Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-12 / 240. szám

Világnézet az AZ IDEI tanévben 625 gimnáziumi, illető­leg szakközépiskolai IV. osztályban tanítanak egy viszonylag új tantárgyat. Hetenként há­romszor (a közgazda-sági szakközépiskolákban kétszer), kerül sor a világnézetünk alapjai órákra. Célja: a marxista természet- és társada­lomfilozófia alapjainak megismertetése és el­sajátítása. Ehhez az egyes, korábban tanul­mányozott szaktárgyak: a fizika, a kémia, a biológia, a történelem, a lélektan keretében tanult természeti és társadalmi törvénysze­rűségek szintetizálására vállalkozik a világ­nézetünk alapjai című tantárgy. A világné­zeti foglalkozások célja a társadalom moz­gástörvényeinek tanulmányozása olyan po­litikai problémák tükrében, mint: milyen ko­runk modem kapitalizmusa, milyen szocia­lista társadalmunk szerkezete, jogalkotása, intézményszervezete, gazdaságpolitikája. Sok szülőben él valami olyan hiedelem, gyanú, hogy a világnézeti órákat is iskola alkalmi „politizálásra” használja fel. Ez annyiban igaz, hogy valóban politikát tanul­nak a negyedikes gimnazisták és szakközép- iskolások. Csakhogy a világnézeti órák célja nem napi hirek ismertetése, kommentálása, hanem ann-a-k a sajátos képességnek kifej­lesztése, hogy a fiatalok el tudjanak igazod­ni a politikai eseményekben, társadalmi fo­lyamatokban. A hír ugyanis, amelyet a rá­dió, a tv ismertet, az újság közöl, önmagá­ban nem teljes információ. De ha beavatjuk a fiatalokat az események előzményébe, ak­kor minden közlés — a már ismert össze­függések alapján — teljesebb képet, jelentő­séget nyer. A tantervek összeállítói, tanárai azt remélik, hogy az eligazodásnak e képes­ségének fejlesztésével korszerű szemléletet alakíthatnak ki. Ehhez persze sajátos ismeretanyag szük­séges. A világnézetünk alapjai tantárgy — ugyan alapfokú, — de nélkülözhetetlen filo­iskolapadban zófiai; politikai gazdaságiam, szociológiai, jo­gi fogalmak tisztázására szolgál. Magától ér­tetődő, hogy az ilyen fogalmakat ugyanúgy meg kell tanulni, mint bármely más tárgy fogalomrendszerét. Csakhogy az órák vezetése és a tanítás módszere különbözik a többi tantárgyétól. Ezeken az órákon az uralkodó módszer a beszélgetés, a vita. Bács-Kiskun, Komárom, Nógrád megye iskoláiban egy-egy téma kap­csán a diákok szabályos magnóinterjút ké­szítenek az órák előtt gazdasági és állami vezetőkkel, az éppen időszerű tantárgyi té­mákról. Az órán visszajátsszák a magnósza­lagot, és erről folyik a vita. Máshol egy-egy tévéműsor, mozi, színházi előadás ad alkal­mat a vitára, véleménycserére. Sok tanuló személyes feladatot kap a világnézeti órán adatgyűjtésre, kiselőadás elkészítésére. So­mogy megyében a levéltárban is kutatnak a diákok, s az ott gyűjtött helyi anyagot szin­tén felhasználják az órán. Egyik-másik he­lyen még az ülésrend is megváltozik: néma padban foglalnak helyet a tanulók, hanem fél körben ülnek, közre fogva a tanárt. így még fesztelenebb beszélgetés alakulhat ki. Sokan felteszik a kérdést, milyen gyakorla­ti haszna van a világnézetünk alapjai tan­tárgynak; miért éppen a negyedik osztályban tanítják, ha nem érettségi és egyetemi felvé­teli vizsgatárgy. A VÄLASZ egyértelmű. Előbb nem tanít­hatják, mert ehhez a tantárgyhoz sokféle előzetes ismeret szükséges. Gyakorlati hasz­nát viszont az érettségi felkészülésben érzi a diák, hiszen ez a vizsga éppen a szintetizá­lást, a megtanult tényekből való távolabbi következtetést igényli, s megköveteli a túllé­pést a tantárgyi kereten. • Egyetemi felvételei­ken pedig különösen elvárják a bizottságok az összefüggések ismeretét, a pályázók világ­nézeti biztonságát. N. Sándor László Must - tizenötért Végefelé közeledik a szü­ret, a szőlő nagy részét már leszedték a tőkéről. Naivabb emberek eaért is gondolták, hogy most aztán lesz elég szőlő a boltokban, utcai standokon, mikor legyen, ha nem most. Lett is, gyönyörű szép nagy szemű kilós fürtök kínálják magukat. S rajtuk a cédula: bolgár import. Eltűnődtem afelett, már­mint, hogy miért kevés egy szőlőtermelő országban sző­lőszezonban a hazai szőlő? És töredelmesen bevallom, hogy magamtól soha nem jöttem volna rá a dolog nyitjára. Szakembereket kellett meg­kérdeznem. Nos. ők azt mondták, hogy ez teljesen természetes, bár nagyobb a szőlő termőterülete, valamivel több is a termés, mint ta­valy volt, miután szerencsére termőre fordult az 1961—65 között újonnan telepített mintegy százezer holdnyi sző­lő is. Hallgattam csak és vár­tam közben, hogy mikor ion már az „azonban...” Nem várattak sokáig... Azonban — emelte fel uj­ját és hangját az egyik'szak­ember — nálunk egy kis baj van a szőlő struktúrájával. Ezen megint eltűnődtem, mert szegényes ismereteim szerint a szőlőnek van ko­csonya, héja, magja, leve, cukortartalma, no. de struk­túrája? Ám a szakember ezt is megmagyarázta, mondván, hogy nálunk hagyomány a borszőlő, viszont alig van tradíciója a csemegeszőlőnek, így aztán cseppet sem lehet csodálkozni, hogy a jelenlegi struktúrában a termésho­zam több mint 90 százaléká­ból bor készül és csak a fennmaradó csekély részt ér­tékesítik gyümölcsként, vilá­gos, nem? Persze, hogy világos. Jóma­gam ugyan szeretem a szőlőt, mint gyümölcsöt, de egy em­ber az csak egy ember, az ilyen egyen bolgár csemege- szőlőt és vesse alá elfajult ízlését a nagy többség aka­ratának, mert azt is a szak­emberektől tudom, hogy né­pünk borivó nép. Vagyis, ha ránéz egy fürt szőlőre, ab­ban nem gyümölcsöt lát, ha­nem eleve rizlinget, ezerjót, vagy kadarkát. És különben is, első a közjó, márpedig a borszőlőből bor készül, amely­ből nagyobb jövedelem kép­ződik, mint a gyümölcsből. A belföldi borigény mintegy négymillió hektoliter, vagyis négyszázmillió liter, no már most. ha jól számolok, akkor ez mondjuk literenként csak huszonöt forintot véve annyi, mint cirka tízmilliárd forint­nyi bevétel... És ekkor még nem is számoltam az egymil­lió hektoliternyi exportot, amely devizát hoz a konyhá­ra, igaz, dollárt is és az mostanában nem a legjobb pénznem, de vállaljuk a koc­kázatot. .. Ez a felismerés, bevallom, gyötrő lelkiismeretfurdalással töltött el, hogyisne, képes volnék felfalni azt a szőlőbo­gyót, amely holnap arany­márkát tojhat nekünk, s el­határoltam, hogy magam is gyarapítani fogom az állami bevételt. Bort ugyan éppen nem kívántam, de egy pohár jó mustot megittam volna. Már a harmadik italboltból fordultam ki. must sehol, amikor jó szerencsémre egy másik szakemberrel futottam össze. Mert ki tudná, ha nem ő, hogy hol van mustlelőhely. És csakugyan tudta: alig tíz percet gyalogoltunk és már láttuk is a táblát: must kan- ható. Közben arra is jutott idő, hogy a vendéglátóipari szakember dicsérje az idei termést. Elégedetten hallgattam a szakszerű magyarázatot, hiá­ba, érteni kell a dolgokhoz, enélkül az ember csak közö­nyösen fellefettyelné a mus­tot vagy a bort, nem is gon­dolna időjárásra, peronosz- pórára, termőképességre, zsu­gorra, pedig hát így egészen más. És készültem, hogy a frissen szerzett tudás birto­kában felelősséggel megvált­sam a blokkot kétszer két deci mustra. A pénztárosnő azt modta, hogy az annyi, mint hat forint. És akkor megint kiderült, hogy hiába magyaráztak ne­kem a szakemberek olvan ki­vételes szakszerűséggel, mert a kassza előtt állván hirtelen arra gondoltam, hogy olyan vagyok, mint a Bourbonok, akik a szájhagyomány szerint se nem tanultak, se nem felejtettek... Eszembe jutott például, hogy régebben a must literje hétötven volt. Aztán, bizonyára,, hogy köny- nyebb legyen a számolás,, fel­emelték tíz forintra, most pedig a must tizenöt forint. Mondtam is a vendéglátó- ipari szakembernek, hogy nem értem ezt a mustárat. Szelí­den megfogta a karomat, félrehúzott a sarokba és a mustot szakértőén kortyol­gatva jó pedagógiai érzékkel rámkérdezett: mennyi egy kiló szőlő? Azt feleltem, hogy ez attól függ. Láttam kilenc nyolcvanért is, de az elég satnya volt, a szőpjéért tizen­kettőt is elkérnek. No látja, bólogatott jóságo­sán, maga is megértheti, hogy a szőlőből sajtolás és préselés vagy darálás útján készülő must nem lehet olcsóbb, mint a nyersanyag, amiből csinál­ják, világos? Szégyenkezve bólogattam és zavaromban meghívtam egy deci burgundira, négyhat­vanért. ami azért ennyi, mert az alapárra rárakták az en­gedélyezett haszonkulcsot. Jó. ha mindezt tudja az ember, különben a nagy tudatlansá­gában csak azt fogná fel, hogy drága a bor meg a must. Arkus József PRÁGA Milos éleiében először megy táborozni. Kérdi az őrsvezetőt, hova teszik majd a szemetet. — Gödröt ásunk, Milos, ab­ba tesszük — jeleli az őrsve­zető. — Jó, jó — okoskodik a fiú, —, de azt a földet, ami a gödörből kikerül, azt hova tesszük? — Akkora gödröt kell ásni, amibe a föld is belefér — vá­laszolja határozottan az őrs­vezető ... MILÁNÓ A tengeri fürdőhelyen a fia­talasszony miniatűr bikiniben lép ki a kabinból, s megáll férje előtt: — Milyennek találod. Mar­cello, az új fürdőruhámat? — Egyáltalán nem találom, Sophia. Keresem ... SZÓFIA Egy lány beleszeret a kis falucska újonnan érkezett, fia­Nagy érdeklődés A holnapi divatbemutató műsora iránt a magas hely­árak ellenére nagy érdeklő­dés nyilvánul meg, külö­nösen a nők részéről. Ám­de a férfiakat és a fia­talokat is vonzza a gaz­dag esztrádműsor, amelyben az eddigi legtöbben, a tánc­karral és a manökenekkel együtt mintegy húszán lép­nek föl. A neves művészek műsorát és a divatbemuta­tót Halmi Gábor és Molnár Margit konferálja. BAV A besztercebányai amatőr képzőművészek kiállítása Besztercebánya és Salgótar­ján között hosszú évek óta tartó kapcsolatok erősítik a két nép barátságát. E kapcso­latok a szellemi értékek köl­csönös cseréjét is magukban foglalják: a besztercebányai kultúra több ágával megis­merkedhettünk az elmúlt évek során, s Nógrád megye szel­lemi kincseiből is sok érték­kel találkozhattak a szomszé­dos szlovákiai kerületi szék­helyen. A besztercebányai járási művelődési ház és a Nógrád megyei József Attila Művelő­dési Központ vezetői között a közelmúltban megállapodás jött létre, melynek értelmében sor kerül a két intézményben működő amatőr képzőművé­szeti stúdió tagjainak művei­ből rendezendő kiállítások cse­réjére. Október 28-án pedig a besztercebányai pedagóguskó­rus ad hangversenyt Salgótar­jánban, másnap Pásztón. A salgótarjáni szimfonikus ze­nekar és a művelődési köz­pont kamarakórusa jövő ta­vasszal látogat el Besztercebá­nyára. Ugyancsak ekkor kerül sor a Nógrád megyei képző­művészeti stúdió besztercebá­nyai kiállítására. A besztercebányai amatőr képzőművészek kiállítása va­sárnap nyílt meg Salgótarján­ban, a megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsar­nokában. A Szlovákiában BAV néven ismert amatőr képzőművész csoport négy művésze hozta el munkált Salgótarjánba. Ez alkalom­ból Salgótarjánba érkezett Jan Drobco, a Besztercebányai já­rási Nemzeti Bizottság Végre­hajtó Bizottságának titkára. Vladimír Lehocky, a járási pártbizottság ideológiai titkár­helyettese, Jozef Moravcsik, a besztercebányai járási műve­lődési ház igazgatója, s az amatőr képzőművész csoport három 'tagja, Jozef Kavec, Frantisek Kuska és Ján Rybos, Vene&z Ernő, a megyei mű­velődési központ igazgatója köszöntötte a kedves vendége­ket, majd Jan Drobco mon­dott beszédet. Többi között, szólott a két nép barátságá­ról, a párt- és állami szervek, s a kulturális ágazatok között az internacionalizmus jegyé­ben fejlődő kapcsolá tokról. Ezt követően Jozef Moravcsik beszélt a besztercebányai já­rási művelődési házban ott­honra talált amatőr képzőmű­vészeti csoport tevékenységé­ről, amely — mint mondotta — szervesen illeszkedik a szlovákiai amatőr képzőművé­szeti csoportosulások hálóza­tába. Majd megnyitotta a ki­állítást. A BAV-csoport működését is ez az országos keret hatá­rozza meg, ugyanakkor sajá­tosan egyéni jegyekkel is bír. Az eddigi országos pá­lyázatokról a legidősebb Ka­vec kivételével a csoport tag­jai távol tartották magukat. Az utóbbi években azonban sikeresen állítanak ki a cso­port égisze alatt. Két évi mű­ködésükre felfigyeltek a besz­tercebányaiak, de a szlovákiai országos szakértők is. A Salgótarjánban bemuta­tott anyagra elsősorban a sok­színűség jellemző. A négy amatőr művész különböző mű­vészeti hatások, stílustörekvé­sek jegyében alkot. Jozef Kavecre, aki az idő­sebb generációt képviseli, el­sősorban a realisztikus hang­vétel jellemző. Grafikákkal, rajzókkal jelentkezik, amelyek a szlovák táj és múlt ábrázo­lása jegyében születtek. Favá­zas, hegyi házak néznek ránk a lapokról, idézve a jellegze­tesen szlovák életmód egy-egy mozzanatát. Ez a világ szinte a népdalokból köszönt ránk. A Faházikó a diófa alatt (Dre- venica pod orechom) a szlo­vák népmesék hangulatát idé­zi. De a többi lap is legen­dát idéző: Facsoport Bystrica előtt, Legelőn, Téli táj, Erdő szélén, Faluvége. Az ember és a táj ezeken a linómetsze­teken és fametszeteken szer­ves egységet alkot, az erdő­szélek faóriásai, a magas he­gyek gerince a messzi múlt hangulatát is őrzik. Frantisek Kuska iparművé­szeti középiskolát végzett. Festményeire mindenekelőtt a monumentalitásra való törek­vés jellemző. Képszerkesztésé­ben a konstruktivizmus je­gyeit találjuk, kifejezésmód­jában a szimbolizmust. Olaj- festményeket, vegyes techni­kával készült munkákat, gra­fikát állított ki. A szlovák nemzeti felkelésről grafikai sorozatot készített, a Betyár- tánc, a Birkapásztor a szlo­vák múltat idézi. Az Alom, a Látomás, a Sárkányhegy és a Baskervilli kutya mindenek­előtt színeinek merész kom­binációjával kap meg. Ján Rybos munkáiból első-: sorban az érzékenység tűnik ki A színekei, formákkal való egyéni bánásmódot is említ­hetjük. A tenger fenekén, az Árnyak színjátéka, a Róka- harlekin, Az elátkozott her­cegnő, a Jövendőmondó Szi- bill színeinek tobzódása a mélylélektan régióiba való be­pillantásról is vall. A legfiatalabb, Jozef Stric formavilágának bizarrságával, kompozíciós készségével tűnt fel. A kremnicaí iparművésze­ti középiskolába jár. Korunk nagy kérdései izgatják, ezek­re próbál választ adni. (Nem akarunk atomháborút, A XX. század gépfia, Fajgyűlölet.) A négy művész természete­sen még kiforratlan jegyeket is hordoz. Törekvésük, szán­dékuk tiszteletet érdemel. Kí­vánatos lenne, ha a Nógrád megyében élő szlovák nemze­tiségi lakosok, különösen a fi­atalok eljönnének Salgótar­jánba. hogy megtekintsék ezt a kiállítást. Tóth Elemér Ttéfakafejffússkép tál orvosába. Mivel más lehe­tőség nincs a megismerkedés­re, az egészségházban keresi fel, mint páciens. — Hol fáj, kislány? — kér­dezi az orvos. Mire a kérdezett felsóhajt: — Ahol csak akarja!... BECS A tiroli gazdához beállít egy turista. Egy pohár tejet kér, majd megelégedetten nézi a tarkabarka tehenet: — Mondja, öreg, hány titer tejet ad a tehene? — Tizenkettőt. — És mennyit ad el belőle? — Tizenhatot... NEW YORK Az ügynök rábeszéli Mr. Smedleyt, hogy kössön élet­biztosítást. — Well — szólal meg Mr. Smedley —, de halál esetén gyorsan fizetnek maguk? A biztosító ügynök arca fel­ragyog: — Mi az, hogy gyorsan, uram?! A napokban az inté­zet nyolcadik emeletéről le­ugrott az egyik ügyfelünk, s mikor a negyedik emelethez ért, a pénztárosunk kihajolt az ablakon, és máris a kezé­be nyomta a pénzt... HAMBURG Hirschhornék hónapok óta arról vitatkoznak, hogy hol töltik el az idei szabadságu­kat. Hirschhorn kényelmes ember, nem akar messze utazni. Neje azonban nagyobb terveket sző: — Nézd, édesem, ha min­den áron takarékoskodni akarsz, akkor egyedül megyek a tengerhez nyaralni, és egy hónapon át rád fogok gondol­ni. Hirschhorn félénken meg­jegyzi: — Mondd, kedvesem, nem tehetnéd meg azt, hogy itt maradnál idehaza velem, és ál­landóan a tengerre gondolnál? STOCKHOLM Két, javakorabeli hölgy ül­dögél a cukrászdában torta­szeletek közepette. Az egyik így mesél lányáról: — Az én kis Ann-Louisem remek házasságot csinált. A vöm igen gazdag. Szép laká­sa, autója van, nagyon udva­rias a lányomhoz, elhalmozza mindennel. Csak éppen a lá­nyom nem tudja őt elviselni. De hát mondd, édes Sonjám, ugye nem is létezik tökéletes boldogság? ... Révész Tibor gyűjtése NÓGRÁD — 1971. október 12., kedd 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom