Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-04 / 182. szám

Jőzsef A Kicsi, mérges öregúr Lengyel József egy rövid lélegzetű, óm nagy erejű elbeszé­lésének' a címe. Aki egyszer is be­szélt az íróval, aligha tud más­ként gondolni rá, mint „kicsi, mér­ges öregúrra”, pedig az elbeszé- lésbeli. letartózta­tott öreg fizika- professzor nem kulcsfigura, nem biográfikus visz- szaemlékezés haj­danvolt önmagára. Aki ismeri az írót, az tudja, hogy az elbeszé­lésbeli Andrián professzor másod­percre beosztott életvitele, egész meglehetősen távol áll Len­gyel Józsefétől. karaktere Egyébként is, nagyon nem szereti — erről egyik elbeszé­lésében részletesen is szól —, ha az író örökkön saját gyer­mekkori, majd későbbi él­ményeit kérődzi vissza. Ott kezdődik a prózaíró — vallja —. amikor már képes olyan emberek lelki bőrébe is bele­bújni. akik egyébként távol állnak a szerzőtől. Miért hát a csábító azono­sítási készség, hogy minden­áron kicsi, mérges 1 öregurat lássunk benne? Nyilvánvaló­an csak az egyik oka, hogy Andrián professzor letartóz­tatásának körülményeit a sze­mélyi kultusz éveiben, — saj­nos —, olyan szakszerű tárgy- ismerettel idézhette fel, mint aki maga is átélte ezt. Már több indítékunk van az azo­nosításra, ha arra gondolunk: írásának hőséhez hasonlóan, a szenvedésekkel, érthetetlen és értelmetlen vádaskodásokkal teli években, az egy évtized­nél hosszabb ideig tartó lá­gerélettel és száműzetéssel szemben, ő is a tiszta értelem, a ráció, és az emberiség vé­dőpajzsát emelte fel. S ez nem ebből az egy elbeszélés­ből derül ki, hanem szinte va­lamennyi nagyszerű írásából, amely ezekről az évekről szól. Talán nem túlzás azt állíta­ni, hogy ezek az évek tették jó íróból nagy íróvá. Az Igé­ző. az Elejétől végig, a Sárga pipacsok olyan mélységű és olyan rangú írások e korról, amelyhez hasonló erejű és igazságú irodalmi művek alig születtek a világ más tájain is. Lengyel József azonban nem egyszerűen a múlt íródeákja, még akkor sem, ha első, je­lentősebb írása, amely nevét megalapozta, a Visegrádi ut­ca, valójában történelmi visz- szaemlékezés, naplószerü be­számoló 1919-ről, a Tanács- köztársaság kikiáltását meg­Az író otthonában. előző, majd az azt követő na­pokról. Kicsi, mérges öregúr ő, a forradalom konszolidál­tabb éveiben is. Mi sem áll távolabb tőle, mint a puszta meditálás, merengés az elmúlt időkön. Valami lenyűgözhetet- len erő köti össze a leghét­köznapibb valósággal. Mikor 1963-ban Kossuth-díjat kapott, és erről a kapcsolatról be­szélgethettem vele, félig komo­lyan, félig tréfásan így vála­szolt: „Amikor az SZTK-ren- delőintézetben fél órát kell sorban állnom az L betűnél, hogy megkeressék a kartono­mat, akkor mindig biztosítják számomra a napi mérgelődni valómat, s egyben azt is, hogy ne feledkezzem el: hogyan él­nek az emberek?” Valóban; tudja, hogyan él­nek az emberek —, a nemcsak az SZTK-rendeiőből. Hetvenöt évesen is együtt él korunk gondjaival, örömeivel, s min­dig teljesen egy nyelvet beszél a fiatalokkal. Hazajött Ma­gyarországra, szinte ismeretle­nül, a fiatal írók előtt —, a történelmi riportázsnak neve­zett, 1929-ben irt Visegrádi utca csak 1957-ben jelent meg először Magyarországon —, mégis pillanatok alatt példa­képüknek, harcostársuknak érezték az idős, kommunista írót. A közelmúltban, Veszp­rémben, a tévéfilmek verse­nyének zsűrijében érvelt, vi­tázott, mert a film régi sze­relme. Nemcsak íróként, tel­jes társadalmi-emberi mivol­tában kötődik életünk min­den porcikájához. Most, augusztus 4-én, van 75. születésnapja. Talán ér­demes felidéznünk még igen korai, avantgarde korszakából való versének néhány sorát, a verset, amit huszadik születés­napjára írt: „De tudom: J Nincs lehe­tetlen / És a természet örök törvényeit egyszer felpcckeli egy emver, / Amint az utolsó hogyantól felszáguld a bizo­nyos miért-liez”. Bernáth László Nemzetközi tűzrendészeit konferencia Kedden reggel, a SZOT szálló tanácstermében meg­kezdte munkáját a szocialista országok tűzrendészeti szer­veinek IX. konferenciája. Dr, Farkas György tűzoltó vezér­őrnagy, a Belügyminisztérium Tűzrendészet országos pa­rancsnoka üdvözölte a konfe­rencián résztvevő bolgár, csehszlovák. kubai, lengyel, mongol, NDK. román és szov­jet küldöttségeket. Körösi György rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes megnyitó beszédében méltatta a tanácskozás jelentőségét, hangsúlyozta a testvéri orszá­gok tűzrendészeti szerveinek eredményes együttműködését. A küldöttségek nevében G P. Skremenszkij ezredes, Szovjetunió Belügyminiszté­riuma Tűzrendészeti Főpa rancsnokságának helyettes ve­zetője köszöntötte a konferen cia résztvevőit és eredményes munkát kívánt a tanácskozás­hoz. Az ünnepélyes megnyitó után kilenc munkabizottság­ban elkezdődött a több napos tanácskozás. (MTI) Balesetélettani tanácskozás Gallért Szállóban a Magyar Élettani Kedden s megkezdődött Társaság nemzetközi tanácskozá­sa — az úgynevezett SatelJitaszim- pozion —. amelyen a baleseti sé­rülések alkalmával bekövetkező anyagcsere-változások problémáit vitatják meg mintegy hetven elő­adás alapján. Ez a balesetéletta­ni megbeszélés — amely mintegy 50 külföldi részvevővel szombaton fejeződik be a — július végén Münchenben lezajlott 25. nemzet- zetközi élettani kongresszushoz csatlakozik, részvevői is München­ből érkeztek a magyar főváros­ba. (MTI) Denevérfogás ultrahanggal Tíz évvel ezelőtt állították fel hazánkban az első fény­csapdákat a Természettudo­mányi Múzeum munkatársai, s jelenleg az ország 41 külön­böző helyén gyűjtik össze a lámpák „rabjait”. Az automa- tikus csapdák segítségével az elmúlt tíz év alatt a múzeum munkatársai annyi rovart gyűjtöttek össze, mint addig összesen. A fénycsapdának a tudo­mányos eredmények mellett gyakorlati haszna is van, mi­vel a foglyul ejtett rovarok mennyiségéből következtetni lehet arra, hogy azon a he­lyen a következő évben meny­nyi és milyen rovar várható, így a mezőgazdaság nagy- mennyiségű növényvédő szert takaríthat meg, s ahol szük­séges, a korábbinál hatásosab­ban védekezhet. . A Természettudományi Mú­zeum most újabb módszerek­kel is igyekszik állatgyújtemé- nyét bővíteni. őszinte lé^kHrli©n Minden szülő már kiskorukban igaz­mondásra neveli gyermekeit és füllentésre. Igaz, hogy a nagynéni vékony, mint a kóró, de — ugye tapintat is van a világon — nem kell neki elárulni, „mondjad azt, kisfiam, hogy egészen jól néz ki”, taná­csolja a szülő. Ki ne hallotta volna még, ami­kor az apróság felszólítja a vendég bácsit, hogy menjen már haza, mert hallotta a szü­leitől, alig várják az eltávozását. S ami utá­na következik? Fejmosás és a gyanútlan gyermek kioktatása, aminek a lényege: töb­bet elő ne forduljon, hogy megmondja az igazat. Később a gyermek megtanulja, hogy a sa­ját hasznára kamatoztassa a füllentés tudo­mányát. Különösen akkor, ha olyan környe­zetben él, ahol az elkövetett vétség nem áll arányban a büntetéssel, s az állandóan meg­félemlített gyermek őrizkedik a számára kel­lemetlen igazságok elmondásától. Valójában a felnőtt közösségekben kialakuló jó, vagy rossz légkörről szeretnék néhány szót ejteni, ezt a kis kerülőt csak azért tettem, mert ér­zékeltetni kívántam, hogy a füllentés szoká­sát sokan szinte már az anyatejjel szívják magukba. A felnőttek ráadásul azt is megtanulják, hogy a valóságot saját érdekük, személyes rokon- és ellenszenvük szerint csűrjék-csa- varják. Ha ehhez a belső késztetéshez rá­adásul rossz munkahelyi légkör társul, ba- sáskodó, ellentmondást nem tűrő, a legkisebb botlást, vagy szembenállást is kíméletlenül megtorló főnökkel, akkor a képmutatás, áz elvtelen hallgatás, a vezetőnek tetsző meg­nyilatkozások, a fúrás és faragás lehetősége megsokszorozódik. Az újságíró örül annak, ha visszhangja van az általa elmondottaknak, szívesen veszi mások véleményét arról, hogyan fogadták írását. Egyik közeli ismerősöm mondta, kicsit körülményesen, keresgetve a megfelelő sza­vakat, hogy el-elolvassa, amit írok, jó, jó, ál­talában tetszik neki, csak éppen... Itt meg­akadt, csak hosszas faggatózás után fejezte be a mondatot. „Hát, nagyjából igaz is, amit írsz, mégsem egészen a valóság...” Azóta hónapok teltek el, s időről időre eszembe jut ez a mondat, változatlanul ke­resgetem a magyarázatot, mi lehet az oka, hogy látszólag két malomban Őrölünk? Az előbbi gondolatsor is ennek a magyarázatke­resésnek a töredéke. Csak az emberi tapasz­talatok különbözőségéből következne a meg­ítélés különbözősége? Nem hiszem. Ennél jó­val mélyebben lehet az ellentmondás gyöke­re. Hiszen néha utólag tudom meg, hogy üzemlátogatásaim során üres kézzel, vagy „huszadrangú” anyaggal jövök el onnan, ahol valami konfliktus miatt forrpontig hevültek a kedélyek, csak éppen senki sem akart, vagy nem mert beszélni róla. Miből adódhat még az ellentmondás? Ta­lán abból, hogy az igazságot — legyen valaki bármennyire elfogult, ezt legalábbis higgadt perceiben, bizonyára nem vonja kétségbe — nem egyetlen ember „hitbizománya”. Az igazságot úgy lehet legjobban megközelíteni, hogy minél több ember, valamennyi érdekelt véleményét meghallgatjuk és elfogulatlanul mérlegelünk. így alakítjuk ki magunkban a valóság általunk hűnek tartott képét. A vég­leges értékelés nem mindig egyezik meg egy-egy ember tapasztalatával,, annak általá­ban csak egyes elemeit tartalmazza. Lehet-e csodálkozni azon, hogy valaki számára ez annál inkább igazságként hat, minél több benne a sajátjának érzett, személyes elem? Hogy ez mennyire így van, gondoljunk csak arra, hogy ugyanazt a történetet sokszor homlokegyenest másképpen mondják el a szemtanúk, a vádlott és a sértett. A pártatlan bíróság dolga, hogy a tények feltárásával és számba vevésével, a leginkább valószerű vé­lemények összegezésével a valóságra fényt derítsen. Lehet-e megtéveszteni azt, aki a valóság után nyomoz? Miért tűnhet úgy, hogy egy- egy írás mégsem egészen tükrözi a valósá­got? Egy példát már említettem. Az elhall­gatás már maga is félrevezetés. S itt a leg­fontosabb kérdés: mi az oka, mi készteti a dolgozót arra, hogy elhallgassa az igazságot? Egyik üzemünkben néhány dolgozóval be­szélgettem, akik szerint a bátor szókimondás a mások elé példaképül állítható mai mun­kás lényegi tulajdonsága. De azt vallották, hogy ennek ellenére a mindennapi életben a megalkuvás sokkal kifizetődőbb. Mi vesztenivalója van a munkásnak? So­rolni kezdték, magam is meglepődtem, hogy milyen sok van; a fékek, a visszatartó erők régiója. Ha baj van a munkahelyi légkörrel, aki nem tesz lakatot a szájára, rosszul fi­zető munkákat kap, kimaradhat a jutalom­ból, a prémiumból, és a béremelésből, lejá­rathatják, lépten-nyomon emberi önérzetébe gázolhatnak. A kilépés is veszteségek soro­zata. Talál-e megfelelő munkahelyet? Keve­sebb, vagy több lesz a fizetése? Otthonától távolabbra, vagy közelebbre kerül? Mennyi idő alatt fogadják be az új munkahelyen, mi­korra nyeri el régi rangját? Hiszen új dol­gozóként mindent újra kell kezdenie. Elvesz­ti törzsgárdatagságát, ismeretségi körét, elté­rő munkahelyi körülményekkel kényszerül megismerkedni. De a hallgatás, a rossz munkahelyi légkör nem egyetlen betegségtünete. Előfordul, ami­kor a végsőkig elkeseredett ember végre „ki­pakol”, mindenki tudja, hogy többé-kevésbé igaza van, de senki sem áll mellé, sőt olyan munkatárs is akad, aki meggyőzően szajkóz­za a megbíráltnak tetsző, a szókimondót el­marasztaló vádakat, bár igazán maga sem hisz benne. Ember legyen a talpán, aki né­hány órás üzemlátogatás során ebből a za­varos közegből képes kihámozni a valóságot. IVfltl nehéz belátni, hogy minden ember ncui aiapVető érdeke, hogy környezeté­ben őszinte legyen a légkör. Ahol nem lehet ködösíteni, senkit megfélemlíteni. Ahol a fe­kete fekete, a fehér fehér. A megalkuvásból származó pillanatnyi előnyök hamar szerte­foszlanák. Erre mondják, hogy ma neked, holnap nekem. E régi és ásatag közmondás felett végre meghúzhatnánk a lélekharangot. Mert ez nemcsak „nekem” és „neked”, ha­nem mindnyájunknak jó lenne. K. S. i Olasz filmek magyar vásznon genek: Francesca ’ R. Coluzzl. és Angela Hét olasz és két japán fii- kítja. A „Konformista”, Ber­met választott ki magyaror- nardo Bertalucci filmje Mo- Miiena Vukovic szági forgalmazásra a film- ravia azonos című regénye Goodwin, átvételi bizottság. Közülük a alapján készült Jean-Louis legérdekesebbnek ígérkezik a Trintignant, Stefánia Sandrel- ugyancsak Ugo Tognazzi. A moszkvai fesztiválra beneve- li és Gastone Moschin fősze- komédiát Franci Giraldi ren- zett versenyfilm, Damiano Da- replésével. dezte, a másik főszerepet Mo­ndani Egy rendőrfelügyelő Federico Fellini „A bohó- nica Vitti játssza. A hetedik vallomásai az államügyész- cok” című alkotása ugyancsak átvett olasz film A pap felé­nek című alkotása. A fősze- szerepel az átvett filmek kő repeket Franco Nero, Martin zott. A „Csak rá kell nézni!’ Balsam és Marilu Tolo a A Koronatanú főszereplője sége, ezt Dino Risi rendezte. A vérbő vígjátékban ismét című olasz film viszont színes együtt láthatjuk Sophia Lo- karriertörténet. Főszereplői: rent és Marcello Mastroian­Sok szó esik ma a szakmun* kásképzésről, a fizikai mun­kát végző fiatalok társadal­munkban elfoglalt helyéről, szerepéről, anyagi és erkölcsi megbecsülésükről. Arról, va­jon megfelelően értékeljük-e a fiatal szakmunkásokat?! Sok véleményt — jót is, rosszat is — hallani tőlük a munka megbecsüléséről, jövőjükről, a lányok és főleg az íróasztal mellett dolgozó lányok rájuk tett kimondott, vagy kimon­datlan megjegyzéseiről. Azt, hogy a szakmát tanult embert megközelítőleg sem nézik „jó partinak”, vagy — ahogy ők mondják — „hiába minden, a menő fej a diplomásnál” kezdődik. Nem akarom cáfolni, hogy nincsenek ilyen és sok más, ehhez hasonló megnyilvánulá­sok napjainkban is. Azt sem tudnám felsorolni, hogy társa­dalmunk fejlődése során hány fiatal szakmunkás kapott ki­váló dolgozó jelvényt, minisz- . téri kitüntetést, vagy éppen hányat választottak a közsé­gi, városi, megyei tanácsok­ba, vagy éppen országgyűlési képviselőnek. Akiről írok, ma is fizikai munkát végző ember és mint Példaképek A szakma doktora, professzora nyugdíjas — a többi nyugdí- mert szakmunkás” volt, s ez jashoz hasonlóan — él- és dől- abban az időben azt jelentet­ember, akiről te, hogy a szakma fortélyait sökan“'vannak. Jelentős ré­szük már nyugdíjas, de még gozik. Olyan tudom: ma is fényesebben jói ismerte, több irányban ta csillog a szeme, ha a szakma- nulta fogásait. Esztergált, he zebb, komplikáltabb munka elvégzéséhez. Nem véletlen, hogy a fel szabadulás után jobbnál jobb íróasztali, „fehérköpenyes” ál lást kínáltak neki, de nem vállalta, mert nagyon-nagyon szerette és szereti a szakmá­ját. Galba Árpádok — a szak­ma doktorai — sokan, igen ról, a szakma szeretetéről, a fizikai munkáról esik szó. gesztett, gyalu- és marógépen dolgozott. Öntött, ha kellett, a Nem szeretném őt hőssé avát- maga készítette pici eszterga- ni, mert ezt nem is kívánja, pádon és marógépen óraalkat- Az ellen is tiltakozott, hogy részeket gyártott. Ha ezekhez a nevét említsem —, de en­nek nem tehetek eleget, ne­villanymotor kellett, azt is csi­nált. S az üzemben? Mindig hogy ismerőseim és egyesek olyan munkát szeretett elvál- azt mondják: mese az egész! dolgoznak itt'ott havi ötszá­zért, vagy ezerért. Vajon nem volna-e célsze­rű valami úton-módon kap­csolatba hozni őket a fiatal szakmunkások képzésével? Vagy a fiatal — már szak­munkás-oklevelet kapott — Galba Árpádról írok, olyan mondták, ezt nem lehet meg emberről írok, akitől mint fi' csinálni. atal lakatossegéd, magam is sokat tanultam. Akit én is, mások is a szakma „nagyjá­lalni, amelyről mások már azt dolgozókkal, hogy segítsenek nekik, átadják a hosszú eve­ken keresztül megszerzett is­mereteket. Magam is szeretném halla­Több nagy gyár olyan mun­ka elvégzésére kérte, amit má­sutt nem vállaltak. Fogászati ni egy-egy előadását a szak­nak” tartok és tartunk, akit a motoroktól kezdve automata munkástanuló-intézetben a régi „szakik” és vezetők már szalagmérlegekig, villanymo- szakmáról, a szakma szerete- akkor is a gépek doktorának toroktól autómotorokig min- tőről. Biztosra veszem, szíve- tiszteltek. dent javított, mindent meg sen hallgatnák őt_ és a hoz­Valamikor a múltban, a bá- tudott csinálni. Olyan „szaki- za hasonló kiváló szakmun- nya műhelyében ismertem nak” ismerték az akkori fia- kásokat, a mi fiaink, unokáink, Fiatal voltam, ő pedig talok, akitől mindig tanácsot a jövő szakmunkásai. lehetett kérni egy-egy nehe- B. R. meg már 35—40 év körüli. „Elis­Maria Grazia Buccella, Carlo Giuffre és Franca Valeri. nit. A két japán film egyike Alberto Lattuada készítette Masaki Kobayashi legújabb a „Jöjjön el egy kávéra... alkotása, címe „A gonosz fo- hozzánk” című vígjátékot, gadója”. A csempésztörténet a amelyben ismét kitűnő alaki- mólt században játszódik. „A tást nyújt Ugo Tognazzi. Part­nerei, akik kegyeiért versen­sirály éjszakája” mai témájú, színes, szerelmi történet. MENTSÉG — Bácsi kérem, a fegyver tisztogatás közben dördült el. (A Paris Match-ból) NÓGRÁD — 1971. augusztus 4„ szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom