Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-08 / 237. szám

Gyerekek a kastélyban Kulturális arassa A KASTÉLY már rengeteg bonyodalmat okozott az isko­lának. A múlt század közepén épült szép, kétszárnyas abla­kokkal, oszlopos, tágas bejá­rattal. — Valamikor ide áptaik a h intők, hogy a méltóságos úr vendégeit fogadhassa — mu­tat körbe Harsányi Elemér igazgató. — A bejárati ajtó, amelynek csak belülről van kilincse, olyan erős és hataL- mas, hogy bőven megvédhette a méltósógosékat holmi sze­génylegényektől. A kastély régi gazdáit azóta elsöpörte a történelem vihara. Tereskén csak néha-néha em­legetik őket, ha éppen szóba terülnek. Az épület viszont itt maradt. Mint síz elmondottak­ból következik, a kastély mű­emlék. Nem lehet alakítani, javítani, renoválni, csak a Műemléki Felügyelőség tudtá­val és beleegyezésével. Ebből származik a bonyoda­lom. Mert műemléknek na­gyon szép az épület, szemet gyönyörködtetőek az építésze­ti megoldások. A folyosókon és a. mai tanári szobában ugyanis még „beépített’ szek­rény is van. — A tanári szoba valamikor a konyhához tartozott, biztos itt tartották a pálinkát — nyitja ki az ajtaját az igaz­gató. — Egy iskolának azon­ban másra van szüksége. Nagy ablakokra, világosságra, barátságos tantermekre... — Egyszer már nekiláttunk társadalmi munkában, hogy modernizáljuk a kastélyt. Meg is csináltuk derekasan. Falaztunk, új ablakokat rak­tunk, dolgoztunk szorgalma­san. Egyszercsak megjelent egy fiatalember, hogy mit gondolunk mi? Ez nagyon drága és fontos műemlék, mi meg tönkre tesszük. Aztán kiadta a parancsot: — Mindent visszaállítani az eredeti formájába. Mit tehet­tünk, megcsináltuk. A TERESKEI kastélyban le­vő iskola 185 gyereket fogad naponta, mert Szátokról is ide járnak a felső tagozatosok. A tantestület is amolyan csalá­dias. A szó szaros értelmében. Mert a tíz pedagógus közül majdnem mindannyian köze­lebbi vagy távolabbi rokonok. Az igazgató. Harsányi Elemér huszonhat éve tanít a faluban. Első tanítványainak már a gyerekeit is tanította és ha jól megy, még a harmadik nemzedékből is kerülnek a keze alá. Azért a kastélyban sem állt meg az élet. A múlt évben háromszázezer forintot költöt­tek a tanári szoba kialakítá­sára. idén százezer forintért belső tatarozást végeztek és a gyerekeknek műhelyeket csináltak. Persze, ilyen kis faluban gondot jelent, ha üvegezni kell, vagy az abla­kokat, ajtókat befesteni. Ilyenkor az történik, hogy az igazgató áll be „szakipáros­nak”. Ö szokott üvegezni, fes­teni, asztalosmunkát végezni. — Magad uram, ha szolgád nincsen... Ennek ellenére nem vágyom városba. Világéletem­ben falun tanítottam, innen akarok nyugdíjba menni. Fa­lusi pedagógusnak lenni sze­rintem rangot jelent. De nehe­zebb is... Az egyik osztályteremből kihallatszlk a gyerekek ének­lése. A kastély másik részé­ben az óvodások kaptak he­lyet. Gáspár Sándorné óvónő harmincegy gyereket „igazgat” a kétévestől egészen hatéve­sig. Itt nincsenek óvodagon­dok, minden gyermeket fel tudtak venni, aki jelentkezett. Vidáman tologatják a gyere­kek a kis autókat, babakocsi­kat. EGY CSOPORT fiú építő­kockákból hatalmas várat épít. Megszokták a kastélyt, hozzá tartozik az életükhöz. Ide jönnek hároméves ko­rukban. Amikor iskolások lesznek, csak átmennek a kastély túlsó oldalára.. . Csatai Erzsébet ÉRTÉKELÉS. A rétsági já­rásban augusztusban megren­dezett nemzetiségi napok ese­ményeinek (találkozó, ismeret- terjesztő előadások, alsópe'té- nyl klubkönyvtár, bánki nem­zetiségi ház megnyitása stb.) értékelését a közelmúltban tartották a járási pártbizott­ságon. A megbeszélésen több, a jövőben sorra kerülő nem­zetiségi nap vagy hónap meg­rendezésével kapcsolatos ja­vaslat hangzott el; az idei szervezésben jó munkát vég­zett aktívák elismerése mel­lett. ★ PASZTÓN a következő év elejétől a nagyközségi közös tanács felügyelete, irányítása alá tartozik a járási könyv­tár és a művelődési központ. A két intézmény ideiglenesen még ellátja a járási feladato­kat, de ténylegesen mindket­tő körzeti intézmény lesz. Ide tartozó községek: Tar, Szur­dokpüspöki és Jobbágyi. A járásban Ecsegen (az egész Cserhát-völgyet központosít­va), Kállón és Szirákon mű­ködik még körzeti feladatokat ellátó művelődési ház, illetve könyvtár, függetlenített nép­művelőkkel. Amennyiben idő­ben elkészül Palotáson az új létesítmény, úgy ez is kör­zeti funkciót tölt be. * TÁRGYJUTALMAT, okle­velet kaptak a Salgótarján, járási művelődésügyi osztály­tól a nemti palóc napon résztvevő csoportok, együtte­sek, szólisták. Emellett a rendezvény sikeres lebonyolí­tását, látványosságát elősegítő községi tanácsok, művelődési intézmények köszönő levelet kapnak a szakosztálytól. * ÉVKÖNYV. A nagybátonyi 209. Zsinkó Vilmos Ipari Szak­munkásképző Intézet évköny­vet szerkesztett a tanintézet fennállásának 20. évfordulója alkalmából. Bemutatja az el­mmmmtmrnmm MmnMn _ ■naan s r:...■; Xjáhu?tunÍc5 Hátomnapos ünnepségsorozat Százéves a Budapesti Műszaki Egyetem X Budapesti Műszaki Egye­tem egyetemi rangra emelé­sének 100. évfordulója alkal­mából csütörtökön a tudomá­nyos ülésszak ünnepi plenáris ülésén emlékeztek meg hazánk legnagyobb felsőoktatási in­tézményének centenáriumáról. A háromnapos ünnepségso­rozat bevezető aktusaként II- ku Pál művelődésügyi minisz­ter átnyújtotta az Elnöki Ta­nács nevében a Munka Ér­demrend arany fokozatát dr. Holló János tanszékvezető egyetemi tanárnak, a vegyész- mérnöki kar dékánjának, va­lamint dr. Varga József tan­székvezető egyetemi tanárnak, a gépészmérnöki kar dékán­jának. A művelődésügyi mi­niszter a Budapesti Műszaki Egyetem centenáriuma alkal­mából ugyanakkor az Oktatás­ügy Kiváló Dolgozója kitün­tetést adományozta Csőm Gyulának, az egyetemi atom­reaktor főmérnökének, dr. Frey Tamás tanszékvezető egyetemi tanárnak, Kincsi Ist­ván adjunktusnak, dr. Koz­máim György egyetemi tanár­nak, dr. Pásztor Endre do­censnek, dr. Sándor János do­censnek és dr. Széli László egyetemi tanárnak. Ilku Pál az egyetem hat dolgozójának a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést adományozta. Az ünnepi plenáris ülésen megjelent és az elnökség so­raiban foglaLt helyet Fock Je­nő, a kormány elnöke. Részt vett az ülésen a politikai, tár­sadalmi és kulturális élet szá­mos ismert vezető személyisé­ge. Ott voltak a hazai és kül­földi társegyetemek képviselői Három nagy film is szerepelt egy műsorban szerdán. Is­mételték a Tizennégy vértanú és Körhinta című ínagyar filmeket, az esti főműsorban pedig A tetovált férfi című, magyarul beszélő csehszlovák filmet láthattuk. Jan Mora- vec filmje egy képzeletbeli országba, az abszurditások hata­rán túlra visz el bennünket. Maga az ötlet is abszurd, ami­ből a többi abszurd fejlemény táplálkozik. Történt pedig, hogy egy jámbor, bár iszákos természetű polgár meztelen hátára remekművet tetovált a nagy hírű művész, aki vég­rendeletében minden művét a képcsarnoknak ajándékozta. S így lett a jámbor, bár iszákos állampolgár műtárgy, az ál­lam tulajdona. S mint minden világhírű képre, őré is nagy körültekintéssel vigyáztak, sőt a műkereskedők és műgyűjtők is kivetették rá hálójukat. A család viszont, s a megbízott ügyvéd, a legkörmönfontabb ötleteket találta ki, hogy bebi­zonyítsa: a tetovált férfi hús-vér ember, s nem műtárgy, amiként kezelik. Ebből következik, hogy a bonyolult jogi helyzetben a bíróság sem tud kiigazodni, s amikor a jám­bor és újabban már inkább éhes, mint iszákos férfi lopás vádjával a bíró elé kerül, a bíró is abszurd ítéletet hoz: a vádlottat fölmenti, és tekintettel a körülményekre enge­délyezi a további lopásokat, ehhez még hatósági védelmet is biztosít. Ezek után mér azon se csodálkozhatunk, hogy a kötelességtudó rendőr maga csatolja le a zsebórát, amit a védett bűnöző el akar tulajdonítani. Mint minden adhszurd drámának, vagy filmnek, ennek sincs nyílt, de még rejtett mondanivalója sem. Ha mégis közel érezzük magunkhoz, az a jellemek és szituációk eleven ábrázolásából fakad. Mert azért ebben a filmben az emberek nem változnak szarvas­sá, hanem azok maradnak az abszurd helyzetben is. Megoldják az iskolafíítést Szerdán délután népes „ér­tekezlet” jött össze a Salgó­tarjáni városi Tanácson. Je­len voltak a Beruházási Vál­lalat, a ludányhalászi Tö- VÁLL, a városi pártbizottság, a Lakásépítő- és Tervező Ktsz, az istenmezejei termelőszö­vetkezet és a városi tanács képviselői. Egyetlen téma szerepelt na­pirenden. Hogyan lehet meg­oldani a salgótarjáni Ma- linovszkij úti Általános Isko­la fűtését, ötszáz gyermekről van szó, akinek meleg tanter­mekre, nyugodt körülmények­re van szükségük. Hosszú lenne az előzmé- gyeket elmesélni. A Mali- nov&zkij úti Általános Isko­lában közel hárommillió fo­rintos kiadással, korszerűsí­tették a fűtést, távfűtést vezet­tek be. A munkát a ludányhalá­szi TÖVÁLL szakemberei vál­lalták, méghozzá augusztus 31 -i befejezéssel. A határidőket az­tán egyre módosították. Nehéz lenne az- okokat ke­resgélni, kutatni, hogy miért késtek az építők, megérkpz- tek-e időben a megrendelt anyagok. munkához láthat- tak-e az alvállalkozók. E?v bizonyos: szeptember elseién. amikor a tanításnak kezdőd­nie kellett, a munkások javában dolgortak az iskolá­ban. Ea>’ r-»steben még ma is d'-’-a-’nak. T .o’Tng'TvpbV» o’nnHot » je'antette, Kedden eliutottak odzsa. hrn»v hetvenkét órás nróKafűtést tartottak. A ha­+ f»r’" törtökön í;ívt jp a a t további kfV'-á-r-Mt ^em vállalta. Azért ült össze az értekez­let, hogy pontosan eldöntsék, mikorra fejeződik be teljes egészében az átalakítás, me­lyik cégnek, mennyi időre van szüksége a munkák elvégzésé­hez, és ami a legfontosabb: hogyan lehet biztosítani a rendszeres fűtést. A vállalatok, üzemek képvi­selői egyben megegyeztek: a hivatalos formaságokat miha­marabb elintézik egymás kö­zött. Ettől teljesen függetle­nül — a gyerekek érdekeit véve előre —, egy pillanatra sem szüneteltetik a fűtést. Remélhetőleg nagyobb műsza­ki hibák sem akadályozzák, hogy az iskolát rákapcsol­hassák a távvezetékre. A hosszadalmas, alaposan elhúzódó, az iskolaévbe jócs­kán belenyúló épületátalakí- tás tanulságokkal is szolgál. Elsősorban azzal: megrende­lőknek, beruházóknak, kivite­lezőknek számolniok kellett volna, hogy szeptember el­sején megkezdődik az iskola­év. s a gyerekeknek zavarta­lanul kell tanulniuk. Még akkor is, ha ilyen nagy ösz- szesű átalakításról van szó. Az az időhúzás, a határidő-módosí­tások csak bosszúságot okoz­nak. akadályozzák a diákok tanulását, feleslegesen sürge­tik a munkásokat. Mivel a jövőben is bizo­nyára lesznek iskola-. vaev óvodát a tarozások, nyilvánvaló a mo'mldás: időhen kell m?“­rendelni. p1vé<Jp7-nj a mun_ kákát. Ez egyformán érdeke a tanácsnak. iskoláknak és a tatarozást végző cégek"~k Cs. E. NÓGRÁD - 1971. október 8.. is. A Himnusz hangjai után dr. Lévai András rektorhelyettes köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Perényi Imre rektor mondott ünnepi beszédet. Mél­tatta az egyetem százeszten­dős történetét, jelenlegi és jö­vőbeni feladatát. (MTI) ★ A mai, pénteki műsorból olvasóink figyelmébe ajánl­juk a képzőművészeti rovat magazinját (18.35), Szabó Mag­da tévéíilmjét, A Danáidét (20.00), valamint u tévé Nepál­ban járt munkatársainak riport- illetve természetfilmjét (21.45). L. Gy.-r ANDRZEJ ZBYCH-. (Lengyelből fordította: Varsányi István II. Kloss megfogta az egyik poharat. Már teljesen visz- szanyerte egyensúlyát, ér­tette a művészetét annak, hogyan legyen ura arcának. Schultz éberen figyelte, de a nyugtalanságnak még az árnyékát sem vette észre rajta. — Engem keresett? — kérdezte közömbösen. — Mi a fenét akarhatnak tőlem? — Azt szeretnénk tudni, mi történt Ingrid Kiéld kis­asszonnyal — válaszolta a százados ugyancsak közöm­bös hangon. — Biztosan úgy gondolják, hogy a lány sze­mélyével kapcsolatban lehet valami mondanivalód. — Annyi mindenesetre van. hogy nem jött el a ta­lálkozóra. — A konyak va­lóban elsőrendű volt. Kloss hosszasan szagolgatta a za­matos italt. — Armagnac? — Armagnac — helyeselt Schultz. — Többet nem tudsz? — Nem vagyok szentlé­lek — vágott vissza élesen. — Mit akarnak Ingridtől? — Nem is sejted? — Rébuszokban beszélsz. Én egyszerű ember vagyok és szeretem a világos beszé­det. Mondd, mit tudsz? Schultz mosolygott. — Nem sokat — szólt von­tatottan. — Csupán annyit, hogy Fritz Schabe kihallgat­ta már a házfelügyelőt és egy bizonyos Frau Schustert. Ügy látszik, nagy szükségük van Kiéld kisasszonyra. — A gestapós urak gyak­ran keresnek olyan embere­ket. akik éppen az ő őrize­tükben vannak. — Vakmerő vagy — sut­togta Schultz. — Nem taná­csolom. hogy ezt elismételd Schabénak. Véleményem szerint, valóban fontos okok merülhettek fel. — Schabe neked nem mondta. .. — Olyan magatartást ta­núsított, mintha Ingridet legalábbis meggyilkolták volna és ő vezetné a nyo­mozást — Hiszen alig néhány óra múlt el azóta, hogy a lány elhagyta lakását. — Ép'pen erről van szó. És te azt mondod, hogy nem jelent meg a randevún. Le­het hogy esetleg mással is találkát beszélt meg, példá­ul Müllerrel. . . Esetleg nem is férfi-nő ügyben... — Gondolod?... — Én nem gondolok sem­mit — vágott ' szavába Schultz nyersen. — De. ni- csak, itt van Fritz Schabe is. .. Magas férfi közeledett asztalunkhoz. egyenruháján sturmbannführeri rangjel­zés. Jobb arcát széles, vá­gott sebhely osztotta két részre, cvikkert viselt és ha­ját pontosan úgy fésülte, mint a Reichsführer SS. Kloss már találkozott vele eligazításon Canarisnál. .Schabe akkor odalépett hoz- Zfí, bemutatkozott és ezt mondta: „Maga is megjárta a keleti' frontot. Nagyon he­lyes. Ilyen emberekre van szükségünk Berlinben”. A hangja most sokkal éleseb­ben csengett. — Már egv órája kere­sem, Kloss főhadnagy. Hol van Ingrid Kiéld? — Ezt én is szeretném tudni. — Felemol+o telt 20 év eseményeit, az ok­tatás színvonalának pozitív irányú fejlődését, tartalmi, szerkezeti változását, a tneg- változot.t- körülményeket, a jelen helyzetet. Ismferteti az intézet névadójának életét, a gyakorlati oktatás helyzetét, a kollégium életét, hagyománya­it, ünnepsségei t, a pártszerve­zet tevékenységét, az ifjúsági mozgalom helyzetét. „Az Ifjú­ság? Gyémánt. A szivárvány minden színében megragyogó. Könnyen fog tüzet és könhyen ég el. Vigyázni kell rá ... Bát­ran kell használni, és arany­ba, platinába foglalva büszkél­kedni vele”. — olvashatjuk a tantestület hitvallását aí év­könyv lapjain. A megoldás: karambol A Krasznpjarszki Autóközle­kedési Vállalat értékes jutal­mat nyújtott át egyik sofőr­jének, s dicséretben részesí­tette „a súlyos helyzetben ta­núsított lélekjelenlétért és ta­lálékonyságért”. Bármi furcsa. A. A. Misin gépkocsivezető az ajándékot és a dicséretet egy szántszándékkal okozott ka­rambolért kapta. Az utasokkal tömött autó­busz a krasznojarszki Pok- rovszkij dombról száguldott lefelé. Az út jobb oldalán meredek falú szakadék táton­gott, bal oldalán pedig hosszú és összefüggő sorban kapasz­kodtak felfelé a szembe jövő gépkocsik. Anatoltj Minis el­keseredetten fékezett, de a fé­kek felmondták a szolgálatot, s a busz egyre nagyobb se­bességgel robogott lefelé. A busz előtt egy személy- kocsi volt, azelőtt pedig egy több tonnás teherkocsi. Misin egy szempillantás alatt dön­tött. Megelőzte a személyko­csit, méghozzá úgy, hogy a szédületes sebességgel végre­hajtott manőver közben ép­pen csak súrolta a kocsi ol­dalát, majd a kanyarban be­következett lassulást kihasz­nálva „rávezette” a buszt a teherkocsira. Amaz először kissé megugrott, de aztán mégis sikerült lefékeznie ön­magát Is és az autóbuszt is. A busznak csak a szélvédő üvegje zúzódott darabokra, az utasoknak és a sofőrnek vi­szont kutya baja sem történt, s pár perc múlva mindkét jármű megállt a lejtő alján. Anatoltj Misin elkerülte a katasztrófát egv kis karambol segítségével. (MTI) és a gestapós arcát fürkész­te. — Iszik velünk egy po­hárkával? Armagnac. — Mi nem tréfálunk, — Schabe arca merev volt. — Országos fontosságú ügyről van szó. Beszélgetésünk hi­vatalos jellegű. — Leült. Schultz odaintette a pincért, aki máris egy poharat tett le a tálcára. A gestapóe nem érintette az alkoholt. — Nem értem, — Kloss lnrtelenében úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a legjobb védekezés Schabe kérdései­nek elbagateilizálása lesz. — Kiéld kisasszony fél hét kö­rül távozott otthonról, most tíz óra múlt néhány perccel. Elmehetett valamelyik ba­rátnőjéhez, vagy... — Nem — szakította fél­be Schabe szigorúan. — Ma­ga is gyanút fogott, hogv valami történhetett. .. A házfelügyelőt faggatta... — Nem jött el a randevú­ra — nevette el magát Kloss. — Egy kicsit féltékeny ter­mészetű vagyok... Arra vol­tam kíváncsi, kinek a javára mondott le az én társasá­gomról. — És ezért tudakolta, hogy a két férfi a Mercedesben civilben volt-e, vagy egyen­ruhában. .. — Pontosan ezért. — Mit csinált utána? — Semmit. Róttam az ut­cákat. benéztem néhánv ká­véházba, s végűi itt kötöt­tem ki... De még mindig nem értem... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom