Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
Háztáji (Pataki József rajza) Lukács György: Mi a riport?*1 A riport a publicisztika abszolút jogosult, nélkülözhetetlen formája. Valódi csúcsain az általánost és a különöst, a szükségszerűt és a véletlent — speciális céljainak megfelelően — helyesen kapcsolja össze. Hiszen a jó riport nem éri be a tények egyszerű közlésével; fejtegetései mindig ösz- szefüggéseket eredményeznek, okokat tárnak fel, következtetéseket váltanak ki (ezért nyújt a materialista dialektika mint világnézeti alap, a riport számára is olyan lehetőségeket, amilyenekkel polgári alapon állva nem rendelkezhet). De a tényeket és összefüggéseiket, tehát a különöst és az általánost, az egyénit és a tipikust, a véletlent és a szükség- szerűt is elvileg másként kapcsolja össze, mint az ábrázoló művészet. A tényt, az egyéni esetet a jó riport teljesen érzékletesen és átélhetően, konkrétan és individuálisan fejti ki, sőt olykor ábrázolja is. Ez a kifejtett, esetleg ábrázolt egyedi eset azonban csak példázza, illusztrálja a többé-ke- vésbé tudományosan, de mindenképpen fogalmilag kifejtett, bizonyított (statisztikailag alátámasztott), értelmi okokkal motivált általános összefüggést A riport ugyanis csak arról akarja ésszerűen meggyőzni olvasóit, bogy helyes következtetéseket vont le a tényekből. A riport érzéseinkre apellál, amikor a tényeket ábrázolja, & akkor is, amikor következtetéseiben cselekvésre szólít fel. De ezt intenzív, ésszerű meggyőző érvek segítségével teszi. Ebben a tekintetben tehát, mint a publicisztika általában, túlnyomórészt a tudomány módszereivel dolgozik. A tudományos és művészi módszerek ilyen megkülönböztetésének semmi köze sincs az értelem és érzelem (és élmény stb.) mai. modern (dekadens-polgári) mechanikus szétválasztásához. Mindkettő egyaránt apellál az értelemre és az érzelemre; így hát mindkettő cselekvésre szólít fel. De a különböző céloknak és feladatoknak megfelelően, különböző módszerekkel teszik ezt, és nekünk éppen az eszközöknek ezt a különbözőségét kell megvizsgálnunk. Minél jobb egy riport, vagyis minél alaposabb és átfogóbb tanulmányokon nyugszik, minél nagyobb és jobban megmunkált ténykomplexumot fog át. minél szemléletesebben ábrázolja „példáit” annál nyilvánvalóbb, hogy a felhozott példák kizárólag csak példázzák, csak illusztrálják a megismert és kifejtett összefüggéseket; annál inkább ki lehet cserélni őket más példákkal, amelyeket a riport szerzője a tények, példák és illusztrációs esetek nagy arzenáliában megfigyelt, összegyűjtött és rendszerezett. Természetesen tipikus eseteknek kell lenniük, hogy az összefüggéseket, a belőlük levont következtetéseket helyesen támasszák alá és világítsák meg. De ez a tioikusság elvileg különbözik az ábrázolt, a költői tipikusságtól. Az ábrázolásban az egyénnek. az egyéni sorsnak mint olyannak kell tipikusnak látszania, vagyis az ábrázolásnak az osztályszerű vonásokat mint egyénieket kell tartalmaznia. A költői ábrázolás konkrét összessége csak olyan egyéneket és egyéni sorsokat visel el. amelyek eleven kölcsönhatásukban megvilágítják, kiegészítik, beteljesítik, érthetővé teszik egymást, ámenek egyéni összekapcsolódása tipikussá teszi az egészet. A riportban viszont az egyéni eset csak azoknak az összefüggéseknek a fogalmi összegezésében és magyarázatában lesz valóban és tökéletesen tipikus, amelyek illusztrációjára hivatott, legyen bár ez a fogalmi összegezés mégoly szűkszavú vagy tudatosan takarékos. A riportnak mint a valóság minden fogalmi (tudományos) reprodukciójának a konkrétságát csak az okok és összegezések fogalmi feltárása és kifejtése teljesítheti be. A riportra (és általában a publicisztikára) is érvényes, amit Engels a tudományos módszerről mond: ,. \ mozgás alakváltozásának általános törvénye sokkal konkrétabb, mint minden egyes »konkrét« példája.” * Emlékezésül a nemrég elhunyt marxista filozófus elhunyta alkalmával közöljük a „Riport, vagy ábrázolás” c. tanulmányának részletét. Életműve — mint a közölt írásból kitűnik —, a hírlapi műfajok problematikájának is mélyére hatolt Nagy Secshen élnek a Kemenesaljái erdőkben a délceg szarvasok: erdészek és vadőrök garmadája ügyel rájuk és még a selejtet is csak bizonyos napokon szabad pusztítani, de, ha egy mód van rá, azokat is élve fogják be, hogy a lövés ne riassza a nemesebb, jobb tartásé vadat. Így került az erdész kertjébe Bandi is, a csorba szarvú bika, „aki” a majdani vadászati kiállításokon legfeljebb a selejtbemu- tató falán kaphat díszhelyet. Az erdész viszont némi jótétemények ellenében elajándékozta Bandit, a selejtszar- vast a Vazsporoszlói Állami Gazdaságnak, ahol rangot és munkát kapott. Bandi lett ugyanis a tojótörzsállomány félelmetes őre. Ahogy átvette az uralmat a dróttal védett udvarban, még a kőbor kutyák is távol tartották magukat a tyúkólaktól, nem is szólván az óvatos görényekről és patkányokról, amelyek elköltöztek a magtárak környékére, ahol más ínyenc- falatokra vadásztak. m Ifjú legény voft még Bandi, amikor a gazdasághoz szegődött, gyenge szőrű, lassú •lehelletű, bolondos pára. A nyaka némileg nyúltabb volt többi társainál, az orra meg tömpébb, a szeme viszont oly ártatlanul mosolygott mindig, mint az őzikéké. Ámde, ha néha vidám kedve szottyant és végigvágtázott az agyagos udvaron, riadtan röpködtek a szárnyasok és a gondozónők kacagva csitították. ő a kacagást bíztatásnak vette és tovább szökellt önetetők és vályúk fölött, amitől eleinte nagyobbá tornyosod ott a riadalom. Mindez azonban csak néhány napig tartott, a háza szárnyasok hamarosan megszokták fiatalos csínytevéseit és rá se hederítettek, ha ugróedzést tartott az udvar során. Sőt még kevelték is, mert távol tartottá áz ellenséget, s ha lefeküdt pihenni, rá lehetett ugrálni a hátára, oldalára, hasára és csőrükkel csiklandoztak, karmaikkal kapirgál- tak ritkásan kusza szőrei közt S már as seta tűnt fiel a védenceknek, bogy Bandi egyre nő, testesedé, súlyos kilókat gyűjtöget széles csontozatára, ö már a családhoz tartozott, s a tojótyúkoknak bizonyára ugyanúgy a kedves Bandi volt, mint a gondozóknak. Pedig csakugyan kamaszosodott, délce- gesedett a maga otromba módján, amiről nagyobbára ágasbogas agancsa árulkodott, amely maradt ugyanolyan felemássá, mint gyerekkorában volt. Dorogi Elek, az üzemegységvezető még huncutkodott is az asszonyokkal, hogy a bal agancson mutatkozó mérethiány arról tanúskodik: Bandi férfiasságához kétség fér. Így azután nemhogy a gondozóasszonyokban nem tesz kárt, de még a szarvasbőgést sem fogja majd föl olyan hívójelnek mint az érett, egészséges bikák. Bandit tehát eunuchnak tartották a jércék és idősebb tojók háremében, amiről 6 bizonyára mit sem sejtett, legalább is halvány jelét sem ad+a a sértődésnek. Így érték meg Vazsporosz- lón. az állami gazdaság kesehegyi baromfitelepén szeptembert. 2 Csodálatos ősz köszöntött a tájra. A fák és cserjék ugyan már színüket váltogatták, a partosabb részeken, ahová jobban odatűz a nap, mar pörögtek lefele a fáradtabb levelek, de még mindig mintha a nyár kapaszkodott volna régi jussáért. S azután egyik napról a másikra bezúdult a lankás völgybe a sivító, alpesi szél, szétporzot- ta a szirmokat a másodvirágzó téveteg fákról és felhők szöktek a szürkéskék égre. Az erdők alján dermesztőkké váltak az éjszaKáfi es néhány nap múlva felbődült az első öreg szarvas a védett erdők egyikében, nászi játékra csábítgatva teheneket és ünőket. Az éjszaka párás-tisztává csontosodott és percegett is, riasztó jeleket adott, mint két összekocódó, avitt csont. De mindezeken túlzengett a bőgő bikák üzenete. Erdők mélyéről, hegyek hajlatai mögül hörgött, görgött elő a büszke hang, amelynek elhangzására csordába verődnek a tehenek és várják, hogy megvívjanak értük az agancsos bikák. Bandi napokig csendből tűrte a hívogatást, csak nagyritkán szökkent föl éjszakai álmából. Ilyenkor nekifutott a drótkerítésnek, amely oly magasra nyúlt, mint a teniszpályák partján. Bugás agancsát a drótba döfködte, s amikor úgy találta, hogy mozgásának gátja támadt, visszacammogott előző helyére és olyan hangot adott, mint a vonyító kutya. Mintha fölsejlett volna benne a szabad természet emléke, ahol anyja egykor világra hordozta. Egy éjszaka borzalmas dolog történt: Bandi visszhangként egy távoli hívójelre úgy felbődült, mint egy hetyke, ifjú kapitális bika. Megértette az üzenet értelmét és sziláján válaszolgatott rá. Most már fölfogta izomfeszítő, szilaj erejét és nekivetette magát a drótfalnak. Első nekirohanásától is meginogtak a tartóoszlopok, öreg Vídáné, aki elsőnek ébredt a furcsa zajra, riadtan költötte társát: „Fussál Mari tzibe! Mondd meg Dorogi Eleknek, hogy megbolondult a Bandi” A lány Illetlenül ráfelelt, hogy nem bolondult az meg, éppen most van csak igazán észnél. De azért kapkodta magára a kardigánt és oldalazva futott ki a hátsó kapun. 3 Már a Kőris-hegy lejtőjén kapaszkodott fölfele a bíbor nap, mire Dorogi megérkezett a tetthelyre. Elkésett. A magas kerítés letiporva várta, mintha puzdrás rohamkatonák döntötték volna le, hogy továbbloholva leszámoljanak az útjukba kerülő ellenséggel. Bandi sehol. Néhány vércsepp mutatta csupán a sárga agyagon, mintha csak rozsdafolt volna, hogy a szabadság megszerzésének ára volt. „Dzsippet kell keríteni!” — vélte Dorogi és ügetve közelített a gazdaság központja irányába. Az idős gondozóasszony reszketett a hajnali hűvöstől és talán az éjszakai rémlátomástól is. Csak a cseri es lány vihogott mellette, mint a fakutya. 4 Vazsporoszlótól egy köpés- nyire fekszik Rezedabözöge. legalább is Dorogi Elek szerint, aki át-átvetődött Bözö- gébe. egy kis habos sört kortyolni, minthogy ott mindig jobb a sörellátás, mint Poroszlón, mi több, oda még arab sört is hoznak, amely drága ugyan istenesen, de nem olyan karcos, mint a mi kőbányáink. Ez a Bözöge arról nevezetes, hogy szinte Grácig ér, olyan hosszúra szabták tréfás kedvű elődeink. Széles, nagy völgyben fekszik, mégis csak az út mentén sorolnak a házak, mintha csupa maszek gyümölcsárus lakná. Egyébként a bözögei nép arról hírlik, hogy roppant béketűrő, s még a surranó tolvajnak se csavarja ki a fülit, ha sikerül kézbe kapni. Ezen a reggelen is békésen, inkább időtöltő kedvteleléssel sápítozták hazafele menet az asszonyok, hogy a tejosamo- kos alászázalékolja a friss tej zsírtartalmát Így töltötte az időt egymás között Vereb Jeremlásné és Görög Rózsa is, akik közül az utóbbi elvált asszony, de valami oknál fogva az ura nem járult hozzá a neve viseléséhez. Görög Rózsának különösen az tűnt fel, hogy a fiatalabb, mosoly- gósabb fehércselédek sajtárjában mindig zsírosabb a tej, mint az öregekében. Verebné csendben hallgatta, miközben arra gondolt, hogy valamikor Róza is kicsiholta a nadrágos emberekből az előzékenységet Csak hát elfut az idő. Ámde, amíg mindezt szépen végiggondolta, a szeme előtt valami rettenetes szokatlan és furcsa dolog játszódott le, amitől föl kellett sikoltania: „Meneküljünk, Rozi!” Sahogy kimondta, már fordult És visszafele. Görög Róza futva utána. Történt pedig, hogy az egyik nyitott udvarból az utcára hajló diófa mellett kirontott Bandi, a szarvas. Agancsáról véres cafatokban hámlott a bőr. orrán, fején kegyetlen zúzódásofc. Üldözőbe fogta a két menekülőt. Görög Rózát aki egyébként la később fordult, azonkívül nagyobb testet és két sajtárt Is cipelt, ki- sé lemaradt- Bandi beérte őt és két mellső lábával azasz- szony vállára terpeszkedett. Verebné akkor már teleordí- tozta a környéket: „Jerem, fogd a puslkát! Jerem, fuss, ha kedves neked az ón életem!” És Vereb Jeremiás fogta a puskát, loholt, mint akinek csakugyan kedves a felesége élete és közvetlen közelről oldalba lőtte a megvadult, Görög Rózával viaskodó állatot. Még meg se vigasztalhatták kellőképpen a megszeppent asszonyt, még el sem mondhatták egymás közt az ilyenkor elmaradhatalan kancsal célzásokat, máris megállóit a dzsipp a csődület mellett. „Lelőtték a szarvasunkat!” — konstatálta a kocsiból kilépő Dorogi Elek — „Ezért még fizetni fognak” Vereb Jeremiás bakancsos lábát az állat tetemére tette, a puskát pedig támadólag maga elé emelte: „Egy tapodtat se! Ez rezedsbözögei vadászterület! Az itt elejtett vad Bözögéé!” 5 Második napja tartott a bözögei tanácsházán a tanácskozás. Az állami gazdaság vezetői ragaszkodtak kéz alól vásárolt jószáguk teteméhez, a bözögei vadász- társaság tagjai sem engedtek törvény adta jogaikból. Űgyannyira, hogy másnapra már a megyei tanács emberének is ki kellett szállnia a fekete Volgából, Rogy Rozzüfjáruljon a békéltetéshez. A járási osztályvezető már pálinkát is hozatott a helybeli tsz-ből, hogy javítson a hangulaton, de nem használt. A jó toroköblögető szilvóriumtól csak még nagyobb ösztökét kapott a civó- dás, s már olyan is volt, hogy a helybeli tanácselnök és a Vazsporoszlói Állami Gazdaság igazgatója ölre akart menni, úgy kellett szétválasztani őket. S talán tömegverekedés is kitör, ha nem éppen akkor lép be rosszalló megjegyzések közepette Kun András, a megye embere. Kun András szép szavú ember, valamikor szocialista temető-ember volt, s ott szokta meg a szívhez szóló, ríkató beszédet. Addig facsarta most is a kétnapos huzakodástól megdermedt szíveket, míg csak meg nem melegedett azokban a vér. Az állami gazdaság igazgatója békülékenyen reagált a szép szavakra, kinyilatkoztatván, hogy némi kártérítésért hajlandó lemondani Bandiról a vadásztársaság javára, de hát számukra nagy veszteség egy ilyen okos, őlőrző állat kimúlása. Ámde a bözögeiek méltánytalannak találták,' hogy még ők fizessenek rá a vadért, amit életvédelemből az ő vadászuk ejtett el. Igazságosabbnak vélték; ha a gazdaság veszi meg tőlük a vadat, amiről méltányosságból hajlandók lemondani; noha az törvényszegéssel jár. minthogy az eleitett vad a MAVAD-ot illeti. Hol alábbhagyott a' harci l zaj, hol újból föllángolt. S ezen az sem változtatott, hogy odakünn a nap fényesen sütött, s a nyitott ablakok mellett is lekívánko- zott a kiskabát is, a pálinkától és vitától heves ellenfelekről. Vereb Jerem, a nap hőse, a sok meddő vita után beletáltosodott és azt indítványozta, hogy a bözögeiekj akik Itthon vannak és törvényesen cselekedtek, né tűrjék a szidalmakat és ököllel üldözzék ki a betolakodókat. Már-már attól kellett tartani, hogy vég-' képp tettlegességre fajul á dolog. Akkor azonban me-' gint újabb vendég érkezett] mégpedig a KÖJÁL főorvos sa, aki a tejcsamok tiszta-’ ságának ellenőrzésére érke-' zett a faluba. Mit sem tudott a két napja' tartó vitáról. így kicsit nafvan hatott, amint megkérdezte: ..Kié az a szarvas, a falu elején?” A tanácselnök riadt kérdéssel válaszolt: „örzik-e még?” A főorvos bal szeme ideee- gesen rángatózott: „őrzik ” Csak azt n°m hajlandók megmondani, kié az a szarvas. Nagy csend szakadt a teremre. ,.Á miénk!” — verte a menőt a tanácselnök. „A tietek a vadalma a 'cetnnlom- kertben! A miénk!” — erőskö- dött az igazgató. A főorvos tanácstalanul hordozta körül tekintetét és egyáltalán nem akart szűnni a rángás a bal szeme körül. „Én nem kutatom, hogy kié” — mondta nagyon határozottan. — „De a gazdája azonnal gondoskodjon a megsemmisítéséről! Húsa megromlott. Ellepték a bogarak. Járvánvveszélyért pedig remélhetőleg senki se vállal felelősséget! Mert én nem vállalok!” 6 Hát így műit ki dicstelenül Bandi, a szarvas. Így történt mindez valahol Vas megyében, minthogy Nógrád- ban még csak ehhez hasonló sem történhet. Érthető ez. hiszen Nógrádban nincs is olyan nevű község, hogy Vazsporoszló vagy Rezedabö. zöge. S a rossz nyelvek szerint a vadászok még két lépésről sem találták volna el a megvadul bikát, viszont annál nagyobb veszélynek lett volna kitéve Görög Róza, akinek pedig eléggé meggyűlt a baja Bandival is. NÓGRÁD — 1971. szeptember i, vasárnap 9 Lakos György: BANDI, A SZARVAS
