Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-21 / 222. szám
Képernyő előtt Cqy pohár Bármit állít a hivatalos irodalomtörténet, nekem Seribe vígjátéka, az Egy pohár víz időtálló színházi emlékem. Pedig amidőn megismerhettem e müvet, a negyvenes esztendőkben — immár száz esztendős volt. Készséggel elismerem, hogy Eugene Seribe semmiképp nem illeszthető a színpadi írók nagy kalasszikusai sorába, azzal azonban okvetlenül tartozunk neki, hogy csodálattal adózzunk boszorkányos színpadismeretének, annak a pergő gördülékenységnek, eleganciának, cselekményformáló ötletességnek, amelyek műveit általában, de különösképp Egy pohár víz című víg- játékát jellemzi. Eme erényei magyarázzák, hogy Seribet a múlt század húszas éveitől évtizedeken át mint a polgári színműírás fejedelmét tartották számon a francia és az európai színpadok. És, ha más érdeme nem völna is, annyi mindenesetre ma is érvényes, hogy a mesterség fogásaiban szinte teljes évszázadra iskolát nyitott; az ő technikáján növekedett századunk színpadi írónemzedékeinek egész sora, számos kiválósága — többi között Molnár Ferenc is. Seribe legidőtállóbb vígja - téka, az Egy pohár víz tartalmi értékét vizsgálva gyakran azt az elmarasztaló ösz- szegezést hallhatjuk, hogy tetszetős, de hamis mondanivalót fogalmaz meg, nevezetesen azt: a történelem nagy fordulatait jelentéktelennek látszó apróságok idézik elő. Meglehet, hogy a művet ilyen összegezéssel is elintézhetjük, szerintem azonban igazságosabb értékítéletre jutunk, ha az Egy pohár víz elegáns dialógusai. cselekményfordulatai, mulattató fonákságai mögött az ironizáló, szatirizáló szándékra figyelünk, mert Scpibe eme szándékát lehetetlen fel nem fedezni és elfogult, egyoldalú önkényesség volna mellőzni az íróról és e művéről való „ítélkezésben”. Nos, minden hivatalos irodalmi lekicsinylés ellenére az Egy pohár víz állja az idő múlását, s 130 esztendő útin is születéskori üdeséggel hat. Ezt látszik indokolni a Madách Színház vállalkozása is, melyben — bár kissé napjaink közönségigényéhez igazítva, verssel-zenével dúsítva — Sakk-matt címmel láthattunk és élvezhettük újból a művet. A vállalkozásban jókedvé előadási együttes találkozott a „súlyosabb” szavakhoz szokott művészek láthatóan élveznék a könnyed társalgási tónust, s önfeledten merültek el a játékban, a szerelem és politika, cselszövés és intrika fondorlatos-mulatságos helyzeteiben. Különösen Gábor Miklóst éreztük erősen elemében, aki a könnyed, mértéktartó komédiázás minden lehetőségét kiaknázta, s ezzel feledtette azt is, hogy benső, alkatilag mégsem neki való feladatot iát el. Brilliáns mesterségi technikájából adott ízelítőt Tolnay Klári is. Mellettük a királyné szerepében Dómján Edit kissé nehézkesnek tűnik, Balázso- vits Lajos pedig a női szíveket megdobogtató szép, de buta testőrtiszt szerepében az olyan, szerepbeli nagy előddel szemben, mint annak idején Gábor Miklós vált — jelentéktelennek hatott. Szilvássy Annamária üde szépségével jól érvényesült az egyébként nem túl háilás feladatában. A Sakk-matt műsorra tűzése ezúttal jó szombati tévéestet biztosított — szíves nézői voltunk a színnázi produkciónak. * Ma, kedden 17.35-től 22.05- ig Bolgár estje lesz a tévének. Neszebari templomok címmel kisfilmet láthatunk, Táncok a téren címmel bepillantást kapunk a bolgár folklór szépségeibe, megismerkedhetünk csodálatos bolgár tájakkal, az esti főműsorban. A szabálytalan ötpercek című bolgár film szerepel programban, végül Világhírű dallamok címmel musicalrészleteket élvezhetünk bolgár művészek tolmácsolásában. A z indiai film Ä több éves múltra visszatekintő, a megyei művelődési központban működő Salgótarjáni filmklub utolsó negyedévi programja indiai és japán filmeket kínál közönségének. Annak ellenére, hogy India és Japán — átlagban évi 350 —450 játékfilmmel — a világ legnagyobb filmgyártó országai közé tartoznak, az európai — fokozott mértékben a magyar — nézők alig-alig ismerik e két, sokmilliós nemzet filmjeit. Hazánkban az indiai filmek kevésbé ismertek a japáninál; ami azzal magyarázható, hogy témában és feldolgozásban a társadalom struktúrájánál, állapotánál és helyzeténél fogva, India filmjei „provinciá- lisabbak”, amiért csak egy szűkén körülhatárolt körben forgathatók. Ennek következtében az alkotók filmjeikkel sokáig nem tudtak túllépni India, tágabban véve Ázsia határain, és csak az 1950-es évek derekán tudtak betörni az európai és az amerikai kontinensre. Ekkor azonban robbanásszerűen; sorra díjakat nyertek a velencei, cannesi, Karlovy Vary-i filmfesztiválokon. Ezek a díjnyertes alkotások, melyek az indiai filmkultúra hagyományos formanyelve és az európai (olasz) neorealizmus ihletett művészi ötvözeteként az ötvenes évek második felében születtek, rangot és elismerést szereztek alkotóiknak. Satyajit Ray, a legtehetségesebbnek tartott középkorú indiai filmrendező Apu-trilógiájának első részeivel, melyek egy szegény parasztgyerek eszmélését és magáratalálását jelenítették meg, két egymást követő évben is elvitte a fődíjat egy-egy kategógiában. Valamivel fiatalabb honfitársát, Radzs Kapurt pedig a csehszlovákiai filmverseny zsűrije jutalmazta nagydíjjal, Az éjszaka leple aflatt című filmjéért. De már élénk nemzetközi visszhangot keltett az 1951-ben készített égető társadalmi problémákkal foglalkozó Csavargó című filmje is, mely műfajét tekintve a drámának és a karikatúrának művészi keveréke. (A filmklub közönsége láthatja majd.) A fesztiválsikerek az európai filmszakemberek figyelmét egycsapásra a Calcuttái, bom- bayi, madrasi filmstúdiók munkái felé irányította. Pezsgő viták, élénk eszmecserék zajlottak. Aztán újra (ma is tartó!) csend következett; India filmjei iránt lelohadt az érdeklődés. Az okok után kutatva, hamarosan megtaláljuk a magyarázatot. Az említett rendezők művészi értéküket, a világ figyelmét főként témaválasztásuknak, társadalmi érdeklődésüknek, nem utolsó sorban a filmjeikben megmutatkozó szakmai biztonságuknak köszönhették. A valóságot, a mindennapok csipetnyi örömét és tengernyi - nyomorát örökítették meg filmjeikben. Ez azonban nem hozott megfelelő anyagi elismerést, a közönség — mely jórész írás- tudatlan — a régi, a hagyományos táncos-zenés tündérmesék ál-valóságát követelte, hogy a filmbeli gondtalan boldogság láttán legalább pó't- kielégüléshez jusson. A ma- gánfilmvállalkozók — anyagi érdekük is így kívánta — elfogadták a közönség akaratát, és csak azokat a filmrendezőket támogatták, akik hajlandók voltak ezt a kényelmes és konzervatív közízlést kiszolgálni. A mást akarók tehát pillanatnyilag kényszerűségből behódoltak. Mi jellemzi a mai indiai filmet? Néhány jellemző már az előzőekből is kitűnik: az ősi kultúra hagyományain alapuló zenének és táncnak fontos szerepe, többnyire dramaturgiai funkció nélkül; a befejezésre törekvés: a boldogságérzést elhintő örökös happy endig; a társadalmi problémák (osztályellentétek, kasztszellem stb.) megjelenítésének mellőzése, (Itt azonban megjegyzendő, hogy e téren az utóbbi években jelentős előrelépés történt, egyelőre azonban komolyabb művészi érték nélkül.) Igen nagy számban készítenek vallásos, mitológiai legendákat feldolgozó romantikus filmeket, melyekben a hagyományos eklektikusán keveredik a nyugati — már modernebb — stíluselemekkel. A filmek egy kaptafára készülnek; minden mézeskalács-szív rózsaszín, halványkék és sárga. Ezt a színharmóniát az andalítóan érzelmes zene teszi menthetetlenül szirupossá. Ugyanakkor szinte valamennyi alkotás technikailag kifogástalan, szakmai biztonságról árulkodik. A kispolgárinak, a szentimentálisnak, a giccsnek ez a dömpingje természetes hát, hogy nem hozzáértés hiányából fakad,, hanem — utaltunk rá — nagyon is a társatdalmi valóságból, milliók mérhetetlen nyomorából táplálkozik; hiszen a filmbeli boldogság elandalít, reményt ad a hétköznapi boldogtalanság közepette. Az Indiai film talpraállása csak a társadalom nagy szélességében és mélységében végbemenő egészséges erjedéssel, a társadalom talpraállásá- val — mely realizálja az emberek bodogság-törekvéseit — együtt válhat lehetségessé. Sulyok László Kulturális 8 KLUB. Kazáron, az egyik legjobban működő ifjúsági klubban új' sorozat indul a hónap végén. Magyar népdal címmel három előadás 'esz. Korában a magyar irodalomból hallgattak előadást a fiatalok, a Zeneszerző-sorozatban Kodály, Liszt és Bartók életével, műveivel ismerkedhettek meg. Egy-egy előadás keretében szó volt a haladó ifjúsági mozgalmakról, a pol- beatról, azonkívül mezőgazdasági témával! foglalkozó előadást is tartottak. Rendeztek egy kiállítást is, Nagy István klubtag grafikáiból. Az idén még egy kiállítást terveznek Szabó Gáspár, kazári születésű grafikus alkotásaiból. APOSTOL-KONCERT. A kisterenyei művelődési házban szeptember 24-én két előadáson (este fél hétkor és kilenc órakor) ad koncertet a budapesti Apostol-együttes. A műsorban fellép: Delmusa Gjon, az idei táncdalfesztivál 95 4rcuk mejgliövesiifi már. • • Öregek között egy új otthonban 99 Mizserfán, a volt bányásztelepen, az erdő alatt, csendes, nyugodt helyen, minden követelményt kielégítő szociális otthon nyílt a hónap elején. Egyedül élő, elhagyott, idős emberek részére. Látogatása nkor még nem érkeztek meg valamennyien, az ittle- vők pedig most barátkoznak, ismerkednek egymással, talán végleges, utolsó otthonukkal. Sok-sok virág, szőnyegek, új modern, hangulatos bútorok, sürgés-forgás, a teljes beinduláshoz szükséges utolsó „intézkedések”, rendezések közepette értünk fel az első emeleti társalgóba, Ignácz Istvánná otthonvezető kíséretében. — Eddig körülbelül tizenkétmillió forintot fordítottunk az intézményre. A költség még nem végleges. Száztíz ember elhelyezését tudjuk biztosítani — mondja útközben az otthonvezető. A társalgó: déli fekvésű szoba, hatalmas üvegfallal. Kényelmes székek, tévé, rádió, játékok, sok újság... Néhányon csendben, elgondolkodva ülnek, mások egy csöppnyi, idős asszony előadását hallgatják, mosolyogják. — Na és azok a szerepek! — halljuk. — Iluskát játszottam a János vitézben, sokat énekeltem, s nekem is énekeltek A ráncos arcú, töpörödött kis asszony még táncol is. A ludányhalászi otthonból került ide, ismeri az otthon légkörét. „Betegsége”: mindig haza készül. (Pedig nincs kihez mennie.) Egy bekötött fejű, szomorú tekintetű néni egykedvűen szemléli Sári néni vidám perceit. Narancsai járói került ide. „Nem kellettem a menyemnek, aranyoskám, nem kellettem. .— hajtogatja el-el- csukló hangon. Házaspári szobákat is rendeztek be az új otthonban. Rabina Gyula és felesége (salgótarjániak) korábban Balassagyarmaton voltak. Jól érzik magúkat, együtt vannak. .. Betegszobák. Sajnos, a sok kilencven éven felüli ember ■között akad gyengélkedő. A szobák ajtaja előtt a két Rozi néni beszélget. Egyiküket 1945-ben bombatalálat érte: csak mankóval tud nagyon lassan tipegni kificamodotc lábain. Nagyon szeret élni. Viccelődéseitől mindig derülnek a betegszobák lakói. - Kazárról került ide a másik Rozi néni. — Képzelje el, kivetkőztet- tek. Most itt lehetek ebben a szűk ruhában. De olyan jó módja senkinek sincs, mint nekünk. Hogy itt milyen jól főznek, és milyen aranyosak az igazgató asszonyéit, öt hónapja nem ettem tésztát, mielőtt idejöttem... Minket talán még elzavarni sem lehetne. Állandó orvosi ügyelet, szakképzett nővérek, gondozók ügyelnek az idős emberek egészségére; próbálják tönkrement szervezetüket, gyógyíthatatlan, vagy ki-kiújuló betegségüket elviselhetővé, ki- bírhatóvá tenni. Lakószobák. Heverők színes, meleg takarókkal, fali szőttesek, asztalkák, beépített szekrények. Varrogattak az egyik szoba lakói, amikor benyitottunk hozzájuk. Ondrék néni szintén régi otthonlakó. — Nem nagyon halad a hímzésem. Mindig „üdülünk”, jövünk, megyünk, sétálgatunk, töltjük az időt. Sokszor mondogatjuk: érdemes ennyit költeni ilyen hanyag öregekre? Liszka néni három napja érkezett. Sírt. Két nagy fiát, férjét már eltemette. November elsejére készül hazautazni a sírjukhoz. Nehéz megvigasztalni. A megye különböző területeiről hozzák — az esetek nagy részében kocsin — a biztos lét után vágyódó, idős embereket. Öregeket, akikkel nem törődnek a hozzátartozók, vagy nem merik elfogadni segítségüket, vagy olyanok, akiknek senkijük sincs. Szorongással tele, félve érkeznek az új helyre, de látva a gondoskodást, aggódó törődést, megszokják, megszeretik otthonukat, sajátjuknak tekintik. De az elmúlt évek, az ideke- rülésük kiváltói örökre otthagyták nyomukat lelkűkben, tekintetükben, arcukon. Naphosszat beszélgetnek, mesélik életük regényét... Talán nem is érnek a végére. Osgyáni Lajcsiié egyik döntőbe jutott számát előadó, albán származású cne- kes. Rajta kívül közreműködik még: Maróthi Magda, a salgótarjáni amatőrfesztivál egyik győztese. Az intézmény vezetői — szombat estéken — rendszeressé kívánják tenni az Apostol kisterenyei fellépését. SZÜRETI FELVONULÁSOK, BÁLOK. Megyénk több községében hagyománya van a látványos szüreti felvonulásoknak, hangulatos báloknak. Népviseletbe Öltözött legények lóháton, sző'.őkoszorút vivő és szőlőt áruló lányok, cowbo- yök, huszárok, a felvonulás rémei ■: pelyhet és kormot szóró bohócok sokasága készülődik a nagy eseményre. Sóshar- tyánban, Kazáron, Mátrasze- lén. Szécsényben, Somoskőújfalun, s még több helyen szeptember végén, október elején bonyolítják le a kisze- sek által szervezett rendezvényeket. KÓRUS. A nagybátonyi Petőfi Művelődési Házban újjáalakult a korábban nagy sikereket megért népdalkórus. Tagjai: felnőttek, nők, férfiak vegyesen. A Kajóri Sándor vezette, ezután állandó, rendszeres jelleggel működő, csak népdalokat tanuló és bemutató énekkai a nemti „Palóc- napon” mutatkozik be először. TÁNCCSOPORT. A szécsé- nyi művelődési központ országos hírű tánccsoportja új produkcióra készül. Az együttes a jövő évben ünnepli fennállásának tízéves évfordulóját, s ebből az alkalomból két új számot tanulnak be. Gyapjas István koreográfiájával, a Rimóci páros, illetve Rábaközi táncok címmel. Utóbbi a csoport első eszközós tánca lesz (köcsögökkel). A táncokat Székely István tanítja, aki kezdettől vezetője az együttesnek. Egyébként három korcsoportban,' ötven fiatal dolgozik heti két próbán. FILMTÁR. A megye tanintézeteinek szemléltetőeszközés filmtára a kisterenyei gimnáziumban, működik. Mintegy 1200 kópia — oktatófilm — áll a nevelők és diákok rendelkezésére. Ötvenöt, vetítőgéppel rendelkező iskola (általános iskola, szakmunkás- képző intézet, gimnázium, technikum) számára kölcsönöz rendszeresen filmeket, százhúsz—százharminc tekercset hetente. Itt működik a megye egyik legmodernebb audió-vi- zuális oktatóterme: diavetítőkkel, nyolc és tizenhat milliméteres pergőfilm-vetítővel, írásvetítővel, epidiaszkóppal és episzkóppal A kisterenyei gimnáziumban mér több ízben tartottak továbbképzést: Szemléltető előadást az audiovizuális oktatás jelentőségéről, a módszer helyességéről. Bányász kulturális hónap Nagy örömöt okozott a mizserfai öregek otthona előtt tartóit térzene, amelyen a Bányász Kulturális Hónap keretében a salgótarjáni bányász fúvószenekar adott műsort. Tegnap pedig a salgótarjáni Bányász Művelődési Otthonban megnyílt a „Kemerovo képiekben” című fotókiállítás, amely szeptember 27-ig délelőtt tíz órától délután hét óráig naponta megtekinthető. NÓGRÁD — 1971. szeptember 21., kedd Tiki-taki a divat Hallod, hogy csattog? Sohsc hittem, hogy ilyen sikeres nászéjszakám lesz! __ — Sátán úr, fázom. Nem fűtene inkább? (Takács Imre karikatúra#
