Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-24 / 225. szám

Szomszéd Gy. István felszólalása az ifjúsági tömény parlamenti «vitájához (Folytatás az 1. oldalról) Nógrádi megye országgyűlési képviselője bevezetőiként an­nak fontosságáról és időszerű­ségéről szólt, hogy az ország- gyűlés törvénybe foglalja az ifjúság nevelésével kapcsola­tos kérdéseket. Az ifjúságpoli­tikai határozat eddigi végre­hajtása során a párt-, állami és gazdasági szervek a koráb­binál gyakrabban, hozzáér­tőbben és nagyobb felelősség­gel foglalkoznak az ifjúságot érintő kérdésekkel és saját feladataikkal az ifjúság neve­lésében. Ennek eredményeként egyre egészségesebbé válik a szemlélet a fiatalok megítélé­sében, társadalmunkban elfog­lalt. helyüket és szerepüket il­letően, egyre több szerv vál­lal konkrét feladatot az ifjú­ság nevelésében. Társadalmi ügy Megyénkben mindenekelőtt a pártszérvek tesznek azért igen sokat, hogy az ifjúság nevelése valóban társadalmi üggyé váljék. A pártbizottsá­gok kezdeményezésére a kü­lönböző szervek intézkedési tervekbe foglalták saját ten­nivalójukat. A Nógrád me­gyei tanácsok által elfogadott közép távú fejlesztési és pénz­ügyi tervekben is realizálódik az ifjúságpolitikai határozat. Közel ezer férőhellyel bővít­jük óvodai ellátásunkat, az általános iskolai oktató-neve­lő munka tárgyi feltételeinek javítása céljából 36 tantermet es 250 diákotthoni férőhelyet hozunk létre. A fejlesztésekkel az egy ál­talános iskolai osztályteremre jutó tanulók száma az 1970. évi 32,2 főről 1975-re 28,4 fői­re csökken. Bővítjük középisi kólái tanterem-ellátottságunkat is. Salgótarjánban 500 férőhe­lyes, Balassagyarmaton 172 férőhelyes kollégium megépí­tését tervezzük. E fejleszté­sekkel 1975-ben a középisko­lai tanulók 22,9 százaléka kol­légiumi ellátásban részesül. A közművelődési feltételek to­vábbi javítása céljából Sal­gótarjániban huszonkét tanter­mes zeneiskolát építünk, kor­szerűsítjük művelődési ottho­nainkat, fejlesztjük ifjúsági és klubkönyvtárhálózatunkat. A sportolási feltételek javítá­sára sportcsarnokot, edzőosar- nokokat és sportpályákat épí­tünk. Fiatalok a közéletben Közép távú pénzügyi ter­veikben községi tanácsaink mintegy ötmillió forintot ter­veztek a KISZ és az úttörőcsa­patok működési feltételeinek javítására. Ez a néhány szám­adat is tükrözi és érzékelteti — bár az ifjúság nevelésével kapcsolatos feladatok kóré- en­nél is jóval nagyobb —, hogy tanácsaink komolyan veszik az ifjúság neveléséből rájuk há­ruló feladatokat. Mindezekkel párhuzamosan egyre inkább bővülnek a KISZ és az úttö­rőcsapatok működésének fel­tételei; a vezetőképző és nyá­ri táborok, a foglalkozásokhoz szükséges helyiségek és fel­szerelések egyaránt. Termé­szetesen az ifjúsággal való foglalkozás nemcsak — és nem elsősorban — anyagi jel­legű feladat. Az élet minder: területén arra törekszünk, hogy pártunk állásfoglalásá­nak megfelelően biztosítsuk az ifjúság helyét, szerepét a társa­dalmi és közéletben, javítsuk nevelésük feltételeit. Az or­szággyűlés és a tanácsválasz­tások alkalmából jelentős elő­relépés történt a fiatalok köz­életben, tanácsokban való képviseletének vonatkozásá­ban is. A törvényjavaslat jól összegezi az ifjúság társada­lomban elfoglalt helyével, sze­repével, feladataival összefüg­gő alapkérdéseket, mint pél­dául az ifjúság jogait és kö­telességeit, valamint a társa­dalom felelősségét az ifjúság­gal szemben. A törvényt mint átfogó, sza­bályozó keret jellegű, általános érvényű jogszabályt fogjuk fel. Szerkezeti felépítését is jónak tartom, és örömmel ta­pasztaljuk, hogy magába fog­lalja azokat a javaslatokat is, amelyek a megyénkben folyó társadalmi vitában megfogal­mazódtak. Külön kiemelem, hogy mély­ségesen egyetértek a törvény azon rendelkezéseivel, ame­lyek az ifjúság társadalomban elfoglalt helyét, szerepét, az ifjúság jogait és kötelességeit érintik. Csak helyeselni lehet annak kihangsúlyozását, hogy a különböző szervek felelőssé­gével együtt az ifjúság fele­lősségét is megfogalmazza a törvényjavaslat. „Az ifjúság maga is felelős fejlődéséért.” — olvassuk a törvényjavas­latban. És ez így helyes. A fiatalok egy része már közvet­lenül is részese szocialista épí­tőmunkánknak, nagykorú, tel­jes értékű állampolgárként vesz részt a társadalmi mun­kamegosztásban. Ifjúságunk már számtalan esetben, tanú- bizonyságot tett arról, hogy mind a tanulásban, mind a termelő munkában képes al­kotni, a társadalmi fejlődést elősegíteni. Alkotni vágyásuk­nak, tehetségük kibontakozá­sának a jövőben is maximális lehetőséget kell, hogy bizto­sítsunk. Nógrád megye ipari struktúrájának változása arra kötelez bennünket, hogy a szakmunkásképzés elsőrendű fontosságú kérdésként szere­peljen tanintézeteinkben és termelőüzemeinkben egy­aránt. A gyakorlati oktatás megszervezésének egyik leg­fontosabb alapelve a „termel­ve oktatás” legyen. Segítünk a pálya* választásban A gyakorlati oktatást tehát úgy kell megszerveznünk, hogy a tanulók foglalkoztató­sa az oktatás követelményei­nek megfelelően, de üzemsze­rű körülmények között, ter­melési feladatokon történjen. A fenti alapelvből következik, hogy a gyakorlati oktatás megszervezése csak az iskola és a vállalat közös együttmű­ködésével és a vállalatoknak a gyakorlati oktatásban való aktív részvételével lehetséges. Az együttműködésnek már a pályaválasztás előtt meg kell történnie, s segíteni kell az ifjúságot abbán, hogy olyan szakmát válasszon, amelyet szeret, s amelyben a legtöb­bet tud nyújtani szocialista társadalmunknak, A vállalatoknak nagy szerep jut a tanulók gyakorlati okta­tásában^ Ügy érzem, hogy ezen a téren még sok a ten­nivalónk. Érvényt kell, hogy szerezzünk a szakmunkáskép­zés azon részének, amely az idősebb szakmunkások díja­zását illeti abban az esetben, ha fiatal szakmunkás-tanulót osztanak be mellé, s azok kép­zésével foglalkozik. Rendkívül jelentősnek tar­tom a 0. § első pontjának megfogalmazását a szülők el­sőrendű felelősségéről. A mai viszonyok között — azzal, hogy a családban a családfő helyett az anyák is egyre na­gyobb számban dolgoznak kü­lönböző munkanelyeKen — megrövidül s gyermekekkel való foglalkozás ideje a csalá­don belül. Nógrád megyében a harmadik ötéves tervben kb. ID 0Ü0 új munkahelyet hoztunk létre. Ebből mintegy 6000 s. nőiket foglalkoztató munkahely. Számtalan Családban koráb­ban csak a férj dolgozott bá­nyában, ipari üzemben, vagy más munkahelyeken. Ma vi­szont a feleség is dolgozik. Ez a helyzet az említett csalá­doknál, s alapvetően befolyá­solja a gyermekekkel való foglalkozás lehetőségét. A társa áalom ennek ellen- súlyozására óvodák, napközi otthonok és egyéb intézmé­nyek létrehozásával egyre na­gyobb szerepet vállal a gyer­mek neveléséből. A törvényjavaslat 18. §-ához megjegyzést fűzött a képvise; lő. Hangsúlyozta, hogy az if­júság érdekében és közéleti tevékenységének kibontakoz­tatása céljából rendkívül fon­tos, hogy a vezetők és vezető testületek, az állami és társa­dalmi, valamint gazdasági élet különböző posztjain bevonják a fiatalokat az őket érintő kérdések előkészítésébe és eldöntésébe. Velük együtt A gyakorlatban sajnos, üze­meink egy részében sokszor előfordul, hogy a fiatalokról döntünk, a fiatalok nélkül mondunk véleményt, vagy dön­tünk a legalapvetőbb kérdé­sekben. Számtalan példa iga­zolja, hogy akár politikai, tár­sadalmi, vagy termelési fel­adatok megoldásánál a fiata­lokra akkor lehet igazán szá­mítani — és ezzel biztosítani a feladatok eredményes és gyors végrehajtását — ha be­vonjuk őket azok megtervezé­sébe és eldöntésébe. A mi if­júságunk döntő többsége min­den üzemben, munkahelyen és településen értelmileg és ér­zelmileg felkészült arra, hogy véleményt mondjon, javasla­tot tegyen még a legnehezebb kérdések eldöntésében is. Megyénkben a szénbányá­szat visszafejlesztése komoly gondot, sok problémát jelen­tett a vezetőnek és a dolgozó­nak egyaránt. A visszafejlesz­tés a fiatalokat is nagy szám­ban érintette. Mégis, mind­eddig viszonylag zökkenőmen­tesen, nagyobb problémák nélkül tudtuk megoldani ezit a bonyolult feladatot. A fiata­lok is megértik helyzetüket és ők/ maguk is sokszor javasla­tokkal élnek nehézségeink le­küzdésére. A képviselő javasolta, hogy az országgyűlés kísérje figye­lemmel a törvény megvalósí­tását. A kormány, a minisz­tériumok és a tanácsok mun­kájának irányításában, ellen­őrzésében kapjon megfelelő helyet az ifjúság sajátos prob­lémáinak segítése. Az ország- gyűlés foglaljon állást abban, hogy a törvény és a végrehaj­tást elősegítő jogszabályok életbe lépését követően minden szinten következetes ellenőr­zést kell biztosítani az előt­tünk lévő jogszabályok végre­hajtásáért. Ezekkel a gondolatokkal az ifjúsági törvényjavaslatot el­fogadta és elfogadásra java­solta. Elismerésre méltó az erő­feszítés, amelyet a Mezőgaz­dasági, Erdészeti és. Vízügyi Dolgozók Szakszervezete nap mint nap kifejt ánnak érde­kében,x hogy a hatáskörében leve dolgozóknak biztosítsák a korszerű szociális és egész­ségügyi ellátást, a lehető leg­jobb munkabiztonságot. A dolgozók — végezzék bár mankójukat távol a lakott te­rületektől — legtöbb esetben n-jleg ételt kapnak, amit a helyszínen fogyaszthatnak el. 1 alázatosan korszerűsítik a munkásszállásokat, ahol a dol­gozó szabad idejének nagyob­bik iexét eltölti, „avult a munkabiztonság, fvagy ősKtr SAtct íorcLítártak védőfelszere. lésekre. Megoldódó félben var. a földeken, erdőkben, víz­folyásoknál dolgozok üzemor­vosi ellátása is. Az eredmények a szakszer • vezeti munka köveíkezetessé- gécői születtek. A MKÜ03Z XXIII. kongresszusa határo­zatában megszabta a munka- védelem, a munkásellátás, az élet- és munkakörülmények, a szociálpolitikai feladatok vég­rehajtását. A MEDOSZ Nóg­rád megyei Bizottsága ennek szellemében, a megyei körül­ményeket figyelembe véve dolgozta ki, mit kell tenni, hogy az állami gazdaságok­ban, erdészetekben, vízügyi társulásoknál, gépjavítóknál a dolgozók ellátása jó legyen. Ezek a kétségtelenül mun­kásérdekeket, üzemi érdekeket Űj gyártócsarnok Jól halad a munka a Romba nyí Cserépkályha gyár 80 millió forintos beruházásán; a lapgyártó csarnok építkezésén. Jelenleg már az alagútkem encét betonozzák az építők. A helyszínre érkezett az olasz gépeket szállító cég mérnöke is. Koppány György felv. kamillaügy Szóvá tesszük A Ismerősöm bement a köz­ponti gyógyszertárba Salgótar­jánban, hogy kamillát vegyen. Persze, a hangsúly nem a be­mentsen, hanem a pénzen volt. Hogy milyen pénzen? Hát azon a százason, amivel fizetett, azaz hogy fizetni akart. Mert amikor a nyájas pénztárosnő meglátta százasát, fájdalmasan ráncolta szemöl­dökét. — Sajnálom, de nem tudok visszaadni. Ismerősöm megértő lélek. Ha nem, hát nem. Legfeljebb az éjjel még elviseli azt az átkozott fülfájást, aztán majd reggel „kisebb pénzzel” fizet. A százasát felváltva, más­nap délelőtt egy ropogós hú­szast tett a nyájas pénztáros­nő elé. Az pedig ismét fáj­dalmas vonalba ráncolta szemöldökét és így szólt: — Sajnálom, de nem tudok visszaadni. — Egy húszasból? — mél­tatlankodott ismerősöm. De ha nem, hát nem. Ezt a mű­szakot még majd csak kibírja valahogy az a fülfájás. Így azután fájós füllel dol­gozta végig a napot. Délután igazi törzsvendéghez illően is­mét „ellátogatott” a gyógy­szertárba. Markában megcsil­lant vadonatúj tízese, amikor a nyájas pénztámsn® Ily «aj*, kát intézett hozzá: — Sajnálom, de nem .ff Ismerősöm hirtelen a Hőé­hez kapott, majd rázni kezd­te a fejét. — Jól hallok? Néma csend. A pénztárosaié részvéttel nézett rá. — Ha esetleg lenne negyven fillérje — mondta. És csodák csodája, ismerő-! sömnek volt negyven fillérje, E megmentő pénzecskéknek köszönhette, hogy a három forint 40 filléres kamiMa vég­re a szatyrába kerülhetett. Hiába, a kitartás meghozza jutalmát! Munkáséídek, vezetői érdek egyaránt képviselő határoza­tok valóra válnak-e, nagy­részt attól függ, hogy az érin­tett gazdaságok teljesítik-e termelési terveiket, vagyis a dolgozók megteremtik-e x az életüket mógtizépítő intézke­dések, létesítmények anyagi feltételeit, Függ attól is, hogy az illetékes gazdasági vezető megérti-e, hogy a munkáson: jó ellátása a termelékenysé­get fokozza. Nagyon sokrétű a tenniva­lója annak, nogy javuljon a ni unkáiéi vétel az állami gaz­daságokban, erdészetekben, fafeldolgozó üzemekben, a vízügyi dolgozóknál, gépjaví­tóknál. A szakszervezet azt vállalta magára, hogy Össze­hangolja ezeket a tennivaló­kat Tesz azért hogy azok megvalósul janak. Nem arról van sző. hogy valaki is kételkedne abban: a gazdasági vezetők mást akarnak, mint amit a közér­dek megkíván. Még az elmúlt évben megvizsgáltatták, mit kell tenniük a munkások kor • szerű ellátása érdekében? Az érdekeltekkel a termelési ta­nácskozásokon nyíltan meg is beszélték. Semmi sem maradt titokban. Köztudott, hogy a borulásbiztos védőkeret nem áll teljes egészében rendelke­zésre. Még többre lenne szük­ség. A telepített munkahe - lyeken zsúfoltak a mosdók, zuhanyozók, öltözők. Az erdé­szet nem készítette el a ter­vezett mumkásmeiegedőket. Sok minden mást fel lehetne seroini még Ezekről a gazda­sági vezetők általában tud­nak. A szakszervezeti bizott­ságok rendszeresen számon kérik, hogy mikor teremtik meg a biztonságos munkának, a jó szociális, és egészségügyi ellátásnak feltételeit. A munkabiztonságra, jobb szociális ellátásra szükség van, ebben a kédésben nincs vita. Az egyetértés általános. Az üzemek a fejlesztési alapjuk 10—25 százalékát tervezték ilyen jellegű beruházásokra. Ez az Összeg azonban kevés. Legalábbis kevés, hogy meg­feleljenek a kongresszus által meghatározott feladatoknak és a jogszabályok előírásai­nak. A veszélyforrások megszün­tetésére, a munkahelyeié kul­turáltságának fejlesztésére, a szociális, egészségügyi léte­sítményekre, a kulturáltabb nnm kisszállásokra milliókra van szükség. Felmérték pél­dául, hogy a Mátraaljai Ál­lami Gazdaságnak 7,5 millió* a Sziráki Állami Gazdaság­nak 1,6 millió, az Erdő. és Fa. feldolgozó Gazdaságnak 3 millió forintra lenne szüksé­ge ahhoz, hogy az előírások­nak megfelelő legyen a mun­kavédelem, a szociális- és iizemegészságügyi ellátás. Az üzemek bevallják, hogy képtelenek ezeket a nagy összegeket fedezni. Várják, hogy az illetékes minisztéri­um és más főhatóság ehhez anyagi támogatást adjon. A megyei szakszervezeti bizott­ságnak is ez az álláspontja. Abba. beleszólni, mit adjon a főhatóság, nem tudunk. Az üzemvezetők a felelőssé, get nem háríthatják a főható­ságra. A helyi vezetés felelős­sége nem kisebb, hanem na­gyobb 'lett. Ügy kell munkál­kodniuk, hogy a termelési ér­ték, a tiszta nyereség évről- évre emelkedjék. A főhatóság is az általuk megtermelt ér­tékből tud részükre maga­sabb összeget biztosítani. Az üzemekben még rendkívül na­gyok a lehetőségek. Ezeket kell a felszínre hozni. És ez olyan vezetői feladat, amit sikerre vinni elismerésre mél­tó. Annál is inkább az, mert a dolgozók érdekében törtéi mk. Bobál Gyula 1 NÓGRÁD— 1971. szeptember 24., péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom