Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-29 / 306. szám

Hiánycikk-e a mu m kásJkéz ? Helyzetkép négy népgazdaság“fejlesztési program indulásáról Ki emlékszik még arra., hogy milyen volt az elhelyez­kedési lehetőség öt—hat évvel ezelőtt Salgótarjánban ? Akkortájt a megyében ez­rek és ezrek nem találtak ma­guknak megfelelő munkaal­kalmat. Tetőződött a demog­ráfiai „hullám”, kétezerkét­száz ' fiatal. hatezernél több nő munkába állítását tartot­tuk számon égető és megol­dásra váró gondunkként. A bányák visszafejlesztése szin­tén ezreket és ezreket tett fe­leslegessé a szénfalak mellett, ami tovább nehezítette hely­zetünket. — Azokban az években he­tente háromszor tartottunk félfogadást — emlékeztetett dr. Michna Istvánná, a városi tanács munkaügyi főelőadója- — Egy-egy alkalommal száz­negyven—százhatvan munka- vállaló keresett fel bennün­ket. Évente tizenhat—tizen­nyolcezer ember kopogtatott nálunk, hogy segítsük az el­helyezkedésben. Vajon milyen most a mun­kaerőhelyzet? Ha csak a gyárkapukban .kiakasztott felvételi táblákat nézi. aki éppen kilépni szán­dékozik jelenlegi munkahelyé­ről, azt mondhatja: „van itt bőségesen munka. Mindenütt tárt karokkal vár ják a jelent­kezőket. Ha nem emelik az órabérem, nekem aztán szö­vegelhet a művezető, veszem a kalapom és megyek.” Kétségtelen hogy foglalkoz­tatási gondjainkkal az utóbbi években eredményesen meg­birkózunk. Harminc új üzem létesült a megyében, sok-sok új munkalehetőséggel, köztük Salgótarjánba letelepült pél­dául a BRG, a VGSZGY egy- ■egy gyáregységgel és a bu­dapesti Kötő HTSZ, asszonyok és lányok százait segítve ke­resethez. Már-már úgy lát­szik. mintha az ellenkező végletbe estünk volna: nem annyira az elhelyezkedés, mint inkább a munkaerő­hiány okoz gondot. De valóban ennyire „hi­ánycikk” a munkáskéz? Talán bizony a kelleténél nagyobbat léptünk előre az iparosításban, s most azon főhet a fejünk, honnan vegyük hozzá a mun­kaerőt? Vajon mit mondanak a számok és a tények? — Ebben az évben ezer fiatalkorú és majdnem ugyan­ennyi felnőtt férfi és női munkavállalóra jelezték igé­nyüket a vállalatok — mond­ta Michna Istvánná dr. — Bár helyből és Salgótarján vonzáskörzetéből általában si­került feltölteni a létszámot, jelenleg mégis körülbelül kétr háromszáz dolgozót keresnek felvételre a munkahelyek. Különösen egy-egy kvalifikál­tabb, nagyobb felelősséggel járó munkakörre nehéz alkal­mas ajánlkozót találni. Ennek ellenére. úigy ítélem meg. hogy a munkaerőhelyzetünk fogyatékosságait és „gyenge pontjait” felesleges lenne el­túlozni. Salgótarján négy legnagyobb ipari üzeméből tavaly kétszáz­húsz dolgozóval többen kilép­tek mint s ahány új dolgozót felvettek. Idén az újonnan felvett liétezerötszázhetven dolgozóval szemben a kilépő csupán kétezemégyszáz volt. Tehát tulajdonképpen a két év alatt a termelőlétszám lé­nyegesen nem változott. Eb­ből a munkaügyi szakember joggal vonhatta le a követ­keztetést: — Csak a még mindig meg­lehetősen nagyarányú munka­erő-vándorlás kelti azt a lát­szatot, hogy állandó a mun­kaerőhiány a városban- Hiába jeleznek valahonnan mindösz- sze húsz új dolgozóra igényt, ha valójában kétszázat, kell felvenni, hogy végül néhá- nyan megállapodjanak az üzemben. A kétszáz ember felvétele csak kényszerűség, semmiképpen sem tükrözi a tényleges keresletet. Ez a „mesterséges” kérésiét sokakat könnyelműségre csá­bít. A korlátlan elhelyezkedé­si lehetőség, a jobb munka és kereset többnyire hiú remé­nyében, elhagyják régi mun­kahelyüket- Szép számmal akadnak aztán, akik néhány hónap elteltével a valóság láttán „kijózanodnak” és visszakérik magukat korábbi helyükre. Óvatosságra intenek a munkaerő-közvetítés idei számadatai is. — Az év első kilenc hónap­jában ezerhuszonnégy mun­kára jelentkező járt nálunk — sorolta a kimutatásból Hi- vák Pálné adminisztrátor. — Ebből nyolcszáznegvvenöí em­ber munkakönyvében „kilé­pett” , bejegyzést találtunk. Többségükben felelőtlen és meggondolatlan emberek ezek. némelyik egy éven belül öt- szöi-hatszor változtatott mun­kahelyet. Nos, talán nem túlzás, ha azt állítjuk, jobbára ők azok, akik a problémákat okozzák, gyáron belül és kívül, akik a munkaerő-vándorlás statiszti­kai adatait kedvezőtlen ará­nyúvá duzzasztják. A gondot tehát nem a munkaerőhiány, inkább a vándormadarak je­lentik­Mit lehetne tenni? — Ügy gondolom, az üze­meknek. a gyáraknak és a különböző 1 munkahelyeknek kellene megfékezni ezt a fo­lyamatot — vélekedett a fő­előadó. — Még többet tehet­nének a dolgozók megtartá­sáért. Bármennyire szükségük van munkaerőre, jobban meg­válogathatnák kit vesznek fel. s kit nem. Hiszen egy-egy képzetlen, új dolgozó betaní­tása ezrekbe kerül-.. Többet adni anyagilag és erkölcsileg a meglevő dolgo­zóknak. Kizárni a kollektívá­ból a fegyelmezetleneket. Tá­vol tartani az üzemtől a ván­dormadarakat. Ezeket az elve­ket nem lehet vitatni. Csak­hogy nyomban egész sor probléma és kérdés felvető­dik- Többet adni, de van-e miből? S nem mintha ettől az eshetőségtől egyelőre tar­tani kellene, de mi legyen azokkal, akik saját hibájuk­ból átmenetileg a gyárkapun kívülre szorulnak? Kiss Sándor Dolgozók lapja A-z idén jelent meg a sal­gótarjáni síküveggyár dolgcr zóinak lapja, a Síküveg. Az 1. évfolyam negyedik szá­mát lapozgatva kicsit be­pillantást nyertünk a gyár „belső életébe’’. Aktuális termelési problémákról ol­vashatunk — év vége lévén — a Néhány szó gazdasági eredményeinkről, valamint a Számvetés című cikkekben. — „Korai még róla be. szelni .., — Ide kell a minőség­lánc, a jobb együttműködés az egyes munkafolyamato­kat végzők közt, a kölcsönös segítségadás, felelősség egy más munkájáért és a jó mi­nőségért ... Érződik a szavakból, hogy valami új kezdődik, ami még nem volt...” (Idézet a Kényes kérdés: a ZASTA­VA- PROGRAM! című írás­ból.) Tíz pontban foglalták ősz- sze azt a kezdeményezést, amely a Húszezer munka­nap Salgótarjánért! mozga­lom keretében felhívja a dol­gozók, szocialista brigádok, s a környék lakóinak figyel­mét a különböző sürgős és fontos munkálatok elvégzé­sére. A szocialista brigádmozga­lom híreiből: rövid tájé­koztató az Üvegipari Mű­vek szocialista brigádveze­tőinek tanácskozásáról; a januári „ágazati” tanácsko­záson a gyárat 14 küldött képviseli. A nagy vonzási körrel rendelkező, nemcsali a gyár dolgozóinak, hanem a kör­zetben lakók kulturális igé­nyeivel is számoló művelő­dési ház téli programját is­merhetjük meg abból a be’* szélgetésből, amelyet a lap munkatársa folytat az in­tézmény igazgatójával. A cikk utolsó mondata: „A lé­nyeg az, hogy a tudatfor­málás nemcsak programot igényel, hanem öntevékeny hozzáállást, és tanulást• kö­vetel!” Mérlegen ebben a szám­ban a gyári „KST-helyzet” szerepel. Egészségügyi téma­ként a gyógyszerrendelés­ről, helyes fogyasztásáról olvashatunk. A húszoldalas kiadványt a sportszakosztályokkal folytatott telefonbeszélgetés zárja. Pót gomb és társai Az áruválaszték, s a kereskedelem kulturáltsága általá­ban tisztességesen fejlődik, s ez; a lényeg. Kimondva, ki­mondatlan, örülünk neki, viszont keveset meditálunk rajta; ez van, így jó. A kereskedelemben dolgozók magatartásá­ban jelentkező disszonáns megnyilvánulások jelenségszin­tűéit, egyre hevesednek; mégis erről beszélünk sokat. A vá­sárló tömeggel szemben a pult másik oldalán rossz kedv, zsémbesség, hanyavetiség az ünnepi ajándékozás örömét is megkeseríti Sokan kimondják: a fene ott egye meg ezt az egész cirkuszt. S az eladó? Fűlt alá dugja az original cso­magolású, import pulóver tasakját, megtakarítja (vajon mi­nek??), a minőségi árú ingblúz elegáns pótgombjait. S a pótgombért a vevőnek vitatkoznia kell. Nincs, tárja szét a kezét az eladó, de hogy a vevő ismerve jogait szívóskodik, kiveszi a pótgombot a következő csomagból. S a holnapi vevő?! Színes nylontasak, inggomb és hasonlók. Apróságok, hiányuk csak bosszúság. De az a szemlélet, ahogy ezekkel az apróságokkal „gazdálkodnak” az eladók, az igazán nyugta­lanító. Az egykori fösvény parasztember magatartására ha­sonlít, aki a szom.széd táblájáról is letör egy kukoricacsövet betakarításkor. Könnyebb a lelkének, mondták régen fejcsó­válva. Ma azt mondjuk: az ilyen módszerek ellenkeznek a szocialista együttélés íratlan normáival. E L A Ceredvöigye Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet egyik fiatal tagját a közelmúltban váratlan, kellemes meglepetés érte. A KISZ VIII. kongresz- szusa alkalmából, a tanácsko­zás idején vette át a Mezőgaz­daság Kiváló Dolgozója ki­tüntetést Dimény Imrétől, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi, minisztertől. Sótér Miklós 1968-ban ke­rült a termelőszövetkezethez mint esztergályos. Gépipari technikumot végzett, s ekkor már túl volt a kétéves rét­sági „katona korszakon”. Az elmúlt év elejétől biztonsági megbízott, s 23 évesen a kö­zösség ellenőrző bizottságának elnöke Fiatalon, nagyon fon­tos és felelősségteljes posztra választották meg. A komoly és szerény fiatalember mun­kájával bizonyított, hogy rá­szolgált választói, a tsz-tagsag bizalmára. De nemcsak mun­kahelyén végzi szorgalmasan, lelkiismeretesen munkáját. A völgy községeiben, levő A negyedük ötéves terv leg­fontosabb teendői közé tarto­zik a nagy népgazdasági fej­lesztési programok kidolgozá­sa és végrehajtása, amelynek előkészítésében és indításában, jelentős eredményeket hozott az 1971-es esztendő. Az MTI munkatársai az illetékes mi­nisztériumoktól az alábbi tá­jékoztatást kapták négy nagy fejlesztési program megalapo­zásának és végrehajtásának első eredményeiről. A számítástechnikai program idei indításának legfőbb ese­ménye a kormányhatározat volt, amely „zöld utat” nyitott a számítástechnikai berende­zések hazai gyártásának gyor­sításához és mind szélesebb körű alkalmazásához. A már korábban létrejött nemzetközi együttműködés és gyártássza- kosltás nyomán a gépipar-hat nagyvállalata és egész sor ki­sebb üzem rendezkedett be számítógépek, illetve külön­féle kiegészítő, csatlakozó be­rendezésele gyártására. Létre­jöttek a magánjogi szerződé­sek. licencek és kész számító­gépek vásárlásáról. 1971-ben 30 hazai gyártmányú vagy külföldről behozott számítógé­pet helyezitek üzembe külön­féle magyar vállalatoknál, s így jelenleg kereken 150 szá­mítógép működik hazánkban. Ennek csaknem negyed része már a hazai ipar terméke. Magyarországon a kisebb gé­pek készülneik, más szocialista országokból a nagyobb telje­sítményű berendezéseket vá­sároljuk. Valamennyi kapcso­lódik azonban a KGST-orszá­gok egységes számítórendsze­réhez, vagyis a legnagyobb teljesítményű gépektől a leg­kisebbekig valamennyit úgy konstruálták, hogy egymáshoz kapcsolva is fel lehessen őket használná. Egész sor tudományos inté­zet fontos lépéseket tett a nagyszabású program kibon­takoztatására. A Magyar Tu­dományos Akadémia három intézete például a közelmúlt­ban szocialista szerződést kö­tött elektronikus rendszerek kidolgozására, amelyekkel a híradástechnikai ipart, ezen belül a számítógépgyártást is fejlesztik. Különféle tudomá­nyos intézményekben, főisko­lákon kibontakozóban van a számítástechnikai szakembe­Hévízen Mai napig is beszélnek ar­ról. milyen jól töltötték el az időt Hévízen azok a ter­melőszövetkezeti dolgozók, akiket az Állami Biztosító üdültetett. Novemberben és decemberben Nógrád termelő* szövetkezeteiből 80 tsz*tag KISZ-alapszervezetek csúcs- vezetőségének titkára. Közel 180 fiatal tartozik Zabar, Szi- laspogony, Rónafalu és Qered ifjúsági szervezeteibe. Azt mondják, hogy a salgótarjáni járásnak ez az északkeleti ré­sze az „irgalmatlan csücske’ is. Kieső, elzárt terület, sok­sok ingázó SaJg «Hajiján iize­rek képzése. A már korábban megindult szaktanfolyamokon 1971-ben mintegy ötezren sze­reztek képesítő oklevelet, s az új szakemberek — mint prog­ramozók. számítógép-kezelőik — már el is foglalták munka­helyüket. A Csepel Művekben október eleje óta a belső kooperációt rendezi és tartja nyilván a számítógép, napra­készen megállapítva, hogy mely termékből mennyivel tartozók egy-egy szállítóválla­lat. A számítástechnikai prog­ram végrehajtása a következő evekben gyorsuló ütemben folytatódik. A magyar mű­szer- és híradástechnikai ipar 1975-re megtízszerezi a számí­tástechnikai eszközök gyártá­sát. 1971. és 1975. között há­rom és fél milliárd forintot költenek ilyen eszközök gyár­tására és fejlesztésére, továb­bi 7 milliárdot pedig számító­gépek beszerzésére A könnyűszerkezetei fejlesztés konkrét teendőit is az idén határozták meg. Gondos ta­nulmányok és széles körű pá­lyázat alapján kiválasztották a műszakilag legmegfelelőbb külföldi könnyűszerkezetes építési módszereket, a külföl­di és a hazai berendezéseket. A tárcaközi bizottság döntése szerint elsősorban azokat a kapacitásokat kell létrehozni, amelyek a mezőgazdaság és az ipar részére állítanak elő könnyűszerkezetes épületeket. A mezőgazdaság könnyűszer­kezetes épületeinek kivitele­zésére alakult társulás márki­dolgozta a hazai gyártó bázis beruházási programját, az ipari épületek gyártásához szükséges beruházási program összeállítása folyamatban van. A nemzetközi munkameg­osztás lehetőségeit kihasználva magyar vállalatok NDK-beli és csehszlovák partnereikkel megállapodtak könnyűszerke­zetes kommunális épületek importálásában. Az NDK-ból máris érkezett könnyűszerke­zetes bölcsőde és óvoda, eze­ket Veszprémben és Tatabá­nyán építik fel. Budapesten a KISZ-lakótelepen a közel­múltban került tető alá az Olaszországból vásárolt nyolc­tantermes könnyűszerkezetes iskola. Lengyel vállalatokkal arról tárgyalnak, hogy a két ország közösen vásároljon üdültek részesült téli üdültetésben. Valamennyien az Állami Biz­tosító keretében működő biz­tosítási és önsegélyező cso­portok tagjai. A következő évben is folytatódik az üdül­tetés. mert a biztosító már megkötötte az üdülési szerző­déseket. meibe, gyáraiba — nagyon nehéz jó és tartalmas mun­kát végeznie a lakóterületi KISZ-titkárnak. A cered'völ- gyiek eredménye, az ifjúsági munka folyamatossága; a sza­bad idő minél hasznosabb, cél­szerűbb eltöltése, öntevékeny, kezdeményező „módszerük” híre eljutott „messzebb is”. A szövetkezet önálló KlSZ-alap- szervezetének segítő, ösztönző tevékenysége is ismert az itt dolgozó fiatalok között. Sótér Miklósnak mindenképpen ré­sze van ebben. Amikor beszélgettünk, fel­tettem a szokásos kérdést: mit érzett, gondolt, amikor „hírét vette” a kitüntetésnek? Válasza így hangzott: ..Ügy érzem, még nem érdemeltem ki kellőképpen, előlegezett bi­zalomnak fogom fel, a még tartalmasabb, eredményesebb munka végzéséhez. külföldi licemcet könnyűszert kezetes kommunális épületek létrehozására. Szó van arról is, hogy a Szovjetunióval es más szocialista országokkal két- és háromoldalú együtt­működést alakítanak ki a könnyűszerkezetes építési mód elterjesztésére. Az előkészüle­tek nyomán 1972-ben megkez­dődnek a hazai könnyűszerke­zetes bázisok beruházásai. A textilipar rekonstrukciója — mint a minisztériumbaji el­mondták — elfogadható ütem­ben halad. 1971-ben körülbe­lül két- és fél milliárdot for­dítottak a textilipar korszerű­sítésére. s döntöttek további beruházásokról is. Az eddig- jóváhagyott beruházások biz­tosítják a negyedik ötéves tervre számított kötöttáru-, pamut-, .selyemgyártás növeke­désének 80 százalékát, s a to­vábbi beruházások jóváhagyá­sára is megkezdték az előké­születeket. A rekonstrukció egy része mar meg is valósult. A Ke­lenföldi Textilgyár pamutszö- vödéjének egy részlegét kor*, szerű gépekkel fölszerelt kötő­dévé alakították át, ahol igen. keresett, divatos, könnyen ke­zelhető kötöttanyagot állíta­nak elő, ugyanakkor a mun­kakörülmények is lényegesen megjavultak. A Hazai Pamut­szövőgyárba Csehszlovákiából megérkeztek az első újrend- szerű, vetélő nélküli pneuma­tikus szövőgépek, ugyancsak Csehszlovákiából szerezte be az előbbieknél is halkabban, dolgozó hidraulikus szövőgé­peit a Magyar Selyemipari Vállalat. A Magyar Gyapjú- és Szövőgyár Soroksári úti te­lepén 30 svájci mi kr evetéit», szövőgépet szereltek fel, s a szövődé kiszolgálására új cár- názó automata keresztcsévéiő- ket helyeztek üzembe. A rekonstrukciós program 1971. évi eseményeihez tarto­zik az is, hogy a közelmúlt - ban magyar—szovjet megálla­podást írtak alá, amelynek alapján 1971 és 1975 között 644 automata szövőgépet szál ht Magyarországnak a Szov­jetunió. Ebben az évben kezdődött az olefin program előkészítése, amely a negyedik ötéves terv egyik legnagyobb — 5 milliárd forintos — beru­házását szolgálja. Első lépés­ként kiválasztották a techno­lógiát, az NSZK-beli Lande céggel pedig megkötötték a szerződést a technológia és az ahhoz tartozó berendezései, megvásárlására. A beruházást lebonyolító PETROLBER megkezdte a tervek készítését, az ősszel felvonultak a munká­sok Leninvárosba, ahol a ta­lajmunkákat követően 1973- ben megkezdik a beruházást, A program nyomán épülő üzemben benzinből olefineket állítanak elő, s ezeket a to­vábbiakban a vegyialapanyag­gyártásnál hasznosítják. Köz­tük a legfontosabb az etilén, amelyből 250 000 tonnát ter­melnek évente. Ezenkívül je­lentős mennyiségű propilént és pirobenzint is előállítanak. Az olefinek egy részét ha­zánkban dolgozzák fel, más részét pedig — a már 1970 őszén megkötött magyar—• szovjet egyezmény alapján — vezetéken, illetve vasúton a Szovjetunióba szállítják, ahon­nan • különböző fontos mű­anyagokat, köztük polietiléne­ket és poíistirolt kapunk cse­rébe. A magyar feldolgozó vegyipar elsősorban a nagy­nyomású polietilén és a PVC gyártására rendezkedik be. Az olefinprogram megvalósításá­val négyszeresére növelhető hazánkban a jelenlegi PVC« r. «. gyártás. (MTI) NÓGRÁD — 1971. december 29., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom