Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

Művelődésszociológiai vizsgálat Salgótarjánban

Érdekes és fontos mtcnika

kezdődik a napokban Salgótarjánban. A város szemmel látható és szemet gyönyörködtető külső átalakulása, megújulása (városkép, lakásállomány. üzemi rekonstrukciók, új üzemek) mellett a vámos és a megye vezető testületéit azok a szemmel nem mindig látható, de talán sokikial fontosabb átalakulások is érdeklik, amelyek részint céljai és eredményei, részint okai. mozgató rugói a külső változásoknak.: a tarjám és könniyiéiklbeli emberek életének, munka és lakáskörülményeinek, szakmai és általános műveltségiének, politikai-, erkölcsi kultúrájának, művelődési igényeinek változásai.

Ezekhez az átalakulásokhoz tartozik többi között az is. ami a megyei pártértekezleten éljnanigzott. s ami szerint az elmúlt négy évben megyénkben a társadalmi szerkezet változásának legfontosabb jellemzője, a munkások létszámának, lakosságon belüli arányának, politikai súlyának és 'társadalmi hatásának további növekedése. A munkások szakmai összetétele, az iparszerkezet változásait követve, ugyancsak változott. E változás, továbbá az új profilú vállalatok létesítése, új szakmák megjelenése szélesíti annak lehetőségét is, hogy — főleg az újabb munkásmemze- dék — a megyében képességeinek, hajlamainak megfelelőbb munkahelyet, életpályát válasszon, örvendetes tény az is, hogy a szakmai és általános műveltség emelkedett munkásaink körébenAhhoz azonban, hogy e változásokat nyomon követhessük. illetve levonjuk belőlük a jövő szempontjából nélkülözhetetlen következtetéseket, szükségünk van arra is. hogy a szocialista építési szükségleteivel összhangban, pontosabban lássuk a munkásság szűyelt- ségi szintjét, általános és szakmai képzettségét.

Ezért is merült fel az 1970. évi megyei pártértekezleten is az az igény — s ez a párt- értekezlet határozataiból él. lásfogüalásáiból adódott —,

hogy egy komplex, hosszabb

távú népművelési terv készüljön. Ehhez szükség van agy szociológiai • felmérésre, amely a jelenlegi állapotok pontos megismeréséhez segít bennünket.. .

E FELMÉRŐ munka 1970. decemberében indult meg a megyei és a salgótarjáni városi pártbizottság, valamint a megyei tanács irányításával. Részt vesznek benne a me. megye és város, továbbá a nagyüzemek illetékes politikai és művelődési intézményei, illetve ezek aktivistái mellett az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete munkásosztály-kutató csoportjának tudományos munkatársai is. Salgótarján ugyanis tipikus és komplett iparváros, munkásváros. amelynek múltját és jelenét, mai és holnapi lehe-. tőségeit, politikai és kulturális arculatát döntően meghatározza a város üzemeiben dolgozó és itt élő (vagy a környékről bejáró) húszezernél is több munkás, az ipari és közlekedési, kereskedelmi és szolgáltató vállalatok dolgozói. Ezért a város és környéke művelődlési helyzetének, politikai-erkölcsi kultúrájának és igényeinek megismeréséhez döntő mértékben a munkások között végzett vizsgálódásra van szükség. Ennek eredményei jelentősen gazdagítják az egész magyar műn. kásosztály helyzetéről szerzett ismereteinket is. Így a Társadalomtudományi Intézet részvétele ebben a munkában nem egyszerűen „sízakmai se. gírtség” a nógrádi ekvtámsak. nak ( akik egyébként semmivel sem kevésbé képzettek, mint a tudományos kutatók), még kevésbé pusztán egy megrendelés teljesítése, hanem az intézet egyik fő kutatási feladatának végrehajtása, s ezzel a helyi és az országos érdekek szerencsés találkozása.

A szeptember utolsó hetében kezdődő ' — és mintegy két hónapiig tartó — munka- szakasz egy nagyméretű kérdőíves műveiődésszoc iológia i

felmérés adatfelvételi szakaszai, amelyiben a kiválasztott 22 salgótarjáni (állami és szőr

vetkezeti) ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalat 16 ezer dolgozója közül ezerhat- százat keresnek fel kérdőívekkel a kérdéző biztosok, főleg munkahelyükön, részben lakásukon és másfél-kétónás beszélgetés során veszik fel adataikat, kérdezik meg véleményüket a vizsgálat céljával összefügigő tárgykörben, illet- táingykör ok ben. Az 1600 dolgozó tehát az úgynevezett vizsgált, sokaság tíz százalékos mintájának az aibc- &orrend ben készített vállalati névsorok minden tizedik nevének mechanikus kiemelésével történt. így biztosítható, hogy a mintába nem került bele (vagy nem maradt ki abból) szándékosan senki- Ez nemcsak azért fontos,“hogy az érintettek esetleg ne vegyék személyes zaklatásnak a kérdőív kérdéseit, hanem azért is. hogy tudományosan értékellhető és megbízható eredményeket kapjunk.

ILYEN eredményeket ugyanis csak egy teljes körű adatfelvétel adihalt (ez igien drága mulatság lenne 16 000 ember, fői), vagy pedig a Véletlenszerűen kiválasztott minta vizsgálata. • l

Kérjük tehát a tudományos és a tervezési cél érdekében, hogy a mintába, bekerült dolgozók legyenek megértőek kérdezőink és kérdéseink iránt, s igyekezzenek pontos, az igazságnak megfelelő válaszokat adni. Kérdezőink minden esetben a megkérdezett személy legőszintébb véleményére kíváncsiak, tehát csakis akkor sikerülhet a munka, ha a kitöltés egész ideje alatt nem a száraz adatfelvétel, hanem a baráti beszélgetés légköre uralkodik. Reméljük, hogy a közös cél érdekében, a város kulturális fejlődésének ügyét támogatva, a művelődési intézmények fejlesztésiét, műsorpolitikaíuk befolyásolását kívánva, az 1600 salgótarjáni munkás véleményére, igényeinek közlésére bizton számíthatunk.

Dr. Kovács Ferenc

kandidátus

Nyelvművelő sarok

„Meg lesz-e magyarázva?”

Nyelvészek és lafkosok afig- alig vitatkoztak bármiről, is annyit, mint a határozói igenév és a létige kapcsolatának használatáról. Helyesek-e, és hogyan helyesek a következő szerkezetek? A hegy hóval van fedve. A virág el van fonnyadva. Az ablak be van festve.

Voltak, akik azt állították, hogy az efféle szerkezetek né- metesek; nem felelnek meg a magyar nyelv természetének. Szívesebben használták tehát az ilyen esetekben a határozói i^enév helyett, befejezett melléknévi igenevet: a hegy hóval fedett. Az ablak befestett. Ezek a puristák egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy alakzataik idegen- szerűbbek, mint azok, amiket el akartak kerülni. Arról sem akartak tudni hogy már a népdalaink is ismerik a hasonló fordulatokat: „Be van az én szűröm újjá kötve”.

Mások azt mondják, hogy. a határozói igenév és a létige kapcsolódása akkor helyes, ha az igenév tárgyas igéből származik. Ha bizonyító példáinkat nézzük, hajlandóak vagyunk * igazat adni nekik. Az El van utazva, Ki van alva, Fel van nőve valóban nem hangzik jól. De — álláspontjukkal szemben

mindjárt eszünkbe jutnak az xlyenféle mondatok: a Balaton be van fagyva. El vagyok bágyadva. A kulcs fel van akasztva. Nem hiszem, hogy ezek a mondatok bárkinek is sértenék a nyelvérzékét. Pedig igenevük tárgyatlan igéből származik.

Sokan vagyunk, akik annak idején így tanultuk: „mindig magyartalan a kapcsolat, ha szenvedő igét helyettesit". Véletlenül se mondjuk tehát: meg lesz mondva, fii lett feledve. Ki lett nyitva stb. A felsorolt mondatok valóban csúnyák — és magyartalanok. De vajon azért-e mert ige- neveik szenvedő igéket helyettesítenek? Itt vannak az olyan típusú mondatok, mint a kapu be van festve, a

ÍV] iüiók vesztették életüket a máso- dik világháborúban, s csekély vigasz, hogy a háborús bűnösök egy része bíróság előtt, felelt gálád tetteiért. A béke elleni bűntetteken kívül az emberiesség elleni bűncselekményeket még napjainkban is megkísérlik megtorolni. Mi számít ilyen cselekedetnek? Az 1945. augusztus 8-i, londoni egyezmény szerint emberiesség elleni-bűn: a polgári lakosság körében elkövetett gyilkosságok, lakosság kiirtása, rabszolgasorsba juttatása, deportálása és más embertelen cselekedetek, egyes személyek politikai, faji, vagy vallási okból történő üldözése. (Lásd: Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon, 1967!) Ezt az elvet fogadta el és tette általánossá a genocídiumról, vagyis a népirtásról szóló nemzetközi egyezmény, amelyet az ENSZ -tagállamai az 1948. december 9-i közgyűlésen egyhangúlag elfogadtak.

Az egyezmény értelmében genocídiumnak, népirtásnak minősül: egy etnikai, nemzeti, faji, vagy vallási „csoporthoz tartozók megölése, testi vagy szellemi épségük súlyos megsértése, olyan életfeltételek szándékos felidézése, amelyek egészben vagy részben/ való megsemmisítésüket célozzák, olyan rendszabályok, amelyek csoporton belül a születéseket megakadályozzák, a csoporthoz tartozó gyermekeknek egy más csoporthoz való kényszerített áttétele.”

A nürnbergi és a budapesti porok alkalmával hányszor, de hányszor megborzongtunk, s hányszor elmondtuk, szívből jövő gyűlölettel: soha többet háborút! S ez alatt azt is értettük, hogy soha többé olyan borzalmakat, melyek tíz és tízmilliókat fosztottak meg (sokszor a legszörnyűbb kínzások közben) a legdrágábbtól, az életüktől. Gondoltunk akkor a süvítő és dörmögő bombázó gépekre, a fasizmus fajgyűlölő kegyetlenségeire, a félelem és rettegés éveire. Ki hitte volna, hogy a hitleri aljasság még egyszer megismétlődhet!

S egyszercsak — húsz esztendővel a

háborús pörök után —Svédországban összeült egy nemzetközi bíróság, időnként napjainkban is ülésezik, s olyan

Vasárnapi jegyzet

Genocidium

szörnyűségekről rántja le a leplet, amelyekről azt hittük, 1945-ben végképp megszabadultunk. S tanúk százai, köztük amerikai katonák, s más hiteles szemtanúk vallják, hogy Vietnamban manapság a csillagos lobogó égisze alatt a hitlerihez hasonló gaztetteket művelnek. Bombák tízezreit hullatják lakókörzetekre, rizsföldeket mérgeznek meg és erdőket irtanak ki, egész falvakat és településeket deportálnak és a vérszomjas amyk válogatott kínzások közepette küldik másvilágra a békés polgárokat.

Szinte hihetetlen, hogy a huszadik század második felében ily borzasztóan megismétlődjenek a fasizmus kínzásai és rémtettei, amit idegen szóval törvény és egyezmény genocídiumnak nevez. Meg se rovom azokat, akik kétségbe vonták, hogy a világháborúban a fasizmus ellen harcoló amerikaiak (a jó filmek és hatásos propagandák gyártói!) ma ugyanazt művelik, mint a civilizált világ korábbi sátánai. S nem véletlen; hogy néhányan a hontalanná vált nincstelenekről, az üldözöttekről szóló történeteket a rokonszenv túlzásainak fogták fel. Hát lehet az, hogy egy gazdag és állítólag civilizált ország vietnami, laoszi és kambodzsai népmilliókat tereljen el otthonaiból, azonkívül asz- szonyokat és gyermeket irtson gátlástalan következetességgeL J

Hát akinek a legkisebb kétségei is akadtak, azok most könnyen hozzáférhető bizonyítékokhoz!jutottak. Mint ismeretes. Edward Kennedy nemrégen hosszas látogatást tett a Távol- és Közel-Keleten, s igyekezett minél több személyes tapasztalatra is szert tenni Indokínában. Hazatérvén az Egyesült Államokba, útiélményeiről nemcsak szóban, hanem űjságcikekkben is beszámolt, így például a The Nation című, amerikai polgári radikális folyóiratban, s e cikknek magyar fordítását a magyar lapok is hozzáférhetővé tették.

S ha mégis elkerülte volna bárkinek is a figyelmét, hadd idézzek néhány jellemző mondatot a cikkbőL

„Ez most már olyan háború, amelyet egy tudósító nagyon helyesen ártatlan emberek meggyilkolásának nevezett”,

„A menekültek összlétszáma — csaknem hatmillió fő — jelentősen növekszik. Közéjük tartozik az a legalább negyvenezer hegyilakó, akiket erőszakkal telepítették ki a laoszi—kambodzsai határ mentén levő falvakból, továbbá az a legalább 16 ezer menekült, akik még a My Lai körzetben levő irtóhadjárat elől igyekeztek menteni magukat, továbbá az a 40 ezer . ember, aki Dél-Vietnam legdélibb részén az erdőkbe menekült a hadműveletek elől”.

„Az, ami Vietnamban és Laoszban történik, most Kambodzsában is megismétlődik — az ország pusztul, menekülték egész nemzedéke, jön létre, növekszik a veszteség a polgári lakosság körében.”

„Korszerű haditechnika alkalmazásával, erőszakos bombázásokkal és széles körű tüzérségi támogatással néhány év alatt gyakorlatilag elpusztítottuk azt a földet és tönkretettük azt a népet, amelynek azt ígértük, hogy megmentjük”.

Ehhez nem szükséges kommentár.

T gy beszél egy amerikai, aki leg- A feljebb azért lehet elfogult, mert szomorú családi tapasztalatokat szerzett az Államokban elharapódzott gengszterizmusról és banditizmusról

könyv ki van nyitva, a kulcs fel van akasztva. Ezekben is szenvedő igét képviselnek a határozói igeneves kapcsola- tok. Mégis magyarosaknak érezzük őket. Mihez tartsuk magunkat tehát ebben a nehéz és sokat vitatott kérdésben?

Ha még egyszer végignéznénk ! a cikkünkben szereplő példákat, minden olyan mondatot helyesnek éreznénk, amelyben az igeneves szerkezet az alanynak valamilyen állapotát fejezi ki. A magyartalanság gyanúja pedig azokban az esetekben jelentkezne, amelyekben csupán a cselekvés-történés érzékeltetése a létige és a határozói igenév feladata.

Írjunk most egymás alá öt mondatot, és állapítsuk meg, melyekben helyes és mélyekben helytelen a tárgyalt kapcsolat:

1. Ez a terem mdr le van foglalva.

2. A kapu sarkig tárva volt.

3. A jegyek be lesznek írva.

4. A beteg már meg volt merevedve.

5. A javaslat el lett fogadva.

Állapot vagy cselekvés érzékeltetése a kapcsolat feladata? Ha ebből indlunk ki, nyilvánvaló, hogy az első, a második és a negyedik mondat tökéletes. Bennük a kapcsolat használata indokolt. A harmadik és az ötödik mondat azért hibás mert ezekben a cselekvés, történés hangsúlyozódik, s azt nem a tárgyalt szerkezettel, hanem az egyszerű igével fejezzük ki.

Javítsuk ki tehát ezeket a mondatokat!

A jegyeket beírjuk.

Javaslatát elfogadtuk.

Dr. Szabó Károly

REVITZKY GYULA:

Egy könyvre

mely az őrült, a gonosztevő és a lángész közt rokonságot bizonyítgat

A tudomány, e kor nagy büszkesége,

Szfinkszek talányát megfejtette mind.

Már nemcsak Isten lát be a vesékbe,

Az ember is, ha górcsőn áttekint.

Mit a természet eddig rejtve tartotta Távcső, göreb, bonczkés leleplezik.

Megtudjuk, mily népek lakják a Marsot, Ismerjük tetteink törvényeit.

A kéz finom rezgéseit figyeld meg,

S ki mit gondol, mint könny bül olvasod.

Fordulj a vérdelejhez és helyetted Tudtán kívül más végzi óhajod.

Tetszés szerint rablók, hülyék, paráznák Az így álomba bűvölt emberek.

Mi hát a lélek? ... Bárhogy magyarázzák:

Csak ideg, agy, vér, lüktető erek.

Jól van. Hússzerkezet csupán az ember. Idegszálakból finoman szövött.

Megáldva vagy megverve értelemmel,

Mint első állat állatok között.

A lángész is veszendő emberállat,

De nemesebbet földünk nem terem'.

Vedd millióit a levő világnak,

S tán egy nevezhető csak e névén.

Ő, a világos, józan ész tökélye,

Legfőbb erő, győzelmes akarat.

Érzése a szférák örök zenéje.

Értelme forró, fényes, mint a nap.

Igazság, szépség, jóság, eszme nála Átlátszó mint a lég, s oly egyszerű;

Szívébe’ nincs zavar se folt agyába',

Fény gyorsaságú, sastekintetű.

Ne higyj a fenhéjázó bölcselőnekf Nem járnak téboly, bűn, zseni együtt.

Szegény bohól állítsd egy sorba őket,

S ellentétet fogsz látni mindenütt,

A lángész ellenképe, akadálya,

Mit rokonságnak hittél oly hamar;

A tiszta látás, az erő hiánya,

Amely csak szennyet, iszapot kavar.

A lángész is vívódik önmagával;

Nagy szenvedélyek dúlják bensejét.

Kín hasogatja mérgezett nyilával;

De ő kibírja; ég, de el nem ég.

Mi mást szabad halálba, bűnbe kerget:

Fokozza erejét és vágyait;

Küzdésre ad, tettekre néki kedvet,

Mert szűz lelkében hit, s erő lakik.

Érzelme, vágya, tette, gondolatja Teljes mértékű, hathatós, egész.

A boldogság az ég felé ragadja,

Villámként járja át a szenvedés.

Ezért nem lel társat, rokont, barátot;

Nem érti őt közlelkű sokaság!

Sötét — s szennyesnek látja a világot,

Mert maga fényes, tiszta, mint a láng.

Tüzes sebhely van sütve homlokára, önlángja perzselt oda bélyeget.

Jámbor kedély megsejti. megcsodálja;

De naplelkébe látni nem lehet.

Próféta ö; jövőt előre érez;

Meglátja, a mi még csak jönni fog!

És vértanú, hű elvéhez, hitéhez,

Mert néki az igazság nem titok.

S vonásain ha bút tanyázni láttok:

Hagyjátok szomorúnak lenni őt! ,

Siratni ezt a szenvedő világot Ö van hivatva, ő, a legdicsőbb.

Halandók dísze, emberek tökélye,

A szenvedésre legfogékonyabb.

Felfogni a bukót rendeltetése És szánni a szegény bolondokat.

i 1 * ........•"" 1 " '

N

ÓGRAD -1971. szeptember 26., vasárnap 7