Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

55 A dal szüli énekesét” Emlékezés Babits Mihályra kát. Igaz, hogy ha a proletár­diktatúra eszméivel sok te­kintetben egyet is értett, az eszközeivel nem, mert a szel­lem csákányának nemes és lasssú munkájában bízott, a forradalmi tett idegen ma­radt tőle. De a fehérterror uraival is szemben áll: ... „hát az ostobákhoz álljak, az ordítókhoz és törtetőkhöz, ezekhez a nemzetfoglalókhoz” kérdezi, s tulajdonképpen nemcsak állását és nyugdíját veszti el. hanem ennek a rendszernek mindvégig taga­„öntött szavak, kik egyre olvadóbbak Barátom és én lelkem szavai, Be jó lenni és rejtve lenni jónak S nem gyilkos ágyút hizlaló vad ércnek, ■ De a siimpölygő aljak fölött: bércnek. Ily bércnek lenni: ez a szent magyarság, Táplálkozott a tájak mindivei, S ha persze sokszor rátámad a balság S ha lentről bárkik rá rút fertőt kennek: Megmarad fölső, magyar szerelemnek.” Ády Endre üdvözölte a nyugodni abba, amit eszem, fenti sorokkal Babits Mi- vagy igazságérzetem nem hályt, „ki mellé csúful” em- szentesített.” legették, de akik „bár ellen- A költő számára azt a tér- .... tétek, együtt eggyek” voltak, mészetes és minden embert doja ls marau. a huszadik századi magyar megillető jogot követelte, Az írástudók felelőssége ve­irodalom kimagasló két óriá- hogy küzdhessen a jóért, vagy zeti mindig is tollát, s legna- sa. Babits Mihályra emlékez- a rossz ellen, ezért volt ma- gyobb verseiben a haza sor­ve, halálának harmincadik év- ximalista a költészetben. Ez sáért és népe boldogulásáért fordulóján, Illyés Gyulával a legnagyobbra törekvés kész- aggódik. ,,Nem magamért sí- együtt meg kell állapítanunk, teti, hogy kitörjön „a valóság rok én: testvérem van millió/ hogy „alig van magyar köl- gyötrő korlátái közül”: „Húnyt és a legtöbb oly szegény, / tő, akit annyi félreértés ki- szemmel bérceken futunk / még álmából sem ismeri ami sért életében is, halálában is, s mindig csodára vágy szí- jó / Kalibát ácsolna magá- mint Babits Mihályt... nem vünk: / a legjobb, amit nem nak az erdőn: de tilos a fa / volt magyar író, akit nála tudunk, / a legszebb, amit és örül, ha egy nagy skatulyás csontzúzóbb — mert írók ad- nem hiszünk. / Az álmok sí- házban / jut neki egy városi ta — ütések értek.” kos gyöngyeit / szoríts, ki zord kis skatulya. / És örül Rá is jellemző, amit ő írt unod a valót: / hímezz belő- hogy — ha nem bírja mar, s Kazinczy Ferencről, irodai- lük / fázó lelkedre gyöngyös minden összetört — / átléphet műnk régi, nagy és szelíd har- takarót.” az udvari erkély rácsán / s cosáról: „A magyar irodalom- Klasszikusnak és konzerva- magához rántja jó anyja, a nak eleven világirodalmi lel- tívnak érezte ő is magát, aki föld.” kiismerete volt, és éppen ez- „vak dióként dióba zárva len- a fasizmusnak mindvégig által lett nagy nevelőjévé, ni / S törésre várni beh meg- tagadója. Az embertelenség el­mert o legjobb nevelő a lelki- undorodtam”. Gondolat szó- leni küzdelem készteti olyan ismeret." ritása alatt úgy érzi, hogy nyilatkozatokra. amelyekben Szerb Antal írja róla, hogy bűvös köréből nincs mód ki- az írók politikai kiállását kö- költő volt, aki állandóan fi- törnie. Mégis 1912 májusában, veteli. „Veszedelem idején gyeit, figyelte elsősorban bel- a nagy munkástüntetések ha- mindenkinek kötelessége se- sejének hullámverését, ame- tására az 6 leikéből is k'tör- gíteni, aki tud, rámutatni a lyet verseibe öntött. De fi- nek az együttérzés visszhang- menekvésre, amelyet meg­gyeit kifelé is, minden láza- jai. A forradalmi tömegtől pillant.” san érdekelte, még betegágyán várja, hogy őt is tovább vi- ez a segíteni akarás íratja is, ami irodalmi. Figyelt ki- gyek: „Visztek-e még ma m^g veie nagy elbeszélő köl- felé, a határokon túlra, érezte, odáig, ahol most csörren az töményét a „Jónás könyvét”, őt terheli a felelősség, ha a ablak, / hol most csorran a amelyben Jónás a kinek ele- világirodalom valami jövőt vér, forran a forradalom? / vell) süket és forró sötétjében hordozó újsága anélkül mú- hol zajgó tömegen most úr a válik igazán prófétává és vál- lik el, hogy a magyar iroda- néma Petőfi / s sarokra az iaija küldetését, mert tudja: lom leszűrje belőle azt, ami- Eszme kiáll isteni rima gya- ^vétkesek közt cinkos, aki re szüksége van. nánt, 7 hol talán míg írom néma.” A költő — saját köz­Babitsot hosszú ideig, oly- ezt, Magyarország nagy beteg- lése szerint — életveszélyes kor még ma is, a l’art pour ágyán / vér és kínok közt műtét előtt kezdte el írni a l’art feltételezett eszteticiz- megszületett a Jövő.” Jónás könyvét, mert úgy érez­musát követő formaművész- Népéért és az igaz ember- te; >>A próféta sorsa, a szellem ként, a néptől idegen, a tár- ségért való aggodalom szakít sorsa a világ hatalmaival sadalmi valóság oly ellent- ki belőle olyan énekeket, mint szemben, lehet-e izgatóbb mondásos világára legfeljebb az első világháború elleni tárgy a mai költőnek?" a szellemi arisztokrata „vilá- legnagyobb tiltakozásként Pedig ekkor már, '„mint gítótomyából”, letekintő, vagy megírt „Húsvét előtt” vagy a ropogó csontok a máglyán” .különös hírmondó” próféta- „Fortissimo”, amely miatt a hever forró ágyán, a gégerák magányába zárkózó isteneivel verset közlő Nyugatot is elko- szörnyű kínjai gyötrik, és hiá- társalkodó költőként volt szó- bozzák. ba fohászkodik: „segíts raj­kás jellemezni. 0, maga írja 1918 októberében, amikor tam, szent Balázs!” a halál Kosztolányival hasonlítva Ősz- úgy érzi, hogy „a föld erői kitépi kezéből a tollat sze életútját, hogy arisztok- megindultak, és betemették a Az „Ezerkllencszáznegyven” ratizmus.uk abban különbö- mocsárt”, megélénkül közéleti című versében a hazája és zött, hogy ő mindent az tevékenysége. Tagja lesz a nemzete sorsáért aggódó, nagy egyén erejére és érdemére Nemzeti Tanács közoktatás- költő vallomása szól hozzánk: akart építeni. „Toronybavo- ügyi szaktanácsának, majd az >;mí minden voltál már né­mításom egyúttal ítéletet )e- írói direktóriumnak. A pro- kém, édes hazám! / Egész vi- lentett a logikátlan és csú- letárdiktatúra alatt az Írók i^g, melyben kedvtelve uta- nya világgal szemben. Bíró- Szakszervezete alelnökévé vá- zám... f Meghitt otthon, ahol fia voltam, s véremben az ítél- lasztja, az egyetemen pedig nyújtóztam szabadon. ’ Ke­ltezés, sohasem tudtam bele- Ady Endréről tart előadáso- ménypados börtön és bujdosó vadon. / Most érzem, hogy sprsom a hazámnak sorsa, / Mint fához a levél, hülltomig kap­csolva, / mert nem madár vagyok, hanem csak falevél, / mely ha fája kidőlt, sokáig ő sem él.” Harminc esztendeje halott. Életéről, munkásságáról hát­rahagyott művei gazdag soka­sága beszél. Az „Arcok és vallomások" sorozatban Pók Lajos írt róla megkapóan szép emlékezést. Mi talán a tragi­kus sorsú Bálint György el­ismerő soraival zárhatjuk em­lékezésünket: „Nagy nevelő volt... Azt hiszem, nincs iga­zán értékes magyar írója az utolsó húsz esztendőnek, aki nem tanult tőle ...” Csukly László Ember é a gép „Mit mondjak róla? Higyje el, nem vagyok beszédes al­kat. Aki ilyen magasról nézi a világot, mint én, annak már helyzeti előnyénél fogva sem illik, hogy szószátyár legyen. Hogy milyen magasról? Most magamról, vagy inkább róla beszéljek? Egyezzünk meg: kölcsönösen mondunk egymás­ról néhány szót, ő és én, az ember és a gép, jó? Akkor mondom. Ott lenn, az alsó darufülkémben Verebé- lyi Gyula ül. Nézze csak meg jobban, zömök, kerek arcú, fia­tal férfi. Bátor és erős. Ne­kem elhiheti. Sokan vannak, akik már félúton leszédülné­nek a magasból mielőtt a fel­ső fülkébe érnének. S tudja, hány tonna vagyok én? Azt hiszi olyan könnyű egy ilyen magamfajta égbe nyúló óriást igazgatni? Mi nagyon jó barátságban vagyunk egymással. Igaz, még csak második éve dolgozunk együtt itt a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, de már ennyi idő is bőségesen elegendő volt az összemelege- déshez. Gyula — én csak így szólítom magamban — koráb­Most egy kicsit kifújhatom magam. Tudja, milyen meleg van itt a darufülkében, ami­kor harmincöt fokot mutat a hőmérő? Szóval,, mit szeretne hallani tőlem? Hogy én meg beszéljek a torony daruról? Jó „kis” masina ez. Akkor jöttem haza Budapestről, ami­kor hallottam, hogy megvet­ték. Egészen megbízható szer­kezet, Születési helye Brezno, ott látható az oldalán, állam- polgársága csehszlovák, de két éve már nálunk is otthon érzi magát. Ha kinyújtja gémnya­kát, akár hatvan méter ma­gasba is fölemeli az építő­anyagot. A felső fülke har­minc méter magasan van, a gémtoldat kilenc méter, oldal­ra tizenhét métertől harminc­négy méterig képes kinyúlni és két és fél, három tonnát emelgetni. Odafönn harminc—negyven centiméter, nagyobb terhelés­nél még ennél is több a ki­lengés. A konténer nyolcszáz literes, huszonöt mázsa beton fér bele. Egyetlen széles pa­nel huszonkét mázsa, de a kisebb blokkok is csupán négy mázsával könnyebbek. Tudja, mit tuduhk mi együtt? Csak most kezdődött el itt a tóté­ban a Budapesti Épületgépe- meg lehet keresni. S aki be- sítő Vállalatnál dolgozott. Ott csületesen dolgozik, azt min- szerezte a nehézgépkezelői denhol megbecsülik. Hallom, ren az utolsó, hatos épület szakképzettséget. kérem, milyen jó vélemény- alapozása, de legkésőbb szep­Azért nem kell azt gondol- nyel van a főnökség az én tember végéig végzünk a szer­ni, hogy csak úgy belecsöp- Gyulámról. Már jutalmat is kezeli szereléssel. Aztán me- pent valamelyik daru fűiké-, kapott. Bizony, jól jön ná- gyünk tovább, egy másik épít- jének bőrülésébe. Ügy tudom, iuk a pénz, hiszen családos kezéshez, azt hiszem az acél­tizenéves korában csinált egy ember, most várják a máso- gyárhoz... kis vargabetűt, mire rájött, dik apróságot... hogy valójában a gépekhez vonzódik. Előbb kitanulta a Nem látja, hogy feszül a kö­kőműves szakmát, aztán húsz- telem? Huszonöt mázsás kon* éves korában gondolt egy. me- téner lebeg a feje fölött. Biz­Vigyázat, újra emelek! Hé,‘most~már álljon arrébb! Azért nem kell megijedni. Mondtam, hogy ügyes masina ez. Ha baj van, megnyomom a vészgombot, egv pillanat részét és elutazott Budapest- tosan nem venné jónéven, ha alatt kiold valamennyi beren­várni? re egy másik mesterséget ta- a fejére ejteném, nulni. Azt mondtam, mester- E t t d séget? Ügy szereti ez a fiú Mindfárt leengedem a csillag- “W * ház hatos blokkjához a be* aarU- • •- tont. Ügy, már készen is van. a munkáját, meg engem, darut, mint az orvos a szte toszkópját, az író a tollát, a színész a pódiumot. Látná csak, milyen gondos kézzel nyúl hozzám, ha valami ba­jom támad, hogyan szalad a szerelőkért, ha egyedül nem tud mgebirkóznl a hibával. Még a szabadságát is hoz­zám igazítja. Mert egyedül van. Ha éppen nincsen mun­ka, akkor pihen néhány napot. Van ugyan egy testvérem Ba­lassagyarmaton a gépkezelő­vel, de annak bizony nehezé­re esne itt is, meg ott is egy- egy toronydarut vezényelni. Azt mondják, kevés a darus, pedig jó szakma, itt nyáridő­ben a három és felet is Jobb lesz a cukor Az idei cukorrépatermésből új szabvány alapján készül a cukor. A korábbinál szigo­rúbb, új szabvány előírja a cukor édességét meghatározó szaharoztartalmát, színét, va­lamint méreteit, tárolási, szál­lítási és vizsgálati módszereit. Az új előírás alapján javul a kristálycukor minősége, mivel a finomított kristálycukoré­hoz hasonlóbb, vagyis apróbb szemű, fehérebb csillogásé lesz. A cukrot csak tiszta, szag- és beázásmentes, zárha­tó ablakú vasúti vagy közúti kocsikon szabad szállítani. Meghatározták, hogy az egy kilogrammos csomagolt cukor súlya 0,5—2 dekagrammmai térhet el a jelzett mennyiség­től, s az utóbbi eltérés is csak a darabos cukornál fordulhat elő. (MTI) dezést és leáll. Nem történ­het baleset. De vigyázni so­sem árt. Nem játék a torony­Kiss Sándor DEVECSERI GABOR*: Strandon Megnyílt a 300 ezer forint költséggel korszerűsített Barlang Szálló a Bariul la aggteleki bejárata mellett. „Cseppkőország” csodáiéi ezentúl központi fűtést, hideg-meleg vízszolgálta­tást, kényelmes elhelyezést kaphatnak ebben a szállóban is (MTI fotó: Kunkoyács László felvétele) Egy pók a lábamon; lesodrom. A természet remekműve. Egy pillanatra láttam. E pillanat felében is bosszankodtam. Csak azután gondoltam arra: hát van költemény, mi szebb lehet, mint ez a rajzos építmény, ez a nyolcszor-rímelő, s világ minden irányába díszesen mutató, e világ minden táját jelképesen befedő pók, küllős napszekér, sugárszirmú mozgó virág? Semmi sem szebb nála. De minden ugyanilyen szép. Megnyugodhatunk, hogy semmi baj. ha majd a létezésről lesodortatunk. Voltunk; és szépek voltunk. * Devecseri Gábor Kossuth-díjas költő és műfordító elhunyta alkalmából közöljük e költeményét. A héten történt Jó, ha elég középszerű? Ügy hozta a dolgom, hogy egy egészen fiatal, tizenegy- néhány éves kislánnyal beszélgettem. Véleményét kértem fontos, közérdekű témában. A kislánynak — nevezzük Jut­kának —, lett is volna Véleménye, méghozzá okos meglátá­sa, ha nem alakult volna egészen furcsán ez a beszélge­tés. Az történt ugyanis, hogy Jutka részlegvezetője kalauzolt el bennünket abba a helyiségbe, amely többé-kevésbé alkal­masnak látszott a beszélgetésre. Meg voltam győződve arról, hogy miután beterelt minket a kis helyiségbe, becsukja ma­ga után az ajtót, s távozik. ö azonban letelepedett közénk. Kitessékelni udvariatlan­ságnak tartottam, nem is volt rá akkor még okom. Kérdeztem Jutkát, tetszett rieki a téma. Nagy lélegzetet vett a válaszhoz, de a részlegvezető ügyesen „bevágott”: — Ügy válaszolj, hogy sok oldalról szemléld a dolgokat.' Nemcsak a magad szemével és eszével vizsgáld a témát, próbáld a vállalat helyébe gondolni magad! A kislány eltanácstalanodva nézett a részlegvezetőre. Az szabadkozott: — Nem azért mondom, hogy bármiben is befolyásoljam a véleményedet — hátra dőlt, két kezét maga elé tartotta, ezzel is jelezve tartózkodását. — Csak hát, tetszik tudni, fiatalka még, meg kell adni neki az irányvonalat. Kezdett ez a „magánszám” nagyon nem tetszeni. Ki kéne küldeni, de hogyan, hogy sértődés ne legyen belőle? Ismét Jutkához fordultam. Ám a részlegvezető gyor­sabb volt, fürgén lecsapott. Ezúttal tippeket adott a kis­lánynak. „Écákat”, ahogyan ő nevezte. Mire Jutka szóhoz jutott, már nem „Jutka” beszélt be­lőle. Azt mondta, amit érzése szerint a részlegvezetője várt tőle. Ezt abból is láttam, hogy a kislány arca zavart volt — mint amikor a hazugsághoz nem szökött ember kényte­len füllentéshez folyamodni —, a részlegvezető viszont an­nál elégedettebben nyugtázta szavait. Ránk nyitották az ajtót, a részlegvezetőt keresték. Meg­könnyebbülten sóhajtottam, amikor távozott. Jutka is gyor­san felengedett, okosan, eredetien, lelkesen beszélt. Ahogyan csak egy tizenéves tud. Nem rágta meg mit, hogyan fejez­zen ki, de józan, tárgyilagos tudott maradni. Remek partner volt. Már éppen kezdtünk belemeleged­ni, amikor beesett az ajtón a részlégvezető. Mint amikor az ügyelő meglöki a késlekedő színészt. Hallhatta Jutka utolsó szavait, mer* nyomban megkísérelte elvenni a szavak vélt élét. Kicsit ijedt volt, de amint a brosúraszöveget darálta, magára talált. Amikor Jutka okítását befejezte, már ismét elemében volt. Jutka óvatosan pillogott a részlegvezetőre, lelkesedése befagyott. Jómagam pedig úgy vélekedtem, eleget hallgattam már a zablát húzó-rángató kísérleteket, így hát, ami udva­riasság-bosszúságomtól kitelt, bevetettem: — Megbocsásson, de elsősorban Jutka véleményéért jöt­tem, Ugye, nem haragszik? — s az ajtó felé pillantottam re­ménykedve. Pechemben is szerencsém volt, a részlegvezetőt ismét elhívták. Méltósága teljében távozhatott tehát. Elmenőfélben azon fohászkodtam, hogy bárcsak ne len­nének olyan részlegvezetők, akik beosztottaik eredeti véle­ményének „kellő” középszerűsítését is hatáskörükbe sorolják. Bárcsak ne lennének olyanok, akik a majdnem-hogy- felnöttek eredeti, lelkes gondolatait a saját, óvatoskodó, fon­tolgató észjárásukhoz próbálják idomítani. *— szendl —■ I NÓGRAD - 1971. augusztus 8., vasárnap 5 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom