Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

Együttérző brigádok X pásztói postahivatalon télül két szocialista brigád működik, igen nagyfokú tár­sadalmi aktivitással: a Palóc szocialista brigád, és a Mik­száth szocialista brigád. A Mikszáth szocialista bri­gád csatlakozott a Magyar Nők Országos Tanácsának fel­hívásához, magáévá téve az Internacionalizmus segíteni kész, szép eszméjét — bekap­csolódat a „Takarót a vietna­mi gyermekeknek” mozgalom­ba. Mélyen átérezve a vietna­mi nép. a vietnami gyerekek szomorú sorsát, helyzetét, aki­ket a háború borzalmai nap­jainkban is sújtanak. A bri­gád tagjai 'többnyire maguk is anyák, takarót készítettek sok óra társadalmi munkában, beleszőve aggodalmukat és együttérzésüket "a vietnami nép, a vietnami gyerekek irán'c. A takarót már átadták a Magyar Nők Országos Taná­csának továbbítás végett. A Palóc szocialista brigád csatlakozott a televízió felhí­vásához „A villanyt a tanyasi iskoláknak” mozgalomhoz, pénzt gyűjtöttek, melyet el­juttattak a Magyar Televízión keresztül az érdekelteknek. Figyelemmel kísérjük az ak­tuális politikai eseményeket, megmozdulásokat, s ezeknek továbbra a részesei kívánunk lenni. Ootdot holtán, hivatalvezető AZ OLVAS Tor urna A VOLÁN figyelmébe! Ismételt kérelem Cikkünk nyomán: A méhek teleltesse A NÖGRÄD 1911. évi szep­tember 29-i számának Méhé­szet rovatában Hogy nyugodt legyen a telelés c. alatt K. I. aláírással tévedhetetlenül ró­lam tesz említést. A cikkíró azt írja, hogy én hazai és külföldi szaklapokban „igen élénken világítom meg a mé- heknek minden időszakában való takarását”. (?) Félreér­tések elkerülése végett szük­ségesnek tartom a cikk he­lyes értelmezése szempontjá­ból az alábbiakat közölni: Kétségtelen, hogy a méhek levegőcserés teleltetésének itt­hon. és külföldön egyformán régi hirdetője és terjesztője vagyok. A levegőcserés telel- tetési rendszer elmélete és gyakorlata nem új. Egyfor­mán a haladást, a korszerűt szolgálja. Alkalmazása szerte a világon nemcsak azért ter­jed, mert a kaptárak falait, vagy fa anyagát kívánjuk óv­ni a hosszú, téli lucskosodás káros következményeitől — mint, ahogy azt K. I. mé­hésztárs írja —, de ennek is megfelel. Sokkal inkább egv láncszeme annak a világszin­tű küzdelemnek, amelyet a méhészetek első számú ellen­ségével, a Nosema Apis Zan­der nevű spórás véglénnyel szemben minden haladó mé­hésznek folytatnia kell. A méhészek többsége tud­ja, hogy a Nosema egysejtű parazita, amely egy bizonyos „gazdaállat” — esetünkben a méhek sejtjeiben él —, on­nan nyeri táplálékát, ezzel pusztítván a sejteket, ame­lyekben megtelepedett. A be­lőlük kirajzott spórák a lé­pek sejtjeibe kerülve, szá­mukra kedvező körülmények közé jutva, ott újból életre kelnek és így körforgásperű- en tovább folytatják kártevő tevékenységüket. A spórák számára kedvező körülmé­nyeket a kaptár telelőfészkén belüli párás meleg biztosit, amely egyben kedvez a táp­talajnak is. A levegőcserés telelési rendszer alkalmazásának te­hát az a közvetlen célja, hogy állandó, lassú légmoz­gással a fészek felmelegedett, párás, gázos levegőjét, tiszta, jó levegőre megcserélje. Ezek a párák a nagy téli hőmér­sékleti ellentétek miatt előbb- utóbb a kaptár fészkén belül csapódnak le, víz formájá­ban. A Nosema Apis elleni küzdelemben eddig a követ­kező, igen hatásos eljárások ismertek: A kaptárak lépő­inek 4—5 évenkénti lecseré­lése. A kaptárak külső, belső alapos fertőtlenítése 20 szá­zalékos formaiinnal. Kiváló hatású gyógyszer a FTJMA- GILIN nevű antibiotikum, ez azonban csak a kifejlett kór­okozókra hat. Újabban a Ro­mán Szocialista Köztársaság­ban mélyhűtéses fertőtlení­téssel folynak érdekes kísér­letek. Lényege a mézzel telt lépeknek fiókokban történő 35—36 C*-ra történő felmele­gítése, hogy a spórák kikel­jenek, majd utána rögtön a mélyhűtés, hogy a kikelt kór­okozók elpusztuljanak. Saj­nos, egyelőre kisüzembeni al­kalmazása nehezen oldható meg. Megvalósulása után megszűnne a méhészetek egyenetlen, sokszor bizonyta­lan termelése. Reméljük, mi­hamarabb e lap hasábjain er­ről számolhatunk be. Németh László Ax üzemi baieieü'ol B. T. ISTVÁN olvasónk 'nyugdíjas, s mint ilyen, nyug­díjának folyósítása mellett favágó munkát vállalt az erdő­gazdaságnál. Munkabérét nem pénzben, hanem a kivágott fa meghatározott hányadában, természetben kapta. Favágás közben balesetet szenvedett, ennek következtében még je­lenleg is orvosi kezelés alatt áll. Vállalata azzal tagadta meg a baleseti jegyzőkönyv felvételét, illetve táppénz- és. más követeléseinek teljesítését, hogy nyugdíjas és a fakiter­melést résziben végezte, tehát reá a munkavállalókra vonat­kozó jogszabályok nem érvényesek. Olvasónk munkaadója törvénysértően járt el. Függetle­nül attól, hogy a munkavégzésért meghatározott munkabért pénzben vagy természetben állapították meg, továbbá attól is, —, hogy a munkavállaló nyugdíjas, vagy nem —, üzemi baleset esetén kötelező a baleseti jegyzőkönyv felvétele. Üzemi balesete folytán olvasónk is jogosult — meghatáro­zott korlátok között — táppénzre, sőt amennyiben a vállalat anyagi felelőssége alól magát kimenteni nem tudja, egyéb kárának megtérítését is követelheti. Egyéb károk megtérítése címén követelheti keresetveszteséget — a táppénz és az egy napra eső átlagos kereset közötti különbség —. a bab- esete folytán bekövetkezett dologi károkat, valamint az egészség-, és .testi épség helyreállításával kapcsolatban fel­merült tényleges kiadósait, költségeit, Amennyiben üzemi balesetéből eredően tartós időre bizonyítható munkaképes­ség-csökkenés következett be, igényt tarthat nyugdíja mel­lett baleseti járadékra is. Táppénz- és baleseti járadék igényével az SZTK-kifizetőhelyhez, illetve az SZTK-igazga- tósághoz, egyéb kártérítési követelésével pedig a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, ennek elutasító határozata allen pedig a Balassagyarmati Járásbírósághoz fordulhat. A NÖGRÁD-ban olvastam a „Bölcs tanács utazóknak” c. cikket, amelyből tudomásom­ra jutott, hogy a VOLÁN jel­mondatokkal próbálja enyhí­teni a közlekedésben egyes já­ratokon fellépő túlzsúfoltsá­got. 1971. szeptember 15-én, a reggeli Szécsény—Litke—Sal­gótarján járaton — mint már számtalanszor — ez a zsúfolt­ság beigazolódott. Ezen a na­pon ugyanis utasszámlálás volt, és több mint 75 utast számlált meg a Volán illeté­kes képviselője. Ez a tény ér­lelte meg bennem a gondola­tot, hogy még ezen a napon utastársaim nevében egy ké­relmet juttassak el a Volán személyforgalmi főosztályá­hoz. Mivel a kérelemre még válasz nem érkezett, ezúton szeretnénk óhajunknak ér­vényt szerezni. Egy ipolytamóc—salgótar­jáni járat beindítását kérjük, amely a Salgótarjánba járó iskolások, hivatali dolgozók és egyéb helyeken dolgozó em­berek utazását biztosítaná. Ez a járat egyben mentesítené a vonal túlzsúfoltságát is. Azok­nak az iskolásoknak és dolgo­zóknak, akiknek munkaideje 8 órakor kezdődik, már reg­gel 6 órakor el kell indulni vonattal Lilikéig. Itt a fenti­ekben említett járatra várni kell több mint 45 percet. Ez után a hosszú, — télen még nehezebben elviselhető — vá­rakozás után a járat megér­kezésével kezdődik a tolon­gás, mert a járat legtöbbször zsúfolt. 45 perces várakozás, 22 kilométer utazás után, zsú­folt autóbuszon. Ezek után elgondolkoztató, hogy az isko­lás milyen frissen és kipi­henten ül az iskolapadba, ahol nap mint nap 6 órai szellemi munkát kell végez­nie. Vagy a hivatali dolgozó, akinek szellemileg szintén ki­pihentnek kell lennie, hogy munkáját a lehető legjobban láthassa el. Természetesen a délutáni probléma hasonló. 16 órakor, illetve 16.30-kor van a munkaidőnek • vége. A járat zsúfolva indul Salgótarjánból 16.45 órakor, Litkére érkezik 17.25-kor, ahonnan 18.55-kor indul tovább személyvonat Ipolytamócra. Lehet persze később is utazni, — Salgótar­jánból 17.30 órakor — de ez­zel is csak Litkéig lehet jut­ni, és az előbb említett sze­mélyvonattal tovább Magam, és ipolytamóci utastársaim nevében is ké­rem az említett időpontok fi­gyelembevételével egy járat beindítását Ipolytamóc és Salgótarján útvonalon. Szabó Zoltán Ipolytamóc, Rákóczi út 147. Bérletet szerettem volna vásárolni Október 6-án, reggel még hat óra előtt toporogva áll­tam meg a helyijáraíd bérlet- pénztár előtt Salgótarjánban. Munkabeosztásom nem enge­di meg, hogy nap közben fél órákig álljak sorban, így min­dig hatodikén vásárolom meg a bérletet. Annál is inkább, mert hatodikán mindjárt ko­ra reggel nincsenek sokan. Vártaim türelmesen, mivel a pénztárban már égett a vil­lany, és közben a ki ragasz­tott nyitvatartási rendet ol­vasgattam ; Helyijárati bérletpénztár. Nyitva minden hó 1—6-ig, reggel 6 órától délután 17 óráig. Ebédidő 12—12.30-ig. Egy párszori olvasgatás után akaratlanul is órámra pillantottam, amely bizony 6.20 órát mutatott. Ekkor máür 25—30-an toporogtunk a pénz­tár előtt, — várva a hat órai nyitást Közben megjelent egy egyenruhás hölgy. Kérdésünk­re bizonytalanul válaszolta: „Sajnos, még nem jött a pénztáros, én nem tudok bér­letet adni.” További faggatá­sunkra közölte velünk, „Ké­rem, tessenek később jönni, én nem tudok semmit.” Szétosz­lott a már jól megnöveke­Érték-e még...? Az ember el sem hinné, hogy a huszadik században, amikor a rádió már a zseb­ben is szól, ne lenne telefon! Mert szó szerint kell érteni: nincs! A minap a kezelőorvosom ÉKG-vizsgálatra utalt Nagy- bá'conyba. Mint jó beteg, men­tem is a megjelölt időben, ahol udvariasan közölték, hogy a gép rossz, menjek Tarjánba. Mit volt mit ten­nem, vonatra ültem, s mentem Tarjánba, ahol már kevésbé udvariasan tudtomra ad’cák, a gép rossz! Kértem a nővérkét, hogy kérdezné meg telefonon a kórháztól: ott jó-e a gép, — ő ugyanis oda akart kül­deni. Határozott nemmel vá­laszolt. Tehát ezek szerint Nagybátonynak sincs telefon­ja, mert különben értesítette volna kezelőorvosomat, hogy ne küldjön senkit ÉKG-ra bi­zonyos ideig. De Tarjánnak sincs, mert Nagybátonyt le­hetett volna értesíteni. És márcsak azért sincs, mert a kórházat sem tudták felhívni. Végül engedtessék meg ne­kem, a sokat emlegetett jel­szót ideírni: „A legnagyobb érték az ember!” — Csak az a kérdés, hogy hol ismerik ezt a fogalmat? Máthé Lajos Rákóczi -bányatelep CS. 1STVÁ.NNE oltiasónk munkahelyén súrolás közben egy vödör forró vízzel elcsúszott, és a kiömlő víztől kezén és lábán égési sebeket szenvedett. A sérülésről baleseti jegy­zőkönyvet állítottak ki, az orvos pedig, aki táppénzes állo­mányba vette, a sérülést üzemi balesetből eredőnek minősí­tette. Olvasónk arra kér választ levelében, hogy mint üzemi balesetet szenvedett dolgozó táppénzes állományának ide.jé alatt jogosult-e a 100 százalékos fizetésre, munkahelye ugyanis nem tud olyan jogszabályt felmutatni, amely sze­rint erre nem jogosult. A vállalat anyagi felelősségének szabályait az Mt. 62, §-a, és az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendelkezések, és­pedig az Mt. V. 99—100. §, valamint a 4/1987. (VI. 8.) Mü.M. sz. rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) Mü.M. sz. rendelet - tartalmazza. Ezek szerint a vállalat anyagi felelősségének általános szabályai a következők: A vállalat a dolgozójának a munkaviszony keretében okozott kárért vétkességre tekintet nélkül, teljes mértékben felel. A felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívüli, elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a dolgozó kizárólagos magatartása okoz­ta. Olvasónk üzemi balesete — mint leveléből kitűnik — munkahelyén, munkája végzése közben következett be, A vállalat tehát anyagi felelősségét nem tudja kimenteni az­zal, hogy az üzemi baleset nem telephelyén, munkavégzés­sel összefüggésben következett be. A vállalatnak az anyagi felelősség alól való mentesüléséhez bizonyítani kell azt is, hogy az üzemi baleset olyan külső ok miatt következett be, melyet időben, s rendelkezésre álló technikai felszerelt­ség mellett nem volt lehetősége elhárítani. A megfelelő technikai eszközök, az elhárításhoz szüksé­ges mód, és idő kérdésének vizsgálatánál, nem az adott vál­lalat, hanem az iparág jelenlegi helyzetéből!, felszereltsé­géből kell kiindulni. A vállalatnak ezzel kapcsolatos felada­tai nagyon világosan és részletesen meg vannak határozva az általános, illetve szakmai balesetelhárítási és egészség­óvó rendszabályokban, amelynek betartása minden vállalatra ■kötelező. Annak elbírálása, hogy a vállalat előírt feladatait mennyire végezte .el, hogy a balesetelhárítási és egészség- védő szabályokat mennyire tartotta be, a vállalati munka­ügyi döntőbizottság, ennek határozata ellen beadott kereset alapján pedig, a Balassagyarmati Járásbíróság hatáskörébe tartozik. dett csoport. Hét órakor újból megjelentem a pénztárnál, „még mindig sehol senki” — kö­zölte velem az egyenruhás hölgy és szaladt a dolga után, én pedig visszaódalogtam munkahelyemre. Fél kilenckor megint csatlakoztam a pénz­tár előtt várakozó nagy cso­porthoz. Ekkor már valami­vel többet , tudtam meg. A nyitvatartásit hirdető tábla és majdnem mezítelen női fotó társaságában egy szerény kis cédula hozta tudomására a bérletet vásárolni akaróknak: „MÉG NEM JÖTT A PÉNZ­TÁROS”. Hát igen! Minek is jött vol­na a pénztáros fél kilencre, ha már egyszer hatra nem jött!!! A bérlethez végül is hozzá­jutottam a mozinál, félórás sorbanállás után. Igaz, ami­kor visszamentem a munka­helyemre a főnököm megje­gyezte: „Igazán mondhatta volna, hogy valami sürgős dolga van, nem kellett volna a bérletvásárlásra fognia”. Vajon hányán kapták meg ezt és az ehhez hasonló intel­met ezen a napon? Pedig iga­zán csak bérletet kívántam venni. Szűcs Pálné Salgótarján A szerk. megjegyzésé: , A Volán személyforgalmi főosz­tálya érdeklődésünkre arról tájékoztatott bennünket, hogy 6-án már érvényes bérletjegy- gyei kell utazni, tehát 6-án már bérletjegy-árusítás a helyijárati pénztárnál nincs. Hatodikán reggel már csak az autóbuszállomás ad ki elővé­telben menetjegyet. Örök hála Egy hónapig részesültem kórházi kezelésben a salgó­tarjáni Madzsar József Kórház belgyógyászatának II. osztá­lyán. Ez idő alatt volt lehe­tőségem arra, hogy megismer­jem az itt dolgozó orvosokat, s úgy érzem, gyógyulásom al­kalmából tartozom nekik any- nyi hálával, hogy a nyilvá­nosság előtt köszönjem meg, amit értem tettek. Különösen nagy szeretettel ejtem ki a nevét Szőlős Zsu­zsa dotornőnek, aki fáradságot nem kímélve, oly odaadóan kezeli betegeit. Nem azt nézi, ki az illető, hanem azt, hogy beteg. A beteggel együtt tud örülni a siker, a gyógyulás láttán. De vannak körülötte szorgos segítők, szorgos nővé­rek is. akiket szintén megillet a dicséret. Nagyon elégedett voltam Mancika főnővér és Erzsiké nővér munkájával, megérdemlik, hogy felfigyelje­nek rájuk. És itt van a fiatal Pető doktor, aki kedves, mo­solygós megjelenésével is bi­zonyítja, hogy együtt érez a beteggel. Nagyon sok ilyen ember kellene, akkor a beteg is könnvebben viselné a fái - dalmat. Még egyszer köszönöm, hogy meggyógyítottak. M. I-rre Etes-Albert -akna. Itt köszönöm A NŐGRÁD-on keresztül szeretnék köszönetét mondani üzemi orvosunknak becsületes és lelkiismertes munkájáért. Sok ilyen lelkiismeretes or­vosra volna manapság szük­ség. Bízom benne, hogy ez a fiatal doktor soha nem fe­ledkezik meg önmagáról. És soha nem lesz érdek kérdése a gyógyítás. Én nagybátony-bányavárosi lakos vagyak. Két gyermek anyja, aki nagyon sok beteg­séget ismert már. Kislányom a közelmúltban megbetegedett. A délutáni órákban lett rosz- szul, amikor már körzeti or­vosunkat nem tudtam meg • találni, mivel fekvő betegeit kezelte a körzetben. Munkájá­ból fáradtan jött hazafelé a fiatal üzemorvos, amikor az úton megszólítottam, és segít­ségét kértem. Nem is tagadta meg a segítségét, csak arra kért, hogy előbb nézzem meg a körzeti orvosunk, nem tért-e haza? Az eredménytelen pró­bálkozás után újból az üzem­orvoshoz fordultam, aki meg­vizsgálta kislányomat és men­tővel azonnal kórházba küld­te. Én akkor a nagy ijedtség­ben meg sem köszöntem pél­dás, lelkiismeretes munkáját. Azóta lányom túl van a vak-- bélműtéten. Kérem önöket, hogy dr. Ráth Dezsőnek köszönetemet nyilvánosan adják át. Szívből kívánom, hogy sok-sok beteg hálája kísérje gyógyító mun­kája során. Korcsog Istvánná Nagybátony-Bányaváros Vátaszol az illetékes: Kiemelt áruellátás Miért nincs... címmel K. J-ná jobbágyi olvasónk leve­lében kifogásolta az áruellá­tás hiányosságait. Olvasónk kritikája nem volt jogos, er­ről a Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ levele számol be: „Szövetkezetünk üzletpoliti­kai tervében szerepel, hogy Jobbágyi község áruellátását kiemelten kell kezelni. Ennek igyekszünk is eleget tenni. A 2300 lakosú községben 11 kis­kereskedelmi és vendéglátó- egység működik. A boltok fel­szereltsége is átlagon felüli. A húsbolt hűtőkamrával rendel­kezik, az élelmiszerboltokban két mélyhűtőpult is van stb. A községben naponta átla­gosan 700 kilogramm kenyeret adunk el. Négy bolt foglal­kozik kenyérértékesítéssel. A leírási, jegyzőkönyvek tanulsá­ga szerint jelentős mennyisé­gű ki is marad, amit 50 szá­zalékos leértékeléssel adnak el a boltok. A Pásztói Sütő­ipari Vállalat a déli órákban szállítja a kenyeret. Ha az lett volna a panasza a kedves vevőnek, hogy a reggeli órák­ban nem kap friss zsemlét és kenyeret, az helytálló len­ne. Sajnos, azonban ’ a sütőipar most sem tudja előbb, csak a déli kiszállítást vállalni. He­tenként 300 kiló sertés- és 200 kiló marhahúst értékesít a húsbolt. De ezenkívül bősé­ges az ellátás húskészítmé­nyekből, és vágott baromfiból is. Hogy a forgalomról is szóljunk: a község boltjainak egy havi átlagforgalma körül­belül kétmillió forint, ami minden különösebb kommen­tár nélkül, egymagában is sokat mondó. Nem tagadjuk azonban, hogy kereskedel­münk munkájában is van sok javítani való. A jogos bírála­tokat elfogadjuk és igyek­szünk kijavítani a hibákat. Valius I. Pásztó és V. ÁFÉSZ, kér. főo; vezető NOGRAD — 1971. október 14., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom