Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-21 / 300. szám

Megjelent a flalóeföld Jelentős (néhány hónapos) késéssel megjelent a Palóc, föld idei 3. száma, amelynek gazdag tartalma némi vigaszt nyújt az előfizetőknek és a vásárlóknak a késésért. Az irodalmi és a művészeti rész ezúttal rendkívül válto­zatos. Vidor Miklós Szabály* tálán emlékek címmel hét rövid, színes írást kötött cso­korba, amelyben igen magas irodalmi színvonalon történet- kéket találunk az ártatlan ká­véházi kukkolóről, s egy má­sik kávéházi figuráról, az el­tűnt hercegről, azonkívül két irodalmi hős is megjelenik, {Szabó Lőrinc és Szerb Antal személyében. A leghatásosabb és a legérdekesebb mégis a Civil kurázsi című kis írás, amelyből az igazolódik be, hogy ha ketten nyilvánosan egyetértenek, az nem jelent­heti azt, hogy valóban igazi az' összhang. A prózai írások sorát Dénes Géza két tanyasi története teszi színesebbé. A prózairodalmat mindezek el­lenére hiányosnak tartanánk, ha nem szerepelne a Bemutat­juk rovatban Balázs János igazán irodalmi, gondolatok­tól súlyos önéletrajza. A köl­tészetit ezúttal Csanády Já­nos, Polgár István, Tamás Ist­ván, Hann Ferenc és Varga Rudolf képviseli. A legtöbb helyet Polgár István kapta, a legeredetibb hangot pedig Hann Ferenc üti meg. Balázs János képeit F, Mi­hály Ida mutatja be olyan nagy szeretettel és tárgyila­gossággal, amint azt a naiv­festő a folyóiratban közölt Madarak, Virágok, Bőség, Anya gyermekével, Házibará­taim, Égő világ és Sivatag című képei méltán megérdem­lik. Rendkívül érdekes a társa­dalom-művelődési rovat négy cikke. Horváth István a köz- művelődés feladatait taglalja salgótarjáni viszonylatban, írásának erénye, hogy gondo­latokat ébreszt, s a korszerű­ség jegyében bátran szakít idejét múlt hagyományokkal. A Palócföld a legutóbbi számá­ban Bencze László tanulmá­nyával kezdte ej a magyar munkásosztály művelődési helyzetéről szóló cikksorozat közlését, a 3 számban most Kemény István írását olvas­hatjuk érdeklődéssel a salgó­tarjáni üzemi munkásság szó. etológiái vizsgálatáról. Kiss Aurél az Ifjúság és szabad idő című tanulmánya érdek- feszítő módon tárgyalja a ta­nulói túlterhelés fogalmát, foglalkozik a túlszervezett életformával, az önállóságra neveléssel, a testi neveléssel, valamint a kultúra és önmű­velés szerepével. Külön ki­emeli a szociális kapcsolatok rendszerét és belső tartalmát, valamint a fizikai dolgozók gyermekeinek életmódját. Vi­har Béla nemzetiségi népmű­velésünk kezdetéről írt cik­ket, amely valamivel általá­nosabb és inkonkrétabb a többieknél. A Tanulmányok rovatban Szakó László folytatja Fábrí Zoltán munkásságának elem­zését, Száláczai György közli Babits irodalmi és irodalom, politikai cikkeinek második folytatását. A Palócokról ro­vatban Bakó Ferenc A palóc­kutatás célja és mai felada­tai. Paku Imre a Palóc nép- költészet és Dalos István a Zoboraljai magyar etnikum és Palóc népszokások a Zobor alján címmel írt cikket. Vál­tozatos és érdekes a Körkép rovat is, amelyben Schneider Miklós a Nógrád megyei fal­vak kortörténetének feldol­gozásáról, Alexa Károly több antológiáról, Vasy Géza az 1970-es Szép versek kötetről, Horpácsi Sándor a Város és vidéke című Erdei Ferenc- könyvről, Alföldi Jenő, Sóly­mos Ida: Arc nélkül című könyvéről számol be. Csöng" rády Béla pedig a XX. szá­zadi irodalomtudomány irány­zatairól szóló tanulmányokat elemzi.Végül közli a lap Sal­gótarján városi Tanácsának a város 50. évfordulója alkal­mából meghirdetett irodalmi pályázata feltételeit. L. Gy. Képernyő előtt Vallomás három nemzedékről Taitay Sándor nem épp a legfiatalabb írónemzedék so­raiból való, hogy mégis lé­pést tart korunk alakuló, új és új arcban jelentkező problémáival, az arra vall, hogy fiatalos szenvedéllyel és érdeklődéssel figyeli a körötte zajló életet, esemé­nyeket. Az a típusú író ő, aki ívet képez a múltból a mába. Ez a sajátos állapot eredményezi, hogy temati­kájában egyszerre merít a múltból és a mából. Ez a kettősség tükröződött az író múlt pénteki tévéműsorából is, melynek keretében há­rom érdekes kis epizódot láthattunk. A három törté­nés időbeli elhelyezkedése jó három évtized társadalmi körülményeit érzékelteti. Az író vallja saját magá­ról: — Két szűkebb hazám van évtizedek óta. Az egyik Badacsony, másik Angyal­föld. — Nos, a három tévé­játék színhelyei közül az egyik egy badacsonyi pa- rasztviekó. Itt élnek A teljes bosszú tragikus alakjai, akik nyomorúságukon tilal­mas úton próbálnak enyhí­teni. Kesernyés ízei ellené­re is emelkedettebb érzel­mű története az írónak az est második játéka, az Éj­féli mise, mely elsősorban emberi melegségével teszi rokonszenvessé a szereplő hősöket, mindenekelőtt a sokgyermekes fiatalasszonyt. A harsány jelent tárja ki előttünk a harmadik tévé­játék, Az aviatikus unokája. Az ízig-vérlg mai történet a legpregnánsabb bizonyítéka, hogy Tatay jó ismerője if­júságunk életének, gondolat- világának, s megfelelő írói eszközei vannak érzékletes ábrázolására. Ez a vállalko­zása egyben ’ arra is bizony­ság, hogy az író nemcsak ismeri, de szeretetteljesen meg is érti a fiatalokat; ro- konszenvével pártfogolja megnyilatkozásaikat, még altkor is, ha azok olykor tú­lontúl harsányak a felnőtt korosztályok fülének. A Nagyapák, szülők, uno­kák! három generáció élet­helyzetének egy-egy moz­zanatát idézte, vetítette elénk nemesen mértéktartó írói eszközökkel, s hasonló­an igazodtak feladatukhoz a szereplő együttes tagjai is, mindenekelőtt György Lász­ló, Rákosi Mária, Berek Ka­talin, Avar István, Tábori Nóra, Zolnay Zsuzsa, Rajz János, Pethes Sándor és a főiskolás Kútvölgyi Erzsé­bet. & Ma, kedden ismét jelent­kezik (17.20) a kicsinyek népszerű műsora, a Kuckó, majd (17.40) A fényen túl is van élet címmel egy Ba- laton-rnenti termelőszövet­kezet tagjainak életével is­merkedhetünk meg. Aktuá­lis riportműsort kapunk (18.25) az Országházból, az esti főműsorban (20.00) a Két mamám és két papám van című érdekes jugoszláv filmet láthatjuk. A műsor­napot (21.30) a Jogi esetek című sorozat legújabb össze­állítása, Illetve a Tv-híradó második kiadása rekeszti be. (barna) Öregek köszöntése Bánkon Vasárnap délután összejö­vetelre hívták Bánkon, a Bárka kisvendéglőbe a köz­ség idős embereit, öregek napját rendezett a községi tömegszervezetekkel Vö­röskereszt és a termelőszö­vetkezet. A résztvevőket a nagyközségi tanács bánki ki- rendeltségének vezetője kö­szöntötte kedves szavakkal, majd az ifjú vöröskereszte­sek és kisdobosok kedves­kedtek színes műsorral. Va­lamennyi öreget uzsonna és ajándék várta. A falu leg­idősebb lakóját, özvegy Sú­lyán Pálnét pedig még kü­lön is felköszöntötték egy csokor virággal. Az idős né­ni, aki 89. évét töltötte be, meghatott szavakkal mon­dott köszönetét az ünneplé­sért. Utána a község veze­tői beszélgettek az idős em­berekkel. Országos bemutató SHÄ SZÜN MÉJI A Déryné Színház decem­ber 18-án, Balassagyarmaton tartotta Shakespeare: Szent- ivánéji álom című vígjátéká­nak országos bemutatóját: Csongrádi Mária Jászai-díjas rendező Arany János fordítá­sában, F. B. Mendelssohn ze­néjével hozta színre ezt a szó szoros értelmében csodá­latos Shakespeare-művet, amely szól a színházról is, a játékról is, rendezőnek, szí­nésznek tehát nagyszerű fela­dat. De szól egyúttal vala­mennyiünk álmairól, a való­ságról, a szerelemről, így a nézőnek szintén csodálatos él­mény lehet. A tündérek, a manók, az ál­mok világa az angol néphit szerint Szentivánéjkor életre kel, ezek a csodálatos alakok ezen az éjszakán beleszólnak az emberek életébe. Oberon, a tündérkirály Puck segítsé­gével ugyancsak összekeveri az emberek-'dolgait. A hű sze­relmes hűtlenné válik, a hűt­len szerelemre gyűl, a Tün­dérkirálynő egy szamárfejűvé varázsolt iparosba szeret, vé­gül azonban a tündérek rend­behozzák a dolgot, mindenki párjára lel, s közben még színházat is látunk Athén mes­terembereinek előadásában, egy siralmas komédiát Pyra- mus és Thisbe borzasztó és kegyetlen haláláról. A színház világában nem­igen szükséges számokat em­legetni, annyit talán megje­gyezhetnénk, hogy Shakes­peare „listavezetőinek” szá­mít. Az utóbbi húsz évben a magyar színpadokon, köztük a Déryné Színház előadásában is négyezerszer játszották Shakespeare-t, s csaknem há­rommillió néző előtt. A Déry­né Színház, a faluszínház óriá­si érdemeket szerzett a világ- irodalom klasszikusainak meg­ismertetésében és megszerette­tésében Nógrád falvaiban, az eldugottabb tájakon is. Azt hisszük, ma már azonban nem elég csak erről beszélni. A kérdés egyre inkább az: ho­gyan jutnak el a klasszikus műVék— persze, a nem klasz- sztkusok is — a falvakba. Mi­lyen színvonalon és felfogás­ban? Már nem elég csak pro­pagálni a művek#t. Ezekre a kérdésekre Is gon­dolva, milyen a Szentivánéji álom? 'Valaki a balassagyar­mati előadást követően meg­jegyezte: „Ez égy kis csoda lesz a falvak népének'.” Egyet­értünk. Minden bizonnyal a színház sikeresebb produkciói ANDRZEJ ZByCHS (Lengyelből fordította) Varsányi István) 1. konkrétan, mi az meg végre óhaja? Rendben van, nem mond- Biztosíték — ismételte tam — Kloss új hadállást meS Kloss- . — Mégpedig építgetett magának. — Meg- Oiyan garancia, amely meg­értem, hogy tárgyalnia kell Syőz arról, hogy nem akar velem — folytatta —, mert megszabadulni tőlem. Más véletlenül meglehetősen so- szóval: kérem közölje velem kát tudok. De kérem, mond- pontosan, hogy hová rejtet- ja meg, mi a biztosítékom? lók az archívumot? — Az, ami az enyém. — Ha mások volnának a — Nem. Ön jobb helyzet- körülmények, agyonlövet- Martával? ben van. Engem a saját, nóm magát. Az archívumot személyi biztonságom érdé- majd együtt ássuk ki. kel. — Ez nekem kevés, ezre­Most Ring keze a pisztoly- des úr. Ha nem tudom meg, táskájára siklott; Kloss meg- hol van az archívum, az előzte. Már a kezében tar- amerikai ügynököt meg- totta a Waltert. felelő jelentés kíséretében át­— Én gyorsabban lövök adjuk a Schörner csoport — mondta. — Nem hinném, törzsének. Ring ezredes, hogy az ön zsarolta Ringet, de koránt' számára az efféle megoldás volt biztos benne, va­volna a legjobb. jón a zsarolás meghozza-e Ring csak nehezen tért az eredményt, magához. — Nem, üzletre Biztosíték­ra van szükségem, hogy nem hagy vízben. — Blöff — mormogta Ring Kloss ezúttal őszintén el­nevette magát. — ön tréfál, ezredes úr. — Az archívum az edels- bergi várban van. — Ezt már az amerikai kémszolgálat is tudja — fe­lelte Kloss. — Ingétől, ugye? Az a Mar­ta mindent kifecsegett... Inge tudja, hogy ki végzett Mindketten idegeske­dünk és nem vagyunk urai saját magunknak. Mondja — Német va! — Nem, nem tudja —vá­laszolta Kloss. — És maga? — Én igen. Bár az az em­ber jól játszotta a szerepét. Nem fél tőle? Feszült csendben mére- H' ......Hidegvérrel £ették egymást. Az az em­b er, akire most mindketten gondoltak és aki valahol itt tartózkodott a városban, Ringnék veszélyt, Klossnak pedig bizonyos lehetőséget jelentett... Igen, lehetősé­get. de olyat, amilyet nem­igen kíván magának az em­ber. — Ostobaság! — pattant fel Ring. Nem akart már tiszt adott sza­semmiféle esetleges további komplikációkat tekintetbe venni. — Tehát hol Van az ar­chívum ? Az ezredes habozott. — Rendben van, megmon­dom. Az edelsbergi parkban, a tizenhatodik századbeli ká­polna pincéjében. Elég eny- ryi? — Bizonyíték? — Ezúttal maga tréfál, Kloss kapitány. Megnyerte ezt a menetet? Semmi garanciája nem volt arra, hogy Ring az igazat mondta-e. és ha úgy volna is arra, hogy ezt az informá­ciót idejében hasznosítja, mi­előtt Ring és Elken kisasz- szony eltüntetik onnan az okmányokat?, Észak felől ismét erő­sebb tüzérségi tűz hallatszott; az utcán német páncéltörő ágyúk gördültek végig, az­tán a gyalogság özönlött, de ezek a gyalogosok, ahogyan Kloss az ablakból elnézte, sokkal gyatrábban festettek, mint a Bischofsfeldét elfog­laló élcsapatok. Idősebb em­berek, mundérjuk nem ad- jusztált, nehezen, némán me­neteltek. a várostól nem messze húzódó frontra. (Folytatjuk) közül láttunk egyet. A Jászai- díjas Wegenast Róbert dísz­lettervező elképzelése nagyon szerencsés, kisebb-mgyobb fa­lusi színpadokon „egy kis cso­da”. Ezt mondhatjuk el az ugyancsak Jászai-díjas jelmez- tervező, Rimanóczy Yvonne görögös hatású, szép jelmezei­ről. Csongrádi Mária rendező romantikus felfogásban hozta színre a darabot. Mendelssohn kísérőzenéje 1827-ben, a ber­lini előadáshoz íródott. Az indítás kissé nehézkes^ ebben a színészi játék a lu­das, a Lysandert és Demetrl- üst alakító Kiss Ferenc és Pa­lotai István, és a „párjaik”. A hangulat a későbbiekben ol­dódik fel, s ez a megállapítás különösen a második részre vonatkozhat. Az iparosok meg­jelenésével és szereplésével a tetőpontjára Jaág a jókedvű komédiázás. Ezt a „hadat” Zu- boly, a takács vezeti, Hajdú Endre Jászai-díjas személyé­ben, aki a darab legemlékeze­tesebb szereplője lesz. Ha már a komédiázást emlí­tettük, néha úgy érezzük, mintha egy kicsit több lenne az a kelleténél. Talán nem törvényszerű, hogy a falusi közönség igényeire való hi­vatkozással csupán a legegy­szerűbb, legolcsóbb karakter- alkotás eszközeivel éljen a színészi gárda többsége. Ez a megállapítás, természetesen, nemcsak a „komédiásokra” vonatkozik, inkább az egész előadásra, sőt talán a színház egész „felfogására” Is. Azt gond,oliuk, éppen a Déryné Színház tett igen sokat annak érdekében, hogy a falvak íz­lését fejlessze, alakítgassa. így a falusi közönség is megérti már a színészi közvetítés bo­nyolultabb, összetettebb eszkö­zeit, az árnyaltabb ábrázolást is. Sőt, egyre inkább igényli is azt. A Balassagyarmaton berrni- tatott Szentivánéji álom nem okozott rossz álmot, az elmon­dottak ellenére, szívesen ajánl­juk Nógrád közönségének. Az előadás után. a balassagyar­mati Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központ klubjában fogadást adtak a színház ve­zetői és színészei tiszteletére. Podlipszki Ervin, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak munkatársa, népművelési felügvelő köszöntötte a Déry­né Színház művészeit. S át­adta a tanács művelődésügyi osztóivá által alapított Mik- száíh-emlékplakettet a Déryné Színháznak, személy szerint oedig Csongrádi Mária Jászai- díjas rendezőnek. Rimanóczy Yvonne Jászai-díjas jelmezter­vezőnek és Zeke Lászlónak, a Déryné Színház szervezőjének. Ezután baráti beszélgetés kö­vetkezett. Tóth Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom