Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-14 / 242. szám
Együttérző brigádok X pásztói postahivatalon télül két szocialista brigád működik, igen nagyfokú társadalmi aktivitással: a Palóc szocialista brigád, és a Mikszáth szocialista brigád. A Mikszáth szocialista brigád csatlakozott a Magyar Nők Országos Tanácsának felhívásához, magáévá téve az Internacionalizmus segíteni kész, szép eszméjét — bekapcsolódat a „Takarót a vietnami gyermekeknek” mozgalomba. Mélyen átérezve a vietnami nép. a vietnami gyerekek szomorú sorsát, helyzetét, akiket a háború borzalmai napjainkban is sújtanak. A brigád tagjai 'többnyire maguk is anyák, takarót készítettek sok óra társadalmi munkában, beleszőve aggodalmukat és együttérzésüket "a vietnami nép, a vietnami gyerekek irán'c. A takarót már átadták a Magyar Nők Országos Tanácsának továbbítás végett. A Palóc szocialista brigád csatlakozott a televízió felhívásához „A villanyt a tanyasi iskoláknak” mozgalomhoz, pénzt gyűjtöttek, melyet eljuttattak a Magyar Televízión keresztül az érdekelteknek. Figyelemmel kísérjük az aktuális politikai eseményeket, megmozdulásokat, s ezeknek továbbra a részesei kívánunk lenni. Ootdot holtán, hivatalvezető AZ OLVAS Tor urna A VOLÁN figyelmébe! Ismételt kérelem Cikkünk nyomán: A méhek teleltesse A NÖGRÄD 1911. évi szeptember 29-i számának Méhészet rovatában Hogy nyugodt legyen a telelés c. alatt K. I. aláírással tévedhetetlenül rólam tesz említést. A cikkíró azt írja, hogy én hazai és külföldi szaklapokban „igen élénken világítom meg a mé- heknek minden időszakában való takarását”. (?) Félreértések elkerülése végett szükségesnek tartom a cikk helyes értelmezése szempontjából az alábbiakat közölni: Kétségtelen, hogy a méhek levegőcserés teleltetésének itthon. és külföldön egyformán régi hirdetője és terjesztője vagyok. A levegőcserés telel- tetési rendszer elmélete és gyakorlata nem új. Egyformán a haladást, a korszerűt szolgálja. Alkalmazása szerte a világon nemcsak azért terjed, mert a kaptárak falait, vagy fa anyagát kívánjuk óvni a hosszú, téli lucskosodás káros következményeitől — mint, ahogy azt K. I. méhésztárs írja —, de ennek is megfelel. Sokkal inkább egv láncszeme annak a világszintű küzdelemnek, amelyet a méhészetek első számú ellenségével, a Nosema Apis Zander nevű spórás véglénnyel szemben minden haladó méhésznek folytatnia kell. A méhészek többsége tudja, hogy a Nosema egysejtű parazita, amely egy bizonyos „gazdaállat” — esetünkben a méhek sejtjeiben él —, onnan nyeri táplálékát, ezzel pusztítván a sejteket, amelyekben megtelepedett. A belőlük kirajzott spórák a lépek sejtjeibe kerülve, számukra kedvező körülmények közé jutva, ott újból életre kelnek és így körforgásperű- en tovább folytatják kártevő tevékenységüket. A spórák számára kedvező körülményeket a kaptár telelőfészkén belüli párás meleg biztosit, amely egyben kedvez a táptalajnak is. A levegőcserés telelési rendszer alkalmazásának tehát az a közvetlen célja, hogy állandó, lassú légmozgással a fészek felmelegedett, párás, gázos levegőjét, tiszta, jó levegőre megcserélje. Ezek a párák a nagy téli hőmérsékleti ellentétek miatt előbb- utóbb a kaptár fészkén belül csapódnak le, víz formájában. A Nosema Apis elleni küzdelemben eddig a következő, igen hatásos eljárások ismertek: A kaptárak lépőinek 4—5 évenkénti lecserélése. A kaptárak külső, belső alapos fertőtlenítése 20 százalékos formaiinnal. Kiváló hatású gyógyszer a FTJMA- GILIN nevű antibiotikum, ez azonban csak a kifejlett kórokozókra hat. Újabban a Román Szocialista Köztársaságban mélyhűtéses fertőtlenítéssel folynak érdekes kísérletek. Lényege a mézzel telt lépeknek fiókokban történő 35—36 C*-ra történő felmelegítése, hogy a spórák kikeljenek, majd utána rögtön a mélyhűtés, hogy a kikelt kórokozók elpusztuljanak. Sajnos, egyelőre kisüzembeni alkalmazása nehezen oldható meg. Megvalósulása után megszűnne a méhészetek egyenetlen, sokszor bizonytalan termelése. Reméljük, mihamarabb e lap hasábjain erről számolhatunk be. Németh László Ax üzemi baieieü'ol B. T. ISTVÁN olvasónk 'nyugdíjas, s mint ilyen, nyugdíjának folyósítása mellett favágó munkát vállalt az erdőgazdaságnál. Munkabérét nem pénzben, hanem a kivágott fa meghatározott hányadában, természetben kapta. Favágás közben balesetet szenvedett, ennek következtében még jelenleg is orvosi kezelés alatt áll. Vállalata azzal tagadta meg a baleseti jegyzőkönyv felvételét, illetve táppénz- és. más követeléseinek teljesítését, hogy nyugdíjas és a fakitermelést résziben végezte, tehát reá a munkavállalókra vonatkozó jogszabályok nem érvényesek. Olvasónk munkaadója törvénysértően járt el. Függetlenül attól, hogy a munkavégzésért meghatározott munkabért pénzben vagy természetben állapították meg, továbbá attól is, —, hogy a munkavállaló nyugdíjas, vagy nem —, üzemi baleset esetén kötelező a baleseti jegyzőkönyv felvétele. Üzemi balesete folytán olvasónk is jogosult — meghatározott korlátok között — táppénzre, sőt amennyiben a vállalat anyagi felelőssége alól magát kimenteni nem tudja, egyéb kárának megtérítését is követelheti. Egyéb károk megtérítése címén követelheti keresetveszteséget — a táppénz és az egy napra eső átlagos kereset közötti különbség —. a bab- esete folytán bekövetkezett dologi károkat, valamint az egészség-, és .testi épség helyreállításával kapcsolatban felmerült tényleges kiadósait, költségeit, Amennyiben üzemi balesetéből eredően tartós időre bizonyítható munkaképesség-csökkenés következett be, igényt tarthat nyugdíja mellett baleseti járadékra is. Táppénz- és baleseti járadék igényével az SZTK-kifizetőhelyhez, illetve az SZTK-igazga- tósághoz, egyéb kártérítési követelésével pedig a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, ennek elutasító határozata allen pedig a Balassagyarmati Járásbírósághoz fordulhat. A NÖGRÁD-ban olvastam a „Bölcs tanács utazóknak” c. cikket, amelyből tudomásomra jutott, hogy a VOLÁN jelmondatokkal próbálja enyhíteni a közlekedésben egyes járatokon fellépő túlzsúfoltságot. 1971. szeptember 15-én, a reggeli Szécsény—Litke—Salgótarján járaton — mint már számtalanszor — ez a zsúfoltság beigazolódott. Ezen a napon ugyanis utasszámlálás volt, és több mint 75 utast számlált meg a Volán illetékes képviselője. Ez a tény érlelte meg bennem a gondolatot, hogy még ezen a napon utastársaim nevében egy kérelmet juttassak el a Volán személyforgalmi főosztályához. Mivel a kérelemre még válasz nem érkezett, ezúton szeretnénk óhajunknak érvényt szerezni. Egy ipolytamóc—salgótarjáni járat beindítását kérjük, amely a Salgótarjánba járó iskolások, hivatali dolgozók és egyéb helyeken dolgozó emberek utazását biztosítaná. Ez a járat egyben mentesítené a vonal túlzsúfoltságát is. Azoknak az iskolásoknak és dolgozóknak, akiknek munkaideje 8 órakor kezdődik, már reggel 6 órakor el kell indulni vonattal Lilikéig. Itt a fentiekben említett járatra várni kell több mint 45 percet. Ez után a hosszú, — télen még nehezebben elviselhető — várakozás után a járat megérkezésével kezdődik a tolongás, mert a járat legtöbbször zsúfolt. 45 perces várakozás, 22 kilométer utazás után, zsúfolt autóbuszon. Ezek után elgondolkoztató, hogy az iskolás milyen frissen és kipihenten ül az iskolapadba, ahol nap mint nap 6 órai szellemi munkát kell végeznie. Vagy a hivatali dolgozó, akinek szellemileg szintén kipihentnek kell lennie, hogy munkáját a lehető legjobban láthassa el. Természetesen a délutáni probléma hasonló. 16 órakor, illetve 16.30-kor van a munkaidőnek • vége. A járat zsúfolva indul Salgótarjánból 16.45 órakor, Litkére érkezik 17.25-kor, ahonnan 18.55-kor indul tovább személyvonat Ipolytamócra. Lehet persze később is utazni, — Salgótarjánból 17.30 órakor — de ezzel is csak Litkéig lehet jutni, és az előbb említett személyvonattal tovább Magam, és ipolytamóci utastársaim nevében is kérem az említett időpontok figyelembevételével egy járat beindítását Ipolytamóc és Salgótarján útvonalon. Szabó Zoltán Ipolytamóc, Rákóczi út 147. Bérletet szerettem volna vásárolni Október 6-án, reggel még hat óra előtt toporogva álltam meg a helyijáraíd bérlet- pénztár előtt Salgótarjánban. Munkabeosztásom nem engedi meg, hogy nap közben fél órákig álljak sorban, így mindig hatodikén vásárolom meg a bérletet. Annál is inkább, mert hatodikán mindjárt kora reggel nincsenek sokan. Vártaim türelmesen, mivel a pénztárban már égett a villany, és közben a ki ragasztott nyitvatartási rendet olvasgattam ; Helyijárati bérletpénztár. Nyitva minden hó 1—6-ig, reggel 6 órától délután 17 óráig. Ebédidő 12—12.30-ig. Egy párszori olvasgatás után akaratlanul is órámra pillantottam, amely bizony 6.20 órát mutatott. Ekkor máür 25—30-an toporogtunk a pénztár előtt, — várva a hat órai nyitást Közben megjelent egy egyenruhás hölgy. Kérdésünkre bizonytalanul válaszolta: „Sajnos, még nem jött a pénztáros, én nem tudok bérletet adni.” További faggatásunkra közölte velünk, „Kérem, tessenek később jönni, én nem tudok semmit.” Szétoszlott a már jól megnövekeÉrték-e még...? Az ember el sem hinné, hogy a huszadik században, amikor a rádió már a zsebben is szól, ne lenne telefon! Mert szó szerint kell érteni: nincs! A minap a kezelőorvosom ÉKG-vizsgálatra utalt Nagy- bá'conyba. Mint jó beteg, mentem is a megjelölt időben, ahol udvariasan közölték, hogy a gép rossz, menjek Tarjánba. Mit volt mit tennem, vonatra ültem, s mentem Tarjánba, ahol már kevésbé udvariasan tudtomra ad’cák, a gép rossz! Kértem a nővérkét, hogy kérdezné meg telefonon a kórháztól: ott jó-e a gép, — ő ugyanis oda akart küldeni. Határozott nemmel válaszolt. Tehát ezek szerint Nagybátonynak sincs telefonja, mert különben értesítette volna kezelőorvosomat, hogy ne küldjön senkit ÉKG-ra bizonyos ideig. De Tarjánnak sincs, mert Nagybátonyt lehetett volna értesíteni. És márcsak azért sincs, mert a kórházat sem tudták felhívni. Végül engedtessék meg nekem, a sokat emlegetett jelszót ideírni: „A legnagyobb érték az ember!” — Csak az a kérdés, hogy hol ismerik ezt a fogalmat? Máthé Lajos Rákóczi -bányatelep CS. 1STVÁ.NNE oltiasónk munkahelyén súrolás közben egy vödör forró vízzel elcsúszott, és a kiömlő víztől kezén és lábán égési sebeket szenvedett. A sérülésről baleseti jegyzőkönyvet állítottak ki, az orvos pedig, aki táppénzes állományba vette, a sérülést üzemi balesetből eredőnek minősítette. Olvasónk arra kér választ levelében, hogy mint üzemi balesetet szenvedett dolgozó táppénzes állományának ide.jé alatt jogosult-e a 100 százalékos fizetésre, munkahelye ugyanis nem tud olyan jogszabályt felmutatni, amely szerint erre nem jogosult. A vállalat anyagi felelősségének szabályait az Mt. 62, §-a, és az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendelkezések, éspedig az Mt. V. 99—100. §, valamint a 4/1987. (VI. 8.) Mü.M. sz. rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) Mü.M. sz. rendelet - tartalmazza. Ezek szerint a vállalat anyagi felelősségének általános szabályai a következők: A vállalat a dolgozójának a munkaviszony keretében okozott kárért vétkességre tekintet nélkül, teljes mértékben felel. A felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívüli, elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a dolgozó kizárólagos magatartása okozta. Olvasónk üzemi balesete — mint leveléből kitűnik — munkahelyén, munkája végzése közben következett be, A vállalat tehát anyagi felelősségét nem tudja kimenteni azzal, hogy az üzemi baleset nem telephelyén, munkavégzéssel összefüggésben következett be. A vállalatnak az anyagi felelősség alól való mentesüléséhez bizonyítani kell azt is, hogy az üzemi baleset olyan külső ok miatt következett be, melyet időben, s rendelkezésre álló technikai felszereltség mellett nem volt lehetősége elhárítani. A megfelelő technikai eszközök, az elhárításhoz szükséges mód, és idő kérdésének vizsgálatánál, nem az adott vállalat, hanem az iparág jelenlegi helyzetéből!, felszereltségéből kell kiindulni. A vállalatnak ezzel kapcsolatos feladatai nagyon világosan és részletesen meg vannak határozva az általános, illetve szakmai balesetelhárítási és egészségóvó rendszabályokban, amelynek betartása minden vállalatra ■kötelező. Annak elbírálása, hogy a vállalat előírt feladatait mennyire végezte .el, hogy a balesetelhárítási és egészség- védő szabályokat mennyire tartotta be, a vállalati munkaügyi döntőbizottság, ennek határozata ellen beadott kereset alapján pedig, a Balassagyarmati Járásbíróság hatáskörébe tartozik. dett csoport. Hét órakor újból megjelentem a pénztárnál, „még mindig sehol senki” — közölte velem az egyenruhás hölgy és szaladt a dolga után, én pedig visszaódalogtam munkahelyemre. Fél kilenckor megint csatlakoztam a pénztár előtt várakozó nagy csoporthoz. Ekkor már valamivel többet , tudtam meg. A nyitvatartásit hirdető tábla és majdnem mezítelen női fotó társaságában egy szerény kis cédula hozta tudomására a bérletet vásárolni akaróknak: „MÉG NEM JÖTT A PÉNZTÁROS”. Hát igen! Minek is jött volna a pénztáros fél kilencre, ha már egyszer hatra nem jött!!! A bérlethez végül is hozzájutottam a mozinál, félórás sorbanállás után. Igaz, amikor visszamentem a munkahelyemre a főnököm megjegyezte: „Igazán mondhatta volna, hogy valami sürgős dolga van, nem kellett volna a bérletvásárlásra fognia”. Vajon hányán kapták meg ezt és az ehhez hasonló intelmet ezen a napon? Pedig igazán csak bérletet kívántam venni. Szűcs Pálné Salgótarján A szerk. megjegyzésé: , A Volán személyforgalmi főosztálya érdeklődésünkre arról tájékoztatott bennünket, hogy 6-án már érvényes bérletjegy- gyei kell utazni, tehát 6-án már bérletjegy-árusítás a helyijárati pénztárnál nincs. Hatodikán reggel már csak az autóbuszállomás ad ki elővételben menetjegyet. Örök hála Egy hónapig részesültem kórházi kezelésben a salgótarjáni Madzsar József Kórház belgyógyászatának II. osztályán. Ez idő alatt volt lehetőségem arra, hogy megismerjem az itt dolgozó orvosokat, s úgy érzem, gyógyulásom alkalmából tartozom nekik any- nyi hálával, hogy a nyilvánosság előtt köszönjem meg, amit értem tettek. Különösen nagy szeretettel ejtem ki a nevét Szőlős Zsuzsa dotornőnek, aki fáradságot nem kímélve, oly odaadóan kezeli betegeit. Nem azt nézi, ki az illető, hanem azt, hogy beteg. A beteggel együtt tud örülni a siker, a gyógyulás láttán. De vannak körülötte szorgos segítők, szorgos nővérek is. akiket szintén megillet a dicséret. Nagyon elégedett voltam Mancika főnővér és Erzsiké nővér munkájával, megérdemlik, hogy felfigyeljenek rájuk. És itt van a fiatal Pető doktor, aki kedves, mosolygós megjelenésével is bizonyítja, hogy együtt érez a beteggel. Nagyon sok ilyen ember kellene, akkor a beteg is könnvebben viselné a fái - dalmat. Még egyszer köszönöm, hogy meggyógyítottak. M. I-rre Etes-Albert -akna. Itt köszönöm A NŐGRÁD-on keresztül szeretnék köszönetét mondani üzemi orvosunknak becsületes és lelkiismertes munkájáért. Sok ilyen lelkiismeretes orvosra volna manapság szükség. Bízom benne, hogy ez a fiatal doktor soha nem feledkezik meg önmagáról. És soha nem lesz érdek kérdése a gyógyítás. Én nagybátony-bányavárosi lakos vagyak. Két gyermek anyja, aki nagyon sok betegséget ismert már. Kislányom a közelmúltban megbetegedett. A délutáni órákban lett rosz- szul, amikor már körzeti orvosunkat nem tudtam meg • találni, mivel fekvő betegeit kezelte a körzetben. Munkájából fáradtan jött hazafelé a fiatal üzemorvos, amikor az úton megszólítottam, és segítségét kértem. Nem is tagadta meg a segítségét, csak arra kért, hogy előbb nézzem meg a körzeti orvosunk, nem tért-e haza? Az eredménytelen próbálkozás után újból az üzemorvoshoz fordultam, aki megvizsgálta kislányomat és mentővel azonnal kórházba küldte. Én akkor a nagy ijedtségben meg sem köszöntem példás, lelkiismeretes munkáját. Azóta lányom túl van a vak-- bélműtéten. Kérem önöket, hogy dr. Ráth Dezsőnek köszönetemet nyilvánosan adják át. Szívből kívánom, hogy sok-sok beteg hálája kísérje gyógyító munkája során. Korcsog Istvánná Nagybátony-Bányaváros Vátaszol az illetékes: Kiemelt áruellátás Miért nincs... címmel K. J-ná jobbágyi olvasónk levelében kifogásolta az áruellátás hiányosságait. Olvasónk kritikája nem volt jogos, erről a Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ levele számol be: „Szövetkezetünk üzletpolitikai tervében szerepel, hogy Jobbágyi község áruellátását kiemelten kell kezelni. Ennek igyekszünk is eleget tenni. A 2300 lakosú községben 11 kiskereskedelmi és vendéglátó- egység működik. A boltok felszereltsége is átlagon felüli. A húsbolt hűtőkamrával rendelkezik, az élelmiszerboltokban két mélyhűtőpult is van stb. A községben naponta átlagosan 700 kilogramm kenyeret adunk el. Négy bolt foglalkozik kenyérértékesítéssel. A leírási, jegyzőkönyvek tanulsága szerint jelentős mennyiségű ki is marad, amit 50 százalékos leértékeléssel adnak el a boltok. A Pásztói Sütőipari Vállalat a déli órákban szállítja a kenyeret. Ha az lett volna a panasza a kedves vevőnek, hogy a reggeli órákban nem kap friss zsemlét és kenyeret, az helytálló lenne. Sajnos, azonban ’ a sütőipar most sem tudja előbb, csak a déli kiszállítást vállalni. Hetenként 300 kiló sertés- és 200 kiló marhahúst értékesít a húsbolt. De ezenkívül bőséges az ellátás húskészítményekből, és vágott baromfiból is. Hogy a forgalomról is szóljunk: a község boltjainak egy havi átlagforgalma körülbelül kétmillió forint, ami minden különösebb kommentár nélkül, egymagában is sokat mondó. Nem tagadjuk azonban, hogy kereskedelmünk munkájában is van sok javítani való. A jogos bírálatokat elfogadjuk és igyekszünk kijavítani a hibákat. Valius I. Pásztó és V. ÁFÉSZ, kér. főo; vezető NOGRAD — 1971. október 14., csütörtök