Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-20 / 247. szám

/ Segítsük megérteni Balassi és Júliája BALASSAGYARMATOD, a Balassi Gimnázium kertjében nemrégiben elhelyeztek egy képzőművészeti alkotást, Bor- bás Tibor stéléjét, amely mintegy életnagyságban, kő­be faragva ábrázolja Balassi Bálintot és Júliáját. Az iskola, meg a város közvéleménye felháborodottan fogadta az alkotást: ez a Balassi-kéo nincs szinkronban azzal a végvári vitéz költővel, akit az iskola névadójaként, egv ki­csit példakép gyanánt is az elsős gimnazistákkal taníta­nak. Azzal a Balassival — mint mondják, ki megírta a Végek dicséretére szóló vité­zi énekét, maga is akárhány­szor bajviadalra bátran kiáln, hős volt, vitéz, délceg katona. A szobor Balassit egy kicsit úgy várták, már az évfordu­lós időszakban is (70 éves volt 1970-ben a gimnázium), mint nevelési tényezőt; lássá­tok. ez itt iskolánk névadója, ilyen volt, tiszteljétek, be­csüljétek, vegyetek példát ró­la. .. Aztán jött a stéle; és Bor- bás Tibor Balassija valami egészen más figura, mint ami­re vártak. Ez a Balassi Júlia oldalán, fáradt ember, szomo­rú tekintetű, csalódott. Talán tört gerincű is, talán kiábrán­dult is. Egy bizonyos, nem sugárzik belőle a hősiesség pátosza, a bajvívó viadalon győztes hős öröme. Egy olyan Balassi néz szembe velünk, akit összeroppantott kora, a vérgőzös XVI. század, aki ha­záját forrón szerető költő, de bujdosni kényszerül e honból, akinek küzdelmei mind a kö­zösségi élet, mind a magán­élet terén kudarcba fullad­tak. Akik az elsős gimnáziu­mi tankönyv nézőpontjából figyelik ezt az alkotást, tilta­koznak: nem ad eszményt a tizennégy éveseknek, sőt aka­dályozza a nevelési folyama­tot amellyel hazafias érzelme­ket akarnak a pedagógusok ébreszteni a fiatalokban. NEKEM EZ a Balassi a felfedezés élménye. Egy em­ber, aki tankönyvfigurából bennem előrelépett, vizuálisan gazdagodva. fontosnak, mai ügynek érzem jelenlétét. Nyilvánvaló: nem érthetek egyet azokkal, akik tiltakoz­nak a költő ilyenfajta ábrá­zolása ellen. Sőt, mostmár az egykori pedagógus, magam gyakorlatát is bírálva mon­dom: az a baj, hogy sokszor egy-egy költő. író életművé­nek és életének dialektikáját elhanyagolva tanítunk. Meg­tanítjuk az életrajzot, s aztán úgy a műveket, hogy azoknak már vajmi kevés közük marad az élethez. így esik nehezünk­re Puskin emberi kap­csolatait elemezni szerel­mes versei tükrében, vagy Ady válságairól, kétség- beeséseiről szólni a Héja-nász az avaron-t tanítva. Vagy végletként: hallottam olyan fiatal (!) orosz szakos tanár­ról, aki azért nem tudta iga­zán szuggesztíven, tartalmasán tanítani Puskint, mert emberi gyengéi miatt (Ól) nem tud­ta becsülni. Adyt meg egye­nesen képtelen elemezni. Tu­domásul kell vennünk, hogy már tizennégy éves gyerekek előtt sem szabad semmiféle hamisítás, elrajzolás játékaiba belemennünk, és még kevésbé egy olyan sémamunkába, mely mögött nincs ember, a maga korára jellemző, legtöbb­ször korproblémákból fakadó emberi gyengéivel. Természe­tes, hogy az életkori sajátos­ságok egészséges határokat kívánnak ebben a nevelési fo­lyamatban, de semmiképp sem szabad, hogy fiataljaink vala­ha is mást tapasztaljanak, mint amit tanítottunk szá­mukra. A költő, a nagy mű­vész, mellesleg (?) ember. Ne higgyük azt, hogy műve az által gazdagabb, életesebb le­het. ha az árnyékokat levág­juk róla, fél oldalával együtt. Meggyőződésem, hogy a ma középiskolába járó fiatalok dialektikus gondolkozására, elvonatkoztatásra képesek; nagyon jól meg tudják majd érteni, hogy ez a Balassi írta a lelkesítő-szép Végek dicsé­retéről szóló vitézi éneket. S azt a körülményt, hogy Bor- bás Tibor erről a Balassiról kívánt vallani. AZ VOLNA ,IÓ, ha értel­miségiek, tanárok, értők segí­tenék e gyerekeket eljuttatni a szobrászművész fontos gon­dolatáig. Erdős István RIOZIÉLET / Krimi a vízparton Jelenet a Végre, hétfő! című magyar filmből Bretagne-d partokon. Marina sértetlenül megmenekül, part­nere, Claude eltűnt. A lélektani kriminek ezek még csak be­vezető képsorai. .­A rendkívül izgalmas, jól bonyolított krimi mindvégig tartogat meglepetéseket, a né­ző érdeklődését az utolsó koc­kákig fenntartja. Jó ritmusú a rendezés is — Leonard Keigel munkája —, gyorsan pergeti az eseményeket, s mégsem fogy ki az ötletekből. Ismert, és kedvelt a két főszereplő: Romy Schneider elragadóan szép, és egyaránt hitelesen játssza a bűnöst és az ár­tatlant, s kiváló alakítást nyújt Maurice Ronet is. Kulturális mozaik IFJÚ VASAS. Megjelent a Mü.M. 209-es számú, Nagybá- tonyi Iparitanuló Intézet „há- zilapja'V Célja: legyen olyan fórum a fiatalok részére, ahol elmondhatják élményeiket, gondjaikat, tapasztalataikat. Alkalom nyílik egészséges ver­senyzési lehetőségekre. Kü­lönböző pályázatok és ver­senyfelhívások jelennek meg, továbbá értékelések, és a tanintézet hírei. A tanulók figyelemmel kísérhetik a kö­zösség minden megmozdulá­sát. alkalmuk nyílik az azon­nali reagálásra, Az első szám­ban ismertetik, hogy az in­tézet tanulóifjúsága milyen szakmában nyer oktatást, a második c-osztály tanulmányi versenyfelhívását a KISZ VIII. kongresszusa tiszteletére, to­vábbá elindult a „létraver­seny” — a matematikát ked­velők részére. Az ötoldalas kiadványban ezenkívül meg­találhatjuk a szakkörök fog­lalkozási rendjét. t * KLUB. A karancsberényi Bandur Árpád KlSZ-alap- szervezet nyáron alakult ifjú­sági klubjában változatos, szí­nes élet folyik. Meghatározott program hetenként egyszer, péntek este szerepel munka­tervükben. Rendszeres kap­csolatot tartanak a helyi ha­tárőrség fiataljaival. A közös zenés rendezvények mellett, irodalmi esteken, vetélkedő­kön találkoznak. A közel­múltban tartott irodalmi esten mai magyar költők alkotásai­ból hallhatnak a fiatalok. Október 22-én dr. Gulácsi György főorvos tart előadást. A klub szeretne benevezni a Kiváló címért folytatott ver­senybe. SÍ FILMFORGALMAZÄSI TA­NÁCS alakult Budapesten, a filmforgalmazás általános el­veinek kidolgozására. A ta­nács tulajdonképpen munka- közösség, amely viták, ta­nácsadás, véleménycserék for­májában segíti a filmforgal- mazási feladatok megoldását. Tizennyolc állandó tagja van, de a napirendre kerülő témák legjobb ismerőit véleményezé­si, tanácsadási joggal hívja meg üléseire. Munkaprog­ramjában több érdekes téma szerepéi, például a moziüzemd vállalatok dotációs rendszeré­nek módosítása. ★’ TÁNCDALEST. Nagybátony közkedvelt presszójában, a „száztizesben” október 30-án táncdalestet rendeznek, fiatal énekesek közreműködésével. Fellépnek: Szabó Marika, An­tal Anikó, Pándi Imre és Hódos d. Sándor. I ....... » V JEI€ME^UNK5 5555 AJÁNLATUNK ■ Újszerű kezdeményezéssel lepték meg a tévénézőket: a jövőben a fiatal munkatársak tévéjátékaikait és filmjeit is sorozatban bemutatják. Izgalmas találkozás mindany- nyiunk számára új nevekkel, rendezőkké^ operatőrökkel, sőt színinövendékekkel szemben ülni, s megfigyelni képes­ségüket, hajlamainkat, igyekezetüket. Az első ilyen ismer­kedésünk Ború J. Ádámmal volt, aki a litván Kazys Saja írását alkalmazta televízióra és a rendezést is magára vállalta. Nem mellékes, hogy a bemutatkozó forgatókönyíró és rendező milyen témát választ negyvenperces tévéjátéka számára. Talán fiatalok esetében a tárgykör és a helyszín megválasztása nem mond annyit, mint a tévészerűség fel­ismerése. Nos, Ború J. Adám már választásával is jól vizsgázott. Az alapnovellát, mondani szokás, az isten is képernyőre teremtette. A kevés, mindössze öt szereplős, zárt helyi történetben számtalan lehetőség nyílik a részle­tek, különösen az arcjáték, a szem és száj mondandójá­nak közeli fényképezésére, az úgynevezett premier plán­ra, amelyről első alkalmazói, Griffith és Gance nem is sej­tették, hogy egy új műfaj, a tévéfilm sajátos filmtechnikai eszköze lesz, gyakori alkalmazására egyszer még különösen mód nyílik. Ha nem is minden tévéfilmben, A nyelvtudásban a tévészerűség tökéletesen adva van. A professzor (Balázs Samu) egyedül, agglegényként éli szellemi tartalommal te­lített. életét, házvezetőnője, Indulgencia (Bánki Zsuzsa) tár­saságában. A könyvek, a kutatás, lakása csendje, békéje és tágasság ideális környezetet nyújtanak ahhoz, hogy ne érezze egyedül, magát. Elmélyült perceibe mégis mind sűrűbben tolakodik be a magány, amelynek csak az álmok romantikáját tudja ellene szögezni. Egy ismeretlen, nem is egészen képzeletbeli, de mégis soha nem látott nőt idéz maga elé álmodozó perceiben. A fenséges erényekkel fel­ruházott társ hangját telefonból ismeri, sőt levelet is* ka­pott tőle, s így egyre várja jelentkezését. S egyszercsak felcsörren a telefon, s bár a drót túlsó végén hallgat a hívó, a professzor megsejti, hogy álomtársa jelentkezett, akit nem akar elveszíteni, s ezért aggódón, szerelmesen, magához hívja. Feltűnően csinos és fiatal leány érkezik (Sír Kati főiskolai hallgató), akinek bája és közvetlensége megbénítja, ügyetlenné teszi az idős professzort. S amikor kiderül, hogy a látogató nem más mint a szomszédék lá­nya, a professzoron ismét úrrá lesz a magány. De akkor új­ból csengetnek és most az előbbi lány édesanyja, a szom­szédasszony (Gürnik Ilona) látogat be, akit a professzor ridegen, szinte elutasítóan fogad, s akiről csak a visszavon­hatatlan búcsúzás perceiben sejti meg, hogy ő az „álom­asszony”. ö küldte, részeges férje mellett magányosan, az annyira dédelgetett levelet is. S nincs más, a professzor kénytelen agglegényi magányát vaskos könyveivel megosz­tani. Ennyi a történet, de minden mozzanat a lélek érzékel­tető rezdüléseit is láthatóvá teszi, mint a fonnyadt levelek pörgése az őszt A bemutatkozó rendező kitűnően kiaknázta a hangulatváltozások, az árnyalt idegjáték lehetőségeit Rendkívül jól kiexponálta a találkozást a szomszédul (Csonka Endre, aki nyolcszemélyes tömegnyomorát w össze a professzor kényelmével, míg a részeg szomszéd pa­naszai közben az irigyelt professzor a családi élet, a gyermek, a társas élet nosztalgiáját veti szemben. Igen jó­nak mondható a szereplők megválogatása is: a melléksze­replők (Bánki Zsuzsa, Csonka Endre, Gumik Ilona, Sír Kati) hozzájárulnak Balázs Samu kiváló (bár a szöveghű­séggel olykor hadilábon álló) alakításához, jelenlétükben a professzor alakja még plasztikusabbá, mélyebbé, emberib­bé válik. A sorozat jól kezdett, reméljük, folytatásaiban sem fo­gunk csalódni. r*i V Ma, szerdán (17.05) a Három srác a hadseregben című sorozat hatodik részében a honi légvédelem eszközeivel is­merkedhetünk meg. Érdekes sportcsemegének ígérkezik (17.40) a Ferencváros—Panioniosz UEFA-kupa labdarúgó­mérkőzés közvetítése a Népstadionból, az esti főműsorban (20.00) Négyen pizsamában című zenés komédiát láthatjuk a Fővárosi Operettszínház produkciójában. Lakos György Bőséges választékot kínál a holnap kezdődő mozihét, a salgótarjáni November 7. Filmszínházban. A Végre, hét­fő! című magyar film a leszerelő kiskatona civil élet­be való beilleszkedésének ne­hézségeiről szól. A filmet ok­tóber 21—22-én vetítik. A Vörös Berkenye című lengyel háborús filmdrámát október 23—24-én tűzi műsorára a mozi. A hét a Baleset a ten­gerparton című, színes, fran­cia, bűnügyi filmmel zárul, melyet 25—27-én tekinthetnek meg a mozinézőík. András vidéki fiú, de Pes­ten dolgozik, s nagynéniénél lakik. A bevonulás után nem hagyott maga után szoros ér­zelmi kapcsolatokat, csak ..ideiglenesen” élt a világban. Az idő a laza érzelmi kötődé­seket is felbontotta, így az­tán András azt tapasztalja le­szerelés után, hogy helyét mindenütt mások foglaltakéi. Magányosan, idegenül jár- kel a jól ismert városban. A beilleszkedés minden lehető­ségét megragadja, de mindun­talan csalódások érik. S rá kell jönnie: nem folytathatja é'etét ott, ahol két évvel előbb abbahagyta... Az új társa­kért, barátokért, otthonért ke­ményen meg kell "küzdenie. Nagyon élő. nagyon aktuális problémát taglal a Végre, hét­fő! című film, Kenyeres Gá­bor elsőfilmes rendező alko­tása: Témájánál fogva, első­sorban a fiatalokat érdekli, de nem hagyhatja közömbösen a film az ifjabb nemzedék sor­sa iránt felelősséget érző fel­nőtteket sem. A Berkenye fedőnevű lö­vészzászlóalj rádiógramot kap: „Megállás nélkül folytatni a harcot a tengeri fal ellen.” A tengeri fal, a németek beve­hetetlennek hitt erődítmény- rendszere a lengyel tenger­part mentén. Ewa és Czeslaw Petelskj, a hajdani csata szín­helyén forgatta filmjét, amely történelmi panorámát ad az erőd és Kolobrzeg (Kolberg) kikötőjének elfoglalásáról. Egy lengyel történész így ír a történelmi eseményekről: „A kolobrzegi csata, amely csak­nem 11 napon át tartott, egyi­ke volt a legvéresebb és leg- kimerítőbb csatáiknak, amit egységeink az elmúlt háború­ban vívtak.” A rendezők nagy figyelmet fordítottak a csatajelenetek­re, hatalmas történelmi tab­lót készítettek a lengyel nép száméira is oly jelentős győze­lemről. amikor csapataik el­érték a tengert. Ugyanakkor nem tévesztette szem elől az alkotó házaspár az egyéni hő­sök sorsát sem. Különösen két figura figyelemre méltó: a lengyel lövészzászlóali pa­rancsnoka és Wanda, a fiatal grúz lány, aki ápolónő a szovjet hadseregben. Az ő alakja köré épül a film sze­relmi szála. Egy Alfa Rómeó a hullá­mokba zuhant két utasával a 4 NÖGRÁD e*r .1971. október 20,, szerda ANDRZEJ ZBYCH 21. A lépcső tágas, sötét kapu­aljba vezetett. Ingrid kitapo­gatta az ajtót, óvatosan kinyi­totta: konyhában találta ma­gát. Hatalmas ablakot vet'c észre, s azon keresztül a kert felett a ragyogó Holdat látta. Az egész házban csend ural­kodott. Kiszabadult. Egy pil­lanat és kiugrik az ablakon, átmászik a villa kerítésén. Berlin egyik távoli, ismeretlen kerületében találja magát. Gyalog vág neki az útnak a belváros felé. ★ Amíg Ingrid Kiéld von Boldt tábornokkal beszélgetett, Kloss hosszú léptekkel vonult végig a fényesen kivilágított folyo­són az Abwehr épületében. Az ügyeletes tiszt nyitott ajtót: az első titkárságon találta magát. Az íróasztal mögött ülő százados rápillantot Klossra és felemelte a telefonkagylót. Jelentett, válaszra várt, maid elvaikkantotta magát: — Tovább. A szertartás még kétszer megismétlődött. Minden ajtó előtt Wehrmacht-tiszthelyettes állt mereven, közömbösen; inkább szobrok, mint őrök. Kloss volt már az admirális­nál, ismerte eke a ceremóniát, amelyet inkább nevetségesnek tartott, mint ijesztőnek. „A képzeletre hatás módszere” — játszóét a gondolattal, miköz­ben az utolsó titkárságon vá­rakozott, most már nem szá­zadosi, hanem alezredesi író­asztal előtt. Amikor behajtott az Abwehr parkoló helyére, hogy elhe­lyezze a motorkerékpárt és meglátta Schultzot, azonnal kapcsolt, rájött, hogy von Boldt tábornok gyorsabb volt, megelőzte őe, a tábornok tette meg előbb a lépést. — Maga az öreg akar látni téged —. mondta Schultz — de máris. Boldt tehát telefonált az ad­mirálisnak! Lehetséges, hogy az Öreg poroszok közvetítésé­vel Canarls kereste a kapcso­latot az amerikai hírszerzés­sel? KIqss azonnal tisztába jött vele, milyen veszedelmes helyzetbe sodródott. Az admi­(I lengyelből fordította: Varsányi István) ralis nem Boldt! Kloss vala­mennyi aduja egy szempillan­tás alatt ellene fordulhat. A német hírszerzés főnökénél? szándékai titokban maradnak, ez a vén játékos soha sem­mit sem csinál egyenesen, az intrikák is, amelyeket ő maga agyai ki, minden esetben sok- lépcsősek; lehet, hogy éppen Boldtot játssza ki Himmler el­len, de az is lehetséges, hogy Boldtot el akarja adni, hiszen élvezi a Führer bizalmát, ugyanis nem Kaltenbrunner, hanem éppen ő akadt az ösz- «zeesküvés nyomára ... Külön­ben nem tudni, mit mondott neki Boldt. Milyen taktikát válasszon hát? Kloss döntött: a helyzet csak egyesélyes . •. — A táskát és a fegyvert hagyja a titkárságon — szó­lalt meg az alezredes. Kinyi­totta a széles ajtót. Az óriási terem túlsó végé­ben elhelyezett íróasztal, ta­lán húsz lépésre lehet a küszöbtől. Kloss szálegyenesen vonult végig, akár a gyakorló­téren, majd merev vigyázz- ban megállt az apró termetű és a hatalmas Hitler-portré alatt egyáltalán nem mutatós megjelenésű admirális előtt. A főnök, a megfáradt felettes ki­mért érdeklődésével szemlélte az érkezőt. Arca ragadozó ma­dáré. — Hans Kloss — szólt — főhadnagy. Maga kinek dolgo­zik? — rikoltotta. Kloss jól tudta, hogy vá­laszait azonnal, gondolkodás nélkül kell megadnia. Min­den azon fordul meg, hogy a titkos háború e régi szak- tekintélye hitelt érdemlőnek fogadja-e el szavalt. — Az ön számára dolgo­zom, admirális úr! — Miért érdekli magát Ingrid Kiéld? — Beleszerettem. — Kloss egy másodpercet sem habo­zott a válasszal. Az admirális hallgatott. Ismét Klosst méregette te­kintetével, minden bizóny- nyal a válasz hihetőségét latolgatta. — Kloss, maga idióta! — Igenis, admirális úr — jelentette tüstént a főhad­nagy. Szakadatlanul remélt: nem is volna rossz fordu­lat, ha Canaris komédiafi­gurának tartaná. ügyetlen szeretőnek, aki olyan játék­ba keveredett, melynek ér­telmét képtelen felfogni. — Ebben hát megállapod­tunk — mosol.vodott el hir­telen, most már szelídeb­ben az admirális. — Most pedig halljam gyorsan, mit tud?! (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom