Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)
1971-08-24 / 198. szám
Szállítás a Salgótarjáni Síhü veggyárban Verseny, sok eséllyel Húsaink új Pitinél gyorsabban, minél kevesebb munkával készüljön, minél tovább tartson, ne szoruljon karbantartásra, eső, füst, fagy stb. ne ártson neki, s lehetőleg még szép is legyen — „csak:> ennyit követel korunk építészete a burkoló anyagoktól, A verseny nagyszerű eredményekkel jár, még az is remélhető tőle, hogy fordulatot hoz városaink és lekótelepeink „el- szürkülésében”. A korszerű követelmények egyre nagyobb terheket rónak az épületek határfalaira. Télen tartsák a meleget, nyáron védjenek a hőség ellen, ne eresszék be az utca lármáját, s mellékesen azért viseljék a mennyezetek, a tetőszerkezet terheit is. „Ruhájukkal” szemben pedig talán még nagyobb igényeket támasztunk: az évszázados vakolat, igényesebb esetben a kőburkolat nem is elégítheti ki önmagában azokat, hiszen mindkettő munkaigényes, az időjárással, még kevésbé a szennyezett levegővel szemben kevéssé ellenállók, s jóformán állandó karbantartásra szorulnak. Az építőipar azzal felelt a sokféle nyomásra, hogy a legkülönbözőbb, s az egy- egy célnak leginkább megfelelő anyagok között igyekezett felosztani a feladatokat, hiszen a specializálódás korát éljük, és a specialisták a maguk szűkebb területén meg- bízhatóbbnak bizonyulhatnak, mint egy állítólag mindentudó szerkezet. E munkamegosztás során sok minden történt, még visz- szakanyarodás is! Igaz, a teherhordó téglafal éppúgy elvesztette első helyét, mint a vakolat vagy a kőburkolat, megváltozott a házak csontváza, levetették bőrüket is, jöttek a legkülönfélébb váz- szerkezetek és kitöltőfalak, a függönyfalak, a legkülönbözőbb anyagokból kombinált teherhordó, vagy csak kitöltő szendvicspanelek — vagyis a visszakanyarodás a mindentudó polihisztor szerkezethez. Mindezt tetőzte még a már levitézlettnek vélt anyagok és eljárások váratlan feltámadása, például az acélé és eternité, sőt még a végképp elavultnak vélt vakolat is újraéled, részben a műanyag- adalékos injekcióktól, részben a különböző bevonatok, új festékek külső, felületi gyógykezelésétől. A folyamat tehát bonyolult, s bár a rendelkezésre álló új anyagok, technológiák, ezek rendkívül sok variációja a gyors változást is lehetővé tennék, de részben a különböző rendeltetésű épületek szerint váltakozó igények, részben az építőipari bonyolult technológiai összefüggések miatt sokkal inkább roppant széles mederben folyó lassú evolúcióról, mint gyors revolúcióról lehet csak szó. Végkifejlete sem csúcsosodik 6 ki majd valamely módszer, anyag vagy technológia végső győzelmében, sokkal inkább sok lehetőség békés együttéléséről lesz szó, amelyek közül az építész nemcsak a legcélszerűbbet, hanem esztétikai szempontokból is a legalkalmasabbat választhatja ki. A . „specialisták” és a „mindentudók” nagy versengésében különös figyelmet érdemel az eternit. Hosszú időn át szerényen meghúzódott a tetőkön, s már-már úgy látszott, az is lesz végső helye. Szép lassan azonban lekúszott először csak az ipari épületek, csarnokok falára, tökéletes védelmet adva a nedvesség és az időjárás minden kellemetlenségével szemben, újabban pedig, igaz, teljesen újjászületve, sokféle színben, sőt érdes felületképzéssel is fel-felbukkan már lakóépületek homlokzatain is, mégpedig elég sokféle feladatkörben: függönyfalként, falburkolatként, erkélymellvéd burkolataként. Az acél más útan-mődoa került újra előtérbe: új, „könnyű” fajtái elsősorban a korrózió ellen védett acéllemezek a műanyagok keresett házastársai lettek, s egyesítve kitűnő tulajdonságaikat (egyrészről a szilárdságot és ellenállóképességet, másrészről a könnyűséget és a kitűnő szigetelőképességet) elsősorban szendvicspanelek formájában a könnyűszerkezetes építési mód nélkülözhetetlen mindentudói lettek. De önállóan is megállják helyüket az acéllemez-burkolatok, s amióta sok acélhengermű állt rá a színes műanyag bevonatú hullámosított acéllemezek gyártására, már nemcsak ipari épületek, hanem lakóházak burkolására is felhasználják őket Az alumínium már régi harcosnak számít a vakolat trónfosztói között, de miközben alkalmazása egyre terjed, újabb meglepetésekkel is szolgál még. A legújabb hírek szerint megvalósult a régi vágy: megszületett a korrózióálló, tetszés szerinti színű, fényét tartósan megőrző, kopásálló zománcozott aiumíni- umlemez. A két anyag- szintézise hosszú éveken át el- érthetetlen volt, mert a zománcok beégetése rendkívül magas hőmérsékletet igényelt. Most sikerült ezt egy alacsony olvadáspontú, mindösz- sze 570 fokon beégethető zománccal megoldani. A festékfront újdonságai nemcsak azért izgalmasak, mert a sok új burkolási lehetőség ellenére sokáig épülnek még vakolt házak is, hanem mert a rengeteg régi, s még évtizedekig szolgáló épületek vakolatát menthetik meg tartósan. A sztirolbutadien-latex, a vinil-, akril- és metakrilgyanta, fluorpolimerek, a poliuretán és polimint kötőanyagú diszperziós festékbevonatok korróziógátló hatásukkal, valamint azzal, hogy fémre, fára, vakolatra, kőre, de még nedves alapozásra is felhordhatok, ma már feltartóztathatatlan karrier előtt állnak. Még izgalmasabb az amerikai fesNÓGRÁD — 1971. augusztus 24., kedd ruhái tékipar legújabb szenzációja, az ún. Pittment-hártya. Minden más bevonatnál összehasonlíthatatlanul jobban veri vissza az ibolyántúli és vörösön inneni sugarakat. Tulajdonképpen mikroszkópos méretű gázbuborékok tömegéből áll, s olyan kombinációban is készülhet, amely a megvilágítás szerint változtatja színét. A szín nélkülözhetetlen eleme lesz lassan homlokzatainknak; műanyag, acéllemez, alumínium, eternit, szendvicspanel stb., stb., mind csak akkor versenyképes, ha a nemcsak a szükséges minőségben és tulajdonságokkal, hanem jóformán tetszés szerinti színben is az építésztervező rendelkezésére áll. Az egyre nagyobb épületek, s egyre nagyabb „épiHethalma- zok”, például lakótelepek tagolására, élénkítésére az égjük legegyszerűbb és legcélravezetőbb eszköz a szín. Üjabban a képzőművészek is új lehetőségeket fedeznek fel ezen a területen. Nemcsak nyaralók, családi házak homlokzatain jelennek meg mind- gyakrabban játékos, színes kompozíciók, hanem a véresek: sivár tűzfalain is. Van példa arra is már, hogy egy új lakótelep (Ottobrunn, München közelében) teljes-, „kifestését” bízták képzőművészekre. Valóságos varázslat történt: az egyhangú, szürke lakótelep derűt sugárzón megelevenedett. Az, hogy házaink öltöztetésében a technikai lehetőségek a szigorúan betartott célszerűségen kívül az esztétikai igényeket is igyekeznek mesz- szemenően kielégíteni, hogy nemcsak jó anyagból, de szép és jó anyagból kívánják „varrni” az új kabátokat, s ráadásul — példáill az új festékekkel — ilyen új lehetőségeknek is utat nyitnak, valóban nagyszerű dolog, s biztató a jövőre nézve: nem szükségszerű, hogy uniformizált, unalmas házakban lakjunk. Csak okosan élni kell majd a lehetőségekkel. Hosszú Ferenc Tíyár végi A következő méhészeti év megalapozása augusztus hónapi munkánkon alapszik. Ebben a hónapban arra kell törekednünk, hogy az anyák minél jobban, minél többet petézzenek, minél több fiatal méh menjen terelőbe. Az augusztusban és szeptemberben kikelő méhek szervezetének zsírtartalma alkalmassá teszi azokat a jobb áttelelés- re és a tavaszi fejlődést az ilyen szervezetű méhek bírják eredményesen elősegíteni, és az akácra megfelelő erősségű méhcsaládokat előállítani. Tudjuk, ha a méhlegelő nem is teljes értékű, de azt a jó, népes családok megfelelően használják ki, az eredmény nem marad el. Erre példa volt az idei akácvirágzás kihasználása. Nagyrészt elfogyott az akácvirág, a dombokon megmaradt néhány — fagymentes — holdnyi akácost kielégítően hasznosították. Készülődés a télre Most a méhcsaládok teíeio- fésztoeiben csak a szükséges lépkészletet hagyjuk meg. Ebből is a nyár végén emeljük ki a feleslegesnek mutat- kozókat, főleg azokat, amelyekben nincs szükséges mennyiségű méz, illetve virágpor tárolva. A méhcsaládot — az általuk eltakart mennyiségű lépkészleten — fogjuk betelelni. • Ha sok a fészekben, vagy a méztérben a lép, a méhek a behordott nektárt széthordják, s apró foltokban lepecsételik. Azokat ugyan összehordhatjuk a fedelezés felbontásával, de nem minden esetben látják be a méhcsaládok ennek szükségét, és elmarad az ösz- szehordás. Ősszel ezeket a kereteket, csak igen meleg helyiségben lehet pörgetni. Ilyen helyiség pedig általában a szabadtéri méhesekben nincs. Ha van hordás, a méhésznek különösebb gondja nincs. Ha a nyár száraz, a virágok nem tartalmaznak megfelelő mennyiségű nektárt, a méhek azokról gyéren hordanak. Ilyenkor etetéssel Mezőgazdasági üzemek, vállalatok! A mezőgazdasági gépek és tehergépkocsik, kompresz- szor-, légfékberendezés, első és hátsó híd sebesség- váltóinak felújítását: gyöngyösi gyáregységünk, Sz—100-as erőgépek komplett felújítását, járólánc-, kettő- és négyperemes görgők felújítását: horti gyáregységünk, búvárszivattyúk, hálózati villanymotorok, önindítók és dinamók felújítását: egri gyáregységünk vállalja. Kisebb darabszámú igényeket cseredarab leadása ellenében raktárról szolgálunk ki. Garanciát vállalunk! MEZŐGÉP, EGER Lenin út 261. Telefon: 21-98, 15-29. Telex: 06—376. teendők a méhesben segítjük a családokat — a beteleléshez —, amit 1:1 arányban elkészített cukorsziruppal oldunk meg. Lehet mézzel is segíteni a bebele- lést. A sűrű méz minden kilójához 5—6 deciliter langyos vizet öntünk. Utóbbi módot nagyon kevesen követik, mivel a méz drága, és a kaptárból kiáramló illatával rablást idézhetünk elő. Az időben beadott cukor megfelelő élelmet biztosít. Németh László, nógrádszakáli méhész és szakíró sikerrel alkalmazza a porcukor etetését. A méhek a porcukrot lassan hordják, gyorsan érlelik, gyorsan lepecsételik. Előzzük meg a károkat A kiszedett kereteket hűvös helyen tartsuk. Ha ilyen nincs, jól záródó mézterekben is tárolhatjuk. Legjobb a keretek tárolására való lépszekrény. Melegebb időben a tárolt kereteket gyakrabban keü kénezni. A moly súlyos kárt okoz a lépkész- letben. Ugyancsak ügyelni kell a keretek tárolásánál az egérkár elhárítására. Nyári időben is igyekszik az egér a keretek köaé bejutni, s ott fiadzik. A keretek bűzössé válnak, amit a méhcsaládok nem fogadnak él, s az egérbűz szinte kiirthatatlan a keretekből. A raktározásra kerülő kereteket tisztogassuk meg a szükségtelen viaszépítményektől és a propolisztól. Most könnyebb a keretek kezelése, mint a hidegebb idő beálltával. Hidegben a keretek lépei törnek. A nyári nappalok még hosszabbak, és a napi munka után még van időnk a szükséges munkák elvégzésére. Etetés alkalmával egy-egy este hígabb szirupot is adjunk a családoknak. Ezzel az anyákat petézésre serkentjük, s a fészek közepén — talán feleslegesnek mutatkozó — virágpor felhasználását siettetjük, s a Hasításnak szorítanak helyet, amiáltal több fiatal méhhez jutunk. Nyár idején is állandóan töltögessük a méhes közelében felállított itatót. A mé- heknek — különösen fiasítás ápolásakor — nagy szükségük van a vízre, és a tavakban, folyókban, mocsarakban vizet kereső, gyűjtő méheket a békák, pókok felfalják. Családvédelem Ügyeljünk az anyák peté- zésére. Ha úgy látja a méhész, hogy a méhcsalád rendben dolgozik, a népesség kielégítő, elhanyagolja a családok tüzetes átvizsgálását. Ilyenkor eléggé gyakori, hogy a család anya nélkül marad, mert a csendes anyaváltáskor a párzásra kiröpülő anya, valamilyen oknál fogva megsemmisül. A családhoz új anyát kell beadni, különben álanyássá válik. Anyát a méhész saját maga is tenyészt, vagy vásárol. Vásárolni megbízható helyről szabad. De, ha mégis álanyássá válna a család, azon a következő módon segítünk: Ha gyengébb család vátík álanyássá, akkor annak népét lekénezzük, és kereteit szétadjuk a méhcsaládokhoz, a fészkek széleire helyezve. Ha már a keretek herefiasítással vannak telítve, a kisherék kikelnek, és a keret még alkalmas lesz méztérbe. Ha erős család válik álanyássá, altkor e család lépett este kiszedjük a kaptárból, népességét a kaptárba visszaszórjuk, leseperjük. Lezárjuk a kijáró nyílást, s a méheket 24—36 óláig éheztetjük. A kiszedett lié- peket más családokhoz adjuk szét. A többi családtól annyi különböző korú Hasítással teilte tt— lépet böngészünk össze, amennyit az álanyás család rendesen takar. Egyidejűleg kalitkázott, bepárzott anyát adunk ehhez a családhoz, kalitkáját szilárdan zárva, nem kirágősan. A családot ezt követően etetjük. Ugyancsak 24—36 óra múlva a kalitkázott anyát szabadon engedjük'. A kalitkáról az azt borító méheket egy fűszál segítségével lesodorjuk. Ha a lesodrásnál nem észlelünk ellenállást, akkor a méhek az anyát elfogadták. De ha a méhek a kalitkán erősen kapaszkodnak, frissen mozgolódnak, a fűszál nyomásának ellenállnak, akkor az anyával még nem barátkoztak meg. Ilyenkor a kalitkázott anyát visszahelyezzük a méh- csomóba és várunk a kiengedésével. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat 1971. augusztus 30-án ácsállvMozó átképző tanfolyamot indít. Jelentkezés: levélben, vagy személyesen az alábbi címen: Salgótarján, Munkás út 8., szakoktatás. Jelentkezési feltételek: jelentkezhetnek mindazok a 18—40 év közötti férfiak, akiknek szakmájuk nincs, vagy szakmai átképzésre kívánnak menni, továbbá 8 általános iskolai végzettséggel rendelkeznek és egészségügyileg alkalmasak. A vállalat a tanfolyam idejére kedvezményes bérezést, munkásszállói elhelyezést, üzemi étkezést és hazautazást biztosít. A tanfolyam 6 hónapos időtartamú, a képesítés megszerzését a munkakönyvbe bejegyezzük, illetve arról megfelelő bizonyítványt adunk.
