Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-30 / 282. szám

INépfronlvczetok téli tanácskozása Elkészült a Hazafias Nép­front Nógrád megyei titkár­ságának programja a községi es Salgótarján város területi mépfrontvezetők téli tanács­kozására. A tanácskozást, amelyet a népfront V. kong­resszusa előkészítése jegyében tartanak Balassagyarmaton, a mezőgazdasági szakiskolában rendezik meg január 4-től 6- ig. A megnyitót Nagy Béla, a Hazafias Népfront megyei el­nöke mondja. Ezt követően hangzik majd el Marczinek Istvánnak, a népfront megyei titkárának előadása a Haza­fias Népfront V. kongresszu­sa előkészítésének helyi, nóg­rádi feladatairól. Szó lesz töb­bi közt, a testületi élet de­mokratizmusának alakulásá­ról a IV. kongresszus állás­foglalása és a működési sza­bályzat alapján. Az előadást közös konzultáció követi, majd pedig szeminárium lesz. Sor kerül az előadás anyagának konkrét, elemző megbeszélésé­re, járási és városi szinten. Vitavezetők a Hazafias Nép­front járási, városi titkárai lesznek. Másnap Géczi János, a me­gyei tanács elnöke, ország- gyűlési képviselő előadásával folytatódik a program Az előadó a népfrontbizottságok és -tanácsok kapcsolatát érté­keli, szól az együttműködés feladatairól, továbbfejleszté­sének kérdéseiről. Az előadást szintén konzultáció, illetve vita követi. A tanácskozás utolsó napján Sebestyén Nán- dorné, az. Országos Béketanács titkára látogat Balassagyar­matra, aki a tanácskozáson a népfrontbizottságok nemzet­közi tevékenységéről, a ba­rátsági munkáról, a magyar— szoviet barátság ápolásáról, a szolidaritási akciókról számol be a résztvevőknek. Ezt is konzultáció követi, amelyen módszerekről, újabb gyakor­lati tennivalókról is szó esik. A tanácskozás zárszavát Mar­czinek István tartja. A Hazafias Népfront Nóg­rád megyei titkársága a kong­resszusra való felkészülés je­gyében e téli tanácskozást megelőzően is számos fórumon teszi lehetővé az időszerő ten­nivalók megvitatását. A téli tanácskozásra való érdemi fel­készülést is elengedhetetlen­nek tartja az eredményes munka szempontjából A ta­nácskozáson, terv szerint, 150 résztvevőre számítanak. Műanyag szemlencse Szvjatoszlav Fjodorov, a moszkvai Orvosi Kutató Inté­zet professzora olyan mester­séges szemlencsét készített, amely látóvá teszi azokat, akiket bizonyos szembetegsé­gek vakká tettek. Az örök­lött vakságot — közismerten — mindeddig gyógyíthatatlan­nak tartották. 1957-ben Csebokszariban, Szvjatoszlav Fjodorov profesz- szor szemműtétet hajtott vég­re egy 12 éves vak kislányon. Műanyag szemlencsét ültetett a szemébe. A műtét óriási ér­deklődést keltett, hiszen a tudósok évekig kutatták: ho­gyan adhatnák vissza a va­kok látását. Egy ismert angol szemsebész mesterséges szaru­hártya vagy szemlencse be­ültetését javasolta: de a meg­felelő anyag kiválasztása to­vábbra is megoldatlan kérdés maradt. Fjodorov professzor megta­lálta a megoldást: a műanyag lencsét. 1965'ben Moszkvában speciális laboratóriumot léte­sítettek, ahol a professzor tö­kéletesítheti eljárását. A szakemberek ma már rendkívüli pontossággal for­málják az alaktalan műanyag­darabokat beültetésre alkal­mas, tökéletesen átlátszó op- tiki szervvé. A homályos szemlencse vagy szaruhártya helyébe az átlátszó, mesterséges szerv ke­rül, amelyet Fjodorov tervez meg. A beültetés idáig re­ménytelennek tartott esetek­ben is gyógyulást hozott. Nem egy esetben a sebészet szá­mára hozzáférhetetlen rece­hártya-leválásokat sikerült előnyösen befolyásolniok: a szembe juttatott folyékony ■ műanyag kitölti az üreget és visszaadja, a IgiáaW Lehet-e tanulni a közéleti séget? fi szocialista társadalom építésének magasabb szin- ten való folytatását nehéz elképzelni anélkül, hogy ne fokoznánk szocialista demokráciánk szerepét, lehető­ségeit. ,A szocialista demokrácia akkor teljesedik ki iga­zán, ha a dolgozók többsége közéleti emberré formálódik, abban az értelemben, hogy természetes jogának tartja, mulaszthatatlan kötelességének érzi a beleszólást a tár­sadalom, a munkahely, a szűkebb közösségek dolgaiba, gondjaiba. A közéleti ember szót kér, javasol, bírál; ré­szesévé akar válni a kisebb-nagyobb közösséget érintő döntéseknek, akár. a gazdasági élet, akár a társadalom, a politika kérdéseiről van szó. A közéleti ember szeretné, várná, hogy társai állja­nak mellé, vagy vitatkozzanak yele, de javaslataira, vita­szempontjaira, bírálatára a maga körében gyakran hallgatás a válasz, attól függetlenül, nogy a hivatalos reagálás ilyen vagy olyan. \ Kevesen vannak má még, akik szót kérnek. Pedig nagyon fontos lenne, hogy sokan legyenek. Kulcskérdés. Ugyanakkor azt is természetesnek kell tekintenünk, hogy az emberek nagy része éppen közéleti, politikai gyakor­latlansága miatt nem vállalkozik kezdeményezésre, sze­replésre. Meg kell tanítani az embereket arra, hogyan él­jenek demokratikus jogaikkal, hogyan váljanak maguk is közvetlenül a közösség ügyeinek formálóivá. Ezt a mun­kát felnőtt korban a tömeg- és társadalmi szervezetek­nek kell végezniük, végzik is, kisebb-nagyobb eredmé­nyességgel. Sokkah fontosabb azonban, hogy a majdani felnőtteket úgy neveljük ma az iskolában, hogy politizáló emberekké növekedjenek. Az iskola, de különösen a kö­zépfokú oktatási intézmények nagyszerű elvi lehetősége­ket kínálnak, hogy az általános (és szakmai) műveltség megszerzése mellett a diák kijárja a demokratizmus isko­láját is. Tizenévesen keli megtanulni, megérezni a kö­zösség erejét, s azt a felemelő munkát a kollektíváért, amelynek sikere az egyéniség legteljesebb kibontakozásá­hoz vezet. Az iskola, a diákmozgalom demokratikus fó­rumain kell megszerezni a közéletiség gyakorlatát, itt kell beidegződ jön az igény: részt kérek a feladatokból, részt vállalok a döntésekben, a gyakorlati végrehajtásban. A közéletiségre nevelés, a politikai munka természe­tesen része, oktatási intézményeink nevelési terveinek, a mindennapos gyakorlatnak, de semmiképp sem lehetünk elégedettek az eredményekkel. Pedagógusaink tudatosan dolgoznak ezekért a célokért, de sikerült-e hatékony esz­közöket, szervezeti formákat kialakítanunk? Van-e isko­láink, diákotthoniunk életében valóságos súlya a diák­önkormányzatnak? Maguk döntenek-e a fiatalok a saját kollektívájuk kérdéseiben, a mozgalmi munka, fegyelmi ügyek, kirándulások, kulturális rendezvények területén? Sikerült-e elérnünk mindenütt, hogy a tanári kollektívák közéleti érzékenysége, közösségi munkája nagyszerű pél­da legyen a diákközösség előtt? Eltűnt-e már az a diák­típus, a:«iely KISZ-gyűlésen is, osztályfőnöki órán is, építőtábor és iskolabál ügyében is legyint, mikor vélemé­nyét kérik, mondván: úgy is az van, amit a tanárok akar­nak? A kérdések sokasága után legjobb, ha úgy fogalma­zunk: az iskolai élet demokratizálása, a fiatalok közéleti­ségre nevelése terén csak az első lépéseket tudtuk eddig megtenni. Mind jobban korszerűsödő iskoláinkból egyre képzettebb fiatalok kerülnek az életbe: tanítsuk meg őket a közéleti szereplésre is. Az ilyenfajta tanítás metodiká­ja azonban, nincs kidolgozva. A pedagógus, a diákegyüt­tes aktivizálására alapozva, minden közösségben sajáto- •san kell megtervezni a módszert is. Helyes lenne példáid tudományos igénnyel elemezni másfél—két év után a középiskolákban folyó vertikális rendszerű mozgalmi kísérlet tapasztalatait, s azt is, hogy a szakmai forrasztású alkotó közösségek legjobbjai (szín­játszó csoport, önképzőkör, énekkar), hogyan válhatnának a mozgalmi élet hangadóivá, közéleti vonatkozású ösz­tönző példákká. Egy bizonyos: feladatainkat ismerve, újabb és újabb “ eszközökkel kell munkálkodnunk diákifjúságunk politizálóyá formálásában, a holnapi felnőttek természetes társadalmi aktivitásának megalapozásában. Erdős István Jelentés a választásról Igent mondtak a szocializmus mellett FEGYELMEZETTEN zaj­lott le Csehszlovákiában az országgyűlési választás. Szom­baton reggel a Somoskőújfa­lui határállomáson Magyaror­szágra érkező hétvégi víken- dezökkel találkoztunk. Zólyom és környékéről, családostól jöttek. Már pénteken délután az urnák elé járultak. Azok az állampolgárok, akiket a mun­kájuk nem kötött le, többség­ben a szavazás első napján szavaztak. ^Az üzemi munká­sok nagyobb része azonban szombaton, családostól vonult a nagyon szépen feldíszített szavazóhelyiségekbe. György Lajos rágvolei lakos, kőfaragó aki most fenn, a Magas-Tát- rában dolgozik, pénteken este érkezett haza szülőfalujába, hogy családjával együtt sza­vazhasson. A kőfaragómester mondta: — Mi, munkások nagy je­lentőséget tulajdonítunk a vá­lasztásnak, mert a leadott szavazatok bizonyítják, hogy hazánkban szilárd a szocialis­ta rendszer. A választás • idején Losonc körzetében jártunk Csuz Ká- rolynak, a Nemzeti Bizottság egyik - jelöltjének a társaságá­ban. A déli órákban már megtudtuk, hogy Csuz Károly jelöltet megválasztották. A füleki származású munkásem­bernek bizalmat szavazott vá­lasztókerülete. Munkásokat, parasztokat, értelmiségieket ’Választott ve­zetőjének a csehszlovák nép. Nagy felelősséggel végezték el a választási munkát. Ahol jár­junk, nem voltaic rendbontá­sok. Ezzel szemben a legki­sebb faluban is kitűzték a nemzeti lobogót, mellette a munkásosztály zászlaját, a sarlós-kalapácsos vörös zász­lót. A szavazóhelyiségekben a jelszavak is kifejezték a cseh­szlovák nép eltökélt szándékát a szocializmus építése mellett, hűségét a Szovejtunióhoz. A SZAVAZÁS két napja ünnep volt Csehszlovákiában. Az emberek ennek megfele­lően nyilvánultak meg. Pótér községben például a szava­zást Kalinova Hosencza, a 101 éves asszony nyitotta meg. öt követte a község legfiatalabb szavazó polgára. Amíg a köz­ség legidősebb és legfiatalabb szavazója az urna elé járult, addig a falu lakossága a sza­vazóhelyiség előtt sorakozott, szép szlovák dalokat énekelve. A község lakosságának ab­szolút többsége a Nemzeti Front jelöltjeire adta szavaza­tát. Futár ment jelenteni a központba, hogy Pótéren a la­kosság eleget tett állampolgá­ri kötelezettségének. Megható volt a bénái törté­net is. Él a községben egy lá­bára beteg, idősebb ember. A szavazatszedő bizottság tagjai felajánlották neki, hogy elvi­szik hozzá az urnát. A bénái ember fiát kérte meg, hogy segítsen a választóhelyiségbe jutnia. Azt mondta: — Magam akarom a száva- zócédulát az urnába tenni. Választ akarok adni azoknak, akik néhány éve romlásba akarták vinni az országunkat; A fiú egy kétkerekű taligá­ra széket erősítve tolta édes­apját a- szavazóhelyiségbe, hogy kívánsága teljesüljön. Láttunk mi Füleken népes családokat, együtt menetelve a szavazóhelyiségek felé. A szavazatra még nem jogosult fiatalabb hozzátartozók meg­várták szüleiket. Fülekková- csiban a művelődési ház előtt a fiatalok, amíg hozzátarto­zóik leszavaztak, vidáman nó- táztalc. Szombaton a déli órákban már elcsendesedett a szavazó­helyiségek környéke. A rádió közölte, hogy az ország lakos­ságának kilencven százaléka leszavazott. A községekben a szavazatszedő bizottságok tag­jai urnákkal a kezükben még felkeresték a mozgásképtelen betegeket. Ünnepélyesen fo­gadták őket és délután két órakor bezárták a szavazó­helyiségeket. Az emberek várták az eredményt... A csehszlovák nép fegyel­mezetten, felelősségteljesen tett eleget állampolgári köte­lezettségének. Kísérőnk, • Csuz Károly mondta, amikor már következtetni lehetett a sza­vazás eredményére: — A NEHEZEBB munka mast következik. Megvalósíta­ni a XIV. kongresszus határo­zatát. A népünk igent mon­dott, most már a munkán a sor. Nagyon sok sikert kívánunk csehszlovák barátainknak. Bobál Gyula Könyvolvasók Megyénk könyvtáraiban a harmadik negyedév végén csaknem 37 ezer olvasót tar­tottak nyilván. Feltűnően nagy azonban a különbség az egy olvasóra jutó kölcsönkötetek számában a legmagasabb és a legalacsonyabb forgalmú já­rásokban: a pásztói járásban 25,8. a rétságiban 19, a szé. csényiben 17,5 kötet. Termé­szetes, hogy a különböző já­rásokban a terület társadalmi, gazdasági arculatától függően mások az olvasói szokások, az olvasás intenzitása gyengébb vagy erőteljesebb. Az egy ol­vasóra jutó kölcsönzött köte­tek száma szerint a járások között a következő sorrend alakult ki: 1. pászóti járás. 2. salgótárjáni, 3. balassagyar­mati, 4. rétsági, 5. szécsényi járás. A téli hides napok adnak tál án a legtöbb lehetőséget és kedvet az olvasásra. Nem vé­letlen hát, hogy ilyenkor a le gzsúfoltabbak a könyvtárak is. Fiatalok, idősebbek válogat­nak most a Balassi Bálint Me gyei Könyvtár polcain, hogy aztán otthon, a meleg kályha mellett pótolják be a melegebb napokon elmulasztott olvasmányokat / — kulcsár — Küzdelem a javából A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az év utolsó há­rom hónaniában munkavédel­mi negyedév keretében ..Előz­zük meg a balesetet” mozgal­mat hirdettek. A verseny so­rán ezekben a napokban ren­dezik meg a gyár részlegeiben a szocialista brigádok között a munkavédelmi szellemi ve­télkedőt. A vetélkedők sorában elő­ször a vállalat legnagyobb üzeme, a karbantartó és szol­gáltató gyárrészleg 23 szocia­lista brigádjának három-há­romfős csapata mérte össze tudását. A dicséretesen ren­dezett vetélkedő iátékmestere Lakatos István gépészmérnök volt. A versenyt ugyan három fordulóra tervezték, de a szo­ros küzdelem miatt, négy for­duló után került sor az ered­ményhirdetésre. Külön ki kell emelni a Zal­ka Máté műszaki brigád kol­lektíváiét. amely előkészítette a vetélkedőn szereplő 250 kér­dést. a helyes válaszokkal együtt. Emellett a vetélkedő során gyors, pontos értékelés­sel nyújtottak segítséget a műszaki brigád tagjai az Öt­fős zsűrinek. A marathoni munkavédelmi ' szellemi vetélkedőn a hatos döntőben három szocialista brigád csapata ért el 30—30 pontot. így a zsűri újabb tíz kérdés feladásával döntötte el a végső sorrendet. A kérdé­sekre adott válaszok alapján a Zsélyi Zoltán által vezetett ezüstkoszorús szocialista bri­gád tagjai bizonyultak a leg­jobbnak. Harmincnyolc pont­tal a munkavédelmi vetélke­dő győztese lett a Tóth Gyu­la. Tóth József. Rausz Vince összetételű csapat. A 2. helyen a Kovács Sándor által veze­tett műszerész-, míg a 3. he­lyen a Valet József által irá­nyított villanyszerelő-brigád végzett. A gyárrészleg vezető­sége kitett magáért, hiszen az első helyezett csapatnak 1400. a második és harmadik helye­zettnek 1100, illetve 800 forint pénzjutalmat, valamint okle­velet adományozott. ­A munkavédelmi vetélkedők sorát december 10-én zárja a vállalati döntő. amelyet az egyes részlegek győztes csa­patai körében rendeznek meg. Bulgária energetikai rendszere Bulgária energetikai rend­szere Kapcsolódik a szocialista országok Béke elnevezésű egyesített energiarendszeré­hez. A most épülő 400 ezer voltos villamos távvezetékek az elkövetkező években lehe­tővé teszik az ország energe­tikai rendszerének összekap­csolását Jugoszlávia és Török­ország energetikai rendszerei­vel. Bulgária már jó néhány éve a világon az elsők között van a vixlamosenergia-termelés növelése szempontjából. Az utóbbi öt év során a villa- mosenergia-termelés majdnem megkétszereződött, egy főre vetítve elérte a 2400 kilowatt­órát. Az előirányzatok érteimé; ben 1975-re az egy főre eső villamos energia mennyisége eléri a 3800 kilowattórát, te­hát e mutató tekintetében Bulgária a legfejlettebb eu­rópai országok közé kerül. A hatodik ötéves tervben Bulgária energiagazdálkodá­sát nagy kapacitású energeti­kai blokkokkal rendelkező erőművek építése és a nukleá­ris energiának villamos ener- . gia termelésére való felhasz­nálása fogja jellemezni. Már megindult a termelési és irá­nyítási folyamatok automati­zálása. Az energia elosztásá­ról automatikus diszpécserhá­lózat gondoskodik majd. , Ezzel összefüggésben most épül Szófiában az a hatalmas épület, ahol az elektronikus számítógépekkel felszerelt központi diszpécserszolgálat kap helyet. Bulgária egész energetikai rendszerét három körzeti diszpécserközpont fog­ja ellenőrizni (ezek Nyugat-. Dél- és Észafc-Bulgáriát szol­gálják maid ki). A feladatok között szerepel 13 körzeti diszpécserszolgálat létrehozá­sa. A rendszer kiépítésének utolsó szakaszában (1976— 1978.) az -ország energetikája áttér az egységes automatikus irányításra. NOGRÄD — 1971, novembef 39,, keck!

Next

/
Oldalképek
Tartalom