Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

* íj üzem Katalin-aknán A Budapesti Harisnyagyár eddig Nagybátonyban két telep- ív • el működe.}. Most megszűnt a nagybátony-binyavárosi iiaem és felköltözött a konfekciórcrizleg Katalin Il-re, ahol _ új üzemrész épült A formázórészlegből a negyedik negyedévben 3 millió pár zoknit és harisnyafélét formáznak. Ezenkívül 750 ezer darab harisnyanadrág formázását is itt végzik Október 1-vel leszállították a harisnyaféleségek árát, ez még nagyobb feladatot ró az üzemre. Az illetékes szerveknek az volt a véleményük, hogy az árleszállítás nem okozhat fenn­akadást, hiányt a kereskedelemben. A megnövekedett felada­tokat a Budapesti Harisnyagyár dolgozói nagyobb termelés­sel elégítik ki. Nováczky Ildikó férfizoknikat adjusztál. A negyedik negyedéves időszakos tervidőben 354 ezer pár zok­ni- és' harisnyaféleséggel túlteljesítették tervüket Koppány György felvételét Téli gondok íVLátranovákon Szabadtéri üzem a Ganz- MAVAG Mátranovákon. A hirtelen beköszöntött téli idő­járás éppen ezért sok gondot okoz. Az itt kszülő vasszer­kezetek döntő részénél olyan nagyok a hegesztési minőségi követelmények, hogy azokat ilyen hideg időben csak elő­melegítéssel lehet kielégíteni. Erre viszont egyelőre még alig van mód. A hideg miatt elég sok a megbetegedés. Jelenleg har­minc ember hiányzik — mondja Szabó László üzem­vezető. Készül a nagycsarnok. Vég" leges megoldást ez jelent. A december végi határidőt tar­tani tudják a nógrádi szén­bányák építői. A Ganz- MÁVAG mártanováki vezetői, ! dolgozói, és az építők között I igazán jó a kapcsolat. A kö" j zös megértés eredményeként i az építők a nagycsarnok egyik ; hajójának felét már az üzem rendelkezésére bocsátották. Itt beállították a gépeket és mint­egy ötven emberrel már fedél alatt folyik a darualkatrészek gyártása A nagycsarnok alapbetono­zását a napokban befejezik az éoítők. Készülnek már a gép­alapok is. Az üzem dolgozói folyamatosan szerelhetik fel gépeiket Egyelőre még- a fű­tés végleges megoldása okoz gondot, olaios kazánnal old­ják meg a fűtést. Jelenleg az olajtároló tartálv süllvesz- tésén dolgoznak, ez most az egyik legsiireőcebb munka. A Ganz-MÄVAG mátrano- váki üzeme az elmíjlt három, negved évben 33 millió forin1 értéket állított elő. Összesen 45 milliót szabtak meg szá. mára. Az élőié1 ékből ítélve ezt teljesíteni is tudják, bár a tél itt több gondot okoz mint más üzemeknél. Megjelent a Fáklya legújabb száma Akarja tudni, milyen .— Moszkva, Leningrad, Volgog­rad. Szevasztonol, Odessza mai élete? — Miről beszélt Grigorij Csuhraj a Novosztv Sajtóügynökségben? — Ho­gyan fogadták Moszkvában és Leningrádban a Magyar Állami Bábszínház művészeit? — Miért fontos a KGST-or- szágok Nemzetközi Beruházá­si Bankja? — Hogyan segíti a technika a bűnüldözést? — Mit írnak az amerikai szer­zők országuk indokínai hábo­rújáról? — Meddig fog élni az ember? —Ki az akinek Brumel is hálás? —Miért szeretjük a lósportot? — minderre szí­nes írásban, ad választ a Fáklya című képeslap, no­vember 21-én megjelent 22. száma. Ugyanitt képes ripor­tok. cikkek számolnak be a magyar és szovjet vasutasok együttműködéséről, az orosz kenyeret készítő automaták­ról. Grúzia fotóművészetéről, egy furcsa foglalkozásról: ar­ról, hogyan történik a sze­mélygépkocsik „betörése”. Ezenkívül hírek, információk, továbbá Vlagyimir Grigoriev érdekes, fantasztikus elbeszé­lése nyújt tartalmas és kelle­mes szórakozást a lap olvasó­inak.- (KSi Magvar vasúti hidak Kelet-Pakisztánban A kelet-pakisztáni vasút és a KOMPLEX 1968-ban kötöt­te az első szerződést, amely­nek értelmében 1970-ben egy 150 láb fesztávú, hét 80 láb fesztávú és hat 60 láb fesztá­vú vasúti acélhíd szállítására vállaltak kötelezettséget. Az alapszerződés kiegészítésekép­pen pótszerződést írták aiá egy 151 láb fesztávú és két 60 láb fesztávú vasúti híd 1971-beni exportjáról. A szál­lítások már megkezdődtek. A Magyar Vagon- és Gép­gyár határidőre, kifogástalan minőségben, készítette el a hidakat. Ennek legfőbb bizo­nyítéka, hogy a KOMPLEX ez év második felében újabb megbízást kapott a kelet­pakisztáni vasúttól tizenöt 60 láb fesztávú, öt 80 láb fesztá­vú és három 100 láb fesztávú vasúti acélhíd 1972-ben kez­dődő és 1973-ban befejeződő szállítására. Cttah szásmilliardot — beruhcizeascsis n@3l«üil A ka!í kedvező jelenség mellett, bizo- Sv“ nyos tényezők — mindenekelőtt a beruházási feszültség, valamint a költségve­tés és a külkereskedelmi mérleg deficitje — nem a dinamikus fejlődés segítői, hanem né­mileg rontják gazdaságunk egyensúlyi hely­zetét. A negyedik ötéves terv előírásaival ellen­tétben, a beruházásokra fordított összegek nem a nemzeti jövedelem növekedésével ará­nyosan, hanem - annál kétszer gyorsabban emelkedtek. Vagyis többet költünk felhalmo­zásra, mint amennyit megtermelünk. így van ez több területen megyénkben is. A hiányt a költségvetés deficitjének, illetve az ország kül­földi adósságainak növelésével pótoljuk. S ezzel hosszabb távon az életszínvonal töret­len emelését is veszélyeztetjük. A feladat nyilvánvaló: a beruházások mértékét a terv keretei közé kell visszaszorítani. A gazdasági növekedés eddigi dinamizmusát pedig úgy őrizhetjük meg, ha a szolidabb beruházáshoz, mint újabb hajtóerő, társul a nagyobb haté­konyság. Mértéktartás a költekezésben, szerénység a gazdasági erőforrások igénybevételében, a belső tartalékok hasznosításában pedig |na- gyobb céltudatosság, következetesség szüksé­ges. Nem újkeletű feladat ez! A X. pártkong­resszus, a negyedik ötéves terv alapkövetel­ményként jelölte meg az intenzív fejlesztést, a hatékonyság növelését. A lényeg tehát változatlan: a legkisebb munka- és eszközrá­fordítással kell a lehető legnagyobb gazdasági eredményt elérni. A mostani konkrét helyzetelemzés csupán azzal a tanulsággal szolgál, hogy a beruhá­zások idei, igen magas, mintegy 100 milliárd forintos összegét a jövő esztendőben sem sza­bad túllépni. Visszalépésről legfeljebb abban a pozitív értelemben beszélhetünk, amennyi­ben az újabb 100 milliárd összeg terhére még kevesebb új beruházást kezdünk el helyileg, és központilag egyaránt, hogy csökkenjen a befejezetlen létesítmények száma és növeked­jék befektetéseinek hatékonysága, a kivitele­zés koncentráltsága. A negyedik ötéves terv idei első esztende­jének sikeres befejezése, s az 1972-es célki­tűzéseink teljesítése, tehát a fejlesztésnek azokat a módszereit, helyezi előtérbe me­gyénkben is, amelyek nem igényelnek újabb beruházásokat, amelyek nem növelik, hanem enyhítik gazdasági, költségvetési, külkereske­delmi feszültségeinket. A meglevő termelési eszközök és a munkaerő ésszerűbb hasznosí­tása a soron levő feladat. Ezt szolgálhatja mindenekelőtt a termé­kek korszerűsítése, a gyártmányösszetétel vál­tozása: a korszerű, versenyképes termékek gyártási arányának növelése, az elavult, a drága, az importból előnyösebben beszerezhe­tő cikkek termelésének visszaszorítása. Ha semmi más nem történik, csupán a ha­zai és a külföldi szükségletek magasabb szin­tű kielégítése — ez is intenzív fejlesztés a javából. Különösen kívánatos a gyártmány­összetétel korszerűsítése azoknál a vállalatok­nál, amelyek a reform bevezetése óta főként állami támogatásokból képezik nyereségüket. A nyereség tömegének növelése napjaink­ban már elképzelhetetlen pusztán a termelés mennyiségének gyarapításával. A létszámot ugyanis hovatovább már a vidéki üzemekben és telephelyeken sem lehet növelni. A ter­melékenység emelése, az egy-egy cikkre, gyártmányra jutó munkaidő csökkentése, a nápi munka parancsoló törvényévé vált. Beruházási politikánk azért is felülvizsgálatra szorul, hogy új üzemek létesítésével, új dol­gozók munkába állításával ne rontsák tovább a jelenlegi termelőkapacitások amúgy is alacsony, szintű kihasználását. ' A gyakorlati tapasztalatok szerint a legkorszerűbb gép­sorokat, a drága pénzért létesített új kapaci­tásokat igen gyakran még egy műszakban sem használják ki teljesen, mert nincs hozzá elég munkáskéz. Legfőbb ideje, hogy lét­szám-átcsoportosítással, korszerűtlen beren­dezések kiselejtezésével, anyagi ösztönzéssel teremtsék meg -mindenütt az élenjáró techni­ka maximális hasznosításénak feltételeit. Any- nyira gazdagok nem vagyunk, hogy Matuzsá­lem korú géneket, múzeális értékeket üzemel­tessünk a nagy teljesítményű, modern ter­melőapparátusok rovására. ' A munkaerő és a kapacitások ésszerűbb hasznosításának,. az intenzív iejiosziasaeii fontos módja a korszerű munka- és üzem- szervezés is. Ez a legolcsóbb beruházás. Még­sem élünk vele elégge. Olyannyira nem, hogy a nyugat-európai országok színvonalához vi­szonyított termelékenységbeli elmaradottsá­gunk mintegy kétharmada a szervezetlenség­ből származik, és csak egyharmada a műsza­ki-technikai alapok fejletlenségéből. Jellemző, hogy amíg a beruházásokra valamennyi vál­lalatnak van közép és hosszú távú terve, tíz. letpolitikai elképzelése, addig a szervező; munkában ismeretlen az előrelátás. Pedig napjainkban már szervezni sem le­het ötletszerűen, átfogó, .komplex intézkedési terv, jól végiggondolt koncepció nélkül. A korszerű munkahelyi szervezés követelménye sem csupán az, hogy legyen folyamatosan munka, anyag, szerszám, rajz, üzembiztos gép stb. A munka egyenletes ritmusát meg­teremteni, kényszerpályára terelni aligha le­het az anyag- és szerszámgazdálkodás, a be­szerzés, a nyilvántartás, a belső mozgatás- szállítás, a termelőberendezések ésszerű át­csoportosítása, a dolgozókról való fokozott szociális gondoskodás stb. nélkül. Vagyis nincs munkahelyi- szervezettség, korszerű vállalati ügyrend, . a különböző ügyintézők ésszerű munkamegosztása, a vállalati belső mecha* nizmus átalakítása, a személyes felelősség nö­velése nélkül. A számítógépek — azok alkal­mazására sokfelé készülnek — egyáltalán nem pótolják a szakképzett szervezőket, sőt még nyilvánvalóbbá teszik a technika és a szerve­zés ma is feszítő ellentmondásait. Ahogy már napjainkban is a legkorszerűbb technológiák — például a házgyári, vagy az útépítő mun­kában — hangsúlyözzák ki leginkább az iráJ nyitás, a vezetés manufakturális és pallér- módszereinek anakronizmusát. A j.,1 a szervezettség, a fegyelem i *><'« egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A vezető legfőbb fegyelmező esz­köze, amelyet a mostani munkaerőhiány kö­zepette olyan gyakran hiányolnak, a percelt- kel és a másodpercekkel js takarékoskodó szervezett, ritmikus munka. A szervezettség, a fegyelem pedig lehetővé teszi a már fel­halmozott nemzeti vagyon — az állóeszkö­zök, a készletek — jobb hasznosítását, a nép­gazdaság kiegyensúlyozottabb fejlődését. Nem lesz rossz kézben a KlSZ-ezervezet / Gyárépitkezé&on Barna, széles arcú fiatalem­ber. Milliós gondok nehezed­nek a vállára. A Nógrád me­gyei Állami Építőipari Válla­lat dolgozója Szabó László. Kazáron lakik, naponta jár be salgótarjáni munkahelyére. Reggel hét órától este hatig van távol otthonától. KISZ- titkár, a vállalat vegyigép­gyár telepét építő részleg alapszervezetét vezeti. Ök is, mint most minden KlSZ-alap- szervezet az országban, a kongresszusra való készülődés lázában dolgoznál:. Megkérde­zem: mit mondanál a kong­resszuson ? — Az építőipar, a népgazda­ság egyik legfontosabb ága. Sok múlik rajtunk. Sikerül-e a negyedik ötéves terv lakás- építési tervénei: végrehajtása, határidőre befejeződnek-e a fontos ipari beruházások? Ezért érdemelne kiemelt he­lyet az építőiparban dolgozó K IS Z -f i atal okkal való foglal­kozás is. kezdve a szociális helyzettől, ellátottságtól, a szervezeti élet ezernyi gond­ján át a KISZ érdekvédelmi szerepéig. Nehéz egy olyan alapszervezetet vezetni, amely­nek tagjai falun élnek, s az egész napos, megfeszített munka után programot adni neki. Másol: azt mondják, könnyű a munkahelyen, mert csak szólnak és ott van min­denki a taggyűlésen, meg­tart j ál: munkaidő alatt. Ez nem igaz! A termelőmunká­ból való ldesés, különösen, ha csaknem harminc embei'ről van szó, jelentős, s ezért sem célszerű ezt a módszert kö­vetni — mondja. — A mi alapszervezeti te­vékenységünk főleg a jobb munkára irányul. Létrehoztuk a minőségiáncot, melynek lé­nyege, hogy a nem megfelelő minőségi munkákat társadal­mi munkában pótoljuk, így segítünk a nehézségek megol­dásában. Ez azonban csak egy dolog. Számos alkalom adódik, ahol a KISZ-tagok bizonyíta­ni tudnának és a legtöbb eset­ben élnek is a lehetőségekkel. Állandó követelmény az Épí­tőipari Vállalattal szemben a határidő betartása. Mégis ha­táridő-módosítást határidő­módosítás követ. Mi, fiatalok igyekszünk mindent megten­ni. hogy ne legyenek "ilyen problémák, de sajnos. nem­csak rajtunk múlik. Laci Miskolcon végzett. Ti­zenkilenc éves, építésztech­nikus. Szakmaszeretetét, mu­tatja, hogy sokszor még ott­hon is, munkaidő után, egy- egy költségvetés összeállítá­sán, számlakészítésén dolgo­zik, hogy a dolgozók megkap­ják havi járandóságukat. — Most, hogy elfogadták az ifjúsági törvényt, talán javu­lás lesz a fiatal szakemberek bérezésében is, mert a tapasz­talat azt bizonyítja, hogy bár azonos munkát végez e£y kez­dő és 'egy több- éves gyakor­lattal rendelkező szakember, mégis .a fizetések között nagy eltérés mutatkozik. , Aztán itt van a fiatalók érdekvédelme. A különböző testületekben, vállalati bizottságokban ugyan az idősebbek is tudják megfe­lelőképpen képviselni az ifjú­ság érdekeit, de miért nem az arra érdemi« fiatalt hívják meg, vagy választják be, hogy minél több vegyen részt a közéletben, A KISZ-szervezet megfelelő forma a fiatalok összefogására, irányítására, de * egy alapszervezet csak altkor ér valamit, ha tartalmas mun­ka folyik benne. Azon va­gyunk. hogy ne üres szavak' álljanak mögöttünk, hanem tettekben, érvényesüljön szán­dékunk. Igazat beszél Szabó László. Histe akinek a vállán milliós gondok vannak, nem beszélhet a légből. Nemrég volt a veze­tőségválasztás ’ náluk is. Újra­választották. S, ahogy megis­mertem őt, nem lesz rossz ke­zekben továbbra sem a vegyi­gépgyárnál dolgozó fiatalok KíSZ-alapszervezete. Sz. Gy. NÓGRÁD — 1971. november 25., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom