Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-18 / 194. szám

Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár nagyszereldéjében szovjet megrendelésre soro­zatban készülnek az IKARUS—250-es típusú, 48 ülőhelyes távolsági autóbuszok. Az NDK részére IKARUS 556-os típusú városi autóbuszokat gyártanak. A 100 személyes, három­ajtós járműbe 192 lóerős Rába-Man motorokat építenek be JVem könnyű pálya Kereskedelmi Együtt eredményes Bemegy az ember az üzlet­be. Kér tíz deka párizsit. A fehér köpenyes eladó kézzel rakja papírba az előre szele­telt árut. — Nem lehetne villával? jegyzem meg csendesen. S máris elindítottam a körülöt­tem állók és az eiladók vitá­ját. — Miért, maga nem kéz­zel nyúl majd hozzá? Az én kezem sokkal tisztább, mint a kedves vásárlóé! A jó nevű cukrászdában még nincs külön pénztáros. Az eladónő elveszi a pénzt, az­tán kézzel rakja tálcára a süteményt. Nyáron ő kezeli a pénzt és adagolja a fagylal­tot. A cipőboltban udvarias, kedves az eladó. Középkorú asszony. Már az ötödik pár papucsot próbálgatom. Egyi­ken a dísz nem tetszik, a má­sikban mintha hátracsúszna a lábam, a harmadik kicsi. Köszönöm, nem kérem — in­dulok kifelé. — Miért, hozok másikat! — készségeskedik a türelmes eladó. S valóban, a tizenkettedik pár már éppen megfelel. Olvasom az autóbusz egyik plakátján: „Reggeltől estig friss tejet, telíölt, túrót vehet a KÖZÉRT- és a csemege- boltokban. Vaj és sajt min­denkor frissen kapható — garantálja a tejipar és a bolti eladó”. — Sajnos, az utóbbi nem mindig, Kedves háziasszony, mindig friss volt a vaj, a tejföl amit hazavitt? A kenyér, a péksütemény minősége (olykor hiánya) las­san már vicclapjaink állandó témája lesz. Hát még a zsem­lék mérete, folyton kisebbe­dé térfogata! A csomagolásról külön kellene szólni. A pék­süteményt, ha háromnál töb­bet veszünk, általában zacs­kóban adják. S a kenyeret teljesen becsomagolják. Igazán örvendetes, hogy nálunk is árulják a poly-pa- lackos tejet (bár néha kifo­lyik), az előre csomagolt juh- túrót, a műanyagtégelybe töl­tött krémsajtot. Hogy a puló­vereket nylonzacskóban kí­nálják, cipőjét némelyik gyár cégjelzéssel műanyagtasakban forgalmazza. A Luxus Áruház díszdobozt, az Aranypók min­tás papírtasakot mellékel áruihoz. Kevésbé örvendetes. Hogy lakkcipőmnek két napi hor­dás után berepedt az oldala, harisnyámon felvétel előtt két centis fehér varrást weitem észre. Elő a blokkot, szaladok vissza az üzletbe. A cipőt né­zegetik, forgatják, aztán szó nélkül visszaveszik. Kapok egy csereutalványt, amivel járkálhatok vissza hetekig az üzletbe, míg végre érkezik olyan cipő, amelyik tetszik. S akkor a pénztáros még szem­rehányóan meg is jegyzi: — Öh, utalvánnyal fizet?! A harisnyám kicserélése már sokkal bonyolultabb. Az eladó az osztályvezetőhöz, ő az áruház helyettes vezetőjé­hez irányított. Közben pergő keresztkérdésekkél vallatnak: — Biztos, hogy nálunk vette? — Igen, itt a blokk. — Nem a kedves vevő tépte el és varrta meg ilyen otrombán? — Nem, nem tessék elhinni. — Ki volt az eladó? Miért nem bontotta fel mindjárt a harisnyát? Elveszik a blokkot, úgy kérdezik: Mennyibe is került? Majdnem jól felelek, csak ötven fillért tévedtem. Aztán álig félórás tortúra után kicserélik a harisnyát. A káliéi Üj Tavasz Terme­lőszövetkezetben másodszor is betakarították a lucernater­mést 180 holdról. Az értékes takarmányt már beszállították a központi majorba. Az átlag­termés 15 mázsa volt holdan­ként. A szövetkezet vezetői azt tervezik, hogy 100 holdról — De ez aztán jó legyen! — fenyegetnek meg — többet nem áll módunkban kicserél­ni. S biztonság okáért a blok­kot se adják nekem. Hogy mindkét esetben a vevőé a fő bosszúság? A jö­vés-menés, a blokk-előkere- sés, a bizonygatás izgalma. — Ki törődik ezzel? Hogy lega­lább annyit elvárnánk,: elné­zést kér. Mi az oka, hogy a kereske­dők jó része nem tud a ve­vőkkel bánni. Egyebek közt az is, hogy az eladók többsé­gének nem ez a tanult szak­mája. Ahhoz, hogy valaki áruházi eladó legyen, — bár vannak kiváló kereskedelmi szakiskoláink — elég a nyolc általános. Sokan azt hitték, könnyű pályát választanak, s csalódásukat aztán a vevő „keserüli” meg. A jó kereskedők viszont több megbecsülést, elismerést érdemelnének — anyagiakban magot fognak, amely jelentős bevételt hoz a közös gazda­ságnak. Gondoskodnak a ház­táji állatállományról is. Az állattartó gazdák 50Ó—500 négyszögöl lucernát kapnak, amelyről egész évben takar­mányt kaszálhatnak a jószá­goknak, négyszögölenként 2 forintért. A Börzsöny-hegység lankáin gazdálkodik a nógrádi Béke Termelőszövetkezet. Két köz­ség — Berkenye és Nógrád — szorgalmas parasztjai fogtak össze a több mint háromezer holdon gazdálkodó termelőszö- \ veiben. A szántóföld nagysága nem egészen kétezer hold. A dombos, erodált, gyenge termőképességű terület ugyancsak próbára teszi a szö­vetkezeti traktorosokat. Az átlagtermések az előző évek­ben igen alacsonyok voltak, s ez kedvezőtlenül hatott az állattenyésztés fejlődésére is. Bíznak a vezetőkben A növénytermesztés és az állattenyésztés veszteségeit a segéd- és melléküzemek bevé­telével igyekezett pótolni a termelőszövetkezet vezetősége. Fáradozásukat sajnos, nem koronázta siker. Végül a kö­zös gazdaság veszteséggel zár­ta az 1970-es gazdasági évet. A zárszámadó közgyűlés előtt őszintén, nyíltan beszéltek a tagokkal a szövetkezeti veze­tők. Megvitatták, hol csúszott hiba a gazdálkodásba, beszél­tek a soron következő tenniva­lókról is. Csak néhányan vol­tak olyanok, akik megriadtak a nehézségektől és elmentek a gazdaságból. így került sor a zárszámadó közgyűlésre. A beszámoló kri­tikusan elemezte a tavalyi gazdasági évet. A szövetkezeti tagok egymás után álltak fel és mondtak véleményt a közös gondokról. Keresték az utat, amelyen előbbre juthat a ter­melőszövetkezet. Sem a veze­tőség, sem a tagság nem ke­resett bűnbakot. Elismerték, hogy a veszteségért a vezetők és a tagok egyformán hibásak, s a „lépést”, amelyet elvétet­tek, közösen kell jóvá tenni. A közgyűlés megerősítette tisztségében a szövetkezet ve­zetőségét, személy szerint Tol- mácsi Ferencet, a közös gaz­daság elnökét. Segítettek a tagok A közgyűlésen határozato­kat hoztak a növénytermesz­tés és az állattenyésztés erő­teljesebb fejlesztésére. Ugyan­is a szövetkezetben a múlt év derekán kiderült, hogy a két alapvető tevékenységnél baj van a szakmai irányítással, s ezen feltétlenül javítani kell. Kaliczka István főagronómus, a múlt év szeptemberében ke­rült a nógrádi Béke Termelő- szövetkezethez. Korábban, 13 esztendőn át a tolmácsi szö­vetkezet főagronómusa, illetve növénytermesztési agronómu- sa volt. Nógrádon első dolga az volt, hogy gondosan és körültekin­tően elkészítette az őszi és a tavaszi vetések tervét. A munkához a szövetkezeti gaz­dáktól kért segítséget, javas­latot. Azoktól az emberektől, akik hosszú ideje dolgoznak a termelőszövetkezetben, s gaz­dag tapasztalatot gyűjtöttek. Mintegy 30—35 ember jött össze, s az elhangzott vélemé­nyek, javaslatok alapján ké­szült el a közös gazdaság őszi és tavaszi vetésterve. Rezsnák András, Piroska István. Mé­száros József, Drétyovszki Mi­hály, Hessz Ferenc különösen sokat segítettek a főagronó- musnak. A termőföldek erejének megállapítása, a szükséges szerves és műtrágyamennyi­ség meghatározása, a vegysze­res gyomirtás gondos elvégzé­se nem volt eredménytelen. A terméshozamok legalábbis ezt igazolják. Búzából mintegy 15 —16 mázsa a holdankénti ter­més, 500 hold átlagában. Ta­vaszi árpát több mint 250 holdon vetettek, s a tervezett tíz mázsa helyett, 19 mázsát adott holdanként. Jól fizetett az őszi árpa és az idén először termelt repce is, amelyből csaknem 150 holdat vetettek. Jó termés mutatkozik a ka­pásnövényeknél és a silóta­karmányoknál is. Jutalom a legjobbaknak A növénytermesztés zavar­talan munkájához szorosan hozzá tartozik a gépesítés. A közös gazdaságban jól bevált gyakorlat már, hogy a külön­böző munkákhoz szükséges gépek javítását időben elvég­zik. A szövetkezet vezetősége itt is bátran alkalmazza az ösztönző prémiumrendszert. Az eredmény rendszerint nem késik. Most, mielőtt elkezdő­dött az aratás, egyetlen új és három eléggé elhasznált kom­bájn állt a szövetkezet ren­delkezésére. Mielőtt munká­hoz láttak a szerelők, tudo­másukra hozták; ha időben el­készülnek a kombájnok javí­tásával és a gabonabetakarí­tás idején zavartalanul dol­goznak a gépek, 1200, 1000, il­letve 800 forintot kapnak. Ha­sonlóképpen jutalmazták a gabonabetakarításnál dolgozó kombájnvezetőket is. Minden ezre mázsa termény után száz kiló szemet kaptak, prémium­ként. A kombájnvefcetők a szállí­tásnál, a rakodásnál, a gabo­natisztításnál dolgozó tsz-ta- gok eredményesen, jól dolgoz­tak. Ha a munka úgy kíván­ta, zokszó nélkül tették dol­gukat vasárnap is. A szövet­kezeti vezetők meg gondos­kodtak arról, hogy étellel, hű­sítő italokkal lássák el a be­takarításban résztvevő szövet­kezeti tagokat. A gobona­A KGM-hez tartozó vállala- latok az első félévben 19 kül­földi licencet vásároltak, vagyis körülbelül annyit, mint 1956 és 1967 között, 18 év alatt összesen. A Szerszám­gépipari Művek az angol Ra- tier-Forest cégtől három li­cencet vásárolt, amellyel meg­teremti a számjegyvezérléses szerszámgépek gyártásának alapjait, A Ganz Villamossági Művek a 10—24 kilovoltos villamos forgógépek álló rész­tekercselésének megbízható szigetelését oldja meg a fran­cia Asthom cégtől vásárolt li­cenced. A francia vállalat Iso- tenax nevű szigetelőanyagát a világ számos, élvonalbeli vállalatánál kipróbálták, al­kalmazzák. Ez a lioenc másfél millió francia frankba került, de a vállalat nem készpénzzel, a munka betakarítással időben végez­tek a nógrádi Béke Termelő­szövetkezetben. Amikor a csaknem 1100 holdról letakarí­tották a termést a gépek, a négy kombájn a nógrádsápi Május 1. Termelőszövetkezet­ben dolgozott tovább. Azóta már ott is magtárba került a termés. Hasznosítják a tapasztalatokat Kedvezően fejlődött a ter­melőszövetkezetben az állat- tenyésztés is. A berkenyéi üzemegységben húszezer férő­helyes baromfinevelőt építet­tek. Azt tervezik, hogy az idén hárommillió-kétszázezer tojást értékesítenek. Az év első fe­lében már egymillió-hétszáz­ezer tojás kelt el. Húscsirké­ből 112 ezer kerül piacra az esztendő végéig. Az első fél év eredménye 75 ezer értéke­sített szárnyas volt. Tejből 276 ezer litert értékesítenek a tervek szerint. A Tejipari Vál­lalat 127 ezer litert vásárolt fel az év első felében. Szarvasmarhát 138-at hizlal­nak, amelynek nagy részét olasz exportra küldi a szövet­kezet. A vezetők, a termelőszövet­kezeti • tagok, alkalmazottak rendszeresen értékelik a vég­zett munkát. Legutóbb a fél­éves terv teljesítését értékel­ték valamennyi termelési egy­ségnél. Meghatározták a kö­vetkező hónapok tennivalóit is. Ilyenkor a vezetőknek, tsz-tagoknak egyformán lehe­tőségük van arra, hogy el­mondják véleményüket a kö­zös gazdálkodásról. Azok pe­dig, akik eredményesen és jól dolgoznak, jutalmat kap­nak. A szövetkezet vezetősége eddig harmincezer forintot fi­zetett ki a tsz-tagok jutalma­zására. A múlt évet veszteséggel zárta a nógrádi Béke Terme­lőszövetkezet. Az eredmények­ből azonban kitűnik — Piros­ka István és Rezsnák András tsz-tagok erősítették ezt töb­bek között —, hogy a szövet­kezet jó úton indult tovább. A vezetők és a dolgozók között kialakult őszinte légkör, a bi­zalom és a becsületesen vég­zett munka a tavalyinál jobb zárszámadást ígér. hanem egyik nagy sikerű sza­badalmának átadásával fizet. A magyar szabadalmak iránt egyébként is nagymértékben nőtt az érdeklődés, ami azzal magyarázható, hogy a ma­gyar kutatók, műszakiak egy­re kevésbé aprózzák el erői­ket, s munkájukat az adott­ságuknak legmegfelelőbb té­mákra összpontosíthatják. A Hajtómű- és Felvonógyár a zólyomi Erdészeti és Faipari Egyetemnek olyan módszer le - írását adta el, amely alkal­mas arra, hogy műanyagporral egyenletesen és tartósan von­janak be fémeket és különféle egyéb felületeket. Nagy si­kert ért el a Villamosipari Kutató Intézet is hypokerámiá- ból előállított hűtőelemeivel. E műszaki újdonság szabadalmát a közelmúltban megvette az NSZK-beli Stettner cég. (kádár) Gondoskodnak a háztájiról Emmer Ferenc Liceneek itthon és külföldön A kisterenyei téglagyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom