Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-14 / 216. szám
A vadászati világkiállításon láttuk, hallottuk Győztes a porondon — Kevély nemtörődömség Fotó: Kulcsár „Ssalonnás* fonott kalács A fiatalasszony felháborodottan hozta be a NÖGRÄD Szerkesztőségébe azt a nylonzacskót, amelyben két, darabokra vágott fonott kalács volt. A felháborodás érthető. A fonott kalács belül annyira sü- letlen. szalonnás. szabályszerűen ehetetlen volt, hogy igazán nem válik díszére a Nóg- rád megyei Sütőipari Vállalatnak. — Vacsorára vettem mind a kettőt — mesélte a fiatalasz- szony — igazán túlzásnak tartom, hogy ilyen péksüteményt sütnek, és szállítanak ki az üzletekbe. Kidobtam a pénzt az ablakon, de ez még a kisebbik baj lenne. A nagyobbik baj az volt, hogy aznap este „füstbement” a vacsora. Nem tudom, mit szólnának; azok, akik sütötték, ha az í; asztalukra kerülne hasonló „csemege”. A múltkori penészes zsemlék után a teljesen ehetetlen, nyers fonott kalács —bizonyára nemcsak ez a kettő volt ilyen — azért egy kicsit sok a jóból. Gondolom, hasonló a véleménye a Sütőipari Vállalatnak is? — es — Jin uh a hízotísertes- termelés Az eddigi felmérések szerint az idén megemelkedett az értékesítésre kerüit hízott sertések száma. Az előzetes számítások szerint 11—12 hízott •sertést értékesítenek. Érdekessége ennek, hogy a sertések nem a társulások hizlaldáiból, hanem többségben háztáji és közös gazdaságokból kerültek ki. A társulásoknak a termelésbe való belépésével ugrásszerűen emelkedni fog a hízott sertés termelése és minden bizonnyal az igények kielégítésében, ha nem is teljes egészében, de jelentősen előbbre lépünk. A mormotáról az a közhiedelem, hogy jóformán egyebet sem tesz, csak alszik. — A svájci nemzeti nap alkalmával bemutatott színes, természetűim „A tiltott vadászat” bebizonyította, hogy a közhiedelem téved. Két mormotát örökített meg a mindent látó kamera abban a drámai pillanatban, amikor ádáz dühhel támadnak egymásra. 1 Egyikük győztesen marad a porondon. Aztán hirtelen lecsap egy sas a magasból — és az iménti győztes kétségbeesetten vergődő zsákmánnyá válik. Sorra felbukkan a sziklás magaslat többi lakója is, zerge, róka, menyét, hermelin. Legtobször a kőszáli kecske- szarvval ékesített, méltóság- teljes alakját látjuk. Olyan büszke ez az állat, hogy ha veszélyt érez, nem futamodik meg. A nőstény és a kicsik elmenekülnek, de a bak ali g vesz tudomást róla. Ez a kevély nemtörődömség magyarázza meg, miért csökken olyan nagy mértékben a kószál! kecskék száma. Mindazt, amit a színes, filmkockák meséltek, megtalálhatja a látogató Svájc pavilonjában. Hatalmasra felnagyított fotók, ügyesen összeállított képsorozatok, hangulatos diorámák szemléltetik Svájc természeti szépségeit. Percenként 400 patront állít elő az olasz pavilon automatája, A szellemes masina tálcájába beszórják az üres tölitényhüvelyeket, s a gép automatikusan beadagolja a megfelelő dózisú sörétet és puskaport. Ha valami hiba adódik az adagolás körül, az elektronikus ellenőrzőkészülék azonnal megállítja a gépet. Híven ahhoz az elgondoláshoz, hogy a vadász nemcsak lelövi a vadat, hanem — ha szükséges — óvja és istápolja is, az olasz pavilon másik technikai érdekessége egy különleges kis vadnyúlháziikó. Az olasz földművelésügyi minisztérium három évi kísérletezés után megtalálta azt a legaá- kaftmasabb formát, amely szerint felépítheti vadnyúlszapo- rító-készülékéfc. o. — Látom és hallom önt. Mit óhajt. Korpa úr? így, ahogy mondom. Németül beszél, és a nevemen szólított. Azt még elfogadtam, hogy a szállodában is ez történt, hisz’ azt a szobát a ki- bernoautomata foglalta le nekem, tudhatta, hogy én lakom benne. De itt, több kilométerre a F.olketingtól, egy postahivatalban, ahol még életemben nem jártam?! Zavaromban feladtam egy névnapi dísztáviratot Bakonv- sárkányra. a nagynénémnek, akivel pedig tíz éve haragban vagyunk. És következtek újabb felfedezések. Távdajka szisztémával működik itt az üzletek többsége is. Üzletek?! A mi fogalmainknak megfelelő kereskedelmi tevékenység csak néhány olyan boltban van, ahol azonnali fogyasztásra alkalmas cikkeket, vagy nem egységes gyári készítményeket árusítanak. Eladókat, felszolgálóikat, pénztárost a presszókban, italboltokban, csemege- és zöldségüzletekben láttam mindössze. A többi — személyzet nélkül szuperál. Kívül a kirakat, belül a lila karikák. A vevő kinézi magának a portékát, közli, hogy miből kér és mennyit, be- csúszfcatja. a pénzt, egy rekeszben tüneményesen rövid idő múltán, már meg is jelenik a becsomagolt áru. Megfigyeltem, hogy a vásárlók egy része nem fizetett, vagy ha fizetett Is, nem kapta meg a csomagot, ezeknél nyilván csak a rendelést vette fel, és majd házhoz szállítja a portékát az automata. S ahogyan én eddig megismertem, aligha kell félnapokat várni rá. A kibernoautomata nem - csak gyors és sokoldalú, hanem precíz is. Saját bőrömön tapasztaltam. Golyóstollat néztem ki magamnak egy írószerbolt kirakatában. Bementem, találtam egy üres kört, beleléptem, közöltem, hogy mi kell és három darab tíz őrést csúsztattam be a nyíláson. Legalábbis így hittem. Szemüveg nélkül nem látok egészen jól kis tárgyakat. Mindenesetre a másik oldalon nem a golyóstoll jelent meg a rekeszben, hanem egy magyar tízfilléres. — Bocsánat — mondja a doboz a falon — .szíveskedjék Kopra úr e számomra ismeretlen érmét egy tíző- résre kicserélni. .. Köszönöm. Egy öreg lovaglóülésben ül a pádon, a parkban. Pufók arcú, majdnem teljesen kopasz, lógó sárgás bajusza van. Bekapott egy kanárit, csak a szárnyai maradtak kint. Dán Tarasz Bulyba. Előtte sakktábla, szemben vele egy fehér-fekete foltos foxikölyök. Sajnálom, hogy Odensében maradt a fényképezőgépem, remek felvételt készíthetnék. A szemlélőnek ugyanis az első pillanatban az a határozott benyomása, hogy ez a négylábú koma az öregúr ellenfele. Olyan elmélyülten bámulja ő is a táblát. Rövid idő alatt aztán kiderült, hogy a kutya nem sakkozik, csak kibicel, a sárga bajuszú bácsi mozgatja a világos bábukat is, a sötéteket is. Minden lépés előtt hosszan töpreng, aztán a tett lépést feljegyzi a noteszébe. Talán valami feladványt igyekszik megoldani, vagy játszmát elemez, fogalmam sincs, gyengén művelem ezt a sportot, nem is érdekel különösebben. Csak. hogy, agyonüssem az időt. azért horgonyoztam le ebben a kis parkban, azért figyelem a partit. A tata felnéz a tábláról, rám mosolyog, gyors mozdulattal elhessenti a foxit a pádról és barátságosan int, hogy üljek a kutya helyére. Leülök. Az öregúr mond valamit, sajnálkozva tárom szét a karom és közlöm németül, hogy nem értem a dán nyelvet. — Szóval ön külföldi — vált át németre ő is. —Annál jobb, úgyis rég nem játszottam nemzetközi mérkőzést. Ha nem veszi tolakodásnak, melyik ország a hazája? — Magyar vagyok, Budapestről. — Jártam ott. Vagy harminc éve. Szép város, gyö- györű nők, kitűnő sakkozók. — Versenyzőnek tetszik lenni? — Voltam. Nemzetközi mester. — Akkor ne tessék haragudni, én feladom az el sem kezdett játszmát, és a következőket. is. Kocajátékos vagyok, éppen csak hogy is- merem a lépéseket. Csak kínlódnánk mindketten, ön azért, hogy ne adjon susztermattot, én azért, hogy ne kapjak. — Ha nem, hát nem — nyugszik bele, bánatosan as öregúr. — Sajnos, a helybeliek közül sem ült le már velem senki, pedig vezérelőnyt adok. — Ez a nagyság átka. — Ugyan, van itt valaki, illetve valami, aki, vagy ami nekem adhatna fórt, akkor is győzne. — Nem értem, Mi az, hogy valaki, vagy valami? — Feltételezem, hogy az Omnisap automatával már kapcsolatba került? — Amióta itt vagyok, fép- ten-nyomon beléjük botlom. Mást sem teszek, csak akarva akaratlanul ezeknek a csodálatos automatáknak a szolgálatait veszem igénybe. Az öregúr biccent. (Folytatjwki tdieseszip a mesepgurás Keresse fel Ön is a salgótarjáni Pécskö itíruházban a Konthányi CSERÉPKALYHA-BEMUTATÓJAT ar Szaktanácsadás! Egyéni ízlésnek megfelelő kályhák! Rendelésfelvétel a helyszínen! Még ma várjuk látogatását! 4A kiállítás nyílra: szeptember 12-tőt 20-ig,
