Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-13 / 241. szám

Vízügyi bemutató a Tiszán A KözépHsza vidéki Vízügyi Igazgatóság operatív védelmi szervezete bemutatót tartott a vízkárelhárítás legújabb technológiai módszereiről. Bemutatták az olajszennyeződés el­hárításának korszerű módozatait, az árvízvédelem új gépeit. Képünkön: A perlittel meg. kötött olajat szivattyúzzák a víz felszínéről Mit lehelne itthon hasznosítani ? (II.) Nem „csodaszer”, matematika! A MEZŐGAZDASÁGI ter­melés rendkívül sokrétű, a munkafolyamatok hosszúak, bonyolultak és ídényszerűek. Mindez már eleve indokolja, hogy az üzemi vezetők, irá­nyítók döntéseiket — ezt a munkalélektani szempontból legnehezebb tevékenységet — minden vonatkozásban meg­alapozzák. A matematika be­hatolása a mezőgazdaságba tulajdonképpen a fejlődés ter­mészetszerű következménye. Hatékonyabb gazdálkodás nem képzelhető el a termelés szakosodása, szerkezeti ará­nyosság kialakítása, műsza­ki, technikai felszereltség és jó tervek nélkül. A tervezés­nél számos változó és korláto­zó tényezőt kell figyelembe venni. Pl. a növénytermesz­tésben különböző minőségű földek vannak, korlátozó té­nyezők a területi, illetve ága­zati méretek stb. Felvetődik a kérdés, vajon hogyan készülnek manapság a mezőgazdasági tervek? Ál­talában az évek során felhal­mozódott gyakorlati tapaszta­latokat hangolják össze a szö­vetkezetek a rendelkezésre ál­ló termelési kapacitással, a pénzügyi erőforrásokkal és alapokkal. Eleve van tehát egy tapasztalati elképzelés a termelési szerkezetre, az egyes termékek hozamaira, a ráfor­dításokra és a pénzügyi elő­irányzatokra. A matematika alkalmazásá­val a hagyományos terv kor­látái átléphetők. Tudományo­san kiszámíthatjuk és felvá­zolhatjuk üzemünk optimális termelési szerkezetének mo­delljét. A makói „Lenin” Mg Tsz- ben — ahová a tapasztalat- csere során ellátogattunk — bepillanthattunk az egyik leg­egyszerűbb matematikai mód­szer. a lineáris programozás gyakorlati alkalmazásába. A módszert dr. Varga Gyula, az Agrárgazdaságiam Kutató In­tézet kandidátusa, az üzemi tapasztalatokat a termelőszö­vetkezet főkönyvelője ismer­tette. Először is meg kell állapí­tanunk, hogy a lineáris prog­ramozás nem teljesen újszerű a mezőgazdasági tervezésben. Lényege: keresni és kiválasz­tani a sok lehetőség közül az adott mezőgazdasági üzem termelési szerkezetének leg­kedvezőbb megoldását. A programozás tehát már ma­gában foglalja, | hogy konkrét cél kidolgozásáról van sző. Termelőszövetkezeteink cél­ja elsődlegesen a bruttó jöve­delem vagy a nyereség maxi­malizálása, az egységnyi ho­zam, vagy termék előállításá­hoz minimális költség, élő vagy holt munka felhaszná­lása stb. A LINEÁRIS progra­mozás legkülönfélébb kér­désekre adhat választ. Töb­bek között megmutatja, hogy az üzem termőhelyi és köz- gazdasági tényezői függvényé­ben mekkora legyen az ágazat mérete, ha például csökken a munkaerő, ha növekszik egy termék ára, ha változnak a közgazdasági szabályozó rend­szer egyes elemei, ha egy ága­zat veszteséges volt és nyere­séges lett és így tovább. Az optimális terv készítésének kiindulópontja a rendelke­zésre álló termelési eszközök (termőföld, gépek) „feltérké­pezése”, valamint a munkaerő számba vétele. A modell készítéséhez a makói Lenin Mg Tsz-ben négy technológiai terv készült. Ez 104 változó és 111 korlá­tozó tényezőt tartalmazott. A közismert makói hagyma ter­melésénél ilyen korlátozó szempont az adott vetésforgó, az elővetemények, az egyéb ágazatok mérete. Általában értékesítési árom számoltak, mert a termelőszövetkezet jö­vedelmében ez játszik szere­pet. A gazdasági általános költséget — mivel nem na­gyon függ a termelés szerke­zetétől — csak a termelési fo­lyamat végén terhelték az ágazatokra. A vizsgálat egy-két konkrét kérdésre is rávilágított. Amennyiben egy ágazat 10— 15 százalékos hozamszint- csökkenós mellett sem válto­zik méretében, akkor az az ágazat stabilnak mondható. Felvetődhet még az is, hogy mikor cél elsődlegesen a bruttó, s mikor a nyereség maximalizálása. Amennyiben az élő munka részaránya nem csökkenthető, akkor a cél el­sődlegesen a lehető legna­gyobb bruttó jövedelem el­érése. Ha korszerű termelési eszközökkel az' eleven munka pótolható, akkor a nyereség fokozása az elsődleges cél. A különféle számítások, in­formációk csak segédeszközök a szakemberek kezében. Csak akkor válnak hatékony útjel­zővé, ha az útkeresés már az alapoknál, a tervek előkészí­tésénél elkezdődik. Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy az üzemi vezetőkben tudatosulni kell, milyen fontos szerepe van a különféle fejlesztési tervnek. A lineáris programo­zásra épülő terv valóságos szám tengerből, elektronikus számítógép segítségével ké­szül. A módszer, ahogy dr. Varga Gyula jellemezte, nem csodaszer és egyáltalán nem csökkenti az üzemi vezetők felelősségét a döntések követ­kezményeiért. MIT jelenthetnek a mate­matikai módszerek a szakem­berek számára? Felhívják fi­gyelmüket a bonyolult piaci kapcsolatokra, a fogyasztási szerkezet változásaira, a gyors gazdasági növekedésre. A ve zetők csali úgy tudnak lépést tartani a követelményekkel, ha egyre szélesebb látókörrel, mind nagyobb tájékozottság­gal rendelkeznek. A gazdál­kodáshoz — akár rövid vagy közép távon nézzük a kérdést — helyesen értelmezett, min­den vonatkozásban kidolgo zott konkrét, megalapozott fejlesztési tervek és célkitű­zések kellenek. Ebben lehet­nek segítőtársaink a matema­tikai módszerek. Dr. Gyöngyösi István (Folyt, köv.) H kommunális igüaur politikai faladat Is Minden anyagi erőt a rís- és energiaellátásra és útépítésre Ez a megállapítás hétfőn, a salgótarjáni városi pártbi­zottság ülésén hangzott el, amikor dr. Tóth Istvánnak, a városi tanács elnökének elő­terjesztésében megvitatták a negyedik ötéves terv legfonto­sabb fejlesztési céljait bizto­sító kommunális feladatokat és a fejlődés várható társadal­mi-politikai hatását. Az elő­terjesztés egyáltalán nem festett ragyogó képet a me­gyeszékhely kommunális ellá­tásáról. Ez azért következett be. mert a városfejlesztés minden tervidőszakban csak a legszükségesebb fejlesztése­ket tudta végrehajtani, a ma­gasépítési beruházások mellett a közművesítési feladatok időben soha nem érték utói a kívánt ütemet. A létrejött fe­szültségek feloldása az egész város fejlesztése érdekében rendkívül sürgős feladat. Ezért is került a témakör a városi pártbizottsági ülés elé, vi­szont a jelenlegi helyzet arra készteti a város párt- és ta­nácsi vezetőit, hogy a negye­dik ötéves terv hátralevő idő­szakában meghatározzák a tennivalókat. városi lakásoknak mintegy negyven százaléka lesz gázfű­téssel ellátott. Nem ilyen ked­vező a helyzet a távfűtő rend­szernél, amelynek kapacitása már csaknem 100 százalékban kihasznált. A negyedik öt­éves tervben viszont 13 intéz­mény és 1400 városközponti lakás fűtését csak ezzel a fű­tési móddal lehet megoldani. 1973 után a város növekvő energiaszükségletét csak ab­ban az esetben lehet kielégíte­ni, ha a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemek továbbra is üzem­ben tartja saját gőztermeiő kazánjait. De ezeket a megol­dási lehetőségeket is figyelem­be véve, hosszabb távon tisz­tázatlan a távfűtési rendszer bővítése. Vízből hiány Ágazatonként A városi pártbizottság szin­te ágazatonként vizsgálta és elemezte a város kommunális helyzetét. Szinte valamennyi területen nagy a lemaradás. Salgótarján ipari központ, így vüiamosenergia-f elhasználása is nagy. A városiasodás, a korszerű lakások, a lakáskul­túra mind olyan tényezők, melyek az energiaigényt a korábbi időszakhoz képest nö­velik. Figyelemmel arra, hogy az ipari villamosenergia-fel- haszmálás arányával megegye­ző, a lakossági energia várha­tó mértéke, bővíteni, fejleszte­ni kell az energiaellátás rend- szeret. Ezek miatt az új, úgy­nevezett táppont megépítése szükséges, de anyagi fedezete eddig tisztázatlan. Salgótarjánban két korszerű fűtési rendszer alakult ki, ne­vezetesen a gáz- és távfűtés. A vezetékes földgázszolgáltatás már a harmadik ötéves terv­ben megkezdődött a városban, s ma mór az ipari üzemek je­lentős része, valamint 1223 la­kás földgázt használ. A táv­fűtési energiafelhasználása 1964-ben kezdődött, s ma az üzemek és intézmények zömé­ben és 1388 lakásban van táv­fűtés. Az a ténj', hogy a vá­rosban levő lakások egynegye­de korszerű fűtéssel rendel­kezik, az életszínvonal-növe­kedés jelentős tényezője, en­nek kapcsán a város további építése során, a korszerű fű­tőenergiát továbbra is a gáz- és távfűtéssel kívánják meg­oldani. De a gázvezeték beru­házásai jelentősen elmaradtak a tervezett ütemtől, így elő­fordul egyes lakóépületeknél, hogy kettős tüzelésű módra kell. illetve kellett azokat megépíteni. Gázvezeték 1973-ban Jelentős változást a Ve- csés—Hatvan—Salgótarj án kö­zött megépülő gázvezeték je­lent majd, ami 1973-ban már gázt szolgáltat a városnak. E beruházás eredményeként le­hetőség nyílik arra, hogy a negyedik ötéves terv végére a Megjelent a Fáklya Mi a holográfia, hogyan lett egy moldvai erdészlányból világ­hírű Pillangókisasszony; ki volt Polenov, akinek Oka menti házát tízezren keresik fel évente; hogyan merítenek a népművészet kin­csestárából a szovjet divattervezők; milyen a nő helyzete a szov­jet társadalomban; miből lett a nálunk is kedvelt ékkő, a boros­tyán? — minderre képekkel illusztrált cikkekben választ ad a Fáklya legújabb száma. Ezúttal is több érdekes hírt közöl ar­ról. hogy milyen újabb intézkedések szolgálják a szovjet emberek mindennapi gondiainak könnyítését. Színes riport számol be a moszkvai Nagy Színház budapesti vendégjátékáról. Rumjancev aka­démikus a szovjet tudomány fejlődésének útjait ismerteti, két írás pedig a szocialista országok gazdasági együttműködésével foglal­kozik; egyik az integráció előnyeit fejtegeti számadatok alapián, a másik a baráti országok hajósainak összefogását méltatja. Meg­ismerkedhetnek az új szám olvasói egy magyar internacionalista veterán életével. A lapot a nők rovata, sportkrónika és két ke­resztrejtvény teszi változatosabbá. Salgótarján vízellátási rend­szerét a felszabadulás után több önálló, korszerűtlen egy­ségből kapcsolták össze. Nap­jainkig nem készült ‘egyetlen olyan terv sem, amely a vá­ros vízhálózatát és -berende­zéseit összefüggésében vizs­gálta volna. Az összekapcso­lást követően, rekonstrukciós munkálatok nem történtek a megyeszékhelyen. Az ipari üzemek rekonstrukciójánál, új üzemek telepítésénél senki sem szerzett érvényt annak, hogy a beruházás terhére a víz kapacitását bővítsék. A lakásépítési program 1972—73. táján éri el a maximumát. Ezzel egyidőben számolni kell azzal, hogy a város területén újabb vízellátási gondok je­lentkeznek. A tervidőszak vé­gére, a várható vízhiány Sal­gótarjánban eléri a napi 1500 köbmétert. Az észak-nógrádi regionális vízmű II. ütemének megvalósítási ideje az ötödik ötéves tervre tehető, s csak ezzel oldható meg a város víz­igényének kielégítése. De ad­dig is több intézkedésre van szükáég. Az ipari üzemek je­lentős ivóvízmennyiséget hasz­nálnak fel technológiai cél­ra. Az, hogy a kohászati üze­mek a mátraszelei tóból fel­ajánlotta a vízszolgáltatást a város számára, még nem ele­gendő a gond megoldására. Más intézkedésekre is szük­sége van a városnak. Bár a Nógrád megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat a negyedik ötéves terv során, mintegy húszmillió forintot költ a vezetékhálózat és az ellátó berendezések korszerűsítésére, még mindig nem elegendő a teljes rekonstrukció megvaló­sítására. A város ivóvízellátási prob­lémáihoz hasonlóan jelentke­zik a csatornázás nagyfokú korszerűtlensége. Ezeket a fel­adatokat minden estben má­sodlagosan kezelték, és a ma­gasépítési beruházások mellett elmaradtak a fejlesztésben. A város ipari és centrális építé­se idején a kiszolgáló alap — a közművesítés — mindig a város gondját és feladatátké­pezte. A gond abból adódott, hogy a beruházások megvaló­sításában a létesítők erre kü­lön pénzeszközt sohasem for­dítottak. Ma, Salgótarjánban éppen ezért, döntő jelentősé­gűvé vált az alapközművesí­tés korszerűsítése, fejlesztése. A negyedik ötéves terv során, a pénzügyi lehetőségek figye­lembevételével, csak a leg­fontosabb feladatokat tudják megvalósítani. Ezek közé tar­tozik az Arany János út, az öreg József-i alapközművek, a városközpont alapközmű- rekonstrukciója, a tisztítótelep bővítése, a Tarján-patak Se- baj-telepi szakaszának bőví­tése. E munka elvégzése azon­ban még mindig kevés. Salgótarján úthálózata mel­lőzte a tervszerűséget. A föld­rajzi viszonyokkal együtt, a tervszerűség hiánya hozta lét­re a korszerűtlen vonalveze­tésű úthálózatot, mint öröksé­get. A negyedik ötéves terv időszakában tovább folytató­dik a város útjainak felújítá­sa és korszerűsítése. Erre a munkára 52 millió forintot biztosít a tanács. A megnöve­kedett forgalmi igény és az úthálózat korszerűsége azon­ban megköveteli az új, 21-es számú főközlekedési út meg­építését is. ebben a tervidő­szakban. A kilátások azonban nem biztatóak. Márpedig az új 21-es út megépítése előfel­tétele a következő tervidő­szakban induló nyugati város­rész építésének is. Korszerűbb postai szolgáltatást A kommunális szolgaitatá­sok között szerepelt a városi pártbizottság ülésén a távköz­lés és a postai fejlesztés. Itt is megállapítható, hogy Sal­gótarján jelenlegi postai ká­belhálózata és telefonközpont­rendszere elavult. így, a je­lentkező igényeket sem tudják kielégíteni. Az elmúlt ne­gyed század alatt számításba vehető fejlesztés nem történt a postánál. A megyeszékhely területén nyilvános telefon- állomás nincs, a telefonköz­pont korszerűtlen és túlter­helt. De már megkezdődött a város postai kábelhálózatának rekonstrukciója. Szükséges azonban, hogy a negyedik öt­éves tervben tovább folytassák ezt a munkát, s 1'973-ra elké­szüljön az új, műszaki posta­épület. Távlati tervek alapján A kommunális igény kielé­gítése politikai feladat is. Ezért a városi pártbizottság úgy foglalt állást, hogy a kommunális feladatok végre­hajtása céljából, a városi ta­nács az általános rendezési terve alapján készíttessen táv­lati programterveket a villa­mosenergia-, az ivóvízellátás, a csatornázás, az úthálózat és a postai fejlesztés témaköréből. Határozzák meg, hogy a még meglevő elmaradásokat a szükséges fejlesztések mellett, hogyan lehet pótólni. Az elké­szült tervek alapján határozza meg a városi tanács az ötödik ötéves közép távú tervét is. A legfontosabb azonban az 1971—72. évi operatív felada­tok végrehajtása. Ezért a vá­rosi tanács saját pénzügyi eszközeiből biztosítsa időben, az új lakóterületeken a villa­moshálózat-fejlesztés ráháruló részét, a gázprogramban meg­határozott épületek belső gáz­szerelését. A jövő évben je­lentkező gőzhiány megszünte­tésére haladéktalanul intéz­kedjék, s még 1973-ig meg kell építeni az erőmű és a hőköz­pont közötti új gőzvezetéket. A városi tanács intézkedjék az ivóvízellátás átmeneti nehéz­ségeinek megoldására. A szennyvíztisztító telepet a ter­vezett időre va’ósítsa meg. Az új, 21-es főközlekedési út meg­építése érdekében sürgesse a negyedik ötéves tervidőszak] befejezést. És még leheCSe so­rolni azokat a feladatokat, amelyeket a városi pártbizott­ság a tanács számára megsza­bott. A városi pártbizottság ilyen témát még nem tárgyalt. De fontossága szükségessé tette a széles körű vitát, hiszen a kommunális feladatok megva­lósítása meghatározza a ne­gyedik ötéves terv sikeres tel­jesítését és az ötödik ötéves terv jó előkészítését, illetve indítását. Ezek a feladatok közösek, végrehajtásukért ösz- sze kell fogni a városban. S. L. NÓGRÁD — 1971. október 13., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom