Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

Kultúra hegyek közé zárva Örömök, gondok Cser kot szenti vdnban Csodálatos az ősz színeiben pompázó Cserhát. A hegyek, dombok között meghúzódó kas falvak. Valaki ügy jelle­mezte lakóit, hogy szerény, szorgalmas, dolgos emberek, az egész napi munka után megisszák. az egy pohár „fris­sítőjüket”, s nyolc órakor már teljes a csend, nyugalom. Cserhátsaentivánban mind­össze 380 ember él, de a völgy nagyobb községéi közé tarto­zik. Kutasóval és Bokorral közös községi tanács irányít­ja életét. Ami természeti adottságai, romantikus, festői környezete, szinte lírai han­gulata meíett felkelti az ide­gen figyelmét: impozáns, mo­dem kultúrháza a település szivében. Hogy nemcsak háza, hanem művelője is van a kul­túrának Cserhátszentiván ban, az idei nyáron adta hírül a helyi Röpülj páva-kör. Au­gusztusban a pásztói járás Röpülj páva-köreinek „pará­déján parádéztak”. Tagjaival, s rajtuk kívül a kultúra istá­polóival megismerkedni jöt­tünk ki a községbe. Csillogó szemű, csupa • mosoly, egész lényéből ked­vességet, derűt sugárzó fiatal- asszony. Bemutatkozásunk után a váratlan öröm hangján kiáltott fel: — Hát, eljöttek hozzánk 1? Birkás Istvánné, a kultúr- ház tiszteletdíjas vezetője így maradt meg emlékezetemben. Ez év áprilisában költöztek ide, s május 1-től próbál „va­lami kis életet” teremteni. Igen, Cserhátsaentivánban hosszú évek óta először ezzel a körrel kezdődött valami. A biztosított feltételekkel, lehe­tőségekkel korábban nem él­tek az illetékesek. Egyszerű, a ház körüli munkában szorgoskodó, gyere­keket nevelő, már nem is annyira fiatel asszonyokat, Röpülj pava-tagokaí látogat­tunk meg. — Talán nem túlzók, 1» azt mondom, hogy elmaradott falu a miénk — mondja Ka­sza Gyuláné. — fagyon örü­lünk, hogy sikerült végre va­lakinek megszervezni ezt a kis Csoportot. Szórakozást je­lent számunkra, kikapcsoló­dást. Nem bánom, ha senki nem megy a próbára, én ak­kor is megyek. Csak hát... Percekkel előbb érkezett meg a kiteoricatörésből Berkó Ferencné. — Már nagyon kellett ez a csoport Szeretjük csinálni. Egész nap dolgozik az ember, legalább szórakozzunk egy ki­csit. Még magunk is megle­pődtünk, amikor Pásztón si­került a fellépésünk. Azt mondta az uram: elmegyek már meghallgatlak,, te tudsz énekelni? Ö és még néhá- nyan meghallgattak, de... Nem „szabályos tag”, azon­ban kedves kis színfoltja mű­soruknak Markó Kálmán pro­dukciója. Tizenhárom éves, még csengő, tiszta hangú kis­fiú. Porzik, porzik a szenc- iváni utca..„Recece, nem vagyok én kapitány...” és még néhány dalt nagy siker­rel mutatott be. így kérezke- dett a csoportba: „Rendőr Marika néni, énekelhetek?” (Birkásné férje a hat cserháti község körzeti megbízottja.) Érdekes módon a véletlen úgy hozta, hogy több Kasza • családhoz toppantunk be. Ka­sza Jen óné, a csoport munká­ján kívül a könyvtárról is tu­dott tájékoztatni. A több mint ■ VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK Még kiadvány formájában is ritkán hozzáférhető, így olvasmányként is nehezen elérhető mű élményével ajándé­kozta meg nézőit pénteken este a Televízió. A Kalevala északi rokonaink, a finnek népköltészeté­nek csodálatos remekműve, amelyet nagyobbára csak hallo­másból ismerünk. A hatalmas eposz verssoradnak színpa­di megszólaltatására nálunk elsőként Kazimir Károly ren­dező vállalkozott. E nagyméretű vállalkozás eredményeként a Körszínház mutatta be a Kalevalát 1969 nyarán. Megle­petésre a mű nem irodalmi kuriozitásként, hanem valódi színházi élményként hódította meg az igényes közönséget, s vált színpadművészeti legrangosabb eredményeink egyikévé. A Televízió az eredeti színpadra állítás keretei között ismertette meg velünk a művet A nagy vállalkozás közreműködői művészi alázattal szolgálták feladatukat. Különösen elismerés illeti ezért Bitskey Tibort, Szirtes Ádámot, Mécs Károlyt, Bánki Zsu­zsát, Horváth Terit, Keres Emilt és Horváth Ferencet, s mindenekelőtt pedig az előadás rendezőjét, Kazimir Károlyt. A Ma, vasárnap a szokásos sorozatműsorokra számítha­tunk. 15 órakor bepillanthatunk a korszerű pedagógia mű­helyébe, majd a Farkas, nyakörv nélkül című NSZK kis­fiún (15.35) után a Delta a tudományos híradója következik. Befejező részéhez érkezett a Sebastiene-sorozat, utolsó epi­zódját 17.25-től láthatjuk. A Rózsa Sándor VII. része zárja a műsorhetet. (barna) Kulturális pfloiMSBB TIT. Mozgalmas lesz a pa­lotás! művelődési intézmény ismeretterjesztő tevékenysége ez év végéig. Két sorozatban, több érdeklődésre számot tartó előadást hallhatnak a résztve­vők. A szülők akadémiája so­rozatban az iskolai nevelés céljairól, feladatairól; az is­kolaérettség problémáiról, az' iskola és a család kapcsolatá­ról lesz többek között szó pedagógusok közreműködésé­vel. A tsz-akadémián Az em­ber és a gép, A leggyakoribb szarvasmarha-betegségek, és azok megelőzése, A tsz-dolgo- zók jogai és kötelességei cím­mel tart előadást a szövetke­zet gépészmérnöke, állatorvo­sa és jogásza. *' KI MIT TUD? Egyre na­gyobb az érdeklődés az újabb Ki mit tud? iránt. A helyi művelődési intézményekbe eddig befutott jelentkezések száma azt bizonyítja, hogy élénk, mozgalmas munka fo­lyik műkedvelő művészeti csoportjainknál. Bár ezúttal is legnépszerűbb, legtöbbek által választott „versenyág”: a versmondás, ének, s az egyéb kategóriába sorolható produkció. (*! SZÓNOKKÉPZÉS. A polgá­ri gyászszertartást végző szónokok részére november második hetében tanfolyamot indít a pásztói járási művelő­désügyi osztály, közösen a Lovász József Művelődési Központtal. Eddig mindössze négy szónok működött a já­rásban. A tanfolyam elvég­zése után, minden nagyobb, önálló községben lesz a tár­sadalmi ünnepekre megfelelő képességű, felkészültségű szó-' nők. 4 NOGRÁD — 1971. október 3„ vasárnap | háromé!» kötetes könyvtár­nak 130 olvasója van- (380 la­kosból!). Évek óta örömmel végzi munkáját, elképzelései szerencsésen találkoznak a kultúrház vezetőjének tervei­vel. Csak... Megérkezett Pasztáról a délutáni autóbusz. Idősek, fia­talok, munkahelyekről, isko­lákból. Sramkó Katalint, a Pásztói Kézműipari Vállalat dolgozóját, és Kasza Kati, gimnáziumi tanulót szólítot tűk meg. — Igaz, hogy sokan járnak el, hiszen nincs munkalehető­ség. De a hét végét itthon töltjük, csak nincs mivel el­tölteni. Nincs KISZ-szerveze- tünk, pedig már lenne megfe­lelő számú jelentkező, ám, éppen olyan nincs, aki gon­dot fordítana ránk, törődne velünk! Hát igen! Az elkezdett és „kipontozott” mondatokat a két fiatal lány szavaival is folytathatnám. Amikor jegy­zeteim olvasgattam, magam is meglepődtem. A megkérde­zettek szinte azonos szavak­kal fejették be „nyilatkoza­tukat”: legalább egy kicsit is törődne velünk a tanács, de majdhogynem mosolyognak rajtunk. Azt hiszik, segíteni, törődni csak pénzzel lehet, pedig az is jó esne, ha néha meglátogatnának, biztatná­nak, örömmel fogadnák, amit úgyis annyi vita, agitáció, meggyőzés és türelmes munka során tudtunk létrehozni. S a fiatalokkal is egy kicsit töb­bet foglalkozni, tudomásul venni létüket, igényeiket... Balázs István, a községi közös tanács vb-elnöfce: — Községünkben inkább nyugdíjasok élnek nagyobb számban. A „kijáró” dolgozók száma is magas: hetvenen vannak. A kulturális helyzet­ről? 11 ezer forint van a kultúrotthon fenntartására. A társadalmi ünnepeket rend­szeresen, mindig megtartjuk. Segítjük az otthon vezetőjét, nemrég vettünk új körfüg­gönyt is a színpadra. S itt van a Röpülj páva-kör. Fiatalok kevesen vannak. Sajnos, kevés a pénzünk, például a kutasói tűzoltótestületnek sem tudunk ruhát venni... Hát... Kicsit furcsának ta­láltam az elnök utolsó sza­vait. Cserhátszentiván kultu­rális problémáinak példázásá- ra. Hogy foglalkoznak-e a va­lamit akaró emberekkel? Megnéztek-e egy-egy próbát, beszélgettek-e gondjaikról, biztatták-e őket...? Kevés az idejük, és egyébként is nekik más feladataik vannak! Elhisszük. De azért... Osgyáni Lajosné Él Szerelmi történet Áz elmúlt hetekben, ha két olvasni szerető ember találko­zott, feltétlenül szót ejtettek Erich Segal „Szerelmi törté­net” című regényéről, amelyet a Nagyvilág című világirodal­mat közvetítő folyóiratunk szeptemberi számában közölt. Az amerikai szerző műve Love Story címmel jelent meg 1970-ben, azóta húsz nyelvre lefordították, több millió pél­dányban jelentették meg, filmet is készítettek belőle. Most Kada Júlia fordításában a magyar olvasók is megis­merkedhetnek a műveL Irodalmi hetilapunk már megrótta a Nagyvilág szer­kesztőséget. amiért talán a kelleténél' nagyobb propagan­dát fejtett, ki a mű népszerű­sítése érdekében, pedig a ran­gos .világirodalmi folyóirat népszerűsítése szempontjából jó olvasótoborzásnak bizo­nyulhat ennek a bestsellernek a közlése. Shakespeare-nek tulajdonít­ják azt a mondást, hogy az étvágy attól növekszik, ami­vel etetjük. Ebből az követ­kezik, hogy a „magas művé­szetek” befogadására csak úgy nevelhetünk, ha figyelem­mel vagyunk arra is: a ro­mantikus művek, a kispolgári bestsellerek annak köszönhe­tik népszerűségüket, hogy fel­használt motívumrendszerük viszonylag egyszerűbb, a tár­sadalomról alkotott képük megegyezik az egyes rétegek elképzeléseivel és ezért meg­értésük és átélésük nagyobb erőfeszítést nem követeL Az irodalmi ízlés fejlesztésénél feltétlenül be kell tartani a fokozatosság elvét, de ugyan­akkor hinni is kell abban, hogy hosszú távon tervezve vezet út a könnyű műfajtól a haladó klasszikusok és a szo­cialista szellemű irodalmi al­kotásokhoz. A Nagyvilág a „Szerelmi tör­ténet” bevezetőjeként felhívja az olvasók figyelmét arra* hogy ez a mű fontosabb iro­dalmi jelenségként, mint iga-’ zi irodalomként. A szerzó, Erich Segal a klasszikus filo­lógia professzora a Yale Egye­temen. jelentős tudományos tevékenysége mellett, mintegy pihenésként foglalkozik a szó­rakoztató iparral. Mint a piac jó ismerője tudja, hogy mi kell a mai átlagamerikai ol­vasónak, finom és ravasz fo­gékonysággal találja meg a régi és új keverésének arány­számát. A szentimentális szerelmi történetet, amelynek olvasása­kor egyik ironikus méltatója szerint („könnyárban úszik Amerika es Europa”) teletűz­deli olyan kifejezésekkel, ame­lyek sokat elvesznek az édes­kés ízből. Lássuk, röviden miről is szól ez a történet és mindjárt fűz­zünk is hozzá megjegyzéseket, minek köszönheti bestseller voltát. A regény fó hőse IV. Oliver Barrett, egy dúsgazdag ban­kár és gyártulajdonos fia. A történet kezdetén negyedéves egyetemi hallgató, társadalom- tudományokkal foglalkozik, évek óta évfolyamelső, szen­vedélyes jéghokizó. Egy könyvtárban ismerkedik meg Jennifer Cavilleri olasz szár­mazásúamerikai leánnyal, akit első látásra „szemüveges egér­nek” tart. de rövid udvarlás után beleszeret. A lány sze­gény, de a fiút ez egyáltalán nem érdekli és amikor apja, akit a regény folyamán elő­szeretettel, hol kőfejnek, hol vadbaromnak titulál, ellenzi a házasságot, szakít az apjával. Ez a szakmás tulajdonképpen lázadás egy beprogramozott életforma ellen, amellyel IV. Oliver Barrettnek feltétlenúl a legjobban kell mindent csinál­ni, a legjobban felkészülnie arra, hogy méltó legyen az uralkodó osztályhoz való tar­tozásra. ■Házasságával a szegénységet választja — előbb ösztöndíjat kérelmez az egyetemen, majd belenyugszik, hogy felesége tartsa el addig, amíg nem végez. (A történet eddig nem más, mint az oly sokszor ki­gúnyolt dúsgazdag igazgató és szegény gépírólány esete, de az író némi társadalombírála­tot is becsempész, mert így korszerű.) Az is „modem”, hogy tár­sadalmi esküvőt tartanak és megkapóan szép is, ahogy a rögtönzött „szertartáson” a fi­atalok kedvenc költőik szavá­val fogadnak hűséget. Oliver például Walt Whitmann-t idé­zi: „Társam, kezet nyújtok néked f Több jóságot, »Sül pénzt kínálok / Papolásnál s törvénynél előbb magamat: i Te is nekem adod magad? Ve­lem tartasz? / Együtt mara­dunk, ameddig élünk?” Az egybekelés után a fiatalok megpróbálják „összekaparni” az életükhöz szükséges dolgo­kat. (mert arról ugye szó se lehet, hogy az apjától bármit is elfogadjon (milyen megható jellemszilárdság) és amikor ‘a fiú kitűnő eredménnyel lete­szi a jogi vizsgát és magas fi­zetéssel elhelyezkedik, család­alapítási terveket szövögetnek. Ebbe szól bele Jenny beteg­sége. Gyógyíthatatlan beteg, a kórházi kezelés csak enyhítem tud rajta, de meg nem ment­heti. A szerető férj se tehet mást. mint gyengédséggel könnyebbé tenni ezt a keser­ves utat. Röviden ez a tar­talma a regénynek, amelyet Oliver mond el felesége halá­la után. A szentimentális történethez egyáltalán nem illik az a stí­lus, ahogy a szereplők beszél­nek. A férj taknyos kis dög­nek becézi feleségét, tetves hokimeccsre járnak, szobatár­sait barmoknak titulálja, akik ennek megfelelően visszabőg­nek, az egyetem dékánja roha­dék, a rendőrök sz...á verik az embereket és így tovább. Ezek a kifejezések talán azt is su­gallni akarják, hogy a főhős mennyire túlteszi magát szár­mazásán, neveltetésén, s talán azt is feledtetni akarják az olvasóval, hogy itt bizony csak látszatlázadásról van szói Oliver érvényesülésében fel­tétlenül szerepet játszik apja mérhetetlen gazdagsága és ha­talma. és a tragikusan végző­dő szerelmi törtéléc végén az apja karjaiban sírja ki ma­gát. Hiszen „ha az ember sze­ret valakit, akkor semmi szükség arra a szóra: sajná­lom.” CsuMy MoM Klubkonyvtár A társadalmi összefogás szép példájaként épül az új klub­könyvtár Erdőkürtön. Külö- nősen a, sziráki körzeti ÁFÉSZ jeleskedik az új mű­velődési intézmény finanszí­rozásában. Egyébként a já­rásban egyre több új, vagy bővített, korszerűsített intéz­mény ^kezdi meg működését. Bujákon például az 1968-ban épült klubkönyvtárat az idén klubszobával és könyvtárral bővítették. A műszaki átadás már megtörtént, az új helyi­ségek berendezése most fo­lyik. 1972-től függetlenített népművelő kerül az intéz­ménybe. A gazdag néprajzi hagyományok gyűjtése, Glatz Oszkár, a hosszú ideig Bujá­kon élt festőművész munkai­nak, vele kapcsolatos anyagok gyűjtése, rendszerezése így még inkább előtérbe kerül. ANDRZEJ Zeven: cx&mrnv (Lengyelből fordítottal Varsányi István) 7. A Gestapo majd arra a következtetésre jut (s igaza is lesz!), hogy a lengyel hír­szerzés keze van a dologban, tehát, Klosst senki sem fogja gyanúsítani... Igazán, senki sem? Nem szabad lebecsülni az ellenfelet. Az öreg Arnold, aki úgy ismeri Berlint, mint a saját tenyerét, óriási ta­pasztalattal rendelkezik, ezt mondta: — Néhány nap óta az az érzésem, hogy vajak! követ... változtatnunk kell összekötő rendszerünkön. Arnold lakásán találkoztak, egy kicsiny padlásszobában, közel a ZOO-állomáshoz. Ar­nold a Bismarck Strassén dol­gozott, de megtiltotta Klo6s- nak, hogy munkahelyén mu­tatkozzék. ugyanis negyed- osztályú vendéglőben dolgo. zott. amelyet csak munká. sok, sót jobbára külföldi munkásak látogattak. KIoss csupán egyszer látta Arnol- diot munkában; idősebb em­ber. bicegve hordja a sörös­korsókat és helyezi el sorra az asztalokon. A bárpultnál három fiú állt, kabátjukra varrt „P” betűvel. Lengyelül beszéltek! KIoss hozzájuk akart lépni. Csak nagy nehe­zen sikerült közönyt erősza­kolni arcára, érezte magán tekintetüket. gyűlölettel és megvetéssel szemlélték, mi. alatt a tulajdonos üdvözölte a főhadnagy urat, a lengye­lekre pedig rárivallt: Raus! — Érzelgős vagy— jegyez­te meg Amold. Ma délelőtt pedig, mintha csaik folytatnál a beszélge­tést. kijelentette: — Én nem vagyok érzel­gős. beteg ember vagyok. Ha felfedik rejtekhelyemet, ak­kor már igazán nem tudok hova lenni. — Az adlás helyét kell meg­változtatna — mondta, KIoss. — Ki fog oi-pekednj azzal a kisznivel — fortyogott Ar­nold. Tekintetét mogorván a padlóba vájta. — Undorító feladat — tette hozzá hirte­len. — Megértelek, de meg kell tenned. Né akarj kibúvót keresni Ingrid Kiéld kisasz- szony sem babusgat bennün­ket... Ha rólad, vagy rólam bármit is tudna.,. Csakugyan, semmit sem tud? A központ úgy véli. hogy biztonságban vannak, a központnak pedig hinni keli... Amellett, ő sem árulta el magát semmivel... Ha bárkivel találkozik is az Albert Strasse 21. sz. ház kapujában, a feladatot nem hajthatja végre... Minden a szerencsén múlik, és a vé­letlenen. KIoss nem szerette az ilven akciókat. Szerette a precíz, jól előkészített mun­kát, de ezúttal nem volt vá­lasztása. Egyedül keltett cse­lekednie, biztonsági kíséret nélkül, idegen, ellenséges váj noslban. A kapu alatt nem látott senkit. A lakók névjegyzékét nézegette és olvasta: Heinz Kőéül, IV. 40. Széles, puha szőnyeggel borított lépcső vezetett fel az emeletre. KIoss pisztolyára ráillesztette a hangtompítót és a fegyvert köpenye zsebébe csúsztatta. Lő. és máris rohan lefelé a lépcsőm, örült gondolat! Nem kellene talán mégis holnap­ra halasztani az akciót? De, hát nem lőheti őt agyqjn sem a moziban, sem az utcán t Gondoskodjék mérgezett cso- koládébonbomról? Azt sem tudja, hogy Ingrid szereti-e a boabont... Számára a hábo­rú teljesen összezsugorodott egyetlen háznyi területre az Albert Strassén. Eszébe jutot­tak azok az emberek, akik Ingrid miatt haltak meg. és keze erősebben tapadt a re- volvenagyra. Feladatát telje­sítenie kell. Még előzetes felderítést sem hajtott végre! Azt sem tudta, vajon Kiéld kisasszony egyedül lakik-e; feltételezte, hogy igen... Schultz meg­mondta volna, ha van vala­kije. Az ajtóm még Heinz Ko- etl névtáblája volt látható, (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom