Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-12 / 189. szám

wm m Válaszol az illetékes: Az élelmiszer-kiskereskedelmi a sütőipar közli Ki köteles a villanyoszlopot áthelyezni? es A NÖGRAD július 28-i szamában megjelent Van ke­nyér, nincs kenyér című cikkben vállalatunk 66. sz., Zagyvapálfalván levő boltjá­val kapcsolatban panasz me­rült fel. A panaszt kivizsgál­tuk, a vizsgálat a következő­ket állapította meg. A 66. sz. boltunk vásárlói­nak kenyérellátását tulajdon­képpen három szektor végzi. A bolt közvetlen közelében magánkiskereskedő árusít ke­nyeret, esetenként pedig a Sütőipari Vállalat mozgó min­taboltja is befolyásolja a te­rület kenyérellátását. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz kiszámítani a naponta szükséges kenyérmennyiséget, biztosítani a zökkenőmentes ellátását. Annak ellenére, hogy a bolt vezetője a keres­let hullámzását rendelésmó­dosításokkal próbálta kikü­Megbüntették Mit tegyek? címmel lapunk június 17-i számában megír­tuk a 20. számú Volán Szé- csény—Salgótarján, illetve Salgótarján—Budapest felé közlekedő járat kalauzának udvariatlan magatartását, aki a cikk íróját olyan jelzőkkel illette többek között, hogy — Nem tud olvasni? Ha nem járt iskolába én arról nem tehetek? Majd másnap ugyan­csak ez a kalauz a Salgótar­ján—Budapest jelzésű autóbu­szon, amikor is a cikkíró Bu­szöbölni, sajnos, előfordult olyan eset is, hogy friss ke­nyérrel záróráig nem tudták kiszolgálni vásárlóinkat, más­kor viszont szokott mennyisé­gű kenyérből maradt meg, amit értékcsökkent áron kel­lett eladni. A kereslet rend­kívüli méretű ingadozását igazolja, hogy a gyakori mó­dosítások ellenére az év első felében jelentős mennyiségű kenyeret volt kénytelen ala­csonyabb áron értékesíteni az említett bolt. A felmerült ellátási problé­ma megszüntetése érdekében felhívtuk boltvezetőink fi­gyelmét a gondosabb igény- felmérésre. Sajnálattal kell közölnünk, hogy a kenyér szállítási ide­jén nem áll módunkban vál­toztatni. Nem mentegetőzés­ként, de meg kell említeni, hogy a Sütőipari Vállalat kö­dapestig kért jegyet, közölte, hogy nem mennek Budapest­iig, csak Szécsényig, csak „rá­segítenek”. .. stb. S itt- már azt tette szóvá, hogy miért nem kérdezte meg az utas, hogy a busz meddig közleke­dik. így a cikk írója a történ­tek után nem csoda, ha mon­danivalóját így összegezte: „Emberek vagyunk, legalább a minimális udvariassággal tartozunk egymásnak.” A 20. sz. Volán válasza, amely a napokban érkezett zel 200 boltunkba szállít na­ponta többször friss árut. A szállítás tervszerűen történik, a szerződésben megállapított határidőktől maximálisán egy órát lehet eltérni. A 66. sz. boltunk esetében a kenyér- szállítás határideje 11 óra 30 perc. A Sütőipari Vállalat az olcsóbb fehér kenyeret általá­ban már 9 óráig kiszállítja, és a jobb minőségű finom fehér kenyér is határidőben érkezik. Bár mindkét vállalat a szállí­tási időpontok leszorítására törekszik, sajnos, még nem sikerült elérni, hogy minden boltunkban a kora reggeli órákban ott legyen a friss ke­nyér. T. Lászlónak, vásárlóink nevében tett észrevételét kö­szönjük. Molnár Sándor, az ÉKV igazgatója Nádasdi András, Sütőip. Váll. igazgatója szerkesztőségünkhöz, az aláb­bi: „A Mit tegyek? c. cikkel kapcsolatban a lefolytatott vizsgálatok alapján Bagó Ist­ván jegykezelőt — magatar­tása, valamint a helytelen ol­daliránytábla használata miatt — 10 százalék km/prémium elvonásával büntettük. A tör­téntekért szíves elnézésüket kérjük. Volán 20. sz. Vállalat Budapest” Vanyarcon építettem egy családi házat. A telekhatártól körülbelül két méterre van egy villanyoszlop, amely a négy méter széles udvari rész­nek pontosan a közepébe esik. Családi házam alapjának le­rakása előtt kértem a községi tanácsot, engedélyezze épüle­tem alapját úgy lerakni, hogy a' villanyoszlop ne az udvar közepébe, hanem az épület elé essék. Kérésemet a tanács az­zal utasította el, hogy az az utcasor képét megbontaná, minden épületnek a telek azo­Megtalálták... Olvasónk, özv. P. Antalné férje még a felszabadulás előtt halt meg, bányában be­következett üzemi baleset kö­vetkeztében. Hosszú évek el­teltével csak a felszabadulás után kapta meg az özvegyi nyugdíjat. Tekintve, hogy ko­rabeli okmányokkal nem ren­delkezett, az özvegy jogán nyugdíjas szénjárandóságának folyósítását nem is szorgal­mazta. Egyéb jövedelem hiá­nyában, közel a hetven év­hez, mind nehezebben tudta megszerezni a téli tüzelőre valót. Nálunk jártakor ebben kért segítséget tőlünk. Ügyében személyesen jár­tunk el a Nógrádi Szénbányák Igazgatóságának felvételi iro­dáján, ahol a nyugdíjasok szénjárandóságait is intézik. Az iroda vezetője Skuta Gusz­táv elvtárs, de az iroda vala­mennyi dolgozója a legmesz- szebbmenő segítséget ajánlotta fel, melynek eredményeként megtalálták az 1923-as akták között az olvasónk jogosultsá­gát bizonyító iratokat. Éppen ezért már az 1971. évre szóló szénjárandóságot ki is utalták részére. Olvasónk kérése te­hát megértésre talált, az igaz­gatóság felvételi irodájának dolgozóit munkájukért ezúton is dicsérettel illetjük. nos oldalán kell lenni. Ezzel szemben azt ígérték, hogy a villanyoszlopot udvarom kö­zepéből elhelyezik. Tekintve, hogy többszöri sürgetés ellenére helyben nem intézkedtek, kérésemmel a já­rási hivatalhoz fordultam, ahonnan nem sokára az ÉMÁSZ egyik dolgozójával ki is jöttek. Kérésem jogosságán túl, azt is megállapították, hogy a villanyoszlopot csak daruval tudják áthelyezni. Kaptam azonban a községi tanácstól egy felszólítást, hogy a villanyoszlop áthelyezésének költsége címén fizessek 1700 forintot. Érthetetlen előttem, hogy miért kell nekem fizet­ni a közterületen levő vil­lanyoszlop áthelyezéséért, ami­kor azzal végeredményben a tanács által előidézett aka­dályt hárítják el. Tudomásom szerint azért fizetjük a köz­ségfejlesztési hozzájárulást, hogy abból ilyen problémát is megoldjanak. Karóba János Bércéi. K őzben j árásu n k ra B. József Somoskőújfalui olvasónk, júniusban, egyik fogadónapunk alkalmával elmondta, hogy júni­us 5-én, unokájával, és egy útttörőcsoporttal együtt utazott Somoskőújfaluból Budapestre. A gyerekek az úttörőtalálkozóra utaztak, ő pedig unokáját kísérte el. Az úton, Hatvanig, minden rendben ment, de Hat­van után kellemetlen meglepetés érte, mert az újabb két jegykezelő le akarta szállítani a vonatról, noha akkor már kifizettették vele a 40 forint büntetést is „jogtalan felszállás” címén. Aszódra érve felszólítot­ták, hogy hagyja el a vonatot, de ne az állomás felőli oldalon, hanem a másikon szálljon le! A csoportot vezető tanár szólt a két jegykezelőnek, hogy ne te­gyék ezt az idős emberrel, ne kényszerítsék leszállás­ra. Olvasónk nem is szállt le, csak Budapesten. Szerkesztőségünk a történteket levélben a MÁV Igazgatóságához továbbította, ahonnan az alábbi szö­vegű választ kaptuk: „A panaszt megvizsgáltuk, meg­állapítottuk, hogy a panaszost a jegyvizsgáló jogosan kötelezte a 40 forint bírság megfizetésére, mert menetjegye nem volt érvényes a különvonatra. Kivé­telesen, a befizetett bírságot a kezelési költség levo­násával, visszatérítjük. így 30,30 forint egyidejű át­utalásáról gondoskodtunk. Zsiga Lajos, az igazgatóság vezetőhelyettese.” A szerk. megjegyzése: Köszönettel vettük tudo­másul a bírság törléséről szóló döntésüket, azonban szívesen olvastunk volna a válaszban arról, is, hogy „legalább” figyelmeztetésben részesítették a jegyellen­őröket, mivel az utast, jelen esetben idős, magas korú olvasónkat leszállásra akarták kényszeríteni. Ugyanis levelünkben ez ellen az eljárás elien tiltakoztunk. az udvariatlan jegykezelőt Tisztelt Szerkesztőség! Á N0GRÄD július 24-i szá­mában olvastam egy cikket H. A. tollából, Bútort akartam venni címmel. Ezzel kapcso­latban szeretnék elmondani egy esetet, mely sok „Cent­rum-mérgem” után, a napok­ban történt velem, ugyancsak a Centrum Áruházban. Ba­rátnőm megkért, hogy a vá­rosban járván, vegyek neki 48 forintos elektromos víz­melegítőt. Mivel én még olyat nem láttam, el is magyaráz­ta, hogy néz ki. Felkerestem a KERAVILL-osztáiyt. Ott lézengtem körülbelül 20—25 percig, keresve a kérdéses cikket. Egy barna köpenyes, középkorú kartárs előbb pa­pírzacskóból valamiféle ná­polyimaradékot eszegetett, haláli unalommal — gondol­tam ezért nem tudott vála­szolni, hogy merre is találom azt a fránya vízmelegítőt. Vé­gigmentem hát újfent, min­den polcot végigsilabizálva, eredménytelenül. Mire a bar­na köpenyes kartárshoz visz- szaértem, már befejezte a táplálkozást és egy kartárs­nőjével folytatott élénk esz­mecserét. Szerényen megszó­lítottam, háromszor is —, de ő nemhogy feleletre, de még egy pillantásra sem mélta­tott. Ez így ment húsz per­cen keresztül. Kérdeztem — nem felelt, ismét kérdeztem —, ismét nem szólt. Már ép­pen ki akartam jönni az áruházból, amikor örömmel fedeztem fel egy dobozban a keresett vízmelegítőt. A biz­tonság okáért ki is vettem a dobozból, hogy megnézzem, valóban ez-e, amit keresek. Ebben a pillanatban odaug­rott ám, az én barna köpe­nyes kartársam, és minősíthe­tetlen hangon kezdett kiok­tatni arról, hogy az áru fogdo- sása tilos, így meg úgy... Mert, hogy azt a vevők kiráncigál- ják, vissza nem rakják, ösz- szekeverik stb. stb. Én csak megszeppenve hallgattam a szóáradatot. Kioktatott ar­ról is, hogy ami ott van, azt nem muszáj megnézni, mert a dobozban úgyis az van, ami rá van írva. Én végül is fel­ocsúdva, mérgesen a markába nyomtam a dobozt, és annyit válaszoltam: bocsánatot ké­rek, igaza van. Ilyen helyen vásárolnom nekem sem mu­száj többet! Azzal kirobeg- tam. Ö, egészen a kijáratig szaladt utánam, és fújta-fújta a magáét, mint akit felhúztak. Szinte üdítő csendnek ha­tott ezek után az utca for­galmának zaja. Az áruházi eladó tanulni mehetne az SZTK-alközpont alatt levő kis divatárubolt kollektívájá­hoz, ahol öröm a vásárlás. Ott igazi, vérbeli kereskedő­ket talál a kedves vevő. S. Sándorné Sóshartyán Olvasói köszönet Szerkesztőségünk munkatár­sai a panaszok intézése, az olvasók ügyes-bajos dolgaiban adott tanácsai révén gyakran kapnak olyan elismerő levele­ket, amelyek olvasóink elége­dettségéről tanúskodnak. Ilyen levelet kaptunk a napokban egy szécsényi olvasónktól is. Idézünk leveléből: „Tisztelt elvtársak! Értesítem Önöket, hogy a gázt, szíves közbenjá­rásukra bekötötték, már sütni, főzni is tudunk vele. Éppen a legjobbkor történt, mire harmadik gyermekünk meg­született, akkorra szerelték be a gázt is. Nagyon szépen kö­szönöm a szíves segítséget, és maradtam hálával: Sz. Istvánná Szécsény.” Beszámítják-e a hivatásos a jubileumi P. I. olvasónk munkatársa ér­dekében fordult szerkesztősé­günkhöz jogi tanácsért. Mint írja, munkatársa 19 éve megbecsült ve­zető dolgozója munkaadójuknak. Felszabadulás előtt hivatásos ka­tonatiszt volt, de ebből eredően leszerelése után semmi hátránya nem származott, sőt 1958-1? még tiszti rangját is megtartotta, ami­kor is rendfokozatát megvonták tőle. Most jogosult lenne jubile­umi jutalomra, de munkaadója éppen rendfokozatának megvoná­sára hivatkozva tagadta meg a jubileumi jutalom kifizetését. Kérdése: jogszerűen járt-e el a munkaadó? A jubileumi jutalomra való jogosultság egyik alapfelté­tele, hogy a dolgozó 25, 40, il­letőleg 50 évet munkaviszony­ban töltsön. E tekintetben munkaviszonyban töltött idő­nek számít minden olyan idő, katonai szolgálati időt jutalomba amelyet az 5/1967. (X. 8.) MüM. sz. rendelet (MV. R.) 8—12. §-a szerint munkavi­szonyban töltött időként kell elismerni. A felszabadulás előtti hon­védség, rendőrség, csendőr­ség és egyéb fegyveres és rendészeti szervek hivatásos és továbbszolgáló állományá­ban eltöltött idő nem tekint­hető munkaviszonyban töltött időnek. Ez alól kivételt ké­pez azonban az, aki a felsza­badulás előtti hivatásos mi­nőségben töltött szolgálatát — annak elismerése mellett — a felszabadulás utáni új had­seregben, rendőrségnél stb. megszakítás nélkül tovább folytatta 1690/1945. (V. 10.) ME sz. rendelet 3. §. (2.) bek. stb. (és később e szolgálata nem amiatt szűnt meg — a népbírőság jogerősen elítélte,)’ 4180/1945. (VII. 10.) ME. ren­delet, — az igazoló eljárás során hozott jogerős határo­zat igazolás helyett végelbá­nás alá vonta, vagy állásától megfosztotta 88/1945. (I. 23.) ME sz. rend. stb. — az 5000/ 1946. (V. 19.) ME számú ren­delet alapján mindennemű ellátási, vagy szolgálat alap­ján támasztható igény kizá­rásával elbocsátották, — le­fokozták, rendfokozatát meg­vonták vagy a honvédségből elcsapták, 667/1945. (IV. 19.) ME stb. számú rendeletek, — az előzőkben felsoroltak nélkül történt leszerelés ese­tén sem vehető munkavi­szonyként figyelembe a hiva­tásos minőségben töltött idő, ha később a rendfokozatát megvonták. Fentiek értelmében tehát, ha munkaadójuk azért tagad­ta meg a jubileumi jutalom kifizetését, mert a felszaba­dulás előtti időben hivatásos állományban töltött idő nél­kül nincs meg a jubileumi ju­talom kifizetéséhez szükséges munkaidő, akkor jogszerűen járt el. Milyen eszközökkel lehet kényszeríteni a volt házastársat tartási kötelezettségének teljesítésére? Már hosszabb idő óta épül Rétságon az ÄFOR új benzinkútja, amely inkább csak készülget. Néhány napig dolgoz­nak, aztán ismét eltűnnek az építők, mint képünk is mutatja. Jó lenne, ha nemcsak Dunántúlon készülnének el gyor­san az üzemanyagtöltő állomások, hanem Rétságon is A heti rendszeres jogi fogadó­óráinkon állandóan visszatérő kérdés, hogyan lehet kényszer!- teni a tartási kötelezettséggel terhelt, volt férjet, tartási köte­lezettsége teljesítésére. Az is elő­fordul, hogy a gyermektartásra kötelezett volt házastárs nemcsak sorozatos munkahely-változtatással, hanem munkakerülő, iszákos, züllött életmódjával is igyekszik Kibújni kötelezettségének teljesíté­se alól, holott ezzel elhagyott családját nélkülözésnek teszi ki. A tartásra kötelezést ki- piondó bírósági ítéletet, vagy végzést megküldik a kötele­zett munkaadójának, aki a meghatározott összeg rendsze­res levonásáról készfizető ke­zesként köteles gondoskodni, amely annyit jelent, hogy amennyiben ezt a kötelezett­ségét elmulasztja. bírósági úton is kötelezhető annak megfizetésére. A munkaadót az a kötelezettség is terheli, hogy amennyiben a tartásra kötelezett munkaviszonyát megszünteti, az új munkaadó felé a munkavállaló e kötele­zettségét a MIL-lapon közli. A tartási kötelezettség elmu­lasztását büntető törvény- könyvünk bűncselekménynek is minősíti és súlyosan mi­nősített eseteiben 3 évig ter­jedhető szabadságvesztés bün­tetéssel büntetheti. A tartás­ra jogosított tehát ilyen ese­tekben büntető feljelentést tehet, a kötelezettsége alól kibúvó volt házastárs ellen, akit a Btk. 275. §-a alapján a bíróság . igen súlyos bünte­tésre is ítélhet. NOGRÁD — 1971. augusztus 12., csütörtök 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom