Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-22 / 223. szám
Eddig 140 ezer garnitúra alkatrész készfiit el a Zsigulikhoz a Bakony Művekben. Mint ismeretes, a veszprémi gyár négyféle alkatrészt: ablaktörlőt, gyújtáselosztót, kürtöt és kormányzáras gyújtáskapcsolót készít a szovjet gépkocsikhoz. A Togliattiban működő autógyár kérésére — a gépek jobb kihasználásával — 1971. év végére az eddigi 10—IS ezer helyett, havi 25 ezer garnitúrát fognak előállitani. Képünkön: Dömötör Lajosné és Gerendái Jánosné csomagolja a kész autókürtöket I Mai kommentárunk Munkások — vagy summások? Először mosolyogtam, mondhatnám jót mulattam a történeten, amely egyik közeli ismerősömmel esett meg. Hogy a lehető legjobban hasznosítsa szabadságát, „elszegődött’ idénymunkásnak több társával együtt a majos- házi termelőszövetkezetbe. Hogyan kerültek oda? Mór évek óta bevált gyakorlat, hogy a különböző tsz-ék, állami gazdaságok, tehát mezőgazdasági üzemek, nyári vagy őszi betakarítási munkák idejére munkásokat szerveznek. A megállapodásban meghatározzák a végzendő munkát, s az ellenértékben járó bért, vagy a fizetés valamilyen formáját; ellátást stb., annak rendje és módja szerint. Ismerősöm hasonló dolgokban' már jártas, a korábbi evekben több helyen megfordult brigád tagjaként indult útnak. Feladatuk: krumpliszedés volt (gép után). Azután, három nap múlva a friss erővel, munkakedvvel tele csoport hazatért. „Na, hamar kitelt nekik!” — mondták a rosszmájúnk, s magam is imigyen reagáltam gondolatban. Csak amikor elmesélték gyors hazajövetelük okát, akkor jöttem rá, hogy nem is annyira derűs ez a dolog. Az elhelyezés: valamikor kamra (hombár) lehetett a „hálószoba”. A padlásfeljáró még most is üzemel. Első pillanatban megállapították az illatból, hogy semmiképp sem friss szalmából ágyaztak, így azután leterítették az egyik pokrócot, hogy csökkentsék a bűzt... A másik szál takaró alatt pedig a hidegtől forgolódtak az emberek a szeptemberi hűvös éjszakában. No, de dolgozni jöttek! És el is kezdtek másnap hajnalban, este hatig dolgozni. Krumplit szedni, a megállapodás szerint... Vagy holdanként teljesítés után kapva a pénzit, vagy a zsákok száma után. A krumpli azonban nagyon apró volt. Látva helyzetük tarthatatlanságát, arra az elhatározásra jutottak, hogy beszélnék a szövetkezet vezetőivel. De a vezetők nem álltak szóba velük, a munkát irányító felelős, vagy brigádvezető személyén kívül. A legésszerűbb megoldásnak aztán a haza jövetelt tartották. Eddig a történet. Ami rossz szájízt hagyott bennem: az a módszer és szemlélet, ahogy ezeket a — szabadságukat nemcsak saját maguk részére hasznossá tevő — embereket kezelik. Mert mi lesz a krumpli-, kukorica-, paprika-, paradicsom-, káposzta táblákkal ilyen esetekben? Tönkremennek, megrohadnak; mindenképpen veszteség. A tagságnak nincs elég ereje, ideje betakarítani. Az „összetoborozott” munkásokat a munkához mérten megfizetni nem hajlandók. Pedig, még ha a tervezett ösz- szegnél netán többet kéne fizetni, akkor is megérné, hogy nem megy tönkre a ’termés... S még egy. Igaz, hogy ma már nem tarisznyákban, hanem bőröndökben, útitáskákban csomagolva viszik „putyerkájukat” a kétkezi, fizikai munkát pihenőidejükben vagy szabadságuk idején külön keresetért vállaló „időszakosok”. Kiszolgáltatott foglalkoztatásuk, még ha megfizetnek is érte szinte ösztönzi, önkéntelenné teszi a kifakadóst: modern summások. Osgyáni Lajosáé A Vazuza Moszkvába folyik Megkezdődött a Vazuza- víerendszer kiépítése, amelynek segítségével Moszkva több millió köbméter ivóvízhez jut. Moszkva jelenleg is a világ egyik vízzel legjobban ellátott fővárosa; egy főre naponta 600 liter víz jut. 1975- ben már 800 liter lehet a napi fogyasztás. Az új vízrendszer a forrásokból táplálkozó Vazuza .folyó vizét szállítja majd a szovjet fővárosba. A folyón > gát építésével víztárolót létesítenek. A vizet nagy teljesítményű szivattyúk emelik 60 méteres magasságba, onnan pedig különböző hidrotechnikai létesítményeken keresztül folyik a moszkvai vízművek telepeire. Legjobb a Megyek a piacon. A stan- dosok, az őstermelők, az eladók nem is sejtik, hogy milyen küldetésben vagyqk. Azt hiszik, hogy vásárolni szerelnék. Pedig eszemben sincsen kölcsönén kilincselni a takarékpénztárban, hogy néhány stanicli gyümölcsöt vehessek. Titkos megbízóm azzal indított útnak, hogy fürkész- szem ki valahogyan, mitől tartják az idén a zöldáruk és a gyümölcsök olyan sokra magukat. Megkérdeztem a szilvát. Azt mondta, éppen annyi benne a tottyadt és a férges, mint máskor. Ennek ellenére úgy vélte, hogy nem az' ő ára magas, hanem... Értik, ügye? A szőllő: „Kérem, én szezoncikk vagyok. Szeptember a hónapom. Tulajdonképpen primőrnek illik engem tekinteni. Hallott már maga valaha arról, hogy olcsó lett volna a primőr? Hát, mennyiért szeretne ilyen mézédes csemegét kapni, mint én vagyok, harminc fillérért?” A görögdinnye dölyfösen fiel lebeszélünk? 4 e/m*cán!p«tipl; megannyi vállfája is t\ SÖULüPpiChUf!» meretes. Amikor az előadó kijelenti, hogy az utóbbi években sokat fejlődött a gyár, tovább javultak a munkakörülmények, de elfelejti, vagy nem tartja szükségesnek hozzátenni: miben fejlődött és mennyiben javult, akkor a hallgatóság ásítoz- va fogadja a szavait Ki ne hallott volna még efféle mondatokat? „A jövőben még többet kell tenni a munkaidő jobb kihasználásáért és a munka- fegyelem megszilárdításáért.” Ezzel mindenki egyetért. így van. Valóban többet kell termi. Jó, jó, de mit? Vagy egy másik „harcos” kiállás: „Mindenben támogatjuk a fiatalok kezdeményezéseit”. Ha valaki ennyivel beéri, megnyugvással töltheti el a tudat, hogy ezen a téren minden a legnagyobb rendben van. Csak meg ne kérdezze, hogy mégis miben és hogyan támogatják a fiatalokat, mert erre a szónok nem mindig tud válaszolni. Legfeljebb annyit, hogy „hát, úgy általában támogatjuk. ..” Nagyon elterjedt újabban az általánosságok divatja. Ezek jól hangzanak, igazak is, csak éppen ott, ahol a gyakorlati tennivalókat kellene számba venni, nem sokkal többet érnek annál, amit a köznyelv így fejez ki: „Nesze semmi, fogd meg jól!” Némelyekben joggal ébredhet gyanú, hogy az általánosságok talán a valóságos tartalom hiányát, hivatottak elfedni, s ha így van, a mellébeszélés csak kiábrándultságot és érdektelenséget eredményezhet. Azért is veszélyes ez a jelenség, mert a kdnyilatkoztatóban azt a hitet kelti, hogy valóban meghatározta a feladatokat és mindent megtett ennek, vagy annak a sikeréért, holott nem így van. A tényleges tennivalók kidolgozása és elvégzése helyett már-már elegendő a sztereotípiákat ismerni: „többet kell tenni...” és „tovább javult..A másik veszély: e mellébeszélés elvágja az utat a bírálat előtt. Hiszen kinek lenne mersze az ellenkezőjét állítani? Különösen bosszantó a mellébeszélés, amikor meg kellene jelölni, hogy egyes hiányosságokért kit tartunk felelősnek. A Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál hangzott el egy műszaki tanácskozáson, hogy nem kapnak elegendő segítséget a munkájukhoz a szocialista brigádok. Mivel ezen kívül is akadt több személytelenül fogalmazott, nem tudni kinek szóló bírálat, teljesen érthető, hogy elveszítve türelmét, az egyik résztvevő így fakadt ki: — Az embert a méreg szétveti, amikor hallja, hogy nem segítik, de arról egy szó sem esik, ki nem segíti és miben nem segíti. Jó lenne, ha eljutnánk már egyszer oda, hogy megmondjuk, ki a felelős, miért felelős, amiből bárki megtudhatja, kit illet az elmarasztalás. Mindenkinek az asztalára oda kell tenni, ami neki jár. . minden hasonlat sántít egy kissé, de olyan a mellébeszélés, mintha az orvos közölné a betegség tüneteit, hangoztatná, hogy mindent meg kell tenni a gyógyulás érdekében, de a gyógymódot elfelejtené megjelölni. Váltsuk csak a gyakorlat aprópénzére az általánosan elfogadott alapelveket, ne bajlódjunk teltek helyett állandó újrafogalmazásokkal. Hagyjuk ki a szótárunkból a semmitmondó frázisokat. Érvekkel és tényekkel bizonyítsunk, ne kinyilatkoztatással. Ahelyett, hogy „mindent” megtenénk, ki-ki végezze el csak a saját dolgát, de azt úgy, hogy a dicséretet és az elmarasztalást legyen kinek címezni. Kiss Sándor Jurij Richter: Jl 0 Ó — Tanulmányozzák! No, és tani kéne. Ez volt a századik mi van abban? A „Meteor” futballcsapat jelentős nemzetközi mérkőzésre készült. A találkozó időpontjáról, a külföldi utazástól szinte már csak napok választották el a csapatot, amelynek játékosai a város zajos forgatagától, csábításaitól távol, teljes odaadással készültek a nagy erőpróbára. Egy kora reggel a csapat edzőjét az etnöfeség telefonhoz kérette: — Szeretnénk közölni veted, hogy a mai nap folyamán felkeres egyik lap sportrovatának munkatársa. Készülj M a fogadására, — Mire készüljek? A csapat a lehető legjobb formában van, ez elég! — jelentette ki az edző. — Éppen ez az, amitől én félek. Ä könnyelmű nyilatkozattól! A felelőtlen önteltségtől! Ideje leszámolni ezzel a fellengzős stílussal. ’ ígérgetsz, győzelmet jósolsz, amit nem teljesítesz — és akkor jaj neked ... — De hárt. hogy képzeled? Ha törik, ha szakad, győzünk! Becsszó! — Tegyük fel, így lesz, Csakhogy a te interjúdat tanulmányozzák ám az ellenfél vezetői is. pöffeszkedett az elárusító pult tetején. Nem is nagyqn akart szóba állni velem. Végül félvállról mégis odavetette, ha nem is kell már a kutyának se, de a három forintból jottányit sem enged. Inkább a malacok lakmározzanak a testéből, minthogy a vásárlók pénztárcájához és a keresetéhez lealacsonyítsa magát. Éppen akkor érkezett egy teherautó zöldpaprika a piacra. No. lesz mindjárt nemulass. gondoltam, itt a Iconkur- rencia, zuhanni fognak az árak. De csalódottan tapasztaltam, hogy csupán a paprikahalom új, az ártábla a régi maradt. — Csak nem gondolja, hogy olcsóbban adom magam — biggyesztette a száját a paprika —, ha ezek a kákabélű városiak még így is mindent elkapkodnak? Az őszibaracknak próbáltam a lelkére hatni. Öregfiú, nyakunkon a tél. nemsokára kilel az isten hidege itt a piacon. hát nem jobban érezned magad valamelyik szélvédett éléskamrában? De a füle botját sem mozdította. Csak kvt— Még hogy mi! Megtudják, hogy a csapat a lehető legjobb formában van, elkezdenek még rámenősebben edzeni, még az is lehet, hogy gyorsan tehetséges, híres játékosokat vásárolnak. Ismered te az erkölcsüket, ha győzelemről van szó-? — Ismerem — feomorodott el az edző. — Nekünk meg miért tilos kölcsön kérni a „Spar takusz’ ’ -tói Eozskint? — Sem, azt nem tehet. Legjobb lasz, ha az újságíró előtt elsírod magad: panaszkodsz a klímára, a játékosok sérülésére, hivatkozol a szurkolók kitartó türelmére... Elmondod, hogy a csapatjáték még nem érett meg, hogy a csapat még korántsem mutatja a formáját ... Azt ajánlom, így járj el. Az ellenfél ezt olvasva nagyképűen, öntelten lép a pályára, ti pedig lehengerelitek őkét! Világos? — Igen. — Hát altkor rajtad a sor. És hogy van Kosatkin, a mi aranylábú üdvöskénk? — Kitűnő formát mutat. Tegnap olyan gólt akasztott be a vinklibe. hogy azt taníporgott fázósan a gyümölcshalom tetején. Megesett a szívem rajta. Hátha csak ráparancsoltak valahol, hogy akármi történik, tartsa magát. Együttérzően kotorásztam a zsebemben. Mondtam az elárusítónak, adja olcsóbban. Nem adom, mondta, s úgy nézett rám, mintha a hátam közepén hordanám a fülemet. Alkudozni kezdtem. Hát, ér ez annyit? Mit gondol, lopom én a pénzt? Ha nem adja alább, akkor nem vásárolok. Erre keresztülnézett rajtam, amivel bizonyára azt akarta mondani,. hogy annyi baj legyen. Aki nem vesz, nem eszik. Bár nem sikerült megfejtenem a titkot, annyi hasznom mégis volt a dologból, hogy döntő elhatározásra jutottam. Jövőre átképezem magam paradicsompaprikának. Hátha akkor nekem is felmegy az árfolyamom.... gólja. — Hát akkor minden rendben. Mondd meg a csapatnak, hogy csomagoljanak. Estefelé meg is érkezett a tudósító, egy riportermagnóval a vállán. Sokáig szorongatta az edző kezét, aztán bekapcsolta a magnót és kérdezett: — Először te meséljen atv nőL, hogy milyen a fiuk hangulata a küszöbönálló éwsaá- zad-mérkőzés előtt? — Őszintén szólva, a hangulat az nem éppen rózsás — mondta a tréner, majd hozzátette: — A csapat még messze van legjobb formájától. — Mién. állt elő ez a helyzet? — összekeverik az éjszakát a nappallal. Éjjel te tréningeznek. — Ön bizonyára viccel — mosolyodott el a riporter. — Azt viszont nem tagadja, hogy kitűnő kapusuk van? — Volt. Jelenleg sértik, — De ez nem komoly? — Sajnos igen. Lelki sérült, lelépett a felesége. — Ah!... így sem heh felnié. Egy jó közepes átlagot, így is tudnak nyújtani — Talán igaza van. Olyan közepest. — Különben is a játékot a támadások építése dönti eL Hallom, hogy Kosatkin belőtte a századik gólt! — Igen, de a saját hálójukba... \ — És mit var a mérkőzéstől? — Tisztes eredményre számítok. A jobbik győz majd, — mondta az edző. Kezet szorított a riporterrel, és elment az edzésre. Másnap az edző’c a szövetségtől kérték a telefonhoz; — Olvastuk az interjúját. — Örülök neki. — Határoztunk is. A nemzetközi találkozóra a „Traktor” csapata utazik. A „Traktor” — önökkel ellentétben —> kitűnő formában van. — És mi? — Ha kedvük van, nézzék meg a mérkőzést a televízióban ... Fordította: Siger Imre NÓGRÁD —1971. szeptember 22,, szerda paradicsompaprikának
