Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-30 / 256. szám
i „Eoy darabot a szívünkből...” A besztercebányai Hr ón-kórus dalos estjén Kedves külföldi vendégek érkeztek csütörtökön hozzánk a szomszédos Csehszlovákiából, testvérvárosunk, Besztercebánya képviseletében. Az SO tagú pedagógusénekkar zenés irodalmi esttel kedveskedett a tabáni közönségnek, a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központban. A műsor megkezdése előtt Venesz Ernő, a művelődési központ igazgatója üdvözölte a vendégeket, majd átadta a szót, azaz a vezénylés jogát Dobrik Dusán karnagynak. Az ízléses választékossággal összeállított énekkari programot szinte keretbe fog- lalta két rajongó hazaszeretetei árasztó dal M. Sch. Prnaviskí: Óh, hazám, és E. Suchon: Te vagy a legszebb című szerzeménye. A kórus egyik női tagja kissé töredezett, de annál szívhez szólóbb magyarsággal vezette a dalok menetét. Ismertette tartalmukat, és egy-egy beszédben beszélt a több mint húsz éve működő összeforrott kórus múltjáról, eredményéről és jelenéről. „Egy darabot a szívünkből, és egy darabot a szülőföldünkből hoztunk most él kedves magyar barátainknak dalainkkal” — mondta kedvesen akadozó magyarsággal. „Be szeretnénk mutatni Önöknek hazaszeretetünket, hőseinket és népi dalainkat. Emellett természetesen a klasszikus alkotásokat, ends népek dalait, és a szerelmi dalokat is beleszőttük műsorunkba." A felcsendülő, különböző témájú, ritmusú és hangulatú dalok valóban elárulták a nagyszerű vegyeskar sokoldalúságát. Mozart és Beethoven világában, zenéjében éppen olyan otthonosan mozogtak, mint a mozgalmi dalok vagy a legötbb frisseséget és vidámságot sugárzó népdalfeldolgozások területén. V. A. Mozart: Ave verum corpus című alkotása, amely szinte slágerré vált már a klasszikus dalok között, a Hron- kórus előadásában is méltán aratott nagy közönségsikert. M. Blantyer, szlovák zeneszerző Partizánlány című dala elfojtott, de mégis hömpölygő forradalmiságával, a hangszín árnyalatainak kitűnő alkalmazásával szintén a legjobban bemutatott művek közé sorolható. Hálás és vidám mosolyt fakasztott az arcokon Kodály Zoltán: Túrót eszik a cigány, és Csipkefa című népdalfeldolgozásainak magyar nyelvű bemutatója. A dalok közben három Pető fi-vers is elhangzott, me' lyek a botladozó kiejtés ellenére is meghatódottságot váltottak ki a hallgatóságból. A műsor befejeztével Urban Mihály, a Besztercebányai járási Tanács elnöke búcsúzott Salgótarján lakóitól, bízva abban, hogy a két testvér- város kulturális és más irá' nyű kapcsolatai a jövőben még eredményesebbek és sokoldalúbbak lesznek. A találkozó befejezésekor a kitűnően szereplő pedagógus- énekkarnak ajándékozott vv rágkosár, csupán szimbolikus kifejezője lehet annak a köszönetnek, mellyel ezért a nagyszerű zenei estért tartozunk. • Horváth Mária ALPHAVILLE Jean-Luc Godard neve ma már minden komolyabb film- történeti összegzés lapjain fellelhető. A Kifulladásig, az Eli az életét és A bolond Pierrot című filmjeit Magyarországon is bemutattak. Alphaville című filmje 1965- ben készült, francia—olasz kooprodukcióban. Godai’d ezúttal is jelentős művet alkotott. Az általa fontosnak vélt tartalom ugyanis egyre inkább minden ember számára fontossá válik. Kérdése egyre aktuálisabb: Vajon mi lesz, ha a társadalomból eltűnik az érzelem, ha a merev gépies logika irányítja majd az embert? A rendező kibontja a lehetőségekét, s megadja az egyetlen lehetséges választ. Alphaville városát von Braun professzor kormányozza. Segítőtársa Alpha 60, az elektromos agy. A város lakói „Jól vagyok, köszönöm” formulával köszöntik egymást. Minden célszerűnek látszik. A zavaró tényezőket kiiktatta a hatalom. Az öntudat, a szerelem fogalmát nem ismerik, aki sírni mer, halálra ítélte önmagát. Ebbe a városba — mely mint kiderül egy távoli bolygón van — érkezik meg Lemmy Caution titkos ügynök (Eddie Constantine), azzal a feladattal, hogy elrabolja, vagy likvidálja a száműzött von Braun professzort. Lemmyt Henri Dickson (Akim Tamiroff) világosítja fel az államszervezet lényegéről. Tőle tudja meg a mindenre elszánt ügynök, hogy az írók, költők, művészek tébo- lyultan kerengenék a HLM- házaik (a hosszú betegség kórházai) valamelyikében, s ha nem lesznek öngyilkosok, előbb-utóbb megölik őket. Natacha von Braun (Anna Karina) a professzor lánya aztán mindenre fényt derít. Apját — saját bevallása szerint — még sohasem látta. Megmutatja a mindenki számára előírt bibliát, ami nem más mint egy szótár, azoknak a fogalmaknak a jegyzéke, melyeket használni szabad. Az a „fény- és hangjáték”, melyre Lemmy a lánnyal ellátogat, végiképp meggyőzi teendői sürgősségéről. Ez a műsor ugyanis nem más, mint a renitensek kivégzése. (Egy férfit, aki megsiratta halott feleségét, egy úszómedence vizébe lónek, a vízi balettet bemutató lányok emelik ki, a közönség tapsa közepette.) Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy von Braun a Földet is el akarja pusztítani, Lemmy határoz. Megöli az őrült tudóst. Alphaville-ben minden fejreáll. Az elektromos agy tanácstalan. Az emberek támolyognak a folyosókon, a falat karmolásszák. Lemmy Na- tachával hazájába menekül. . .Meditáció és gúnyirat ez a mi világunkról, nem arról, milyen lesz, hanem amilyenné apránként változik, anélkül, hogy felfigyelnénk rá” — írja az Humanité kritikusa. (Humanité, 1965. május 8.) Valóban erről van szó. A filmnek alig van köze a scien- ce-fiction-hoz, bármennyire is fantasztikusnak tűnik a történet. Az utóbbi évtizedek művészi produktumainak vissj v jelzései kapnak itt életteret. Cocteau és Sartre pokla, a Kafka-féle labirintus adják a kulisszákat Lemmy pokoljárásához. Godard szándéka egyértelmű. Amit mond igaz és tiszta. Sajátos formanyelve tulajdonképpen illeszkedik is a mondandóhoz. Csupán az egyes szegmentumok, túlmagyarázott szimbólumok egyhangúsága kifogásolható. Raoul Coutard képei, Paul Misraki zenéje jól szolgálják a film szándékait. Anna Karina és Eddi Constantine kitűnő játéka mellett Akim Tamiroff karakteres epizódfigurája érdemel említést. Hann Ferenc Kulturális FÉLEZER BÉRLET. Az Országos Filharmónia bérletes hanversenyei közül Salgó- tariánban, a Megyei József Attila Művelődési Központban a középiskolás bérletnek rendkívül nagy sikere van. Félezer fogyott el, s az igények még nincsenek is kielégítve. Az általános iskolás bérlet iránt szintén nagy az érdeklődés, szervezése most van folyamatban. 700 FÉLE KÖNYV. A Tan- könyvkiadónál ebben az évben napvilágot látó tankönyvek, pedagógiai kiadványok, jegyzetek, folyóiratok várható összes költsége körülbelül 170 millió forint lesz, a könyvek példányszáma pedig mintegy 17 millió. Több mint 700 féle könyv jelenik meg. Mindezen túl 13 millió forint költséggel körülbelül kétezer féle egyetemi, főiskolai jegyzetet is megjelentet a kiadó. továbbá 14 féle folyóirat lát napvilágot. ISKOLA ÉS MŰVELŐDÉSI HÄZ. Nagybátony-bánya- városban a helyi gimnázium é* a Bányász művelődési ház között évek óta szoros kapcsolat van, A két intézmény szerződést kötött közös irodalmi estek, illetve egyéb műsorok rendezésére. Egyébként az iskola helyi és környékbeli kultúrpolitikai szerepének további tisztázása érdekében szociológiai felméréseket is terveznek. LETÉTI KÖNYVTÁR. AZ SKÜ-ben a művelődési központ könyvtára két új letéti könyvtárral gazdagitotta hálózatát. Mind a DEXION- üzemben, mind a vasöntödében 100 kötetes kiskönyvtárat nyitottak. Ezzel is lehetőséget kívánnak nyújtani a dolgozók politikai, általános és szakmai műveltségének emeléséhez. V KÖZÖSEN TAfíULNAK; SZÓRAKOZNAK. Csupán néhány hete működik Salgótarjánban a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat KISZ- szervezetének pinceklubja. A fiatalok valóban második otthonuknak tartják ezt az igényesen berendezett kulturális létesítményt. Közös játékok, zenei műsorok hallgatása mint a családot, úgy köti össze a nyomda KISZ-eseit Emellett minden két hétben, a szabad szombatokon, igényes irodalmi műsorral lépnek fel. AJÁNLATUNK Valaki a múltkoriban, tréfásan azt a kijelentést tette, fcogy a Zord folyó, Siskov regényének tévéfilmváltozata tulajdonképpen egy krimi, azért tetszik a nézőknek. (No, ami azt illeti, a Rózsa Sándor sokkal inkább az lehetne, mégsem tetszik a nézőknek!). A megjegyzésben van némi igazság, ami a cselekmények fordulatait, bűmben fogant szenvedélyességeit illeti, ámde mégsem lenne ildomos ezt a művet teszem azt az Angyal kalandjaival vagy a Maigret- sztorikkal összehasonlítani. Siskov műve színtiszta irodalom, a jellemek szélesre bontásával, igazi ellentmondásokkal, megrázó mélységekkel. A bűnben fogant családi —* hiszen a Gromov-vagyon útonállásból, rablógyilkosságból származik, serről még PjotrGromov, a család legfiatalabbja is tud — szinte következetesen termeli újra a bűnt, a gyilkosságot. A harmadik, Az árulás című rész különösen hasonlatos a bűnügyi drámára, hiszen éppen az igéző Anfisza gyilkosát kutatják. S talán az eddig legmegrázóbb részlet volt ez, hiszen a jó úton indult Pjotr Gromov (V. Csekmarov) ebben a részben válik morális halottá, amikor leghűbb barátját, megmentőjét, a cserkesz Ibrahimot vádolja ártatlanul gyilkossággal. Egyébként G. Tohadze remekel Ibrahim szerepében és kitűnő Raksányi Gellért magyar hangja is. Az átok, mely Ibrahim ajkáról száll az áruló Pjotr fejére szinte magában rejti a bekövetkeztét is. A gyilkosok ivadéka igy indul el a lejtőn, így vetíti előre a nagy bukás árnyékát, amely ismervén a szibériai emberek nyers szenvedélyességét, nem is lehet szürke és közönséges. * A mai, szombati műsorban a Hans Balmier bajtárs negyedik részét láthatjuk (16.15), figyelmet érdemel Ante Grgin jugoszláviai klarinétművész hangversenye a fertődi kastélyban (18.16), folytatódik a gépkérdezéses rendhagyó vetélkedő (18.35), az éjszakai előadásban pedig Ivan Bunyin elbeszélésének magyarul beszélő tévéfilmváltozatát mutatják be (22.00), Natalie címen. L. Gy. NÖGRÁD — 1971. október 30., szombat ANDRZEJ ZBYCH (Lengyelből fordította: Varsányi István) 30. A peronon egyik emberünk lép majd hozzád és megmondja, mi a további teendőd. — Miről ismerem fel? Í — Ö ,-najd felismer téged, megkérdezi majd, hogy Saint ^diós-be utazol-e? Igen. Ekkor látott utoljára a bolt kirakatában páfrányt, olyat, mint ez itt a kórterem ablakában. Megérkezett hót Münchenbe, eszébe jut Rhode összeharácsolt lakásberendezése, meg az ezredes felesége, kövér, kellemetlenkedő, idősebb asszony. Vendégszeretetét nem vette igénybe, a helyőrségi hotelban szállt meg, s másnap kiment a pályaudvarra. Azon a napon az utolsó vonat tizenhat óra ötvenkor indult. Kloss betette bőröndjét az egyik szakaszba, akkor még teljesen üres volt, a szószátyár Tiede ezredes később jöhetett, és elkezdett sétálgatni a peronon. Az aluljáró vaskorlátjától az újságos bódéig és vissza. Mentek el mellette, nem is kevesen, de senki sem kérdezte, hogy Saint Gilles-be utazik-e. A távoli szemafor zöld lámpája is égett már, amikor az alagútból egy vasutast látott futni éppen feléje. Csalhatatlan ösztöne azt súgta, hogy ez az az ember, akire vár. A vonat hosszan, élesen fütyült, a gyors «**?y- ffiásutánban csukádé vauím- ajtók zajosan csapódtak. A férfi is felismerte Klosst. — Áthelyezésed • — lihegte mindenféle bevezetés nélkül — nagyon meglepett t>ennün- ket. Összeköttetés helyben, Normandiában. Majd megtalálnak. Jegyezd meg a jelszót: „Párizsban a legjobb gesztenyét a Place Pi- galle-on lehet kapni.” A válaszod. „Zuzanna csak ősszel szereti” és megtudod még, hogy „Űj szállítmányt kapsz”. Ismételd meg. Klossnak azonban már nem volt ideje elismételni. A mozdony megrántotta a szerelvényt és gyorsítani kezdett. Felugrott a legközelebbi vagon lépcsőjére, s mire visz- szafordult. a vasutas már eltűnt a tömegben. Ment a saját vagonja felé, az átjáróban összeakadt a szolgálatos kalauzzal, aki a mozgásban levő vonatra való ugrálásból származó balesetekről tartott neki kiselőadást. Kloss türelmesen végighallgatta a zsémbelő öreg vasutas tanmeséjét, s közben a másik vasiutas három mondatát ismételgette magában: „Párizsban a legjobb gesztenyét a Place Pigalle-on lehet kapni”. „Zuzanna csak ősszel szereti”. „Űj szállítmányt kap.'C". Hirtelen félelem kerítette hatalmába. A helyzet kezdett világosodni. Vár junk csak... Mit mondott a félkarú orvos? Nem, nem is ő, hanem az ápolónő... kell szednie belőle, miket mondott még lázálmában. A lány gesztenyéket emlegetett. És ha illetékes helyen jelentette a zúzódásokat szenvedett tiszt furcsa szavait? És ha a rokkant orvos megnyugtató tónusa csak játék, hogy éberségét kijátssza? Amikor erre a munkára őt jelölték, mindenre számítottak. Megtanult felismerni soha nem látott embereket, társalogni családjáról, amely nem az ő családja, azt azonban nem sejtették előre, hogy a saját agyának nem tyd majd parancsolni, és az agyrázkódás okozta eszméletlenségben. lázában elmondott egyes szavaktól függ majd sorsa... Az ápolónő idegen nyelvről is tett említést. Lehet, hogy lengyelül beszélt? Mintegy ködfátyolon át saját gyermekkori szobacskáiát látja, az ablakot kockás pokróc fedi. Ügy gondolta, hogy kis fiú. és betegen fekszik otthon. skarlátja van, hogy az édesanyja közeledik hozzá. Ha lengyelül hívta édesanyját. .. Viszont azt is nehéz élképp zelni. hogy ebben a kórházban, amely éppen olyan túlzsúfolt, mint valamennyi német kórház így negyvennégy kora tavaszán, akadna valaki, aki figyelné egy beteg tiszt nyögéseit Dehát a jelszó? Ha kimondta a jelszót? A gesztenye a Place Pigalle-on eléggé szokatlan ahhoz, OnKf gyanút keltse«*— IWjtárs — fi all ott a a suttogást. — Bajtárs, van cigid’ Megfordult. A nvúitóköté- ses beteg nézett rá kérőn. — Nem tudom — felelte.’ Üggyel-bajjal oldalára fordult, kihúzta az éjjeliszekrény fiókját. A levéltárcája, egy csomag cigaretta és gyufa volt a fiókban. Még a müncheni pályaudvaron vásárolt cigaretta kínálta magát. — Gyújtsd meg — szólt amaz rekedten — mozdulni sem tudok. — Megpróbálom — válaszolta. Lassan letolta magáról a pokrócot, amely inkább hasonlított merev bádoglemezhez. mint takaróhoz. Óvatosan letette a lábát a padlóra, előbb az egyiket, aztán a másikat, megszédült, de aztán sikerült megülnie az ágy szélén. Merev ujjakkal, a kezét is alig érezte, rágyújtott és az ágyba fogódzkodva lépett egyet a másik felé. A sebesült jó mélyet slukkolt. Aztán sokáig köhögött. (Folytatjuk)
