Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-19 / 299. szám

/

Régi tarjáni házak

Ssolnoki István i

Szembe a széllel

(Pataki József rajza)

Laták István fásultan legyintett:

— Nem ér az egész élet

egy becsületes jó magyar sóhajtást. Ha belefeszülök se tudom elhitetni, hogy egyetlen tulajdonom, ez a vedlett hegedű nem jelent durvaságot és züllöttséget. Megyek, csak megyek, bele a semmibe, kalapomat állandóan a szememre húzom, mintha mindig elölről fújna a szél.

Juliska, a felesége csitítani próbálta megint, mint már annyiszor azon az estén. Nemcsak azért, mert nem szereti a hangoskodást, hanem inkább az indulat elhatalmasodásától félt Úgy vélte: semmi jó sem származhat abból, ha egy gádzsó, meg egy muzsikus együtt iszik. Ma már tudom: Juliska lelkét vasmarokkal szorította és szorítja az előítélet. Gyanakvását, a gádzsók elleni gyűlöletét az alföldi vályogvető gödrök mellől hozta, onnan, ahol a vadvirág sem hajtott jóformán sohasem bimbót; kinőtt, senyvedt valameddig, aztán elszáradt, ahogy elfonnyadtak azok a harmatos szépségű cigánylányok is, akik a vályoggödrök környékén összeeszkábált putrikban látták meg isten szép világát.

Laták különben már jó ideje elmenekült onnan. Valamikor a negyvenes^ években, kevéssel a háború után, eltemette az anyját. Egy ködös kora téli reggelen aztán fogta a hegedűjét és útrakelt. Nem köszönt senkinek, még az ajtófélnek sem. Juliska egy esztendővel később szökött utána, s azóta együtt járják azt az utat, amit úgy általában életnek szoktunk nevezni.

De milyen ta ez az élet? Az egyiket felemeli, a másiaammmHmtiiHiiimiiiiHiiiiiiiiiiiniiiiKiiiiiiiiiiiitiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiifiiiiiniMiHHHiHiiiiiiHiHHiiiiiiiiiHHiniiiiiiiHuiiiiiiiimiiimiuiiM

énekel: a hangja is jő, a dallam is fülbemászó. Most már értem, hogy énekével elbűvölte a támaszpont katonáit... Igaz, hogy amikor a Ka-tüng támaszpontnál dolgoztatok, a katonák kijelentették, hogy nem lőnek ha ő énekel nekik?

Ngan bólintott:

— Igen, elég mulatságos

volt. Egyik közülük kiabált is: „Drága Nam Nyo, énekelj még egy kicsit, szeretjük a dalodat, nem fogunk lövöldözni.”

— Na és aztán Ha nem lőnek, az még nem rossz. De miről volt szó azokban, a nótákban? Ez a kényes kydés, és nem is tudok benne kiigazodni. De szerintem a mi dalainkban a szöveg is együttérző kell legyen, hogy a katonák- ha meghallják, undort érezzenek a katonaélet iránt, az asszonyaik után epekedje- nek, eszükbe jussanak a gyerekeik és mindent eldobva, haza akarjanak térni, A daloknak nem kell túlságosan szigorúaknak lenniük, de ne legyenek túlságosan érzékenyek sem... Igen, Nam Nyo valószínűleg jó nótát énekelt nekik, ha „drágáménak nevezték őt, nem?

— De igen... A katonák

mind igyekeznek lecsapni a lányokra. Persze tíz közül kilenc vén bakkecske. Nam Nyo is sokszor megsértődött: „Ha nem a forradalom nevében tenném semmi pénzért nem énekelnék ezeknek a gazembereknek.”

— S, hogy van Zyep, az a Rath-ziába való egyetemista, aki nemrégiben érkezett?

— Jól. A fiúk megkedvelték. Persze, sok mindent nem szokott még meg a mi életünkben.

— Először mindenkinél így

van ez, aki városból jött. Segr teni kell neki. Kötelességünk gondoskodni elesett bajtársaink gyerekeiről. x

Az énekszó mind' közelebbről hangzott. Tam Tyan felismerte az öreg Tu Den egy- húros citerájának hangját és odaszólt Ngannak:

— Mióta megvakult szegény, a muzsikája egyenesen szívbemarkoló.

Néhány lépés után feltűnt előttük egy hatalmas fa. A fa ágas-bogas koronája alatt húzódott meg Tu Den csöpp kávéházra emlékeztető kunyhója. Mikor az ajtón beléptek. egy rőtszőrű kutya ugrott elébük éles ugatással. Körülszimatolta lábukat,

maid boldogan csóválni kezdte farkát.

Hirtelen megszakadt a cite- ra hangja és az „Előre, testvérek!” című dal. A fegyveres osztag Nam Nyot és az öreg Tu Dánt körülülő harcosai a belépőket meglátva örömmel ugrottak fel helyeikről:

— Tam Tyan elvtárs! Ngan!

Tam Tyan mindegyikükkel

kezet szorított. Megölelte az egyik, iskolásforma fiatalember vállát és mosolyogva kérdezte őt:

— No, Zyep, hogy tetszik nálunk? /

— Köszönöm, jól. — felelt az elfogódott, zavart mosoly- lyal. Tam Tyan Nam Nyoval is kezet fogott:

— Üdvözlet az énekesnőnek!

— Ugyan, Tam Tyan elvtárs! — pirult el Nam Nyo.

— Hogy szolgál az egészséged, Tu papa? — fordult aztán Tarn Tyan Tu Deanhozí

— Te vagy az, Tam? — kérdezte az öreg és remegő kezeivel megragadta a férfi csuklóját. Hallgatott egy darabig, majd vontatott hangon megszólalt:

— Hol voltál ilyen sokáig? Vagy jártál itt, s csak épp hozzám nem néztél be?

Tam Tyan gyöngéden az öreg sovány váliaira tette kezét:

— Sok dolgom volt, nagypapa. Ha erre jártam volna, feltétlen felkereslek — körülnézett. — Es hol van Tim?

— A folyóhoz ment halért ...

Ahogy elhallgattak, Tu Den

Tamra szegezte mély szemgödreit, mintha csak szemügyre akarná venni. De szemei semmit sem láthattak. Már tíz éve, hogy elvesztette szeme világát, nem látta az őt körülvevő természetet, az embereket. Nem látta a háza fölé- tornyosuló hatalmas fát, a Hon Dat csúcsát, a tengerpartot. nem látta azokat, akiket legjobban szeretett. Persae. valaha, mikor még nem volt vak, egyszer látta.mindezt. de hát az akkor látottak azóta már régesrégen megváltoztak. Ez volt a vak öregember legnagyobb bánata. Csak hallgatta a körülötte végbemenő változásokat,

neki ezekből nem maradt más, mint elképzelni őket. Éppen ezért másoknál sokkal élesebben érezte és érzékelte a gyűlöletet és a boldogságot.

Nem is olyan régen a következő történt a , Tu Den kunyhója mellett álló nagy fánál:a Hon Dat-i támaszpont katonái a fa törzséhez kötöztek egy asszonyt, akiről kiderült, hogy hivatásos forradalmár. Kézfejeibe vert szögekkel cövekelték a fához. Az öreg Tu Den hallotta az asz- szony nyöszörgését és a lövéseket. Aztán gyönge kiáltás hallatszott: „Földijeim! Álljatok bosszút értem!” és újabb sortűz dördült el. Az öreg tapogatózva kibotorkált a háziból, de a katonák visszatuszkolták. Mikor aztán elvonultak, odavonszolta magát a fához: de az asszony már nem volt ott. A katonák elhurcolták a holttestet. Az öreg átkarolta a fatörzset, és kitört belőle a zokogás.

Ez után jónéhány napig könny ült a Vak öreg szemgödreiben. Minden éjszaka maga előtt látta azit az aszszonyt, hallotta a kiáltását, előtte állt a golyóktól lyugga- tott fatörzs, rajta a szögek mély nyomai. Attól a naptól fogva megváltozott az öreg képzeletében az a fa. és valahányszor tüntetést rendeztek. még ha sűrű augusztusi eső áztatta is az utakat, Tu Den papa unokája vállára támaszkodva várta, mikor ér házával égyvonálba a parasztok menete, s a tüntetőkkel együtt indult a támaszponthoz, vagy a körzetbe. Ha sikeres volt útjuk, hazafelé menet elképzelte a háza -előtt megszámlálhatatlan nyomiml teli utat. Boldognak érezte magát; ez volt az ő öröme.

Az általános felkelés napjaiban az öreg minden egyes gyűlésen részt vett. amelyen elítélték és kivégezték a helyi Diem-rezsim képviselői

közűi mindazokat, akik különösen kegyetlenül bántalmazták a népet Amikor az ültetvényest a bestialitásáról kömyékszerte ismert Myut elítélték. és a forradalmi bíróság nevében Hay Thep megkérdezte a lakosságot egyet- értenek-e a halálos ítélettel. Tu Den felemelt kézzel, hangosan kiáltotta: „Kivégezni! Kivégezni!” Körülötte mindenki elcsodálkozott, úgy vélték, hogy az öreg visszanyerte a látását. Utat nyitottak neki, és hellyel kínálták. Az öreg állt és ott várt mindaddig. amíg csak Myu el nem nyerte méltó büntetését. Aztán botjával tapogatva maga előtt az utat elment

Tu Den papa sértettsége és gyűlölete, kielégültsége és boldogsága mit sem változott, a régi maradt. Olyan mélyek voltak ezek az érzések, mint á Tam Tyanra függesztett, üres szemgödrei.

Hirtelen megszólalt:

— Még csak annyit. Ha van időd. látogass meg! Nem. ne így. Én tudom, hogy téged és a többieket most lefoglal a forradalom. S ennek örülök. Majd úgyvveszem, hogy már meglátogattatok.

— Nagypapa, gyakran Iszogatsz még? — szegezte neki a kérdést Tam Tyan.

Az öreg tétovázott- '

— Iszom, de nem sokat .

Igyekezz minél kevesebbet inni! t

— Igazad van, igazad van... De régen az más volt, meg ma is más. Gondold csak el, hogy tudnál aludni, ha minden éjjel hallanod .kellene, micsoda igazságtalanságok érik a népet? És én ráadásul vak is vagyok, mi mást tehetek. mint hogy elrejtem a ri- zseszsákot, s éjszaka azt hallgatom, nem jön-e valaki, akinek odaadiam. Mikor pedig ti elmentek, nem fekszem le aludni, csak üldögélek és iszom egykét csészével...

— Elhallgatott, majd foly tatta. — De most, mióta a felkelés megkezdődött, már nem olyan sokat!

Tam Tyan erősen megszorította a vak öreg csontos kezét. összeszorult a szíve, és sajogni kezdett belül valami.

Fordította: Végh Miklós

kát dobálja, a harmadikat meg szinte nem is érinti. Laták a középső csoporthoz tartozott mindig. Aftükor a roncstelepen összesodort bennünket a sors, még ennivalója is alig volt. Amikor mi bontogatni kezdtük délben a motyót, ő rendszerint félrehúzódott. Az iparvágány töltéséről felmarkolt egy csomó kavicsot.- s azt dobálta bele az elhagyott bányagödörbe.

Jó két hét is eltelt, amíg valahogy beigazodott közénk. A tartásában azonban még azután is mindig volt valami, amiért nem lehetett vele haverkodni. Véres Jancsi, a bandánk tréfamestere el is nevezte cigánypápának.

— Olyan hithű a lelkem — magyarázta széles gesztusokkal egy fröccs mellett a csellóban —, hogy még a délidét is ájtatosságra használja. Az a marék kavics az* ő olvasója. Egy kavics, egy cigányszent, másik kavics másik szent. Csak attól tartok, hamarabb elfogy a töltésből a kavics, mint az ő szentjei. ..

Laták ezt a fajta ítéletet vitte magával aztán este haza, s' lelkében ezzel ment a Kék Kanoséba muzsikálni. Mert azt is csinálnia kellett. Muzsikált volna persze akkor is, ha nem lett volna rászorulva, de abban az időben a kényszerűség is nagyon hajtotta. Juliska belebetegedett a szülésbe, egyik kórházba be, a másikból ki: ebből álltak a napjai. A gyereket, a kis Pistát- szinte egyszer se szoptathatta meg: ártott volna neki a teje. Otthonban volt á csöppség, s Pista is csak hetenként egyszer láthatta. Két évig tulajdonképpen még meg se simogathatták: a jogos féltés üvegből vont válaszfalat a szülők és a gyerek közé.

— Úristen, de csodálatos az én erőm — motyogta egyszer a töltésen magában -r-, hogy ebbe a temérdek bajba még nem bolondultam bele.

A lopva hallott sóhajt megmosolyogtam, mert az a legkönnyebb: megmosolyogni

mások sanyarúságát. Aztán egy este betévedtem a Kék Kancsóba, oda, ahol Laták Pista muzsikált. Szótlanul szívtam magamba a fröccsöt az egyik sarokasztalnál, s összehúzott szemmel figyeltem, hogy szaladt egyik részeg vendégtől a másikig, hogyan nevetett kedve ellenére, szélesre . húzott szájjal a cigány rovására elsütött otromba tréfán. Gondoltam, én is megviccelem, intettem hát neki.

— Tiszteletem, vendég űr — hajolt majdnem földig előttem.

Először szólni se tudtam, aztán csak ennyi telt tőlem:

— Elment az a csepp eszed is. ami még délelőtt a fejedben volt?

Bizalmasan hozzám hajolt.

— Ha a főnök meghallaná,

hogy . tegezlek, ramazurit csapna. Én itten a Pista vagyok. .. , .

Nem is tudom mit muzsikált, képtelen voltam odafigyelni. mert tele volt a fejem azzal, hogy ő itt a Pista. Bő- vitgettem, szaporítgattam magamban a mondatot. Ilyesféléket motyogtam: ő itt a Pista, akinek le’het akármilyen baja, játszania kell. ö itten a Pista, aki beteg feleségének egész napi derék- nyűvő vashordás után ebben a füsttől, borszagtól nehéz levegőjű kocsmában muzsikálja össze a gyógvszert jelentő tejnek, vajnak, húsnak az árát

Aztán elsodort bennünket

egymástó] a sors. Jó tizenöt év után kerültünk össze újra. Laták Pista vezető zenész lett egy nagyobb vendéglőben, én meg csináltam mindig azt. ami adódott. Zárás után megvártam Pistát. A bejáratnál pislogó éjszakai portáslámpa tétova fényében kerestem arcán 3 régi voná-;

sokat, de azokból szinte semmi sem maradt. Csak a két fekete szem világított ki a ráncok közül hajdani csillogásával. Hazáig, vagyis Pista lakásáig alig beszéltünk. Emlékek kavarogtak bennünk hangtalanul. Bennem úgy ömbölyögtek, ahogy a hótól terhes fellegek szoktak gyűrűzni a téli égen, de hallgattam. Pistától vártam a szót. azonban ő is már csak ajtón belül, pohárral a kezében kezdte a beszédet.

— Megint utcán vagyok, kezdhetem élőiről újra ...

Juliska szemhúzással próbálta hallgatásra inteni, de Pistából már tavaszi olvadáshoz hasonlóan áramlott a panasz.

— Jobb lett volna talán ott maradni a gödrök között, mert itten alig létezhet az ember... Ügy fogadják be. hogy közben ajtót is mutatnak neki.

Juliska már piszegett is. s amikor elfogyott az első üveg bor, vonakodva bontotta a másodikat. Töltött a poharakba, de közben lányos szerelemmel simogatta meg embere korán deresedett haját Éérfit ennyire félteni még nem láttam. A mozdulat szó nélkül is árulkodott, tőlem féltette, tőlem, a gádzsótól, aki az ő érzése szerint még mindig beletörölhetem a lábamat az urába, aki ugyan vezető zenész,- de mégis csak roma, s ez korlátok közé kell, hogy szorítsa az őszinteséget, a barátságot. Pista azonban már nem törődött ezzel.

— Nem akartam én semmi rosszat, de nem tehettem másként. Amikor az a vendég beleöntötte a hegedűbe a konyakot, nevetve magyaráztam; nem történt semmi. Az anyámra azonban nagyon érzékeny vagyok, őt, a megboldogultat, aki kevés kenyerét is elsnórolta magától az első hegedűmért; nem engedem szidni...

Pista és a részeg vendég vitájára odafigyelt a főnök.# kinek lehetett Igaza... Nyilvánvalóan annak, aki fizetett, aki tucatszám rendelte a konyakot, aki szórakozásával, italtól- feltüzelt jó kedvével gyarapította az üzem népszerűségét és forgalmát Pista csak muzsikált

Sose szoktam egy hallásra ítéletet mondani, beszéltem hát az üzletvezetővel is. Jó svádájú, elegáns úriember, sima arccal és még simább modorral. Természettől kapott fölényével valósággal lehengerelt.

— Tűrhetetlen az a magatartás. amit a Laták tanúsított — mondta ki a meg- másíthatatla'n szentenciát. — A vendég iránt türelmesnek kell lenni, szeszélyeit teljesíteni. .. Hogy gyalázta a Laták anyját? Hát istenem, piás állapotban sok minden kicsúszik az ember száján...

Megállíthatatlanul ömlő szóáradatábóí a továbbiakban még azt is kihámoztam:, Pistának a gyalázkodáson is nevetnie kellett volna, hiszen az a vendég százast ragasztott a homlokára. Ha Laták István, vagy bárki más száz forintot ér, az üzletvezetőnek vitathatatlanul igaza van. De milyen fajta szolgaság az ebben mindenki számára szabadságot teremtő világban, ha egy Kossuth arcképével ■díszített bankóval meg lehet venni valakinek . az érzését, le lehet alacsonyban! az emberségét? Mire idáig eljutottam a gondolatfűzésben, tisztán állt előttem Laták Pista.

Eli is akartam neki mondani ezt, el is mentem egészen a háza kapujáig, de nem nyitottam be., Megálltam, hallgatóztam, hallgattam Pista muzsikáját. „Vannak utcák .ahol mindig sírnak” — szűrődött ki a lefüggönyözött ablak mögül. Az állástalan' vezető zenész gyakorolt, mert neki nem szadad felejteni, mennie kell tovább, még akkor is. ha gyakran szembe fúj még 1 szél...

NÖGRÁD — 1971. december 19., vasárnap 9