Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
t Koszoruzőss ünnepség ca fővárosban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulója alkalmából szombat délelőtt koszorúzás! Ünnepséget rendezett a Szabadság téri Szovjet hősi emlékműnél. A koszorúzás! ünnepségen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Pock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Benke Valéria, Blszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagjai, óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára. Ott volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi életünk sok más vezető személyisége. Készt vett az ünnepségen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Kürtszó jelezte az ünnepség kezdetét, majd a díszegység parancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak. aki Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter kíséretében ellépett a katonák sorfala előtt, A szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után. a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helvettes elnöke helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának koszorúját Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára; a forradalmi munkás-paraszt kormány koszorúját Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese helyezte el. A Szovjetunió budapesti nagykövetsége nevében V. J. Pavlov nagykövet. A. M. Szcrrokin követtanácsos, valamint A. A. Zsuk ezredes, katonai és légügyi attasé koszorúzott. Irodalmi színpadi napok Színpadon „Az áruló” ! Balassagyarniat, november 6. Amikor tudósításomat adom, a balassagyarmati fesztiválról, már szombat este van, és a Madách Imre irodalmi színpadi napok résztvevői és meghívottal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenne- gyedik évfordulójának megünneplésére készülnek, amelyen ünnepi beszédet Kmetty Kálmán, a Balassagyarmati városi Tanács elnökhelyettese mond, és versenyen kívül, az öblös- üveggyár irodalmi színpada újból színpadra lép, Bolyós Lászlóné rendezésében a Himnusz az emberhez című műsort adja elő. A mai napon két együttes, a zalaegerszegi Reflex irodalmi színpad és a székesfehérvári József Attila irodalmi színpad már bemutatkozott, hátravan még azonban a két régi rivális, a Debreczeni Tibor vezette Vári irodalmi színpad és Csikász István rendezésében, a balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpad fellépése. Az előbbi együttes 1970-ben, az utóbbi 1969-ben már elnyerte a balassagyarmati fesztivál vándordíját. A két együttes közül a balassagyarmati tekint nagyobb múltra vissza: még 1959-ben megalakult, azóta közel 400 előadásban hatvan bemutatót tartott 1969-ben a Művelődés- ügyi Minisztérium a Kiváló Együttes címmel tüntette ki. Szombat esti műsorukon Az áruló cimű lírai oratórium szerepel, amelyet Sánta Ferenc azonos című regényéből dr. Kalos Géza írt színpadra. A másik együttes, a Vári irodalmi színpad 1967-ben alakult, a pesti várnegyedben. innen ered a neve is. Tagjai egyetemi hallgatók és végzett mérnökök. megalakulásuk óta a mai lesz a százhatodik fellépésük. Műsorukat Debreczeni Tibor mimetikus oratóriumnak nevezi, amelyet Tapéta és árnyék címmel 5 állított ösz- sze Weöres Sándor műveiből. E-’y előre azonban — amint ez lenni szokott — még mindig a pénteki bemutatókkal foglalkozik a közvélemény, hiszen ezen több úgynevezett „nagyágyú” is bevetésre kertit. s folyik a totózás, hogv ezek közül a zsűri melyiket fogja ..kilőni”. A szolnoki HID irodalmi Színpad hét éve alakult, azóta csaknem százszor állt közönség elé; a Szóljatok szép szavak vetélkedő területi döntőjén elnyerte a Népművelési Intézet díját. Nem magánügy címmel bemutatott műsorukat „irodalmi röpirat”-nak jelezték, s az öngyilkosságokkal kapcsolatban vetik föl a társadalom, a barátok, munkatársak, hozzátartozók felelősségét. Néhány széphangú előadójuk kiemelkedett a csokorból, egyébként az együttes (Aszódi Zsuzsa, Benkő Imrévé, Benkő Imre. Borsos Katalin, B. Cseh Éva. Károly Imre, Nagy Júlia, Nagy Margit, Romhányi Mihály,. Szőrös Antal, Szutor Mihály, Varga Károly és Váradi Szeréna), ezúttal várakozáson alul szerepelt. Pedig Varga Károly összeállítása és rendezői koncepciója megkísérelte jól szolgálni a témaként választott ügyet. (A műsor során többek között sokszorosított statisztikai adatokkal papírlapokat osztottak szét a nézők között.) Sokszor kipróbált, mindig jól bevált műsort (Babits: Jónás könyve), adott elő a budapesti Belvárosi irodalmi színpad, mértéktartással, helyenként nagyon hatásosan, bár nem mindig a babitsi szándékoknak megfelelően. Ki- egyenesúlyozottságával, két, nagyon tehetséges narrátor bemutatkozásával, a pénteki nap sikeres műsorai közé tartozik. Az együttes tagjai (Katona Agnes, Pozsonyi Margit, Hőnich Henrik, Kozma István) kiérdemelték a közönség rokonszenvét. A legnagyobb vihart a szegedi egyetemi színpad Stációk című lírai oratóriuma kavarta föl, amelyet Paál István állított össze Radnóti Miklós és Pilinszki János műveiből, s ő volt a bemutatott műsor rendezője is. Nos, ez a produkció, amely ugyan nem szűkölködött rendezői és szereplői erényekben sem, kitűnően példázta azt a megúná- sig ismételt tételt, hogy a tartalom a meghatározó. A zavaros, értelmetlen, át nem gondolt mondanivaló értelmetlenné tette a merész kísérleteket is. mint a színpad és nézőtér teljes bejátszása, a közönség bevonása a játékba. A túlnyújtott, balul sikerült, végső kicsengésében hamis játékban csak sajnálni lehetett a jó képességű együttes tagjait (Ács János, Czikora Ágnes Dózsa Erzsébet, Fehér Ildikó. Hídvégi Éva, Kaczur Katalin, Kriesch Tamás, Novák Zoltán, Nyíri Béla, Sztana János). A stációk ugyanis ezúttal nem a gonosz, embertelen korsza kokat tették gyűlöletessé, hanem magát az életet, amely e Játék szerint mindig aljas r reménytelen. Ki hiszi azt e például, hogy akár a szeged: egyetemek fiataljai is azt a kilátástalan éWet élnék m'-" a Zahrziskie Point és az Eper és vér diákjai, amit a rendezés. a filmekből vett eszközökkel ítömocszex. a nádién való dobolás) ki is hangsúlyozott. Osztatlan sikert aratott viszont a kecskeméti Berkes Ferenc irodalmi színpad, amr.v kizárólag a SZÖVOSZ Szaki? kólájának tanulóiból áll. s akik friss, üde, mai. bátor műsorral rukkoltak ki, s külön érdem, hogy rendezőjük, Takács László fölfedezte az irodalmi színpadok számára Csanádi Imrét, és vér bő. ballade: tömörségű, népi és közélet: fűtöttségű költészetét. A? együttes tagjai (Appel Zsuzsa. Bagi Mária, Balogh Vera, Cse: te Gabriella, Kontos Júlia, Koller Ilona. Lapu Mária, Lengyel Erzsébet, Mogyoróvá- n Agnes, Pólyák Irén, Radies Mária. Szegvári Ilona, Varjú Katalin), méltán érdemelték ki a szűnni nem akaró vastapsot, amelyben előttük még egyetlen együttesnek sem volt része. Nagy szeretettel emlegetik (és a tapssal az ő előadásuk után sem fukarkodtak a nézők) o csehszlovákiai, izsai Jókai irodalmi szinjradot, amelynek tagjai (Izsák Lajos, Koczka János, Komlósi Menyhért, Szabó András, Tóth Ferenc, Varga Zoltán és a női kórus) két novellát adtak elő a közönség tetszésére. Egyébként szombaton befejeződnek az irodalmi színpadok bemutatói, az utolsó bemutató után, az Ipoly étterembe vonulnak a vendégek, ahol a fesztivál bálját rendezik meg. A díjkiosztásig már csak a zsűri lesz munkában. Egyébként a díjkiosztó ünnepséget előrehozták, délelőtt 11 órára. S a rendezők úgy mondják, hogy az már a fesztivál hagyománya, hogy az együtteseknek egy nagy része, egyenesen a bálból megy a díjkiosztó ünnepségre. Lakos György Ki tudja hányadszor rántunk kardot az értekezletek áradata ellen. Senki sem tudja megmondani, miként fészkelte be magát ennyire életünkbe. Pedig értekezletek nélkül is valahogy el tudnánk képzelni az életet. Ebből senki se vonjon le olyan következtetést: mindenfajta jellegű és tartalmú értekezlet ellen ágálok. Állítom, sok olyan értekezlet van, ahol fontos, közérdekét szolgáló döntések születnek, állásfoglalások nyernek végleges formát, alakulnak ki helyes .irányelvek, az eredményesebb munka és a közösség még hatékonyabb szolgálata, ügyeinek intézése érdekében. Be sok olyan is van, amelyik csak az igazi alkotó munkától veszi el a drága időt Unják solcszor azok is, akik szervezik, mégis úgy tűnik, annyira beleivódott vérünkbe, hogy nehezen tudnánk meglenni nélküle. E tekintetben jó példát mutat az SZMT elnöksége. Következetesen ragaszkodva határozatához csökkentette az elnökségi ülések számát. A különböző megyebizottságok sem értekeznek többet mint korábban, sőt egyik-másik, ha lehetne, a jelenlegit is a felére csökkentené. Hasonló törekvések vannak megyénk más vezető intézményeiben és több vállalatánál. Ezt az utat kellene járni, mert ha nem kiáltunk erőteljes álljt az értekezletesdinek, akkor fertőző népbetegséggé válik. Dr. Ajtai Miklós Kubába utazott A kubai forradalmi kormány meghívására szombaton reggel hivatalos baráti látogatásra Kubába utazott dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Társaságában utazott Marja József külügyminiszterhelyettes, dr. Szalai Béla, külkereskedelmi miniszterhelyettes, dr. Lénárt Lajos mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, dr. Tétényi Pál, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Várkonyi Péter, a Tájékoztatási Hivatal elnöke; Udvardi Sándor, külkereskedelmi miniszterhelyettes, dr. Szita János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának titkára, dr. Jánossy Lajos, az MTA alelnöke és dr. Osztrovszki György, az ÖMFB elnökhelyettese. Ott volt Carlos J. Pérez, a kubai nagykő-, vétség ideiglenes ügyvivője. A látogatás idején tartja ülését a Magyar—Kubai Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság, amelynek magyar elnöke dr. Ajtai Miklós, kubai részről dr. Carlos R. Rodriguez államminiszter, a Kubai Kommunista Párt Titkárságának tagja. Az óra körbe jár... Fontos ezt hangsúlyozni, mert a tél közledtével fennáll annak a veszélye, hogy unaloműzés céljából újabb lendületet vesz az értekezletek szervezése. A jelenségek okait elemezve az első, amiről szólni kell az, hogy nem szelektálunk: melyik témát, melyik rétegnek és milyen időközönként tálaljuk. Ezért gyakori, hogy semmitmondó ügyekben jönnek össze különböző csoportok. Ugyanakkor sok olyan értekezlet van, amely csak egy jó polgári csevegéssel ér fel. Ugyanis a résztvevőknek semmiféle döntési, állásfoglalási, határozathozatali joguk nincs. De értekeznek. Főleg munkaidőben, mert ez a leg- kifizetőbb. Nekik, de nem az államnak! Csodálkozunk, hogy a legjobb ügyek Is sokszor zátonyra futnak, valahol megrekednek, elbürokratizálód- nak, mert aki csak teheti elodázza a döntést. Hirtelenjében meg sem tudnám számolni azokat a felszólalásokat, amelyek ezzel kezdődtek: A kérdésben nem vagyok Illetékes dönteni, állást foglalni, engedelmükkel azonban elmondom véleményemet. — Mi a fészkes fenének, ha nincs semmiféle intézkedési. döntési joga. Az ilyen felfogás és gyakorlat magában hordozza az újabb értekezlet lehetőségét, mert a problémát előbb-utóbb úgyis meg kell oldani. Nem ritka az olyan eset sem, amikor fontos dolgok tárgyalása után a vetélkedő felek azzal kelnek fel a tárgyalóasztaltól, hogy jól kibeszélték magukat Ha az értekezletek hatékonyságát úgy mérnénk mint az üzemekben a fizikai munkások teljesítményét, akkor bizony sok ember a hideg vízre valót sem keresné meg, sőt neki kellene még fizetnie. Nincs sem országos, sem megyei adat, kimutatás arról, hogy mibe kerülnek a felesleges értekezletek. Gondolom, egyetértenek velem, amikor azt mondom: az effajta rongyrázásnak is jó lenne valamilyen formában gátat vetni. Tudom, nehéz, mert mindenki be tudja bizonyítani az értekezletek garmadájának szükségességét. Hadakozni kell ellene, mert egyesek ily módon akarják megoldani, letudni azoknak a kérdéseknek a megoldását, amelyeket a helyszínen utánjárással, több fáradsággal kellene elintézni. A konkrét munkára most is és a jövőben is nagy szükség van. Ez jelenti az eleven kapcsolatot a dolgozókkal, olyan köldökzsinórt, amelynek segítségével meghittebbé válik a vezetők és beosztottak viszonya. Előnye, hogy megóv bennünket a káros elbizakodottságtól, a jelenségek irreális értékelésétől, a valóságtól való elszakadástól. A felesleges értekezletekkel egyidőben helyes fellépni a 6zÓ6zátyárság, a fecsegés, a bőbeszédűség ellen, mert ha így haladunk, egyes esetekben ezen a téren lassan elérjük a világszínvonalat. Akaratlanul is Carducci egyik vaskos, de sokatmondó gondolata jut eszembe Így hangzik: „Aki valamit tiz szóval is el tud mondani, és mégis hússzal mondja el, az egyéb aljasságokra is képes.” Értekezleteinken a kon- struktivitást kell fokozni a kölcsönös és hosszan tartó agi- tálás helyett. Jó lenne elérni, hogy csak az szóljon, akinek van érve, ténye az előterjesztett anyag mellett vagy ellene, akinek konkrét javaslata van. A témától való gyakori elkalandozások, mellébeszélések idegileg is fárasztják a résztvevőket, ezért oda sem figyelnek. A rövid, tömör bé- széd, véleménykifejtés, korkövetelmény minden szinten. Én is abbahagyom, mert az órámra pillantva eszembe jutott: az óra nekem is körbe jár... Venesz Károly NŰGRÁD — 1971. november 7., vasárnap 3
