Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

Nemzetközi könyvév Az UNESCO közgyűlése ta­valy novemberben az 1972'es esztendőt nemzetközi könyv- évvé nyilvánította. A tagál. lamok és az érdekelt szerve­zetek könyvévi tevékenységé­nek célja a könyvet minden­kinek jelszóval összegezhető. Különösen nagy a könyv- hiány a fejlődő országokban, a könyvéhség pedig az írás- tudatlanság visszaszorulásá­val és a tanulási lehetőség kiterjedésével egyre nő. Az UNESCO közgyűlése jó­váhagyta a nemzetközi könyvév programját és el­küldte a tagállamoknak, vala­mint a különböző állami és társadalmi szervezeteknek. A négy fő téma, amely köré az összes tevékenységnek cso­portosulnia kell a következő: 1. a könyvírás és -fordítás ösztönzése, szerzői jogdíj fi­zetése; 2. a könyvkiadás és könyvterjesztés, valamint a könyvtái'ak fejlesztése; 3. az olvasási igény növelése; 4. a könyv szerepének növelése az oktatásban, a nemzetköz: egyetértés és békés kooperá­ció szolgálatában. Néhány helyen már meg­történtek az első lépések a nemzetközi könyvév iránti érdeklődés felkeltésére. Em­lékbélyegeket bocsátottak ki, plakátversenyeket hirdettek, rádiós és televíziós informá­ciós műsorok hangzottak el, könyvkiállítást és -vásárt rendeznek, könyvtári heteket szerveznek, különleges iro­dalmi díjakat tűznek ki. A legváltozatosabb eszközöket is igyekeznek megragadni ar­ia, hogy a könyvkiadást, könyvterjesztést, de mégin- kább a könyvolvasást szorgal. mázzák. Hazánkban ezzel kapcsola­tosan nemzetközi könyvévi híradót bocsátottak ki. Ennek első kiadványa hangsúlyozza, hogy „A nemzetközi könyvév vége nem jelent befejezést, a könyvév célja, hogy gyújtó­pont legyen a mai világ könyvfejlesztési problémái­nak felbecsülésében, szor­galmazza a különböző nézetek és a gyakorlat találkozását, a rendelkezésre álló források és a szükséglet viszonyának meg­állapítását. . rví LEMENYUNK AJÁNLATUNK Az UNICEF, az ENSZ nemzetközi gyermekvédelmi szer­vezete minden évben díszhangversenyt rendez világhírű művészek közreműködésével a segélyalapja javára. Az idei koncertet a bécsi tévéstúdióban tartották, amelynek felvéte­lét szombaton este közvetítette a Magyar Televízió. Ez az évente ismétlődő műsor hagyományossá vált mór a tévé­nézők programjában is, szinte hiányozna, ha egyszer is el­maradna. Az angliai Peter Ustinov, aki a műsort most is vezette, egy ilyen gálaestről vált már ismerősünkké, s egy- némelyik világhírű énekessel, színésszel, táncossal már több alkalommal is találkoztunk, hasonló műsorokon. Legfeljebb annyi lehetett a bánatunk, hogy a magyar közreműködők hiányoztak az UNICEF műsorából. Most az idei díszhang­verseny ilyen irányban is kárpótolt bennünket. Az idén ugyanis nemcsak Lollobrigidával. Danával, ki ári na Vladv- val, Miugel Riossal, a szovjet Eduard Hiljjel találkozhattunk a képernyőn, hanem a magyar Állami Népi Együttessel is, s a népi demokráciákból ismerősként üdvözölhettük Gaby •Geifertet, az NDK-beli műkorcsolyázó világbajnoknőt és ta­nítványait. Az évről évre megismétlődő műsornak az elsőd­leges célja az lenne, hogy a bevételből a rászoruló országok rászoruló gyermekeit támogassák, egyidejűleg azonban jó szórakozást is szerez a világ csaknem valamennyi tévéné­zőjének, hiszen a műsort csaknem valamennyi tagországban átveszik vagy felvételről vetítik. Jó befejezése volt ez a •núsorszam a változatos szombati tévéprogramnak. M r A mai, vasárnapi műsorból kötőn is oivaactak figyel­mébe ajánljuk a déli pedagógiai adóst (13.33). amely a ma­tematikai adások feldolgozásához nyújt segítséget, elsősor­ban a pedagógusoknak. A Hős városok sorozatban most a Leningrádról készített dokumentumfilmet mutatják be (16.25) A szokásos időpontban jelentkezik a Delta, a tv tudományos híradóia (17.40). a fiatal művészek fertődi se­regszemléjéről pedig Venceslav Nikolov gordonkaművészt (Bulgária) ismerhetjük meg (20.55). L. Gy. VARRÓNŐ .. Kulcsár József felvétele 4 NÓGRAD - 1971. Aovembef 28., vasárnap | Második díj Száznegyven évvel ezelőtt halt meg a magyar nyelvújí­tás nagy vezére Kazinczy Fe­renc, aki Széphal ómról a magyar irodalom irányítója, szellemi atyja tudott lenni. Sátoraljaújhely város ebből az alkalomból irodalmi pályáza­tot hirdetett olyan egyfeivo- násosok, illetve irodalmi szín­padi összeállítások írására, amelyek alkalmasak a nagy író életművének népszerűsíté­sére. Megyénkből Csukly Lászlót hívták meg a pályá­zatra, aki „Kazinczy szép pá­lyájának emlékezete” című írásával második díjat nyert. 1972-ben a pályadíjat nyert alkotásokat több Borsod me­gyei városban bemutatják. A legjobb együttesek produk­ciói jutalmazására jelentős díjakat tűztek ki. A tervek szerint Cfeukly László irodal­mi itélőszékszerű darabját a balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpad taglal mu­tatják be * versenyen. Palócföldünk nagy írója Miat már ftürttl adtato. a tffterárt megyei úttörőcsapatok, köztök el­sősorban az a kilenc« amely Mik­száth Kálmán nevét viseli, szerve­zetten készül a nacv palóc 125. születési évfordulójának megün­neplésére. A felkészülésben naev segítséget nvúlt most az a mód­szertani segédanyag, amelyet a Nógrád megyei úttörőelnökség módszertani szakbizottságának megbízásából a balassagyarmati városi, járási úttörőelnökség ké­szített. A módszertani seeédamiae alapján a legéndi. horpácsi. becs­kei. oserháthaláDi. berceli. ben- czúrfalvi. mihálygergei. szécsényi és a balassagyarmati Petőfi Sán­dor Általános Iskolákban meg­kezdték a felkészülést a Mikszáth nevét viselő úttörőcsapatok« ARANYALMA Tizedik könyvével jelentke­zett Végh Antal és egy ilyen alkalom módot ad arra is, hogy a befutott pálya értéke­lésének igényével szóljunk az író munkásságáról. írói hit­vallása szerint az a cél veze­ti, hogy megváltsa, a világot, legalábbis akkora darabot be­lőle, amekkora erő és tehet­ség lakozik benne a jószán­dék. mellett. Elsősorban a pa­raszti élet érdekli, a vidék el­maradottsága, életformájának sokszor megmutatkozó anakro­nizmusa bántja, és ezen sze­retne változtatni. Végh Antal maga is parasz­ti családból származott, 1933- ban született Jánkmajtison, Szatanár megyében. A debre­ceni református kollégium di­ákja volt, majd tíz éven ke­resztül tanított különböző is­kolákban: a tanyai tanítósá­gon kezdve és befejezve a nyíregyházi Vasvári Pál Gim­náziumban. A néptanítói ta­pasztalatok kiegészítették, megerősítették gyermekkora élményeit és megóvták attól, hogy romantikus visszaemlé­kezéssel lássa a falut és ben­ne a megváltozott életforma által alakuló parasztságot, fiz az élményanyag, valamint az a dicséretes szokás, hogy pes­ti lakosi volta ellenére, szíve­sen járja a vidéket, állandó és elegendő anyagot szolgáltat az írónak, hogy frissen, a legégetőbb kérdésekre is oda­figyelve mutathassa meg a va­ló világ egy-egy darabját; je­Elsosorban mint eíbesaélö vívott ki magának megbecsült nevet. Első novellas kötete a ,Jtoraz szivárvány” 1963-ban Jelent meg. Ezt követte 1965- ben a Nyugtalan homok” cí­mű elbeszéléskötete. A sza­bolcsi világot rajzolja elénk ezekben az írásokban, megje­lenítve a paraszti élet apró mozzanatait. Féltő gonddal írt a termelőszövetkezetek szer­vezésének apró tragédiáiról, az értetlenségről, amely gyak­ran jelentkezett a maradi, a régi osztálykötöttségekhez ra­gaszkodó parasztoknál, de a türelmetlenségről is, ami az agitálok munkájában jelent­kezett. Novellái egy jelentős részében nyers „magnótechni­kával” él, mintha — ahogy a kritika megállapította — a megformálás, az alakítás, sű­rítés kizárná a közéleti fele­lősséget, a társadalmi ér­deklődést. Regényei (Kekszemé élet, Csillagösvény, Ár és iszap, Bekötőút, Egyedül a kastély­ban) népe, az elbocsátó kö­zösség iránti felelősségről ta­núskodnak, bár a szerkesztés, a belső jellemzés nem tarto­zik az író erős oldalai közé. Az „Aranyalma” című el­beszéléskötet írásai arról tanúskodnak, hogy Végh An­tal írói kelléktára gazdago­dott. A eímadó novellában, a paraszti munka hétköznapjai­ról, az almatermesztéssel is­merkedő szabolcsi gazdák gondjairól, hétköznapjaik küz­delmeiről saóL Meleg líraiság árad ebből az írásból, amit elősegít az is, hogy főhőse egy városi gyümölcsüzlet kirakata előtt állva, mintegy visszaem­lékezésként mondja el történe­tét. Eszébe jut-e egy városi embernek, hogy mennyi törő­dés, nyugtalan éjszaka, a fel­vásárlók embertelenségével való küzdelem van a kirakat­ban mosolygó, ínycsiklandó almák mögött? Az „Anna feketében” című elbeszélése az egyetlen a kö­tetben, amely a régebbi idők, az ötvenes évek begyűjtési korszakáról szól. Az elbeszé­lésből áradó keserűség, az emberség kegyetlen megalázá­sa alkalmat ad az írónak ar­ra is, hogy megmutassa, mi­lyen nagyot változott a vi­lág. Vannak mai életünkben is tragédiák, a „Hárman ár­vák" című elbeszélés hőse, a magára maradt apa, csak az időtől várhatja fájdalma eny­hülését. Mert az idő a leg­nagyobb jó, „úgy tud gyógyí­tani, ahogy senki emberfia”, de ezek sokkal inkább a ma­radiság, a gondolkozásban! el­maradottság, ősi babonák to­vábbélésének eredményei. A „Pók a falon” című írás igazgatója szívesen alkalmaz­za házi kertésznek gyári al­kalmazottját, aki a szolgalel- kűség továbbéléséként még jónak is tartja, hogy így meg­szabadul az unalom óráitól. A „Vizit” című elbeszélés azt mutatja meg, hogy a bé­resből lett állami gazdasági igazgató mennyire nem tud­ja mór magához hasonló em­bernek érezni hajdani sorstár- sát, aki most is lóápoióként dolgozik. Népszerűsége érde­kében ugyan látszólag szíve­sen emlékezik vissza, hogy ő is lentről jött, de a gyerme­keivel vizitre érkező dolgozó­ját be sem engedi a szobába. Talán a legmegdöbbentőbb írás, a „Feruka” című elbeszé­lés. Főhőse az utolsó szegény­ember a faluban, amolyan félnótás kondás, aki nagyon pontosan elvégzi a munkáját, de időnként hihetetlen láto­másai vannak. Egészség®, csak a látása romlott meg. Ez okozza tragédiáját is. Szem­üveget nem hord, mert az öreg gazdák azt feleslegesnek tartják. Végzetes rövidlátása okozza, hogy egy autó elüti és az önkívületben vizionáló em­bert szinte teljesen felfalják 3 disznók. Végh Antal jól ismeri aat a világot amelyről ir, szinte szoeiográfusi pontossággal áb­rázol, ezért írásai nagyon al­kalmasak arra, hogy még extrém voltukban is változó világunk megörökítői legye­nek. Csukly László A hét könyvei AKADÉMIAI KIADÓ: Az intel­ligencia mérése. — Vörösmarty Mihály; Drámák. 2. A belső há­ború. 4* Salamon király. Törté­nelmi drámák. 4- Hábador. Drá­mai költemény. — CORVINA KI­ADÓ: La Mure. Pierre: Moulin Rouge. Henri de Toulouse Laut- rec életregénye. — EURÓPA KI­ADÓ : A világirodalom legszebb elbeszélései az ókortól a XX századig, t—3. köt. — GONDOLAT KIADÓ: Dürrenmatt. Friedrich: Arckéo helyett. Beszédek, tanul­mányok. kritikák. — KOZMOSZ: Asimov, Isaac; Alapítvány. Tudo­mányos-fantasztikus regény. — Csák Gyula; Bontiák a kemencé­ket. írások a faluról. — MAG­VETŐ KIADÓ: Kos. Erih: Hálók. Regény. — Márauez, Gabriel Gar­cia: Száz év magány. Regénv. — Vittorini, Elic; Szicíliai beszélge­tés. Regény. — MEZŐGAZDASÁ­GI KIADÓ: Állattenyésztési en­ciklopédia. — Lukijanyenke és a Bezosztája. Egy híres búzaneme­sítő munkássága és eredményei. — Nagy Béla — Szabadi Gusztáv — Szörényi B. Ablakkert.. MÓRA KI­ADÓ: Arany László: A kiskakas gyémánt félkral cári a. — Fecske- köszöntő. Gyermekversek a vi­lágirodalomból. — Vivier, Colette: Sarkcsillag. Ifiúsági regény. — SZÉPIRODALMI KIADÓ: Janko- vich Ferenc: Napkergető. össze. g.vűitött versek. 1926—1949. — Nagy Imre: Tücsök a máglyán; Versek. 4- Uradalmak árnyéká­ban. Cikkek, karcolatok. — TAN- KÖNYVKIADÓ: Gádor Endrénél A geometriai transzformációk ta­nítása az általános iskolában. Ta­nári segédkönyv — ZENEMŰKI­ADÓ* Balassi Imre — Gál Gvörtrv Sándor: Operák könyve. — ZRÍ­NYI KIADÓ: Giao. Vo Nguyen: Stratégia és taktika a felszabadí­tó háborúban. ANDRZEJ ZBYCH: (Lengyelből fordította: Varsányi István) •j) A háborúnak azonban még nem volt vége Az SS páncélos hadosztályok még kétségbesetten ellenálltak, a Wehrmacht-törzskarokon mée ellentámadásokra gondoltak, amelyek megállíthatnák a Berlin ellen irányuló táma­dást, Schönner tábornagy észak felé készült támadni.' A II. Hadsereg vezérkara a Neissétől nyugatra, egy né­met kisvárosban rendezkedett be. A főtéren útjelző táblát állítottak fel: Drezda felé, Budziszyn felé. A tehergép­kocsik egymás után kerülték ki az egyik német „tigris” roncsait és kapaszkodtak fel­felé a kaptatón, végig a csú­csokon kanyargó országút fe­hér szalagján Az úttól nem messze lévő kis ház ablaká­ból jól lehetett látni ezt az országutat, a városkát is. meg az erdőket, amelyekben még állt a harc. Az őrnagyi egyenruhát vi­selő tiszt elfordult az ablak­tól és ránézett a fogolyra, akit éppen kihallgatott. A ki­hallgatás már hosszú órák óta tartott, az őrnagy bele is fáradt, de amikor németül tette fel a kérdéseket és a fo­goly szemében mindig ugyan­azt a riadt elképedést látta, különös örömet érzett, ami­lyenben rajta kívül a hadse­reg törzskarán aligha lehetett része bárkinek is. Végre-valahára annyi né-J, met mundérban végigcsinált esztendő után önmaga lehe­tett; nem játszott, nem szín­lelt, megszabadult a kínzó tu­dattól, hogy még egy vigyá­zatlan szó, vagy mozdulat is elárulhatja. A hadifogoly mozdulatla­nul ült a széken és várta a soron következő kérdést. Tiszt volt, százados, a neve Broil, és ha az őrnagy megmondta volna a nevét, amelyet a né­met hadseregben viselt, ha megmondta volna, hogv F>ns Klossnak hívták, azonnal ki­derült volna, hogy bőven akad közös ismerősük, sőt mór ta­lálkoztak is nemegyszer. Broil százados ugyanis az Abwehr- ben dolgozott és óriási jelen­tőségű iformációkkal szolgál­hat. A kihallgatás tehát fi­gyelmet és türelmet követelt. Ugyanezen véleményen le­hetett az íróasztalnál ülő ez­redes is; kigombolta zubbo­nyát, és izzadó homlokát tö- rölgette, mert az idei április csaknem kánikulát hozott. — Ismételd meg a kérdést — dörmögte az őrnagyhoz fordulva. — Még egyszer kérdezem — az őrnagy hangja határo­zott és nyers volt —, hová rejtette Ring az okmányo­kat? Broil nem szólt. Arcán mo­solyféle játszott. Tenyerével végigszántott borostás képén. — Az őrnagy úr úgy be­szélt németül, mint... — Beszélek — szakította félbe nyersen Azon tűnődött, hogy ez a Broil csakugyan nem tudja, vagy csak tetteti magát? Válaszai mintha őszinték lettek volna, bár játszhatott is. Az őrnagy tud­ta, hogy ezek az emberek tudnak játszani. Broil átlá­tott a szitán és hamar rájött, hogy out jelentenének Ring dokumentumai a lengyel kémelhárításnak, hogy mit jelentene a wroclawi Ab­wehrstelle archívuma. Az őrnagy nemegyszer hal­lott róla hírszerző munkája során; Ring ezredes (egy al­kalommal találkoztak az ez­redes úrral) lengyel területen toborozott ügynököket. A konspirációs munkára ő ké­szítette elő az embereket, akik a saját területükön ma­radtak, és csak a parancsra, csak a jelre vártak, hogy munkához lássanak. Kloss­nak e munka levéltári anya­gára volt szüksége, meg kel­lett szereznie az archívumot. — Esküszöm, nem tudom — mondta újra Broil Az őrnagy a beszélő hang­ját figyelte. A német most nyugodtabban válaszol gatott, magabiztosabbnak látszott. — Tehát azt állítja, hogy Ring ezredessel első ízben Bischofsfeldén találkozott? — Igen — felelte Broil. — Hazudik! — kiáltotta. — Álljon fel! — még fel­jebb emelte hangját és érez­te, hogy az ezredes erősen fi­gyeli. — Januárban részt vett a hírszerző tisztek eligazítá­sán Wroclawban... — Igen — suttogta Broil. — Honnan tudja? — Most újra félt. — De... — Csak az igazat mondani! (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom