Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-12 / 240. szám
VILÁG PROLETÄRJAl^GYESULJETEK! KjKi , » Pfflf ’V- \ V NOGRAD í. A1 MS I MP N ÖGR A D M EGY &1 BlZOjTS AG A E-S A ME&YÉ-I TAN A-CS A XXVII. ÉVF., 240. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1971. OKTÓBER 12., KEDD S»E22äs3ms«s§i« Bármennyire szépítjük, társadalmunkban felfigyelhetünk nyárspolgári tünetekre is. En minden teketória nélkül ide sorolnám a közömbösséget és érdektelenséget is. Ki-ki behúzódik a maga kis csigaházába, és nem érdekli. mi történik kívül, éli a maga kisded, világát. Számos példa utal erre. most mégis hadd -idézzem egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás eredményét: megállapítást nyert, hogy a lakosságnak csak egy egészen kis hányada ismeri az európai biztonsági értekezlet összehívására tett erőfeszítések lényegét. Pedig hetek-hónapok óta bőségesen foglalkozik vele a sajtó, a rádió, a televízió, számos szervezett tájékoztató hangzott el ebben a tárgykörben. S egyébként sem túlontúl bonyolult a kérdés. Olyanok is akadnak, akik elsősorban tájékozatlanságuk miatt, némi csodálkozással fogadják a szocialista tábor erőfeszítéseit a biztonsági konferencia összehívására. Az egyik ismerősöm nyíltan meg is kérdezte: „Nem csinálunk mi kicsit presztízskérdést ebből a konferenciából? Nem túl öncélú dolog a biztonsági értekezlet összehívásának makacs szorgalmazása?” S hasonló kérdésekkel már máshol is találkoztam, jóhiszemű, jó szándékú, és sokkal tájókozottabbnak vélt embertársaim részéről. Pedig hát, fontosabb és komolyabb kérdés ez annál, mint amelyek csak a statisztika, egy kényelmetlen kötelezettség kipipálása érdekében kerülnek napirendre. Európa biztonsága véresen valóságos kérdés, hiszen a történelem azt bizonyítja, hogy Európa békéje, vagy háborúja a világ békéje vágy háborúja. Földrészünkön elenyészően kevés volt a helyi háború, viszont annál több helyi háború fejlődött világháborúvá, vagy legalábbis két kontinenst érintő összecsapássá. A xiagy világégések szinte kivétel nélkül Európából indultak ki, az első szikrák itt pattantak lángba. Vér, könny, keserv, éhezés, nélkülözés, rombolás kisérték a ciklonszerű gyorsasággal terjedő tűz útját. Hogy mit jelent a háború, azt az idősebb generáció két ízben is kipróbálhatta. Az imperialista hatalmaknak pedig sok esetben létkérdésük háborúk kirobbantása, feszültséggócok létrehozása, legalább annyira, mint a kommunista rendszerek számára az alkotó béke. (Persze, a békét nemcsak mi és a szocialista országok lakói óhajtjuk, hanem világszerte, milliónyi jó szándékú, becsületes ember!) Nagy és nemes dolog lenne hát, ha Európa népei tanulván elődeik szenvedéseiből, úgy határoznának, hogy kinyilatkoztatják: lemondanak mindennemű erőszakról, ügyeiket tárgyalások útján igyekeznek rendezni, amire már jó precedenst teremtett Berlin státusának megvitatása, vagy a véletlen háborúk elkerülésére hozott rpegegye- zés. Mert a biztonsági értekezlet létrehozásának központi kérdése, szinte lényege csupáncsak ennyi: lemondás az erőszakról. Tartósítani a béke és biztonság közérzetét, teret nyitni az alkotó, békés munkának, esetleg ezt követően fölszámolni támaszpontokat, kivonni, megsemmisíteni a gyilkos fegyvereket. Az erőszakról lemondani annyi (érzelmi húrokon kifejezve magunkat), mint állandósítani a tavaszt a politikai életben, a külpolitikában. Ne higgyük azonban, hogy csak nekünk, magyaroknak, vagy a Szovjetuniónak, s a többi szocialista országnak áll érdekünkben, hogy létrehozzuk nem a konferenciát, hanem a megegyezést, Helsinkiben, vagy máshol. Bár a má országainkat még a leggyakrabban érte agresz- szív támadás, vagy nem egyszer a mi fiainkat kényszerítették az agresszív háborúban való részvételre. Magyarország meg éppenséggel a háborús kalandok átjáróházának bizonyult. Érthető, hogy kívánjuk a békét? Ez aligha szorul magyarázatra. Az is érthető, hogy az egyszerű emberek, a munkás-paraszt családok Európa- szerte ugyancsak áhítozzék a békét és biztonságot, hiszen egy háborúban ők veszthetnek legtöbbet: emberi életeket, apákat, férjeket, fialtat. De hogyan viszonyulnak a béke és biztonság kérdéséhez a tőkések? Furcsa dolog, de a nyugati sajtó hozzánk eljutó cikkei is ezt igazolják: még a NATO-országok tőkései is rokonszenveznek a biztonsági konferencia „kezdeményével”. Arra a konklúzióra jutottak ugyanis, hogy egy békés (tartósan biztonságos) helyzet a francia, vagy a német nagyhatalmi törekvéseknek, a kereskedelem és piac kiterjesztésének is fölöttébb kedvez. (Nem véletlen, hogy az amerikai tőkések a konferencia létrehozásától és elsősorban eredményességétől a maguk koncát, fölényét, vezető szerepét féltik!) Az amerikai szövetségesek mindent elkövetnek, hogy a konferenciát megakadályozzák, olyan feltételek diktálására biztatják európai társaikat, amelyek eleve kudarcra ítélnék a biztonsági értekezletet. Viszont az európai érdek mindinkább a konferencia ösz- szehívását sürgeti, amelyen a szocialista országok egyáltalán nem elleneik az Egyesült Államok és Kanada képviselőinek részvételét sem. A lényeg az tehát, hogy létrejöjjön a szinte mindenkinek hasznos megegyezés. Hogy Európa biztonsága mennyire eleven és komoly kérdés, azt más jelek is bizonyítják. A nyugati kormányok huzavonájára társadalmi szervezetek, művészek és tudósok azzal reagálnak, hogy külön konferencia összehívását ösztönzik a maguk körében, amelyeknek lényege az lenne, hogy fokozzák a társadalmi nyomást a még tétovázó, amerikai partnereknek kiszolgáltatott állami vezetőkre. Mert az ügy fontos, súlyát tekintve halaszthatatlan. S, azt hiszem, nekünk sem lehet más véleményük, értve ez alatt azokat, akiknek egyáltalán van véleményük, akik kitekintenek csigaházukból, és nem bízzák a politikát kizárólag a hivatásos politikusokra. L. Gy. Ülést tartott a s ilgótarjáoi városi pártbizottság Tegnap délelőtt Salgótarjánban, az MSZMP I-es kerületének székházában ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Salgótarjáni városi Bizottsága. Palócz Imre, a városi pártbizottság titkára megnyitója után dr. Tóth István, a városi tanács elnöke előterjesztésében a pártbizottság megvitatta „A IV. ötéves terv legfontosabb fejlesztési céljait biztosító kommunális feladatok és a fejlődés várható társadalmi-politikai' hatása” témakört. A vitában felszólalt Jedlics- ka Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Devcsics Miklós, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkára is. A pártbizottsági ülésre lapunk holnapi számában visz- sza térünk. Biszku Béla az NDK-ban Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának meghívására egy mttgy&i pártkül- döttség élén tapasztalatcsere- látogatásra vasárnap a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett. A küldöttség tagjai: Bor- bándi János, a Központi Bizottság adminisztratív és köz- igazgatási osztályának vezetője és Hári Béla, a Központi Bizottság párt- és tömegszervezeti osztályának helyettes vezetője. A magyar vendégeket vasárnap este a berlini Ost- bahnhofon Paul Vemer, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, Horst Dohlus, a központi bizottság titkárságának tagja, Klaus Sorgenicht, az NDK Államtanácsának tagja, és más személyiségek fogadták. (MTI) Anvar Szadat Moszkvába érkezett Közel-Kelet válságának ügye áll a tárgyalások előterében Bokor Pál, az MTI moszkvai tudósítója jSlenti: Anvar Szadat egyiptomi államfő, az Arab Szocialista. Unió elnöke hétfőn magyar idő szerint 14 órakor érkezett meg a szovjet főváros Vnuko- vói kormányrepülőterére, az AEROFLOT különgépén. A repülőtéren a magas vendéget Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más szovjet vezető személyiségek üdvözölték. Az egyiptomi államfő tiszteletére diszszázad sorakozotc fel, amelyben ezúttal részt vettek mindhárom hadseregnem — a szárazföldi erők, a légierők és a haditengerészet képviselői. A moszkvai dolgozók több . száz főnyi csoportja kis arab és szovjet zászlócskákat lengetve köszöntötték a vendéget. Ott voltak a repülőtéren szinte, valamennyi arab ország moszkvai nagykövetei, más országok diplomatái, s a Szovjetunióban tanuló arab diákok, akik az arab—szovjet barátságot éltető transzparenseket hozták magukkal. A repülőtérről az egyiptomi delegáció a szovjet vezető személyiségek kíséretében a Kremlbe hajtatott. 1 Az egyiptomi államfő megválasztása óta most először érFugadás a repülőtéren kezeit hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Szadat elnök moszkvai tárgyalásait. amelyek a delegációk összetételéből ítélve, politikai, gazdasági és katonai kérdésekre egyaránt kiterjednek majd. Moszkvában azoknak a közös arab—szovjet diplomáciai erőfeszítéseknek a részeként jellemzik, amelyek végső célja: kimozdítani a holtportról a közel-keleti válság rendezésének ügyét. Ennek a tárgyalássorozatnak a kezdetét jelentették Koszigin szovjet kormányfő algériai és marokkói tárgyalásai, valamint azok a megbeszélések is, amelyeket a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság elnöke folytatott nemrégiben a szovjet vezetőkkel. Moszkvába utazóban az iráni fővárosban is látogatást tett Anvar Szadat, ahol találkozott Reza Pahlavi Sah-hal. Szadat két órán ác tárgyalt az iráni uralkodóval a közel- keleti helyzetről és a két ország kapcsolatairól. Előzőleg Kuwaitöt is útbaejtette. A Reuter iroda megjegyzi, hogy 1952 óta első ízben tesz hivatalos látogatást egyiptomi elnök Teheránban. (MTI) Átadták a Madách- plaketteket A Madách-centenárium alkalmából a Nógrád megyei Tanács VB által alapított Madách-plaketteket 1964 óla minden év őszén kiosztják. Tegnap Salgótarjánban, a Karancs Szálló mozaiktermében adta át a díjakat dr. Boros Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese, a Nógrád- a Madách-hagyomány ápolásáért, illetve a Nógrád megye szelieffrf' éietÉBen- betöltött szerepéért, tevékenységéért. Madách-plakettet kapott idén Ormos Tibor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus igazgatója, a Nógrád megyei képzőművészeti beruházások támogatásáért, Paku Imre, a Látóhatár olvasószerkesztője a megye irodalmi életében betöltött saerepéért, Péteirvári István, a veszprémi színház igazgatója, a Madách-hagyomány ápolásáért, , illetve Farkas András, Balassagyarmaton élő festőművész eddigi képzőművészeti munkásságáért, s a Madách-illusztráció- kért. A jelenlevők a díjak átadása után baráti beszélgetést folytattak. A Salgótarjáni Állami Zeneiskola művésztanárai adtak alkalomhoz illő műsort Az iskolai oktat€)-neveio munkáról tanácskoztak Salgótarjánban Az iskolai oktató-nevelő munka feladatairól tanácskozott tegnap délután Salgótarjánban a Hazafias Népfront városi bizottsága mellett működő nőbizottság. A kibővített ülésen részt vettek a város óvodáinak és iskoláinak vezetői is, A témáról dr. OJáh József, a Zagyvapalíalvi Általános Iskola igazgatója tartott vitaindítót. Szólt az iskolareformról, az ebből fakadó feladatokról és lehetőségekről. Hangsúlyozta, hogy a szülőknek szorosabb kapcsolatot kell kialakítani az iskolával, mert a kettős nevelés nagyon káros gyakorlata még nem szűnt meg. — Az egyes tantárgyakat úgy kell oktatni — mondotta, többi között dr. Oláh József —, hogy annak során alakuljanak a tanuló politikai ismeretei, érzelmei, a közösségi élethez szükséges jellemvonásai. A hatékonyabb nevelés érdekében a pedagógusnak tanórán kívül is foglalkozásokat. különféle tevékenységi formákat kell biztosítani. Hangsúlyozta, hogy az iskola egymaga nem képes megoldani a neveles valamennyi feladatát. A szülők támogatása nélkül nem lehet szó teljes sikerű nevelőmunkáról. A vitaindítót követően Csík Pál, a városi tanács vb elnökhelyettese a fizikai dolgozók gyermekeinek segítéséről szólt. — Társadalmunk elemi érdeke, hogy tehetségeket segítsen napvilágra hozni, kibontakoztatni. Nemzeti kincsünk ez, mellyel jól kell sáfárkodnunk. Nem elég a kérdést az iskola oldaláról megközelíteni. Az öröklött, szemléletbeli hátrányokat csak a társadalom, a család segítségével lehet leküzdeni. A szülői munkaközösségek legyenek összekötő kapcsok az iskola és a család között, pedagógiai partnerei az iskolának, a munkaközösségek tagjai az iskolának mintegy „kihelyezett”, külső munkatársaiként dolgozzanak. A gimnáziumban 23 százalék a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya, az iparita- nuló-intézetben 79 százalék. A továbbtanulási igény felkeltésében a maga eszközeivel valamennyi intézménytípusnak — óvodától kezdve egészen a felsőbb oktatási intézményekig —, közre kell működniük. Fülöp Mária városi úttörőtitkár arról beszélt, hogy mi módon patronálhatják a felnőttek az úttörőmunkát. Jó dolog, hogy üzemek, gyárak pártfogásukba vesznek egy-egy úttörőcsapatot,, vagy őrsöt, támogatásuk azonban nagyrészt alkalomszerű. Rendkívül hasznos gyakorlat az is, hogy a szülői munkaközösségek egy tagja részt vesz az úttörőcsapat vezetőségének munkájában is. Több javaslatot tett az úttörők szabad idejének hasznos kitöltésére, a gyermekek mozgásterének növelésére, s ebben a szülők aktív segítségét kérte. A gyermek neveléséért vállalt társadalmi felelősségről Szabó Ferenc, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára szólt. — A Hazafias Népfront azon van, hogy növelje a szülői munkaközösségek társadalmi bázisát. Országos titkárságunk több szülői munkabizottság létrehozását javasolta. Kérte, hogy a szülői munkaközösségek támaszkodjanak erőteljesebben a területi népfrontbizottságok segítségére.
