Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

Sooroni Jolán: Tüske Berci is felnő egyszer NYOLCADIKOS NAGYDI- ÁK VOLT GÉZA. amikor a szamárköhögés és rózsahimlő között két telies hónaois ha­lálosan szerelmes voltam be­lé. Ha boltba küldtek, három utcát is kerültem, hogv talá!- kozhassam vele és tíz méter­ről előre köszönhessek neki. Ha fiúkkal volt, rettenetesen szégyenkezett szidott engem a kis nyavalvást. ha egvedül iiött. moraott valarrtit köszö- méskéooen. és barackot nvo. ihott a feiemre, azután mer. cibáita a coDfomat. Büszke voltam, hiszen már észrevett. Teltek a napok, s e°v «délután ism-H találkoztunk. Örsgyűlésről iött, barna tábo­ri ina volt raita, melvet Dár évvel ezelőtt még a bátvia viselt. ígv cingár teste elve­szett a hatalmas ingben, de nekem éhben ez imponált. A nyakában büszkén lebegett a vörös selvemnvakkendő. Áhí­tattal és Irigykedve néztem a csodálatos nyakkendőt, és köz­ben kis kék vászon nyakken­dőm csücskét harandáltam. Sokszor kiszámoltam már. há­nyat kell aludnom, hogy ne­kem is vörös nyakkendőt kös­senek a nyakamba, de dü- hösített, hogy olyan gyönyö­rű selyem nekem soha sem lesz. Persze, nekem hiába is lenne selyemkendőm, azt sen­ki sem nézné olyan bánato­san. mint én a Gézáét. A nyakkendőt Géza e?v moszkvai lánytól kanta aián- dékba. levél kíséretében. Hát én aztán el tudtam képzelné hogy mi lehetett abban a le­vélben! Féltékeny voltam a so­sem látott Natasára, mert éreztem, sokkal közelebb áll Gézához mint én, aki állandó­an köszöngetek neki. Azaz, hogy akkor nem is köszöntem. — Te nem tudsz köszönni? '•— mordult rám Géza. — Te vagv a férfi — csi­cseregtem fölfelé. — Add meg a tiszteletet egy nőnek1 — Emelt fővel akartam el­vonulni. ahogy a helyzet ko­molyságához illett vona, de a fiú utánamléhett. — Te nő? Undok kis va­rangy osbéka vagy! Hogy kifelezze megvetését a gyengébb nem riánt. végezetül hátbavágott. A hátam kon­gott mint az üres boroshordó. ..Finom férfi, mondhatom. És hogy én varan gyosbéka! Foü! Hogy ki tudta választani a legrondább békát!” Géza elutasítása csak ólai volt a tűzre. Minden áron tetszeni akartam neki. Lehető­leg nem estem hasra ott. ahol ő is láthatta, leszoktam a kö­römrágásról, nem jártam lyu­kas zokniba, fehér nvlonsza- laaot köttettem a baiamba. ♦lem csámpáztam el az úi ci­hámét. nem vertem feíbe senkit a tolltartómmal. Ko­moly lettem és fontoskodó. Igyekeztem Géza kedvét ke­resni. Külön öröm volt szá­momra. ha akkor lehettem hetes, amikor ő volt az ügye­letes naoos. Példás rendet és síri csendet akartam az osz­tályban. hadd lássa, mllven ió hetes vagyok. A cél érde­kében úgv kiabáltam a gye­rekekre. hogy a hangomtól visszhangzott a folyosó. — ORDÍTASZ, mint a sa- KÄL, de a táblát nem tudod letörölni. Majdnem elbőgtem magam. Ígv megszégyeníteni engem, az egész osztály előtt! Hát szíve sincs neki? Otthon odaálltam a toalett­tükörhöz. és néztem a tükör- kénemet. Sok hibát találtam magamon. Pisze az orrom, beleesik az eső. Eláll a fü­lem, legalább fél centivel iob- ban mint szabadna. X-lábam van. és még mindig olvan rövid szoknyában járatnak, hogy elől-hátul kivan a bu­gyim. Problémáztam: csiokés bugyit vetessek vagy kisírjak egy hosszabb, nagylánvosabb szoknyát? Az utóbbi mellett döntöttem. És a hajam? Az­zal mit csináljunk? Le kell vágatni a coDfot. az már nem divat. A haivágásba belegyeztek. Kínos volt a reggeli hajfonás, nehezen tűrtem az inkvizíci­ót. Persze, a rövid hai sem állt iobban. Kéntelen voltam rendben tartani, a szél mind­járt összekócolta. A csat azonnal kicsúszott vékony szálú hajamból. ígv az mindig ar­comba hullott és csak időn­ként láttam ki a kóctömeg mögüL Ekkor Géza — legnagyobb fáidalmamra — Tüske Berci­nek nevezett el és nagyon so­káig így csúfolt az , egész iskola. Már nem szaladtam a nyo­mában az utcán, csak mesz- sziről kullogtam itána. és azon gondolkodtam, vajon mi­ért szeretem őt annyira, és valón miért vet meg engem olyan nagyon. Rájöttem, öt évvel idősebb, és harminc centivel magasabb volt! Géza Pestre került techni­kumba. Szülei elköltöztek a környékünkről, a város má­sik végébe. Nagv ritkán ta­lálkoztam a mamáiával. Ké- dés nélkül dicsekedett a fi­acskáiéval. — Gézuka leérettségizett. — Gézuka letöltötte kato­naideiét. — Gézuka elvégezte a főis­kolát. üzemmérnök. Váljék egészségére! — gon­doltam. Nem tudom, hány esztendő fordult egymásra, amióta nem találkoztunk. Nemrég egy házibulin bemutattak egy férfit. Géza volt az. A barát­nőm mondta, hogy üzemmér­nök a telefongyárban. És. hogy csuda ió fei. Néztem a csuda ió fejet. Ügy megnyúlt, mint­ha évek óta fogason aludt volna. A haja seszínű. ráadá­sul hullámokat fésült bele. A szeme megsárgult mióta nem láttam, és az orra alatt levő maszatból bajuszt akar növeszteni. Meg kéne mondani neki. hogy vágassa le. Majd kiszá­molom a gombjaimon, hogy szóliak-e neki. TEGNAP KEREK ASZTAL­KONFERENCIA VOLT anyu­val. Egyik napirendi nont Gé­za volt. Anyu értesülései Gé­za édesanyjától valók. Fris­sek és megbízhatóak. Meg­tudtam. hogy Géza észrevett. (Felírom maid korommal a kéményben Géza szerint nagy­lány lettem. Ez nem leoett meg. Állítólag három-négy utcát is kerül, hogy velem találkoz­hassál de sosem sikerül. Nevettem. Mikor én udvaroltam neki mindig tudtam, merre kell mennem! Illusztráció-vázlat Az ember tragédiájához (Farkas András rajza) V. Tyimofejevi Béke és háború — Kövér vagy — mondta a vörös kisfiú. — Te meg vörös — mondta a kövér. A vörös megütötte a kövé­ret. A kövér megtán torod ott. A vörös mégegyszer meg­ütötte. A kövér kihúzta az öklét a zsebéből és kifeitette. hogy vele nem lehet szórakozni és egy óriási pofont fog adni a vörösnek. — Megértetted? — kérdez­te. A vörös nem hátrált me». Sőt. piszkálgatta a kövér or­rát és nagy ütéshez lendítet­te a kezét. A kövér elugrott és elsza­ladt. A vörös nagynehezen feltá- nászkodott és elkezdett böm­bölni. A feljáróból kilépett egv vörös asszony — a vörös kis­fiú anyja. A kövér elbújt a ház sarka mögött. — Ki bántott. Vitva? — kérdezte a vörös anvja. — A kövér. — Mivel. Vitva? — Bottal! A kövér ebből már tudta, hogy számára befellegzett és besurrant a feljáróba. — Hol van? — üvöltötte a vörös anyja. Az udvar üres volt. mint a segélvoénztár. A vörös anyja kézen foata vörös fiát és elindult megke­resni a kövér fiút. .. .A kövér anvia kijött a konyhából. — Nálunk feleitett valamit? — kérdezte. A kövér az ágv alatt fe­küdt, nem volt se élő. se holt. — Azt akarom megtudni — mondta a vörös anvia — hol van a hízódisznóiuk? — Még. hogv hízódisznó? — Hol van az a szörnye­teg? Ha olvan erős. hát csak menien súlvemelőnek, de az én fiamat hagvia békén!... A vörös anvja emlékezett rá. hogy a kövér anvia néev évvel ezelőtt banánt lopott. Most börtönné! fenyegette. A hálóból gyűrött pizsamá­ban kikászálódott a családfő. — Kifelé! — mondta. És az ajtón kívülre tessékelte a szomszédasszonyt. Fogott egv papírdarabot, tollat és leült az asztalhoz. Nem engedi, hogv a vetemé­nyeskertiébe dobáliák a kö­vet. Panaszt nvúit be a rend­őrséghez. És punktum! Elég volt... Nem tétlenkedett a őrös anvia sem. Felébresztette a férjét, aki gyűrött pizsamában aludt. — Vavila — hünnögte —' ez az emberevő odaátról ki­dobott a folyosóra. Mit kellett megérnünk... — Hogyan? Hisz egv órával ezelőtt együtt kártyáztunk. — Ügy, te azzal kártyázol, aki engem kilökött az aitón. — Hót ígv állunk? — ordí- tota a vörös ania. — Orvtá­madás, igen? Értékelvén az előállott helyzetet, a vörös ania és anv­ia elindultak a rendőrségre. * — Fogd ezt a mackót, a ti­ed — mondta a kövér És odaadott a vörösnek egv fel­húzható kismacit. — Nem kell mindig vere­kedni — mondta a vörös. — A mama a Danával elment a rendőrségre. Mi meg ic tsz- szunk. * — Gyerünk — mondta a kövér. — Ök még nem vad­nak a maciról? — Nem — mondta a vörös, és behelyezte a macit egv műanyag ,dömper billenőiébe. Elindult a békemenet. Egy időre befejeződött a há­ború. Fordította: Csongrádi Béla JM ^!s le kéne ölni. Lá- Varga Rudolf: bam a betonba gyöke- ° ' rezik. Későn érek haza. Fe­jemben óra ketyeg. Megva­karom sörényemet, a sötét égre nézek. Sötét felhők gör* dűlnek. Amikor egymáshoz ér­nek, olyan csönd van, hogy mennydörgésnél hangosabb. Rákospalota, Üjpest határa; az üvegen. Néha másodperce- nak megyek kétszázzal ebben ételszag is bent marad, a me­vörös fákkal szegett forró táj. kig mozdulatlan, aztán ha- a hónapban. Lé kéne ugrani leg is. öttünk ha- nyatt-homlok bukik alá, hogy a kocsmába, meginni egy po- Ölmos álmosság. Nem főzök Levél az ajtó alatt n j< . Ü be. Fel kellene venni. Felkel­ni. Odamenni. Lehajolni. ______BjP Hb___ Érdekes, hogy este nem vet­r es nélkü- lejjebb ismét megálljon. Az hár sört. Végeredményben teát. Lefekszem, “kint nagyo- tem észre. Biztosan még dél. után kézbesítették Fel kéne bontani. Gászszegélyű. Ki tudja, ki halt meg? Talán az anyám. És ha az anyám halt meg?! Elhullajtott hajszálak ma­Valamikor ketten za ezen az úton. ___ .. _ __ __ l e a város. Ügy visz hazafelé esőcseppeken keresztül a tá- mindegy. Beviszek valamit a kát öklendezve zuhan le az a lábam, mintha sírba vinne, voli fények olyanok, mint a bizományiba. esővíz. Nem lehet aludni tő­Ahová lépek, nem nő többet csillagok a halottak napi gyér- Ólomlábakon, de ijesztő biz- le. Az órák éjfélt ütnek. Sör, virág. Hangosan sírok, az ön- tyás dobozon. Barna fény van tonsággal lépek be a kocs* bor, pálinka... álomfejlesztő, sajnálat könnyeit sírom. Szí- a szobában. Kabátom is bar- mába. Fáj a fejem. Minden vem ritmust vált: szembe jön nának látszik, pedig szürke, esőcsepp úgy dörrent rajta, egy ember. Aktatáska van a Piszkosszürke. A legolcsóbb, mintha tízkilós súly lett vol­ke/.ében, talán éjjeli műszak- Fölállok. Lezökkenek az ágy- na. A dobhártyáim majd ki­Az arcomon kialszanak a szemek, de tudom, valaki jön racinak ujjaim között. Marha­felém. Ez o. A lépesek erő- sag. Este meg kellett volna ba hajt.’ Abbahagyom a sírást, ra. Riasztóan nyugodt vagyok, lyukadtak. Most itt ülök egy elha^Tln^^n^' törülni a hajamat, megszárí. zöm. Meg kéne házasodni új­ra. Megint albérleti szabóba házasodni? A szoba háromszáz, a koszt ötszáz, útiköltség kilencven, Ezenkívül fűtés, mosás, apró Átvillan agyamon, hogy csak Olyankor szoktam ilyen len- zöld műanyag asztalnál. A §ul megállnák, ügy rémlik, tani. Piszkos minden törülkö­hisztériázok. Ha igazán sír- ni, amikor játszom. Nagyapá- víz átmelegszik a cipőmben. m lett voina'" Ioi­nék, akkor most nem hagy- val voltam ilyen. Két éve Nagynak és dagadtnak érzem eDreaeK. rám abba. A férfi elmegy halt meg. Nem kártyázunk a talpam. Hazafelé legalább Az asztali lámpa ég. Moly­meliettem, éppen egy villany- többé. Én nem játszom. Túl- nem kell majd kerülgetni a lepke porzik, csiliagzik csu­oszlop szétfolyó fénye alatt, óráztam. Délután négytől dup- tócsákat. Otthon gatyára vet" Pasz égője körül. Nézek a Hajában mintha vasreszelék Ián fizetik. Hat óra alvás nem kőzöm és készítek magamnak körtebe, lélegzetemet sem sza­csiílogna. A hatalmas, szürke elegendő az embernek. Beázott egy jó forró teát. citrompót- bályozom. Mindketten fekete bevásárlások, néhány mozi­falhoz húzódom. Hallgatom a a cipőm, pedig reggel derült lóval. Az asztalon kék vázá- szemet és halvány ajkat vi- jegy, fekete, nagy ritkán az távolodó lépteket. Ha valaki volt az ég. Odafent is csal- ban sárga műanyag virág, »éltünk az esküvőnkön. El- anyámnak is száz forint, haza. elmegy mellettem —. egy idő nak? Leérettségiztem, egy évet Zöld-kék-sárga böfögő virá- kezdek dúdolni, zümmögni. A Csak nem ő halt meg? Mikor óta — mindig hallgatom a lé- jártam főiskolára és most se- gok. A pultnál emberek be- visszhangok sipító és fenyegs- beverték a fejem és vérző páséit, így állapítom meg, gédmunkás vagyok. Gyermek- szélgetnek. fél szemmel min- tő szavakat vernek vissza, és homlokkal mentem haza ka­hová megy? Ki megy? Milyen koromban mindig a cirkuszos dig a belépőre pillantanak, az igazival ellenkező dalia- récsonykor, azt mondta fölém hangulatbari? A következő szakmáról álmodoztam. Egy- Kolbászt esznek, börtönben m°t énekelnek. Fekszem a hajolva: „Megbibiződtél?” — emberig csak arra gondolok, szer, amikor falunkban az ragasztott papírzacskókból dunna alatt és látom, amint és megpuszilt. Lehetett látni aki az előbb elment. Ezen az AEROS cirkusz járt, és a dísz- Mélyeket lélegzenek. Levegő felkapom sapkámat, szaladok kék és fekete .mályvaszín gon­utcán sokára találkozom me- előadás után feltörültük fű- van bőven. A sarokban egv az utcán és ólomgolyó a szí- dolatait. amint ide-oda jártak gint valakivel, van időm gon- részporral a placcot, fél tizen- hatvan év körüli ember sír vem. Az út megállt. Testem csuklójának ereiben. Hazafelé dolkozni. A belvárosban más. kettőkor mentem haza, éjjel, teljes erejéből, mint egv kis- alatt a vértócsa csillagalak- menet a vonatablakból nézve ott csak bámulok, nincs időim, Apám nagyon megvert. Akkor baba. Bömböl, Néha majdnem ban olvad meg. a távíróoszlopok úgy süllyed­nem is merek gondolkozni, jöttem rá, hogy fakir leszek, nekidől a forró kályhának. A Felébredek. Üjabban nem nek, emelkednek, mint a hul­Zsúfolt villamos, zsúfolt föld- Nem fájt a verés, csak a fény- szomszéd asztal körül hat fér- tudom, hányszor kelek egy lámok. A pocsolyák ólomszür­alatti. Háromnegyed nyolc, re és a közönségre, meg a fi és egy szőke nő ül. Elöl reggel? Hány fokozata van az ke felszíne visszatükrözi a ki­Karórnm csatja le fog esni. zenekarra gondoltam. hiányzik a szemfoga, de nem ébredésnek? Este óta semmi áltózásomat, sikoltozásomat. Meg kell feszíteni a csukló- Ma elköltöttem az új száz- szégyellt Még két férfinek hi- sem változott A reggel kiköpi Állok, saját szivárványomban: mat. hogy feszesen tartson, forintosomat. Maradt egy ti- ányzik a szemfoga, a talonból, magából az embert, nyolckor szempiliáim szivárványában. A-mít-n érek haza. zesem a legjobb tízest félre- A nő haja könnyűnek és vil- visszaszippantja az este. Ak- Kisüt a nap is közben, a- sár lamosnak látszik a füstben kor aztán kezdődik a feltöltő- gőzölögni kezd. Az út egyik Kabátban ül. Vihorászik. Más dés. A szobában most még oldalán fúj a szél, a mási­szaga van ilyenkor a kocsmák- mindik térdig érő a sötétség, kon nem. A térén sima. toré­nak, amikor eső esik, és egy de az ajtó előtt fehér folt! dezett, jól fényképezhető, ilyen nő vihorászik benne. Az Levél... a résen dughatták Az volt a hibája, hagyta, rr •’hátban leülök az ahlak tettem, ez is nemsokára ra- elé. Esőcsepp ereszkedik alá gadni fog a piszoktól. Laci­8 NŰGRÁD - 1971. november 28., vasárnap hogy szívja a nap. Most meg­halt. Egy reggelre tele lett a tüdeje saját leheletével, bizto­san azt szívta vissza. Elhan- tolás végett haza kell men­nem? Tudom, hol van az elő­készített szemfedője. Azóta biztosan foszladozik már. Te­lefonálni kéne a postamester­nek, hogy hazamegyek. De mi­nek? Csak, hogy tudják, hogy megyek? A vonatfülke falai összezsugorodnak. Lépteim nyomán besötétedik majd a falu. Meghalt anyám. Útikölt­ség, temetés, virágok. Isten nyugosztalja. A cipőmet el kéne vinni a suszterhoz, mielőtt elindulok. És meg kell borotválkozni. Igaz, az ősmagyarok szakállt növesztettek, úgy gyászolták halottaikat. Attila apja is sza­kállt hordott. De ő banktiszt­viselő. Kinézek az ablakon. A látó­határ hegyesszöge, mely a há­zak közé szorult, elém rohant. A szívem teljesen elfoglalta mellkasomat, de erre csak most jöttem rá. Hogy fog bemenni a halottas nép abba az átkozott kis szobába? Ha­zafelé mindig ugyanazok a fák, házak, ereszek. Pontosan olyan vagyok, mint anyám. A szemem, homlokom is az övé. A panaszkodásaim is. zikszói bélyegző. Az öreg Turcsányi? Het­venhat éves volt. Majd négy­szer kitellettem volna belőle. Korra is, termetre is. A Her- nádnál lakott, fiával. Béla is jól megtermett ember. Búsko­mor mindig. Mikor lesz a te­metés? Szabadságot kérek a vállalatnál. Nem Turcsányi, hanem a fia?! Árvíz... mentés közben... Tizenöt embert szedett feL Három családot. Elsüllyedtek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom