Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-23 / 197. szám

A salgótarjáni utak korszerűsítése során a Dimitrov út újjáépítését végzi a városi ta­nács útfenntartó részlege Saxinger Árpád felvétele Nógrádi gárdisták a „ hírős** városban II. országos Ifjú Gárda szemle. A nyitás napján már a ko­ra délelőtti órákban tűző nap perzselte a kecskeméti Dózsa- stadion gyepét A füvet övező salakon Ifjú Gárda szakaszok gyülekeztek. Közöttük zárt sorokba fejlődve a kisterenyei gimnázium Ifjú Gárda szaka­sza a Nógrádot képviselő csa­pat, a megyei szemle első he­lyezettje. — Elpártolt tőlünk a sze­rencse — fogad a stadion le­látóján Szálkái József, a KISZ Nógrád megyei bizottságának sportfelelőse. — Egy kivételé­vel valamennyi versenyszám­ban elsőként kell indulnunk, sajnos, nem lesz módunk ar­ra, hogy a többiek teljesít­ményéből tapasztalatokat sze­rezzünk. Na, de sebaj, jól fel­készültek a gyerekek, az egyes sorszám nem lehet döntő. S a 25 nógrádi ifjúgárdista máris indul. Felvonul a zsűri elé, hogy a szakasz tíz, egyik raja pedig 15 alaki mozzana­tot mutasson be. Pattognak a vezényszavak, fegyelmezetten, pontosan fordul, lép a sza­kasz. A stadion lelátóján ültük­ben előredőlve, feszülten fi­gyelik a szakasz munkáját a nógrádiak: Kádár Mihály, az MHSZ megyei titkára, Ko­vács András, a megyei Ifjú Gárda parancsnokság tagja, az MHSZ megyei gépjárműis­kolájának vezetője, Kovács Tibor pedagógus, a kistere­nyei Ifjú Gárda érdeklődési kör vezetője. Katonásan mo­zognak a kisterenyei gimna­zisták, látszik a szakaszon az összeszokottság, a gyakorlott­ság. Az alaki mozgást a menet­Felejthet etlen vakáció ötszáz külföldi kisdiák, köz­tük 15 magyar úttörő üdült csaknem egy hónapig az ar- tyeki nemzetközi pionírtábor­ban A magyar iskolások a Krímiből hazatérőben három napot Moszkvában is eltöltői­tek: a szovjet ifjúsági szerve­zetek bizottságának meghívá­sára ismerkedtek a szovjet fő­várossal. Artyeki élményeiket így foglalták össze: nagyszerű va­káció volt. Rengeteget füröd­tünk — hiszen negyven éve nem volt ilyen meleg a Krím­ben —, kirándultunk Szimfe- ropolba és Bahcsiszerájba. A legfontosabb, hogy harminc országból szereztünk új ba­rátokat. A magyar iskolások elutaz­tak Moszkvából. (MTI) dalok bemutatása követi. A lányok hangja messze kicseng a sorból. — Rajonként három-három lányunk van — mondja Ko­vács Tibor. — Az Ifjú Gár­dában sem tagadják meg ma­gukat, nagyon szorgalmasak. Tegnap este még lefekvés előtt, a szobájukban is mene­teltek. — És azonfelül nagyon jó lövők — teszi hozzá Szálkái József. — Kaszás Jutka pél­dául az egyéni lövészetben is esélyes lehet, tíz lövésből megcsinálja a 83 köregységet. De a többiek is 70 körül lő­nek. A kisterenyeiek dalolva vo­nulnak le a pályáról, túlestek a négynapos szemle első ver- senypszámán. A zsűri össze­dugja a fejét, pontoz. Hogy hogyan, az csak legvégül, az eredményhirdetésen válik el. A gimnazistákon kívül két „beugró” is menetel a sorban. Bartus Ilona, a tavalyi orszá­gos negyedik helyezett sza­kasz tagja, rutinos versenyző tehát. Valamivel idősebb tár­sainál, Berze Gábor is, idén vették fel az Orvostudományi Egyetemre, A szakasz élén Makkali István, a somosi ha­tárőrs tizedese. — Egy héten át naponta le­járt Terenyére — mondják a gyerekek. — Amint végzett a szolgálattal, utazott hozzánk, rengeteget dolgozott. A délelőtti verseny után jön még a szemle java. Az egyik raj általános politikai, ifjú­ságpolitikai és katonapolitikai elméleti Ismeretekről ad szá­mot, míg a másik polgári vé­delmi, harci technikai isme­reteiről számol be a zsűrinek. Ezzel egyidőben a szakasz harmadik ' raja tájékozódási járőrversenyen vesz részt. Külön verseny-szám a lövé­szet, melyen két lány és négy fiú vesz részit. Ez egyben a legnagyobb pontszerzési lehe­tőség, jutalmazzák az egyéni teljesítményeket is. A városismereti verseny már nem számít be az ered­ménybe. Valecsik Árpád ve­zetésével öt fős csapat indul Kecskemét városába, hogy „feleljen” Kecskemét műem­lékeiből, a város történetéből. — Hányadik helyre várjá­tok magatokat? — Az eddigiek alapján még nehéz lenne megmondani — mondja elgondolkozva Kollár Tünde. — Az első tízbe azért benne leszünk! — „nyilatkozzak” kórusban a szakasz tagjai. S azzal szedelőzködnek, hi­szen nemsokára kezdődik a lövészet. Menetközben nótára gyújtanak, saját indulójukra, a „Nógrádi srácok vagyunk” kezdetűre. Második sora, a „tanulni nem akarunk”; ezút­tal nem hangzik éL „ Hogyisne! Hiszen „lőtávol- ban” van a tanár úr! Széasényi képok Jogosan A községi pártbizottság kez­deményezésére, alkotmányunk ünnepén, Szécsény húszéves fejlődését bemutató kiállítás nyílt az Ipoly-búto-rgyár szé- csényi telephelyének kultúr­termében. A szécsényiek a ve­zetőktől a segédmunkásokig, jogosan büszkék az elért szép eredményekre. Arra az útra, melyet az elmúlt húsz év alatt megtettek. Többet fejlő­dött a község az elmúlt két évtizedben, mint a felszaba­dulás előtti évszázadban. — Hogy miért éppen ebben az évben rendeztük a kiállí­tást? Mert a községben az üzemek megalakulásának nagy része húsz évvel ezelőtt, 1951- ben volt — újságolta Varga Ferenc, a községi pártbizott­ság titkára. • Villantsunk fel egy-egy ké­pet a kiállításról, az eltelt idő­szakról. Bútoripar Szabó József asztalos- és Agner János lakatosmesterek 1952 őszén, a község vezetői­vel egy vegyesipari vállalat létrehozását tervezték. A terv 1953 elején megvalósult. Meg­alakult Szécsényben a Ve­gyesipari Vállalat, melyben akkor 13 fő dolgozott. — Célunk az volt — emlé­keznek vissza az alapító ta­gok —, hogy a lakosság, fő­leg az építés területén je­lentkező igényeit kielégítsük. 1954-ben, a megyei tanács felügyelete alá került az üzem, mint a Nógrád megyei Vegyesipari Vállalat szécsé- nyi részlege. A fejlődés egy­re inkább napirendre tűzte a szakosított foglalkozást. A „hasadásra” 1965-ben került sor. Az építőrészlegből a RIOLEX Vállalat, a lakatos- és motorszerelőkből a Vegyes­ipari Vállalat jött létre. Az asztalosrészleget az akkor alakult balassagyarmati Ipoly- bútorgyár vette át. Az alapí­tó tagok közül már sokan nyugdíjba vonultak. Szeles János 1952-ben húszéves volt. Az asztalosból lett művezető így emlékezik vissza az eltelt időszakra: — Nehéz volt a kezdet. Nem volt központi műhe­lyünk, raktárunk. Egy-egy volt kisiparos műhelyében dolgoz­tunk. Szociális ellátottságról még csak csírájában sem le­hetett beszélni. A megrende­lők is féltek tőlünk, de mun­kánkkal kivívtuk a lakosság bizalmát, vállalatunk egyre erősödött. Burda Sándor telepvezető­helyettes számok tükrében mutatta be az eltelt idősza­kot. — Az alapítás évében mind­össze két, házilag készített gé­pe volt az üzemnek. Ma, ki­lencven, közöttük háromszáz— négyszázezer forintos értékű, speciális gépek segítik a mun­büszkék a kasokat. A leválás évében 26 millió forintot termelt, 220 dolgozó. Ma, mindössze 10 emberrel dolgozunk többen, és 55 millió forint a termelési értékünk. Az állóeszköz érté­ke hat év alatt tízszeresére emelkedett. Sümegi János, a II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet el­nöke, aki a szövetkezet meg­alakulása óta irányítja a kö­zös gazdaságot, így summáz­za az eredményeket: Termelőszövetkezet — Szövetkezetünk születése 1951-re nyúlik vissza. Ez volt a „csecsemőkor”. 1960- ban alakult ki a mai forma. A tagság ekkor úgy fog­lalt állást; ha szebb, gazda­gabb életet akarunk, akkor szívvel-lélakkel a jövő épí­tése mellé kell állni. Érez­ték aZ emberek, hogy jóaka­ratukat, képességüket, mun­kájukat oda kell állítani a köz érdekébe. A nagyon szép elhatározásnak meglett az eredménye. Bámulatos a ter­méseredményünk, melyet el­értünk. Egyéni gazdálkodó ko­runkban nem volt példa, hogy gabonából 10 mázsás községi átlagot érjünk el. A szövetke­zet nyolc évben, mindig 20 mázsás átlagot ért el. ebben az évben pedig 25 mázsát. A kiállítás jól szemlélteti va­lamennyi növényféleségünk­nél az emelkedést. A tertne- lési értékünk 1967-ben 25 millió forint volt. Ez az összeg évről évre emelkedett, s ma 57 millió. Ma már csak emlék a nehéz fizikai munka. A gépek és a tudomány segít­ségével elértük, hogy az ara­tást száz százalékig gépesítet­tük, a közös táblákról eltűnt a kapa. Vegyszerrel oldjuk meg a növényápolást. Egy év­tized valóra váltotta ígéretün­ket : eltűnt a kasza, a kapa és a nehéz, verejtékes pa­raszti munka. Szövetkezetünk­ben már az első évtizedben figyelemre méltó volt a jö­öt nap múlva, augusztus i27-én nyitja meg kapuit a vadászati világkiállítás. Sző­ke Mátyás, a világkiállítás igazgatója adott tájékozta­tást: hogyan állnak az elő­készületek, és milyen prog­ramokat, látnivalókat ígér a világrendezvény a vendégek­nek. — Ä negyedik éve tartó előkészületek ezekben a na­pokban a „finishez” érkeztek. Az Albertinsai úti 33 hektá­ros területen naponta kétezer ember, közöttük 400 külföl­di tervező, berendező, szak­munkás, iparos, parképítő stb. tevékenykedik. A világ­kiállítás nagy vonalakban tulajdonképpen már „készen van”; az építők már az utol­só simításokon dolgoznak a 30 000 négyzetméter alapterü­letű pavilonokban, és lassan kialakul a 20 000 négyzetmé­ternyi szabadtéri kiállítóterü­let végső képe is. Mindent egybevetve elmondhatom, hogy a kiállítás „berendezésének” nagy munkája jó ütemben ha­lad, a szakemberek mindennel időben elkészülnek majd, és a megnyitón, valamint később, a rendezvény 35 napján át. mindig vendégváró szeretettel fogadhatjuk hazai és külföldi látogatóinkat — mondotta. Számunkra azután már csak egyetlen kérdés vár válaszra: hogyan tetszik vendégeinknek a világkiállítás, amelynek előkészítésére a szó szoros ér­telmében, minden erőt igény­be vettünk. A munkálatokat 24 szakbizottságban 400 kivá­ló szakember irányította, és vezeti ma is. A mind az öt világrészből érkező páratlan értékű kiállí­tási anyag, amelyet ilyen mennyiségben, összetételben és csoportosításban még sehol sem mutattak be, csaknem maradéktalanul megérkezett már Budapestre. Külföldről sikerre vedelem alakulása. Ma, az a tsz-tag, aki becsülettel dolgo­zik, megkeresi az évi har­mincöt—negyvenezer forint­ját. A női dolgozók egy ré­sze időszakos munkában vesz részt, de az ő jövedelmük is eléri a havi kétezer forintot. Háziipar Húsz éve, 1951-ben, a népi hagyományok felkutatása, megőrzése, a női lakosság munkalehetőségének biztosítá­sára alakult meg a Palóc Há­ziipari Szövetkezet. Akkor negyvenen voltak, ma négy­százötvenfen. Fajcsik József, a szövetkezet elnöke elmondot­ta, hogy kiállított termékeik eljutnak a világ minden ré­szére. Évente tizenkétmillió forintot termelnek. Végh La- josné brigádvezető több mint egy évtizede tagja a szövet­kezetnek. Az a véleménye, hogy nem könnyű a szövőnők dolga, de a keresetükre sem lehet panasz. Az 6 átlagkere­sete például 2300 forint. A kiállítás a megtett utat, az elért eredményeket repre­zentálja. Bővíz Ferenc vb- elnök már a jövőt körvona­lazza. A község legfiatalabb ipari üzeme, az ELZETT, je­lenleg 490 főnek biztosít mun­kalehetőséget. A negyedik öt­éves tervben, az üzem 54 millió forintos költségvetéssel bővül. Az ÁFÉSZ új áruházat épít. A belterületi utakat a tanács 10 millió forint költ­séggel korszerűsíti. Üjabb 360 vagon gabona tárolására al­kalmas siló épül. Kétszáz OTP-, 30 többszintes állami, 30 többszintes magán-, 120 önálló .családi ház építését tervezik az elkövetkezendő négy évre. Elkészül a For- gách-kastély felújítása, ahol múzeum kap helyet. Szüksé­gessé vált egy új kultúrház és autóbusz-pályaudvar építése. A községi vezetők büszkék rá. hogy a lakosság bizalma nap mint nap erősebb irántuk. Szenográdi Ferenc eddig 40 vagonnyi és 80 nagy camionra való „áru” futott be. és több repülőgép-szállít­mányt is átvettek. A már elbírált, és a világkiállítás te­rületén gondosan őrzött 6 000 trófea között páratlan értékű ritkaságok vannak, nem is beszélve azokról a vadászat­történeti, muzeológiai, sőt kultúrtörténeti emlékekről, amelyek közül a legtöbb kül- íön-külön is emlékezetessé te­hetne egy bemutatót. A pavi­lonokban úgynevezett élő­képek és színpadszerű megol­dások adnak élethű látványt egy-egy távoli világrész va­donjának, sivatagának vagy szavannájának életéről, ’ élővi­lágáról. Népes csoportokban érkeznek az élő vádak is. A hazánkban befogott állatok már az újonnan felépített mi­nirezervátumban vannak. Ezekben a napokban újabb „jövevényekre” számítanak, például Indiából, Tanzániá­ból, Szudánból és Zambiából. — A világkiállítás ettől füg­getlenül sem lesz valamiféle „holt anyag”-ok gyűjteménye folytatta —, ugyanis élő, mai szórakoztató programokat kí­nál majd a látogatóknak. Már naponta tartják a különböző rendezvények főpróbáit, s ezek láttán nem túlzás azt állítani, hogy a vadászati vi­lágkiállítás szinte a nap min­den órájában hatalmas forgó­színpad lesz, a legváltozato­sabb műsorokkal: lovasbemu­tatókkal, a francia falkavadá- szattal, a Mátyás király kora­beli vadászati seregszemlével, a sporthorgászati, fegyvertör­téneti rendezvényekkel, a pa­vilonokban megtartott helyi programokkal, házi vetítések­kel, szabadtéri műsorokkal —, ki is tudná hamarjában fel­sorolni mindazt, ami valóban — nagyon reméljük —, felejt­hetetlen élménnyé teszi majd a világkiállítást Szendi Márta \ A napokban átadták az új lucfalvai utat, amely eddig földút volt, de a táblát a 21­es útnál nem cserélték ki NÓGRÁD - 1971. augusztus 23., hétfő 5 Pénteken nyit a vadászati világkiállítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom