Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

(LSnnepí köszöntő helyett Születésnapi beszélgetés Brutyó Jánossal — EGY ember, akt már eléri a hatvan évet, egy bizonyos leltárt készít erről a hat évtizedről. Ennél a leltárkészítésnél visszatekint a múlt­ba, de a jövőbe is néz. Nem is olyan régen egy társaság­ban voltam. Ha jobb­ra néztem és a fiata­lokat láttam, akkor idősnek, éreztem ma­gam. Ha balra tekin­tettem, álról az idő­sebbek ültek, úgy éreztem, hogy még egészen fiatal va­gyok. .. Mire emlék­szem vissza én, a hatvanéves ember? — teszi fel szinte ön­magának a kérdést Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságá­nak elnöke, megyénk országgyűlési képvi­selője a beszélgetés során. — Makón születtem, mon­danom sem kell mikor, hi­szen tudják, hogy ezt a „lel­tárt” a hatvanadik születésna­pom alkalmából készítem most. Szegény ember gyerme­kei voltunk. A négy testvér között én voltam a legidő­sebb fiú. Ez sok mindenre magyarázatot is ad... Mire emlékszem én most? Emlék­szem az első világháborúra, amikor még négyéves voltam. Emlékszem, amikor édesapá­mat elvitték a frontra, s anyám sírt. Emlékszem, ami­kor apám meghalt, s anyám sírt. Emlékszem, mint a család legidősebb fiútagjának dol­gozni kellett mennem, pedig még tizenkét éves sem voltam. Cselédgyerek lettem, mező- gazdasági napszámos. Dolgoz­tam mint cséplőmunkás, szán­tottam, kaszáltam. Innét a mezőgazdasági Ismeretem... Emlékszem, amikor inas let­tem, ácstanuló. Él bennem, amikor Budapestre kerültem, s szervezett munkás lettem. Olyan környezetbe kerültem, ahol az öreg szakik azt mond­ták: fiam be kell lépni a szak- szervezetbe. Hosszú évek tel­tek el, amíg megértettem, hogy miért is mondták ezt né­kem tanítómestereim. Idő kel­lett ahhoz, hogy az ember ön­tudatos, szervezett munkás le­gyen. Tisztelet ezeknek a ré­gi szakiknak, akik neveltek, embert faragtak egy fiatal inasemberből. Hogyan vált az ember a felszabadulás előtt öntudatossá? — tette fel ismét önmagának a kérdést. S itt hadd vegye át a szót a króni­kás. Brutyó János életének szá­mos állomása van. Néhányat, a legjelentősebbeket érdemes megjegyezni. 1933. ősze, Budapesten sztráj­kot kezdeményeznek az építő­munkások. A fiatal Brutyó János már köztük van, hiszen tudja, hogy nem akkor kell sztrájkolni, amikor nincs munka, hanem akkor kell a munkát beszüntetni, amikor annak értelme van. Ott talál­juk a MÉMOSZ-székházban, az idősebbek között. S amikor azt közük velük, hogy az idő­sebbeknek teljesítik a követe­lésüket, a fiatalokét nem, az idősebbek sem veszik fel a munkát. Itt érezte először a szervezett munkások szolidaritását. Azután újabb állomások ke­rülnek be a „leltárba”. 1934- ben az illegális párt tagja lett. Az 1935-ös építőmunkás­sztrájkban már nemcsak szer­vező, hanem vezető is. a sztrájkbizottság tagja. Életé­nek egyik nagy állomása. 1936-ban már beválasztották a MÉMOSZ Központi Vezetősé­gének választmányába. Sok építőmunkássztrájk szervezője és vezetője. A sok politikai harc között igen kedves emlék az 1937-es esztendő. Ekkof nősült meg. A politikai harc is, könnyebbé lesz; a sok tanítómester mel­lett nagy támaszt, bátorítót talál a feleségében. Sok nél­külözés, munkanélküliség, sztrájk, politikai harc követ­kezik még addig,, amikor el­érkezik a várva várt felszaba­dulás. ' A volt illegális párttag azonnal munkához lát. 1945. tavaszán- már a csillaghegyi pártszervezet vezetőségi tagja, s még ez év őszén az alap­szervezet titkára. Tagja a szakszervezeti vezetőségnek és a Nemzeti Bizottságnak. Óriá­si energiával dolgozik. Amit korábban megálmodott sok­sok tízezer építőmunkással, annak eljött az ideje. A harc most már másképpen jelent­kezik. Tanulni kell, hogy töb­bet tudjon;,tépni a/. emberek­éit.' A pártikltöla után a szent­endrei járási pártbizottság élére kerül. Fiatalon megis­merte a mezőgazdasági sze­gényparasztok életét, ezért szervezte a DÉFOSZ-t, annak szervezési osztályvezetője. Instruktora az MKP Központi Vezetősége szervezési osztá­lyának. CJABB állomások kerülnek a „leltárba”. 1950. márciusától az Építők Szakszerevzetének főtitkárhelyettese. Aztán öt évig az építésügyi miniszter­helyettese. Nehéz napok, hő­napok és évek. Ekkor indul meg hazánkban is a nagyobb arányú építkezés. 1955. Ismét az építők szakszervezete — elnök, majd főtitkár. Itt éri az ellenforradalom is, s Innét szervezi, irányítja az úiiáépí- tést. 1959. őszétől a SZOT fő­titkára, 1965-ben a SZOT el­nöke. A párt IX. kongresszu­sán, az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottsága elnökéül választják. Azóta is itt végzi igen felelősségteljes munká­ját. — Egy hatvanéves ember által készített „leltár” hiányos lehet, nem lehet a teljességre törekedni. De ezekre az áüo- másokra nagyon is emlékszem. — mondja. Aztán szóba kerül a képviselői munka is. Brutyó János erről így vall: — 1958-tól vagyok a parla­ment tagja. Négy évig Buda­pesten voltam képviselő, 1962- től pedig a Nógrád megyeiek küldötte vagyok. Ez most már a harmadik ciklus. Itt is van mire emlékeznem. Építőmun­kás vagyok, de jól ismerem a paraszti embert is. Ezért kicsit szorongva jöttem Salgótarján­ba, Nógrád megyébe. Az el­múlt csaknem egy évtized sok tapasztalatot hozott. Hamar közel kerültem a Nógrád me­gyeiekhez, a bányászokhoz, vasasokhoz, építőkhöz, de a parasztsághoz is. Nagyszerű, szorgalmas, harcos, szókimon­dó embereket ismertem meg bennük. Én szeretem őket, s úgy érzem, ők is szeretnek, hiszen ezt bizonyítják a vá­lasztás eredményei is. Jól ér­zem magam választóim között. Emlékszem, amikor Salgótar­jánba kerültem, rossz képet mutatott ez a Város. Valóban sáros Tarján volt még. Most? Épül szépen a város. 'De ten­nivaló még mindig bőven akad. De azért vagyunk, hogy dolgozzunk, tegyünk az embe­rekért. Lehet-e egy hatvanéves em­bert a terveiről faggatni? Úgy érzem, lehet és kell is. Ezt bizonyítja Brutyó János vallo­mása is. — Sok gyönyörűség van eb­ben a hatvan esztendőben. Boldog embernek érzem ma­gam. Sok mindent sikerült túlteljesíteni terveim közül. Sok volt a munkanélküliség, legyen munka. Ezt túlteljesí­tettük. Legyen az embereknek nyugdíjuk. Van. Sok új házat, gyárat építettünk. Ma is el­megyek oda, ahol dolgoztam, gyönyörködni abban, amit al­kottunk. .. Családszerető em­ber vagyok. Két gyermek, há­rom unoka Ez is boldogság, mégpedig a javából. Vélemé­nyem szerint aki nem szereti a saját családját, az nem sze­retheti a közösséget sem. Terveim? Amit rámbiznak, azt becsülettel elvégezni a nép javára, ahogyan azt a párt célkitűzései megkíván­ják. .. Sok jókívánságot kap­tam a Nógrád megyeiektől. Most ezúton is megköszönöm. Ezért is még sokat akarok ten­ni az emberekért... ÜNNEPI köszöntő helyett együtt készítettük el Brutyó János életének „leltárát” — ő fogalmazott így. S e rengeteg emlék, e harcokban és alko­tásokban nagyszerű élet, a sok jókívánság mellé most odakerült a- Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetés is. Ehhez ml is gratulálunk. S kívánjuk, hogy tevékenyked­jék még hosszú-hosszú éveken át a nép javára... Somogyvári László — Bejön ide valaki nyolc általánossal, vagy még annyi­val sem, mondjuk behordó lesz a kemencénél. Szorgalmasan dolgozik, havonta megkeres 11O0—1200 forintot. Három­négy év múlva már betanított munkásként dolgozhat pél­dául üvegfúvó lehet belőle. Ezzel együtt a fizetése is emel­kedik. De mi van azzal, aki szakmunkásképző Intézetbe jár? Három éven keresztül tanul, és minden hónapban van 300—400 forintja, de néha még annyi sem. Igaz, hogy a vizsga után felemelik a fizetését, de a betanított munkásnak az évek során pénzben szerzett előnyét csak nehezen hozhatja be. Persze, hogy azt mondja az ember minek tanulni? * A salgótarjáni öblösüveg­gyár továbbtanulási statiszti­kája az 1970/71. tanévben a kö­vetkezőképpen alakult: az ál­talános iskola felső tagozatá­ba 33 fő járt, a gimnáziumba beiratkozottak száma 43. Ezek nagy része fizikai dolgozó; van köztük üvegcsiszoló, kisegítő, villanyszerelő, kőműves. A közgazdasági technikumban tízen, a gépipariban pedig 18- an tanultak tovább. Ennek el­lenére a szájnok még mindig arról tanúskodnak, hogy a kb. 2000 fizikai munkásból 1200 nem rendelkezik általános is­kolai végzettséggel. Az anal­fabéták száma jelenleg 40—50. Fejlesztés, r A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat a negyedik ötéves tervben tovább növeli a saját gyártású építőanyagok felhasználásának arányát. A központi betonüzem ellátja betonnal a harminc kilométe­res körzetben levő építkezése­ket. Az idén hét tehergépko­csit vásárolt a vállalat, ame­lyek a szállításba besegítenek. gépesítés A vasszerelő telepre űj gépi berendezések kerülnek. A mű­kő- és előregyártó üzemben bevezetik a gyors betonérlelés technológiáját. Nyolcvanöt szá­zalékban gépesíti a vállalat a földmunkát és Franki cölöpö- ző gép beszerzésével háttérbe szorul a vertcölöpözés mód­szere. * özse Gábor, a gyár oktatási felelőse: — A szervezés min­den évben tavasszal indul meg, kampányszerűen. Bizonyos szakmáknál kötelező a nyolc általános elvégzése. A közép­iskolába való beiratkozást nem kell szervezni. Sokan jelent­keznek, mert arra számítanak, hogy utána nem kell fizikai munkát végezni. Az üvegcsi­A nép küldötte ItefejeztidÖtt Csehszlovákiában az AtalAnosi választás (Kiküldött munkatársunk je­lenti.) NÉHÁNY HÉTTEL ezelőtt a losonci járási pártbizottságon megjelent egy ember. Azt a kérdést tette fel a járás veze­tőjének: — Jól meggondoltátok-e elvtársak a jelölésemét a Szlo­vák Nemzeti Tanácsba. Ezt a kérdést Zara Gyula, a íüleki Kovoszmalt öntödéjé­nek mestere tette föl. Hozzá­tette azt is: — Valóban úgy vélitek, hogy el tudom majd látni a képviselői tisztséget? Tudjá­tok, nyelvi nehézségeim is lesznek. Hetekkel ezelőtt a losonci járási pártbizottság vezető tit­kára erre a kérdésre úgy vá­laszolt: — Megfontoltuk, Zara elv­társ a jelölésedet. Te kommu­nista vagy. Ha felszólalsz, azt a nyelvbotlásokkal, vagy azok nélkül mondod-e, csupán gya­korlat kérdése. De amit mon­dasz, az kommunista beszéd lesz még Pozsonyban is. — Ha így gondoljátok, párt iránti kötelességem, vállalni kell. E beszélgetés óta néhány hét már eltelt Zara Gyula, a füleki Kovoszmalt öntödéjé­nek mestere, a pártszervezet elnöke, képviselője lett a lo­sonci járás, még közelebbről, Fülek város dolgozóinak. A negyvennyolc éves, négy- gyermeke® családapa harminc­négy évvel ezelőtt a füleki gyárban inasként kezdte a munkát. Itt lett üzemlakatos, esztergályos, majd élmunkás, s immár húsz éve az öntöde megbecsült és tekintélyes mestere. Aki a füleki gyár ön­tödéjének történetét ismeri, tanúsíthatja: ezt a munkahe­lyet húsz éven át vezetni fér­fias munka volt. A párt leg­nehezebb munkafróntjára ál­lította Zara Gyulát, s ez az ember minden időben helytr állt. v. OLVASTAM EGY jellem­zést Zara Gyuláról. Abban az állt, hogy Zara Gyula a meg­testesült erély. Ez ráillik, hi­szen tegnap, a losonci járási pártbizottságon történt Be­szélgetés során is erről győ­ződtünk meg. Egyszer azt ír­ták róla a kádervéleményben, hogy „robbanékony természet, de nem haragtartó”. Elfelej­tették azonban megírni róla, hogy mikor robbanékony, és mikor megbocsátó. Akkor csattan a szava, amikor tu­nyaságokkal találkozik, akkor simulnak el ráncai, amikor látja; törekvése, igyekezete, fáradozása nem volt hiábava­ló. Ismeri az öntöde minden dolgozóját. De nemcsak név szerint. Tudja, ki épít házat; ki igyekvő, kinek van bánata, kinek öröme, kire számíthat, kire kevésbé. Ezek a kitűnő emberismere­tet tanúsító, önfeláldozó mun­kát jelentő tények Zara Gyu­la személyében természetes­nek tűnnek. Amire azonban büszke, az kitűnő bizonyítvá­nya a marxista—leninista esti egyetemről. A marxista filozó­fia, közgazdaságtan osztályza-. tai, a kitűnő jegyek őt magát is meggyőzték arról, hogy a „nyelvtudás” gyakorlat csu­pán, de amit mond. az kom­munista beszéd Szlovákul ta­nult, magyarul vizsgázott Za­ra Gyula, s minden nyelvne­hézség ellenére nagyszerűen helytállt. ' Zara Gyula, a népi milícia, a Nemzeti Front járási bizott­ságának aktív tagja. A szak­ember és kommunista min­denkori becsületes, pártos helytállásáért megkapta a CSKP 50. évfordulójának em­lékérmét. A járás vezetői már koráb­ban úgy fogalmaztak: megvá­lasztása a Szlovák Nemzeti Tanácsba azt jelenti majd, hogy a munkásosztály kép­viselete e magas szervben rá­termett emberrel erősödik. Azt mondták: lehet, ha beszélni fog a tanácsülésen, a Szlovák Nemzeti Tanácsban mint kép­viselő, egy-egy szót rosszul ejt ki, lehet, de mondandója kommunista.-beszéd lesz. Tegnap délután szót váltot­tunk Zara Gyulával, a füleki dolgozók parlamenti képvise­lőjével. Ezeket mondotta: — A választás már befeje­ződött járásunk területén. Ma­gam részéről rendkívül bői9 dog vagyok, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács tagja lehetek. Munkás vagyok, s a pártnak köszönhetem eddigi pályafutá­som. Elvégeztem a hároméves gépészeti iskolát, s befejeztem a marxista—leninista egyete­met is. Nehezen beszélek még ma is szlovákul. A felelősség éppen ezért, rendkívül nagy, A Szlovák Nemzeti Tanács tagjaként is egy nemzetiséget képviselek. Azt vallom, hogy internacionalista vagyok. Ez­zel talán mindent el Is mon­dottam. Nekünk, kommunis­táknak kell bizonyítani ezt az internacionalizmust. Füleken dolgozom és lakom. Szlovákok a szomszédaim. Mindig meg­értettük egymást. Nemzetiségi súrlódás sohasem völt kö­zöttünk. Az én jelölésem és megválasztásom a nemzetiségi politikát bizonyítja a losonci járásban. — A JELÖLÉSEM ELŐTT éppen a Nemzeti Front fel­kérésére, mint a járási Nem­zeti Front elnökségének tag­ja, tizennégy községben ala­pítottam meg ezt a bizottsá­got. A jelölés utón, tizenhat községben tartottam nagygyű­lést, a hot bemutatkoztam a választópolgároknak. Prog­ramom azonos a Csehszlovák Kommunista Párt XIV. kong­resszusának határozataival; ami egyébként a Nemzeti Frontunk választási programja is. Nekünk, képviselőknek bi­zonyítanunk kell majd. Az öt­éves tervünk reális, megvaló­sítható. Ehhez kell választó­inkat mozgósítani. A képvise­lőnek viszont együtt kell él­nie a néppel — ez a mi má­sik feladatunk. Tudom, ne­héz lesz a munkánk, de szép­nek ígérkezik. Egy nagyszerű programot kell végrehajta­nunk, azt, amire pénteken és szombaton népünk szavazott. Ennek a programnak a vég­rehajtásáról pedig mi, képvi­selők majd beszámolunk vá­lasztóinknak. Türelemre és békére van szükség ahhoz, hogy az Internacionalizmus el­vén álló választási progra­munkat végrehajtsuk. 8. L. Munkásélet és -művelődés „Úgy nem lehet, hogy kiteszünk egy plakátot..." szolók különbözetivel automa- számviteli tanfolyam. A tikusan a gimnázium harma- dolgozók megfelelően képzett dik osztályában folytathatják oktatókat hallgathatnak, a tanulást. Senki sem hagyja ki ezt a lehetőséget, mert mi­ért ne legyen meg az érettsé­gi? Vratni Jószef, az öblösüveg­gyár! művelődési ház igaz­gatója: — Most negyven anal­Kanyó Sándor gyári mun­kás: — Nagybátony faluból járok be. Kétműszakos a be­osztásom. Hajnal négykor ke­lek és délután négyre érek haza. Ha meg délutános va­gyok, csak éjfélre. Van csa­ládom, házat építek. Sza­dőívek alapján. Ezen szere­pel az iskolai végzettség, az életkor, a lakhely, a szakkép­zettség. A szocialista brigádok­nál mostoha gyermek még a kulturális munka. A terme­lést szorgalmazzák, még a politikai oktatás is megy, de a művelődés területén problé­mák vannak. Szabó József né csiszoló szo­cialista brigádtag: — Nem jut idő a művelődésre. Csak a munka, meg a munka... Ká- nyáson lakom, este van mire hazaérek. Két nagylányomra is sokat kell dolgozni, ök nézik a tv-t késő estig, én csak rit­kán ülhetek le mellé. Itt a brigáddal elmegyünk néha a művelődési házba, ha valami­fabéta van, öt évvel ezelőtt bad időm jóformán nincs. A meg egy volt. A munkaerő- tv-ben a focimeccseket szók- lyen gyári rendezvény van. Színházbérletet is adnának, csak hát Hányásról bejárni nem olyan egyszerű. *-A művelődési ház kultúr­vándorlással együtt változik a tam megnézni. A vonaton be­tétszám. Négy éve a művelő- szélgetünk a havérokkál, kér­dési házban indítottunk anal- tyázunk; „bétóvenezni” szere- fabéta-tanfolyamot. Hatan el tünk a legjobban. Beíratkoz- is végezték. Közülük néhányan tam a hegesztőtanfolyamra, azóta is a könyvtár lelkes ol- ez heti két napot jelent este , ,, , , , vasói. Különben minden a nyolcig, A vállalat támogatja zaszlot adott azoknak a szó­.... -- o u íjtnlifi + n Wvl rtnNnlr-nrilr nmalWisv1 szervezésen múlik. Ügy nem a tanulókat. Nekem is megen- lehet az embereket mozgósíta- gedik, ha éppen délutános va- ni, hogy kiteszünk egy plaká- gyök iskolai napon, hogy mű­tőt, emberek jelentkezzetek, szakot Cserélhessek. Jó az, ha tanuljatok, vagy a hangosbe- az embernék több szakmája is mondóban bemondatjuk. Sze- van. mélyesen kell az embereket rá- „ beszélni — meggyőzni, a ta­nulás szükségességéről. Kü- A gyár tőszomszédságában lönben a művelődési házban levő művelődési ház kettős jel­szervezett esti iskolák ked- legű. Egyrészt a terület lakóit,- veltebbek, mint az idegenben másrészt a gyár dolgozóit fog­ciaüsta brigádoknak, amelyek a-legtöbb rendezvényt látogat­ták a nagy évfordulós ünnep­ségek idején. Ez a zászló je­lenleg a finomcsiszolóknál van. A jövőben szinházbérlettel is szeretnék jutalmazni a leg­jobb brigádokat. tartottak. Már azért Is, mert ismerős emberek kerülnek egybe, s ez sokat számít. Elég szégyellősek, ha a tanulásról van szó. Gvőrlk Ferenené szocialista brigádtag: — November hato­dikén kiváló műsort láttunk a művelődési házban. Azóta is gyakran emlegetjük egymás ja össze. Nézzük meg, mit tesz az utóbbi érdekében? Vratni József: — Az üze­mekben hét letéti könyvtárat között. Színházbérletet is létesítettünk. Próbáltuk ér- kapunk. Én a múlt héten lát- deklődési körök, szakmák sze- tam a Traviátáf a József At- rint összeválogatni a könyve- tálában. A szabad szombatról két. A szocialista brigádoknak csak annyit: nem igaz, hogy gyakran rendezünk műsort, olyankor pihenhet, szórakoz­író-olvasó találkozót. A könyv- hat az ember. Az egész héten tár külön tájékoztatót ké- elmaradt munkát kell be­vetkező tanfolyamok működ- szít nekik. Szinte személyre pótolni. Ez ^ első nek: betanító tanfolyam, új ti- szabva, a nemrég kiadott kér- V. Kiss Mária pusú gépek kezelése stb., tar- _____ A gyár vezetősége nagy gondot fordít a szakmai to­vábbképzésre is. Jelenleg a kö­goncavezető-, hegesztő-, vil- lamosmű-keaelői, liftkezelői, NÓGRÁD — 1971. november 28., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom