Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)
1971-08-25 / 199. szám
/ A piaci rendtartás megszabja a gépjármüvek közlekedésének Időszakát. Egyes áruszállító gépkocsik vezetői azonban fittyet hánynak a rendelkezésre, s ezzel nem csupán a bevásárlók dolgát nehezítik meg, de súlyos baleset előidézői is lehetnek Saxinger Árpád felvétele Jurdun Popov: Rí Ű Beszélgessünk velük, értsük m őket Egy óra a salgói KISZ*fiatalok között A salgói pártszervezet vezetősége és az összevont taggyűlés megtárgyalta a helyi KISZ-vezetőség választási munkájának előkészületeit. Figyeltem a fiatalok arcát, reagálását az elhangzott bírálatokra, hozzászólásokra, javaslatokra. Figyeltek, s látni lehetett rajtuk, hogy többet várták. Véleményüket a KISZ-titkár röviden így összegezte: — Igaz, többet is tehettünk volna. De a bánya leállítása után, csak KlSZ-csoportként maradtunk meg a bányatelepen. A fiatalok egy része az Üzemekben, iskolákban lett KISZ-tag, s akik itt maradtunk, azok is csak az utóbbi időben érezzük a város segítségét. De ml, tizennégyen, KISZ-életet akarunk, fejlődést, és ezért is kérünk segítséget a pártszervezettől, a városi KISZ-bizottságtól, Aki az ifjúság lelkületét ismeri, az megérzi, hogy itt többről van szó, Le kell ülni, és beszélgetni kell velük, hiszen ők a párt utánpótlásának biztosítékai. S a fiatalok beszéltek — kötetlenül, sablonoktól mentesen, őszintén és nyíltan — arról, ami jó, arról is, ami gond, Sérelmezték, hogy a- párt- szervezet nem ismeri eléggé azt, amit csináltak, s azt, ami a fiatalok napi problémája. Elmondták, hogy az ő helyzetük, merőben más, mint a szüleiké volt. De nincs igazuk a mai 40—50 éveseknek, amikor azt állítják, hogy „a fiatalok mindent megkaptak!” És sorolták: a KISZ-helyiség annyira rossz melléképületben van, hogy a kapott be: rendezés is tönkremegy. A kultúrhelyiség állapota már a bánya leállítása előtt és azóta is annyira leromlott, hogy szinte használhatatlan. A felújítást a tanácsi szervek csak ígérgetik. Nem csoda hát, ha a fiatalok a kocsmában vagy a kocsma, presszónak nem nagyon nevezhető részében ülhetnek le —, ahol még zene sincs. Bárhová mennek, ezen nem segít senki. Pedig kellene a kulturált szórakozás! A szervezeti életről azt mondják:, „a pártvezetőség törődjék többet velük. Nem elég csak a választások előtt tárgyalni, beszélgetni — és egész évben magukra hagyni a fiatalokat, Miért nem hívják meg a KISZ-tifckárt a vezetőségi ülésekre, miért nem jönnek a pártvezetők - rendszeresen közénk? Mi szívesen vennénk, mert ha látnák a munkánkat, más volna rólunk a véleményük." De látnák azt is — elmondta a KISZ-titkár —, hogy már négy—öt olyan fiatal van közöttük, akit nyugodtan javasolni mernének a pártba. A körzeti pártszervezetek tagsága idős, nyugdíjas emberekből, háztartásbeli asszonyokból tevődik. De észre kell venniük a fiatalok problémáit, segíteni, nevelni kell őket, mert méltók rá, érdemes fáradozás. B. K. Mit teas ti kíváncsiság! Valahol egy cikkben azt olvas- tani: hogy hol, hol nem, de létezik nálunk valahol a fazekas mesterségnek is múzeuma. Elkezdtem hát kérdezősködni utána, pontos választ azonban senki sem adott. Egyesek némi zavarral ugyan, de bizonyítgatták, hogy ők voltak mar talán ebben a fazekas- múzeumban, sőt láttak is ott egy harmadik századbeli trák korsót. A címre azonban nem emlékeztek. Jómagam már egészen meg is feledkeztem a múzeumról, míg egyszer váratlan dolog történt. Elromlott a hűtőszekrényünk. Mentem bejelenteni a hibát a javítórészlegbe. Ahogy lépnék be ebbe a házba. látom a homlokzaton a feliratot: „Fazekas Mesterség Múzeuma’’. Áttörtettem a munkatársak között, és egyenest az igazgató előtt álltam, akit vezeték nevén neveztek meg. Ez a név egy kissé meglepett. A fazekat mesterség múzeumának igazgatóját ugyanis éppen Fazekasnak hívták. Merő véletlen? — Kedves Fazekas elvtárs! Én szinte véletlen, hogy rátaláltam önökre ... újságíró vagyok, és szeretnék feltenni önnek néhány kérdést. — Parancsoljon. — Mióta igazgatója ön a múzeumnak? — Természetesen az első pillanattól. Tehát megalakulásától. — Igen. Mintegy négy éve... — Nem hátrányos-e önöknek, hogy a mi igen tisztelt közönségünk keveset tud az önök nagyon érdekes múzeumáról? Lehet, hogy önnek ez viccesen hangzik, de én egyetlen prospektusban, egyetlen útmutatóban, egyetlen ismertető füzetben sem találtam semmiféle említést az önök múzeumáról. Sőt még a telefonkönyvben sem... Készárutermelés =nyereség A Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat az első félévben a tervezett nyereségét 19 090 forinttal szárnyalta túl. A vállalat fejlesztését, valamint a dolgozók munka- és életkörülményeit javító forintokat a készárutermelésből gyűjtötték össze, sőt a lakossági és közületi szolgáltatásoknál jelentkező 250 000 forintos veszteséget is a készárutermelósből fedezték. Az elképzelések szerint az év végén (ugyanannyit, mint tavaly) 2 millió 700 ezer forint nyereséget szeretnének elérni. Amennyiben ez sikerül, figyelembe véve az új közgazdasági szabályozókat, azoknak a vállalat életére gyakorolt hatását, 15 százalékkal mérséklődik a fejlesztésre és a szétosztásra fordítható pénzösszeg. — Drága barátom, hát hogy talált volna, mikor ez a múzeum a valóságban nem is létezik. — Azt akarta mondani ugye, hogy... — Úgy, ahogy hallotta. Ilyen múzeum nem létezik. — ön akkor tulajdonképpen minek az Igazgatója? — Természetesen a Fazekas Mesterség Múzeumának. Vannak munkatársaim, tudományos kutatóim, régészeim. Csak éppen múzeumi helyiségünk nines. — Jgen? És miért nincs? — Az ügy évek óta húzódik. Megvannak a kiállítási tárgyaink, bent van a javaslattervezetünk, egy határozat is született, ezt kézhez is kaptuk, intézkedést is foganatosítottunk, de múzeum, az eddig mégsincs, — ön azt mondja, hogy évek óta húzódik az ügy. És konkrétan, ki az, aki hátráltatja, útját állja a múzeum megnyitásának? Gyerünk csak, szellőztessük meg ezt a felelőtlenséget a nagyérdemű közönség előtt! — Először is elfektették az ügyet az ösmesterségeket Kutató Intézetben, amelyhez mi tartozunk. Két évvel ezelőtt azonban átadtak bennünket a Szolgáltató Üzemek Kutató Intézetének. Itt pedig igazán csak formálisan tartanak nyilván minket. így aztán az ügy tovább alszik ... — És hol található ez a „hogyishívják’’ kutatóintézet? Azt ajánlom önnek, járja végig az intézet valamennyi fórumát, tanumányozza a lehetőségeket még egyszer töviről hegyire, ne hagyjon ki egyet len láncszemet sem. — Meg kell mondani önnek őszintén, hogy ez az intézet a valóságban nem létezik. Van kinevezett igazgatója, helyettese, vannak munkatársai, csak éppen ilyen intézet nincs. — Akkor, ebben az esetben, ha így állunk, én feleslegesen fáradoztam, és távozhatok is. Viszontlátásra! Fazekas felállt és udvariasan kikisért az ajtóig: — És ha ön mégis írna rólunk, akkor mikor, és melyik folyóiratban olvashatnánk a cikket? Mit felelhettem: — Kedves Fazekas elvtárs! Én az „Atzvuk” című folyóirattól jöttem. Ennek a folyóiratnak még egyetlen példánya sem látott napvilágot. Természetesen van kinevezett fő- szerkesztője, helyettese, vannak munkatársai. Valamikor egészen biztos, hogy meg fog jelenni. Éppen ezért mi már gyűjtjük az anyagot az első számba.,. Búcsúzóul együttérző, azonos cipőben járó, örök barátok módjára ráztunk kezet az igazgatóval. ‘ Bolgárból fordította: Slgér Imre Tábor a fák alóli Az elmúlt hetek kánikulájában hűvös sziget volt a salgótarjáni Üttörőház melletti domb. A hatalmas fák alatt mindig kellemes maradt a Levegő. Itt működik — amíg az iskolai szünet tart — a nyári napközis tábor. A tábor azért jött létre, hogy azok a szülők, akiket munkájuk nyáron is a városhoz kőt, vagy nem tudják nyaralni küldeni gyermekeiket, meg tudják oldani azok elhelyezéséi problémáját. A fák alatt pingpongasztal. Labda pattog, gyermekkiáltások hangzanak. Száll a hinta, a tollaslabda messzire pattan az ütőkről. Szabó Gás- párné, a tábor ideiglenes vezetője a problémákról beszél: — Nagyon hasmos dolog ez a tábor. Elsősorban a szociálisan nehéz helyzetben levő gyermekek számára jelentős. Az ittlevők mintegy harmadrésze állami gondozott, térítésmentességet, vagy kedvezményt élvező gyerek. Természetesen ez az arány kivételes munkát követel az itt dolgozó pedagógusoktól. Más módszereket leéli alkalmaznunk, mint az iskolában. A nagy szárazság miatt a Duna holt ága Adony közelében csaknem teljesen kiszáradt Persze, a kísérletezés, az egész napos munka meglehetősen kimerítő. Épp’ ezért az lenne az ideális, ha olyan nevelőket irányítanának a táborba, akik kedvvel vállalják a szokatlan, de érdekes munkát. — Bizony itt eléggé elfárad az ember — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Somoskői Szilveszterné. — Az egyhónapos munka után nem éppen frissen lépünk szeptemberben az iskolába. Sípszó harsan. Tollár Lajos testnevelő sorakoztatja a strandra induló csoportot. — Ez például kitűnő dolog — folytatja Somoskőiné — A városi TS segítségével a sportfoglalkozások ügye is megoldódott a táborban. A gyermekek mozgásigénye így levezethető. Felügyelet mellett. hasznosan töltik az időt. Németh Zsuzsa tanárnő a játékokat rendezgeti. — Bizony a játékállományunk ejég szegényes. A felszerelés tavaly óta sokat rongálódott. A pingpongasztal roskadozik. a játékkártyák szakadozottak. Főleg a sok- mozgásos játékokat kellene pótolni. Zachar Anna (akit mindenki Annus néninek szólít) a statisztikai ívek fölé hajlik. Ö a tábor gazdasági ügyeinek irányítója. — Sok haj van az állami gondozott és térítésmentes tanulókkal — mondja. — Az iskolák nem foglalkoztak megfelelő komolysággal ezekkel a gyermekekkel. Csak a Rákóczi-iskola intézte el a nyárt hónapokra is a kedvezményt, illetve a térítésmentességet. A gyámügy pedig köti magát az előírásokhoz. így aztán pont a nehéz körülmények között élő gyerekekkel van a legtöbb probléma. .. .És a szülők... Velük is akad vita, Az egyik kisfiú hetek óta nem fizette be kedvezményesen megállapított napi egy forintját. Ideáll elém és mondja: „Anyám azt üzeni, hogy csak a jövő héten tud fizetni.” „Hol van az édesanyád?" — kérdezem. —„Sört iszik a Nemzetiben.”... Bizony, ilyenkor elönt a méreg, A társadalom segítségét — mert hiszen a napi egy forint igazán nem nagy összeg — éppen a segítettek becsülik le. A fák alatt mindennapi életét éli a tábor. A terméskőfalon virágkosarak, képek, középen a nemzeti zászló. A játék egészséges zsivajától nehéz a levegő. Hann Ferenc Nagyüzemi baromfitenyésztés Bulgáriában A bolgár állattenyésztés egyik fontos ágazata a baromfi tartás. 1987-ben minisztertanácsi rendelet jelent meg a baromfitenyésztés nagyüzemi megszervezéséről és ennek nyomán megkezdték a baromfikombinátok és hibridközpontok építését. Jelenleg 11 kombinát foglalkozik broilertenyésztéssel, emellett 200 más mezőgazdasági épületet tettek alkalmassá a nagyüzemi baromfi- tenyésztés céljaira. A baromfikombinátok ellátására hibridközpontot és három, modernül felszerelt, barömJivágó- telepet létesítettek. A baromfihús-termelés megnövekedett, az öt év előtti 18 000 tormáról 1971-ben elérte a 60 000 tonnát. A broi- lertenyésztésnél igénybe vett új berendezések révén jelentős megtakarításokat értek el. Most tervezik a takarmánymennyiség gazdaságosabb fel- használását. A külterjes baromfitartásnál egy kiló élősúly eléréséhez 4,5—5 kg takarmányt használtak fel; a esirkekombinátban ez a meny - nyisóg 2,5—2,7 kg-ra csökkent. A munkamenet gépesítése azt eredményezte, hogy — míg a tsz-ek baromfitelepem egy tenyésztő 2500—3000 csirkét gondozott —, ma, 25 000—• 30 000 darabot. A kilogrammonkénti önköltség jelentősen csökkent, és ennek következtében lehetővé vált a baromfihús árának leszállítása, s ez maga után vonta a baromfihús-fogyasztás további növekedését. 1968-ban 5000 tonna baromfi került a hazai piacokra, 1971-ben már 30 000 —, a korábbi fogyasztási mennyiség hatszorosa. NÓGRÁD = 1971. augusztus 25., szerda
