Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-31 / 257. szám

Kulturális ' KOMPOZÍCIÓ "71. Az el­múlt héten Salgótarjánba lá­togatott a Magyar Televízió egyi forgatócsoportja, a tele- vízósok több felvételt készí­tettek Nógrád megye székhe­lyének nevezetességeiről. De salgótarjáni utazásuk fő célja a nemrég felállított Város cí­mű kompozíció filmre vitele. Varga Imre szobrászművész alkotása ugyanis már orszá­gos visszhangot keltett. A Televízió riporterei megszólal­tatják az alkotóművészt, va­lamint beszélgettek a Salgó­tarjáni városi Tanács elnök- helyettesével, Csík Pállal a város átépítését jelképező műalkotás megszületéséről. A riportfilm a Kompozíció ’71 címet kapta, és november 5- én 17.20 órakor sugározza a Televízió. gazdag hagyományokkal ren­delkezik, országosan ismert. A hagyományok ápolásának jegyében alakult meg a ba­lassagyarmati Mikszáth Kál­mán Művelődési Központban a népművészeti szakkör. A „népművészek” nagy lelkese­déssel kezdtek munkához, hí­meznek, nógrádi motívumok­kal tojásokat festenek. A ke­ramikusokat szjlikátvegyész oktatja, akik kisebb-nagyobb agyag díszítőtárgyakat készíte­nek. Fafaragók és intarziások is vannak a csoportban. Ügy tervezik, hogy a művelődési ház mikrobuszát igénybe véve gyakran mennek „tanulmány­útra” a megye egy-egy érde­kes tájára. rióták klubjának” is. A közel­múltban Lombos Márton, a Balassagyarmati városi Ta­nács elnöke látogatott el a klubba és előadást tartott „Ba­lassagyarmat fejlődése a har­madik és a negyedik ötéves tervben” címmel. Közvetlen, barátságos hangulat jellemezte az összejövetelt, ahol a törté­nelmi nevezetességű és immár nagy léptekkel fejlődő Balas­sagyarmat jelenéről, de még- inkább jövőjéről volt szó. A sok kérdés, elhangzott meg­jegyzés mind azt igazolta, ha­sonló rendezvényekre máskor is szükség van a népfront­klubban. NÉPI BABÁK. Budapestről érkezett a hír, hogy a Nép- művészeti Tanács a napokban zsűrizte a nemrég még Ba­lassagyarmaton tevékenykedő fiatal, nagyon tehetséges nép­művész, Koppány Gizella népviseletbe öltöztetett ba­báit. Az eredeti nógrádi nép­viseletet megörökítő babák már több kiállításon, köztük az ifjú népművészek találko­zóján is nagy sikert arattak. A zsűrizés annyit jelent. hogy Koppány Gizella nógrádi ihle­tésű és viseletű babái külföld­re is elkerülnek, reprezentálva a magyar folklórt. MAGNÓS MŰSOR. Holnap indul „útjára” a kohászati üze­mek művelődési központjának feldolgozásában a november 7-e tiszteletére magnóra vett Üj korszak nyitánya című húszperces műsor. A művelő­dési központ dolgozói a szo­cialista brigádokat, elsősorban az ifjúsági brigádokat keresik fel reggeli időben. Az összeál­lítás mozgalmi dalokat, verse­ket, összekötő szövegek, zenét tartalmaz. A tervek szerint 8 nap alatt mintegy 40—50 bri­gádhoz és a szakmunkásképző iskola tanulóihoz jut el az Űj korszak nyitánya-. BALASSAGYARMATI ’„NÉPMŰVÉSZEK”. Palócor- *zág népművészete rendkívül PATRIÓTÁK KLUBJA. Ba­lassagyarmaton nagy sikere van a népfront-klubnak, ame­lyet gyakran neveznek „pat­nffimunni Jelenet a Hans Beimlcr bajtárs negyedik részéből Az NDK-ban tudnak érdekes folytatásos krimiket ké­szíteni, s ami még nagyobb elismerést érdemel: csaknem va­lamennyi ilyen alkotásuk telítve van mély politikai tarta­lommal, s a tények azt mutatják —, hogy a nálunk föl-föl- bukkanó balhiedelmekkel szemben —, a művek politikuma csak fokozza a nézők érdeklődését. Lehet tehát egy filmben egysíkúan, következetesen, félreérthetetlenül politizálni, a lé­nyeg az, hogy az alkotás megfeleljen az alapvető művészi igényeknek. Sőt, amint erre a Hans Beimler baj társ immár negyedik folytatása is példát mutatott, lehet egy filmnek ma­gja a tárgya is tömény politika, az érdeklődés nem lankad. Hosszú idő óta a legnagyobb közérdeklődésre számottartó alkotás ez a sorozat, amelyről immár nem először írunk (s azon se lehetne csodálkozni ha még máskor is szóba kerül­ne!), s amelyben külön említést és dicséretet érdemel a cím­szerepet alakító Horst Schulze élményteli játéka, ami talán nem is játék, hanem önmegvalósulás egy kegyetlen korszak embertelen viszonyai között. Talán a leghúsbavágóbb meg­jelenítése volt az a fasizmusnak és az egyén fölmagasztalá- sának, amikor a harmadik részben társai segítségével sike­rül elmenekülnie a dachaui pokolból. S még az sem rontja közérzetünket, hogy időnként föl-fölbukkan egy-egy vázlato­san, helyenként sematikusan megrajzolt mellékszereplő (mint például a segíteni kész lelkész figurája!)'. Bár a mi szórakoztató filmjeinkre is csak erunnyi, ennyicske lenne mindig a panaszt m Ma, vasárnap helyszíni közvetítést láthatunk a hatvani Konzerv- és Cukorgyárból (10.25), a Tárlatról tárlatra az ok­tóberi gazdag képzőművészeti programból ad ízelítőt (14.20), szokásos időpontban jelentkezik a Delta, tudományos hí­radó (17.35). L. Gy. 4 NÓGRÁD — 1971, október 31,, vasárnap j „SZÁMOLJUNK EGYÜTT”. A Balassi Bálint megyei Könyvtár újdonságai között szerepel Előd Istvánná Szá­moljunk együtt című munká­ja, amelyet a könyvtárosok el­sősorban az általános iskolai tanulók szüleinek ajánlanak. A nagyon hasznos könyvecs­két a Tankönyvkiadó jelentette meg abból a meggondolásból, hogy a gyermekek tanulásátse­gítő szülőnek a legtöbb prob­lémát a számtan és mértan okozza. Az általános iskola ötödik és hatodik osztályának számtan- és mértánanyagával foglalkozó könyv a tanköny­vek megszokott felépítését kö­veti, a szakkifejezések pedig azonosak az iskolában hasz­náltakkal. A szerző hangsú­lyozza, hogy a könyv lehetőleg ne kerüljön a gyermek kezé­be. DIVATBEMUTATÓ FIATA­LOKNAK. Immár hagyomá­nyos esemény, hogy a Kohász Művelődési Központ és a sal­gótarjáni Centrum Aruház évente közös divatbemutatót rendez, elsősorban a fiatalok­nak. A legújabb divatot köve­tő ruhákat — amelyek egyút­tal hasznos segítséget adnak az öltözködéshez — mutatják be, méghozzá csak olyan da­rabokat, amelyeket nemcsak a kirakatokban találhatunk, ha­nem vásárolni is lehet. A ze­nés divatbemutatót november 12-én este rendezik meg, előt­te három napig kozmetikai bemutató és tanácsadás várja a művelődési központ látoga­tóit. Aj Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? A humor legnagyobb áldá­sa, hogy feloldja a feszültsé­get és különösen olyan hely­zetekben nélkülözhetetlen, amikor már csak nevetni lehet. A humor elméletének megalkotói számos ismérvet sorakoztatnak fel a jó humor követelményeként: Arisztote­lész szerint nevetséges, vala­mely hiba, hiányosság vagy rútság, amely ugyanakkor fájdalmat és bajt nem okoz. Kant szerint a komikus lé­nyege az ellentét, az ellent­mondás. Gross szerint pedig a komikus harci játék, ben­ne és általa kiélhetjük harci ösztöneinket. Mocsár Gábor legújabb kö­tete a „Ki vágta fejbe Hudák elvtár satt” a fentebb felso­rolt mindhárom követelmény­nek megfelel, a karikírozva bíráló mű jó szórakozást nyújt, és ugyanakkor mint rendhagyó krimi, számos el­lentmondásra, emberi gyen­geségére, társadalmi visszás­ságára hívja fel az olvasó fi­gyelmét. Mocsár Gábor Nyírmárton- falván született 1921-ben. Volt gyári munkás, majd hosszú esztendőkön keresztül újságíró. Szerkesztette az Al­föld című folyóiratot. Eddigi műveiből a falusi problémák iránt érzékeny érdeklődésű írót ismerhettek meg az ol­vasók (Nyitott tenyér, Fecs­kék és miatyánk. Fekete csó­nak), aki azért ír cikket, szo­ciográfiát, szatírát, hogy az író sajátos eszközeivel segít­se megismerni, jobbítani ezt a világot. A Magyarország felfedezése sorozatban az Alföld és Du­nántúl hatalmas kőolaj- és földgázkincsének felfedezé­séről, ennek gazdasági és társadalmi változásairól tudó­sít az „Égő arany” című szép- irodalmi igényű szociográfiai munkájában. A „Pávatoll” és az „Illetle­nek” című szatírái arról győzték meg az olvasót, hogy Mocsár Gábornak erőssége a humor, de ugyanakkor nem­csak mulattató, hanem „rá- eszméltető” író is. Nemcsak arra való nála az anekdota, mint ahogy maga írta, hogy „afféle olcsó, fáradtolajként” alkalmas legyen a mese to- vábbcsúsztatására, hanem ar­ra is, hogy amíg nevetünk, egy kicsit szégyelljük is em­bervoltunk gyengeségeit. Hudák elvtársat, ezt a nagy hatalmú falusi „elnököt” egy ismeretlen személy vágta fej­be a sötétben, sajá, házának udvarán, pontosan húsz óra tizenkilenc perckor. Mónus, a „középkorú, szúrós tekintetű nyomozó” nekivág Baktató- falvának, hogy megkeresse a tettest. Kezdetben sértődötten vissza akarja utasítani a kez­dőknek való rutinmunkát, hamarosan kitűnik azonban, hogy egy nehezen kibogozha­tó ügyet kell végigvinnie. Hudák ugyanis nem egyszerű­en egy illető egyén, hanem elvtárs, a falu egyik vezető embere. Az is kiderül, hogy az egész Hudák-féle fejbeve- résben „az a legnagyobb fe- neség, hogy az áldozat úgy magán, mint közerkölcsi vo­natkozásban százszázalékosan rászolgált, hogy bárki fejbe­verje”. A nyomozás során megis­merkedünk a hatalmával visszaélő Hudák mellett a kutyaméreggel kereskedő ál­latorvossal, Mondó Gergely- lyel, a magánparaszti függet­lenség kényszerű bajnokával. Megtudjuk, hogy Hvidék elv­társ szerint a „szocializmus vastörvénye, a szocialista de­mokrácia irtózatos erejű kö­vetelménye” azt kívánja, hogy a köztiszteletben álló egyetlen egyéni gazdát bevá­lasszák a tanácstagok közé, majd a dolgok logikájából következően minden létezhe­tő bizottságba és albizottság­ba. A magánparaszti független­ség harcosa szinte belerokkan „függeltensége” védelmébe, az őt „tikkadttá" tevő közéleti tevékenységbe. A szövetkezeti darálómalom raktárosa ép­pen az ellenkező bajban szenved, ő visszahúzódott a közügyektől. Kiss Pál ugyan­is még a világháborúban olyan súlyos fejsérülést szen­vedett, hogy azóta lépten- nyomon elalszik. Hudák elv­társ ezt a tulajdonságát hasz­nálja fel, rájön ugyanis, hogy a raktáros ébredése sza­bályozható. Rúgásra felébred és ilyenkor alkalmas arra, hogy minden ügynek megad­ja az első lökést. Ébredése után azonnal buzgón helye­sel, és fenntartás nélkül csat­lakozik az előtte szólóhozJ „Ahogy Hudák elvtárssal együtt tudtunk működni, az nem kifejezés — vallja. — Vittük a súlypontot, élesítet­tük az osztályharcot, fokoz­tuk a problémákat, lökést ad­tunk a dolgoknak, kiemeltük a szempontokat”. Ám egy al­kalommal „az ellenség keze rúgja bokán” és olyankor he­lyesel, amikor az ellenkezik Hudák elvtárs érdekével, és ekkor „hiába fáradnak az öreg harcosok” felkiáltással fokozatosan félreállítják. A nyomozó hiába hallgatja ki Mokányi Mátét, a ravasz­ságban és segítőkészségben egyaránt felülmúlhatatlan borbélyt, Helep Toncsit, a falu toliakkal kidekorált bo­londját, hiába fekteti új ala­pokra a nyomozást, és ve­szik igénybe a körzeti meg­bízottal a falu állandóan kéz­nél levő huligánjait .. jl nyo­mozás zsákutcába fut. Mocsár Gábor mintegy je­lezve, hogy az egész nyomo­zási história csak azt a célt szolgálta, hogy ezen keresztül megmutathassa: hová vezet egy-egy falusi kiskirály te­vékenysége, egy szellemes fordulattal megoldja a kér­dést. Maga a nyomozó is ugyanannak a „merénylőnek” esik áldozatul. Hudák elv­társ házának folyosóján rá­lép egy odatámasztott gereb- lyére. Vérbő humorú szatíra, kel­lemes olvasmány, tanulságos történet Mocsár Gábor köny­ve. Csukly László ANDRZEJ ZBYCH: (Lengyelből Eordította: Varsányi István) hogy megkóstolja a kesernyés ízű italt. Bár az is lehetséges, hogy az őrzőangyal bele sem szól az ügyekbe, ha Erik Vor. man nem vesz részt münche­ni ismerősei körében a kia­dós vacsorán, amely másnap ebédig tartott, egészen az in­dulás pillanatáig. Ivászatok után mindig ég a pokol, gon­dolta Vormann. 31. Kloss, az ágyon ülve, mez,- telen talpát a hűvös kőpad­lón pihentetve, összpontosított. Vonatozás^, utazása további eseményeit igyekezett rekonst­ruálni. Arra még emlékszik, hogy Oberst Tiede bő lére eresztett meséit hallgatta, né­ha helyeselt, s amikor a sze­relvény befutott a romos wi- esbadeni pályaudvarra, a va­gonokból kiugráló katonák és tisztek kis csoportját látta, amint futottak a barakképü­letbe helyezett állomás fele. Minden bizonnyal ott műkö­dött a büfé, még gondolta is, hogy ne ugorjék-e le ő Is egy pohár sörre, hogy ily módon legalább egy kis idő­re szabaduljon az ezredestől, aki mondta vég nélkül a ma­gáét. fecsegése monoton volt, mint a csapból szivárgó víz. A nők tei;én Tiede szakte­kintélynek tartotta magát és arról igyekezett meggyőzni Klosst, hogy a szőkék is. meg a barnák is elbújhatnak a percig áll. És valóban. Tiede alig fejezte te a mondatot, a vonat megrándult. Abból, ami később történt négy-öt perccel azután, hogy a vonat kigördült a pályaud­varról. Kloss semmit sem tu­dott visszaidézni. Arra még emlékszik, hogy a lámpa ela­ludt. a vonat ablakai mögött pedig fény gvúlt. Semmiféle robbanást sem hallott s ezt furcsállta is egy kissé. Ment volna az ablakhoz, de érezte, hogy valmilyen test. zuhan ra, felismerte tüstént. Tiede volt. valamit kiabált Aztán mind­járt jött ez a páfrány az ab­lakdeszkán. Ezt nézte tájkép­nek, amelyet, úgy hitte, bunker, lőrésén át szemlélt. ly ennek gondolta. Arcbőre szürke, egészségtelen, a sze­me is fáradt. — Lefekszem — mondta —. ha a kezét rá­teszi a homlokomra, mint egy árával ezelőtt. — Az nem egy órája volt — mosolygott a lány. — Az tegnapelőtt volt. Azt hitte, hogy az édesanyja vagyok, mamának szólított. — Igazán? — csodálkozott őszintén, és németül. — Természetesen. — Most meg a lány csodálkozott, — Miért, milyen nyelven szólí­tott volna? vörös hajúak mellett. Az ez­— Kloss főhadnagy, hogy szabad ilyet csinálni? — Az ápolónő hangjában igazi ré­mületet érzett. — Nem szabad felkelnie. Azonnal tessék visszafeküdni. És ki hallott olyat, hogy dohányoznak. Tessék ideadni a cigarettá­kat. Lehunyta a szemét aköny- nyed érintés alatt és csaknem azonnyomiban el is aludt. redes, mintha csak kitalálta volna szándékát, azt mondta, hogy nem érdemes leszállni, mert a vonat mindössze két —- Már majdnem teljesen egészséges vagyok — mondta. Csali most vette észre, hagy a nővér nem is olyan fiatal, és nem is olyan szép. mint ami­Esett az eső. Leutnant Erik von Vorrnan az elmosódó ké­pet figyelte az esőverte ablakon át, s közben őrzőan­gyalára gondolt aki három nappal ezelőtt megparancsol­ta neki, hogy szálljon ki a ro­mos wiesbadeni pályaudva­ron és igyék egy pohár sört. Ez azért is furcsa volt. mert von Vorrnan ki nem áll­hatta a sört, de akkor éppen ellenállhatatlan vágyat érzett, Amikor már lehajtotta a Itt teres korsó Erzatz-sört és fut­va visszaérkezett a peronra, hogy még meglássa a távolo. dó vonat utolsó kocsiján a vörös fényecskét, nem is sej­tette. hogy őt, Érik von Vor. mant, a tábornokfiút és tá- bomokunokát a Gondviselés vette oltalmába. Akikor kész volt elátkozná leküzdhetet­len sizomjúségát, a sört, ateg. napi ivászatot, de még paran­csot is. amelynek értelmében el kellett hagyni a nyugalmas Münchent, ahol, hála a tábor­nokapukának, a helyi Ab- wehrstellén tologatta, rakos. gatta az aktákat. Most mehe­tett az Atlanti Falhoz, vala­melyik isten háta mögötti sár­fészekbe, ahol egy kissé más. féle munka vár rá és senki sem előzékenykedik vele csak azért, mert van Vormnan tá­bornok apja. sőt, ellenkező­leg, hiszen apuka egy bizo­nyos ügyben más véleményt merészelt nyílvánítani, mint a zseniális őrvezető, amiért a vezérkariból kirepült és egy­kettőre a fagyos Ukrajnában találta magát, hogy legyen ideje tűnődni az elkövetett hi­bán. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom