Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-23 / 250. szám
J Nógiád vendége volt Szentiványi Kálmán Régi, és egyúttal gyakori vendége Nógrád megyének Szentiványi Kálmán. Író, újságíró, aki szívesen és nagyon sóikat utazik. — Gyalogolni jó — mondta valamikor Móricz Zsigmond. Az immár szállóigévé vált mondást úgy fogalmaznám, utazni jó. Emellett rendkí- bül hasznos. Különösen azok számára, akik emberekről, embereknek írnak... Az utalás Móricz Zsigmond- ra nem véletlen. Szentiványi Kálmánt ugyanis még a negyvenes évek elején, a nagy író fedezte fel, és „vezette be” az irodalomba. Móricz közölte első írásait és vitte Leányfalura. Abba a Duna parti, immár irodalomtörténeti érdekességgel bíró községbe, amely megfogta az első találkozáskor rögtön. Olyany- nyira. hogy közel húsz esztendeje végleg letelepedett Leányfalun. Az elmúlt napokban író-olvasó találkozóra utazott Szentiványi Kálmán ismét Salgótarjánba. A síküveggyárban és a nyomda még „friss” pinceklubjában találkozott olvasóival. — Gyakran jár iró-olvasó találkozóra? — Most körülbelül ezerkétszáz körül tartok. Nem akarok nagyképű lenni, de csak ezerig számoltam. Tovább nem. Gondolom, nem is ez a lényeg... Az író számára mindig izgalmas, és érdekes találkozás, ha munkásokkal, kétkezi dolgozókkal ül szemtől -szemben. A síküveggyárban szocialista brigádok vendége volt. A szokványos, mindig ismétlődő és a most először elhangzó, új kérdéseket summázza: — Az a benyomásom — ez nemcsak a salgótarjáni síküveggyárra vonatkozik —, hogy a szocialista brigádok egy kicsit, mintha zavarban lennének a kulturális vállalásokkal. Azt nagyon jól tudják, hogy milyen feladatok állnak a kollektíva előtt, mennyit kell teljesíteniük, hogyan dolgozzanak. Azzal viszont kevésbé vannak tisztában, hogyan művelődjenek, mit jelent a szocialista kultúra, hogyan teljesítsék a vállalást. Az a meggyőződésem, hogy elsősorban ebben kell segíteni a szocialista brigádokat. Keresni azt az utat, amely valóban elvezet a művelődéshez. Ne csak papíron legyen, hogy színházat látogatnak, moziba mennek avagy könyvet olvasnak. Elsősorban a formával birkóznak. Ebben kell tovább lépnünk. Nem árt megjegyezni, hogy Szentiványi Kálmán tíz szocialista brigád tiszteletbeli tagja az országban. Ismeri gondjaikat, gyakran ír munkásokról. A SZOT-díjat is a munkásélet ábrázolásáért kapta. Bár, amikor erről esik szó, megjegyzi: — Nemcsak a munkáséletről. hanem általában, az életről írok. Sok minden fűz a bányászélethez tó, szeretem a bányászokat. Megbecsülöm azt a nehéz munkát, amelyet végeznek. Talán hozzá tartozik az is, hogy életem legneheVÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK Jelenet a Bonanza című folytatásos kalandfilmből Változatos műsort nyújt hétről hétre a csütörtöki nap, Joggal nevezhetjük a tévé kisvasárnapjának. Legutóbb is már fél hatkor egy amerikai cowboyfilm szerepelt a műsoron A New Oorleans-i úriember címmel, másodszor jelentkezett A gép kérdez — a játékos válaszol rendhagyó ifjúsági vetélkedő és este a Zord folyó második, az elsőnél kevésbé sikerült folytatását láthattuk Aníisza címen. Ügy hiszem azonban, hogy a Nógrád megyei, főleg a salgótarjáni tévénézőket ezúttal az érdekes és izgalmas filmeken és vetélkedőn kívül sokkal inkább lekötötte A Tv Galériája című műsor, amelyben Czinke Ferenc grafikusművész életét, munkásságát ás alkalmi kiállítását isméi hettük meg. A Bolyai Gimnázium tanára, aki sajátos művészetével számos siker állomásaival dicsekedhet és már több esztendeje kiérdemelte a Munkácsy-díjat, ezúttal a nógrádiak számára is közelebbről mutatkozott be, hiszen ifjúságáról, életének maradandó benyomásairól vallott baráti, szubjektív hangon, mint aki immár a palócföldet második szülőföldjének tekinti. Végigkísérhettük művészi fejlődését is, amely mélyen gyökerezik abban a népi talajban, amelyből a puszták népének népi művészete, álomvilága táplálkozik. Megható, szinte megrázó volt találkozása azokkal, akik gyermekkorának ismerői és felnőtt barátai voltak, s az új ismerősökkel is, Somogyi József szobrászművésszel és Béres Ferenc népdalénekessel. S öröm volt hallani dr. Boros Sándor szavait Salgótarján és Nógrád megye kulturális fejlődéséről, a képzőművészet jelentőségéről, amit többek között az tó bizonyít, hogy Lóránt János SZOT-díjas festőművész után Czinke Ferenc bemutatkozása a Tv Galériájában megyénkből immár a második. * A mai, szombati műsorból olvasóink figyelmébe ajánljuk az Antennát (14.40), a Hans Beimler bajtárs harmadik részét (15.20), A tenger titkai sorozatot (17.25), A gép kérdez — a játékos válaszol vetélkedőt 18.30), a három Arany-verset (18 55) és Ránki Dezső zongoraművész fertődi hangversenyét (22.25). L. Gy. 4 NÓGRÁD - 1971. október 23., szombat zebb korszakában bányászok között éltem, akik sokat segítettek ... A nyomda pinceklubjában fiatalokkal találkozott, akik elsősorban azt firtatták, miként vélekedik az író a mai fiatalokról. No, meg arról is szó esett, hogy a mai irodalom nem őszintén ábrázolja a fiatalokat. — A véleményemet elmondtam. Szerintem nincsen baj a mai fiúkkal, lányokkal. Semmi értelme megkongatni a vészharangokat. Külsődleges jegyek alapján nem lehet ítélni. A hosszú haj, a túl színes öltözködés, a tiki-taki múló divat. Tíz év múlva talán homlokegyenest más tetszik a fiataloknak. Arról kellene többet beszélni, hogy gondjaik is vannak, az elhelyezkedésben. itt-ott az érvényesülésben. lakáshoz nehezebben jutnak. A belső tartás, a munka a fontos, ezzel pedig a fiatalok nagy részénél nincs baj. Hogy írok-e fiatalokról? Ha megfelelő témát találok, amiről úgy érzem, hogy újat mondhatok vele, természetesen. Szentiványi Kálmánnak eddig tizennyolc könyve jeleni meg. A tizenkilencedik most van nyomdában. — Címe? — Férfiak fehérben. Egy munkáscsalád életéről szól, ahol a férfiak ünnepnapkor mindig hófehér ingbe öltöznek. A fiatalabb és az idősebb generáció csap össze, amikor már nyilvánvalóvá válik, hogy a család nem maradhat együtt. Akit érdekel, úgyis elolvassa majd a könyvet... — Gyorsan dolgozik? — Igen. De többször átírok egy-egy fejezetet mindaddig, amíg nem vagyok teljesen megelégedve vele. Egyébként minden nap dolgozom. Azt tartom, hogy a szellemi munkával foglalkozó embernek ugyanúgy szüksége van az állandó és rendszeres tevékenységre, mint a sportolónak az edzésre. — Mi volt a legérdekesebb kérdés, amit író-olvasó találkozón feltettek? — A hatvanas évek elején, a tsz-szervezés korában, a Dunántúlon az egyik termelőszövetkezetben megkérdezték, ha most azonnal felvennének tagnak, belépnék-e? Azt válaszoltam: ha a munkám idekötne, szívesen. — Mikor látogat Nógrádba legközelebb? — Amint meghívnak ... Cs. E. Kulturális MILYEN KÖNYVEKET KERESNEK? Ezt a kérdési tettük fel a salgótarjáni Állami Könyvesbolt vezetőjének, aki különösebb előtanulmányok nélkül tó nyomban válaszolni tudott: jelenleg Ha- sek Svejkje, Móricz Zsigmond Rózsa Sándor-ja, és Radó Sándor Dóra jelenti-je a sláger. Sokan keresik a Képes történelem legújabb kötetét is, amely a magyarországi törökvilágot mutatja be. S még mindig tart a Forsyte Saga- hullám, a decemberben megjelenő kötetekre máris sok az előjegyzés. ★ BERGENDI, ILLÉS, SCAM- POLO. Havonta egyszer köny- nyűzenei, vagy beachangver- senyt is élvezhetnek a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ látogatói. Október 27-én, jelenleg a népszerűségi lista élén járó Bergen- di-együttes látogat el Salgótarjánba, de a novemberi műsorban tó szerepel érdeklődésre számot tartó esemény. November 22-én, hétfőn ugyanis 17 és 20 órai kezdettel Illés- és Scampolo-hang- versenyt rendeznek a megyei művelődési központ színház- termében. ★ EGY FÖLFEDEZETT DRÁMAÍRÓ. Az ember tragédiája, a Mózes, a Csák végnapjai után a napokban újabb Ma- dách-drámát mutattak be a veszprémi Petőfi Színházban Csak tréfa címmel. Ha Madách újrafelfedezésének másodvirágzása van, ezt a veszprémi színház kétszeresen ápolja, hiszen a Mózest is ott játszották először Keresztúri Dezső Madách-emlékplakettes átdolgozásában. A Csak tréfát Hubay Miklós alkalmazta színpadra. Számunkra különös érdekessége, hogy az új Madách-drámát Pétervári István, a színház igazgatója rendezte, aki nemrégiben kapta meg Salgótarjánban a Ma- dách-emlékplakettec. VIDRÓCZKYÉK VELENCÉÉRT. A gyöngyösi Vid- róczky népi táncegyüttes, amely harmadik díjat nyert a goriziai folMórfesztiválon, fellépett a duinói herceg hatszázéves palotájában is. Érkezésükkor meglepetten látták, hogy a kastély jelenlegi tulajdonosa. Reimondo di Torre herceg nyakában táblával, kezében tálcával a bejáratnál ül. Mint kiderült, az eiőadás vendégeitől gyűjtött adományokat a süllyedő Velence megmentésére. A herceg a műsor után kastélyában végigkalauzolta a gyöngyösi táncosokat. * ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁSOK. November első felében több ismeretterjesztő előadás is serepei a salgótarjáni művelődési házak nrog- ramjában. A Kohász Művelődési Központ nyugdíjasok klubjában november 4-én tizenhét órakor Az akarat az ember életében címmel tartanak előadást. November 8-án, a megvei művelődési központ nők klubjában az egészséges életmóri, az egészséges étrend szerepel a programban. November 10-én 18 órakor az öblösüveggyári művelődési házban a Szoviet líra kincsesháza címmel tartanak ismeretterjesztő előadást. November 12-én, 17 órakor pedig ugyanitt A szovjet dráma (Csehov és Gorkij? szerepel a műsoron, ★ A BOLOND LÁNY. A fővárosban, a Madách Színház Kamaraszínházában évek óta kasszasikerrel játsszák Marcel Achard: A bolond lány című vígjátékát. A bolond lány több mint bűnügyi vígjáték, értékesebb annál, mint a közhasználatban ez a fogalom jelent. Achard darabja ugyanis felvet egy alapvető erkölcsi kérdést tó, a tisztesség és a karrier örök dilemmáját. Nem véletlen tehát, hogy érdeklődés nyilvánul meg a miskolci Nemzeti Színház vendégjátéka iránt is, amely november 2—3—4-én ugyancsak A bolond lányt adja elő illusztris szereposzt ásban. * HANGLEMEZEK KÖLCSÖNZÉSE. A Balassa Bálint megyei Könyvtár új szolgáltatásként bevezette az irodalmi hanglemezek kölcsönzését. A hanglemezeket minden könyvtári tag díjmentesen kikölcsönözheti az olvasóterem nyitvatartási ideje alatt. Számos prózai mű és szép vers megtalálható hanglemezen. Így többek között az Anna Karen inából Horvai István ad elő monológot. Az ember tragédiájából Sinkovics Imre tolmácsolásában hallgathatunk részléceket, Kodály Zoltán személyesen beszél alkotásról, tudományról, nevelésről, Gábor Miklós, a Hamletból mond monológot. Kikölcsönözhető Somlai Artur tolmácsolásában néhány részlet a Toldi estéjéből, Ascher Oszkár József Attila: Medvetánc című versét adja elő és megtalálható Babits Mihálv Jónás körívvé, Gáti József tolmácsolásában. Csak a műsorfüzetben... — Ma író-olvasó találkozó lesz, ha jól emlékszem. — Hol is. — Megnézem a műsorfüzetben. Olvasom: „Öblösüveggyári MH: Író-olvasó találkozó Fehér Klára és Nemes László (18 óra).” Ügyelve arra, hogy el ne késsek, pár perccel 18 óra előtt az öblösüveggyári művelődési ház előcsarnokába léptem. Amire figyelmes lettem első pillanatban, az asztalra kirakott könyvek. Naivan arra gondoltam, talán a jelenlevő alkotók művének néhány példánya látható. Talán rögtönzött vásár a szerzők publikációjával. Reményem száj jeli őszi ott, mivel műszaki könyvek sokasága hevert ott, és csak két férfi állt az asztalnak támaszkodva. Odamentem hozzájuk — gondoltam megkérdezem melyik helyiségben van a találkozó. Értetlenül néztek rám. — Milyen találkozóra gondol az elvtárs? — Író-olvasó találkozó. — Nem tudok semmilyen találkozóról. Nekem tudnom kellene, mert az igazgató szólt volna és akkor berendezzük a termet. Nem tudom, kérem. Talán nyomdahiba, vagy elírás? — gondoltam. Melegében elmentem a József Attila Megyei Művelődési Központba. Furcsán néztek rám a portán és közölték: ma Ilyen rendezvényük nincs, s nem is tudnak róla. — A művelődési csoportnál van még valaki? — Már csak én vagyok benn — szólalt meg egy csinos, fiatal, szőke hölgy. — Megkérdezte, mi a probléma. Elmondtam a „históriát”. — Nem tudom, mi történt, tudok róla, a műsorfüzetben szerepel — válaszolta. — Nekünk nem jelezték, hogy elmarad. Bementünk az irodába és megnéztük az öblösüveggyári művelődési ház igazgatója által leadott programot. Ott is szerepelt október 19-i dátummal a találkozó. A gazdag és szép program önmagában még nem sok, ha megvalósulatlan marad. Sajnálatos, hogy csak a műsorfüzetben volt író-olvasó találkozó. Saxinger Árpád ANDRZEJ ZBYCH: (Lengyelből fordította: Varsányi István) 21. Müller arcára visszalopako- dott a bizalmatlanság. — Hogy értsem ezt? — Az admirális úr — foly. tatrta kimért lassúságigái Kloss — nagyon szeretné tudni, miért érdekli önöket Ingrid Ki. éld? Le is kapott bennünket. Schultzot és engem, amiért hagytuk kisiklani a lányt a kezünk közül. Ügy gondolta hogy hasznát vehettük volna. — Értem! — nehéz lett volna megmondani, vajon Müller hisz-e szavainak. — Maga tehát azon a véleményen van. hogy az admirális nem tudja, hol tartózkodik ez a Kiéld Lány? — Nem tudja — válaszolta Kloss. Közben arra gondolt, hogy egyáltalán nem lehetetlen hogy valamelyik nap Cana. risnak az ő előadására kerekedik kedve: egy sarast sem adna a német kémszolgálat főnöke lojalitásáért, de most nem játszhatta másként szerepét. — Feltételeztük — mondta Müller —. hogy az ügyben mégis benne volt a kezük az Abwehr embereinek. Az egyik legkiválóbb ügynöknőnket tüntették el — ordította, ismét elvesztve önuralmát —. meri az Abwehr irigyli sikereimet. Canaris szeretné jelenteni a Führemek. hogy csak az ő apparátusa számít, de ebből nem eszik. — Hauptstrumführer úr — szólalt meg tómét Kloss —. s ezúttal újra érezte, hogy megcsapja a nagy játék levegője —. tegnap Ingriddel az .,Aram,ysárkány”-ban voltam. Láttam, amikor a bárban egy fiatal, polgári ruhás egyénnel beszélgetett Ingrid... A két gestapós feszült figyelemmel hallgatott Kloss pedig szőtte tovább fantasztikus meséjét. — Természetesen nem sokat törődtem a dologgal, sőt már el is felejtettem, de ma este mégis kapcsolatba hoztam a jelenetet Ingrid eltűnésével... (Ha ez a Boldt közben kiengedné Ingridet, jól felsülnék — gondolta. Az admirálissal folytatott beszélgetés után azonban már úgy gondolta. hogy erre mégsem kerülhet sor.) Nos, há'c... — Hogy festett az a férfi? — üvöltötte Müller. — Magas, vékony, hosszúkás arcú. jellegzetes sebhely- lyel rajta. Olyasféle heg volt az arcán, mint Schábéén... Megállt. Müller gyanakodva nézett munkatársára. — A beszélgetésüket, sajnos nem hallottam, de amikor elmentem mellettük, néhány szó azért megütötte a fülemet: akkor hát holnap Potsdam. ban. — Erről miért nem szólt előbb? — Féltékeny voltam Ing. ridre. Azt hittem, randevút beszélnek meg. Egész éjszaka Potsdamban csavarogtam... — A motorkerékpárral tehát Potsdamban járt? — Ügy van — hagyta helyben Kloss. — Schabe! — rendelkezett Müller —. a tartalék fésülje át Potsdamot Is! Velünk tart? — Nem. Most már szívesebben hazamegyek — jelentette ki Kloss. — Gondolom, mára elég volt! Erre még álmában sem számított. Amikor bementek a garázsba, az egyik udvar végében, és látta arcukon a hűvös, elszánt kifejezést, kezdte megérteni, hogy a legnehezebb még hátra van. A Gestapo épületétől nem messze vártak rá. Kiléptek az árnyékból, és karon ragadták őt... Schultz és Stolp. Az elegáns Schultz és Boldt bekötözött fejű, faragatlan segédtisztje. — Megőrültetek! — mondta. Ide hozták őt ebbe a garázsba, teljes némaságban, és mindketten f elővették fegyverüket. Kloss pisztolyét Schultz elvette, s a köpenye zsebébe csúsztatta. — Hans — szólalt meg végre —, Hans, te, hólyag... azt hitted, hogy falhoz állítasz bennünket. Megmondtam: ne hagyd el az „Aranysárkány”-! Rohadt ügybe keveredtél, fiú... — Együttműködtök — jelentette ki Kloss. — Mindjárt gondoltam. — Ne szórakozz vele! — vakkantotta Stolp. — ö Intézett el így engem. — Kezével végigsimította homlokát. — Most járjon a szád! — fordult Klosshoz — miket meséltél Müllernek? Kloss hirtelen nevetésben tört ki. Micsoda ostoba helyzet! Micsoda káosz! Néztek rá. mintha megőrült volna... IFolytatjuk) ,
