Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-15 / 295. szám

Jelentés MátramindszentrélI Egy üzemág, amelynek jövője van Végül is rendeződött viszo- az építést és felszerelési költ- renc Jő egyetértésben végzik nyunK a mátramindszentl tér- sége is, amelyet a közeljövő- munkájukat annak a felelős- meiőszövetkezettel és segítse- ben állítanak üzembe. sögnek tudatában, hogy mll­get nyújtottak ahhoz, hogy Mátramindszenten, a közös Hős értéket bízott rájuk a bemutathassuk: az elmúlt tíz gazdaságban a korszerű állat- termelőszövetkezet, esztendőben milyen jelentős tenyésztés mellett foglalt ál- Természetesen hasonló fele­lépést tettek a korszerű ál- lást a tagság és a vezetőség lőséggel dolgoznak a gondozók Bakos Tibor főállattenyésztö: munkánkat jól összehangoltuk a növénytermesztőkkel. Meg­hozza az eredményét... lattenyésztés alapjainak meg­teremtésére. Ugyanis arról van szó: a tsz néhány vezetőjének rosszul esett, hogy évekkel ez­előtt egy újságíró szóvá tette: a központban tárva-nyitva voltak az irodaajtók. Amikor ezt az írást készítettük, a tsz- ben még mindig éreztük, hogy neheztelnek. Pintér Pé­ter, a főkönyvelő meg is mondta: — Mi már megégettük ma­gunkat a sajtóval. Igaz, amit megírtak az valóság volt. De minek kellett. .. a teljes igazsághoz tartozik, hogy ennyi, csakis ennyi volt a fullánkos megjegyzés, mert a továbbiakban mindenben rendelkezésünkre álltak. Pin­tér Péter még abban is, hogy felhívta figyelmünket: amit eddig tettek kezdeti lépések, ne túlozzuk el. Teljesen iaaza van. Mátramindnzent bejáró­jánál balra, a kis patak pari­ján, a szemre is tetszetős sza­kosított állattenyésztő-telep még nem készült el. Jóllehet már 11,5 millió forintot köl­töttek rá, ami nagyon megéri, mert három, száz férőhelves- nél nagyobb istállókból, bor­júnevelőből, elletőből áll, amelyből a harmadik istálló befejezése előtt kettőben már jószágok: növendékek és fejős. Kaszás József a telep őre: Akkor is jöjjenek, amikor már minden elkészült to to: Koppány György tehenek állnak. Szépek, de mivel fiatalok, a nemrég le­zajlott mentesítés miatt meg nem eléggé gazdaságosak. Amikor elkészül a Zagyva felső folyásán, az övék lesz a legkorszerűbb háromszázas szakosított szarvasmarhate­lep, amelynek a felépítésére összesen 12,5 milliót költenek. Ebben már benne foglaltatik annak a korszerű tejháznak egyaránt. Bal%s Tibor főállat­tenyésztő mondta el. amikor bemutatta az új telepüket: — Terveket készítettünk, hogyan kell kialakítanunk a Matís Sándorné tejkezelő: Miénk a környék legszebb tej­háza. Ebben öröm lesz a mun­ka. .. növénytermesztést a kiváló állattenyésztés megteremtésé­hez. — És akkor olyat mon­dott Bakos Tibor, amit állat­tenyésztőtől ritkán hall az ember. . — Az idén, a növényter­mesztők kiváló és megfelelő mennyiségű takarmányt ter­mesztettek, megilleti őket minden elismerés... Nagyon gondosan felkészül­tek az állatok átteleltetésere. A felkészülésnek legfőbb fok­mérője, a takarmánykészlet. Gondosan bekazlaztak három- ezer-hétszáznyolcvan mázsa lucernát. Az ember a kazal­ból ha egy marékkai kihúz, illatozik, kedve támad teát főzni belőle. Vöröshere 1700 mazsa ál! rendelkezésre Ezer vagon siló. Az abraktakar­mányt különböző keverékből saját maguk állítják elő. Ez biztonságosabb, gazdaságosabD Is. A tervek szerint abrakot ötvennégy vagonnal etetnek meg a tél folyamán. A szarvasmarha-tenyésztést gondosan megalapozták a ter­melőszövetkezetben. Az új major, a takarmány megte­remtése mellett legfontosabb­nak tekintették, hogy felké­szült gondozók dolgozzanak a munkakörben. A telep vezető­je a fiatal Valkai Ferenc. Fel­sőfokú állattenyésztési iskolát végzett. Környékbeli fiú. A feladata: irányítani a gondo­zókat, ügyelni a rendre, a fő­állattenyésztő utasításainak megfelelően. Bakos Tibor fő­állattenyésztő és Valkai Fe­ls. Mutis Sándorné 1963-tól van az állattenyésztésben. Most tej kezelő, várja, hogy üzembé helyezzék az új tej­házat. — Itt öröm lesz a munka — mondja. A másik gondozó, akivel beszélgettünk, a bányászból lett tehenész, Győrfi Gábor. Gazda módjára vezetett végig azon az istállón, amelyben a növendékek vannak és ő a gondozójuk. Szépek a jószá­gok, csak egy kicsit szennye­sek. Győrfit bántotta, hogy éppen így találtuk az állato­kat. Szakértelemmel mondta el: ennek okát abban kell ke­resni, hogy az építők elhanya­golták munkájukat. Homorú maradt az állatok fekhelye, alájuk folyik a szennylé. — Azért a sok pénzért, amit a isz-töl felvettek az építők, gondosabban dolgozhattak volna... — mondta. Igaza van Győrfi Gábornak, aki a munkáját nagyon ko­molyan veszi. A többi gondo­zóval együtt állandóan tanul, hogy eredményesen dolgoz­hasson Mikor elhagytuk a mátra- mindszenti tsz szakosított szarvasmarhatelepét, Kaszás József, a telep kapusa bocsá­tott utunkra. ö őrködik afe­Győrfi Gábor tehenész: Az építők elhanyagolták munká­jukat. Gondosabban dolgoz­hattak volna lett, hogy ki megy be a telep­re és ki megy ki. Nyugdíjas ember, nagy kötelességtudás­sal végzi teendőjét. Mátramindszenten az állat- tenyésztésnek nagy a jövője. Igaza van a főkönyvelőnek: a jelent nem szabad eltúlozni, a kezdetén vannak még min­dennek. De ebben már ott rejlenek a jövő sikerei, amiért érdemes fáradozni. B. Gy. Ne késsük E gy újságcikk egyik mondatát idé zem: „Sok a megoldandó feladat, de egy megelőzhet mindent, az is­kolaköteles koron túliak alapfokú oktatá­sa.” önkéntelenül adódik a kérdés: nem túlzás ez? Nem. Elég csak néhány statisz­tikai adatot megnézni ahhoz, hogy lássuk, a termelésben foglalkoztatott dolgozók igen jelentős hányadának Nógrádban, Sal­gótarjánban sincs meg az alapfokú általá­nos ismeretanyaga, nem végezte el az ál­talános iskola nyolc osztályát. (Néhol ez az arány csaknem az ötven százalékot is meg­közelíti.) Mármost, olyan lényeges dolog-e ez, mint amennyi szó, ösztönzés elhangzik ezen állapot megváltoztatása érdekében? Az érvek egész sorát lehetne sorolni. De — a teljesség igénye nélkül — csak né­hányat említünk. Próbáljunk tehát választ adni arra a kérdésre: mi az általános mű­veltség szerepe az üzemi, vállalati ter­melőmunkában? Sokkal több, mint amit már ma is látunk. A nem is olyan távoii jövőben a műveltség — általános és szak- műveltség, ideológiai felkészültség — a munkás életének elengedhetetlen tényező­je lesz. S általánossá válik az a tény, amely már ma is igaz, hogy az üzemi dol­gozó műveltségének legfőbb kritériuma a gyakorlatban való felhasználás lesz. A munka, a technikai felszereltség, a mun­kafolyamat szervezettsége stb. közvetle­nül befolyásolja a szakműveltség fejlődé­sét, de a más műveltségi összetevőket is. A technikai fejlődés tehát igényli a szak- műveltséget, ez viszont csak az általános műveltség elemeire épülhet. — Igen, beszélünk a tudományos-techni­kai forradalomról, igaz, még nem vagyunk benne, legfeljebb a kezdetén, s erre üze­meinknek már most fel kellene készülni, s fokozni kellene a felkészülés ütemét — jegyezte meg minap a Salgótarjáni városi Tanács művelődésügyi osztályvezetője. Igen, de a valóság néha mást mutatna? Átmenetileg talán igen. Hiszen Salgótar­ján ipari fejlődésének jelenlegi- szakaszát is jellemzi, hogy a munka jellegében, a technikai, technológiai fejlettségben nagy különbségekre lelhetünk. A műszaki-tech­nikai fejlődés gyorsulása ellenére még igen sokat végeznek az iparban például nehéz fizikai munkát. Nagy az úgyneve­zett „élőmunka” aránya is a munkavég­zésben. Lényeges a művelődést meghatá­rozó tényezők közül az is, hogy a mun­kások hány százaléka végez kisegítő és alaptevékenységet. S a kisegítő tevékeny­séget, szállítást, anyagmozgatást végzők sem kapnak még mindenütt ösztönzést munkájuk révén. A munka jellegéből adó­dó, nagy különbségek egyúttal műveltség­beli különbséget is jelentenek. A munka belső szerkezete nem ad elégséges ösztön­zést a műveltség emeléséhez! Jelenleg még nem! Átmenetileg még az is előfordulhat, hogy a kor követelmé­nyeitől elmaradt technikai „fejlettségi” szinttel, és képzetlen munkaerővel is tud­nak eredményt elérni egyes üzemek, üzemrészek, vállalatok. A fejlődés — a technikai is — azonban e helyeket is gyor­san eléri. És akkor? Óriási felelősség nyugszik az üzemek gazdasági vezetésén: nekik kellene fel­készíteniük dolgozóikat arra a jövőre, amelyben elengedhetetlen a képzettség, a művelt fő. Nemrég Salgótarjánban, a párt- bizottság Összehívta a gyárak gazdasági vezetőit, pérttitkérait, s itt a jelenlegi helyzetről adtak képet, s megbeszélték a negyedik ötéves terv közművelődési, köz­oktatási tervét. Érthetően igen sok szó esett a dolgozók műveltségben helyzetéről, s a szorongató tennivalókról. Valóban, szorongatóak. Ügy tűnik a jövő kopogtat az ajtón, s mi nem halljuk az egyre erősö­dő kopogtatást. Vagy úgy teszünk, mint­ha hallanánk, csak éppen cselekedeteink nem támasszák alá ezt. Nem szívesen írom le, mert — sajnos — valahogy nagyon elkopott ez a kifejezés is, hogy az általános iskolai felnőttoktatás, a dolgozók általános iskolája válságban van. Hogy kerülhetett oda? Ha halljuk például a technikai forradalom kopogtatá­sát. akkor a gazdaságvezető, a népművelő, a fizikai dolgozó hogyan gondolja: kin°k a feladata a jövőre való felkészülés és felkészítés7 Igen, az államé. S te­gyük hozzá gyorsan a költőinek szánt kérdést: nem mi vagyunk-e az állam? Magunkra kell számítanunk, valamennyi­ünk ügyéről van szó. Az alapismereti tanfolyamokat, az ál­talános iskola esti a levelező tagozatait ki­csit mintha valamennyien meguntuk vol­na. De mit lehet megúnni, és megúntatni? Vajon mindig helyesek voltak-e módsze­reink, vajon mindig értelmét, hasznát lát­ta-e a dolgozó a tanulásnak. S még folytat­hatnánk a kérdéseket. Hiszen az unalom nem lehet véletlen. Itt van például a szervezés. Három feltétele van. Legyen aki tanulni akar — ez befolyásolás kérdése. Kapcso­lódik a jó munkaadói szemlélet. S termé­szetesen felkészült nevelők is kellenek. Azt hiszem, a szemlélet körül sok hiba van. Voltak — és vannak — persze jó kez­deményezéseink is. Néhány évvel ezelőtt például Mizserfán munkásszálláson a köz­művelődés, az ismeretterjesztés eszközeivel osztályozó vizsgákra készítettek fel dolgo­zókat, eredménnyel. Erre a kísérletre az ország is felfigyelt. A Népművelési Intézet támogatásával ezt követően a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, s a budapesti Ganz- MÁVAG-ban történt kísérlet az általános iskolai osztályozó vizsgákra előkészítő tan­folyam megvalósítására. Sikerekről adhat­tunk számot. a jelen? Éppen mi, az elindítók nem mondhatunk le e szervezési formáról, amely sajátos, s ha jól csináljuk, kedvelt felnőttoktatási lehető­séget jelent. A síküveggyárban meg is tör­tént a szervezés, csak éppen a dolgozók nem mentek el a foglalkozásra. Mit lehet tenni. Nagyon helyesen, a gyár vezetősége jutalomszabadsággal, fizetésemeléssel is segíteni kívánja e felnőttoktatási formát. Talán ez eredményt hoz. Alapképzés nél­kül ugyanis igazán eredményes szakkép­zést sem lehet folytatni. Jó lenne ha üze­meink, gyáraink gazdaságvezetése is mi­előbb felismerné ennek fontosságát, hogy ne hiába álljon kapuink előtt a jövő, ne késsük le azt. T. E. A pörttitkorok kérdeztek, a tanács elnöke válaszolt Salgótarjánban, a pártalap. szervezetek titkárai az elmúlt időszakban több ízben tartot­tak differenciált titkári érte­kezletet. Az általános, vala- mennyiüket érintő tájékozta, tókon kívül a város összeté­telét alapul vevő, egy-egy te­rület speciális problémáival foglalkozó tanácskozások módszerének eredményessé, gét, helyességét már ezidáig is több példa igazolja. A közelmúltban került sor a város külső körzeteiben élő és dolgozó párttitkárok, va­lamint tanácstagok értekezle­tére, ahol dr. Tóth Istvánnal a városi tanács elnökével ta­lálkoztak. Közismert, a pártalapszer- vezetek részéről már többször elhangzott észrevételezés, hogy ezeken a városrészeken található a legtöbb olyan fe­szültség, ami a napi élet nor­mális és fejlett viteléhez szükséges. Ezen a fórumon a közvetlen munkájuk során szerzett tapasztalataik alap­ján mondták el véleményüket valamennyien. Örömüket fe­jezték ki ezért a lehetőségért, hiszen éppen területi jelle­güknél fogva nem mindig adódik alkalom, hogy a város egészét figyelembe véve, jelen­téktelennek tűnő, de számuk­ra ' nagy jelentőséggel és fon­tossággal bíró problémákat tolmácsoljanak a tanács első számú vezetőjének. Huszonhét hozzászólás hangzott el, amelyek a tanács és a tanácstagok, valamint a lakosság problémájával fog­lalkoztak ; továbbá a perem- kerületek élelmiszer-ellátásá­val, közművesítésével. A ta­nácstagi munkában még min­dig gondot okoz; hogy nem eléggé harmonikus a tanácsi apparátus és a lakosság, il­letve képviselői, a tanácsta­gok közötti kapcsolat, Több megértést, támogatást; várnak, mert tisztában vannak azzal, hogy a tanács is csak akkor töltheti be hivatását, ha tag­jai egyenként és maradékta­lanul. felelősséggel elvégzik a rajuk bízott feladatokat. A külső területek lakóinak alapvető élelmiszerrel és köz­szükségleti cikkekkel való jobb ellátása sajátos problé­maként hangzott el. Az élel­miszer-kiskereskedelmi vál­lalat, a MÉK, a Vendéglátó Vállalat vezetőivel is hasznos lenne egy ilyen találkozás. A megbízatásukat lelkiis­meretesen, felelősségteljesen végző párttitkárok, tanácsta­gok őszinte, nyílt beszélgeté­séből az derült ki. hogy to­vábbi lehetőségeik vannak ezeknek a közös tanácskozá­soknak. Jóleső érzéssel vették a városi tanács elnökének ha­tározott ígéretét az elhangzot­tak orvoslására. Érezték, hogy hasonló őszinteséggel, megér­téssel reagált az elmondottak­ra; nem kell, nem szabad tar­tani attól, hogy az ígéret csak ígéret marad. NÓGRÁD — 1971. december 15., szerda 5 /•

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom