Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)
1971-11-30 / 282. szám
Nógrád vendége volt Képeravő ©lőtt JHémeth Ritka vendéget fogadott a múlt hét végén a salgótarjáni Salgó étterem, amely* nek. magyarnóta- és operettestjén többek között fellépett Németh Marika is. A művésznőről köztudomású, hogy csaknem valamennyi nagyoperettben játszott már főszerepet, s szinte a fél vi- 'lágot bejárta az operett követeként. A Csárdáskirálynőben Sylviát, A mosoly . országában Lizát, azonkívül sok más főszerepet. így a Marina grófnőt, a Szép Helénát játszotta Moszkvában, Olaszországban, Londonban, Görögországban, az NSZK- ban és sok más helyütt. Salgótarjáni vendégszereplésének szünetében kerestük fe] öltözőjében. — Járt-e már Salgótarjánban máskor is? — Harmadízben lépek fel salgótarjáni dobogón. Először szininövendák koromban jártam Itt, Van is egy kedves emlékem.. Annak idején ugyanis nem volt még ilyen csodálatos művelődési háza a városnak, mint most. Éppen a Marica grófnőből énekeltem, amikor a hátsó sorok egyikében hatalmas robajjal leszakadt az egyik pad. De tavaly ezt bőségesen kárpótolta az üvegipari napokon való salgótarjáni fellépésem. — Art mesélik, hogy idevaló valahová a környékre. — Hát igen. ide a szomszédba, Baranyába. Ugyanis Pécsett születtem . És azt nem kérdezi meg. hogyan tetszik Salgótarján? . — Szándékosan kerülni ftkartam a közhelyekek — Ez nem közhely, hiszen ílyen fejlődés, amilyen Salgótarjánban tapasztalható, Btóhol sincs az országban. Egy helyütt láttam ilyet: Amerikában. Komolyan, teljesen olyan, mint egy amerikai kisváros. S örömmel hallom, hogy ahogy nő a város, úgy alakul ki a benne lakók vágya a kultúrál6- dás iránt. Rövid szünet következik, néhány kényesebb kérdést szeretnénk feltenni Németh Marikának. — Sokan állítják, hogy a tni korunk már túlhaladt az operetten. Mi erről a véleménye? — Az, hogy szerintem az operett új virágkorát éli. A Szovjetunióban, az NSZK- ban, Angliában, ahol az Utóbbi időben jártam, mindenütt nagyon szeretik az operettet, és nálunk is. Nézze csak meg, amíg a klasz- szikus operettek állandóan telt ház mellett mennek, addig a musicaliekre köny- nyebb jegyet kapni. A romantika ismét hódít a világon, s ahol romantika van, nem maradhat el az operett sem. A Love Story világsikere is ezt mutatja, hogy a romantika annyira hiánycikk, még a eiccsnek is ekkora hatása lehet. — Sokan nem sorolják a művészetek közé az operettet — A sznoboknak semmi se jó — mondja Németh Marika —, nekik minden ízetlen. Az ízetlen szóról jut eszünkbe az újabb kérdés. — Ad-e még főzési tanár csókát a televízióban ? Jót nevet a szatírának is beiEő, csipkelődő kérdésen. — Szakítottam a főzési tanácsadóval, ugyanis két esztendő után ismét rendes tagja vagyok az Operett Színháznak. (Bizonyára s^okan tudják, hogy Németh Marika 1965- ben külföldi házasságot kötött és elhagyta az országot. Néhány év múlva tért ismét vissza, s azóta magánénekesként működött.) — Mik á legközelebbi tervei? — Készülök a felújitott Sybil január 21-i bemutatójára. Az átdolgozásban ez a csodálatos Jacoby-operett olyan mint egy megzenésített ' francia vígjáték. Nagy élmény azért is számomra, mert először éneklem színpadon a Sybilt, eddig csak rádióban és televízióban énekeltem belőle részleteket. — Igaz, Hogy férjhez ment, és a férje lesz a partnere? — Ügy látom, Salgótarjánban mindent tudnak — mondja mosolyogva, hiszen, majdnem mindig mosolyog —, valóban Marik Péter lesz a partnerem. S valóban ő a férjem. — Mit üzen a tarjáin közönségnek? — Szeretném, ha az emberek újra színházba járnának, sokat járnának színházba, mert az élő kapcsolatot nem pótolhatja semmi ★ Szeretettel búcsúztunk él Németh Marikától, akinek sikere ezúttal is roppant nagy volt. De nem lennénk igazságosak, ha mellőznénk a dicséretet a Salgó étterem, nek. s vezetőjének, a lelkes Farkas Istvánnénak, a kiváló rendezésért és szervezésért Lakos György ANDRZEJ ZBYCH: CLengyelből fordította: Varsányi István) 56. — Akkor csak néhány szót váltottunk Néhány közömbös mondatot. Aztán csak Bi- 6Chofsfeldén találkoztam vele pár órával az önök katonasága bevonulása előtt. Saját fedezete volt... — Az archívum vele volt? — Igen. Benzint adtam neki Mindössze annyit mondott, hogy az archívumot valahol a közelben akarja elrejteni. Azt nem mondta, hogy hol. — Nem is sejti? — Őrnagy úr — szólt Broil és hangja elcsuklott. — Én az igazat akarom mondani.:. Az őrnagy úr úgyis sokat tud, én pedig... — Mit mondott még? — Azt hogy, hátrahagy valakit, aki fog rá vigyázni — nyögte Jci a német. — Hol tartózkodott a Bi- schofsfeldén? — Az egyik rokonánál. Az is Ring. Gyógyszerész. Helyesebben annak a családjánál, mert a gyógyszerészt behívták. Két órát tölthetett ott... Az, őrnagy még feltett egykét kérdést. Broil megmaradt állüasa mellett: lehet, hogy csakugyan nem tudta? Ring tapasztalt Abwehjvtiszt volt. Miért tájékoztatta volna ezt az embert? Az ezredes is azon a véleményen volt, hogy a fogoly mindent elmondott, amiről tudomása volt.' Amikor Brollt kivezették, egy pohár teát tolt az őrnagy elé. A tea hideg volt és túl édes. Hallgattak, egyikük sem akart elsőnek szólni arról, ami egyszerre jutott eszükbe. Az ezredes az asztal alól üveget vett elő, és a vodkát bögrékbe töltötte Messziről a tüzérség veretese hallatszott. — Dél felől — mondta az őrnagy. — Nowak főhadnagy — szólt az ezredes — átfésülte Bischofsfelde környékét. Egv régi vár, meg egy tó van ott és sok erdő... Semmit sem talált. Sehol semmi nyom . .. Mindketten tudták ezt jól. Azzal is tisztában voltak, hogy az. vagy azok, akiknek Ring a gcndjaira bizta az archívumot, előbb-utóbb rájönnek, hogy az okmányokat veszély fenyegeti, és akkor inkább megsemmisítik, de nem engedik, hogy az anyag lengyel kézre kerüljön. — Meg kell szereznünk az archívumot — ismételte meg az ezredes, Isten tudja hányadszor. Az őrnagy az ablakhoz lépett. A nyugat felé futó utat nézte és arra gondolt, hogy újra megkezdődik, újra visz- sza kell térnie szerepéhez, amelyről a legszívesebben már elfeledkeznék. — Mikor indulhatok? — kérdezte. Végre elhangzott... — Jól jegyezd meg, én ilyen prancsot nem adok — jelentette ki az ezredes. — Nálunk véged van. — Bischofsfeldén a mieink állomásoznak... — A mieink — mormogta az ezredes. — Nem a páncélos hadtest parancsnokságára indulsz. Front van ott! Az ördög tudja, mi történhet még. Az őrnagy nevetésben ' tört ki Mint rendesen, amikor az akció megtervezéséhez kezdett, habozása és nyugtalansága most is messze tűnt. már a részleteket dolgoztg ki magában. amelynek óriási jelentőséget tulajdonított, a feladat végrehajtása ugyanis a részletektől függött. — Hihető legendát kell kitalálnom — mondta. — A bekerítésből sikerült kisikla- nom, persze polgári ruhában, útban vagyok Schörner törzskarára. Ilyesféle mesét mondok majd. Vidám szombat Caragiale val jellemzi a Zűrzavaros éjszakát is, mely inkább társalgási tónusú mint mozgalmas, cselekményes történet. A történéseket nagyobbára elmondják a szereplők, kevés az igazi játéklehetőség, talán csak a mű utolso harmadában. Az ilyesfajta feladat nem könnyű megbízatás a szerepformáló színészeknek. A színpadi mozdulatlanságot a pszichikai történés érzékletesebb iáttatásával kell pótolniuk. Ennek a kívánalomnak remekül eleget tett mindenekelőtt Szatmári István. Löte Attila. Márton András. Tábori Nóra, de a tévéjáték többi, közreműködője: Szend- rő József, Esztergályos Cecilia, Petrik József i.s. Valamennyi. szinte tanulmányra méltó karakterfigurát formált. Megindítóan szép és igényes program volt a szombat est műsorában az UNICEF gálaestje. Az ENSZ nemzetközi gyermekvédelmi szervezetének rendezésében világhírű művészek adtak az ügyhöz méltó díszhangversenyt. Az ügy: a szervezet segélyalapjának szolgálata volt. A közreműködő 18 ország közös akciójában örömmel köszönthettük Állami Népi Együttesünk jószolgálati közreműködését is. * Ma, kedden a tévé Magyar parasztfestők sorozatából ismétlésként láthatjuk (17.40) Süli András portréját. A szakmunkástanuló intézetek rendszerével foglalkozik (18.00) a Melyiket az ötezerből című filmriport. Békés megyébe látogat el (18.35) az Adomány és ünnep című műsor. Az esti főműsorban az Osztrák Televízió vendégei leszünk a képernyő előtt. Elsőnek (20.001 a Kék-Duna keringő című zenés kisfilmet majd (20.30) A távoli ország című tévéfilmet láthatjuk, végül (22.25) Vidám varázspálca című műsorával Peter Lodvnski szórakoztat. Barna Tibor Grafikai biennale Jövő vasárnap. december 5-én kerül sor a VI. miskolci országos grafikai biennale ünnepélyes megnyitására Miskolcon. A biennale érdekessége, hogy ezen lengyel grafi. kusművészek is részt vesznek. Éooen ezért, a megnyitó két részre tagozódik. Délelőtt 11 órakor dr. Stanislaw A. So- chacki. a Budapesti Lengve] Kultúra igazgatója nyitia meg a biennale lengyel anyagának bemutatóiét. Déli 12 órakor pedig Varga Gáborné. az országgyűlés alelnöke. Borsod - Abaúj -Zemplén megye Tanácsának elnökhelyettese mond megnyitó beszédet a magyar kiállításon. A díjakat dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke hyújtja át. NADRAG, CIPŐ, SKXILAP Egy mama panaszkodik: — Hát, ezt nem lehet bírni. Hidd ti, minden pénz a gyerekekre megy. pedig nekünk csak kettő van, hát, még akinek több!... Évente három szandál, négy pár cipő, egy csizma. Na, és a ruhák! Megveszed, mire hazaértek, már ki is nőtte a gyerek. Milyen szép is lenne, ha a ruhák együtt nőnének a gyerekekkel — sóhajtotta ábrándosán. Valóban, milyen szép . is lenne, gondoltam. Már láttam is magam előtt a kertésznadrágot, amint „tisztelettudóan” együtt nő a gyerekkel. Hű, de kelendő lenne! De hát, várhat valami jót az ember a magyar ruhaipartól?! Még egy vacak együttnövő nadrágot sem tudnak kisütni a szakemberek. Pedig legalább a nadrág térdére és a fenekére kitalálhatnának valami tartósító megoldást ... * Filozofálgató ismerősöm így jellemezte egyik munkatársát: — A véleményéből nem azt, amiről beszél, hanem őt, magát lehet a legjobban megítélni. * Még egy ruházkodással összefüggő történet. Egy gyakorló apa méltatlankodva mesélte, most jött rá, hogy a családban senki nem használ cipőkrémet. __ Ti sohasem k enitek a cipőiteket? — kérdezte rosszallóan feleségétől és nyolcéves lányától. — Ugyan, apu — mondta a kislány —, hát hogyan? Amire krémet kellene használni, addigra a cipő mindig tönkremegy. * Egy középkorú férfi megszólít a vonaton. — Nem akar venni sexilapot? — Mit? — kérdezem, mert nem jól értem. Zötyög a vonat, közeledünk Salgótarjánhoz, az utasok leszálláshoz készülődnek, felállnak, öltözködnek, za- jongnak. — Sexilapot — súgja az ismeretlen. — Nem. Engem nem érdekel — mondom elnézően mosolyogva. — Bécsböl hozta? — kérdem, hogy tompítsam az egyértelműen rideg elutasítást. — Nem. Egy ismerősömtől kaptam. De, tudja* nem akarom hazavinni — magyarázza —, nagy gyerekeim vannak. — Nekem is — mond-; m. — A nagyobbik már iskolába jár. — Nq-hát! Ki hitte volna?! — csodálkozik az alkalmi újságárus. — Pedig igazán olyan fiatalnak látszott... És csalódva az emberekben, az ítélőképességében, az egész világban, zavartan eloldalog. Irodalmi vetélkedő Szécsényben Caragialét tulajdonképpen csak a felszabadulás utáni években fedeztük fel a magunk számára, holott szomszéd népünk irodalmának éppoly kiemelkedő egyénisége ő, mint nekünk például Mikszáth. Sok is bennük a hasonlóság, a rokonvonás, csakhogy Caragiale témalátásában és láttatásában, írói eszközeiben inkább szatirikus mint anekdotázó, Csehovra emlékeztető alkat. Sokónknak, akik akkoriban a felszabadult országrész ideiglenes fővárosában, Debrecenben éltünk, első jelentős találkozásunk negyvenöt őszén volt Caragialéval egy kamaraszínházi premieren. Vérron- tó bűn címmel Lükő Gábor, a város muzeológusa, a román irodalom remek ismerője fordította le egyik darabját az új utakat, új szerzőket kereső színháznak Persze, Caragiale csak nekünk volt új, hiszen jövőre lesz születésének 120., halálának pedig 60. évfordulója —, de a felfedezés öröme egyben kitekintési lehetőségeink tágulását is jelentette, mégpedig nem is távolra kellett kitekintenünk, csak túl a „palánkon”, a szomszédos ország irodalmi látképére. Caragiale „felfedezésével” aztán a későbbiekben nemcsak nagyszerű társadalmi komédiáját, az Elvestett levelet ismertük, meg. de pompás elbeszéléseit, karcolatait is, melyek a mienkkel annyira hasonló flóra tenyészetei, hogy bátran sajátunknak is vallhat- nánik történelmi állapotaiban, jelenségeiben. Ilyen az Egy viharos éjszaka, a tévében most Zűrzavaros éjszaka címmel látott komédiája is. A külszínt vigyázó, álszent polgári családi erkölcsről vonja le a leplet, kaparja le a vékonyka, nagyon silány külső márt ebben a művében az író. Ebben a társadalomban — az egyetlen szolgalegényt kivéve — Caragiale senkit nem érdemesít rokonszenvére, színpadi alakjait a köznevetség céltáblájául állítja, a történés végkifejletében sem enged fel irányukban. Ez a társadalom ágáló és fontoskodó, erkölcsi skru- pulusait az anyagi érdekért, a külső látszatért bármikor félretenni kész paprikajancsik, számító szerencsevadászok, kalandsóvár nők gyülekezete. Caragiale azonban elsősorban elbeszélő, s színpadon is epikus alkata az uralkodó. Ez — Melléd adom Nowak főhadnagyot segítségül. Majd tartja a kapcsolatot az egységparancsnokokkal. Megadod neki az utasításokat. Ügyes fiú, nem buktat le. Az őrnagy hallgatott. Újra Hans Kloss kapitánnyá változott, visszabújt régi bőrébe; rápillantott órájára. Mindjárt beesteledik, Nowak főhadnagy elviszi kocsin Bi- schofsfeldéig, de a városkába természetesen már egyedül megy. Tenyerével az arcát ellenőrizte Jó, hogy reggel már nem volt ideje borotválkozni, fáradtnak és kiéhezettnek kell lennie; olyan tisztnek, aki napok óta az erdőben té- velyeg... Mi persze semmit sem tudunk erről a Ring családról? — kérdezte a biztonság kedvéért Az ezredes megrázta a fejét A Johann Ring-patika Bischofsfelde egyik keskeny utcájában volt, közel a főtérhez A főtéren most lengyel harckocsi állt, az épület előtt pedig, amelyben nemrég még a német törzskar állomásozott, fehér sasos sisakot viselő őr sétált. A bérházak ablakaiból fehér zászlók csüngtek alá; a lakosok otthonaikban üldögéltek és riadt szorongással figyelték az utca zaiát. Teherautók hajtottak végig, ágyúk csörömpöltek a kövezeten, néha dal csapott magasba: érthetetlen szavai fenyegettek és bosszút hirdettek: „Túl az erdőkön, túl a hegyeken a lány a huszárral táncot lejtett” (Folytatjuk) Irodalmi vetélkedőt rendeznek december 1-én Szécsényben. a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központban. a helyi KISZ-alapszervezetek részvételével. A rendezvény célja, hogy felhívja az ifiúság figyelmét az irodalmi színpadi produkciókra. A vetélkedőn tíz négy-négytagú csoport szerepel. E csoportok műsoraikat részben előre meghatározott versekből. részben — önálló elképzelés alapján — különböző irodalmi művekből, játékokból stb. állítják össze. Az irodalmi vetélkedő iránt a szé- csényi üzemekben, intézményekben. a középiskolákban, a fiatalok körében nagy érdeklődés nyilvánul meg. Szülői képviselet E napokban zailanak me- gveszerte a szülői munkaközösségi elnökök értekezletei, amelyeket a Hazafias Népfront helyi titkárságai, illetve a tanácsok, járási hivatalok művelődési osztályai szerveznek. Napirenden a szülői munkaközösségek helve és szerepe szerepel az oktató-nevelő munkában, s a témával öszszefügeő számos módszertani, gyakorlati tennivaló is szóba kerül. Salgótarjánban, a salgótarjáni. a pásztói és a szé- csényi iárásban már lezajlottak e tanácskozások. A balassagyarmati iárásban december 1-én. a rétságiban pedig december 3-án rendezik meg a szülői munkaközösségek elnökeinek értekezletét. NÓGRÁD — 1971. november 30., kedd 5
