Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-25 / 226. szám

A bányászai jövője a gazdálkodás hatékonyságától függ (Folytatás az 1. oldalról) eredmények azt bizonyítják, hogy a gazdálkodás tendenciái nem ilyen egyértelműek. An­nak ellenére, hogy a nagybá- tonyj bányászat aránya nőtt. nem javult a széntermelés gazdaságossága, sőt igen ko­moly romlás következett be. Ez intő jelként figyelmeidet, hogy az 1972-es évben, és je­lenleg is sokkal többet kell tenni e területen, ha egyálta­lán bányászkodni akarunk a további években. F© feladat: a széntermelés Sem 1970-ben, sem az idén, a szénbányászat nem teljesí­tette előirányzott tervét, bár tavaly több mint másfél millió túlórát használtak fel, és az idén is sok volt a túlműszak. A vállalat előzetes felmérése alapján, tovább növekedik a lemaradás. Megdöbbentő, hogy a fél év folyamán még vi­szonylag jónak mondható gaz­dasági eredmény év végére, a/. árkiegyenlítést is figyelmbe véve, veszteségbe csap át. Ez egy ki nem mondott szemlé­letre is figyelmeztet. Elismer­ve azt a tényt, hogy a nógrá­di szénbányák geológiai adott­ságai miatt hátrányosabb helyzetben van más bánya­üzemeknél, ebből nem követ­kezik, hogy a széntermelés kérdései is csak másodlagosak a vállalat gazdálkodásán be­lül. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy a nógrádi szénbányák fő feladata a széntermelés, és éppen ezért, e területre kell a fő erőt össz­pontosítani. A tavalyi és idei gazdálkodási tapasztalatok eredményei azonban nem ezt igazolják. Egybehangzó a bá­nyaüzemek vezetőiiiek véle­ménye, hogy a helyzet kriti­kus, nincsenek meg a feltéte­lek a tervek teljesítésére. Mén­Szilárdabb Á másik fő terület a tar­talékok sorában a létszámgaz­dálkodás, a munkamorál, a munkaerkölcs területén meg­levő tartalék. A megye tör­ténetében mindig nagy szere­pet játszott az a szervezett, fegyelmezett, alkotni is szere­tő, és tudó törzsgárda, mely a bányászatra jellemző volt. A nógrádi szénbányászatnak mindig teikintélye, rangja volt az ország közvéleménye előtt, termelési eredményei, munká­ja, és politikai magatartása alapján — mondotta az elő­adó, majd ezt több példával is bizonyította. ^Ezután a kö­vetkezőkkel folytatta: — Ma, rosszabbak vagyunk, mint az országos átlag, sőt a kieső mű­szakok területén, az országban a legrosszabb helyet foglaljuk el a szénbányavállalatok kö­zött. A visszafejlesztés során ki­alakult szemlélet, bizony talán- ság kihatott a munkafegye­lemre. De a jelenlegi helyzetet erre fogni nem lehet, nem szabad, és nem is igaz. Fő­leg káros, ha ez a szemlélet a vállalat vezetésénél is je­lentkezik. Amíg 1965-ben az országos rangsorban a kieső műszakok arányában a hato­dik helyet foglaltuk el, jelen­leg, a 18.8 százalékos átlaggal a szénbányák vállalatai kö­zött a 10. helyen vagyunk. Ezen belül a betegség miatt kiesett létszámarány 10,6 szá­zalékos. A bezárásra került Király-aknánál több mint 20 százalékos volt az első félévben, Iványáson 13 és még az igaz­gatóságnál is 13,5 százalékos '»'•olt a betegség címén a kie­sés. Az 1971. első félév azt is bi­zonyítja, hogy a tervezett lét­szám megvan a bányáknál, ha késén, Tiribesen, Szorospata­kon nincs megfelelő ismeret a szénvagyon nagyságát, a ter­melési körülményeket illetően. A nagybátonyi műszaki ve­zetés Kányás helyzetét egy év múlva, kritikusan ítéli meg. Még mindig nem sike­rült egyértelmű álláspontot kialakítani a gépesítés kérdé­sében. Nincs kellő előrelátó munka, ez gátolja a termelést. Elmaradt tavaly és az idén az első félévben is a feltáró te­vékenység. Sokszor a nem várt geológiai körülményekkel indokolnak, kevesebb szerepet kap a helyzetből való kiút vizsgálata, belső tartalékok feltárása, intézkedések végre­hajtása. A melléküzem! tevékenység, a széntermelés kiegészítője, és nem a vállalat fő profilja. Igaz, az elmúlt félévi eredmé­nyekkel a melléktevékenység nagymértékben hozzájárul a vállalat összeredményéhez. Az is igaz viszont, hogy a veze­tés számára sem nyújt meg­bízható információt a jelenlegi adatszolgáltatás, hiszen az el­múlt időszak eredményei a féléves idealizált kilátásokat ma már nagyon bizonytalanná teszik. fegyelmet elfogadjuk a műszaki-gazda­sági tervet, amely 160 fős tar­talékkal számol. S, ha elfo­gadjuk, hogy van létszám ele­gendő, akkor ebből követke­zik: rendet kell teremteni minden szinten, felszámolni a meglevő hibákat, a kieső idő­ket, a szervezetlenséget. Ezek alapvetően befolyásolják a dolgozók hangulatát, a gazda­sági eredményeket. Szorospa­takon például, ha tudnának termelni, akkor üres csille nincs, Ménkesen 4—5 moz­donyból csak egy üzemképes, pedig a műhelyben 90 ember dolgozik. Ha termelés van, akkor a szállítópólyák kapa­citása nem elég. Érdemes len­ne felülvizsgálni a munkahe­lyi belső szállítás kérdését is. A szorosi akna téliesítését már háromszor megnézték a válla­lattól öten, de intézkedés még nem történt. Következetesen rendet kell teremteni e terü­leten a vállalat központjától kezdve egészen az aknákig. A melléküzemi tevékenység kialakítása 1968—69-ben jogos és szükséges volt. Ma, azon­ban már látni kell, hogy a melléküzemek problémáját nem lehet összezavarni a me­gye foglalkoztatási problémá­jával. A melléküzemeknél ne általában a megyei fejlesztés kérdéseit akarják megoldani, hanem a gazdaságos termelést, a saját gondjaikat oldják meg a széntermelés területén. Ér­demes lenne azt is megvizs­gálni, hogy melyik akna, mi­lyen létszámmal hozza a ter­vét. Az egyik 75 százalékos létszámmal tervet teljesít, a másik 100 százalékos létszám­mal csak 80 százalékot ér el. Hivatkozunk létszámhiányra, ugyanakkor nincs elegendő munkahely, nincs előkészítés. A bányátokkal együtt Nem igaz, hogy a meglevő lazaságokkal, a fegyelmezet­lenséggel, kapkodással egyet­ért' a mi közvéleményünk, a bányászaink szó nélkül elfo­gadják. Van véleményük, és el kell fogadnunk, hogy a bajok, problémák felszámolása csak velük együtt lehetségés, Ezért szükséges őszintén, nyíltan ta­nácskozni velük a kérdésekről, éppen az ő érdekükben, hogy együtt határozzuk meg a te­endőket. Itt említeném meg, a 2006—2007-bs kormányren­delet kihasználásának lehető­ségét, amely nemcsak a bá­nyászatban, hanem a széles közvéleményben is vitákat ka­var. A kormányrendelet va­lóban humánusan oldotta meg a problémákat, sokat se­gített. Ésszerű felhasználásá­val három és fél ezer embert küldtünk nyugdíjba, megol­dottuk a jelentkező rokkant, szociális terhet jelentő embe­rek gondját, tisztességesen, a szocialista társadalomhoz mél­tóan. Ugyanakkor a közvéle­mény jogosan várja, hogy kö­vetkezetesen döntsenek az illetékesek, és azok az 50—52 éves emberek menjenek el nyugdíjba, akiknek egészség- ügyi állapota indokolja. Ne a nyugdíjaztatás legyen a lét­számleépítés fő útja. A közvé­lemény számára is feltűnő az olyan nyugdíjas példája, aki még alig 40 éves, de az Al­földön 12 órás műszakot dol­gozik, 3000 forint nyugdíj mel­lett, havi 4000 forintot ke­res. A már elmondott témák gyújtópontként jelentkeznek a vállalati belső mechanizmus vizsgálatánál. A visszafejlesz­tés szükségszerűen magával hoz egy koncentrációs folya­matot. A termelés egyre in­kább Nagybátony körzetébe összpontosul, ami az eddigiek­nél nagyobb követelményeket és újabb lehetőségeket is te­remt. Egy-egy objektum ki­esése azonban nem béníthatja meg az egész vállalat tevé­kenységét. Az is felvetődik, hogy a visszafejlesztéssel meg­szűnnek olyan lehetőségek, amelyek korábban adottak voltak. Például a visszarabolt anyagok átcsoportosítása stb. Ha eddig elfogadhatók voltak azok az indokok, amelyek a szervezeti felépítés, illetve ve­zetés területén fennálltak, ak­kor az élet egyre sürgetőbben veti fel e jelenségek felülvizs­gálatát, rendezését. Csaik né­hány példát erre. A nagybá­tonyi pártértekezlet állapítot­ta meg, hogy az üzem ered­ményeit károsan befolyásolta a munkavédelem lazulása, a munkaerő-vándorlás. Az egyes aknák vezetésében is biztosí­tani kell a munkafegyelmet. Nemcsak fizikai, hanem egyes műszaki dolgozóknál is jelent­kezik a munkafegyelem durva megsértése. Azt is megállapí­totta a pártértekezlet, hogy legkisebb eredményt a fegyel­mezés terén értek el, annak megszilárdítását központi fel­adatként kell kezelni. Ma is az az állapot, Hogy a fegye­lemlazulás a munkahelyektől a központig mindenütt megta­lálható. Alapvetően a problé­mákat mindenki látja a maga területén, csak fél intézkedni, kerüli a felelősséget. Nemré­gen vezetői aktíván hangzott el, hogy vezetői szinten fele­lőtlenség, trehónyság van, la­za a fegyelem, sürgős intézke­dést kell tenni. Szépséghibája, hogy ennek zömét az aknák felé címezték, ugyanakkor a3 aknaüzemek párt- és gazda­ságvezetői szerint a felesleges létszám a központban van, a központ szerint az aknáknál. De egyértelmű álláspontot se­hol sem igyekeznek kialakíta­ni. A vállalat pártbizottsága is fél ezekben a kérdésekben határozott álláspontot elfogad­ni, a gazdaságvezetés sem egy­séges a döntésekben. Már most megállapítható, hogy sürgős intézkerdésekre van szükség a szervezeti fel­építés problémáiban. A hely­zet hosszabb ideig való fenn­tartását a vállalat már nem bírja el. Szükséges a jogkörök, hatáskörök egységes tisztázá­sa. Csali így gátolható meg, hogy a széntermelés területé­ről ne távozzanak el a szak­emberek. Jelenleg a bánya­mérnökökből tizenegy már nem a széntermelés területén tevékenykedik. A • vállalati osztályoknál sem egyértelmű, hogy mi a fő feladatuk. A gé­pészeti erők elsősorban a mel­léküzem és a központ appa­rátusában helyezkednek el, az aknaüzemek viszont megfele­lő felkészültség, emberek hiá­nyában nem tudják megolda­ni feladatukat. A kétlépcsős rendszer ki alakításánál éppen ezért egyé-telműen tisztázni kell a hatásköröket, jogkörö­ket, biztosítani, hogy minden­ki oda kerüljön, ahol felké­szültségét tekintve a legtöb­bet adhaija. Intézkedésekre Tan szükség A vállalati belső mechaniz­mus kialakításánál a fő fi­gyelmet a széntermelés érde­kében teendő intézkedésekre kell fordítani. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen a té­ren nincs minden rendben. Amíg tavaly indokolható volt a többletigények kapcsán az eredményromlás, az idén már elgondolkoztató, hogy az EMSZ terveihez képest 37 millió forinttal nőtt a veszte­ség. Év végére a vállalat szá­mai szerint csak annyi nyere­ség várható, ami még a kol­lektív szerződésben előírt cél­kitűzésekre sem nyújt anyagi fedezetet. Ezt szükséges ter­mészetesen aknánként is vizs­gálni és vállalati összefüggé­sében is megtenni az intézke­déseket — mondotta többek között a megyei pártbizottság titkára, majd néhány konkrét példával is alátámasztotta en­nek szükségességét. A következőkben arról szólt az előadó, hogy nem fogad­ható el az a szemlélet, amely a társadalmi tulajdon védel­mével kapcsolatban kialakult, és amit a vállalati szervek is megállapítanak: a vezetési fe­gyelem több üzemnél nem ki­elégítő. Több vezető beosztású dolgozó nem eléggé követke­zetes a kormány-, a miniszteri rendeletek, igazgatói utasítá­sok, a tervfeladatok betartá­sában. A káresetek alkalmá­val vizsgálatot, fegyelmi, vagy kártérítési, kirívó esetekben pedig büntetőeljárásokat nem indítanak. Általában passzív szemlélői a jelenségeknek, amelyek jelentős munkafegye­lem-lazulást, súlyos népgazda­sági káreseteket jelentenek. Ezt bizonyítja, a jelentős ér­tékeket képező, a visszafej­lesztés során felszabaduló anyagólt, épületek, berendezé­si tárgyak nem kellő védelme, csekély összegekért való áru­sítása. 'Ezekre a problémákra már több esetben felhívták a vállalat figyelmét, hogy kö­vetkezetesen kell cselekedni, mert kihat az egész vállalati gazdálkodásra. A megyei párt-végrehajtóbi­zottság az előterjesztett határo­zati javaslatban több irányú in­tézkedést tart szükségesnek a megyei szervek, a vállalata mozgalmi vezetők részéről. Kéri a központi szervek se­gítségét, az EMSZ illetékes vezetőinek támogatását, hogy a negyedik ötéves terv végle­ges kimunkálásánál vegyék fi­gyelembe a következőket: a nógrádi szénmedencével szem­beni elvárások a központi szervek részéről nem egyér­telműen jelentkeztek. Nem a szénbányászat alapvető fej­lesztésére, hanem a mennyisé­gi szemlélet hatására új ak­nák nyitására került sor, amelyekhez nem Ica piák meg a szülpéges és indokolt tá­mogatást. Bár a második öt­éves tervben az országos szén- termelés 12 százalékát adtuk, a beruházásoknak csali 6,5 százalékát kaptuk. Ennek ha­tása ma is érződik a techni­kai színvonalon. A vállalati erőfeszítésekkel jelentős ered­ményeket értünk el, és ezért kérjük a támogatást, figye­lembe véve a népgazdasági el­várásokat. Kapja meg a vál­lalat árkiegyenlítésben azt, amit saját erővel nem tud ki­gazdálkodni. A vállalatnak nem szabad a melléküzemet úgy felfogni, hogy amíg a szén részaránya 20 százalék, addig a mellék­üzem 80 százalék legyen és itt is preferenciákat élvezve kap­jon támogatást. Kérjük, hogy a pártértekezlet határozatai­nak, a népgazdaság érdekei­nek megfelelően biztosítsák a nógrádi szénbányászkodás le­hetőségét, a törzsgárda foglal­koztatásának megoldását. In­tézkedést kell tenni a piaci helyzetet, a szén elhelyezését illetően is. felelőssége Á végrehajtó bizottság vi- helyben jelentkezik. A batá­tája és az elhangzottak alap- rczat végrehajtásáért a járási, ján is megállapítható, hogy a vállalati és üzemi pártbizott- feladatok legnagyobb része ságok, politikai testületek tar­toznak felelősséggel. Szeret­nénk, ha ezt nagyon komo­lyan fontolóra vennék, levon­nák a megfelelő következteté­seket, tervszerű munkát vé­geznének, megkövetelnék sa­ját határozataik végrehajtá­sát minden szinten. Éppen ezért fontos, hogy tegyenek sürgős és határozott intézke­déseket. Biztosítsák, hogy a pártbizottság határozata jus­son el minden bányász párt­taghoz, sőt minden dolgozó­hoz. Ennek szellemében vitas­sák meg a feladatokat és ten­nivalókat. Az intézkedési tervekben fel kell tárni a belső ellentmon­dásokat, mind vállalati, mind üzemi, mind aknaszinten. Őszintén szóvá kell tenni az érzékelt jelenségeket, és fel kell hagyni azzal a szemlélet­tel, hogy „nem a mi aszta­lunk”, majd megoldja más. A következetes intézkedések végrehajtásával lesz csak biz­tosított a pártértekezlet ha­tározatainak megvalósítása és csak ezután mondhatjuk el hogy a munkában valóban új szakasz kezdődik. Hogy med­dig lesz bányászkodás Nógrád megyében, arra azt mondhat­juk: rajtunk múlik. Ügy érez­zük, meg van az a politikai erő, amelyre építeni lehet. A párt, az elmúlt években min­denkor szót értett a bányá­szokkal, sőt nemcsak szót ér­tett, de a bányászok a párt­nak mindig fő bázisát jelen­tették. Adott tehát az erő, csak őszintén szót kell érteni arról, hogy továbbra is lehet bányászkodni, csak meg kell teremteni a gazdaságos ter­melés feltételeit. A bányászok sorsáról, jövőjéről van szó, ami senki számára sem kö­zömbös és éppen ezért joggal várjuk, hogy egységes támo­gatást kapunk majd a kollek­tíva részéről — mondotta be­fejező szavaiban Szoó Béla elvtárs. II ozzél wk é 1 st s o U A vitában Zsufa Miklós, a nagybátonyi üzem főmérnö­ke felszólalásában önkritiku­san elismerte, hogy a párc- értekezleten megígért felada­tokat nem teljesítették. Megí­télése szerint a visszafejlesz­tése célzó tervek reálisak voltak. Ha a gazdálkodás eredményeiben nem is, de az összüzemi teljesítménynél fo­lyamatos a fejlődés, Szerinte a belső tartalékok feltárásá­val, hasznosításával kell to­vább növelni a szénfalnál dol­gozók produktív teljesítmé­nyét. Szükség van továbbá a gépesítés műszaki színvonalá­nak rendszeres emelésére, az alapgépegységeknél. Hangoz­tatta, hogy szemléletváltozás­ra is szükség van, mert sok bányász ragaszkodik a kézi­fejtéshez. Azt mondja, egy­szerűbb, biztos a keresete, nem úgy mint a gépnél, ame­lyek közül egyik-másik hamar tönkremegy. Szorgalmazta, hogy a széntermeléshez több, magas képzettségű mérnököt, technikust tegyenek. Bozó Ernő, a salgótarjáni járási pártbizottság titkára a bányászat vezetőitől a fela­datok következetes végrehaj­tását kérte. Mindenekelőtt a nagyobb szakmai előrelátást, a munka termelékenységének növelését, a szilárdabb mun­kafegyelmet sürgette. Szerinte a bányászat rendelkezik azokkal a káderekkel, akik képesek a gazdálkodás min­den területén a jelenleginél jóval többet produkálni. Szarvas László, a tiribesi ak­na csúcstitkára elmondta, hogy a megyei pártbizottság beszámolója reálisan értékel­te a helyzetet, jól szabta meg a feladatokat. A gondokról szólva megemlítette a nagy­fokú létszámmozgást, annak okait, a bérezéssel kapcsola­tos problémákat. Sült Tibor, a Szénbányák Vállalat főmér­nöke elismerte a gazdálko­dásban meglevő hibákat, majd utalt arra, hogy a jövőben a belső tartalékok feltárásával lehet és kell a megnöveke­dett tennivalókat megoldani. Némedi János, az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztá­lyénak munkatársa alapos­nak, sokrétűnek minősítette az előterjesztést, mely hozzá­értően határozta meg a ten­nivalókat. Godó György, a Nógrádi Szénbányák Válla­lat pártbizottságának titkára szerint a jelenlegi helyzetből csak akkor tudnak kijutni, ha a központban megterem­tik a vezetés egységét. Itt kez­dődik és ide torkollik min­den, itt kell rendet teremte­ni — mondotta. Jedlicska Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja. a megyei pártbizottság első titkára bevezetőjében utalt arra, hogy a visszafej­lesztés nehezebb részén már túl vagyunk, a jövőben mér­sékeltebb lesz a csökkenés. Beszélt a tapasztalatokról, a tanulságokról és a konzek­venciákról. Hangsúlyozta, hogy közösen kell kialakítani a jövő tennivalóit, nehogy meglepetések érjenek ben­nünket. A megyei pártbizott­ság a pártértekezlet határoza­tát hajtja végre, amikor a bányászat jövőjéről, a tenni­valókról tanácskozik. Ebben a segítőszándék vezeti, s reméli, hogy a vállalat első számú vezetőitől kezdve, egészen az aknák dolgozójáig, mindenki érzi azt, hogy képesek va­gyunk még jobban dolgozni, akarjuk, hogy továbbra is legyen bányászkodás a me­gyében. Ennek egyetlen elő­feltétele van: a gazdaságos termelés megvalósítása. Batta László, a balassa­gyarmati városi pártbizottság első titkára felszólalásában el­mondta, hogy a bányászat visszafejlesztésével egyidejű­leg a megye más területén új ipari fejlődés következett be, amely méltó folytatója kíván lenni a bányásztradícióknak. Menyhárt László, nehézipari miniszterhelyet'ces nagyon hasznosnak, tanulságosnak ítélte, a megyei pártbizottság szóbeli és írásbeli előterjesz­tését. Köszönetét 'tolmácsolta a megyei pártbizottságnak, a járási pártbizottságnak, a szénbányák vállalat pártbi­zottságának, valamint a bá­nyász a lapszervezeteknek azért, hogy a párthatározatok szellemében oldották meg a visszafejlesztéssel kapcsolatos fontos gazdasági és tár­sadalmi feladatokat. A további feladatokról szól­va hangsúlyozta: a jelenlegi helyzet új igényekkel lép fel a vezetőkkel szemben. Ered­ményt csak akkor tudnak el­érni, ha sugárzik róluk a jö­vőbe vetett hit és a dolgozók iránti bizalom Az előbbiből fakad a másik követelmény: tervszerűség a munkában. Ez azt jelenei, hogy a vezető több évre előre lássa a célt, és ehhez szabja a nap min­den órájában tevékenységét. Ez adja meg a biztonságát is. Utalt arra, hogy a hatéko­nyabb munka forrása a dol­gozókkal való egységes aka­rat és cselekvés, a feladatok egyértelmű meghatározása, a rendszeres számonkérés, be­számoltatás. Felhívta a figyel­met. hogy a vállalat nem tá­maszkodhat sokáig azoknak a bányáknak az anyagi segítsé­gére amelyek gazdaságosan termelnek. Elsősorban a saját erőforrásaira kell alapozni. Bejelentette, hogy a csökken­tett széntermelést a szabad • napok igénybevétele nélkül szeretnék megoldani. Végül megígérte, hogy a minisztéri­um a népgazdasági erőforrá­sokhoz igazodva, továbbra is segít a megyének a szénbá­nyászat gondjainak megoldá­sában, a bányászok iránt ér­zett felelősség jegyében. Nagy Imre, Ménkes-akna csúcstitkára a pártszervezet mozgósító tevékenységéről beszélt Vázolta a szocialista brigádok tevékenységét, meg­említette azokat a' hiányossá­gokat, amelyek zavarják a fo­lyamatos termelést. A vitában felmerült kérdé­sekre Szoó Béla elvtárs vá­laszolt. majd a megyei párt- bizottság elfogadta az írásbeli és szóbeli beszámolót és ha­tározattá emelte. NÓGRÁD — 1971. szeptember 25., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom