Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-01 / 231. szám
Munkásélet és művelődés rr Őszi este Egyhásasgergén A Karan cs alj! falvakat követő, ezer lélektől ali* többet számláló kis község már többször felhívta magára a figyelmet egy- egy kulturális versenyen, bemutatón, — színvonalas produkciókkal, képviseltetve a falu aprajáinak.Iát. Az elmúlt napok egyik ködös estéjén tett látogatásunkon meggyőződhettünk arról, hogy a sikeres fellépések, szereplések mögött rendszeres, komoly, fegyelmezett közös munka áll. Kis község — kis kultúrház. A fal mellett kerékpárok sora. Napi élményeiket, problémáikat megbeszélő, harsány kedvű fiatalok, cigarettájukat tempósan szippantgató idős férfiak várakoztak. Közös próbára gyűltek ösz- sze a citerazenekar, a tánccso- port és az énekkar tagjai. A „nyári holt szezon” befejeződött. Géczi Tibor, az általános iskola igazgatója, — a citerások és énekkar vezetője, felesége, „B- kategóriás” tánccsoportvezető és Gecse István kúltúrotthon-igaz- gató szavaira „rendeződtek a sorok”, készülődtek a csoportok. — Szinte másodszor vagyunk fiatalok — mondja Bartha Pista bácsi, miközben citeráját hangolja. _ a mi időnkben egyetlen szórakozás ez volt a fonóházaknál. Fekete József, a zenekar legfiatalabb tagja, bányász: «=* szeretem a jó kedvet, a zenét, a fiatalokat. Munka után nemcsak magunk számára tesz- szük kellemessé az estét, másoknak is örömet szerzünk. Jómagam megjavítom a zenekar átlagéletkorát is.. — teszi hozzá •evetve. Aztán sajátos, módszeres készülődés után elkezdenek játszani a házilag készített hangszeren. Az üveggsári munkás, a tűzhelyek szerelője, a délelőtt még szénfal mellett dolgozó bányász, a nyugdíjas. . . Fiatalok. Különböző munkahelyeken dolgozó, iparitanuló-iníé- zetben, középiskolákban tanuló lányok, fiúk. — Nálunk nem azzal van probléma, hogy nincs jelentkező a csoportjainkba, hanem azzal, hogy kit hagyjunk ki — mondja a kultúrotthon igazgatója. — Nagyon jól szórakozunk együtt. Emlékezetes minden közös utunk, szereplésünk: Szé- csény, Salgótarján, Benczúrfalva, KarancsSág, a rárósi kultúrálls napok — kapcsolódik a beszélgetésbe László Imre, aki ipari tanuló, villanyszerelőnek készül. — Már az általános iskolában megszerettük valamennyien az éneklést, táncot — folytatja lile- ment Kati, gimnazista. — Négy éve kezdtem táncolni az általános iskola tánccsoportjában, s ötödikes koromtól tagja voltam az iskolai énekkarnak. A Céczi-házaspár öt éve 1anít Egyházasgergén. A tananyag el- sajáttíttatása mellett öt éve szerettetik a népdalt, népitáncot az iskola falai között, örömmel lettek patrónusai, irányítói a valamit tenni akaró, szabad idejüket jó kedvben, de a sikerért a fegyelmezett, kitartó munkát is vállaló embereknek. . . .Folyik a próba. A tánc csoport „van műsoron”. .A teremben lévők — táncosok, a próbát befejező citerások, „énekesek” —b feszült figyelemmel követik a csoportvezető utasításait: egyenesen, mosolyogj, elölről, stb. Különböző korú, más-más elfoglal tságú emberek azonos céllal: értékes szépet nyújtani önmaguknak, társaiknak. O. L.-né A tánccsoport a Rimóci párost próbálja Az új tanácstörvény Jegyében Elkészültek a tanácsok ff-.....- 7 -v v;;’ ff Némi túlzással, valóban alkotmányról van szó. Jól ismert már a tanácstörvénynek az a rendelkezése, amely szerint a törvény végrehajtásáról a Minisztertanács mellett — szervezeti és működési szabályzatuk megalkotásával —, maguk a tanácsok gondoskodnak. Valamennyi tanács elkészítette a maga szabályzatát. Ebben az értelemben valóban „alkotmányokról” beszélhetünk. Előlegezett bizalom A helyi tanácsok ügyrendi bizottságai — a végrehajtó bizottság titkárainak felügyeletével és tevékeny közreműködésével — megalkották a szabályzatok tervezetét. A szabályzatelokészítő munka tapasztalatai azt igazolják, hogy a helyi tanácsok a jogalkotási tevékenységnek komoly, felelősségteljes jelentőséget tulajdonítottak. A szabályzatok többsége kellően átgondolt A helyi „alkotmányokat” megfelelő részletességgel a község sajátosságainak jegyében dolgozták ki, nem egy helyen új szabályokkal bővítve. A szabályzat értéke abban van, hogy a törvény végrehajtását részletező rendelkezések mindenütt igazodjanak a helyi sajátosságokhoz. Vegyék figyelembe a megváltozott körülményeket, és ott, ahol arra lehetőség van, új megol- dásoíkkal bővítsék a szabályzatot A tanácstörvény lehetővé teszi, hogy a tanács egyes hatásköreinek gyakorlását a végrehajtó bizottságra ruházza. A hatáskör gyakorlásának átruházása azonban nagy megfontoltságot kíván. A szabályzatban következetesen érvényesíteni kívánatos a tanácsnak — mint népképviseleti-önkormányzati szervnek — meghatározó szerepét. E^prt nem helyeselhető, ha az átruházható hatáskörök jelentős részét a tanács átengedi a végrehajtó bizottságnak. A települést és a lakosságot érintő, alapvető kérdésekben a tanácsnak kell állást foglalnia. A tanácstörvény tág teret enged, hogy a tanácsok — kölcsönös érdekekre alapozva —, gyümölcsöző kapcsolatokat építsenek ki a nem tanácsi szervekkel. A szabályzatok egy részében kétféle felfogás tükröződik: vagy a gazdasági, vagy a társadalmi szervekre korlátozzák az együttműködés szabályozását. Helyenként például megfeledkeztek a KISZ-szervezetekről. A helyes arányok, a szervekkel való differenciált kapcsolat kialakítása alapos mérlegelést kíván. Mit és hogyan ? Külön figyelmet érdemid a falugyűlés. Ennek fontossága korábban is ismert volt — mint a szocialista demokrácia fejlesztésének egyik közvetlen eszköze —, de nem volt jogszabályban is elismert. A törvény most lehetőséget adott arra, hogy a tanács. a község lakosságának tájékoztatása és véleményének megismerése végett falugyűlés elé terjessze a község életében alapvető jelentőségű kérdéseket. Különös jelentősége van ennek a községi közös tanácsoknál. Alapos körültekintést igényel tehát, hogy mit és hogyan kell a falugyűlés elé terjeszteni — jelentősebb tervek, a községfejlesztési, közműfejlesztési hozzájárulás mértéke, vízműtársulás alakítása — hány alkalommal kell egy évben falugyűlést tartani? Érte azért is érdemes külön emlékeztetni, mert ezzel kapcsolatban találkozni lehet politikailag káros, a demokrácia eszközeit lebecsülő nézetekkel is. Volt, ahol a falugyűlést nem kívánták a szabályzatba felvenni. Társadalompolitikai szempontból hasonló jelentősége van a községi közös tanácsoknál létrehozható tanácstagi csoportoknak is. A tanácstagi csoportok nagyban elő tudják segíteni, hogy a társközségekben — a pártszervek irányításával — továbbra is aktív társadalmi élet legyen. Erre azért is érdemes a szabályozásnál felfigyelni, mert helyenként a társközségek lakossága és a közös tanács közötti kapcsolat nem mindenütt zavartalan. A párt X. kongresszusa határozatában felhívta a figyelmet a közigazgatás szocialista jellegének erősítésére. A szabályzatban lehetőség van arra, hogy egyrészről meghatározzák azoknak az ügyeknek a körét, amelyekben a tanácstag véleményét ki kell kérni, másrészt amelyekről a tanácstagot értesíteni kell. Ezzel a szabályozással biztosíthatják a döntések emberi tartalmának erősödését, s nem utolsósorban az ügyintézés nyilvánosságát. E törekvés sem található meg minden szabályzatban. Helyenként az ügyek körének meghatározásánál szűkmarkúság a jellemző, csak elenyésző mértékben kívánják a tanácstagok véleményét figyelembe venni. a döntésekről őket értesíteni. Nincs utalás arra sem, hogy mi legyen akkor, ha a tanácstag véleményét sorozatosan figyelmen kívül hagyják. Széles körben E néhány jelentősebb kérdés a következő napokban, a szabályzatok egyeztetésénél még megfontolható, mielőtt azok véglegesen formát kapnak. Jó lenne, ha minél többen bekapcsolódnának az előzetes vitákba, hogy a tárgyalások ne néhány vezető „szűkkörű” tanácskozásai legyenek. Mert ilyen nem éppen kedvező tapasztalatok is akadnak. A szabályzat nemcsak a szervezet működési rendjét tartalmazza. Annak közvetlen, vagy közvetett módon hatása van a városra, a községre, nem nélkülözhető tehát azok igényének megfogalmazása sem, akik érdekében a szabályzat készült. Ezt az igényt pedig az előkészítés időszakában közvetíteni kell, hogy azok a helyi „alkotmányokban” helyet kapjanak. dr. Fekete Mihály Csckol. 23. — Olyan veszélyes a vállalkozás? — érdeklődik ijedten Ilse, és magához szorítja szeplős képű cinkosjelöltemet. — Nagyon — mondom és megnyugtatóan kacsintok. — De azért van esélye, hogy rendkivüli ügyességgel és bátorsággal kivágja magát a bajból. A részleteket sajnos, nem közölhetem önökkel, azok csak kettőnkre tartoznak. Kérem hagyjanak magunkra. Mindnyájan a faházikó mögé húzódnak, ketten maradunk kis Erikkel. — Értesz németül ugye? — kérdem. Boldogan bólint, szeplői csak úgy lángolnak a kalandvágytól. Helyet mutatok neki mellettem a gyepen, lekuporodik, a füléhez hajolok, elmondom, hogy mi lesz a feladata. Az cgyházasgergei citerazcickar: Zsidai Vilmos, Kicsiny János, Juhász István, Fekete József, István Bartha András, Bariba Fotó: Kulcsár József Ugrik fel, már rohanna is. Visszanyomom. Semmi kapkodás! Előbb gondolkozz! Tervezd el magadban, hogy mely helyekre mész, lehetőleg közeliekre. Aztán megfelelő szállítóalkalmatosságot is kell szerezned. Vésd jól az eszedbe, csak kicsikről lehet szó! Nagyon vigyázz, nehogy valami bajuk essék. És a jelet se feledd! Megmarkolja az állát. ösz- szeráncolja a bőrt a homlokán, a szeplők egymásra ugranak. Pillantása a távolba réved. Töpreng. Aztán kisimul a homloka, helyükre kerülnek a szeplők, a kölyök rám emeli porcelánkék szemét. Mindent megfontolt, mindent meggondolt. Kész a feladat végrehajtására. Egy másodperc, és már be is szaladt a fészerbe. A következő másodpercben már elő is bukkan, üres zsák a hóna alatt, fedeles kiskosár a karján. A harmadik másodperc: eltűnik a bokrok között. Renate és barátai előszállingóztak, körém gyűlnek. Senki nem szól, nem kérdez, csak tekintetükből süt felém az emésztő kíváncsiság. Csend. Élvezem a helyzetet. Itt én lettem a főrendező. — Most mi a teendő? — érdeklődik végül Use, és arra néz, ahol kis Erik felszívódott. — Semmi különös — felelem. Megvárjuk, amíg a fiú visszatér. Egy órába is beletelhet. Mivel a ruhám megszáradt, szíves engedelmük- kel én most elvonulok, és átöltözöm. A viszontlátásra, •hölgyeim és uraim! Indulnék az ágakon száradó holmim felé, de Renate utánam kap. — Tibiké — könyörög a lány —. ezt nem teheted velünk! Hogy semmit sem közölsz az ötletedből. Engem megöl a kíváncsiság. Megértem, hogy az egész tervedet nem árulod el, kudarc esetén efivedül akarod vállalni a felelősséget. .. — Vagy siker esetén egyedül a dicsőséget és a ... — morogja Hans Aaikjaer, de Renate megsemmisítő pillán, táisa beléfojtja a szót. — Rendben van — mondom nagylelkűen és megigazítom magamon a pokrócot. — Az ötletet nem árulhatom el. Nem mártíroskodásból, lovagiasságból, nem is dicsőségvágyból. Egyszerűen azért, mert újságírói tapasztalatomból tudom, hogy az az ötlet. amelyről az ember fecseg. mielőtt megírná, veszít erejéből. hatékonyságából. Márpedig az írás is a megvalósításnak egv fajtája. Viszont elmesélhetek ©gy analóg történetet, amiből következtethetsz tervem jellegére. Megelégszel ezzel? Renate hálásan csippent a szemével. — Már nem is tudom — kezdem a sztorit —. kitől hallottam, lehet, hogy olvastam. Egy kibernetikus automatáról szól. Olyan jól megtanult sakkozni, hogy sorra győzött le nagy hírű mestereket. Aztán leült vele játszani egy mókás fickó, aki tisztában volt vele, hogy semmi nyerőesélye nincsen. 0 kezdett fehérrel. Kilépett huszárával. A masina is húzott valamit. Emberünk erre fogja a huszárt és visszateszi az alaphelyzetbe. Oda, ahol eredetileg is állt. A zseniális készülék. amely rengeteg megnyitást ismert, ilyesmivel még soha nem találkozott. Két lépés után az ellenfél hadrendje ugyanaz volt. mint kezdéskor! Hol itt a logika! Az automata képtelen volt megérteni az esetet, először csörgött, sistergett. füstölt, aztán kikapcsolta magát. Sokkot kapott, feladta a partit. Ez minden. Én is zavarba hozom. sokkolom az egész ki- bautrendszert. aztán megzsarolom a Törpét. Alábecsültem kis Erik bűnöző tehetségét. Még fél óra sem telt bele. felhangzott a megbeszélt jel a díszsövény mögül. Három rövid fütty. Tehát az első akció sikerrel járt! — Ütött a cselekvés perce! — jelentem ki ünnepélyesen a hármas füttyszó után. — Kérem, mindnyájan menjenek be a fészerbe és amíg nem adok rá engedélyt, senki se jöjjön ki onnan. Ne haragudjanak ezért a diktatórikus eljárásért, de a cél szentesíti az eszközt, miként ezt valaki korábban is mondta. Libasorban vonulnak be a dánok a faiházíkóba. Elől. fülét huzigálva Hans Aakjaer. utána Ilse, nagy Erik. a menetet Rena zárja be. A küszöbről visszanéz. mutatja, hogy résnyire nvitva hasvná az. ajtót, onnan kukucskálna, neki kivételesen megengedem-e? _— Nem — mondom szigorúan — , az aitót be kell csukni. De előbb légy szíves, add ide a házatok kulcsait. Rám ölti a .nyelvét, kulcscsomót húz elő a nadrágja zsebéből, odanyújtja. Amikor a kezünk összeér, mégiscsak rám mosolyog. Nagy harag nincsen. (Folytatjuk) NQGRÁD — 1971. október 1., péntek /
