Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-20 / 274. szám

NAPJAINK IFJÚSÁGA W-VVAA>-VV'A/V'VV'VV'VV'\A^/,\X\/V^VV'\/W\XVVVV''\/V'\/\X\/\^\A^\/\X\/\XVVVV'\/W\»VXX\/\X\/VX\^^ Kongresszus előtti számvetés az ifjúsági védnökségekről A KISZ VIII. kongresszu­sán^ »vüzeiedtevel időszerűvé vált a védnökségvállalások tapasztalatainak summázása, esedékes a mérleg: hogyan ka­matozott az elmúlt négy esz­tendőben a fiatalok tettre- készsége, népgazdaság-segítő mozgalma, s csakugyan sza­bad jelzésnek bizonyult-e a „Zöld utat a KlSZ-védnök- ségnek” jelszó. A választ Kéri Andrástól, a KISZ központi bizottságának osztályvezetőjé­től kérte az MTI munkatársa. — A több mint tíz éves múltra visszatekintő mozga­lom az elmúlt négy esztendő­ben is számottevően járult hozzá a népgazdaság fejleszté­séhez, növelte az ifjúsági szö­vetség, a fiatalok tekintélyét — mondotta Kéri András. A december 8-án összeülő VIII. kongresszusnak büszkén szá­molhatunk be: a fiatalok tel­jesítették korábbi vállalásai­kat, alkotókedvük, szaktudá­suk ékes bizonyítéka a már termelő Tiszai Vegyikombi­nát, a Tiszamenti Vegyimű­vek, a Székesfehérvári Köny- nyűfémmű, a Dunai Szalma- cellulózgyár —, hogy csak né­hány jelentősebb beruházást említsék a sok közül. De men­jünk sorjában. — -Vállaltuk: felépítünk tíz­ezer KISZ-lakást. Kongresz- szusi számadásunkban már 12 599 új otthon tető alá hoza­taléról beszélhetünk. A túltel­jesítés annál is értékesebb, mert az építkezési költségek emelkedése sok helyen hátrál­tatta a lakások befejezését, átadását. Az építtető fiatalt terhelő „induló” összeg pél­dául a kezdeti 29—30 ezer fo­rintról 42—45 ezer forintra emelkedett, annak ellenére, hogy a KISZ számtalan eset­ben élt érdekvédelmi jogköré­vel. Csak egy példa: az ifjú­sági szövetség kezdeményezé­sére változtatták meg a ked­vezőtlen kamatfeltételeket, tették lehetővé a vállalati fej­lesztési alapokból akciónk támogatását. A vállalati dotáció összege­zésében meghaladta a 41 mil­lió forintot, s 43 millió forint értékű saját munkát végeztek az új lakástulajdonosok is. Ügy ítéljük meg, hogy ez a kezdeményezés előremutató volt, az akció sikeres lebonyo­lítása kétségtelenül nagy eredmény. Tapasztalataink sze­rint azonban az ezzel járó munka a kellőnél nagyobb erőket kötött le, sok esetben elvonta a KISZ-vezetők fi­gyelmét a szövetség alapvető feladatairól. Ezért célszerű­nek látjuk az akció lezárását, s a fiatalok lakásépítési lehe­tőségeinek új módozatait sze­retnénk kialakítani. — Központi bizottságunk mozgósítására a fiatalok ala­posan kivették részüket a Borsodi Vegyikombinát fel­építéséből: a gyáróriás két el­ső egysége segítségükkel, csaknem öt hónappal koráb­ban kezdhette meg< termelését. KISZ-eseink 36 gyártás és sze­relő vállalattal kötöttek szo­cialista szerződést, az építke­zés gyorsítására nyaranta ön­kéntes ifjúsági táborokat szer­veztek, s összes társadalmi munkájuk értéke jóval meg­haladta a 9 millió forintot. Feltétlenül meg kell említeni: a Borsodi Vegyikombinát épí­tése a tervezettnél egy fillér­rel sem került többe. — A már termelő üzemek, gyárak mellett természetesen számos olyan védnökségünk is van, amelynek teljes elké­szülte csak a következő esz­tendőkre várható. így tovább­ra is munkát ad majd fiatal­jainknak a Százhalombattai Olajfinomító és Hőerőmű, a visontai Gagarin Hőerőmű és a Thorez-külfejtés, a Péti Nit­rogénművek, a szegedi kő­olaj- és földgázmező sok lé­tesítménye, a kiskörei Tisza II. vízlépcső és öntözőrendsze­re, valamint a közúti jármű­program számos beruházása. A fontosabb megyei védnöksé­gek közül még kell emliteni a Bererpendi Cement- és Mész­művek a Barátság II. kőola j­vezetéket és az orosházi sík­üveggyárat. — A védnökségi mozgalom­nak vannak számokkal nem mérhető eredményei is. Ak­cióink erősítették a szocialista munkaversenyt, fejlesztették az ifjúsági termelési mozgal­makat — a védnökségi moz­galom a szocialista tudatfor­málás hatékony eszközének bizonyult. A KISZ központi bizottságának intéző bizottsá­ga a közelmúltban leszögezte: népgazdaságsegítő vállalkozá­sunk fejlesztésének egyik kulcskérdése, hogy az ifjúság kapjon nagyobb lehetőségeket képességeinek kibontakoztatá­sára, az elképzelések valóra- valtásában növekedjék a terü­leti és üzemi KISZ-szervezetek részvétele, felelőssége, s vé­gül, de nem utolsó sorban jobban figyelembe kell venni a szocialista országok közötti munkamegosztással járó lehe­tőségeket. Meg kell szüntetni a mozgalom jó néhány formá­lis vonását, s csökkenteni kell a védnökségek számát — ép­pen a maradók rangja, értéke miatt. Az eredményeket nyug­tázva az intéző bizottság ja­vaslatot tett újabb feladatok vállalására, indítványozta a VIII. kongresszusnak, hogy a KISZ segítse a számítástechni­kai programot, a könnyűszer­kezetes építési programot, az olefinprogramot, s erejéhez mérten járuljon hozzá az ok­tatási és nevelési feltételek fejlesztéséhez — zárta nyilat­kozatát Kéri András. Fehér Péter „Ő is csak egy a sok közül...” Nehéz feladatot kapott; be- olvasnak, vagy a lakhelyükön szeljen a iiatalokról. Nehezet, levő könyvtárat veszik igény­mert ő maga is fiatal, s ez be. A törzstagságot a eleve feltételezi, hogy úgyis brigádtagak és a KISZ-tagok elfogult lesz a válasza. Mert teszik ki... hát az odatartozás, a betyár­becsület kötelez. Egyáltalán, jogosult-e ilyen kérdésben nyilatkozni. Kül­sőleg minden adottsága meg­van ahhoz, hogy ne legyen.. Először is: alig van túl a tee- nagerkoron, mindössze húsz­éves. Aztán meg öltözködésé­ben, viselkedésében sem na­gyon különbözik generációjá­tól. Én mégis arra kértem; be­széljen a fiatalokról. . Mert Garamvölgyi Györgyi fiatal kora ellenére, sokat tud mon­dani. A kőbányai porcelán­gyár hármas számú, balassa­gyarmati telepének dolgozója, szakszervezeti könyvtáros, szocialista brigádvezető, KIS2- vezetöségi tag és párttag. Mel­lékesen említendő, hogy hob­by ként az irodalmi színpadnak is tagja. Sűrűn találkozik a fiatalok problémáival, gondjaival, örö­meivel. Nem kéreti magát so­káig. Ismeri a témát. Beszél. Először is könyvtárosi mi­nőségben; — Nincs megfelelő helye a könyvtárnak. Zárt szekrény­ben, több sorban sorakoznak a könyvek, nehéz őket átte­kinteni. A terem is szűkös, helybenolvásásra nem alkal­mas. Jelenleg 80 beiratkozott olvasó van. Na igen, a fiata­lok. Sok van belőlük az üzem­ben. Olvasni a legtöbben sze­retnek. Csak az a probléma, hogy sok a bejáró fiatalok száma, akik idő hiányában nem És folyik a szó arról, hogy mégjnindig a szépirodalmi és a fantasztikus könyvek a legnépszerűbbek, hogy csak kis csoport igényli a verseket, hogy szabad polcos könyvtár kellene, mert hiába, hogy 6 ajánl könyveket, azért az igé­nyeli különbözőek... Amikor megkérdezem, mennyi pénzt kap ezért a munkáért, magától értetődő természetességgel válaszolja : ez társadalmi munka. — Na, és a brigád vezetés? — Tizenkét brigád működik az üzemben. A miénk a Furák Teréz KISZ ifjúság; brigád. Tizenöten vagyunk. Vállalása­ink? Elsősorban a termelésre vonatkoznak. A minőség ja­vítása és a mennyiség növelé­se a cél. A KISZ VIII. kong­resszusának tiszteletere, liong- resszusi műszakot is szervez­tünk. Persze azért a brigád- gyűléseken más kérdésekkel is foglalkozunk. Például politiká­val. Közösen járunk színház­ba, az irodalmi presszóba, kö­zösen beszélünk meg egy-egy könyvet. Csak hát a tanulás... Itt mély sóhaj következik. Megtudom ugyanis, hogy a brigád tagjai csaknem vala­mennyien nyolc általánost végzett fiatalok. Igény van a továbbtanulásra, csak lehető­ség nincs. A két műszak miatt esti iskolába nem járhatnak, a levelező tagozattól meg ide­genkednek. Szakmai képzés? Betanított munkások vala­mennyien. Amikor arról beszélgetünk, hogy a vállalat vezetősége és a fiatalok között milyen a vi­szony, érződik-e az ifjűság- ociitikai határozat hatása, el­mosolyodik: — Vita mindig van. Mi, fiatalok szeretnénk, ha sok pénzünk lenne. Ebből adódnák az összezörrenések. Fizetés? Normában dolgozunk: havonta körülbelül ezerötszáz forintot keresünk. Gyakran éri a fiatalokat az a vád, hogy érdektelenek, kö­zömbösek ... Meg sem várja, hogy be­fejezzem a mondatot, közbe­vág: — Nem érdektelenek, csalr bátortalanok. Ahol sok idegen van. ott nehezen oldód­nak. A közegtől is függ. Állítására példaként a könyvtárban megrendezett író­olvasó találkozóról mesél. Pa­lotai Borissal találkoztak a fiatalok, és nagyon érdekes, élénk, vita alakult ki. Györgyi a fiatalokról sokat tud mondani. Magáról nem szívesen beszél. Szerinte nincs ebben semmi különös. ,ö is csak egy a sok közül. vkm — 6 NQGRÁD — 1971. .november 20„ szombat | Táncdaf­énekes leszek... Hogyan lehet az osztály „szívküldi” sztárjából, az is­kolai kirándulások gitáros „énekes pacsirtájából” híres sztár, táncdalénekes. Mert lehet. De hogyan? Ügy csak a legritkábban, hogy a nyitott iskolaablaknál véletlenül ácsorgó, szigorú te­kintetű úrról kiderül; éppen egy táncdalstúdió vezetője és mint a mesében, illendően -be­kopogva elviszi az éneklő kis­lányt és elindítja a világot jelentő deszkák és stúdiók fe­lé. Vagy úgy, hogy valaki ön­magát „felfedezve” levelet ír a Rádió könnyűzenei osztá­lyának, mint áz egyik kis­lány: „Tisztelt ...16 éves va­gyok, nagyon szeretek énekel­ni, mindig is táncdalénekes- nő szerettem volna lenni, a marnám és a barátnőm bizta­tására jelentkezem, szerintük nagyon jó hangom van. Tisz­telettel.” — Ez a levél jellemző — mondja Balassa P. Tamás, a Rádió táncdalstűdiojának ve­zetője. — Nem fogja elhinni, évente 4—500 kislány és fiú szeretett volna „mindig is táncdalénekes lenni”. És mi, mindössze 12-őt, maximum 14- et vehetünk fel egy évben. S az sem véletlen, akik bekerül­nek, mindről kiderül, hogy már tanult énekelni. — És a többiek önkritikája? — Hát... tessék egyszer eljönni egy ilyen meghallga­tásra. Évente kétszer van, az egyik éppen mostanában lesz. Jelentkeznek ide óriási önbi­zalommal és ambícióval olya­nok, akiknek hangjuk sincs, szöveget mondani nem tud­nak, nem ismerik a kottát, niég csak nem is konyitanak hozzá. Ez utóbbi persze nem lenne baj, mert meg lehet ta­nulni, de mi: Faludi Rezső, Bágya András, Bolha Lajos szigorúan csak azokat vesszük fel, akikben van „fantázia”. Akikkel érdemes foglalkozni. — És még sohasem tévedtek nagyot? — Dehogynem. Például an­nak idején Németh Józsefet és Aradszky Lászlót felvettük ugyan, de néhány hónap után eltanácsoltuk. Aztán úgy kel­lett őket két év után „vissza- szipkázni”, rhert hirtelen na­gyot fejlődtek, óriási sikerük volt. Nem szégyen beismerni, nem vagyunk tévedhetetlenek. De ez a Példa is azt mutatja, aló igazán tehetséges és van elég kitartása, az nem kallódik el. — Mellkora a csodálkozás, amikor kiderül, hogy nagyon keményen kell dolgozni, mert különben kiesnek a rostavizs­gákon . Napi sok-sok óra tanu­lás, fellépések, rohanás innen oda, onnan ide, s hanglemez- gyár, tv, és rádió sincs min­den nap. — A mai énekesek közül mindenki elvégezte a Rádió­nak ezt a táncdalstúdió-tan- folyamát? — Koncz Zsuzsa és Zalat- nay kivételével azt hiszem, mindenki, ha nem is végig, de egy ideig járt ide. — Milyen meggondolásból alakult ez annak idején? — De rég volt... 59-ben alakultunk. Akkor, ha em­lékeznek még, persze, hogy emlékeznek, talán 4—5 tánc- dalénekesünk volt: Hollós. Zárai, Vámosi, Kovács Erzsj és Ákos Stefi. Utánpótlásról kellett gondoskodni, ,és nem is akármilyenről. A cél az volt, hogy énekeseket képez­zünk kj a Rádiónak. Ez sike­rült is. — Kik végeztek „frissen”? — Nemrég végzett nálunk Balás Eszter, Katona Klári, Máté Péter, Dékány Sarolta, Kardá Beáta. Mi -diplomát nem adunk, ezután még, ha már előbb nem szerezte meg. vizsgát kell tenni az ORI-nál. Sárközi Erika Majdnem teljes egyenjogúság... Miért? Mi nem készülhetünk legalább olyan ápoltan a ran- * ' devúra mint partnereink? Kulcsár József felvétele Apropó, ifjúság! Jó néhány hete már, hogy a legutóbbi országgyűlés be­fejezte munkáját, a tanácskozások felszólalásai, a felvetett gondolatok azonban mindmáig széles körben visszhangoznak. Az országgyűlés tanácskozásai lényegében az ifjúsági tör­vény megalkotására irányultak, gonddal és felelősséggel fiatalságunk problémái iránt. A gazdasági és szociális érvé­nyesülés, a lehetőségek mellett fontos szerepet kaptak a kultúra kérdései, annál is inkább, mert — a jövő szociális-, ta-kommunista társadalmának építése, az erőteljes technikai* tudományos fejlődés szempontjából — perspektivikusan nézve nem mindegy, milyen lesz értelmileg, szellemében és érzelmében a jövőt építő ifjúság. Abban, milyenné formáló­dik fiatalságunk, részes és felelős a pedagógusokon kívül mindenki, aki a közművelődés területén dolgozik, vagy va­lamilyen más, állandó érintkezésben, kapcsolatban van a fiatalokkal. llku Pál művelődésügyi miniszter az országgyűlés szep­tember 23-i ülésén mondotta: „Az ifjúságot meg kell ismer­tetni az emberi kultúra egész gazdagságával, és1 meg kell tanítani ennek élvezetére.” *■ Szerencsém van kérdezőbiztosként részt venni a váro­sunkban folyó szociológiai felmerésben. Ezek és más for­mában történő beszélgetéseim is e téren számos tapaszta­lattal gazdagítottak és arra késztettek, végiggondoljam: va­jon mi, a közművelődés területén dolgozók mit tettünk ed­dig, és mit tehetünk ezek után annak érdekében, hogy e szép gondolat megvalósuljon. A probléma élő, megoldása aktuális. Erről győztek meg a munkásfiatalokkal folytatott . beszélgetéseim is. Meglepett, hogy a szakmájukban egyébként jól tájékozott, jó szándékú és értelmes fiatalok milyen könnyen jönnek zavarba, ha olvasmányaikról, színház- vagy filmélményeikröl, s általá­ban, művelődési kérdésekről esik szó. Még nagyobb a zava­ruk, ha az esztétikai értékelés körül folyik a beszélgetés, s megkérdezzük, az élményt adó alkotások mivel nyerték meg tetszésüket. A válaszok nagy többsége általánosságokból áll, frázisízű vagy felszínen mozgó, á műalkotás lényegét nem érintő. Amikor mindezt leírjuk, tisztában vagyunk azzal, hogy a művészetekkel nem szakmailag foglalkozó fiatalok nem adhatnak kimerítő és szakszerű esztétikai értékítéletet, műkritikát. Ezt nem is várjuk tőlük. De azt igen — iskolai tanulmányaik eredményességében bízva, joggal —, hogy a mű lényegét képesek legyenek megérteni, magukban ren­dezni. és szabatosan elmondani. / Sok esetöen azonban nemcsak a megértésben mutatkoz­nak problémák, hanem az érdeklődésben is. Nem tudom ki hibáztatható — az egyén, a pedagógus, a népművelő? — akkor, amikor egy tizenéves felszolgálónő nem tud magya­rázatot adni arra. hogy községük új és reprezentatív étter­me, amelyben dolgozik, történelmünk nagyjai közül miért éppen annak a nevét viseli, akiét viseli, miért nem másét. Az idézett eset nem egyedülálló. Gyakran lehetünk ta­núi, hogy fiatalok, akik naponta elmennek egy-egy emlék­tábla, vagy szobor előtt, tanácstalanok, miként és miért ke­rültek oda a táblák és a szobrok, mert csak mellékesen, me­net közben vetettek .feléjük egy-egy pilantást. E tény figyel­meztet bennünket, hogy komolyabb propagandát folytassunk, vigyük közelebb, tegyük vonzóbbá, hozzáférhetőbbé történel­münk és kultúránk kincseit, keltsünk nagyobb érdeklődést fiataljaink körében. * Széles körben kell, hatnunk,- s az évek múlásával egy­re szélesebben; mert kiművelt emberfőket kíván fejlődő, szé­pülő társadalmunk. E tekintetben mindenekelőtt a fiatal­ságra, az egyetemista, középiskolás és szakmunkás fiatalok ezreire kell támaszkodnunk, akik — tanulmányaiknál és koruknál fogva kötelezően is — most szívják magukba a tudományt, a művészetet, egyszóval az emberi megismerés évszázadok alatt felhalmozódott kultúrkincseit. Segítsünk hát nekik, tárjuk előttük még szélesebbre a kultúra, a műve­lődés tárházainak kapuit, ne restelljünk magunk menni a közönségért, hogy elvezessük őket termeinkbe. Egy biztos, a munka nehéz, erős akarat és hit kell hozzá, de nem kétsé­ges, hogy hasznos, szükséges, mindenképpen megéri. Sulyok László r- . (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom