Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-07 / 236. szám

Fontos láncszem az egységben Nagygyűlés Haiphong kikötőjében A Vietnami Demokratikus Köztársaságban tartózkodó szovjet párt- és állami kül­döttség Nyikolaj Podgornijnak, az SZKP KB Politikai Bizott­sága tagjának, a legflesőbb tanács elnöksége elnökének vezetésével szerdán Haiphong- ba érkezett. A haiphongi kikötőben szer­dán nagygyűlést rendeztek a szovjet párt- és kormánykül­döttség tiszteletére, amelyben részt vett Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke. Nyikolaj Podgornij beszédé­ben hangsúlyozta: évről évre, hónapról hónapra erősödik és mélyül a barátság a Szovjet­unió és a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság között, a testvéri szövetség a szovjet és a vietnami kommunisták kö­zött. „A Szovjetunióban — mon­dotta Podgornij — jól isme­rik Haiphong halhatatlan hős­tetteit, lakosainak megingat­hatatlan győzniakarását. Az ellenség tökéletesen tudatában van annak, hogy milyen je­lentősége van Haiphongnak — a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagy fontosságú kikötőjének — az országra nézve. „Büszkeséggel állapítjuk meg barátaink, hogy a VDK tengeri erődje visszaverte a betolakodók támadásait. Tel­jes kudarcot szenvedtek az agresszor tervei. Haiphong ki­állta a próbát és győzött.” Az utóbbi években a ba­rátság sajátos hídja jött lét­re a szovjet kikötők és Hai­phong között — folytatta a legfelsőbb tanács elnökségé­nek elnöke. — A szovjet ha­jók százai futottak be és fut­nak be Haiphong kikötőjébe —, hozzák a köztársaság szá­mára elengedhetetlenül szük­séges sok ezer tonnás rako­mányt. Podgornij megállapította. hogy a haiphongi kikötőben sok testvéri szocialista ország lobogója látható. Kijelentette: „Élő példája ez annak a mély internacionalista kapcsolatnak, amely a vietnami nép és szo­cialista barátai között áll fenn.” A szocialista «internaciona­lizmus elvei iránti hűség, ezeknek az elveknek a mara­déktalan betartása — ma is segít valamennyiünket, abban, hogy győzelemről győzelemre haladjunk, a népi érdekekért vívott harcban. „Teljes hatá­rozottsággal kijelentjük, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja mindenkor magasra fogja tartani a proletár szo­cialista internacionalizmus nagy zászlaját!” — hangsú­lyozta Podgornij. Beszédének végén a szovjet államfő megállapította, hogy a szovjet—vietnami barátság fontos láncszeme a szocialista világ egységének, (MTI) kai vitát. Elsőnek Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter szólalt fel. Nagy érdeklődés­sel várt beszédében leszögez­te: „Alapvető ellentmondás van az Egyesült Államok is­mételt állítása, amely sze­rint támogatja a Biztonsági Tanács határozatát, valamint az Izraelt katonai és gazda­sági segítségben részesítő je­lenlegi amerikai politika kö­zött”. Mivel Izrael továbbra is a megszállt arab területek bekebelezésén mesterkedik, az agresszomak nyújtott segítség „a korábbi amerikai ígéretek megszegésével” egyértelmű. Sőt, azt is lehetővé teszi, hogy Izrael folytassa a Biztonsági Tanács határozata végrehajtá­sának megtorpedózását célzó politikáját, s agresszióját az arab országok ellen. Az egyiptomi diplomácia vezetője Izrael magatartását elemezve kijelentette: „Izrael azzal, hogy továbbra is gör­csösen ragaszkodik terjeszke­dési, az arab területek beke­belezésére irányuló politiká­jához, kategorikusan elveti a közel-keleti békét. — Mint nagyhatalomra és a Biztonsági Tanács állandó 'tagjára, súlyos felelősség há­rul az Amerikai Egyesült Ál­lamokra a nemzetközi béke és biztonság megőrzése terén.” Az egyiptomi külügyminisz­ter a Jarring-misszió felújí­tásával foglalkozva azt mon­dotta: ha Izrael pozitívan vá­laszolna Jarring február 8-i emlékiratára, akkor „kész va­gyok akár ma is 'találkozni Jarringgal, hogy megvitassam vele e békejavaslatok végre­hajtásának módozatait.” A külügyminiszter elvetette a Szuezi-csatorna újbóli megnyi­tására vonatkozó átmeneti megállapodás amerikai kon­cepcióját, amelyet Rogers, amerikai külügyminiszter a közgyűlés hétfői ülésén fej­tett ki. (MTI) ,, Tömegdemonstráció” jegyében Hailé Szelasszié Pekingben A kínai főváros főútvo­nalán, szerdán több száz­ezer ember — javarészt is­kolás —, fogadta az elő­ször Pekingbe látogató Hailé Szelasszié etióp császárt. A doboló, éljenző, táncoló, szí­nes papirvirágokkal, kínai és etióp zászlócskákkal, sza­lagokkal és a Mao-idézetek piros könyvecskéjével inte­gető tömeg több mint tíz kilométeren szegélyezte a gépkocsikaraván útját A repülőtéren Cou En-laj kormányfő, Li Hszien-nien miniszterelnök-helyettes, Je Csien-jing, a KKP katonai bizottságának elnökhelyette­se, valamint Kuo Mo-zso, az országos népi gyűlés állandó bizottságának alelnöke fo­gadta a császári vendéget, akit Kína elsősorban az el nem kötelezett országok cso­portjának tekintélyes veze­tőjeként hívott meg, alig néhány hónappal azután, hogy a két ország felvette a diplomáciai kapcsolatot. (MTI) Különösebb reményeket so­sem tápláltunk a nyugatné­met Kereszténydemokrata Unióval kapcsolatban. Amikor még a keresztényszocialisták­kal koalícióban a kormány­keréknél állt, igen kevés rea­litásérzékről tett tanúbizony­ságot. Kiesinger exkancellár- ral az élen, homokba dugott fejjel szolgálta ki a hideghá­borús irányzatot, s az NSZK-t nem úgy fogta fel, mint ami része Európának, hanem az egész1 kontinenst vélte olyan­nak, aminek igazodnia kell ahhoz, amit Bonnban elhatá­roznak. E teljesen talajtalan nézet aztán el is vezetett a bukáshoz: 1989-ben a szociál­demokrata—szabad demokrata együttes került hatalomra. A CDU azónban nem vont le semmilyen reális következte­tést a bukásból. Mint ellen­zéki párt továbbra is kitar­tott korábbi apolitikus prog­ramja mellett, s a többszörö­sen lejáratott adenaueri el­képzeléseket igyekezett ér­vényre juttatni. Két esztendővel a teljes le- szereplés után, a hét elején, Saarbrückenben kongresszus­ra ültek össze a CDU-szerve- zetek képviselői, hogy meg­határozzák az 1973-ban ese­dékes választásokra való fel­készülést és megválasszák Ft párt új elnökét. A kétnapos tanácskozást nyugodtan ne­vezhetjük szellemidézésnek, mivel a pártvezetök és -kül­döttek egyebet sem tettek, usak éleire próbáltak kelteni NŰGRAD - 1971, október 7., csütörtök Magyar vezetők távirata az NDK megalakulásának 22. évfordulója alkalmából ERICH HONECKER elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának; WALTER ULBRICHT elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének; WILLI STOPH elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének; DR. GERALD GÖTTING úrnak, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája elnökének. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 22. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa, a Magyar B’orrada'lmi Munkás-Paraszt Kormány és a Magyar Népköztársaság országgyűlése, valamint saját ne­vünkben a legszívélyesebb testvéri üdvözletünket és jókí­vánságainkat küldjük Önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság népének. A Magyar Népköztársaság népe nagyra értékeli azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyeket a Német Demokrati­kus Köztársaság dolgozó népe a Német Szocialista Egység­párt vezetésével a szocializmus építése során elért. A közel­múlt eseményei is bizonyítják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság egyre növekvő nemzetközi tekintélye hozzájárul az európai biztonság megszilárdításához és az általános béke megóvásához. Népeink barátsága, államaink sokoldalú együttműködése megfelel közös érdekeinknek, jelentős té­nyező a szocialista országok közös harcában az imperializ­mus ellen a szocializmusért, a békéért folytatott küzdelem­ben. Az első német munkás-paraszt állam megalakulásának évfordulóján, népük nagy nemzeti ünnepén kívánunk Önök­nek és országuk minden dolgozójának további sikereket szo­cialista hazájuk felvirágoztatásáért folytatott munkájukhoz. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; FOCK JENŐ, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke; APRÓ ANTAL. az országgyűlés elnöke. Riad beszéde az ENSZbsn Az ENSZ-közgyűlés szerdán folytatta az általános poiiti­Varadiak EéScei^ssm a nézeteltérések nemei fülelői! Amerikai sajtóforrások sze­rint a NATO kedden meg­nyílt kétnapos brüsszeli kül­ügyminiszter-helyettesi érte­kezletén eleve eldöntött volt az, hogy további időnyerés céljából Manko Broiso, volt NATO-íőtitkárnak adnak megbízást a Varsói Szerződés tagállamaival folytatandó, „puhatolózó” megbeszélésekre a kölcsönös haderőcsökkentés kérdésében. Washingtoni dip­lomáciai megfigyelők rámu­tatnak, hogy ez volt a maxi­mum, amit „kézzel fogható eredményként” a szerdai zá­róközleménybe foglalhattak, ugyanis a brüsszeli értekezle­ten nem is remélték az at­lanti hatalmak egymás közti nézeteltéréseinek áthidalását. (MTI) Felfüggesztik a pakisztáni segélyt Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága jóváhagyta a képviselőház döntését, amely­nek értelmében felfüggesztik a Pakisztánnak nyújtott ka­tonai és gazdasági segély fo­lyósítását. A határozat szerint a segély további folyósítását ahhoz a feltételhez kötik, hogy a pakisztáni kormány „mu­tasson együttműködési kész­séget a kelet-pakisztáni hely­zet stabilizálására, és a me­nekültek hazatérésének biz­tosítására”. (MTI) Huszonkét évvel ezelőtt, 1949. október 7-én, a háborús sebektől sajgó Európa történelmi változásnak volt szemtanú­ja. Német földön, ahonnan századunkban már két pusztító világégés lángjai lobbantak fel, kikiáltották az első békeál­lamot, a Német Demokratikus Köztársaságot. A földrész józanabbik felét bizakodással eltöltő aktus válasz volt a nyugati hatalmaknak arra a lépésére, hogy az általuk meg­szállt övezetekből önálló államot hoztak létre. A fiatal NDK első éveinek feladatai nagyon súlyosak voltak. Nyugaton még érvényben voltak a szocializmus fel­göngyölítésére kidolgozott katonai és politikai tervek, a bel­ső életben pedig még hatottak a kapitalizmus gazdasági tör­vényei. Az első nehéz évtized után azonban a fejlődés lát­ványosan meggyorsult: az NDK népe, a Német Szocialista Egysógpárt vezetésével óriási sikereket ért el, amelyek vi­tathatatlanná tették létjogosultságát. Az NDK megtett útját Nyugaton elsősorban gazdasági eredményekkel mérik. Nos, ezek alkalmasak arra, hogy még azok is elismerjék az ország fejlődését, akik éles ellen­tétben állnak társadalmi rendjével. Az első ötéves terv óta ugyanis a nemzeti jövedelem 27,2 milliárd márkáról 108,3 milliárd márkára növekedett, az ipari termelés pedig húsz év alatt 1950-hez képest 530 százalékra emelkedett. A sikerekben bővélkedő fejlődés mérlegének megvonása mellett az NSZEP júliusban tartott kongresszusán elfogad­ták az új ötéves terv irányelveit, a szocializmus magasabb fokon való továbbépítésének programját. A terv előírásai szerint a következő öt esztendő alatt a nemzeti jövedelem 26—28 százalékkal, az ipari árutermelés 34—38 százalékkal emelkedik, a lakosság reáljövedelme pedig 21—23 százalék­kal növekszik. Már a jelen indokolttá teszi, hogy a békés építőmun- kát folytató Német Demokratikus Köztársaság a nemzetek nagy családjában elnyerje a teljes nemzetközi jogi elisme­rést. A hidegháború idejéből származó mesterséges akadá­lyok azonban még több országot visszatartanak az európai realitások figyelembevételétől. Az enyhülés vita,thatatlan, teljessé azonban csak akkor válhat, ha minden állam fel­veszi a normáis államközi kapcsolatokat az NDK-val, ha a nemzetközi szervezetek teljes jogú tagként soraikba vá­lasztják a német békeállamot, amelynek kül- és belpoliti­kája egyaránt a béke ügyét szolgálja. A szocializmus hívei ma világszerte együtt ünnepük az NDK megalakulásának évfordulóját. Gyarapodik azoknak a tábora is, akik más társadalmi körülmények között méltat­ják az évforduló jelentőségét. A haladó világ erőfeszítései­nek eredményeként az NDK-nak el kell nyernie a világ elismerését. Sürgetővé teszi ezt a megtett út, de még in­kább az a jövő, ami ismét igazolja majd azokat, aki kikiál­tották és sikeresen építik a Német Demokratikus Köztársa­ságot. *' " ■ ' 1 íf* skütMtp« Az NDK fennállása 22. évfordulójának ünnepségeire szovjet küldöttség érkezett Berlin­be Pjotr Seleszt (középen), az SZKP Politikai Bizottsága és a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségi tagjának vezetésével. Képünkön balra Paul Verner, az NSZEP Politikai Bi­zottságának tagja, jobbra Gerald Götting, az NDK népi kamarájának elnöke Szellemidézés Saarbrückenben a már régen avult adenaueri koncepciót. Ismételten bebi­zonyították tehát, hogy a CDU napjainkban már nem is tit­kolja jobboldali mivoltát: színe ugyan még különbözik a von Tadden vezette neonáci pártétól, programja azonban már szinte betűre megegyezik vele. A kongresszus alaphangját egyébként Kurt-Georg Kiesin-.- ger megnyitó beszéde szabta meg. Az NSZK hajdani kancellárja éles kirohanást intézett a Willy Brandt ve­zette szociáldemokrata—sza­bad demokrata koalíció ellen, mert az nem az ő szájízének megfelelő, a nemzetközi fe­szültség fenntartására és fo­kozására irányuló politikát, folytatja, hanem hajlandó el­ismerni az európai realitáso­kat, keresi a kiutat abból a zsákutcából, amelyikbe az Adenauer által kezdeménye­zett, majd Kiesinger áital folytatott politika juttatta a Német Szövetségi Köztársa­ságot. Az már szinte az előb­bi álláspont folytatása, hogy kikelt a két német állam kapcsolatainak rendezése el­len, s az NSZK és az NDK lé­tét ..történelemellenes megosz­tottságnak” minősítette. Min­dennek a teteje volt aztán az a véleménye, amely szerint a szövetségi köztársaságban fo­kozódik a kommunista ve­szély, mert a szociáldemok­rata pártban a marxista erők törtek előre. Második napjának estéjén a kongresszus Rainer Barzel, a CDU/CSU parlamenti frak­ciójának vezetője személyé­ben a párt megválasztotta új elnökét. Olyan személy került tehát a Kereszténydemokrata Unió éiére, aki mind bel-, mind pedig külpolitikai szem­pontból a legélesebben szem­ben áll a Brandt-féie új irányzattal, esküdt ellensége az európai közeledésnek és enyhülésnek. Kiesinger he­lyett Barzelt választani, any- nyi, mint eben gubát cserélni. Az egyik tizenkilenc, a má­sik egy híján húsz — vélik többen azok közül, akik köze­lebbről ismerik a két politi­kust. Ha azonban valakinek mégis lennének kétségei, az olvassa el figyelmesen Barzel há­rom pontba tömörített külpo­litikai programját, s ítéljen. Az ominózus program a kö­vetkezőket tartalmazza: 1. Az NSZK-nak a nyugati, elsősorban az amerikai szö­vetségre kell építenie politi­káját; 2. az NSZK-nak Nyugat-’ Európa politikai egyesítésén kell munkálkodnia; 3. meg kell teremteni a né-- met egységet az NDK beke­belezése révén, és meg kell akadályozni a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződések parlamenti rati­fikációját. Adenauerhez és Kiesinger­hez képest tehát a Barzel-érá- tól sem várhatunk semmi újat a CDU berkeiben. Pedig — s ezt az NSZK-ban már na­gyon sokan látják — a szö­vetségi köztársaság nem lehet egy hermetikusan elzárt szi­get Európában, s különösen nem lehet olyan sziget, amelyről csak a feszültség apostolai dirigálhatnák. Nyu- gat-Németországnak létérde­ke, hogy megegyezésre jusson a kelet-európai szocialista or­szágokkal, különben a politi­kai elszigeteltségnek olyan állapotába juthat el, amely­ből kiutat találni már szinte lehetetlen. Aki ezt nem akarja megérteni, az strucc módjára,, homokba dugja a fejét, s po­litikáját egyértelműen a de­magógiára és a nyílt konfron­tációra alapozza. Ez pedig — főként a szövetségi köztársa­ság fiatalabb nemzedéke sze­mében — egyenesen ostoba­ság. Ez a nemzedék ugyanis már nem hajlandó szellemidé­zésre azon az áron, hogy zak­latott, feszült, válságtól ter­hes légkörben éljen. Szolnoki István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom