Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

A pult „innenső” oldaláról Saxinger Árpád felvétele Fehér Klára: Aí’VWWN/'XAXNA^/X/AA/'VV'VVVVVVX/N/VVVX/O/VVWVVV« Öt év a Szovjetunióban Az ötéves érettségi talál­kozón őt kérdezték a leg­többet. Mindenkit érdekelt, hogy mi lett vele, milyen él­ményekkel tért haza a Szov­jetunióból, ahol öt évig ta­nult. Kitartását, szorgalmát a vörösdiploma bizonyítja. Megkértem, hogy üljünk le egy kis beszélgetésre. — 1966-ban érettségiztem, és még abban az évben fel­vettek a leningrádi Építész- mérnöki Egyetemre. Tanul­mányaimat pár hónapja fe­jeztem be az egyetem „Épü­letelemek és -szerkezetek gyártása” szakán. — Hogyan kerültél külföld­re? — A középiskolában kivá­lasztottam azokat a tárgya­kat, amelyek különösen ér­dekeitek. A matematika, fi­zika és az ábrázoló geometria mellett maradtam. Lassan megerősödött bennem az a vágy, hogy építészmérnök le­gyek. A bátyámtól hallottam, hogy van lehetőség külföldi ösztöndíjra. Megpályáztam és sikerült. A pályzatban sze­repelt olyan szak is, ami en­gem érdekelt, és ráadásul ha­zai egyetemen ilyen oktatás nincs. — Mi jelentette a legna­gyobb nehézséget az első idő­szakban? — Az előadásokon való jegyzetelés. Hiába vettünk részt Kijevben nyelvi előké­szítőn, nagyon nehéz volt megszokni az előadások stí­lusát, és persze nem is értet­tünk mindent. Három-négy hónapig tartott ez a megfe­szített állapot. — öt év elég hosszú idő. Mennyire sikerül megismerni az országot? — Szabad időmben sokat jártam színházba és sportol­tam, majd egy néptánccso­portban táncoltam. Az együt­tes révén sikerült bejárni a Szovjetunió néhány részét. Eljutottam 'Szibériába, a Krímbe; voltam a szűzfölde­ken, és láttam a sivatagot. Igyekeztem megismerni egy­két köztársaság életét. Ügy érzem, sikerült elég jól elsa­játítani a nyelvet, és megis­merni ezt a hatalmas or­szágot. — Milyen tervekkel érkez­tél haza? — A Szovjetunióban szinte mindent úgy néztem, hogy közben arra gondoltam; mi az, amit majd itthon haszno­síthatok? A magyar építőipar jelenlegi helyzetét nem isme­rem. A tájékozódással, ismer­kedéssel telik most az idő. Nagyon szeretném mindazt felhasználni, amit tanultam. A házgyárakba rejlő, lehetősé­gek foglalkoztatnak. Szen­tember 1-től az Óbudai Ház­gyárban dolgozom. Kajárik Béla Leningrádban kitüntetéssel végezte el az egyetemet. Ugyanolyan sze­rény, csendes maradt, mint volt. A nagybátonyi gimnázi­um, amelyik útra bocsátotta, büszke lehet rá. Nagy István Baráti társaság lustálkodott a strandon. Élvezték a nap­fényt, nézték a Balatont, a hegyeket, a fehér vitorlákat, — amikor a társaság egyik tagja, tekintélyes matematika- professzor felugrott: — Jaj, gyerekek ... mindjárt három­negyed öt... azonnal fel kell öltöznöm ... csak fél hatig ve­szi át a posta a lottócédulá­kat. — Csak nem lottózol? — kérdezte egy zöld fürdőnadrá- gos férfi, aki azzal szórako­zott, hogy lábát térdig a ho­mokba temette. — Te, a ma­tematikus ne tudnád, hogy a nyerési esély egy a negyven­hárommillióhoz ... — Kifejezetten laikus okos­kodás — mondta a számtan- tanár és méltóságteljesen le­söpörte magáról a nedves ho­mokot. — Az én esélyem egy a negyvenhárommillióhoz. Te nem játszol, tehát a te esé­lyed nulla. Vagyis az én esé­lyem végtelenszer nagyobb a te esélyednél... A társaság nevetett. Ekkor Ibiké, az ifjú és csi­nos laboránsnő azt mondta: — Egyszer azért meg kéne próbálni. Háromharminc. És nyerhetünk egymilliót. — Ha én nyernék egy mil­liót, akkor táviratoznék az irodába: „Szabadságomat egy hónappal meghosszabbítottam, Sármány kartárs egy ronda dög, fizetésemet vegyétek fel, és igyátok meg az egészsé­gemre. Szerető kollégátok, Ákos”. — Én egy jachtot vennék és körbejárnám a Balatont — álmodozott Pannika, a szőké­re festett lakásügyi előadónő. A társaság nevetett. — Tudjátok mit? — lottóz­zunk — mondta a zöld für- dőnadrágos. — Helyes .— bólintott a számtantanár. — Egy ... ket­tő... tízen vagyunk... öt pár . 1. tudjátok mit? írjanak fel öt számot a férfiak, öt számot a nők, úgyis bemegyek a pos­tára, megteszem. Két szel­vénnyel fogunk játszani. — Ügy van! Mindenki írja fel az életkorát, — kiáltotta Ibi. — Kinél van papír, ce­ruza? A férfiak egy pillanat alatt felírták: — 43, 29, 37, 44, 49. — Tessék. Az első nő, a számtantanár felesége kézbe vette a ceruzát és megfagyott ereiben a vér. Csak nem fogja felírni, hogy... egyszóval, hogy két pillanat múlva mindenki tudja a tár­saságban, hogy négy évvel idősebb az uránál? Persze a szerencse ... ugyan, micsoda hülyeség. Egyik szám olyan, mint a másik ... legfeljebb nem Ötös találatunk lesz, ha­nem négyes. Jó esetben az is százezer forint. És kissé el­pirulva — felírta: l 34. Pannika, a lakásügyi előadó fél szemmel a cédulára pillan­tott. Hát van bőr a képén ennek a nőnek? No, várj csak, ha te harmincnégy éves vagy akkor én ... én ... és gyorsan melléírta: 26. A harmadik nőnek nem volt sok gondolkozni valója. Ö lovagjának az első perctől kezdve harmincegyet mondott, tehát ebben maradunk. 34, 26, 31 — mondta kö­vér Manyi, aki testvérek kö- zott is — na, mindegy, senki­nek semmi köze hozzá. Gyors elhatározással beírt harminc­ötöt. Ibiké, utolsónak, már csak a szerencse kedvéért is huszonegyet írt... — és a nők kissé borongós lelkiismerettel nézték a számtantanárt, aki a kabinok között eltűnt a cédu­lákkal. ... És két nap múlva ájult izgalommal feküdtek a forró homokban, amikor a strand hangosanbeszélője közölte lottó heti nyerőszámait. A férfiak egyetlenegy szá­ma sem talált. S a nőké... jóságos atyais ten... a szív elakad... az ész megáll. • Ötöt találtak. Hja, kérem szépen — For tuna is csak — asszony. Lezárult a íöldgázprogram Lezárult a földgázprogram megvalósítása az Üvegipari Művek Salgótarjáni Öblös- üveggyárában. A tizennyolc­millió-hatszázezer forintra rú­gó beruházás keretében vala­mennyi termelőhelyet földgáz- tüzelésűre alakították át. Augusztus közepén lépett be a termelésbe az utolsó egység, a felújított és korszerűsített hármas számú kádkemence. Ezt követte a végső üzembe helyezési eljárás, amellyel be­fejeződött a gyár teljes átál­lítása az új tüzelőanyagra. Az előzetes számítások azt mu­tatják, hogy a földgáz haszno­sítása évente mintegy kilenc­millió forint megtakarítást je­lent a gyárnak. A beruházás költsége előreláthatóan két év alatt megtérül. Újfajta olajkályha Űj termék gyártását kezdte meg a múlt héten a „LAM- PART” Zománcipari Művek Sal­gótarjáni Gyáregysége. Tovább bővült az egyik NSZK cég­gel a korábban kiépített koo­perációs kapcsolat. A Boecker típusú gáztűzhelyek után át­vette az üzem a hasonló tí­pusú olajkályhák licenciáját. A Boecker-olajkályhákból, fő­leg német alkatrészek felhasz­nálásával a kooperációs part­nernek szeptember végéig tíz­ezer darab készül. Ezt köve­tően lát hozzá a gyár a negy­venezer darabos hazai meg­rendelés teljesítéséhez. Jelen­leg folynak a tárgyalások, hogy minél több német alkat­részt magyarral tudjanak he­lyettesíteni. Tart a KERMI- nél és a Hőtechnikai Kutató Intézetben az első darabok vizsgálata és minősítése. A budapesti biológiai üzemben korszerű körülmények és módszerek között készítik az oktatási célokat szolgáló preparátumokat; a növény- és rovartani összeállításo­kat, folyadékban konzervált állatokat, valamint műgyantába ágyazott különféle állat­csontokat, rovarokat. A vállalat nemcsak a belföldi általános és középiskolák számára állítja elő készítményeit, hanem exportra is, A képen: Nemere Ferencné és Ruttens- dorfer Péterné, a Béke Szocialista Brigád tagjai szerelik a macskacsontvázakat Gazdasági alapegységek Passión Érdekes — és várhatóan igen hasznos — decentralizá- lódási folyamat kezdődött el a pásztói AFÉSZ-nél. A belső mechanizmus átszervezéséről van szó, amelyet — kísérlet­ként — az ország tizenhat fo­gyasztási szövetkezte vállalt, azzal az elgondolással, hogy a korszerűsítés sikere esetén azt minden nagyobb szövetke­zetnél bevezetik. Az átszervezés lényege: gazdasági alapegységek létre­hozása a nagyközségben szak­mák szerint, a tagszövetkeze- leknél pedig területenként több, kisebb község boltjai­nak egy irányítás alá helye­zésével. Pásztón két gazdasá­gi alapegység alakul október elsejével: az egyik az áru­házhoz csatlakozó iparcikk­boltokból, Ruza László, a má­sik a vendéglátóipari alap­egység Bakallár Sándor ve- .zetésével. Az alapegységek ve­zetői teljes, hatáskörrel — és felelősséggel — rendelkez­nek. ök döntenek a dolgo­zók felvételéről, munkakörök­ről, egyéb, a boltokkal kap­csolatos intézkedésekről, ki­véve a nagyobb gazdasági ki­hatású ügyeket, amelyeknél kötelesek az illetékes főosz-. tályvezetővel konzultálni. A két vezető az irányítása alá tartozó összes boltegység mű­ködése alapján részesül az alapfizetésen felül jutalékban; az év során prémiumfeladato­kat is végez, így érdeke, hogy alapegységének minden részlege minél jobb ered­ményt érjen el. Miért vált szükségessé az átszervezés ? Az eddigi, üzemegységi szervezetre felépített irányí­tási rendszer már nem meg­felelő, az élet túlnőtte. A sok lépcső — főosztályok, osztá­lyok —, amelyen egy-egy dön­tésnek, rendelkezésnek át kel­lett mennie, hosszadalmassá tette az ügyintézést; megtör­tént hogy a határozat miire a helyszínre kikerült, már el­vesztette érvényét. Az új, korszerű mechanizmus meg­gyorsítja a döntések végre­hajtását, lehetőséget ad egyes „lépcsők” kihagyására. Másik haszna, hogy a döntés életközeiben történik, nem egy viszonylag távol eső ap­parátusnál, a központi irodá­ban. A korszerűsítés során to­vábbi lépésként a gazdasági alapegységek önállóan vég­zik majd az adminisztrációs munkát is, amelyhez a kel­lő munkaerőt és -eszközöket a szövetkezet biztosítja a ve­zetők számára. '«L Vállalatok, ktsz-ek figyelmébe! Munkaügyi szaktanfolyam indul Salgótarjánban Az új gazdaságirányítási rendszer, a vállalatok megnövekedett önállósága mind több, jól képzett veze­tőt és szakembert igényel. A vállalatoknak olyan dolgo­zókra van szükségük, akik sokoldalúan tájékozottak nemcsak termelési, de egyéb — pl. bér-, munkaerő-gaz­dálkodás, -jogi stb. — kérdésekben is. E követelményeket és a megyében mutatkozó igé­nyeket figyelembe véve, a TIT Nógrád megyei Szerve­zete és a Nógrád megyei Tanács VB Munkaügyi Osztá­lya két féléves, egységes fokú munkaügyi szaktanfolya­mot indít vállalatok, ktsz-ek munkaügyi dolgozói, veze­tői, vagy később ebben a munkakörben elhelyezkedők részére. A hallgatók a szaktanfolyam során statisztika, munkajog, norma- és bérgazdálkodás, valamint munka­erő-gazdálkodás tárgyakat hallgatnak, melyekből vizs­gát tesznek, vagyis négy-négy hónap után két-két tárgy­ból kell vizsgát tenniük. A tanfolyam- október hónap­ban indul, s a résztvevők hetente egy alkalommal, hat­órás foglalkozáson vesznek rés^t. A részvételi díjat vál­lalati jelentkezés esetén a vállalat, egyéni jelentkezésnél pedig a jelentkező személy fizeti. Az érdeklődők szeptember 15-ig nyújthatják be je­lentkezésüket a TIT Nógrád megyei Szervezetének. NÓGRÁD —1971. szeptember 1., szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom