Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-09 / 212. szám
/ Mözgaxdasági kérdenek szakszerűen, népszerűén f j előadássorozatok, változatos eszmecsere a TIT-ben A megismerés Időszakában Nem kész marxisták Sokan szereztek az utóbbi években diplomát, különböző képesítést. De a tudomány, a technika, a gazdasági élet soha nem változott olyan gyors iramban mint napjainkban. Ebből következik, hogy aki meg akar felelni a fokozódó igényeknek, aki meg akarja tartani vezető beosztását, vagy előbbre szeretne jutni, annak lépést kell tartania, az nem mondhat le a folyamatos képzésről. Aligha képzelhető el ma már fontosabb politikai vagy gazdasági beosztás, ahol ne lenne szükség az ismeretek . bővítésére, korszerűsítésére és főleg az újabb módszerek eredményes alkalmazására. Napjaink és a „holnap” igényét, a társadalmi és a gazdasági élet vezetőinek szakmai képzettségét, a felelős beosztásban dolgozó emberek megoszlását, valamint az előttünk álló feladatokat vette figyelembe a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nóg- rád megyei Szervezet és ebben az évben új közgazdasági előadássorozatokat szervez. Salgótarjánban október első hetében szabadegyetem kez. .............- — d ődik. Ennek tematikájában a legfontosabb és feltétlenül időszerű gazdaságpolitikai kérdések szerepelnek. Ilyenek: bér és jövedelem, gazdasági szabályozórendszer, az öt évre kötött kollektív szerződés tapasztalatai, Nógrád megye távlati fejlesztési terve, szövetkezetpolitikai irányelvek, munkaerő-gazdálkodási kérdések. hitelpolitikánk, beruhá- záspölitikánk a vállalati belső mechanizmus továbbfejlesztése, hazánk nemzetközi kapcsolatai. Megfelélő jelehtkező esetén lehetőség nyílik arra, hogy a szabadegyetem tematikáját az ágazatok igényeinek megfelelően bővítsék, módosítsák. Október első hetétől havonként egyszer, hétfő délután 13 órakor tartják a szabadegyetemen előadásaikat, a salgótarjáni új TIT-székház- ban. Előadóknak a legkiválóbb budapesti és megyei szakembereket kérték fel. Azok, akik legalább hat előadást meghallgatnak, oklevelet kapnak. Egy tagozaton a részvételi díj 200 forint, szeptember 15-ig lehet jelentkezni a TIT-székházban. Sokan a korábbi években szereztek képesítést, vagy a hosszabb gyakorlat pótolja az előírt képzettséget. A fiatal diplomások sem tanulhattak meg mindent az egyetemen, hasznos tapasztalatokra, korszerű módszerek alkalmazásának megismerésére, cselekvésre ösztönző eszmecserére mindenkinek szüksége van. Jó lenne, ha gondolnának erre a különböző beosztásban dolgozó emberek és erről beszélnének velük a társadalmi szervek vezetői, a vállalatok igazgatói. A TIT közgazdasági szakosztálya az idén a szabad- egyetemet tartja a legfontosabb oktatási formának, de munkaügyi szaktanfolyamot és titkárnőképző tanfolyamot is szervez. Az igények és az eddigi jelentkezések azt iga- zöljék, hogy a tudást és a gyakorlatot minden beosztásban bővíteni, korszerűsíteni kell. A TIT jó előadókról és kellemes környezetről gondoskodik. Ügy véljük, hogy a továbképzés helyi lehetőségeit kár lenne elszalasztani. V. L. láorszerűsödés kérdőjelekkel (1.) Gép helyett ember A harmadik ötéves terv esztendeiben, 1966—1970 között az ipari beruházások 43 százalékkal haladták meg a második ötéves tervben elért szintet Ezen belül építésre 52, belföldi gépekre 46, s importgépekre 66 százalékkal többet fordítottak, mint az 1961—1965 közötti években, A tervidőszakban az egy foglalkoztatottra jutó termelés 61 százalékkal növekedett, kisebb mértekben, mint ameny- nyft a népgazdasági terv előirt. Ami ugyancsak gondok forrása: az építési munkák, valamint a nem szocialista országokból származó gépek árszínvonala több mint húsz százalékkal emelkedett. Számok, számok. Szárazaik, csak a szakembernek sokatmondók. Ám mit kezdjen velük az, aki özönvíz előtti masinán, darun, tekercselőn, nyomdagépen, szelfaktorom seb. — dolgozik, vagy aki még ma is „izomngépként”, azaz puszta fizikai erejére hagyatkozva végzi munkáját? Megfordítva: a korszerű, nagy tér- melékenységű fél- vagy teljes automatán bonyolult termékeket előállító munkás vajon soknak, vagy kevésnek tartja-e, hogy az egy foglalkoztatottra jutó termelés 61 százalékkal emelkedett. Egyáltalán: mi az, hogy az ipar gépesítettsége? Először a munka Ahhoz, hogy tárgyilagos, 'tehát igaz választ adhassunk, hátrább kell lépnünk az időben. Odáig, hogy a magyar gazdaságtörténetnek a korábbi évtizedekben végbement fejlődését vizsgálva egyetlen iparterületet sem könyvelhetett el korszerűként, tudatosan fejlesztettként. Iparpolitika valójában csak a felszabadulás óta Létezik, s első, döntő teendője nem lehetett más, mint a munkához való jog gyakorlati érvényesítése. Azaz, hogy mindenki, aki dolgozni akar, megkereshesse kenyerét. Ez elkerülhetetlen szakasz volt. Csakis ezután következhetett annak vizsgálata, hogy mennyi munka kell egységnyi termék előállítása - hoz? Az össztársadalmi munkaráfordítás országonként erősen különböző, akár villamos energiáról, akár pamutszövetről van szó. Egyik országban ötször annyi ember szükséges egységnyi termék előállításához, mint a másikban. Ez utóbbi ország tehát ötször olyan fejlett lenne, mint a másik? Korántsem! Sokféle összetevője van a gazdasági fejlettség mércéjé - nek, s ezek egyike az egységnyi végtermékre jutó össztársadalmi munkaráfordítás. E tényező azonban mindaddig míg a gazdaság a külterjes fejlődés szakaszát éli, s míg más országok termékei elől piaca elzárkózik, nem jut lényegesebb szerephez. Van elég munkavállaló, az egységnyi termékre jutó munkabér nem túl nagy, tehát ekkor még nem látszik érdemesnek az eleven izomnumka helyett bonyolult és drága gépekkel, berendezéseikkel termelni. Eljön azonban az idő, amikor a munkaerőforrások lényegében kiapadnak; megkezdődik a külterjes és a belterjes szakasz közötti átmenet. Ez tűnik a legkritikusabbnak. Űj munkaerő ugyanis már alig van, a gyors gépesítés, automatizálás, műszerezés feltételei ugyanakkor még csak kevés helyen léteznek. Itt tart ma a magyar népgazdaság. A vállalatok számára mindezért a biztonságot a létszámtartalék — magyarul: a fölös számú ember — adja. A kapun belüli munkanélküliség lényegében „tartalékalap”. Ha átcsoportosításra, termékvállalásra, stb van szükség,, a hiányzó technikát emberekkel próbálják pótolni. Egy idő után ez az út is járhatatlanná vált. Ehhez egész egyszerűen nincs elegendő ember. Sem tartaléknak, sem a gép mellé. Nem marad más megoldás, mint a műszaki fejlesztés:'a gyártó berendezések, á technológiák, a termelésszervezés korszerűsítése. Jöjjön a — legjobb technika? Ésszerű mérlegelés Várjunk csak a válasszal. Az adott gazdasági környezet alapján kell eldönteni, hogy milyen technikát, technológi - át érdemes alkalmazni. A legkorszerűbb, ugyanis, ösz- szevetve a meglevő lehetőségekkel, nem mindig bizonyul a leggazdaságosabbnak. Az állami gépiparban például az automata és félautomata esztergagépek aránya csupán 14 százalék. Nosza, vásároljunk ahol csak tudunk, automatákat?! Igenám, de 1950 és 1970 között az ipar technikai felszereltsége gyorsabban növekedett, mint a munka termelékenysége. Azaz alacsony a hatékonyság, a gépek, berendezések kihasználtsága. (A gépipar legfontosabb területein a szerszámgépeket mindössze 1,1—1,3 műszakban működteti;), Nem elég tehát- az új, korszerű gép; jól képzett munkaerő, megfelelő nyersanyag vagy félkész termék, zökkenőmentes szállítás stb. is szükséges hozzá. Éppen ez utóbbiak hiánya vagy gyengesége miatt állnak tétlenül sok helyen méregdrágán vett berendezések. ., Tovább bonyolítva a dolgot: egy ország gazdaságán belül kirívóan nagy eltérések alakulhatnak ki az egyes ágazatok, iparterületek technikai szintjét tekintve, sőt, e különbségek azonos ágazoton belül is meglehetnek. Mi a magyarázata ennek? Itt ügyes emberek dolgoznak, ott meg tehetetlenek? Itt fontosnak tartották a gépesítést, a korszerű technikát, ott meg fütyülnek rá? A fejlesztésnek vannak szubjektív tényezői is, alapvetően azonban a gazdásági környezet határozza meg a haladás mértékét Ezért ésszerű mérlegelésre van szükség annak megállapításához, hol érdemes, s hol nem érdemes a korszerűsítés terheit vállalni. E mérlegelés hiánya már jó néhány új, korszerűnek kikiáltott üzemet juttatott súlyos helyzetbe. Pedig modemek voltak a gépek, korszerű a technológia, csak éppen az általuk gyártott termék volt korszerűtlen, ezért nem kellett senkinek.... Miért kell? Miért nem jó minden úgy, ahogy van? Miért kell gépesíteni? A munkaerőforrások csökkenése és kiapadása, ha nem ellensúlyozza ezt műszaki fejlesztés, a termelés megtorpanásához, sőt, csökkenéséhez vezet. Az alacsony technikai szint, megrekeszti a társadalmi munka hatékonyságának emelését, s ezzel a távlati fejlődés ma szükséges megalapozását lehetetlenné teszi. (Ez történt például a közúti járműgyártásban, s a feszültségeket végül is csak az ismert licencvásárlás oldotta fel.) Az elavult gép, gépsor, berendel zés elfoglalja a helyet az új, a termelékenyebb elől — ezért kiterjedt az építési láz! —, tartósítja az idejét múlt technikát, az alacsonyabb termelékenységet, s akadályozza a termék minőségének javítását, korszerűsítését. Ahol tehát halogatják a fejlesztést, ott a holnapi kenyeret gyúrják feketébbre. Aligha hihető, hogy ne tudnák ezt! Mégis halogatják? Miébe? Mészáros Ottó (Következik: Az ember helyett gép) Pár hónappal ezelőtt ezzel kezdte Décsi Zsigmondné a biylapesti Finomkötöttárugyár halassagyarmati telepének volt párttitkára, amikor a pártépítő munka került szóba. Azóta más beosztásba került, tőle a stafétabotot Forrai Fe- rencné, a KISZ csúcsbízottsá- gának titkára vette át a párttagság egyöntetű igenlése alapján. A címben megjelölt alapvető gondolat szabta és szabja meg a pártszervezet jelenlegi és jövőbeni pártépítő tevékenységét. Zömmel fizikai munkások A telepnek nincs nagy múltja, csupán 7 évet tud maga mögött, Az induláskor három párttag kezdte el a pártéletet. Azóta 42-re növekedett számuk. Döntő többségük az elmúlt években kötelezte el magát az alapszervezettel, de vannak olyanok is, akik más vállalattól, üzemből kerültek ide. Az alapszervezet taggyűlése évenként általában nyolcszor, tízszer tárgyalt tagfelvételi kérelmet. A jelentkezők többsége fizikai munkás volt, akik ahogy politikai és szakmai tudásban gyarapodtak, úgy léptek egyet előre: blokkvezetők, meósok, illetve részlegvezetők lettek. A pártépítésben vallott felfogással és gyakorlattal kettős célt értek el. Egyrészt a leg- jobbakkal gyarapították soraikat, másrészt a gyorsan fejlődő telephely legégetőbb kádergondjaihoz adtak segítséget középszinten. A napi munka velejárója Maximális igényekkel sohase léptek fel a jártba jelentkezőkkel szemben, mondván: még egy nagy múltú, forradalmi hagyományokban gazdag gyárban is túlzott lenne ez a kívánság, hát még itt, ahol a dolgozók nagy része a környező községekből jár be, sokan ezelőtt nem is dolgoztak gyárban, nehéz megszokniuk a fegyelmet, a rendet, nehéz hozzá igazodniuk a gyári élet merőben új követelményeihez. Mivel a pártépítést nem reszortfeladatnak, hanem a napi politikai munka velejárójának tekintették, ha lassan is, egyre többen jelentkeztek a pártba. Két körülmény azonban zavarta ezt a munkát. Az egyik, hogy az ajánlók egyike három évi ismeretség alapján javasolhatta felvételre az arra érdemes dolgozót. A másik, a tagfelvételnél előírt korhatár. Mindkét feltétel egy kicsit lefogta a KISZ-szervezetek * ez irányú kezdeményezését, bár a felvételek zöménél akkor is a KISZ jeleskedett ajánlásaival. A munka megfontoltságát, céltudatosságát és körültekintő voltát bizonyítja, hogy a pártba jelentkezők közül egyet sem utasított el a városi pártbizottság. Ennek kapcsán mondják a pártalapszer- vezet jelenlegi és régebbi vezetői: a megismerés időszakában kell napvilágra kerülnie azoknak a problémáknak, amelyeknek elemzése során kiderül: kivel érdemes foglalkozni, ki az, aki szívesen jön a kommunisták közé. Mi eddig sem, de ezután sem kételkedünk a jelentkezők őszinte szándékában. így vélekedünk még akkor is, ha volna olyan röntgengépünk, amely e tekintetben sokat segítene. Feladatunk. hogy a közénk jöttékét segítsük abban, hogy jó marxisták legyenek. Frissítés fiatalokkal Az új szervezeti szabályzat tág lehetőséget teremtett a pártépítő munka tartalmának gazdagításához. Ezzel élve a pártvezetőség, a KISZ és a szakszervezeti vezetőséggel együtt számvetést készített. Megállapították, hogy 10—15 dolgozó jelezte szándékát; amennyiben most, vagy később megfelel az előírt követelményeknek, szeretne a pártba kerülni. Többségüli fizikai munkás, fiatal, akiket a KISZ ajánl majd a taggyűlésnek. KISZ-„támogatással” került a párt soraiba Tóth Magdi, aki brigádvezető, Mifeus Mihályné gépi munkás. A szabászatból Szabó Sára, majd Fogarasi Ildikó. A párt tagja lett nemrég Gajdár Ilona KISZ csúcsvezetőségi tag. Folyamatban van Furák Erzsébet és Kozma Lászlóné csúcsvezetőségi tag felvétele. Mindannyian politikailag is képezik magukat, a jó dolgozók között említik őket, magatartásuk is megfelel a követelményeknek. A pártépítő munka gazdagodásával új helyzet van kialakulóban az üzemben. Egyre több fiatal kerül a pártba, aminek eredményéként a korábbi 48—50 éves korhatár lassan 30 évre csökken. A fiatalokkal való párterősítés az élet egyéb területein is pezsgőbbé tette a mozgalom életét. Azok, akik nemrég kerültek a pártba, továbbra is a tömegszervezetekben végzik pártmegbízatásukat, társadalmi munkájukat. Ezen a kialakult gyakorlaton az új párttitkár sem kíván változtatni. Csupán a következőket fűzi hozzá: — amennyiben év végére elérjük az 50 fős taglétszámot, akkor az öttagú vezetőséget héttagúra növeljük. Ezáltal jobban eloszthatjuk a munkát. Sajnálom, hogy elkerültem a KISZ-szervezet éléről, de a kapcsolat továbbra sem szakad meg, s talán új társadalmi megbízatásomban többet tudok tenni a fiatalokért is, mint az elmúlt időszakban — mondja Forrai Ferencné. Az eddigi úton A pártépítő munkában nem keresnek új utat, mert az eddigi jól bevált. Csupán a módszereket kívánják tökéletesíteni, hogy munkájuk még céltudatosabb, még eredményesebb legyen. Nem kergetnek vágyálmokat, nem törekszenek szemfényvesztő látványosságokra, nem hajhásszák a sikert, csupán az élethez .igazítva végzik azt, amire a többi között vállalkoztak: a párt erősítését. Venesz Károly Állategészségügyi szolgálat a határállomásokon A Hegyeshalom—Murakeresz- túr határállomáson és a Ferihegy légi kikötőn évente több százezer állatot szállítanak. A betegségek megelőzésének és továbbvitelének megakadályozására minden ki-, és beszállított állatot megvizsgálnak. A hegyeshalmi közúti' határállomáson az állategészségügyi szolgálatot teljesítő dr. Borbély Lajos vezető szakállatorvos az igazolások ellenőrzése után. megvizsgálja a belépő airdel-ter- riert. % naP'g személyzet nélkül A Gdanski Hajógyárban 1971 júliusában vízre bocsátották a „Ciudad de Manta” nevű hajót. Ez az első egysége annak a korszerű, gyors szállítóflottának, amelyet egy columbiai—ecuadori társaság megrendelésére gyártanak Lengyelországban. A hajó teljesen automatizált; 24 órán keresztül személyzet nélkül működhet. A hajó tömeg- és darabárut szállít, köztük főként olyan cikkeket, amelyek érzékenyek a nedvességre. A berendezés alkalmassá teszi a hajót a hűtött és folyékony áruk szállítására is. A rakodótér átrendezésével 10— 40 tonnás konténereket is behajózhatnak.
