Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

Nemzetiségiek Nógrádban Á tanácsi mechanizmus re­formja újra meghatározza a tanácsi szervek feladatait. A 11/1971. számú kormányren­delet rögzíti, hogy a tanács tevékenysége során képviseli a lakosság érdekeit, gondosko­dik a jogszabályok végrehaj­tásáról, érvényre juttatja a nemzetiségek jogait. Mit jelent ez Nógrád me­gyében? Tizenhat község? Jelenti mindenekelőtt azt, hogy határ menti megye lévén jelentős arányú szlovák ajkú lakossággal- kell számolnunk, amely bizonyos számú köz­ségben koncentrálódik. Kö­zel vagyunk Csehszlovákiá­hoz, így az anyanyelv, a szo­kások, a tradíciók, a családi ragaszkodás aktívan él ben­nük. Államunknak — s Nóg­rád megyének is — feladata, hogy életlehetőséget és jogo­kat adjon a nemzetiségi la­kosságnak, továbbá: úgy szab­jon kötelességeket az itt élő szlovák — kisebb számú né­met — ajkú embereknek, hogy segítse a magyar közegbe va­ló további beleilleszkedésüket, de semmiképpen se töreked­jen a nemzetiségiek valamifé­le gyorsított asszimilációjára. Ezek figyelembevételével a Nógrád megyei Tanács VB 21/1969. számú határozatával, az érintett községek lakossá­gának, a községi és járási ve­zetés állásfoglalásának figye­lembevételével 16 községet je­lölt nemzetiségi köszégnek (eb­ből 14 szlovák, 2 német ajkú). A salgótarjáni járásban Luc­iáivá, Sámsonháza, a pásztói­ban Vanyarc, Bokor, Bér, a rétságiban pedig Alsótold, Bánk, Berkenye, Galgaguta, Legénd, Nézsa, Nógrád, Nóg- rádsáp, Ösagárd, Szendehely és Terény nemzetiségi köz­ség. (Berkenye és Szendehely német ajkú.) Ezenkívül a já­rási tanácsok még nyolc nem­zetiségi községet jelöltek ki. E falvakban a nemzetiségi lakosság aránya 26 (Szende­hely) és 67 (Sámsonháza) szá­zalék között mozog. A nemzetiségi jellegű köz­ségekben végzett munka, o nemzetiségi politikával kap­csolatos feladatok végrehajtá­sa megyénkben állandóan idő­szerű. Félévenként végzett helyszíni felmérések szolgál­ják azt a célt, hogy összképet adjanak a vonatkozó határo­zatok végrehajtásáról, az in­tézkedések megoldásának mér­tékéről. E felmérések is bizonyítják, hogy a helyileg illetékes ta­nácsok messzemenően támo­gatják a vb-határozatok vég­rehajtását. Mit jelent ez? A fejlődés azonos A teljesség igénye nélkül, csupán néhány példát emlí­tünk. Mint ismeretes, a me­gyei intézkedési tervnek meg­felelően járási, illetve közsé­gi intézkedési tervek is ké­szültek. A községek közintéz­ményeinek nagy részén elhe­lyezték a két nyelvű felirato­kat. Jó a kapcsolat a nem­zetiségi szövetségekkel is. Ta­valy, október 14-én Salgótar­jánban, az országban először megrendezték a nemzetiségi aktívák megyei találkozóját, a kétoldalú információcsere érdekében. A tanácsi körzete­sítés következtében a 16 köz­ségből hét székhelyközség, a kilenc tagközség közül pedig három nemzetiségi körzeti központhoz tartozik. E fal­vakban magas számban került a tanácsválasztások során nemzetiségi lakos jelölésre. 1970-ben jelentős összeget for­dítottak az intézményellátott­ság színvonalának fejlesztésé­re, e községek fejlesztése egyébként lépést tart a többi nógrádi falu átlagos fejlődésé­vel. Néhány példa. Orvosi la­kás és rendelő épült Nézsán és Nőtincsen, pedagóguslakást adtak át Nógrádban, klub­könyvtárat avattak Alsó pe­ténkben, Bánkon, Egyházas- dengelegen és Erdőkürtön, óvodát adtak át Felsőpetény- ben, Lucfalván és Terényben. De több más helyen is fel­újították a közoktatási és köz- műveltődési intézményeket fel­szereléseket. A negyedik ötéves tervben további fejlesztésekre kerül sor. Ennek során 105 óvodai, 100 diákotthoni férőhellyel gazdagodnak e községek, két közművelődési intézmény épül, a sportlétesítmények fejleszté­sét nyolc helyen tervezik 400 ezer forintos költséggel. Építő találkozók Az utóbbi években az önte­vékeny művészeti mozgalom fellendült. A szlovák szövet­ség képviselőjének véleménye szerint országosan is figyelem­re tartanak számot például a Nógrád megyében, Nógrádban, Vanyarcon és Béren rendezett nemzetiségi tallákozók. To­vábbi fellendülést várhatunk a szlovák, illetve a német szö­vetség áltál 1972-re tervezett nemzetiségi Röpülj páva-ver­senytől. A községek anyanyel­vi könyvállománya (szlovák, német) részint a nemzetiségi szövetségek állandó támogatá­sa, részint a járásoknál e cél­ra adott, külön keretből, évről évre növekszik. Jelenleg köz­ségenként 150—200 kötetet je­lent. A Moziüzemi Vállalat 1970-ben rendezte meg elő­ször megyénkben a szlovák film hetét. Ezt évenként meg­tartják. Szót érdemel a Bán­kon, augusztus 17-én meg­nyíló helytörténeti állandó ki­állítás, amely szlovák jellegű is. A határ menti kapcsolatok kedvezően alakultak, Salgó­tarján például Besztercebá­nyával, Pásztó Prievidzával (Privigye), Rétság Lévával ala­kított ki szoros kapcsolatot, s a felsorolást még folytathat­nánk. A nemzetiségek által la­kott községekben anyanyelven tanító pedagógusok számának emelésére Nógrádban társa­dalmi ösztöndíjat létesítettek, sajnos, eddig kevés ered­ménnyel. Gondolkodni lehetne egy esetleges pályázat kiírá­sán is. Egyik balassagyarmati gimnáziumiban 1970/71-es tan­évben második idegen nyelv­ként megindult a szlovák nyelvoktatás. Egyébként anya­nyelvi oktatás minden nem­zetiségi községben van. Gondok is akadnak Gondok is felmerülnek. Az egészséges szellemi élet ki­alakítása nehéz. E lakosság ugyanis meglehetősen elsza­kadt a szlovák, a német iro­dalmi nyelvtől. Ennek követ­keztében igen nehéz a jelen­legi anyanyelvi kultúrával kontaktusba lépnie. (Például ezt bizonyítják a szlovák nyel­vű ismeretterjesztő előadá­sok.) Mi lenne a megoldás? A helyi nemzetiségi értelmiség­nek kellene kezébe vennie a helyi kulturális élet irányítá­sát. Ez egyelőre nehezen megy. A gondok megoldását pedig abban látjuk, hogy a szlo­vák anyanyelv rendszeres és módszeres oktatása a nemze­tiségi községekben közép távon kinevet majd egy iro­dalmi szlovák nyelven is be­szélő, azt értő és használó, to­vábbá a mai anyanyelvi kul­túrát is ismerő generációt. Addig, amíg ezt el nem ér­jük, a nemzetiségi lakosság kö­rében vézett kulturális munka elsősorban az anyanyelvi folk­lórnak a helyi öntevékeny mű­vészeti mozgalmon keresztüli életben tartását jelenti. Tóth Elemér Nyelvművelő sarok Kritika a tömegek felé 55 55' avagy a névutók agresszivitása Ha a fajok harcáról, s a létért való küzdelemről hall valaki, azt hiszem, a nyelv­re gondol legkevésbé. Pedig ami megfigyelhető az élők világában, úgy látszik jelent­kezik a beszédelemek „tár­sadalmában” is. Ha az ember egy kicsit el­töpreng — az agresszivitásra oly érzékeny korunkban — a névutók jelenlegi viselke­désén, mindjárt az tűnik a szemünkbe, hogy milyen ter­jeszkedni vágyó, s karrierista névutók is vannak szép, sze­líd nyelvünkben. Ha pedig valaki nekem sze­gezné a kérdést, hogy sze­rintem melyek a leggátlásta­lanabb és legerőszakosabb névutók (ha egyáltalán le­het ilyesmiről beszélni), ha­bozás nélkül sorolnám fel a következőket: fölött, mellett■ által, keresztül, felé. Hogy miért éppen ezeket a szavakat vádolnám nyílt ag­resszivitással? — Vizsgálódá­saim arról győztek meg, hogy ez az öt névutó először is semmibe veszi néhány érde­mes ragunk illetékességi te­rületeit, elemi jogait, másod, szór pedig visszaszorítani és megsemmisíteni igyekszik jámborabb névutótestvéreit­Állításaim bizonyítására hadd soroljam fel a követ­kező tényeket: A magyar ember nem va­lami fölött mosolyog, töpreng, aggódik, gondolkodik, mor­fondíroz, hanem valamin; és nem valami fölött határoz, ítél, hanem valamiről; mint ahogy évszázadok óta nem valami fölött kételkedett, ha­nem valamiben, és rendel­kezni nem valami fölött, ha­nem valamivel rendelkezett. Tehát a vonzatokról van szó. Egy sereg igénkhez ma — helytelenül — névutót társí­tanak, pedig azok rágós név­szót vonzanak■ „Gondolkod­tunk az ügy fölött” —mond­ja a hivatalnok, pedig csak az ügyön gondolkodtak. „Vál­lalatunk kis létszámú munka­erő fölött rendelkezik” — nyilatkozta nemrég valaki. Rendelkezni azonban valaki­vel vagy valamivel szokás. Gyakran találkozunk ilyen­féle mondatokkal is: „Az őszi vásáron leszállított árak mel. lett vásárolhat a közönség.” „Vállalatunk dolgozói a leg­kedvezőbb feltételek mellett üdülhetnek” Bármennyire is megörvendeztetnek bennünket az ezekhez hasonló kijelen­tések. mégis csak tudnunk kell, hogy leszállított áron vásárolunk általában, és üdül­ni pedig a legkedvezőbb fel­tételekkel érdemes igazán. De sorakozzon fel néhány példa a keresztül névutó vá­dolására is- József Attila az Anyán keresztül mutatja be az összes proletárasszony sor­sát. Noszty Ferin keresztül a dzsentri típusát látjuk. A művön keresztül a romanti. ka érvényesül. Ha karikíroz- ni akarnék, így fogalmazhat­nám meg a végső tanulságot: Az iskolai dolgozatokon és feleleteken keresztül ma az látszik, hogy napjainkban a keresztül vezető szerepre tett szert a névutók között. És ki gondolta volna mi­lyen hódító törekvések lap­pangnak az igénytelen és bátortalannak látszó féle név­utóban? Évszázadokon át megelégedett az irány és az idő jelölésével. S azt is mi­lyen szerényen tette: „A ko­csi Pest felé megy”- „Dél fe. lé megérkezik.” Mostanában a felé — ha kell, ha nem kell — min­denütt ott van. Eltiportra a -nak, -nek ragot: „Javasoljuk a vezetőség felé”. Elfoglalja a -hoz, -hez rag helyét is: „Az indítványt továbbítjuk a minisztérium felé.” Még a „kritikát gyakorol” terpesz­kedő kifejezés mellé is oda­settenkedett: „Kritikát gya­korolunk a beosztottak felé.” Nem törődik a saját névutó- társával sem: „Javaslatunkat kivisszük a tömegek felé” Mennyivel jobb lenne, ha eléjük vinnénk a javaslatot, akkor talán foglalkoznának is vele... Dr. Szabó Károly Lesz még melegebb isi A grönlandi jég tanulmá­nyozása eredményeként dán tudósok következtetéseket vontak le bolygónk múltbeli éghajlati változásairól, és prognózist készítettek a jövő­re vonatkozóan. A tudósok szerint az elmúlt 800 év során az 1930-tól 1940- ig terjedő évtized volt a leg­melegebb. Jelenleg lehűlés van folyamatban, amely el­tarthat még 10—20 évig. Nyugtalanságra nincs ok, mondják a tudósok: a lehűlés után jelentős felmelegedés várható, mely körülbelül 2010-ig, illetve 2020-ig tart majd. HARKÁNYI JÄNOS: Éjszakai séta !A csönd megbotlott a sarkon', de zaj nélkül fölállt; a fák földbe fogóztak és megpróbálták fejüket ég felé tartani; zsoltárról álmodott a templomtorony, így zengett magáért is végre egy éneket, s a csönd szavára csöndvisszhang felelt Elfutok S zándékosan elhallgatom a helyet és a neveket, mert az ügy — úgy látszik — végre megoldódik, a szenvedélyek leosillapulnak, az örvény, amely fölkavarta az iszapot, meg­szűnik pörögni. A tanulság azonban örök. A színhely tipikusan nógrádi: kis­község, ezer alatti lakosságlétszámmal, görbe utcákkal, egyenes munkás- és parasztjellemekkel, nagyobbára új há­zakkal, s néhány, szinte skanzenként megőrzött zsúppfedelű melléképülettel. A község jellemző középületei a magas dombra épült templomon kívül: a kú­riából átalakított művelődési ház, a két helyen működő általános iskola, s a magánlakásokból átalakított tanácshá­za és tsz-központ. A szembetűnőbb közemberek: a tanácselnök, akinek ap­ja kocsisként dolgozott az egyik hely­beli tanító édesapjánál, a tanácstitkár, aki nő és művelődési ambícióit gazdag magánkönyvtár is alátámasztja, az is­kolaigazgató, aki most már csak tanít, de akinek jó ügyekbe fektetett energiá­járól, rátermettségéről még az ellensé­gei is csak jót mondanak. És persze az orvos, aki még a szűkebb értelemben vett értelmiség köréből is arisztokrati­kusan kiemelkedik, egyáltalán nem egyéni jellemvonásai, vagy nagyképű­sége, hanem sokkal inkább a falusi ér­telmiség régről megőrzött kisebbségi érzése miatt, A heterogén társaságba, amelyet mi a „falusi értelmiség” gyűjtőfogalommal szoktunk illetni, beletartoznának a tsz vezetői és agronómúsai is, de ők már külön világot alkotnak, ők azok a „szakbarbárok”, akik hajnaltól vaku- lásig — akár a hajdani kisparaszt — a téesznek élnek, olyannyira, hogy még egy folyóiratot és szakkönyvet sem olvasnak el, s az értelmiségnek főleg szellemileg kötött rétegét, az improduk­tívak sorában helyezik el. Kapcsolatuk, amely semerre sem túlságosan szoros, elsősorban az úgynevezett irányító ér­telmiséghez kötődik. De ők, így együtt, irányítók, szelle­Vasárnapi jegyzet Elveszett energiák miek a falu közössége szemében mégis azt az együvé tartozó réteget alkotják, amelynek munkáját, tevékenységét, de még inkább hétköznapi életmegnyilvá­nulásait figyelik, kicsit szeretnék pél­daként is felhasználni saját igények­ben növekedő életük formálásában, meg a gyermekeik elé állítandó példaképek sorában. Köznapibb nyelvre fordítva: kicsit jobban a falu szeme előtt álla­nak, mint más, egyszerűbb halandó. Ha ők isznak, vagy karamboloznak, esetleg cívódnak, akkor az orvos, tanár, agro- nómus, elnök, titkár részeges, szeren­csétlen, vagy békétlen. Két kis peda­góguslány panaszolta, hogy a falu szeme úgy megköti minden életmenyilvánu- lásukat, mint egy szigorú törvény. Meg kell gondolniuk, milyen megjegyzést tesznek a boltban, hogyan öltözködje­nek és kivel álljanak szóba, kiváltkép­pen, ha férfiak az illetők. Hát az említett községben csak rész­ben váltak példaképpé az értelmiségi­ek, hiába, hogy az igazgatónő kiváló szervező, művelt népművelő, hiába, hogy a tanácstitkár szellemi színvonala magasan fölötte áll más tanácstitkáro­kénak, akik talán körülményeiknél fogva is kevesebb időt fordíthattak re­gények, tanulmányok olvasására, hiá­ba, hogy az orvost szeretik, és, hogy a pedagógusok, akik közt több képe­sítés nélküli is akad, egyénenként ki­váló emberek. S ez nem az összetétel­ből fakadó rétegen belüli rétegezödés, hanem elsősorban a kialakult áldatlan állapotok következménye. Hogyan, mi­ért, mi okból, azt én most nem firta­tom, de jóllehet, hogy ma már senki sem tudná a valódi okot, eredőt kibo­gozni. Bonyolult az élet egyébként is, még, ha jól is mennek a dolgok, hiszen annyifélék vagyunk, hogy a réten a vi­rág sem lehet sokfélébb. A lényeg, hogy az értelmiség körében, aki hiva­tott lenne kulturális téren feljebb emelni a község túlnyomórészben mun­kás- és parasztlakosságának igényét is (s ez a lakosság egyre nagyobb mér­tékben munkás és mind kisebb mér­tékben paraszt!), tehát ennek az értel­miségnek a körében felütötte fejét a régi betegség, amit kispolgári Ságnak szoktunk nevezni. Első helyre lépett elő a presztízs, a személyes tekintély, a mindenképpen egymás közt is rangot követelő felszí­nesség, a fúrás, a kákán is osomót ke­resés, a nézeteltérésnek vezéralakjai nőttek ki, a vezéralakok köré kevésbé nagy egyéniségek csoportosultak, s végül már két tábor állott egymással szemben, mint az angol—búr háború­ban, s akik háborúztak, már azt sem tudták, miért. Nem véletlen, de jellem­ző például, hogy amikor az iskolaigaz­gató, az áldatlan csatározások követ­keztében lemondott, már az ellentábor közkatonái is megrémültek győzelmük­től, hiszen olyan ember hagyta ott a helyét, aki annyi sikernek volt ková­csa, hogy szinte pótolhatatlannak tart­ják. S zinte fáj arra gondolni, hogy a presztízsharcokra fektetett ener­gia jobb ügyekre való felhasználásával milyen hasznos munkát végezhetett volna ez az értelmiség a falu közössé­ge érdekében, ha nem feljelentő leve­leket gyárt, hanem történetesen szabad idejében klubot szervez, KISZ-t patro­nál, a művelődési ház megbízott igazga­tójának segít, s az értelmiség öncélúan munkájába merülő tagjait is megnyeri a társadalom sokoldalúbb érdekeinek. Rövid az élet, az energiákat vétek el­fecsérelni ... Rámzuhannak már az éjszakáié kietlen szobámban kapkodok ördögszemű testvérem messze jár elhagynak a meghajszolt napok fogadkozásaim pora rágja a falakat akaratom széthullik mint eltalált üveg, anyám sem küldi már csomagban a szívét és ellenem élesednek tavaszi füvek. A szobrász (Pataki József rajza) NÓGRÁD - 1971. augusztus 1., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom