdései a modern kor gyermekei számára a legizgalmasabb kérdések közé tartoznak. Amióta Ciolkovsz- ki1 korszakölelő megállapítása elhangzott, miszerint: ..Az emberiség nem marad örökké a Földön, hanem versenyfutásban a fénnyel és a térrel, először bátortalanul az atmoszféra határán túl nyomul. azután meghódítja az egész Nap körüli teret” — a repülés tudományának ismeretei hozzátartoznak az általános műveltséghez. Ennek a tudománynak alapismeretéit pedig a modellező szakkörökben lehet elsajátítani. Mátraverebély községben réal hagyományai vannak a megyei vezetőségétől anvag- ban és készpénzben is támogatást kapnak, a községi tanács pedig a helyiséget bizto* sítja számukra. Ebben a csoportban dolgoznak: Bottyán Gábor. Benus János. Nagy János. Juhász Sándor. Vere- bélyi László (Berci). Verebé- lyi László (Acsár). hogy csak a legszorgalmasabbakat említsük, A két Surányit nem említettem, mert ők már valóságos ..profiknak” számítanak. Surányi Gábor megyei bajnokságot nyert, az észak- magvarországi versenyen második helyen végzett. Suránvi Gyulával pedig az országos versenyen 118 induló között az értékes hetedik helyet szerezték meg. A felnőtt csoportban Is fiatalok tevékenykednek, de jellemző a kialakult ió szellemre. baráti légkörre, how — a falu bevett szokásával ellentétben. amely szerint családos embernek már otthon a helve — katonaviselt fiatalok és nős emberek is megmaradnak a csoportban és tovább dolgoznak. Vezetőiük Benus László, aki éppen az elmú't napokban kapta meg az MHSZ-munká- ért járó kitüntetés bronz fokozatát. De a törzsgárdában kell említenünk Ludánvi Istvánt, Nagy Gábort (Pius) és Oláh Tibort- E két utóbbi csoportban dolgozók már magas műszaki felkészültséget kívánó gépeket énitenek: vitorlázó-, műrepülő-, mechani. kus és gumimotoros gépeketA felnőtt csapat eddigi legnagyobb fegyverténye az elSzabályíalan kommentár Milyenek a nők? Tévedés ne essék, nem akarok hosszú fejtegetésbe bocsátkozni erről a témáról. Ne ijedjen meg a kedves olvasó. Isten őrizzen. Egyrészt azért, mert a világon erről már rengeteget összeírtak és -mondtak. Mégsem fejtettek meg semmit. Másrészt azért, mert lévén az újságíró is nő, nem lenne ildomos saját neméről ezt vagy azt kinyilatkoztatni. Egyszerűen és simán a nők válláról kívánok értekezni. Hogy ragaszkodjam az igazsághoz, nem is annyira a nőkéről, mint inkább a kapható téli kabátok válláról. Ezeket a hideg ellen védő ruhadarabokat ugyanis az esetek nagy százalékában nem lehet felhúzni. Az ember lánya — éveinek számától teljesen függetlenül — egyszerűen nem fér bele. tgy, ahogy mondom. A divatos midiszabású télikabátok felső részét annyira szűkre szabják, hogy megmoccanni sem lehet bennük. Arról már szó sem lehet, hogy a jövendő tulajdonos esetleg felemelje a karját. Télikabátokról lé.vén szó, nagy hideg esetén még véletlenül sem férne alá a legvékonyabb kardigán sem ... Pillanatnyilag ez a helyzet. A kereskedelem dolgozói szidják az ipart, amely ilyen szabványokat „hozott ki”, mert jóformán egy kaptafára gyártanak minden kabátot. A vásárlók szidják mindkettőt. Az ipart is, a kereskedelmet is. Kabátot venni pedig nem tudnak. Igaz, Iwgy túlságos választékkal sem kényeztetnek bennünket. Hallottam már olyan véleményt, hogy így akarják fogyásra kényszeríteni a nőket, akik, sajnos, úgy is hajlamosak a hízásra. Ez rendben is volna, egy kis karcsúság soha nem árt. De akkor mellékeljék a receptet is, hogyan lehet csak vállbán fogyni... Mások mondják azt is, hogy ezeket a fene szűk vállú kabátokat az okból dobták piacra, hogy elvegyék az asszonyok, lányok kedvét a kabátvásárlástól. Miután felpróbáltak két-három üzletben néhány ilyen szűk ka bátot. Így is elmegy a kedvük az egésztől. Sürgősen arra a belátásra jut minden nő, — ilyen helyzetben — jó lesz még ezen a télen az a hároméves kabát, amit ugyan utálunk és százszor meguntunk már, de legalább be leférünk, ez sem utolsószempont... Csak Hálává gondolhatunk a magyar iparra. A kabátra félretett pénzünk megmarad, nyugodtan el lehet költeni másra... Van olyan ismerősöm, aki úgy okoskodott, talán csak a tarjáni asszonyok nem férnek bele a divatos kabátokba. Tudnivaló, hogy megyénk mindig munkásmegye volt. Az itt élő asszonyok, lányok igazán nem kímélték magukat, mindig sokat dolgoztak. Ebből kő vetkezően, talán a vállunk túlságosan megizmosodott ... Lehetséges, hogy az ország más vidékein könnyedén illegnek-billegnek, divatoznak a nők az említett kabátokban. Lehetséges, hogy azok, akik mértéket vettek a szabvány kidolgozásához, azon a tájon keresték a mintát. Ismerősöm aztán felutazott Budapestre, és személyesen győződött meg róla, hogy a pes tiek sem férnek a kabátokba. Mindenesetre megnyugtató, hogy a tarjáni nők vállával semmi baj... * Itt állunk hát télvíz idején, szűk kabátban. Hogy a továbbiakban mi lesz, egyelőre még rejtély. Vagy, ahogy divatosan mondják, a jövő titka. Mert legalább beszéljünk a legújabb módi szerint, ha már a divafka- bútokba nem is férünk bele ... Cs. E. modellezésnek. Közel tíz esztendeje az egyik legnépesebb szakkör. amelynek • olyan rangja és tekintélye van. hogy aki munkájában részt vehet, az ezt kitüntetésnek veszi. (Az jut az embernek önkéntelenül is eszébe, hogy ifjúsági mozgalmunk minden területén el kellene érnünk, hogy a tagságnak rangja legyen) Az alapismereteket a művelődési otthon szakköreként működő iskolai csoportban sajátítják el a fiatalok. Már negyedik osztályos korukban megkezdhetik a munkát. Gort- va Sándor politechnikai tanár irányítása alatt az iskola gyakorlati foglalkozási termében találnak megfelelő munkalehetőséget- A legjobbak már országos versenyen is bemutatták tudásukat, de az nagy dicsőségnek számít, ha egy- egy kiemelkedő társadalmi ünnepen valamelyikük bemutathatja az általa készített kis gépet. Az eddigi munka során a legeredményesebben Kalmár János, Petre György és Lengyel Csaba dolgozott. Lengyel Csaba az országos versenyen az első tíz között szerepelt. Az ifjúsági csoportban a haladók dolgoznak. Az MHSZ múlt esztendőben az országos csapatversenyben megszerzett harmadik hely. Az idén is több sikert arattak a Tanács- köztársaság tiszteletére rendezett versenyen és az északmagyarországi bemutatón is. Bajtársiasságra, precizitásra, technikai ismeretekre, kézügyesség-, fantáziafejlesztésre egyaránt alkalmas a modellezés. A mátraverebélvi fiatalok eddigi munkájukkal méltán szereztek nevet csoportúknak és példájukkal, sikereikkel propagandistái lehetnek a továbbiakban is ennek a nagyon nemes mozgalomnak. A honvédelmi nevelés fontosságából indultunk ki. Joggal vetődhet fel a kérdés: hogy hasznosítják modellezési tudományukat a fiatalok a honvédség kötelékében? A megkérdezettek közül senki se került a repülőkhöz. Nagy bánatuk is ez. A legmagasabb rang, ahová eljutottak, hogy egy közülük rádiós lehetett. Az ok és magyarázat^ hogy a repülőkhöz csak érettségizetteket vesznek fel. Meg kellene gondolni, hogy a repülés olyan szerelmeseinél mint a verebélyi fiatalok, nem lehetne-e valami áthidaló megoldást találni? Csukly László NÓGRÁD — 1971. december 29., szerda
