Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)
1971-08-05 / 183. szám
Nyugdíjban a brigádvezető Korán indul a bányászjárat, de azért nem rest felkelni. Délután is szakít időt és este is. Elbeszélget a cimborákkal, a barátokkal és amikor elmegy az autóbusz, hazaballag. Ennyivel tartozik önmagának. A régi megszokott életritmusból ennyi maradt Győri Ferencnek Ságújfalun. Nemrég búcsúzott el, immár végérvényesen a csaknem 100 tagú brigádtól, amelyben ha változtak is időnként az emberek, mégiscsak az ő nevén lett ismert aranyplakettes szocialista brigád. A Győri-brigádot nemcsak Kányáson, hanem a megyében nagyon sokan ismerték. Kiváló termelési eredményeik és újhoz való ragaszkodásuk híre messze eljutott. Találkoztam velük, amikor a bányában az acéltámokat meghonosították, akkor is, amikor a széngyaiút és később mikor a maróhengert kapták. Olyankor is, amikor frontjukhoz nem tudott alkalmazkodni a gép. Nekik kellett alkalmazkodni a körülményekhez, a csöpögő bányavízhez. Napról napra birkóztak, nyakig vizesen. sárosán szálltak ki a bányából, panaszkodtak, de soha nem zúgolódtak. Ök voltak mindig a munka sűrűjében és a brigádot Győri Ferenc vezette. — A bányánál 32 és fél évem volt. Ebből 18 KányásGyöri Ferenc, a nyugdíjas brigádvezető aknában telt el, Az apám is vagy 20 évig volt bányász, de rokkantként került haza a háborúból. Hatan voltunk testvérek. Szerettem ezt a szakmát. Egyszer aztán úgy éreztem elkapott az issia. Az orvosok elküldték az ortopéd klinikára. Ott azt mondták, gerincsérv. műteni kellene. Azt is mondták, nem biztos, hogy jobb lesz. Akkor meg minek? — gondoltam. Le is ' százalékoltak, de nem vettem igénybe a rokkantvajári kedvezményt. Ahogy javultam, mentem dolgozni úrja. Talán a többiek nem is tudták ezt. Aztán eljárt az idő és mindig rosszabb lett. Mostanában sokat jártam fürdőre, de nem tudnék már föld alatti munkát végezni. Maradt a nyugdíj. Otthon a nyulak, malacok, házimunka. Igaz, félévszázad eltelt az életéből, de ne gondolja senki, hogy Győri Ferencnek most jobb. Annyira megszokta a bányát, hogy most az is felüdülést jelent számára, ha műszakba indulás előtt szót válthat a többiekkel. Hírt hall az üzemről. a munkatársakról, a brigádtagokról. Sokat jelent ez. — A szocialista brigád vezetője Tóth Laci lett és van ott már technikus is, Fekete Zoltán. Ismertem őket jól. és tudom nem lehet baj. Azért majd időnként én is ellátogatok Kányásra. Mikor elbúcsúztunk, ezt ígértem, és szeretném be is tartani. Mert akárhogy is van, talán köny- nyebb most, hogy nyugdíjban vagyok, de azért mégsem könnyű ám az embernek új életet kezdeni, a régi helyett — mondja búcsúzóul. B. J. Hollókői hétköznapok Ásaíg a szerpentinen felkapaszkodott gépkocsink, Nagy Imre, a Szécsényl járási Hivatal mezőgazdasági osztályának munkatársa elmondta, hogy a hollókői termedőszovet- kezet a járás legrosszabb területi adottságokkal rendelkező gazdasága, Nem túlzás, de a község határában nincs olyan sík terület, ahol egy kombájn nyugodtan megfordulhat. A körülményeket figyelembe véve inkább külterjes gazdálkodást, folytatnak. Így érkeztünk meg, a vár alatt, a hegyoldalon meghúzódó községbe. Őszintén szólva, az az érzés mozgolódott berniem, hogy a járási szakember a nehézségekre hivatkozva finoman, előre megmagyarázta a hollókőiek bizonyítványát. A szövetkezet irodája majdnem üres volt. Érthető. Most a nyári munkák finisében mindenki kínt dolgozik a mezőn. Mikula Kálmán elnök is csak udvariasságból maradt bent. Ránk várt. A 2500 holdas közös gazdaság elnöke elégedett az idei évvel, a nyári munkákkal, a kalászosok terméshozamával. De mindezekről talán beszéljenek a tények. ;a>a ■mmel — Menjünk a hatg: cséplőgéphez — javai úton már messziről a gép egyenletes zúgá vtírtatva feltűntek tetején szorgoskodó is. A cséplőgép hango^ jal nyelte a kévéket, kisebbek a búzakazlafc telnek a zsákok szel gép körül dolgozó rr| naptól leégett, fekete patakzott az izzadtság, cukon az elégedettség lya ült. Elégedettek terméssel. Szabó cséplő csapat vezetői] csak a termés menny minőségét dicsérte. El: szólt a brigád teljes|í ről is. Rajtuk kívül másik cséplő csapat közös gazdaságban, Lajos vezetésével. Neb radságos munkát végi emberek, de a keresel sem panaszkodnak, teljesítmény 7 kapják munkabérül, jenként körülbelül 51 ■ logramm búzát jelent — Talán a cséplés a legnehezebb nyári mezőgazdasági rba, a áolta. Az hallottuk át. Kis- kazlak emberek moraj- Bgyre meg- i. A unkások bőrén de ar- moso- az idei nác, a e nemiségét és smerően tményé©gy lgozik a Balogh ez, fá- iéznek az miatt napi ázalékét ami fe- 60 kiig még dói ■tűk s::: munkák egyike. Hogyan sike* rült a cséplő csapatokat megszervezni? — Nálunk nincs munkaerőgond. Ha a tagságot érdekeltté tesszük a munkában, szívesen dolgoznak. így van ez a cséplésnél is. A családtagokkal együtt dolgoznak a tagok — magyarázta Mikula Kálmán. A hétszáz hold kalászos nagy részén befejezték az aratásit. Már csak a két kombájnos, Herczeg Ferenc és Eged Pál dolgoznak a búzatáblában. A hét végére ők is végeznek. Bizony a két szerelő komba jnvezetési tudását bőven próbára teszi a dombos terület. A szövetkezet tíz vagon búzára kötött szerződést a Gabonafelvásárló Vállalattal. Eddig már- 13 vagonnal adtak át, előreláthatóan még öt vagonnal értékesítenek. — Elégedett vagyok az idei terméssel — mondotta az elnök. .— Tavaszi árpából húsz, ősziből pedig 18 mázsa volt az átlagtermésünk, búzából 14 mázsára számítunk ... — Pedig még növényvédő gépük sincs — vette át a szót Nagy Imre, majd hozzátette. — Azért itt is elvégezték a gyomtalanítást. A lu- dámyhalászi tsz és a növényvédő állomás gépeivel dolgoztak ... Hollókőn még tart az aratás, a cséplés, de már a jövő évi termésre gondolnak. A kombájnok után azonnal a szalniahúzó gépek dolgoznak, ezeket a műtrágyaszórók követik. A három lánctalpas pedig a tarlóhántást végzi. Az összegyűjtött búzaszalma, kazlakban várja a felhasználást, Az árpaszalma pedig, silóval keverve az állatok téli száias- takarmány-készletét bővíti. A zabföldön Percze Lajosáé vezetésével, ötven szorgos asz- szony a kévéket csomózta. Tőlük a pillangós területekre mentünk. A szövetkezet a kalászosok mellett nagy területen, 230 holdon termeszt pillangósokat. — Tizenegy év alatt az idén sikerült mind a két kaszálást szárazon betakarítani — nyilatkozott az elnök. — A siló- zást is idejében elvégeztük... — A szövetkezetnek évek óta jó jövedelmet ad a málna. Hollókő mindig első osztályú málnát adott le, mert sikerült idejében leszedni a termést. Ügyesen mozgósítják a tagságot, de még a család tagoka t is — beszélte Nagy Imre. — Sajnos, az idén nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Jóval kevesebb volt a termés mint amire számítottunk — panaszkodott az elnök. A fertőzés elkerülése miatt most Nagy Bérenc brigádvezető irányításával levágják a letermett vesszőket, majd elégetik. Később, egy százholdas kukoricatábla mellett vitt el az utunk. Az üdén zöldellő tábláról, ha csak a kora őszi fagy közbe nem szól, jó termést várnak. A szerpentinen kanyargóit lefelé a gépkocsi. Hazafelé tartottunk. Közben, ahogy visszanéztem, arra gondoltam, milyen szorgos emberek élnek itt a hollókői vái tövében. Üti társam tejében is ilyen gondolatok kavarogtak, mert megszólalt: — Jól csinálják. Figyelembe veszik az adott helyzetet. Csökkentették a növényíéle- ségeket, csupán a gabonát, kukoricát és pillangósokat termesztenek kiegészítve málnával és közben intenzív állattenyésztést folytatnak... Szenogradi Ferenc Pana&stoh nyomában Nincs elegendő salakblokk és tégla Címzett; TÜZÉP — RIOLEX — Most vasárnljon szenet Szaporodnak a panaszok, hogy Nógrád megyében, különösen a balassagyarmati járásban. nincs elegendő salakblokk, a TÜZÉP-nél és a szövetkezeti telepeken egyre in" kább hiánycikk az égetett tégla, nem mindig lehet kapni parkettát és vasbetongerendát. Türelmetlenkednek az emberek és joggal; mert képzeljük csak el, mit jelent az, ha jönnek a kőművesek, vagy félig húzták fel a családi ház falait, s nincs salakblokk és tégla. Jakkel Jánostól, az Eger— Salgótarjáni TÜZÉP Vállalat megbízott igazgatójától kértünk választ a lakosságot nyugtalanító kérdésekre. — A vidéki telepek jelezték az ellátás hiányosságait? — Levélben és telefonon is jelezték, helyszíni ellenőrzések során is tapasztaltuk a hiányosságokat. Már az elmúlt évben sem tudtunk elegendő vasbetöngerendát és falazati anyagot adni a vásárlóknak. Az igények gyorsabban nőnek mint ahogy áz építőanyaggyártás bővül, ez a körülmény az országban mindenütt gondot okoz. — Nógrád megyében az idén szaporodtak a panaszok, itt az országosnál is rosszabb az építőanyag-ellátás? — Különösen a falazati anyagok hiánya miatt jogos a lakosság panasza. Ezt a tényt a TÜZÉP jelezte a Belkereskedelmi Minisztériumnak is és gyors megoldást sürgettünk. Ugyanis a falazati anyagok „kényszerpályás” cikkek, előre •meghatározott mennyiségeket kap a TÜZÉP, illetve a lakosság. A keretkiutalásnál figyelembe vették, hogy Nógrád megyében saiakbiokkot gyárt a RIOLEX. Ésszerű és gazdaságos, hogy a helyi anyagot helyben, illetve az előállítás közelében használják fel, mert ezzel tetemes szállítási költséget lehet megtakarítani, tehát olcsóbb építési anyaghoz jut a lakosság. — Nógrád megyében menynyi salakblokkra kötöttek szerződést és ebből július végéig mennyit szállított a RIOLEX? — Kisméretű téglaegységre átszámítva tizmillió az éves keret, de a RIOLEX csak egymillió darabot szállított. Többször sürgettük a salakblokk szállítását, de a RIOLEX pénzügyi és termelési nehézségekre hivatkozott, Íjét hónap alatt az éves keretftek csak tíz százalékát adta át. — Mi az igazság az égetett téglával kapcsolatosan? — Éves keretünk 28 millió kisméretű tégla. Ebből a gyárak júliús végéig 11 milliót szállítottak. Kötelezettségüket terv szerint teljesítettek. Ugyanis az első félévre 40. a második félévre 60 százalékos teljesítést vállaltak. Főleg a salakblokk hiányzik, a lakosság blokk helyett is téglát keresett, de a téglagyárak nem tudnak annyit termelni, amennyit a lakosság vásárolni akar. Az ellátás nehézségeit fokozta a tavalyi árvízkár. Minden építési, anyagra szükség volt. a gyárak és a TÜZÉP-telepek 1970. végén úgyszólván tejesen készlet nélkül maradtak. — Hallottunk olyan véleményt. hogy a bányáktól a TÜZÉP nem rendel annyi darabos szenet, mint az előző évben. Van-e szén, ősszel és télen nem lesz sorbanállás? — Az emúlt év első felében a TÜZÉP 59 323 tonna szenet rendelt, az idén 58 995 tonnát. Brikettből annyit mint tavaly, tűzifából 25 százalékkal többet. A TÜZÉP-telepek tüzelőkészlete most sokkal nagyobb mint egy évvel korábban. Enyhe tél volt, s ez sok embert kissé elbizakodot- tá tesz. Pedig semmi garancia sincs arra, hogy az idén is kevés tüzelőre lesz szükség. Sokan most a nyaralásra gondolnak, talán furcsának is tűnik, ha nyári kánikula idején a téli tüzelő beszerzéséről beszélünk. De az előrelátó, megfontolt ember most vásárol tüzelőt, amikor bőven van készlet és sorbanállás nélkül, kényelmesen hozzájuthat. Kérdésünkre Paróczai Péter, a RIOLEX Vállalat igazgatója elismerte, hogy áprilisig árvita, később pénzügyi nehézségek miatt, kevés salakblokkot szállítottak a TÜZÉP- nek. A vállalatnak készpénzre volt szüksége, hogy a béreket és legsürgősebb kiadásait fizethesse, ezért közvet-' lenül a lakosságnak adta el a salakblokkot. Három műszakban és újabbban vasár-, nap is dolgoznak, de nem tudnak annyi salakblokkot termelni amennyire szükség van. Csempe, , ajtó, ablak, eternit és mettlachi padlóburkoló kapható. Cement is van, bár 500-as cement nem mindig és nem mindenütt vásárolható. ■Sokan azt hiszik, hogy az 500- as cement drágább, tehát az a jó, s 400-as helyett is 500-ast vásárolnak. Pedig falba, vakolatba jó az olcsóbb, 400-as cement is. A szállítási szerződések szerint a második félévre több téglát ígér a TÜZÉP és több salakblokkot a RIOLEX. Ez a többlet aligha lesz elegendő, mert sokan építkeznek, sürgősek a lakások. Nincs más megoldás, a lehető legnagyobb mértékben fokozni kell a blokk- és a téglagyártást. Szükséges, hogy az építőanyag-gyártás útjából minden akadályt eltávolítsanak, minden rendelkezésre álló eszközzel többlettermelésre ösztönözzék a RIOLEX-et, s tégla- és cserépgyárakat. — fazekas — Elég lenne TSagybátonynak Égnek meredő lábak. Egy, kettő, három, négy... Nem is lehet megszámolni, hiszen néhányat mindig elnyel a gép egyik oldalán levő nyílás. A másik oldalon ugyan újra előbukkannak, fürge, női kéz kapkodja le róluk a zoknikat. De ki tudja, mennyi van oda. benn? Nem kell megijedni, nem valóságos hús-vér testrészek ről, csak fémlábakról van szó. S, aki pontosan tudja, mit rejt a formázógép „gyomra”, Hodák Jánosné. Majdnem egy éve dolgozik a Budapesti Harisnyagyár Nagybá- tonyi Katalin II. üzemében. — Jó dolgozó — mondja róla Gyökér Sándor üzemvezető. — Ügyes és igyekvő. Aki még nem járt haris nyagyárban. képzeljen el eg öblös fémszekrényre hason; tó berendezést. Két oldalán hosszú és keskeny nyílás/ amelyen keresztül hasrafek- tetett „O”. alakú vontatópálya halad körbe, rajta különböző nagyságú fémlábak. A legújabb szovjet formázógép. A Két rekord egy évben Az Alföld egyik legnagyobb üzeme a húszéves Jászberényi Hűtőgépgyár a fejlődés újabb szakaszába lépett. Az anyaüzemen kívül már termel a Jászboldogházára telepített radiátorüzem és épül a jászárokszállási hűtőbútor és klímaberendezéseket előállító gyáregység. A gyár 700 millió forintos fejlesztési alapjából 150 millió forintot költenek a jászárokszállási beruházásra. Ezenkívül Jászberényben olaj- tüzelésű kazánházat, s irodaházat emelnek. A hűtőgépgyár 1970-ben másfél milliárd forint értékű árut állított elő, s a negyedik ötéves terv végére termelési értéke évi 2,4 milliárd forint lesz. A termelékenységet is intenzíven fokozzák: az 1970. évhez képest 1975-re 75—80 százalékos növekedést tűztek ki célul. A hűtőgépgyár ebben az évben csak hűtőgépekből 220 ezer darabot gyárt, negyvenezerrel többet, mint a harmadik ötéves terv utolsó évében. Rövidesen forgalomba hozzák új terméküket, a 140 literes abszorpciós hűtőszekrényüket, amelynek mélyhűtőtere mínusz 18 Celsius-fokot tart. Megjelentek az új hűtőpulttípusok és az autószifonok új változatai is. Ez az év két rekordot is hozott: elkészült az egymilliomodik Lehel-hűtőszekrény és kibocsátották a négymilliomodik autószifont. (MTI) gépkezelő nyolc órán keresztül öltöztet és vetkőztek Felhúzza a fémlábakra a zoknikat, amelyek körbejárva hőrögzítéssel nyerik el a gépben végleges formájukat. Hogyan ízlik ez a munka? Ez az első kérdésem Hodák Jánosnéhoz, Annához, aki piros mintás ruhájában ide- oda libben a gép mellett. Mit lehet erre a kérdésre válaszolni? Talán arról fog beszélni, hogy milyen fárasztó és egyhangú ez a munka? Vagy erre az egyszerű kérdésre is zavartan, fogja kapkodni a fejét, hol a gépre, hol rám. mert a lábak látszólag leállíthatatlanul „baktatnak” körbe, s a munkában, a mozdulatokban egy pillanatot sem lehet kihagyni. A tempót a gép diktálja. Ki tudna ilyen körülmények között nyugodtan társalogni? Egy gyors mozdulat, a szakmában járatlan ennyi idő alatt azt sem tudja megállapítani, hová nyúlt, mit csinált, s máris engedelmesen leáll a gép. — Igazán nem fárasztó — mondja mosolyogva Anna. — Én szeretem ezt a munkát. Általában ketten dolgozunk a gépnél, de most csak egyedül vagyok. Ha nem . bírom az iramot, legfeljebb kihagyok egy-egy lábat. Ügy tudom, öt méret megy ezen a gépen. Egy műszak alatt négy—ötezer pár zokni a teljesítmény. A kereset? Elég jó. Általában ezernyolcszáz forint, de volt már kétezer is... Korábban az írószer Szövetkezet salgótarjáni üzemében dolgozott Hodák Jánosné. A fizetés ott többnyire másfél ezer forint alatt maradt. Most helyben . van, s jóval magasabb a keresete. Azt mondja, elégedett. De ez még nem minden. Tálán valami örömet és büszkeségfólét is érez, ha arra gondol, hogy egész Nagybátonynak hosszú időre bőségesen elegendő lenne az a rengeteg zokni, amennyi csupán egyetlen hónapban „átmegy” a kezén... NÓGRÁD — 1971. augusztus 5., csütörtök
