Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-15 / 243. szám

Űjdoneág Pásztón ismarottorjosztős és k®r®sk ~„Az emberektől, Pásztó la­kosságútól nagyobb érdeklő­dén bárunk a jövőben. Kér­jük az intézmények, üzemek vezetőit, hogy személyes pél­damutatással serkentsék dol­gozóikat a művelődés iránti érdeklődésre! Ha ez Megvalósul, aKkor a III. isme­retterjesztő napok még sike­resebben zárulnak majd az ideinél,” Égy évvel ezelőtt ezekkel a gondolatokkal zárta a II. is­meretterjesztő napokról foly­tatott beszélgetést az egyik rendező intézmény vezetője. Most, egy év elteltével ér­demes odafigyelni e gondola­tokra, mert október 20—30 között ismét megrendezik az ismeretterjesztő napokat Pász­tort, Ami az előző évekhez ké­pest újdonság, az a kereske­delem bekapcsolódása a ren­dezvénysorozatba. Természetesen a program kialakításakor 'több új szem­pontot is figyelembe vettek a rendező szervek. Például azt, hogy az üzemeket, termelő­egységeket is jobban bevon­ják az eseményekbe, mint ta­valy, erősödik a terület felé az orientáció. Ennek alátá­masztására csak néhány ren­dezvényt említenénk meg: ok­tóber 20-án nyílik Ipari üze­meink az ország gazdasági életében címmel, az a kiállí­tás és termékbemutató, ahol a pásztói üzemek szerepelnek termékeikkel, gyártmányaik­kal. A szocialista brigádokkal való jó kapcsolat további el­mélyítését szolgálja a szocia­lista brigádvezelők október 29-i találkozója, a művelődési központban. Ám, nemcsak a munkások, az üzemek dolgo­zói látogatnak el a rendezvé­nyekre, de több rendezvény ellátogat a munkapad mellett dolgozók közé. A szerszám- és készülékgyárban a Táncsics Könyvkiadó munkavédelmi könyvsorozatából láthatnak kiállítást az érdeklődők, míg a Pásztói Kézműipari Vállalatnál és a jobbágyi textilüzemnél —, ahol jórészt asszonyok dol­goznak —, nőkkel kapcsolatos előadások hangzanak majd el. A már előbb is említett má­sik fő törekvés, hogy a ren­dezvények ne csak Pásztora szűküljenek, hanem mozgósít­sák a járás községeinek lakóit is. Ennek figyelembevételé­vel — többek között Ecse­■VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK Teljesen új korában a televíziót, mint csodát, azzal jel­lemeztük, hogy helybe hozza, az egész világot. Még éleztük is a nagyszerű ellentmondást, minthogy a vevőkészüléket neth egy város értelmiségi családjának, hanem egy puszta vagy magányos tanya parasztjainak szobájába képzeltük el. Most, amikor másfél millió televízió-készülék immár egy részében két csatornán is sugároz adást, kicsit természetes­nek vesszük, hogy nemcsak a főváros, hanem a nagyvilág megannyi érdekes eseményének szemtanúi lehetünk. Külö­nös hallást keltenek az útifiimdk, amelyek -*» ha jók — szin­te részvevőivé tesznek bennünket a hosszú, élménytéli uta­zásnak. Mintha mi is ott járnánk a fátyolos nők és piláf- árusok között, mintha közvetlen közelről látnánk az egzo­tikus növényeket és állatokat. Ilyen új élményként tört ránk (ezt a kifejezést teljesen pozitív értelemben haszná­lom) a „Salaam aleikum” sorozat, amely a Közel-Kelet or­szágai közül elsőként Iránt mutatta meg nekünk emberkö­zelből. Családokhoz látogattunk el, betorlódtunk camionunk- kal a csúcsforgalom dugójába, jó szagokat éreztünk a ma­gyar származású vendéglösasszony paprika-csárdájában, civilizált városok és elmaradt falucskák életét vethettük egybe, megcsodáltuk paloták fényűző berendezését és Uveg- csfllárait, belátogattunk az iskolába, ahol kemény küzde­lem folyik az analfabétizmus ellen és elandalodva hallgat­tuk a ctkomyás, elnyújtott dallamú népdalokat. A Hunga- rocemlon közreműködésével és Vajék Jutka szerkesztő-ri­porter, Valamint Burza Árpád rendező-operatőr lelkes mun­kájával készült sorozat első része kellemes időtöltés, szá­mos tanulságot és tizenháromezer kilométeres utat ígér a további íolytatásokban is. / A mai, pénteki műsorból olvasóink figyelmébe ajánljuk a zeneművészeti szakközépiskolák versenyét (17.40). A Szovjetunió népeinek mindennapi életébe, életének szépülé­sébe ad betekintést a Pillanatképek a világ egyhatodáról (18.39), groteszknek ható történetet dolgoz föl A tehén és a fogoly című, magyarul beszélő, francia film (20.00), a Le­hetőség és valóság című műsorban pedig F-es gyerekek pá­lyafutását követhetjük nyomon (21.35), L. Gy. Munkatársak búcsúztak gén, Taron, Szurdokpüspöki­ben — több előadás hangzik el közérdekű problémákról, aktuális kérdésekről. Érdekes­nek ígérkezik a cigány lakos­ság helyzetével foglalkozó té­ma. de nagy érdeklődésre tarthatnak számot az író- olvasó találkozók is. Végül, mit is jelent a ke­reskedelem bekapcsolódása a nagyszabású rendezvénysoro­zatba? A kiállítások, termék­bemutatók nem elsősorban ke­reskedelmi érdekeket szolgál-, rtak. Az a cél, hogy az em­berekkel. a vásárlókkal meg­ismertessék az egyes árufaj­tákhoz kapcsolódó tudnivaló­kat, információkat. A látoga­tók nagyon sok szakemberrel találkozhatnak a kiállítás ide­jén, akik 'tanácsokat adnak, felvilágosítást nyújtanak az érdeklődőknek. Így pl. a rá­dió, televízió és hírközlő esz­közök kiállításán jelen lesz a VIDEOTON-gyár képviselője is, a kozmetikai cikkek be­mutatóján a KHV-gyár szak­emberei helyszíni szaktanács- adással szolgálnak a vásárlók­nak. A fiatal házasoknak lak­berendező nyújt segítséget a lakás belső harmóniájának kialakításában, de választ kaphat a látogató arra is, hogy miért nem tartósak a mai cipők? A gazdag, változatos prog­ram figyelembevételével a rendezők bízhatnak abban, hogy a bevezetőben idézett kérés visszhangra 'talál az emberek körében és az idei ismeretterjesztő napok sike­resen zárulnak. V. Kiss Mária Önkiszolgálás — gondokkal Minden újságolvasó előtt ismert, hogy nehéz helyzet­ben van a posta. Kevés a kézbesítő, újságárust pedig alig, ha lehet találni. A gon­dok enyhítésére, s azért, hogy az újságot szerető em­berek hozzájussanak a napi sajtóhoz, önkiszolgáló rend­szert vezetett be Salgótar­jánban. A kis ,.árus’’ megta­lálható a vasútállomáson, még inkább a főtéri aluljáró­ban. A forgalom azt bizo­nyítja, hogy megkedvelték az emberek az ©fajta árusí­tást. Ennek örülünk is. An­nak azonban már nem, hogy gz alig három hete „műkö­dő" önkiszolgáló hírlapárusí­tónál eddig több mint két­száz forint a „leltárhiány". Ügy létezik, akadnak még feledékeny emberek, akik csak az újságot veszik el, az érte járó filléreket elfe­lejtik a kis kazettába elhe­lyezni. A posta, a kiadóhivatal az olvasókért kezdeményezte at önkiszolgáló hírlapárusitást. Arra kérjük az olvasókat, be* csüljók meg, hiszen értük van. Stefan Oláh szlovákiai cim­balomművész, a besztercebá­nyai Járási művelődési ház munkatársa, a hazánkban is ismert Urpin-együttes tagja. Salgótarjánban az amatőr kép­zőművészeti kiállítás megnyi­tásán cimbalmozott. Szlovák népdalokat játszott. Beszél­getésünkkor Rábai Miklós Kossuth-díjas koreográfussal készített interjúmból említet­tem egy mondatot, Rábai Mik­lóstól azt kérdeztem: a ma­gyar néptáncon kívül mely népek táncait szereti a leg­jobban. Ezt válaszolta: Leg­jobban én a Kárpát-medence népeit szeretem, mert hiszen azok „állnak” a magyarhoz a legjobban. Tehát már sorol­hatnám is, hogy a szlovák, a szerb, a bunyevác, a rác, a horvát, a román táncokat. Lé­nyegében a Kárpát-medence táncait. — Valóban a magyar és a szlovák népdalkincs igen kö­zel áll egymáshoz, gyakori a Cimbalomművész közös motivumkincs — vá­laszolja a cimbalomművész. Bartók Béla korszakos je­lentőségű tevékenysége, a nép­dalgyűjtés, amelyet Kodály Zoltánnal egy időben kezdett, 1905-ben, szintén számos ha­sonlóságot feltár a Kárpát­medence népdalkincse között A népdalgyűjtési tevékenysé­gét szlovák nyelvterületekre is kiterjesztette. Á szlovák folk­lór tehát lényegében nem tér el a Kárpát-medence népei­nek folklórjától. Stefan Oláh 39 éves, eddig mintegy kétszáz fellépés van mögötte. Az Urpin-együttes tagjaként már bejárta fél Európát, legszívesebben fran­ciaországi. hollandiai, jugosz­láviai és magyarországi fellé­péseire emlékezik. — Repertoárja? — Lényegét azok a variá­ciók alkotják, amelyek szlovák népdalokra készültek. Ezek a dalok csodálatos me­sevilágot hordoznak, a balla­dák a szlovák múltba visznek el bennünket. Abba a világba, ahol a havas bércek oldalá­ban faházikókban él az em­ber, tiszta patakok csörgedez­nek, tiszta, nemes érzések szü­letnek. Gyakran a rossz, az erőszak lesz úrrá. Uralma azonban átmeneti, a népme­sék törvényei szerint győz a jó. Hallgatom a cimbalommű­vészt, betyárnótákat játszik (Zbojnicke piesne). Aztán fel­csendül a többi dal szomo­rúan és vidáman: Lucnice, Keby som bol vtáckotn. Hej, nőre háj, dolu háj, Janisko bélávy... Nem ismeretlenek ezek a dalok. (tóth) ANDRZEJ ZBYCH*. AOTAOTti (Lengyelből fordította: Varsányi István) Kulturális mozaik PALÓC HÁZ. A nem-, ti palócnap eseményei­ről. köztük az ideiglenes jelleggel berendezett palóc­hoz megnyitásáról már több­ször írtunk a közelmúltban. Az eredeti terv szerint mind­össze egy hétre tervezték az érdekes kiállítás nyitvatartá- sát, de a látogatók nagyszá­ma, az előre nem számítolt naisy forgalom miatt meg kellett hosszabbítani. A ki­csi palóc ház berendezéseit eddig 3—4 ezer ember tekin­tette meg. + A KPVDSZ KULTURÁLIS NAPOK (október 10—20) ese­ményei nagy érdeklődés mel­lett, sok résztvevő közremű­ködésével zajlanak. Október 12-én a KPVDSZ-klubban tartották meg az Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat dol­gozói a házi szavalóversenyt, ahol két első helyezés is szü­letett. A győztesek: Behkő Mái-ía és Gácsiik Bernadette, második, Uletve harmadik helyezettek: Szabó Ilona és Szabados Józsefné. Ma a nádújfalui körzeti AFÉS2- nél tort előadást a Szovjet­unióról. utazása élményeiről: Czene József, a szövetkezet igazgató elnöke. •» KARNEVÁL. Október 17. én, vasárnap délután négy órakor kezdődik Dorogháeén a színpompás szüreti karne­vál, A felvonulás után — este nyolc órakor —•, az elő­reláthatólag nagv számú mu­latni vágyó közönségnek a Kristály-zenekar szolgáltat zenét. Sir] TIT. Á mizserfaS ifi szőrű álie otthoniban is elkezdőd­nek á közeljövőben az isme­retterjesztő előadások. A programiban földrajzi és egészségügyi témák szerepel­nek. Az előadásokat a helyi Bányász művelődési ház se­gítségével szervezik, az Ott­hon Idas lakóinak nagy örö­mére. t magyar nóta", fis nép- dalestek. Október 17-én; este több helyen rendeznek magyar nóta. és népdalestet. A kisterenyei művelődési házban Boros Jolán. Tekeres Sándor. Nádori Erzsébet és Merén Lajos lép fel. Műso­ron Bartók Béla: Elindultam széb hazámból című műve. Szabolcsi Bence népdalfeldol­gozásai, valamint Fráter Ló. ránt. Kozák Gábor József nó-i tál és ciigánydalok szerepel­nek. Ugyanezen á napon Nagybátonyban az 57. számú Falatozóban Busái Antal, Hó­dos D. Sándor. Ötté Mária és Pintér Györgyi lép fel. — Akkor hát maga intézte őt el ? — Én. — Mit tud még? — Éppen eleget — Vála­szolta Kloss. Még mindig nem fedte fel valamennyi lapját. Huszonhat év után... ünnepélyesség, meghatott­ság érződött a hangulaton. Mint mikor olyan eseményre kerül sor, ami nem ismétlőd­het még többször. Rútságon, a járási hivatal kistanácster­mében búcsúztak munkatársai a nyugdíjba vonuló Emmer Eerenciöl, aki huszonhat éven keresztül nemcsak szemtanúja, de részese is volt a nagy vál­tozásoknak. Rakodómunkásként dolgo­zott, amikor 1943-ban kike­rült a frontra. Sebesülés, hosszú hónapok kórházban, később Rozsnyón ismeretlen barátoknál. A felszabadulás után szülőfalujában, Nógrddon kezdte el néhány társával szervezni a pártot. Három év­vel később, a Tolmácsi Gép­javító Állomás alapító tagja, majd állami gazdasági agro- nómus. 1955-től Nógrád köz­ség p"'•Hitkára. A járási me­zőgaz1- ’?• osztályon 14 évvel ezelőtt kezdett el dolgozni, közben különböző tanfolya­mokat, pártiskolát, esti egye­temet végzett. Megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért érdemérmet. Egy évvel ezelőtt kórházba került, hónapokig gyógyke­zelték. Most, hogy nyugdíjba ment, egyetlen kérése: adja­nak lehetőséget neki, hogy a volt munkatársaknak segítsen, dolgozhasson velük. — Nem tudok a négy fal között élni, cinberek nélkül. Segíteni szeretnék a fiatalok­nak, megértetni velük, aki tesz ezért a társadalomért, annak nem kell félnie. Ha vezető be­osztásba kerülnek, merjenek kezdeményezni. Előfordulhat, hogy követnek el kisebb hibá­kat, én is követtem el, de a dolgok helyrehozása mindig további erőt adott a munká­hoz. R. I. NÓGRÁD — 1971. október 15., péntek 17. — Maga alighanem meg­őrült! — kiáltotta a tábor­nok; Kloss pedig arra gon­dolt, hogy minden porosz tiszt elveszítené még mara­dék bátorságát is a topor- zékoló tábornok láttán. Ö azonban nem Volt porosz tiszt és Boldt merev arca, a gyűlöleten kívül, Csupán a játékos szenvedélyét szította benne. * — Tábornok úr természe­tesen megcáfolhatja ezt a kijelentést — folytatta nyu­godtan — de akkor arra a következtetésre jutok, hogy Stolp főhadnagy a saját sza­kállára, parancs nélkül akart házkutatást tartani Kiéld kisasszony lakásán... saját kulcsok Igényoevételével. — Az én tisztjeim csak parancsra cselekszenek, je­lentette ki a tábornok, s közben szivarra gyújtott. Azért meg kell adni, bi­zonyos értelemben lojális — gondolta Kloss. — Megengedi tábornok úr, hogy rágyújtsak? — kérdez­te. — Tessék — ^vakkantotta von Boldt, de ríem kínálta meg szivarral. — Ha tehát — Kloss most már csaknem suttogott — Stolp nem saját kezdemé­nyezésére cselekedett, akkor arra, amit keresett, csakis a tábornok úrnak lehetett szüksége. A kulcsokat kizá­rólag Ingrid Kieldtől kap­hatta, aki viszont este hat óra harminc körül titokza­tos körülmények között el­tűnt. —, SR.yan mit keresett vol­na íKoip? — a tábornok le­vette monokliját és most anélkül fürkészte Klosst lep­lezetlen érdeklődéssel. — A tábornok úr erre könnyűszerrel megtalálja a választ — felelte a főhad­nagy udvariaskodva. 1— Ostobaság! Nem szen­vedek inszinuációban, fiatal barátom. — Ügy gondolom — a tá­bornok haragja semmiféle hatással nem volt Klossra, — hogy Stolp rosszül hajtot­ta végre feladatát. Szikrázó tekintettel mére­gették egymást; von Boldt tábornok életében még nem fordult elő, hogy holmi Oberleutnantot egyenrangú partnerként kellett Volna kezelnie. — Mit akar maga tulaj­donképpen — csahintotta. Könnyed mosoly suhant át Kloss arcán; a tábornok ar­ca is megváltozott: letűnt ró­la a merev mozdulatlanság. — Alig valamicskét, tá­bornok úr. Annak Igazolását — hirtelenében nem találta a helyes kifejezést —, hogy Ingrid Kiéld kisasszonnyal ön rendelkezik. És tájékoz­tatást arra vonatkozóan, mit szándékozik vele tenni. A tábornok hallgatott. Rö­vid habozás után Klosst szi­varral kínálta meg. Az ezüst szivarvágót Is átnyújtotta. — Honnan van tudomása Stolpról? — Láttam őt Kiéld kisasz- szony lakásában. — Semmit sem tud — jelentette ki eléggé váratla­nul a tábornok. — Gestapo- babérokról álmodott talán? — Azt nem mondtam, hogy Müllerhez akarok men­ni. ö saját elhatározásából keresi Kiéld kisasszonyt. Ránézett a tábornokra és hirtelen arra gondolt, hogy talán hibát követett el. Vön Boldt elmosolyogta magát. A következő pillanatban azonban az öreg porosz arca megkeményedett. — Stolp ostobaságokat fe­csegett magának. (Nem is sejti, gondolta Kloss, hogy megtaláltam az írást, de meghagyom hibás feltétele­zésében.) Ha ön becsületes német tiszt, mert én tovább­ra is annak tartom — sza­vai csaknem kenetteljesen hangzottak —, bizalommal illenék viseltetnie Irántam és meg kellene értenie, hogy bármit teszek, Németország nagysága érdekében teszem. — Tekintetét ráemelte Bis­marck portréjára. — A tisz­ti becsület engedelmességet és hallgatást követel öntől. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom